Ujság, 1926. május (2. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-06 / 101. szám

2 ségeseknek tartják és azokkal nem szállnak szembe. A folyamatban lévő kormányelhatáro­­zásokban a közvélemény legnagyobb része a kormány mögött áll. A kormányt fel kell ru­házni azzal a hatalommal, amely szükséges ahhoz, hogy minden ténnyel szembeszáll­hasson. A sajtó szüneteltetése rendkívüli balgaság. Végül azt a meggyőződését fejezte ki, hogy ha a kellő pillanat elérkezik, a parlament be fog avatkozni a sztrájkba. Macdonald beszédében ezt a kérdést in­tézte a házhoz: Nem lehetne-e valamit tenni? Majd így folytatta: Nem óhajtja-e ez a ház jelét adni a jóakaratnak és józanság­nak és megvizsgálni, hogy ezt a kérdést nem lehetne-e rendbehozni?. Macdonald hozzátette, hogy nem a szak­­szervezeti kongresszus, hanem csak a sa­ját nevében beszélt. Barátaival nem értekezett, de belátja, minő következménye volna annak, ha a helyzet így tartana tovább. Ha visszautasításban volna része, akkor mindent megtett, ami tőle telt és szemrehányással senki sem illetheti. Thomas munkásvezér kijelentette, hogy nem a kormány ellen irányuló kihívásról van szó. A szakszervezetek főtanácsa utasítást adott ki, hogy mindenkit, aki engedetlenségre vagy a csapatok és a tengerészek lázadására izgat, utasítsanak vissza, mert a főtanács ezt az akciót csak ipari sztrájkká akarja tenni, semmi egyébbé. Hayden-Guens munkásvezér a tárgyalások mellett szállt síkra. Hangsúlyozta azt az aggo­dalmát, hogy hevesvérű emberek elsietett vagy meg­fontolatlan akciója katasztrófát idézhet elő. Bromley munkásvezér, a mozdonyvezetők egyesült szövetségeinek főtitkára és a szak­szervezeti kongresszus tagja elismerte, hogy ha a kormány minden segélyforrását felhasz­nálja a munkások ellen, a munkásoknak szükségképpen vereséget kell szenvedniük. De a legközelebbi hetekben erre még nem kerül a sor. Kéri a Házat, hogy fontolja meg azokat a rettenetes károkat, melyeket ez az államnak okozna. A szónok végül elismerés­sel adózott a miniszterelnöknek a béke fen­­tartására irányuló fáradozásaiért. Johnson­ Hicks belügyminiszter még hang­súlyozta a kormánynak azt a reményét, hogy nem lesz szükséges a meghatalmazásokat egy hónapnál nagyobb időre meghosszabbítani. Baldwin miniszterelnök a többek közt kije­lentette, hogy általános sztrájknak semmiféle kormány semmiféle körülmények közt sem en­gedhet. Abban a pillanatban, amikor az általá­nos sztrájkról feltétel nélkül letesznek, a kor­mány kész a tárgyalást újból megkezdeni, amely reménye szerint eredményre vezetne. Mac Neill kijelentette, hogy a kormány az értéktőzsde bezárásának kérdésével nem foglalkozott. EMELKEDETT A TEJ, HÚS ÉS FŐZELÉK ÁRA. London,­­május 5. A tej, a h­ús és a főzelék ára szerdán emelkedett. A lakosság nyugodt, de elégedetlen. A londoni nagy központok közt az össze­köttetés lassanként helyreáll. ZAVARGÁS NEWCASTLEBAN.­ ­ London, május 5. (Havas.) Newcastleban a lakosság egy része oly fenyegető magatar­tást tanúsított, hogy az omnibuszok este kény­telenek voltak a szolgálatot beszüntetni. A központi pályaudvar kapuit megostromolták. A rendőrség gyorsan közbelépett és helyre­állította a rendet. MEGJELENIK X DAILY HERALD­ Macdonald. A szerelem és a fü­rt. írta Charles-Henry Hirsch. Stace Róbert, a város „boldog Bob“-ja Isten és Plutus segítségével néhány nap múlva London főpolgármestere lesz. Ma este ünnep­ük az eljegyzését Evangelinával, egy mágnás­nak, a sok kicsapongása következtében elsze­gényedett hetedik Clarenmore grófnak az egyetlen leányával. Egy emlékektől átitatott skót kastélyban vannak. Az ősi kastély köveinek jótállására a boldog Stace óriási összegeket kölcsönzött a szépséges és szeretett fiatal leány tékozló apjá­nak. Három teremben játszanak bridge-et. A dohányzóban bőségesen isznak. Felhevü­lt tán­cosok keringenek a h­íres nyolc Gainsborough képmásának utánzatával díszített nagy terem­ben, amelyeknek az eredetije valóságos csoda következtében Amerikába, a kereskedelem va­lamelyik királyához vándoroltak. Mindenütt a menyasszony és a szép Nashall Gordon nyil­vános flirtjéről beszélnek. A házigazda ontja a szellemes megjegyzéseket. Jövendőbeli veje jókedvűen tér ki az üzleti beszélgetések elől. A tea­termesztés, a hajórakományok meg a dollár nem érdeklik őt. „Én a mennyország ka­pujában vagyok", mondja, „ott nem kötnek ki a kereskedelmi hajók és odáig nem ér el a valuta hatása." Az arca ragyog az elégedett­ségiül, biztos fellépésű, negyvenéves, magas, erőteljes ember, aki fesztelenül érintkezik a gentryvel s aki egyébként három tökéletes hírnevű klubnak a tagja. Olyan a külseje, mint egy mindig kifogástalan ellenfélé, aki engesz­telhetetlen, ha a célja úgy kívánja és nagy­lelkű a győzelem után, tetszeni vágyásból. Az élete legnagyobb győzelmének Evangelinának a házasságukba való beleegyezését tartotta. Olyan fesztelenül szorított kezet a szép Gor­donnal a menyasszonya előtt, hogy mindenki­nek feltűnt. Az egyik szeszélyes bírálója meg éppen mintaszerűnek találta, mert elragadta az, hogy végre tisztán lát. Clavenmore egy víziló-vadászatot beszél el a Zambézin. A hallgatóival együtt azokra az anyagi előnyökre gondol, amelyekben az új rokonsága révén része lesz. Újra kölcsönöket vehet fel. Ez a kilátás növeli az elragadtatá­sát. A gróf abban a korban van, amikor az ember az utolsó gyönyöröket élvezi és tizenöt hónappal azelőtt már az öngyilkosságra von-London, május 5. A kormány hivatalos lapjának, a British Gazette-nek megjelené­sére a szocialista szedőszervezetek a Daily Herald-ot, a munkásság lapját akarták meg­jelentetni. A rendőrség azonban behatolt a lap nyomdájába és megakadályozta a lap megjelenését. London, május 5. A kormány engedélyezte a Daily Herald megjelenését előzetes cenzúra mellett. Ma reggel megjelent a Times egy oldalon, egészen kis formátumban. INCIDENS A NEWYORKI KIKÖTŐBEN. Newyork, május 5. (Wolff.) Ma délben az angol sztrájkkal kapcsolatban az itteni kikö­tőben incidens történt. A White Star Line Arabie nevű gyorsgőzösének negyvenhat em­bere a gőzös menetrendszerű elindulása előtt három perccel meglepetésszerűen a partra igyekezett szökni. Három tisztnek sikerült a kísérletet megakadályozni. A gőzös azután ki­indult a tengerre, dőlt, mint a legalkalmasabb módra, hogy bú­csút vegyen attól a világtól,­­ amelyben már­­már lesülyedt. Ennek a visszaemlékezésnek a hatása alatt azt a kijelentést teszi, hogy a legnagyobb vastagbőrű­ állatot is úgy kell célbavenni, mint a Gondot, azzal a szilárd el­­tökéléssel, hogy leteríti az ember. Stace jó­ízűen kacag, mert az élet bebizonyította előtte, hogy a Gondot meg kell szelídíteni, anélkül, hogy a rosszindulatú figyelmét magára vonná az ember, viszont a dupla golyó is célt téveszt­het. — Egy vadász, aki méltó arra, hogy jó puskát adjanak a kezébe, a legrosszabb eset­ben is csak egy golyót veszíthet, kedves Ró­bertém­. — De csak akkor, ha az állat bőre nem túlságosan vastag — veti ellen a „boldog Bob". A társalgás fényesnek ígérkezett, mert Clavenmore hetedik grófja a Biblia egyik ver­sét idézte, mire a jókedv a tetőpontjára hágott. De ekkor valaki bocsánatot kérve, a karját Stace karjába öltötte és félrevonta őt. A fér­fiak elhagyták a dohányzó­szobát. A betolakodott idegen élénken suttog. Ró­bert odahajol hozzá,, hogy jobban hallhassa. — Ez a kis emberke a „derék Jago" lehet vagy valami korunkbeli ördög — jegyzi meg a várat. Rögtön utána újra Afrika vadjairól kezd beszélni, hogy észrevegye a vendégszeretet­diktálta törvényt, amely megtiltja, hogy a ven­déglátót hosszasan bírálgassák a vendégei. — Hagyjanak most engem — kérleli őt Stace. Végighalad a tánctermen, anélkül, hogy egy párt is megzavarna, majd az előcsar­nokon, amelynek ajtaját egy lakás szolgálat­­készen kinyitja előtte. Szüksége van a park éjszakai friss szellőjére, hogy magához térjen a felindulásából, amin uralkodott addig, amíg valaki a tanúja lehetett. Alig haladt le,egy-két lépcsőfokon, a­­boldog Bobo már megtalálta a lelki egyensúlyát. Amikor a báb­cipőjének a vékony talpa a park kavicsos útját érinti, már teli tüdővel szívja be a friss levegőt és érzi, hogy hatalmas vállainak és izmos karjainak ereje nem fogja cserbenhagyni. A sűrű lomb­­sátor alatt koromsötét az éjszaka. A fák lomb­ját meg-megrázza a szellő. A lombok zörejében elvész a lépések zaja. Stace nem is gondol arra, hogy csöndesebben járjon. Csak egy hogy feláldozom magáért az életemet, mihelyt a halálom képes lesz megóvni a szegénységtől, vagyis: mihelyt megtartottuk az esküvőnket. —■ Minek mond nekem ilyesmit, kedved Stace ú­r? — Mert az imént, esküszöm, hogy akara­tom ellené­re, hallottam, amint azt mondta a szép Nashaul Gordonnak, hogy eladja magát nekem, hogy szégyelli magát és hogy őt sze­reti, kétségbeesetten! !— Tényleg mondtam ezeket a szavaikat. — Nagy fájdalmat okozott velük nekem. Én nem akarom magát megvásárolni. Én sze­retem magát. És odaadom magának egész férfiúi gyöngédségemmel mindenemet, az éle­temet is. Nem kell szégyenkeznie, hogy ezt elfogadja. Ez csak engem kötelez úgy, ahogy azt az előbb kifejtettem. Én nem vagyok sem Byron-h­ős, sem művész, sem ilyen értelemben. Szeretem magát, anélkül, hogy tekintetbe ven­ném akár az előkelő származását, akár az édesatyja anyagi zavarait. Olyan nagyon sze­retem, hogy ha, Isten őrizz, a szép Gordon lennék, aki boldog, mert maga kétségbeesetten szereti, hamarosan munkához látnék és a szegénység nem sokáig okozna gondot magá­nak. Miután ezt megmondtam (és ez szükséges volt, ugy­e, Evangelina?) feleségül fogom venni magát, miután odaígérte nekem a kezét, és magamra vállalom, hogy teljesíteni fogom az új kötelességeimet is, amelyeket a szerel­mem diktált, így tehát nem kell szégyen­keznie. — Stace úr ... nem, Róbert... drága Ro­­bertem... maga most egyszerűen megölte a szép Gordont... Meghalt a számomra, mert soha nem jutott eszébe, hogy feláldozza értem a henye életmódját, ami talán az egész elő­kelősége ... A felesége leszek és nem adom el magam ... Nagyon durván ítéltem meg a kettőnk szándékát... Könyörgöm, bocsássa meg nekem ezt a tévedést. .. Igen, igen Ró­bertém­! ... Végtelenül meghatott vagyok ... nem a szép Gordon halála miatt... hanem, mert észreveszem, hogy a szívem üres volt eddig és most maga tölti be igazán. — Evangelina!­­ — Oh! Megcsókolhat, Róbert! És hadd lássa mindenki! — Maga sír? — A boldogságtól sírok! Biztosan érzem. Fordította: Orowan Kornélia. ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1926 MÁJUS Ripka Ferenc: „Csak a háború előtti közhasznú városi üzemek tarthatók fenn!" A főváros nem konkenrálhat a polgáraival. — „Gyomlálni kell az üzemi kertben.— Nagyszabású beszéde az üzemellenőrzés kérdéséről. Az Egységes Községi Polgári Párt (Ripka­­párt) szerdán este az Egységes Párt Eszterházy­­utcai helyiségében értekezletet tartott, amelyen a párt tagjai úgyszólván teljes számban meg­jelentek. Kozma Jenő dr. elnökölt, aki napirend előtt üdvözölte az újonnan belépett párttagokat, Bohn Józsefet és Beczkói Bíró Henriket. Az új költségvetéssel kapcsolatban annak a véleményé­nek adott kifejezést: az üzemek hozzájárulásával a főváros pénzügyi egyensúlyát remélhetően si­kerül annyira rendben tartani, hogy egyrészt esetleges adóleszálításokról is lehet szó, másrészt elkerülhető lesz az új külföldi kölcsön felvétele, sőt fedezni lehet a legsürgősebb beru­házásokat is. Bejelentette ezután azt is, hogy a pénzügyi bizottság legközelebbi ülésén tárgyalni fogja az üzemellenőrző bizottság megalakításának kérdését. A jobb és baloldali ellenzéki pártok az autonómia sérelmét látják a tervezett megol­dásban. Csak abba hajlandók belemenni, hogy a belügyminiszter által kinevezendő tagok csu­pán tanácskozási joggal szerepeljenek. A Ripka­­párt nem látja az autonómiát veszélyeztetve e tekintetben s hozzájárul egy ily bizottság létesí­téséhez. Battenberg Lajos, Szilágyi Károly, Dinich Vi­dor, Bittner János, Szombathy Kálmán és Ho­­henburger Antal felszólalása után Ripka Ferenc főpolgármester tájékoztatta a pártot az aktuális városházi kérdésekről. A főpolgármestert a párttagok lelkes éljenzéssel üdvözölték. A főpolgármester mindenekelőtt azt fejte­gette, hogy ő is az autonómia híve és azt min­den körülmények között meg kívánja vélel­mezni. A belügyminiszternek az üzemellenőrző bizottságra vonatkozó propozíciójában azonban nem tudja az autonómia sérelmét megállapítani. Azt pártkülönbség nélkül meg kell állapítani, hogy a közüzemeket ellenőrzés nélkül hagyni nem lehet. A közös bizottságnak az volna a leg­főbb előnye, hogy előterjesztéseit, javaslatait a belügyminiszter a magáénak tekintené, mivel abban képviselve volna. A belügyminiszter a főváros önkormányzatát nem kívánja érinteni és az intézkedés jogát a törvényhatóságnak tartja fenn. Az autonómia sohase féljen az ellenőrzés­től, mert ha fél, az már beteg autonómia. Ezután reflektált az egyes felszólalásokra és ki­fejtette, hogy a fő cél: gyomlálni az üzemi kert­ben. A fontos közérdekű üzemeket fenn kell tartani, azonban nem szabad a fővárosnak konkurrálnia a saját polgáraival. Csak a háború előtt létesített közhasznú üzemek helyeselhetők­. Ezeket a monopolizált közérdekű üzemeket töké­letessé kell fejleszteni, mintaszerűen kell kezelni s természetesen meg kell tartani a főváros auto­nómiájának kezében. A főpolgármester nem tartja kizártnak, hogy a közüzemek tarifapolitikájába adópolitikát is vigyenek bele a főváros lakosságának azon része érdekében, amely a közüzemek előnyeit nem él­vezi teljes mértékben. A monopolizált üzemeknél gon­dolat jár az eszében: Evangelina és a szép Gordon alig öt perccel azelőtt együtt voltak a Bacchus ligetében. Azon a helyen (ugyanazon a félköralakú padon, ahol talán meg is csó­kolták egymást) ígérte oda neki a kezét a mennyasszonya. Már ellát a bokrokig. Semmit nem határozott el magában. Gépiesen megy előre. A szívét hasogatja a fájdalom. Amikor milliókat tett kockára, akkor sem volt soha ilyen érzése. A bűnösök jelenlétét halk beszél­getés hangjai árulják el. Meg akarja őket lepni, anélkül, hogy kihallgatná a beszédjüket, de a menyasszonya szavai hirtelen helyhez szögezik: — Rettegek a szegénységtől, Gordolj. Azért adom el magam annak az embernek. Kétségbeesetten szeretem magát és szégyenlem magam. Stace hevesen visszafordul, hogy ne halljon meg többet. Feldúlt lélekkel nekitámaszkodik egy fának. Azok ketten közvetlen mellette mennek el, szorosan egymáshoz simulva. A tartásuk gyöngédségének láttára fellángol a szerelme, majd hirtelen a legkeserűbb férfiúi fájdalommá változik. Amíg csak el nem nyeli őket a sötétség, alig bírja legyőzni magában azt a heves vágyat, hogy rátörjön arra a fi­­csúrra és visszahódítsa Evangelinát a testi ere­jének a felsőbbségével a szép vetélytárssal szemben. Amikor ismét a vendégek közé vegyül, megint boldog ember benyomását kelti; nem kell tettetni magát, mert a jelszava, amit ki­tűzött maga elé, valahányszor meg kellett a sorsával birkóznia: „bizzál mindig magadban", bizalmat öntött belé. A vendégek már lassan szállingózni kezd­tek. A társaságnak csak a fele van már együtt. Még egyre távoznak a vendégek. Stace a győz­tes küzdő jókedélyével cseveg és a magatar­tása még Nashall Gordont is megtéveszti, aki szemtelenül a fiatal leányok csoportjába ve­gyült, ahol a menyasszonyát kissé sápadtnak találta. A menyasszonya reámosolygott. En­nek a mosolynak a bájából bátorságot merít, hogy vidáman elszöktesse Evangelinát a ba­rátnői társaságából, amit ő « fontos megbeszé­­lés»-nek, a szép Gordon pedig «a diadalmas vőlegény jogágnak nevez. Egy sarokba vonulnak, ahol a társaság szemei előtt vannak és egy pamlagon egymás mellé ülnek. ■—. Szeretem magát, Evangelina, annyira, sem szabad azonban az üzemek öncéluságára tö­­rekedni. A helyes gazdasági elv az, hogy a nagy­üze­mek úgy dolgozzanak, mint a magánü­zemek, de a feleslegeiket szolgáltassák be a város pénztárába, a beruházásaikat pedig megfelelő évekre amorti-­ zálják. Amikor a polgárság elviselhetetlenül sú­lyos terhek alatt roskadozik, akkor az üzemek nyúljanak a hóna alá, teljesítsék szociális hiva­tásukat és legyenek segítségére a polgárságnak a közterhek viselésében. Ez történt most is, amikor a 12-es bizottság a költségvetési deficit eltüntetésére kvótát vetett ki az egyes üzemekre, nehogy adókkal kelljen a hiányt pótolni. A továbbiak során a főváros he­lyes vezetéséről beszélt. A főváros vezetőségében ma a gazdasági kérdések nyomultak előtérbe. A polgármester helyzete ma egy nagy ipari konszern vezetőjéhez hasonlatos, mert a főváros adminisztrációjának 90%-a gaz­­­dasági kérdés és csak 10% közigazgatási. Elkerül­hetetlen tehát, hogy minden hónap 5-éig tiszta képet kapjon a polgármester az üzemek gazdál­kodásáról és pénzügyi helyzetéről. Rámutatott a főpolgármester arra, hogy az üzemek megszün­tetése körül erős ellenállásra van kilátás. A Ba­­ross­ Szövetség például terjedelmes feliratban az üzemek egész sorának azonnali beszüntetését kérte a belügyminisztertől, ezen az állásponton van a főváros kisiparos- és kereskedő-társadalma is. Az autonómia szempontjából sérelmes volna azonban, hogy az üzemek megszüntetésének késső­désében kormányhatósági intézkedés történjék. Az üzemek megszüntetéséről vagy további fentartásáról elfogulatlan bizottságnak kell döntenie. Egyébként reméli, hogy az üzemellenőrzés dol­gában sikerül kompromisszumot létrehozni, mert ha nem, a kormány novelláris után fog az üzemi kérdésekben rendet teremteni. A pártértekezlet kimondotta, hogy a közös üzemi bizottság mellett foglal állást. Ezután az autóbuszüzem fejlesztésének kérdésével foglal­koztak, amit Scheuer Róbert ismertetett. Kimon­dották, hogy a kérdés sürgős megoldását kíván­ják a magyar ipar érdekeinek sérelme nélkül. A BSzKRT—Bedő-incidens kérdésében arra az ál­láspontra helyezkedtek, hogy a párt az ügy terjes és tárgyilagos kivizsgálását tartja szükség­esnek,• egyelőre azonban várakozó álláspontot foglal eb RÓTH BANK Budapest, Vilmos császár­ ut 45. sz. Alapítva , 1906. évben. Készpénzét kihelyezzük első helyi jelzálogbiztositék mellett tóvárosi és környékbeli házakra, ugyanezeken kockázat­mentesen s legjövedelmezőbben gyümölcsöztetjük. Tör­­lesztéses és kamatozó jelzálogkölcsönöket folyósítunk mezőgazdasági földbirtokokra, bér- és családiházakra. Pénztári órák: 6-től 5-ig. *­V 1

Next