Ujság, 1926. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
vasárnap, 1926 augusztus 1 ÚJSÁG Magyarország gazdasági jövője. írta Hadik János gróf. A háború, a forradalom, a megszállás és a reánk nézve katasztrofális békekötés az ország gazdasági életét alapjaiban rendítették meg. Felbomlott egy évezreden át kialakult gazdasági egység, Csonka-Magyarországnak a nemzetközi gazdasági helyzetbe való beilleszkedése is elvesztette a régi harmonikus voltát. Az a sok csapás, amely érte az országot, ezenkívül az amúgy is gyenge magyar tőkeerő nagy részét is elpusztította. A gazdaságiromlást okozta még a kommunizmus letörése utáni években folytatott és a helyzeteket ki nem használó helytelen pénzügy-gazdasági politika. Ezek a tények okozták azt, hogy az ország gazdasági élete a teljes összeomlás előttállott. Egész új utakat kellett keresni az ország gazdasági életének megmentésére és reorganizálására. Téves az a hit, mintha az ország pénzügyeit és gazdasági életét a nemzetközi tőke igénybevétele nélkül rekonstruálni lehetett volna. Mert ha volt is a szanálás megkezdése előtt olyan időszak, amikor ez talán a külföld segítsége nélkül lehetséges lett volna, az azért nem történhetett meg, mert elmulasztanak olyan intézkedések, melyek alkalmasak lettek volna a belső hitelélet terén a megszűnt bizalmat helyreállítani. Enélkül önerőből egészséges pénzügyi és gazdasági politikát folytatni nem lehet. Az első feladat mindenesetre a megrendült állami pénzügyek helyreállítása volt. Ez 1924-ben a népszövetség támogatásával meg is indult. Bod János pénzügyminiszter ezt a nehéz, nagy munkát teljes sikerre vezette. E siker elérését a nemzet nagy áldozatkészsége és Smith Jeremiás népszövetségi főbiztosnak irányunkban tanúsított példátlan jóakarata támogatása biztosította. Az államháztartás egyensúlyának és pénzünk stabilitásának biztosításával párhuzamosan meg kellett indítani a magángazdaságok rekonstrukcióját is. Ez irányban komoly lépések történtek. Az, hogy már a múlt év költségvetésében sikerült a pénzügyminiszternek 180 millió aranykorona és az idei költségvetési évben a július közepén közzétett beruházási programm szerint mintegy 115 millió aranykorona hasznos beruházást biztosítani, ez egy oly tény, mely alkalmas arra, hogy a nagy tőkehiánnyal küzdő országban a gazdasági vérkeringést idegindítsa. Ezek a beruházások megindítják a mintegy 11 év óta sínylődő gazdasági élet rekonstrukcióját, fokozva ezúton a munkaalkalmat és a hitelélet alátámasztására új tőkeképződéseket tesznek lehetővé. Az állam pénzügyeinek rendezése az ország felé irányította a külföldi tőke bizalmát, így sikerült a pénzügyminiszternek megoldania a hosszúlejáratú mezőgazdasági hitel kérdését, a vidéki városok kölcsönügyét és a vármegyék kölcsönének kérdését is. A gazdasági életet alátámasztó ezeket a hitelakciókat megfelelő körültekintéssel folytatni kell, mert csak a hiányzó tőke pótlásával lehet megteremteni azokat az alapokat, amelyeken a gazdasági élet egészséges fejlődése biztosítható. Oda kell törekednünk, hogy hiteléletünkben mielőbb egy normális kamatpolitika érvényesüljön, mert a mai kamatterhek a gazdasági élet fejlődését megbénítják. A külföldi tőkén kívül előmozdíthatja ez a belső tőkeképződést is, amely már megindult és amely kívánatos, hogy minél erősebben fokozódjék. Az ország jövő sorsa a termelésen nyugszik. Minden eszközt fel kell használni a termelés előmozdítására. De e kérdésben csak akkor lehetne igazi sikereket elérni, ha úgy a mezőgazdaságot, mint az ipart illetőleg egy tervszerű programm dolgoztatnék ki. Egy ily programm tenné lehetővé annak megítélését, hogy mit lehet a magángazdaság saját erejéből, mit az állam támogatásával és mit a külföldi tőke bevonásával elérni? A legnagyobb súlyt kell helyezni az ország érdekeit szolgáló kereskedelmi politikára. Minden akadályt el kell hárítani a kereskedelmi élet szabad mozgása elől. Nagy érdek a külállamokkal való kereskedelmi szerződések megkötése. Magyarország kész is erre, amint azt az eddig megkötött szerződések igazolják, azonban nem jöhetnek létre szerződések olyan államokkal, amelyek egyoldalú áldozatokat követelnek tőlünk. Ha az itt kifejtett gazdasági elvek fogják irányítani Magyarország politikáját és ugyanakkor anélkül, hogy az államháztartás egyensúlya veszélyeztetnék, az adóterhek jelentékenyebb csökkentésén fogunk dolgozni, úgy az ország regenerációja elé bizalommal nézhetünk. Találkozás csodája, írta Simon Erzsébet. Te nem gondoltad még soha? Idegen, hogy a folytonos csodák sora hozta világra az egyszerű percet, mikor elmentünk egymás mellett! Ó, mennyi bajt kellett kiáltanod, lázas éjjelt és sivár napot, és mennyit kellett kiállanom: sivár éjjelt és daloló napot, mig keresztezve felém jöhettél s egymásra dobtuk a futó pillantás éternél könnyebb rezdülését! Idegen, nem gondolod! így és ennyit kellett élned végzeterős számitottságban, hogy majd ha évet évre szedtél egy semleges napon pontosan akkor indulj el szobádból , mikor eljött időd és az óra, hogy találkozhatsz én velem. Idegen, mig továbbmegy, s én is tovább, — mondd: nem érzed-e, hogy meg kellene állítani az elfutó pillanatot és kérdeni nekünk, kik ma a szent kereszt jelét rajzoltuk árnyékkal és hosszított szemsugárral, kérden, — — egyszerűen: Horniét!!... Hová!... Megbontani szivünket, mint lengő zászlót amivel két hajó üdvözli egymást a tengeren, mielőtt örökre elsuhanna,-------Horniét!... Hová!... Ó, mily gonosz szabálya a percnek, hogy tovafutunk egymás mellett — két szép hajó a tengeren, — s én soha nem fogom tudni rólad, hogy ki voltál és hogy néztél meg engem s te nem fogod megsejteni hogy most ment el az életed, akit keresel és nem találsz, a boldog, erős, tiszta életed. . . Hogy elmentem melletted, délelőtti mosollyal a számon. Egy féllábú újpesti fiú bravúros küzdelme és rekordgyőzelme a debreceni úszóversenyen. Magyarország 1500 méteres úszóbajnokságát Halasi Olivér (UTE) nyerte. Szeged úszói elhódítják a kongresszus vándordíjait. — Eger és Szeged került a vízipólóbajnokság döntőjébe. Debrecen, július 31. (Az Újság kiküldött tudósítójának telefonjelentése.) Hiába égett Debrecenben mindenki a szép időért, szombat reggelre beborult az ég, délire megeredt az eső is és az úszóverseny szitáló esőben folyt le. A rossz idő elriasztotta a közönséget és a fellobogózott tribünön nagyon sok üres sor maradt. Pedig a verseny megérdemelte volna a szép időt és rég látott izgalmas és szép küzdelmek folytak le. Az első nap eseményei közül Magyarország 1926. évi bajnokságáért folyt 1500 méteres verseny emelkedett ki, amelyet három favorit üsző ellenében egy fiatal, féllábú újpesti úszó nyert meg. Az 1500 méteres versenyben harmincszor kell végigúszni az uszodát. Rendes körülmények között az ilyen hosszútávú verseny már az első pár száz méter után eldől és így nagyrészben érdektelenné válik. A Debrecenben lebonyolított 1500 méteres bajnoksági verseny azonban sokáig emlékezetes eseménye marad a magyar úszósportnak, mert ez a verseny a távolság arányában növekedő izgalommal és érdekességgel szolgált és a végén olyan szenzációs küzdelmet eredményezett, ami nem igen ismétlődik meg egyhamar. Három favoritja volt a versenynek: az egri Szigritz Géza, aki a múlt évben nyerte meg a bajnokságot, Páhok István (MTK) és Fehér 11. István (Jászapáti) feltörekvő új tehetségek. Arra senki sem gondolt, hogy a három úszó versengésébe beleszólhasson egy negyedik is és Páhok elsőségét is körülbelül elintézettnek tartották. Titkos tipp a jászapátii Fehér István volt. A verseny első részében úgyis látszott, hogy a két úszó győzelme között intéződik el az elsőség kérdése, mert hol az első, hol a második volt előbb. Ezer méter után azonban az eddig harmadik helyen fekvő Halasi Olivér (UTE) erőteljes karcsapásokkal felnyomult és előbb Fehért szorította maga mögé, majd mind közelebb férkőzött a vezető Páhokhoz. Ezer méteren túl Páhok még megtartotta elsőségét, 1200 méternél azonban már Halasi volt elől és ettől kezdve biztosan vezetve, harminc méterrel megnyerte a rendkívül szép és izgalmas versenyt. A fiatal bajnokot, amint kékre fázva és didergő testtel kiemelték a vízből, harsogó taps köszöntötte, amely csak fokozódott, amidőn észrevették, hogy a fiatal úszó ballába térden alul hiányzott. Még kisgyermek korában valamos szerencsétlenség érte és akkor amputálni kellett. Ha ez nem történik vele és nem ily súlyos kandi- cappel kell indulnia, most a világ legjobb hosszútávúszói közé fejlődhetett volna. Mindamellett még így is a legjobb úszókarrier előtt áll, mert a három favorit versenyző ellenében a rekordidő alatt verekedte ki a győzelmet. 23 perc és 22 másodperc alatt úszta meg az 1500 métert és ezzel megjavította Eperjessy Bélának 23 perc 23.6 másodperces országos rekordját. Eperjessy úszott ugyan már jobb időt is, 23 perc 07.6 másodpercet. Ezen a versenyen azonban csak egy időmérő volt jelen és így az eredmény tévesen szerepel a hitelesített rekordok között. A kongresszusi versenyek első napján lebonyolították a vidéki vízipólóbajnokság közép- és elődöntő mérkőzéseit és a döntőbe, mint ezt tegnap megjósoltuk, Eger és Szeged reprezentáns csapatai kerültek. A többi vidéki csapat meg sem közelíti ennek a két együttesnek a klasszisát A Szegedi Úszó Egyesület versenyzői egyébként sikeresen szerepelnek minden téren és a legnagyobb valószínűség szerint megnyerik a kétnapos verseny legértékesebb díját, a Debrecen által alapított kongreszszusi vándordíját A 100 méteres gyorsúszás mindhárom helyezettje szegedi úszó volt. Török Jutka, akinek szerepléséről pedig már lemondtak, lázasan is síkraszállt a zöld-fekete szin:, nekért és megnyerte nagy konkurenciában is a hátúszó versenyt, de pontot szerzett a SzUE műugrásában is, így az első nap összesen 17 pontot szereztek a szegedi versenyzők. A pontverseny második helyezettje 6 ponttal az esztergomi NSE, míg Egernek egyelőre még egy pontja sincs. Igaz ugyan, hogy vasárnap kerülnek eldöntésre azok a versenyszámok, amelyekben az egri úszók győzelmei esedékesek. Az első nap részletes eredményei a következők: Kongresszusi díj: 100 méteres gyorsúszás: 1. Wannie András (SzUE) 1 p. 07.2 mp.2. Vágó Sándor (SzUE) 1 p. 09.8 mp. 3. Sütő Tibor (SzUE) 1 p. 11.6 mp. A szegedi úszók fölényesen dominálták a mezőnyt. A tizenötéves Wannie András ideje elsőrangú s egy új magyar spritertehetség fejlődését veti előre. Kongresszusi díj: 100 méteres hölgy mellúszás: 1. Neumann Ilus (EMSE) 1 p. 47.2 mp. 2. Pilszky Mici A földszagú március, írta Kacsó Sándor Hosszú télen annyi keserűség gyűl össze a szegényember szívében, hogy február végén már szúrósan néz ki a szemén, ráncokat rajzol a homlokára és fenyegetően súlyossá teszi a lépéseit. Kettérepedt tetejű tüzelő mellett órákhosszat táplálja saját magát a gond. Nyirkos és hideg, tapaszos földdel néz farkasszemet a megterhesült homlok. Egymásért álló falak között még a legutolsó sugaras őszi nap levegője poshad az emberi test párájától, a tikácsoló gyermek nehéz lélegzetétől és az asszony naponkint felfakadó könnyes fájdalmától. Néha önmagát tisztítja meg ez a fullasztó szegényember-szag. Piszkos cseppeket dob ki magából a mestergerendára, a megvakult ablakszemekre, a falak aljára s a cseppek nyomán kiveri a penész még a félig gyalult ágydeszkákat is. Ilyen helyen ritka vendég az Isten s távollétében gyökeret vet, kikel és fekete virágot terem az ember szivében a rossz. A száj szögletében átokként virágzik ki az áldott emberi szó s a gondolat messze idegen a jóságtól. Nem jó istenes lelkű embernek meghallani az ilyen beszédet: — Elvihetne már az ördög valakit erről a nyomorúságos világról! Az még jó ember lehet, akinek van egy-két holdja s mellette két borzascsipőjü tinója. Az kertet javit, erdőre jár s más dolga hijján tinóit vakargatja. Ám akinek semmije sincs, aki dolog nélkül gyűjtögetheti a keserűséget s vele együtt a bűnös gondolatokat, az senki más, mint sirásó Sükösd Gazsi, aki kenyere fogytán a más ember halálát lesi. Egy sírgödör, félvéka búza, kétheti máléskenyér a maga, felesége és gyötrődő gyermeke szájába. A gyermek savószínű orcáján immáron harmadszor gyűl ki a „Szent Antal tüze“. Sirásó Sükösd Gazsinak szabad a hosszú tél végén, március elején földreszegzett homlokkal kérdőre vonni az Úristent. — Elfelejtett az idén tavaszt csinálni? Felesége szivéből is kifogyott már a vigasztaló jóindulat. Ki se férne tán a torkán, vagy idegenül hangzanék ebben a házban, ahol a halkan kimondott átok már imádságszámba megy. — Gyertyaszentelőkor megcseppent az az istenverte ereszalja. Feléje se nézett az urának, a gyermeket takargatta és édeskedő szavai is csak arra voltak jók, hogy uj táplálékot adjanak a keserűségnek. — Éhes vagy ugye? Hadd el, meghal a nagygazda Símén, akkor lesz kinyér. — Adj másét neki, ne hergelj! — mordult föl az ember. — Hogyne. A múltkor is piros pattanások verték ki a testét a máiétól. Azt akarja, hogy meggyilkoljam? — Hát kérj a szomszédból egy darabka kinyerek — Lesérül az arcom bőre, már mindegyiknek adósa vagyok. Nekik is szűk. — Kérj onnan, ahol nem szűk. — A nagy gazda Simontől? Annak nem szűk — nyelvelt vissza az asszony, de arcára fagyott mindjárt keserűsége fanyar vonaglása. Sirásó Sükösd Gazsi alatt megroppant a háromlábú szék s a nehéz indulat hirtelen állította talpra. — Verje meg az isten. Előrehajolt egy kicsit, amint kifutott a házból. A harag piros foltokat festett az arcára s úgy ment, hogy nem tudta, merre indul. «Annak nem szült» — csengett a fülében az asszony szava. Nem, annak van elég s azért nincs neki. Esztendeje, ha van, hogy erősen összejöttek. Kicsi dolog volt, valami elmulasztott napszám, de erősen nagyra nőtt a büszkeség árnyékában. — Megmutatom, hogy koldulni jösz még hozzám — mondta a nagygazda Simén. — A kutyámat is agyonütöm, nehogy farkat csóváljon kied előtt — felelt vissza a Sirásó Sükösd s ezzel elvégezték. Azóta azonban, mintha koldus hált volna Sükösd Gazsi küszöbén, egyre szűkült a kenyér a házban s a kisebb gond után csak nagyobb baj jött. Nyáron alig hívták napszámra, télen feléje se néztek, ha meg kellett fogni az ölnivaló disznó lábát. A sirásásból kereshetett volna még valamit, de lám, Simán gazdának még oda is elért a keze, ahol a halál birodalma kezdődik. Késő ősszel megütötte a dér egyik leánykáját s a sirgödröt maga ásta ki a szolgájával, nehogy őt kelljen hivnia Példaadás az, amit a gadag csinál. Azóta, ha hivták is sirgödröt ásni, fele napszámért segitségre hívták. A kertek alatt megállóit Sükösd Gazsi. Otromba csizmája széles barázdát húzott a meglágyult hóba s észre se vette, hogy enyhe déli szél simogatja a fák csupasz ágait. Uj gondot szült az indulata, titkosat és bűnöst, amitől zavaros lett a szeme, nehogy belelássanak a jószándéku emberek. Háza oldalánál, rozoga eresze alatt megkereste az ásóját s ujjasa szélébe törülgette a megrozsdásodott vasat. Bent a házban csendesen sirdogált a gyermek s kövér könycsepjei úgy hullottak a kérges szőrtakaróra, mint amikor a virágkelyhéből undok hernyóra csöppen a reggeli harmat. A sírásónak fájdalmas jóságra szorult össze a szive. Este sírj, no! Kalácsot szerzek én neked, csak ne sirj. Az asszony nedves ágat tördelt a tüzelő előtt. Mozgás közben állott meg a keze s ugy tartotta a meghajlított ágat, mintha pálcát akarna törni valakinek a cselekedete fölött. — Mit akar? — kérdezte. A sirásó félrenézett, talán felelni se akart, de az elszánás megnyitotta a szívét. — Az éjjel búzát szerzek. — Lopni megy? Csak percek múltán adott feleletet. Halkan szólt akkor is, mint aki fél, hogy megriad a saját hangjától. — Nem nézhetem, hogy éhenhaljon a gyermek. — Hová megy?, — Oda, ahol van, — csattant föl hirtelen, azután újból csak leejtette a hangot. Magának beszélt. — Ő az oka a nyomorúságomnak. Osztán neki van a legtöbb, meg se érzi. A gabonája rakott fából van, alatta kövek. Egy-két követ kiveszek, alájrások s már bent is vagyok. Csak két vékát hozok tavaszig, amig dolog akad a mezőn. Az asszony kezében nem roppant ketté a meghajlított ág. — Én is menyek, az enyém is a gyermek. Sirásó Sükösd Gazsi hálásan nézett az asszonyra. Hosszú idő óta először találkozott össze a tekintetük és megegyezőleg egyszerre dobbant össze a szivük — a bűnben. * • Éjféle után zsákot foldott az asszony. Az ember vállára vette az ásót s mint árnyék, árnyék után, elindultak. Fényes csillagok ragyogtak az égen, de a hideg már elvesztette az erejét s a hó ellágyult a déli szél simoga-