Ujság, 1926. december (2. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-21 / 290. szám

KEDD, 1926 DECEMBER 21 ÚJSÁG — A román-magyar döntőbíróság illése. Párisból jelentik: A román-magyar döntőbíró­ság mai ülésén folytatta az erdélyi birtok­perek tárgyalását. Az egész ülést kitöltötte Gidel tanár perbeszédének folytatása, amely­ben nagy irodalmi­­és a nemzetközi bíróságok ítélkezéseiből merített anyag felsorakoztatásá­val kifejtette, hogy az erdélyi birtokreform ellenkezik a békeszerződéssel s nagyhatású ékesszólással mutatott rá, hogy a bíróság nem tagadhatja meg az illetékesség kimondását. Az előterjesztést nagy érdeklődés kisérte. A tárgyalást holnap folytatják.­­ Gyermekvonat érkezik Belgiumból. Decem­ber 13-án elindult gyermekvonat szerdán, folyó hó 22-én 11 óra 10 perckor érkezik Belgiumból Budapest keleti pályaudvarra, 500 magyar gyer­mekkel. Az Országos Gyermekvédő Liga igazga­tósága felhívja az érdekelt szülőket, hogy gyer­mekeik átvétele céljából a fentjelzett időben és helyen pontosan megjelenni szíveskedjenek. — A hastingsi sakkverseny. A hastingsi nem­zetközi mesterverseny résztvevői a következők: Tartakower dr. (Paris), Sir G. A. Thomas (Lon­don), Réti Richárd (Düsseldorf), F. D. Yates (Leeds), Colle Edgar (Gent), R. P Michell (Lon­don), Bu­erger (London), W. Normann (London), W. Tellet (Brünn). — A Major Open versenyen Czuber Sándor (Békéscsaba) is indul. — Evangelizáló körút. Hegedűs Lóránt dr. nyugalmazott pénzügyminiszter a külvárosi mun­kásság körében evangelizáló körútra készül. Első ilyen evangelizáló előadását a külső ferencvárosi református egyházban tartja a munkások szá­mára folyó hó 22-én, szerdán este hat órakor a Tisztviselőtelep, Család­ utca 8. szám alatti Ima­házban. Belépődíj nincs. — A tanító és tanári érdekeltségek a kará­csonyi segélyért. Nagy leh­angoltságot okozott az állami és egyéb iskolafentartóknál működő taní­tók és tanárok között a karácsonyi segély elmara­dása, melyet a legtöbb tisztviselői ágazat megka­pott. Követendő példát nyújtott erre a székesfő­város, amelynek összes alkalmazottai részesültek a segélyben. Ezt remélték az állam és egyéb is­­kolafentartók tanítói és tanárai is. Sajnos, ez nem teljesült. Ez ügyben a Közép-, Tanulóképző­­intézeti-, Kereskedelmi- és Polgári Iskolai Taná­rok Országos Egyesületeinek, valamint a Magyar­­országi Tanítóegyesületek Országos Szövetségének elnöksége együttes megbeszélést tartott, melyen minden érdekeltség képviselője a státusokban megnyilatkozó elkeseredettségről számolt be. A tanító­ tanárság évek óta a legnagyobb önmegta­­gadással viseli az anyagiak terén minduntalan mutatkozó megözletését. Joggal remélhette, hogy az ország gazdasági megerősödésével az állam az iskolai munkát is mél­tányosabban kezeli s más tisztviselői munkakörrel egyenlő elbánásban ré­­szesíti. Ennek hiányát most annyival inkább is .Érzi, mert a tanító, tanári rendet már a státusz­­rendezés során is sok és súlyos sérelem érte. Egy­öntetűen­ hangoztatták, hogy ma a segélyek nem a kiváltságosok jutalmazására, hanem a fétmini­­,ATM elérésére szolgálnak s éppen ezért a se­gélyre minden tisztviselő egyaránt jogosult. Egy­hangú volt az a nézet, hogy a segélyezés terén a megkülönböztetés a tisztviselői kar között kívána­tos összhang helyett csak élesebb elkülönülést eredményez, másrészt antiszociálisnak tartják azt a szellemet, mely éppen a legmostohább sorsban élő tanító, tanárságot hagyja ki az úgynevezett ju­talmazásból. Az egyesületek vezetői remélik, hogy a súlyos sérelem orvoslására a kormány megta­lálja a kellő módot s ha elkésve is, de a tanítók és tanárok is megkapják a jogosan várt segélyt. Megkívánja ezt nemcsak a nemzet jövőjét bizto­sító nevelő munka megfelelő értékelése, hanem a méltatlan mellőzés nyomán járó tanító, tanári rend lelki egyensúlyának helyreállítása is. Elhatá­rozták, hogy a további teendők megbeszélésére f. hó 23-án, csütörtök délelőtt 11 órakor a Polgári Iskolai Tanárok Házában (Szentkirályi­ utca 11. sz., II. em­. 22) újabb értekezletet tartanak. Ugyanebben az ügyben az országos tanítóegye­sületek vezérlőbizotsága vasárnap délelőtt Rákos István kir. tanácsos elnöklésével tartott ülést a Tanítók Házában. A vezérlőbizottság annak a felfogásának adott kifejezést, hogy addig, amíg éhező árvákról, özvegyekről és megélhetés gond­jaival küzködő szegény tanítókról van szó, nem méltányos, hogy csak egyes tisztviselői ágazatok kapjanak karácsonyi segélyt. Nem méltányos kü­lönösen abból a szempontból, mert a karácsonyi jutalmazás kérdése immár odaf­ejlődött, hogy a karácsonyi pótlék alakjában megadja a köztisztvi­selőknek azt, amit a státuszrendezés, fájdalom, nem adhatott meg. Vagy legyen tehát karácsonyi segély vagy ne tegyen. Mindig az egyenlőtlen elbá­nás keserűsége hangzik a tanítói panaszokból. A székesfőváros hatósága minden alkalmazottjának megszerezte ezt a karácsonyi örömet. Kaptak a miniszteri tisztviselők, a vasutasok, portások, ka­pott­­a rendőrség és csendőrség stb. Már megint a tanító az, akinek az asztalára nem kerül ebből a jóleső, kiérdemelt figyelemből. Mindenütt lendület, mindenütt magasabb célok, nemesebb eszközök és módok. Őneki senki sem ad, pedig az adásnak is megvan a maga külön művészete, amely a kevés­ből is ki tudja osztani mindenkinek az ünnepre szóló megnyugvást és megelégedést Helyes érté­keléssel és rendszerrel a karácsonyi jutalmazás kérdését is meg kell oldani. Még­pedig minél előbb, mert nem épületes látvány, ha az ünne­­netre készülődés napjai is a mellőzött közalkal­mazottak panaszától hangosak.­­ Megszűnik Ausztriában a devizakorláto­zás utolsó maradványa is. Bécsből jelentik. A kereskedelmi és közlekedésügyi miniszté­riummal egyetértésben a pénzügyminisztérium december 27-én rendeletet adott ki, amellyel a devizaforgalommal összefüggő kényszer­gazdálkodás utolsó maradványait megszünteti. Ezek a maradványok a devizakereskedelemre és a devizaközvetítésre való felhatalmazással kapcsolatos rendelkezések, amelyek a bank­­engedélyrendelet küszöbön álló végrehajtásá­val fölöslegessé válnak, továbbá az eddigi fakultatív devizaclearingre vonatkozó rendel­kezések. Ezt a clearinget azonban a tőzsde és az osztrák jegybank között létrejött meg­egyezés alapján mint a tőzsde autonóm intéz­ményét fentartják. Az árfolyamok megállapí­tása a jövőben az alkuszok, az árfolyamok kihirdetése pedig a tőzsdei árfolyam útján történik.­­ A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesü­letének közgyűlése. Vasárnap tartotta Pest vár­megye székházának dísztermében rendes évi köz­gyűlését a Vármegyei Tisztviselők Országos Egye­sülete, melyen 26 vármegye tisztviselői közül mintegy kétszázan vettek részt. A megjelentek so­rában ott voltak: Agarasztó Tivadar Pest várme­gye alispánja, egyesü­leti elnök, F. Szabó Géza or­szággyűlési képviselő, egyesületi alelnök, Alexan­der Imre, Bernáth Aladár, Csergő Károly, Fischer Béla, Horváth Lajos dr., Pa­tkovich László, Tat­lián Andor alispánok, Szathmáry István, Kloffer Kálmán, Erdélyi Lóránt, Weissenbach Iván báró főjegyzők, Kosztics Ákos, Hankovszky Zoltán, Paczolay Zoltán, K­enke Géza főügyészek, Feniczy Ignác, Balás Károly, Kiss László, Zsadányi Guidó, Szepessy Zoltán, Némethiy Jenő, Kende Péter főszolgabírók, Halász Bálint, Bajusz József és Madaraszry Gábor árvaszéki elnlökök és még számosan. A gyűlésen, amelyen Agarasztó Tiva­dar alispán elnökölt, először Szatmáry István, a belügyminisztériumba beosztott vármegyei fő­jegyző búcsúztatta bensőségteljes szavakkal az egyesület érdemes távozó igazgatóját, Héderváry Lajos kom­ányfőtanácsost, kiemelve beszédében azon munkát, melyet Héderváry az egyesület fel­virágoztatása érdekében végzett. A közgyűlés a betegsége miatt távozó igazgató lemondását saj­nálattal vette tudomásul, majd az egyesület új vezetője, F. Szabó Géza ügyvezető alelnök kö­szönte meg azt a bizalmat és szeretetet mely az egyesület vezetésével bízta meg. A vármegyei tiszt­viselőkkel szemben — mondotta — az akar ma­radni, aki eddig volt: a vármegyének és a tisztvi­selőknek igaz barátja. Megemlékezett azokról az aktuális kérdésekről, melyeket a közeljövőben meg kell valósítani. Nagyhatású beszédét a köz­gyűlés hosszantartó tapssal fogadta, utána lelke­sen ünnepelte F. Szabó Gézát. Foglalkozott még­ a közgyűlés az egyesületi költségelőirányzattal,a tagdíjak megállapításával és a státuszrendezéssel, melyre vonatkozólag kimondotta, hogy elvileg a külön státusz megvalósítását tartja helyesnek és méltányosnak, azonban addig is, amíg ezt el lehet érni, a jelenlegi súlyos sérelmeket igyekszik or­vosolni. Elhatározták végül, hogy a kényszer­­nyugdíjazások tárgyában memorandummal for­dulnak a kormányhoz. — A pengő a külföldi forgalomban, Parisból jelentik. Félhivatalosan jelentik, hogy a Francia­­országból Magyarországba irányuló posta-utal­­ványforgalomban az összeget ezentúl pengőben és fillérben kell átutalni. Napi tréfák (Monológ.) — Én azt hiszem, legokosabb volna, ha az idei karácsonyt elhalasz­­tanám a jövő évre. Igen, igen. Ezt fogom cselekedni. De akkor mi lesz a tavalyi karácsonnyal, amelyet az idénre halasztottam?­... — Mit szeretnél barátom, kará­csonyra? — Medve szeretnék lenni. Akkor átaludnám az egészet... (Az iskolában.) — Fiúk! Ki tudja megmondani, mi az a fordított arány? — Én tudom, tanító bácsi. Az idei karácsonyi ajándék. — Miért, te csacsi ? — Minél többet várunk, annál ke­vesebbet kapunk... Valpes A­nyák! A­pák! Most, amikor a karácsonyfa alá ajándékkönyvet vásárol­tok a gyermekeiteknek, jól nézzétek meg hogy mit vesztek! Ne vezessenek félre a tetszetős címek és rikitós szinti kötések! Azt nézzétek meg mindenekelőtt, hogy k­i írta a könyvet? Gyermekeitek tiszta magyar nyelvét és tiszta üde lelkét semmi sem ronthatja meg jobban, mint az avatatlan tollal megirt ifjúsági és meséskönyv. Azt a könyvet vegyétek meg, amelynek írója már nevével is biztosítja, hogy a könyve érték és a gyermek kezébe adható! Azt a könyvet, amelyet olyan szerzők neve ékesít, mint: Borsom István Lörinczy György Benedek Elek Móra Ferenc Dánielné Lengyel Laura Pósa Lajos Ego­­■ Rákosi Jenő Gaal Mózes Rákosi Viktor Herczeg Ferenc Sebők Zsigmond Lövik Károly Szabóné Nogáll Janka Tutsek Anna Behunyt szemmel megvehetitek a gyermeknek! Kérjétek mindenütt Singer és Wolfner irodalmi intézet rt. könyvjegyzékét! — A Pesti Futár karácsom! száma. A hetilapok kró­nikájában egészen eredeti Nádas Sándor Pesti Futár-jánál, kettős karácsonyi száma. Nádas Sándor ebben az év tör­ténetét foglalja össze szatirikus regényformában és a re­gény keretében az év összes szereplői felvonulnak előttünk. Fáy Dezső érdekes illusztrációi kísérik a mindvégig nagy­szerű kötetet, mely tíz fejezetre oszlik, a frankhamisítás­sal kezdődik és a választások kritikájával ér véget. A Pesti Futár gazdag karácsonyi számának ára 10.000 korona. — Előadás a Szülők Iskolájában. A Szülők Iskolájában (Pedagógiai Szeminárium, VIII., Má­ria Terézia-tér 8.) december 21-én, kedden dél­után 6 órakor előadást tart Tuszkai Ödön dr. fő­orvos, a felnőtt és a gyermek egyéniségéről. Az Opera, a Nemzeti és a Kamaraszínház bármely előadására a jegy árának 10%-át i i­s á­g­azelvénnyel lehet fizetni. Kivételt éppen csak az ünnep és va­sárnap délutáni előadások képeznek, melyek amúgy is mérsékelt árúak s az elővételnél, ami végeredményben nél­külözhető. Más kivétel nincsen Premierekhez, új betanuláshoz, ünnepi előadásokhoz az Újság olvasója bízvást úgy mehet a pénztárhoz, hogy a húszezerkoro­nás jegyet tizennyolcezer koronával és az U­j­s­á­g­nak egy kétezer korona értékű szelvényével fizeti. Minden kerek 10.000 korona után egy ezerkoronás szelvényt lehet értékesíteni. Egy olvasó annyi jegyet fizethet 10 százalék erejéig szelvénnyel, ahányat akar. M. KIB OPERAHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ A NEMZETI SZÍNHÁZ San Kicpurn KAMARASZÍNHÁZA a Bécsi Állami Operaház . . . ! Mi művészének vendégfelléptére! A pirosruhás hölgy a mizantróp Faust Vígjáték 3 felvonásban Vígjáték 5 felvonásban Dalmű 5 felvonásban. özv. Molitorné .. .. Fáy Sz. Alceste ................ Ódry Árpád Faust ......................Jan Kicpura Vilma .................... Aghy Erzsi Philinte .................. agy Adorf. Men­stofeles ...........Kálmán O. Lilikó ................ Somogyi E. Oronte ..................... Uray Tivad. Valentin ..................Szemere A. Vaymár Sándor .. Pethcő Attila Célimene ................. Váradi A. Wagner ..................Palotai A. Szenty Béla .......Som­ody K. Eliante .................. Lánczy M. Margit ....................Nagy Margit Mányoki Samu.... Hajdú József Arsinoé .................. Hettyey A. Stabel ......................Bodor Karola Komáromi ..............Mihályfi B. Acoste .................... Garamszeghy Mártha ....................Bársony D. A pirosruhás hölgy Bajor Gizi Clitandre .............. Pethes S. Kezdete 7 órakor, vége 10 után. Előadás kezdete 7 órakor. Előadás kezdete­­ 28 órakor Worth Páris, december. Meghalt Jean-Charles Worth, a nagy szabó, az utolsó szabó, most már csak ruhabűvészek és művészek marad­tak utána Párisban. Egy világhírű figurával kevesebbje marad nemcsak Parisnak, hanem egész Európának, mert Moszkvától Konstan­­tinápolyig keresztben és kasul a kontinensen nem akad nagy szalon, ahová egy-két évtized­del ezelőtt még be ne kopogtatott volna nagy ünnepségek alkalmával Worth sen., vagy Worth juni­or egy küldeménye. Worth senior már régen meghalt, Worth junior pedig, aki még a második császárság idején tanulta a­­derékszabást s szállítója volt Eugénia császár­nőnek, most költözött át a rue de la Paixről a Pére Lachaisebe. A ház, Worth háza, együtt nőtt a 70—71-es évek utáni Páris nagyszerű terjeszkedésével s a ház fénykora egybeesett a századforduló idején Európa legszerencsé­sebb pillanataival, a béke, a gazdagság, a nyugalmas expanzió nagy érájával. A kun­csaftok, akiket Worth junior junior részben már Worth seniortól örökölt, az egész európai arisztokrácia voltak. Worth úr híres volt arról, hogy a legkisebb szász hercegnőnek is húsz évre visszamenőleg meg tudta mondani, milyen ruhát viselt a hercegnő mamája a la­kodalmán. Worth hires volt arról, hogy min­den kliensének kezet csókolt és személyesen kisérte ki őket a rue de la Paix-i palota ka­pujához. Worth híres volt arról, hogy mint nagy szabó mindig megmaradt nagy gavallér­nak s mint nagy gavallér se feledkezett meg arról, hogy elsősorban szabó. Annak a régi francia iskolának volt a neveltje, aki sehogy­­sem tudott beleilleszkedni a há­ború utáni Páris üzletmenetébe, aki kénytelen volt a békekötés után állandó kuncsaftjai sorából egy pár­t házat* törölni — igy a Habsburg-házat, a Romanov-házat, a Hohenzollern-házat s még egy pár kisebb házat, amik hivatalosan meg­szűntek házak lenni s helyökbe amerikai höl­gyek érkeztek egész naszádokkal, különös ízléssel, puffadt pénztárcákkal s akikkel Wort­tnak már se kedve, se szándéka nem volt törődni. Az utolsó években Worth már nem is foglalkozott személyesen az üzletével, ő még krinolint tanult szabni s nem érdekel­ték az uj vonalak. Worth híres szalonja persze szabta az uj vonalakat, de Worth már nem törődött a divattal, a ház renomméja nem halványult el, de abban a hajrában, amiben Poiret ur kezdett vezetni, Worth már nem vett részt. Poiret ur új stílust honosított meg a bánásmódban is, amivel klienseit kezelte. Worth, aki még ott tartott, hogy kezet csókolt, negligálta Poiret stílusát, aki egy satrapa fö­lényével szokott átnézni a kliensein. Worth még szabó volt és tudta, hogy a szabómester­ség nem a világ teteje, Poiret már iparművész, aki csupa originalitásból soha nem tudja, hogy a lábait beszéd közben hová rakja, Worth egész Európának dolgozott, Poiret egész Ame­rikának. Worth együtt nőtt az új várossal, a rue de la Paix-vel, a boulevarddal, a többiek bevándoroltak ide és birtokba vették mindezt, mikor elkészült. Worth élete utolsó éveit azzal töltötte el, hogy a palotájában egy tucat háborús vakot és nyomorékot tartott el, akikkel együtt ebédelt, ápolta, szórakoztatta őket. Különös ember volt, akit nagyon degon­­tált ez az új világ s a Tuilleriák kertjéről soha nem emlékezett meg máskép, minthogy a nagy allé ott Metternich hercegnő kedves sétahelye. A régi Páris egyik utolsó nagy figurája volt, régi elvekkel, régimódi udvariassággal, nem illett már a rue de la Paixre. Még az utolsó szezonban is a féltucat öreg gavallér közé tar­­tozott, akik szürke cilinderrel jártak a ver­senyekre s a páholya az utolsó évben minden este üresen állott az operában. Az emléke szorosan egybeforr Paris fogalmával, a­mire egy kissé összenőtt Páris hírével s a halála hírét Európa nagy és kis szalonjaiban egy sereg olyan öreg hölgy nyugtázza kegyeletes «ah!»-val, akik már maguk sem emlékeznek a lakodalmas ruhájuk színére. Worth még tudta, ő biztosan tudta. (m. s.) _7 — Németh Mária és a bécsi opera. Bécs­ből jelentik. Az opraház közli, hogy a Né­meth Mária és az állami Operaház igazgató­sága közti konfliktusról közölt újsághírek erő­sen túlzottak. Konfliktusról szó sem lehet. A szerződés megújításáról a lakáskérdés rende­zésével kapcsolatosan folyt tárgyalások eddig teljesen békés mederben haladtak és kilátás van arra, hogy megegyezés jön létre. A Né­meth Mária és az állami operaház igazgató­ról szóló hírek is jelentékenyen eltérnek a je­lenlegi tárgyalásai alapoktól. — Budapest dicsérete a svéd szállodások kongresszusán. Stockholmból táviratozzák, hogy a svédországi szállodások és vendéglősök országos egyesülete most tartotta évi közgyűlését a Mér­nök-Akadémia nagytermében. Ljungstedl, az ülés elnöke meleg hangon emlékezett meg a magyar­­országi testvéregyesületről, amely az őszi nemzet­közi szállodáskongresszus alkalmával oly kitün­tető figyelemben és vendégbarátságban részesí­­tette a svéd kiküldötteket. A folyóügyek letárgya­­lása után Nils Trulsson igazgató, a nemzetközi szövetség elnöke érdekes előadást tartott Buda- Pestről. Előadásában kiemelte, hogy a külföldnek jóvá kell tennie azt a mulasztását, melyet eddig Budapesttel szemben elkövetett, midőn rendesen kikerülte vagy csak átutazott a magyar főváro­son. Budapest, amely busz kitűnően felszerelt elsőrangú szállodával rendelkezik, köztük négy luxushotellel, képes a legkényesebb igényű kül­földit is teljes mértékben kielégíteni. A tanulsá­gos előadást mintegy 60 vetített kép illusztrálta.

Next