Ujság, 1926. december (2. évfolyam, 273-298. szám)
1926-12-21 / 290. szám
KEDD, 1926 DECEMBER 21 ÚJSÁG — A román-magyar döntőbíróság illése. Párisból jelentik: A román-magyar döntőbíróság mai ülésén folytatta az erdélyi birtokperek tárgyalását. Az egész ülést kitöltötte Gidel tanár perbeszédének folytatása, amelyben nagy irodalmiés a nemzetközi bíróságok ítélkezéseiből merített anyag felsorakoztatásával kifejtette, hogy az erdélyi birtokreform ellenkezik a békeszerződéssel s nagyhatású ékesszólással mutatott rá, hogy a bíróság nem tagadhatja meg az illetékesség kimondását. Az előterjesztést nagy érdeklődés kisérte. A tárgyalást holnap folytatják. Gyermekvonat érkezik Belgiumból. December 13-án elindult gyermekvonat szerdán, folyó hó 22-én 11 óra 10 perckor érkezik Belgiumból Budapest keleti pályaudvarra, 500 magyar gyermekkel. Az Országos Gyermekvédő Liga igazgatósága felhívja az érdekelt szülőket, hogy gyermekeik átvétele céljából a fentjelzett időben és helyen pontosan megjelenni szíveskedjenek. — A hastingsi sakkverseny. A hastingsi nemzetközi mesterverseny résztvevői a következők: Tartakower dr. (Paris), Sir G. A. Thomas (London), Réti Richárd (Düsseldorf), F. D. Yates (Leeds), Colle Edgar (Gent), R. P Michell (London), Buerger (London), W. Normann (London), W. Tellet (Brünn). — A Major Open versenyen Czuber Sándor (Békéscsaba) is indul. — Evangelizáló körút. Hegedűs Lóránt dr. nyugalmazott pénzügyminiszter a külvárosi munkásság körében evangelizáló körútra készül. Első ilyen evangelizáló előadását a külső ferencvárosi református egyházban tartja a munkások számára folyó hó 22-én, szerdán este hat órakor a Tisztviselőtelep, Család utca 8. szám alatti Imaházban. Belépődíj nincs. — A tanító és tanári érdekeltségek a karácsonyi segélyért. Nagy lehangoltságot okozott az állami és egyéb iskolafentartóknál működő tanítók és tanárok között a karácsonyi segély elmaradása, melyet a legtöbb tisztviselői ágazat megkapott. Követendő példát nyújtott erre a székesfőváros, amelynek összes alkalmazottai részesültek a segélyben. Ezt remélték az állam és egyéb iskolafentartók tanítói és tanárai is. Sajnos, ez nem teljesült. Ez ügyben a Közép-, Tanulóképzőintézeti-, Kereskedelmi- és Polgári Iskolai Tanárok Országos Egyesületeinek, valamint a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségének elnöksége együttes megbeszélést tartott, melyen minden érdekeltség képviselője a státusokban megnyilatkozó elkeseredettségről számolt be. A tanító tanárság évek óta a legnagyobb önmegtagadással viseli az anyagiak terén minduntalan mutatkozó megözletését. Joggal remélhette, hogy az ország gazdasági megerősödésével az állam az iskolai munkát is méltányosabban kezeli s más tisztviselői munkakörrel egyenlő elbánásban részesíti. Ennek hiányát most annyival inkább is .Érzi, mert a tanító, tanári rendet már a státuszrendezés során is sok és súlyos sérelem érte. Egyöntetűen hangoztatták, hogy ma a segélyek nem a kiváltságosok jutalmazására, hanem a fétmini,ATM elérésére szolgálnak s éppen ezért a segélyre minden tisztviselő egyaránt jogosult. Egyhangú volt az a nézet, hogy a segélyezés terén a megkülönböztetés a tisztviselői kar között kívánatos összhang helyett csak élesebb elkülönülést eredményez, másrészt antiszociálisnak tartják azt a szellemet, mely éppen a legmostohább sorsban élő tanító, tanárságot hagyja ki az úgynevezett jutalmazásból. Az egyesületek vezetői remélik, hogy a súlyos sérelem orvoslására a kormány megtalálja a kellő módot s ha elkésve is, de a tanítók és tanárok is megkapják a jogosan várt segélyt. Megkívánja ezt nemcsak a nemzet jövőjét biztosító nevelő munka megfelelő értékelése, hanem a méltatlan mellőzés nyomán járó tanító, tanári rend lelki egyensúlyának helyreállítása is. Elhatározták, hogy a további teendők megbeszélésére f. hó 23-án, csütörtök délelőtt 11 órakor a Polgári Iskolai Tanárok Házában (Szentkirályi utca 11. sz., II. em. 22) újabb értekezletet tartanak. Ugyanebben az ügyben az országos tanítóegyesületek vezérlőbizotsága vasárnap délelőtt Rákos István kir. tanácsos elnöklésével tartott ülést a Tanítók Házában. A vezérlőbizottság annak a felfogásának adott kifejezést, hogy addig, amíg éhező árvákról, özvegyekről és megélhetés gondjaival küzködő szegény tanítókról van szó, nem méltányos, hogy csak egyes tisztviselői ágazatok kapjanak karácsonyi segélyt. Nem méltányos különösen abból a szempontból, mert a karácsonyi jutalmazás kérdése immár odafejlődött, hogy a karácsonyi pótlék alakjában megadja a köztisztviselőknek azt, amit a státuszrendezés, fájdalom, nem adhatott meg. Vagy legyen tehát karácsonyi segély vagy ne tegyen. Mindig az egyenlőtlen elbánás keserűsége hangzik a tanítói panaszokból. A székesfőváros hatósága minden alkalmazottjának megszerezte ezt a karácsonyi örömet. Kaptak a miniszteri tisztviselők, a vasutasok, portások, kapotta rendőrség és csendőrség stb. Már megint a tanító az, akinek az asztalára nem kerül ebből a jóleső, kiérdemelt figyelemből. Mindenütt lendület, mindenütt magasabb célok, nemesebb eszközök és módok. Őneki senki sem ad, pedig az adásnak is megvan a maga külön művészete, amely a kevésből is ki tudja osztani mindenkinek az ünnepre szóló megnyugvást és megelégedést Helyes értékeléssel és rendszerrel a karácsonyi jutalmazás kérdését is meg kell oldani. Mégpedig minél előbb, mert nem épületes látvány, ha az ünnenetre készülődés napjai is a mellőzött közalkalmazottak panaszától hangosak. Megszűnik Ausztriában a devizakorlátozás utolsó maradványa is. Bécsből jelentik. A kereskedelmi és közlekedésügyi minisztériummal egyetértésben a pénzügyminisztérium december 27-én rendeletet adott ki, amellyel a devizaforgalommal összefüggő kényszergazdálkodás utolsó maradványait megszünteti. Ezek a maradványok a devizakereskedelemre és a devizaközvetítésre való felhatalmazással kapcsolatos rendelkezések, amelyek a bankengedélyrendelet küszöbön álló végrehajtásával fölöslegessé válnak, továbbá az eddigi fakultatív devizaclearingre vonatkozó rendelkezések. Ezt a clearinget azonban a tőzsde és az osztrák jegybank között létrejött megegyezés alapján mint a tőzsde autonóm intézményét fentartják. Az árfolyamok megállapítása a jövőben az alkuszok, az árfolyamok kihirdetése pedig a tőzsdei árfolyam útján történik. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének közgyűlése. Vasárnap tartotta Pest vármegye székházának dísztermében rendes évi közgyűlését a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete, melyen 26 vármegye tisztviselői közül mintegy kétszázan vettek részt. A megjelentek sorában ott voltak: Agarasztó Tivadar Pest vármegye alispánja, egyesületi elnök, F. Szabó Géza országgyűlési képviselő, egyesületi alelnök, Alexander Imre, Bernáth Aladár, Csergő Károly, Fischer Béla, Horváth Lajos dr., Patkovich László, Tatlián Andor alispánok, Szathmáry István, Kloffer Kálmán, Erdélyi Lóránt, Weissenbach Iván báró főjegyzők, Kosztics Ákos, Hankovszky Zoltán, Paczolay Zoltán, Kenke Géza főügyészek, Feniczy Ignác, Balás Károly, Kiss László, Zsadányi Guidó, Szepessy Zoltán, Némethiy Jenő, Kende Péter főszolgabírók, Halász Bálint, Bajusz József és Madaraszry Gábor árvaszéki elnlökök és még számosan. A gyűlésen, amelyen Agarasztó Tivadar alispán elnökölt, először Szatmáry István, a belügyminisztériumba beosztott vármegyei főjegyző búcsúztatta bensőségteljes szavakkal az egyesület érdemes távozó igazgatóját, Héderváry Lajos kományfőtanácsost, kiemelve beszédében azon munkát, melyet Héderváry az egyesület felvirágoztatása érdekében végzett. A közgyűlés a betegsége miatt távozó igazgató lemondását sajnálattal vette tudomásul, majd az egyesület új vezetője, F. Szabó Géza ügyvezető alelnök köszönte meg azt a bizalmat és szeretetet mely az egyesület vezetésével bízta meg. A vármegyei tisztviselőkkel szemben — mondotta — az akar maradni, aki eddig volt: a vármegyének és a tisztviselőknek igaz barátja. Megemlékezett azokról az aktuális kérdésekről, melyeket a közeljövőben meg kell valósítani. Nagyhatású beszédét a közgyűlés hosszantartó tapssal fogadta, utána lelkesen ünnepelte F. Szabó Gézát. Foglalkozott még a közgyűlés az egyesületi költségelőirányzattal,a tagdíjak megállapításával és a státuszrendezéssel, melyre vonatkozólag kimondotta, hogy elvileg a külön státusz megvalósítását tartja helyesnek és méltányosnak, azonban addig is, amíg ezt el lehet érni, a jelenlegi súlyos sérelmeket igyekszik orvosolni. Elhatározták végül, hogy a kényszernyugdíjazások tárgyában memorandummal fordulnak a kormányhoz. — A pengő a külföldi forgalomban, Parisból jelentik. Félhivatalosan jelentik, hogy a Franciaországból Magyarországba irányuló posta-utalványforgalomban az összeget ezentúl pengőben és fillérben kell átutalni. Napi tréfák (Monológ.) — Én azt hiszem, legokosabb volna, ha az idei karácsonyt elhalasztanám a jövő évre. Igen, igen. Ezt fogom cselekedni. De akkor mi lesz a tavalyi karácsonnyal, amelyet az idénre halasztottam?... — Mit szeretnél barátom, karácsonyra? — Medve szeretnék lenni. Akkor átaludnám az egészet... (Az iskolában.) — Fiúk! Ki tudja megmondani, mi az a fordított arány? — Én tudom, tanító bácsi. Az idei karácsonyi ajándék. — Miért, te csacsi ? — Minél többet várunk, annál kevesebbet kapunk... Valpes Anyák! Apák! Most, amikor a karácsonyfa alá ajándékkönyvet vásároltok a gyermekeiteknek, jól nézzétek meg hogy mit vesztek! Ne vezessenek félre a tetszetős címek és rikitós szinti kötések! Azt nézzétek meg mindenekelőtt, hogy ki írta a könyvet? Gyermekeitek tiszta magyar nyelvét és tiszta üde lelkét semmi sem ronthatja meg jobban, mint az avatatlan tollal megirt ifjúsági és meséskönyv. Azt a könyvet vegyétek meg, amelynek írója már nevével is biztosítja, hogy a könyve érték és a gyermek kezébe adható! Azt a könyvet, amelyet olyan szerzők neve ékesít, mint: Borsom István Lörinczy György Benedek Elek Móra Ferenc Dánielné Lengyel Laura Pósa Lajos Ego■ Rákosi Jenő Gaal Mózes Rákosi Viktor Herczeg Ferenc Sebők Zsigmond Lövik Károly Szabóné Nogáll Janka Tutsek Anna Behunyt szemmel megvehetitek a gyermeknek! Kérjétek mindenütt Singer és Wolfner irodalmi intézet rt. könyvjegyzékét! — A Pesti Futár karácsom! száma. A hetilapok krónikájában egészen eredeti Nádas Sándor Pesti Futár-jánál, kettős karácsonyi száma. Nádas Sándor ebben az év történetét foglalja össze szatirikus regényformában és a regény keretében az év összes szereplői felvonulnak előttünk. Fáy Dezső érdekes illusztrációi kísérik a mindvégig nagyszerű kötetet, mely tíz fejezetre oszlik, a frankhamisítással kezdődik és a választások kritikájával ér véget. A Pesti Futár gazdag karácsonyi számának ára 10.000 korona. — Előadás a Szülők Iskolájában. A Szülők Iskolájában (Pedagógiai Szeminárium, VIII., Mária Terézia-tér 8.) december 21-én, kedden délután 6 órakor előadást tart Tuszkai Ödön dr. főorvos, a felnőtt és a gyermek egyéniségéről. Az Opera, a Nemzeti és a Kamaraszínház bármely előadására a jegy árának 10%-át i is ágazelvénnyel lehet fizetni. Kivételt éppen csak az ünnep és vasárnap délutáni előadások képeznek, melyek amúgy is mérsékelt árúak s az elővételnél, ami végeredményben nélkülözhető. Más kivétel nincsen Premierekhez, új betanuláshoz, ünnepi előadásokhoz az Újság olvasója bízvást úgy mehet a pénztárhoz, hogy a húszezerkoronás jegyet tizennyolcezer koronával és az Ujságnak egy kétezer korona értékű szelvényével fizeti. Minden kerek 10.000 korona után egy ezerkoronás szelvényt lehet értékesíteni. Egy olvasó annyi jegyet fizethet 10 százalék erejéig szelvénnyel, ahányat akar. M. KIB OPERAHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ A NEMZETI SZÍNHÁZ San Kicpurn KAMARASZÍNHÁZA a Bécsi Állami Operaház . . . ! Mi művészének vendégfelléptére! A pirosruhás hölgy a mizantróp Faust Vígjáték 3 felvonásban Vígjáték 5 felvonásban Dalmű 5 felvonásban. özv. Molitorné .. .. Fáy Sz. Alceste ................ Ódry Árpád Faust ......................Jan Kicpura Vilma .................... Aghy Erzsi Philinte .................. agy Adorf. Menstofeles ...........Kálmán O. Lilikó ................ Somogyi E. Oronte ..................... Uray Tivad. Valentin ..................Szemere A. Vaymár Sándor .. Pethcő Attila Célimene ................. Váradi A. Wagner ..................Palotai A. Szenty Béla .......Somody K. Eliante .................. Lánczy M. Margit ....................Nagy Margit Mányoki Samu.... Hajdú József Arsinoé .................. Hettyey A. Stabel ......................Bodor Karola Komáromi ..............Mihályfi B. Acoste .................... Garamszeghy Mártha ....................Bársony D. A pirosruhás hölgy Bajor Gizi Clitandre .............. Pethes S. Kezdete 7 órakor, vége 10 után. Előadás kezdete 7 órakor. Előadás kezdete 28 órakor Worth Páris, december. Meghalt Jean-Charles Worth, a nagy szabó, az utolsó szabó, most már csak ruhabűvészek és művészek maradtak utána Párisban. Egy világhírű figurával kevesebbje marad nemcsak Parisnak, hanem egész Európának, mert Moszkvától Konstantinápolyig keresztben és kasul a kontinensen nem akad nagy szalon, ahová egy-két évtizeddel ezelőtt még be ne kopogtatott volna nagy ünnepségek alkalmával Worth sen., vagy Worth junior egy küldeménye. Worth senior már régen meghalt, Worth junior pedig, aki még a második császárság idején tanulta aderékszabást s szállítója volt Eugénia császárnőnek, most költözött át a rue de la Paixről a Pére Lachaisebe. A ház, Worth háza, együtt nőtt a 70—71-es évek utáni Páris nagyszerű terjeszkedésével s a ház fénykora egybeesett a századforduló idején Európa legszerencsésebb pillanataival, a béke, a gazdagság, a nyugalmas expanzió nagy érájával. A kuncsaftok, akiket Worth junior junior részben már Worth seniortól örökölt, az egész európai arisztokrácia voltak. Worth úr híres volt arról, hogy a legkisebb szász hercegnőnek is húsz évre visszamenőleg meg tudta mondani, milyen ruhát viselt a hercegnő mamája a lakodalmán. Worth hires volt arról, hogy minden kliensének kezet csókolt és személyesen kisérte ki őket a rue de la Paix-i palota kapujához. Worth híres volt arról, hogy mint nagy szabó mindig megmaradt nagy gavallérnak s mint nagy gavallér se feledkezett meg arról, hogy elsősorban szabó. Annak a régi francia iskolának volt a neveltje, aki sehogysem tudott beleilleszkedni a háború utáni Páris üzletmenetébe, aki kénytelen volt a békekötés után állandó kuncsaftjai sorából egy párt házat* törölni — igy a Habsburg-házat, a Romanov-házat, a Hohenzollern-házat s még egy pár kisebb házat, amik hivatalosan megszűntek házak lenni s helyökbe amerikai hölgyek érkeztek egész naszádokkal, különös ízléssel, puffadt pénztárcákkal s akikkel Worttnak már se kedve, se szándéka nem volt törődni. Az utolsó években Worth már nem is foglalkozott személyesen az üzletével, ő még krinolint tanult szabni s nem érdekelték az uj vonalak. Worth híres szalonja persze szabta az uj vonalakat, de Worth már nem törődött a divattal, a ház renomméja nem halványult el, de abban a hajrában, amiben Poiret ur kezdett vezetni, Worth már nem vett részt. Poiret ur új stílust honosított meg a bánásmódban is, amivel klienseit kezelte. Worth, aki még ott tartott, hogy kezet csókolt, negligálta Poiret stílusát, aki egy satrapa fölényével szokott átnézni a kliensein. Worth még szabó volt és tudta, hogy a szabómesterség nem a világ teteje, Poiret már iparművész, aki csupa originalitásból soha nem tudja, hogy a lábait beszéd közben hová rakja, Worth egész Európának dolgozott, Poiret egész Amerikának. Worth együtt nőtt az új várossal, a rue de la Paix-vel, a boulevarddal, a többiek bevándoroltak ide és birtokba vették mindezt, mikor elkészült. Worth élete utolsó éveit azzal töltötte el, hogy a palotájában egy tucat háborús vakot és nyomorékot tartott el, akikkel együtt ebédelt, ápolta, szórakoztatta őket. Különös ember volt, akit nagyon degontált ez az új világ s a Tuilleriák kertjéről soha nem emlékezett meg máskép, minthogy a nagy allé ott Metternich hercegnő kedves sétahelye. A régi Páris egyik utolsó nagy figurája volt, régi elvekkel, régimódi udvariassággal, nem illett már a rue de la Paixre. Még az utolsó szezonban is a féltucat öreg gavallér közé tartozott, akik szürke cilinderrel jártak a versenyekre s a páholya az utolsó évben minden este üresen állott az operában. Az emléke szorosan egybeforr Paris fogalmával, amire egy kissé összenőtt Páris hírével s a halála hírét Európa nagy és kis szalonjaiban egy sereg olyan öreg hölgy nyugtázza kegyeletes «ah!»-val, akik már maguk sem emlékeznek a lakodalmas ruhájuk színére. Worth még tudta, ő biztosan tudta. (m. s.) _7 — Németh Mária és a bécsi opera. Bécsből jelentik. Az opraház közli, hogy a Németh Mária és az állami Operaház igazgatósága közti konfliktusról közölt újsághírek erősen túlzottak. Konfliktusról szó sem lehet. A szerződés megújításáról a lakáskérdés rendezésével kapcsolatosan folyt tárgyalások eddig teljesen békés mederben haladtak és kilátás van arra, hogy megegyezés jön létre. A Németh Mária és az állami operaház igazgatóról szóló hírek is jelentékenyen eltérnek a jelenlegi tárgyalásai alapoktól. — Budapest dicsérete a svéd szállodások kongresszusán. Stockholmból táviratozzák, hogy a svédországi szállodások és vendéglősök országos egyesülete most tartotta évi közgyűlését a Mérnök-Akadémia nagytermében. Ljungstedl, az ülés elnöke meleg hangon emlékezett meg a magyarországi testvéregyesületről, amely az őszi nemzetközi szállodáskongresszus alkalmával oly kitüntető figyelemben és vendégbarátságban részesítette a svéd kiküldötteket. A folyóügyek letárgyalása után Nils Trulsson igazgató, a nemzetközi szövetség elnöke érdekes előadást tartott Buda- Pestről. Előadásában kiemelte, hogy a külföldnek jóvá kell tennie azt a mulasztását, melyet eddig Budapesttel szemben elkövetett, midőn rendesen kikerülte vagy csak átutazott a magyar fővároson. Budapest, amely busz kitűnően felszerelt elsőrangú szállodával rendelkezik, köztük négy luxushotellel, képes a legkényesebb igényű külföldit is teljes mértékben kielégíteni. A tanulságos előadást mintegy 60 vetített kép illusztrálta.