Ujság, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-11 / 7. szám
KEDD, 1927 JANUÁR 11 ÚJSÁG Alég nincs itt a spanyoljárvány a főváros egészségügyi hatóságait Készülten találja a járvány, ha megjelenik Budapesten — Eddig „otthonos” influenza-eseteink voltak Máris ötszáz üres ágy áll a netalán megbetegedők rendelkezésére Gerlócsey tanár a spanyolbetegség természetéről — Egész bizonyos — mondotta Gerlóczy Zsigmond tanár, a székesfővárosi Szent László-kórház, a fertőző betegek kórházának igazgató-főorvosa —, hogy Budapesten eddig még egyetlenegy spanyolnátha eset sem fordult elő. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen gond nélkül olvashatjuk a külföldi spanyoljárvány garázdálkodásáról szóló jelentéseket, mert a spanyolnátha máról-holnapra már beköszönthet nálunk is, bizonyára nem is fogjuk elkerülni. De eddig — határozottan megismételhetem — nem tudunk egyetlenegy oly spanyolnátha esetről sem, mely Budapesten fordult volna elő. Különös, ki nem tanult betegség ez, a terjeszkedésének módja sincs megbízhatóan megállapítva még. A járvány hullámszerűen száguld végig világrészünkön s feltartóztatni semmi módon sem lehet. Nem vagyunk a szokott, úgynevezett otthonos influenza-esetek nélkül, sőt talán valamivel több ily eset fordult elő Budapesten ebben a hónapban, mint a múlt hónapban. Ezt hitelesen figyelhettem meg a vezetésem alatt álló Szent László-kórházban, hol rendes influenza-pavillonjaink vannak. Ezek a pavillonok a múlt hónapban sem teltek meg s még most is állnak rendelkezésre bennük el nem foglalt férőhelyeink. Minthogy pedig az elmúlt 1918—20-iki budapesti spanyoljárványnak tapasztalatain is okulva, nem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy a mostani járvány hulláma elkerül bennünket, nagyon természetes, hogy az egészségügyi hatóságok és kórházak jó eleve megtesznek minden intézkedést, hogy teljes felkészültséggel fogadhassák a járványt, mikor megérkezik. Nagyszabású intézkedésekre van szükség, mert a spanyol járvány betegeinek tömegességével szokta megmutatni erejét. Ezt a kötelességet ismerte fel Wenhardt János dr., a székesfővárosi közkórházak központi igazgatója, mikor tegnap értekezletre hívta össze a budapesti közkórházak orvosait. Ezen az értekezleten azt a megnyugtató bejelentést tehettem, hogy az igazgatásom alatt álló Szent László- és Szent Gellért-kórházakban a mai nap reggelétől kezdve ötszáz üres ágy áll a spanyol náthában netalán megbetegedők rendelkezésére. A kórházak tehát felkészülten várják a kellemetlen, de elutasíthatatlan vendég jelentkezését. A további beszélgetés során Gerlóczy tanár a következőket mondotta el még munkatársunknak a közelgő spanyolnatrsiabetegség természetéről és múltjáról, már amennyiben ez a múlt Budapestre és általában Magyarországra vonatkozik: — A spanyol betegség legutóbb 1918 őszén látogatta meg Budapestet és változó erővel tette próbára a főváros népét 1920-ig. Ez az 1920-as influenzajárvány csak újabb fellobbanása volt az 1919-ben még teljesen ki nem aludt influenzának. Mert az 1918-iki járvány áthúzódott az 1919-ik évre s kialvófélben volt, mikor 1920 januárjában nagyobb erővel újra felrobbant. — A betegséget újabban spanyoljárvány nevén emlegetik, de viselte már — 1782-ben, mikor Kínából jövet Szibérián át egész Oroszországot, majd rendkívüli gyorsasággal egész Európát ellepte — orosz járványnak is. A járvány anteaktái egyébként régebbiek másfélszáz évesbe), mert már Krisztus előtt 412-ben és Krisztus után 590—-591-ben meg kellett küzdeni első nagy támadásával. Abból az időkből ered ez a tüsszögőknek szóló jó kívánság: Gott helf Dir, ami magyarul így szól még most is: Kedves egészségére! Nagy volt már az 1867-iki spanyolországi járvány is. A régi járványokról azt állapították meg, hogy többnyire igen erős hideget követő nedves időjárásban támadtak. Én az 1918. évi őszi-téli járvány alatt Budapesten azt a megfigyelést tettem, hogy a szép, derűs, száraz napokon sokkal nagyobb tömegben betegedtek meg az emberek influenzában, mint az általánosságban egészségtelennek tartott esős, locs-pocs időben. A járványbizottság októberi ülésében akkor elrendelt szigorú óvóintézzkedései, minek az iskolák bezárása, a színházi és mozielőadások betiltása, a közúti villamosok túlzsúfoltságának megakadályozása teljesen hatás nélkül voltak a járvány csökkenésére. Az októberi forradalom aztán félredobott minden tiltó rendelkezést. Csúnya locs-pocs idő volt ezeken a napokon s a járvány akkor rövid pár nap múlva mégis rohamosan alábbhagyott. Ez csak egy megfigyelés. A valóság pedig az, hogy ezzel a betegséggel szemben még most is eléggé tehetetlenek vagyunk. Tehetetlenségünknek az az alapoka, hogy nem ismerjük a betegség okozóját. Az, hogy Pfeifer 1892-ben felfedezte az influenza bacillusát, semmivel sem vitte előbbre az ellene való védekezés ügyét. A mindenütt végzett bakteriológiai vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy a Pfeifer-féle influenza-bacillusok nem tekinthetők a sarmvnlbetegség okozóinak, hanem hogy ennél a betegségnél itt-ott feltalálhatók, aminthogy feltalálhatók voltak azok annál a járványos hurutos szemgyulladásnál is, amit 1918-ban és 1919-ben Budapesten is észleltünk. A spanyolbetegségnél Streptococcus-oknak, Paemococcus-oknak és talán Meningococcus-oknak van szerepük. — Kétségtelennek kell tartanunk, hogy maga a beteg is terjeszti a bajt s hogy elsősorban a betegtől óvjuk magunkat. Ezért kerülje mindenki az influenzás betegeket, ne látogassa őket. A beteg közelében csak az tartózkodjék, aki ápolja. Természetesen a zsúfoltság, bárhol legyen is az, alkalmas lehet a betegség továbbterjesztésére, mert hiszen ha a nagy tömegben együtt tartózkodók közé influenzás beteg kerül, ráköhögésével, tüsszentésével megfertőzheti a közelében levőket. Mindenki figyelmét tehát elsősorban arra hívjuk fel, hogy ha nem érzi magát egészségesnek, ha lázas, náthás, feje fáj, tagjai fájnak, bágyadt, ezek a tünetek az influenza kezdetére vallanak, ilyenkor tehát ne menjen emberek közé, hanem vizsgáltassa meg magát minél előbb orvossal, feküdjön le és ha otthon el nem különítheti magát, szállítassa magát kórházba. A kórházba idejében való beszállítás mindenesetre a leghathatósabb védekező eljárás egyike. A színházak, mozik, mulatóhelyek bezárását mint eredménnyel egyáltalán nem járó és céltalan intézkedéseket, ez alkalommal is elítélem, sőt helytelenítem is, mert a szórakozások elvonása csak fokozza az amúgy is eléggé nyomott kedélyhangulatnak komorságát, már pedig a nyomott kedélyhangulatú ember fogékonyabb minden betegségre. Az iskoláknak zárvatartása hónapokon át már az 1918. évi járvány alkalmával is eredménytelennek bizonyult. Az elcsüggedés, a betegségtől való rettegés mindennél rosszabb, mert a sok gondtól, nélkülözésektől amúgy is legyengített szervezetet az örökös aggodalom egyenesen fogékonnyá teszi erre a betegségre, amelyre különben is igen általános a diszpozíció. A diszpozícióval kapcsolatosan megemlítem még azt, hogy noha az influenza olyan fertőző betegség, amelynek egyszer való kiállása nem mentesíti az embert az új megbetegedés ellen, sőt inkább bizonyos mértékben fogékonnyabbá teszi, az 1920-iki járványban túlnyomó részben olyanok betegedtek meg, akiknek 1918—1919- ben nem volt spanyol betegségük és jóval kevesebben olyanok, akik az elmúlt járványban átestek ezen a betegségen. Ezeket mondotta a járványos betegségek kiváló ismerője az Újság munkatársának. langyos illata, a jövőnek édesen szép elképzelése, a méla holdas éjszakában síró szerelmi dal... szintúgy fájó momentumként hatott az ifjú szívekre ... Amikor pedig egy szélforgatagos, hűvös reggeli cakk und pakkal állottak elő a rókafejű és szárcsalábú paripák, vizenyeges sóhajok szakadtak fel a szivek rejtekéből. Élesen gágogó libák repültek a levegőben, az ősznek elmúlást sóhajtó rezignációja, nehezedett a szivekre. Az elvonulás hírére már előzetesen útravalóul egy fiatal kakast koppasztott meg a szorgoskezű gazdasszony a konyha előtti kőasztalon az eperfa alatt. A titkon busongó kisasszony is ott forgolódott a konyha körül, míg a sóhajait elnyelő Graef kadét is dévajkodva enyelgett a habfehér kötényes isteni Giza nyomában. Olykor egy-egy óvatlan pillanatban talán tüzes csókot is perzselt a hófehér kacsokra, talán arra is gondolhatott, hogy micsoda mennyei dolog volna magáévá tenni a szép hölgyikét, karcsú derekát jól magához szorítva és egy színes életet átélni vele hosszúhosszú éveken át... Amint pedig tépték a kakast és az aranyos árnyalatú zöldes tollak kötegét felmarkolta a mosolygós Giza, kérő tekintettel incselkedve felsóhajtott az érzelgősszivü kadét: — Legalább azokat a kakastollakat adná nekem emlékbe, drága Giza! — Majd ha generális lesz, édes kadét úr! — volt a kedveskedő, de már-már szepegős válasz. A felvirágozott huszárok elvágtattak, nagy porfelhőt és egy sereg kesergő leányszivet hagyva maguk után ... Istenem, istenem! még Kriska is megsiratta a fáintos kadét urfit a kalákában ... Giza a kakastollakat hervadozó emlékvirágaival együtt tüllzacskóba varrta és szobája rejtett vakablakába, egy jobb jövő reményében, szegre akasztotta. Néhány virágos stilü levélváltás még fentartotta egy ideig a tüzet, de azután a garnizon távolsága, a kedvezőtlen postai viszonyok, az idő, majd a «szolgálat érdekében» — Galícia... Andrássy Giza is első szerelmével és annak elfelejthetetlen emlékével a szívében, leány maradt örökre, busongó leánya a füzesparti kúriának. Házi munkákba elmerülve és limonádó-ízó regényekbe temetkezve élte le szép ifjú életét. Gyakran megszellőztette a kedves relikviákat, a kakastollakat, vágyó sóhajtásokat küldve a hadak útja felé. Ha lódobogást hallott, az ablakhoz szaladt, mindig és évekig a kis kadétot vélte jönni . .. Álomlátása is mindig eszménye körül forgott. Lassan-lassan pedig a szép, gömbölyű idomokkal ékes karcsú, bájos Andrássy Giza gesztenye hajfürtjeibe rést ütött a dér és hamarosan bájos, havasfejű nénike lett belőle, aki ezüstkeretes okulárén át nézdelve kötögette havazó téli délutánokon a fehér strimpfliknek rámfliját. A titkonsírás napirenden volt nála, vigaszul az éjszaka csalóka tündérei ragasztották le szemeit, rózsalevelekkel. Hosszú-hosszú évek múltán lemondázást, lósorozást hirdettek Kóródszentmárton községben. Március végei nap volt, üde leány arcokat megtartó hó leve csepegett a napsugarakról felmelegetett havas háztetőkről. A kúria előtt már jó néhány tüzesvérű erdélyi csikó kihohogott, a suhogó nyárfák alatt. Kriska gazdasszony immár vén boszorka lett és foghijjas száján alig érthetően tudta a konyhából a szobába bekaricsálni — Kisasszony instálom, vendégek érkeztek! Két kocsi fáin katonatiszt! Az öreg Andrássy bátyánknak jártányi ereje nagyon meggyöngült már és botra támaszkodva, nehézkesen kikászolódott a lóasszentáló kommisszió elé: — Isten hozta, vitézlő jó uraim! Csak tessenek beljebb jönni... Giza is, fehér fodros keményített főkötőjével a vendégek elé libbent. Szinte elfelejtette, hogy bizony az ő lezajlott édes-bús tavasza után egy pár évtized is még betolakodott kis életébe. Leányos könnyedséggel, a 17 éves leány pukkedlijével hajtotta meg magát, a bemutatott tiszti kommisszió előtt. Egy karcsú, magas, szürkehajú, szürkebajuszu fess, öreg tiszt vált ki a társaságból s egyenesen Giza felé tartott, összeverte sarkantyúját, meghajtotta magát és így szólt: — Eljöttem a megigért kakastollak után, édes Giza! Generális lettem, hát megillet immár engem az a dekórum... — Ezzel a révetegen kinyújtott fehér kezet forrón megcsókolta. Jól a szemébe nézett a régi leánynak, az is viszont és Giza sikolyát most alig tudta elfojtani s amikor kissé magához tért, gügyögő hangon rebegte: — Jaj! szerelmes jó Istenkém tán nem maga az, kedves kadét úr? meg sem ismertem — és itt elakadt a szava ... S mig a mezőn álló, szürkehaju dalra rejtett könnyei szivébe csörgeteztek, az idős leány megtört nyakkal, néma megalázottsággal állott egy pillanatig a régi ideál előtt, majd a dérütötte fehér pillangó fáradt merevségével, szótlanul besuhant a szobájába, hol mintegy gépiesen, gyermetegen elővette az évtizedekig rejtegetett kakastollakat s megindultan, felviharzott szívvel, kitörő zokogással borult a kedves relikviákra. A régi szép és még mindig bájos, heverte fejű szivtulajdonosnő alig győzte patyolat csipkekötényével, édesatyja karjai között áradatként omló könnyzáporát feltörölni... "Budapesten egyetlen spanyolnyttja-eset nem fordult elő, a főváros mégis felkészült a védekezésre Az influenzajárvány elleni védekezés szóba került ma délelőtt a főváros közigazgatási bizottságának ülésén is. Csilléry András dr. említette meg a járványról szóló híreszteléseket. Csordás Elemér dr. tisztifőorvos kijelentette, hogy a spanyolnátháról eddig a tisztifőorvosi hivatalnak nem állottak pontos információk rendelkezésére. Most ez a helyzet megváltozott, amennyiben a genfi népszövetség egészségügyi osztálya intézkedett, hogy minden állam a spanyolnáthát illetőleg pontos és kimerítő jelentéseket adjon. A jelentések beérkeznek majd a népjóléti minisztériumhoz Budapestre is és a minisztérium mindig közölni fogja ezt a tisztifőorvosi hivatallal, amely viszont sürgősen közzéteszi a jelentéseket a sajtó útján. A mai napon a helyzet az, hogy spanyolnáthamegbetegedések vannak Spanyolországban, Franciaországban, Angliában és Svájc nyugati részében. Másutt sehol eddig spanyolnáthamegbetegedés nem fordult elő, még Svájc keleti részében sincs, sem Bécsben, sem egész Ausztriában egyetlenegy megbetegedés nem fordult eddig elő. A betegség tehát egyelőre távol van tőlünk. Nem tévesztendő össze a spanyolnátha az influenzával és a hüléses náthával. A Szent Gellért-kórházban e pillanatban is már rendelkezésre áll 130 ágy. Amely percben a spanyolnátha Budapesten fellépne, ez az ágyszám 800-ra emelhető fel, úgyhogy tehát a Szent Gellért-kórház megfelelő férőhelyet biztosít járvány esetére is. Ámbár kétségtelen, hogy a Zita-kórháznak a hiányát meglehetősen érezni fogjuk. A fertőtlenítő intézet is felkészült a járvány esetére, bár a fertőtlenítő intézetnél a nagy leépítés alkalmával" kocsi-"illetőleg" autóhiány állott be. Jelenleg hat autó áll a fertőtlenítőintézet rendelkezésére. Ez nem elegendő. Még e héten autók sürgős kiutalását fogja kérni. — Hangsúlyozni kívánom egyébként — mondotta végül a tiszti főorvos —, hogy Budapesten mindezideig egyetlenegy spanyolnátha megbetegedés nem fordult elő. Két momentumra azonban mindenesetre felhívom a figyelmet. Az egyik a villamoskocsik túlzsúfoltsága, ami azt eredményezi, hogy az emberek egymás arcába lehetnek, köhögnek, prüszkölnek. Ez ellen mindenesetre tenni kell. Legalább az állóhelyek számát szükséges korlátozni. A másik momentum, amire szintén fel kell hívni a figyelmet, főleg a mozik túlzsúfoltsága. Lázár Ferenc dr. és Csilléry András dr. megnyugvással vették tudomásul a tisztifőorvos kijelentéseit. Lázár Ferenc még csak azt kívánta, hogy amennyiben a spanyolnátha Budapesten járványszerűen lépne fel, csukják be az iskolákat. jÉrekeale Vass József népjóléti miniszternél A spanyolnátha kérdésében ma a népjóléti minisztériumban Vass József dr. népjóléti miniszter elnöklete alatt az illetékes szakemberek bevonásával értekezletet tartottak, amelyen a belügyminisztérium, az Országos Közegészségügyi Tanács és a székesfőváros is képviseltette magát. Az értekezleten mindenekelőtt megállapították, hogy Magyarországon az influenzás megbetegedések a mai napig semmivel sem mutatkoztak nagyobb számban, mint az előző évek hasonló időszakában. Mindamellett tekintettel ennek a betegségnek egyes nyugati államokban mutatkozó erősebb elterjedésére, megállapodás történt arra nézve, hogy a szükséges elővigyázati intézkedések már most meg fognak történni. Minthogy a közeli jövőben Franciaországból az ottani munkanélküliség miatt nagyobb számű magyar munkás hazatérése is várható, a minisztérium körrendeletben utasítja a hatóságokat, hogy a hazatérők orvosi megvizsgálásáról és ellenőrzéséről kellőképen gondoskodjanak. Egyébként az Országos Közegészségügyi Tanács járványbizottsága is behatóan foglalkozik a védekezés és az óvóintézkedések kérdésével. Kedden dönt a főváros képzőművészeti bizottsága az Ismeretlen Katona sírjának elhelyezéséről Az Újság eredeti tervét fogadják el. A millenniumi emlékműnél lesz a sír Az Ismeretlen Katona sírjának szimbolisztikus, emlékműszerű felállítását az Újság propagálta legelőször. Mi már annak idején is amellett foglaltunk állást, hogy a magyar Ismeretlen Katona pesti sírja nem lehet másutt, mint a millenniumi emlékoszlop tövében s az illetékesek körében nagyon sokan voltak, akik e kérdésben egy véleményen voltak velünk. Az Újság tervével szemben szóba került még egy másik megoldási lehetőség is, mely amellett kardoskodott, hogy az emlékmű a Gellérthegyen legyen. Maga Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter is a millenniumi emlékmű előtti felállítást látta művészi szempontból érdekesebbnek s úgy a fővárosi, mint az Országos Képzőművészeti Tanács is inkább efelé látszott hajlani. Természetesen, mint minden ilyen és ehhez hasonló kérdésben hosszas vitatkozás indult meg és mindkét megoldási lehetőségnek szót emeltek a propagálói. Értesülésünk szerint végeredményben mégis győz az Újság eredeti álláspontja. A főváros képzőművészeti bizottsága az Országos Képzőművészeti Tanács véleményének meghallgatása után kedden délelőtt ülést tart, melynek egyetlen tárgya, hogy e kérdésben döntsenek Úgy tudjuk, hogy a bizottság javaslatot terjeszt a tanács elé, melyben ai Ismeretlen katona sírjának helyéül a millenniumi emlékmű előtti kistérséget jelöli ki. _3