Ujság, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-13 / 8. szám

CSÜTÖRTÖK, 1927 JANUÁR 13 ÚJSÁG Budapestet megkímélte az Európaszerte fellépett spanyolnátha Eddig egyetlen spanyol­náthában való megbetegedést sem konstatáltak a fővárosban — Egy hete vannak­­nagyobb számban Influenzás megbete­gedések, de ezek mind könnyebb lefolyásúak — A népszövetség jelentése az Európaszerte haló járványról­ ­ A hónapok óta tartó abnormis időjárás szerte egész Európában kikezdte az emberek szervezetét. Több országban súlyos járványszerű a fellépése a Váltakozó és januárinak egyáltalában nem mond­ható időjárás folytán meghűlésből származó be­tegségnek. Szerencsére nálunk egészen enyhe, gyors lefolyású és ál­talában nem veszedelmes következményekkel járó, inkább közönséges náthának minősülő megbetegedések fordulnak elő, amelyek távol állanak a külföldön észlelt járvá­nyos spanyol betegségtől. A külföldi tömeges megbetegedéseknek híte természetesen nálunk is m­egteszi a lélektani hatását és az esős időben nem elég gondosan öltözködött és meghalt embe­rek akaratlanul is azt képzelik, hogy őket is az Európaszerte dúló betegség érte utól. Erről azon­ban szó sincs, mert szinte kivétel nélkül olyan a megbetegedések lefolyása, hogy két-három nap mlaltán már gyógyultan hagyhatják el az ágyat. Orvosi szakvélemény a mostani megbetegedésekről A Budapesten tapasztalható náthamegbetege­­désekről egy belgyógyász szakorvos, akit a jár­­ványtani kérdésekben szaktekintélynek ismernek, a következőket mondotta az Újság munkatársá­nak: — A jelenlegi megbetegedések megfelelnek azoknak az influenza betegségtüneteknek, ame­lyeket tavasszal és ősszel általában észlelni szok­tunk. A jelenleg nagyobb számban mutatkozó lá­zas megbetegedés éppen januárban, fél évadján való fellobbanása alkalmasint összefügg klímánk jelenlegi formájával, azzal, hogy a most folyó napokon őszies-tavaszias, lucskos, esős időben gázolunk. A megbetegedések körülbelül egy hét óta mutatkoznak nagyobb számban a főváros­ban és valószínűleg az országban is­ .Ezek a megbetegedések úgy kezdődnek, hogy a betegek hirtelen rosszullétről, nagy torokfájás­ról, általános elgyengülésről, fáradtságról, hátfá­jásról, igen gyakran nyugtalanságról és álmat­lanságról panaszkodnak. Valamennyien oly fá­radtak, hogy rosszullétük után, orvosi tanács nél­kül is ágyba kívánkoznak. Jobbára torokfájás mutatkozik nyomban ,a betegség legelején. A be­tegség első órájának látszólag sok és súlyos szub­jektív kellemetlensége egyáltalán nem felel meg a betegség későbbi viszonylag enyhe lezajlásá­nak. Olyan esetekben, amikor a beteg látszólag összetörtnek érzi magát, súlyosan szenvedőnek mondja magát és eképpen panaszkodik is, a vizsgáló orvos alig talál vagy egyáltalán nem is talál semmiféle objektív elváltozást. Egyik esetben némi nátha, orrhurut, garat- vagy légcsőhurut, másik esetben egy egészen fu­tólagos hörghurut mutatkozik, a legtöbb esetben azonban még ennyi sem mutatható ki. Az ese­teket majdnem kivétel nélkül a garatképletek enyhe­­lokossága jellemzi. Tüdő, mellhártya, szív, hasiszervek, ízületek, idegrendszer semmiféle tár­gyilagos elváltozást nem mutatnak. A betegek pár napon keresztül mintegy ittasak az influenza mérgétől, amelyből pár napi lázaskodás árán job­bára teljesen megszabadulnak . Magától értetődik, hogy nagyobbszámú influenzás hurutos megbetegedések ilyen fellépése idején akad egy-egy komplikációval járó megbe­tegedés, egy-egy hurutos tüdőgyulladásos, közép­­fülgyulladásos, esetleg veselábos eset is, de ilye­neket más időszakban is észlelnek az orvosok.­­ A betegségről mindenfelé sok szó esik mos­tanában. Ennek azonban nem a mutatkozó fellé­pett lázas hurutos esetekben van a magyarázata, hanem nyilván abban, hogy­­az utóbbi napokban sokféle hírt olvastak az emberek a nyugati or­szágokban dúló spanyol­ járványról. Igaz ugyan, hogy a spanyol betegség influenzának is nevez­A járvány külföldi fellépéséről a népszövetség egészségügyi szakosztálya a népjóléti és munka­ügyi minisztériumnak a következő hivatalos köz­lést adta ki: Az egyes országokból kapott rendszeres jár­ványügyi távirati jelentések szerint a spanyol influenza Svédországban, Németországban, Ír­országban, Csehországban, Olaszországban,­­Skó­ciában, Bulgáriában és Lettországban nem lé­pett fel járványszerűen. Hollandiában, Belgium­ban és Norvégiában könnyű lefolyású esetek van­nak előtérben. Dánországban a Juttland és Fyen­­szigeteken a baj járványszerű, többnyire enyhe lefolyással. Svájcban a Bőseiben, Genfben és­hete, de amikor spanyolnátháról beszélünk, az alatt mégis csak egy száguldó járványrészt kell érteni, amely fellépésében, elterjedésében, lezaj­lásában egészen másképp, mint amit itt-ott ez idő szerint nálunk látunk. A tiszti főorvos nyilatkozata A külföldről érkező hírekkel szemben Csordás Elemér dr., a székesfőváros tiszti főorvosa is szükségesnek tartja, hogy a lakosságot a rém­hírekkel szemben megnyugtassa. Ezért ma a kö­vetkező kommünikében tájékoztatja a közönséget: A székesfőváros tiszti főorvosi hivatala a kö­vetkező kérést intézi a gyakorló orvosokhoz. A székesfőváros területén a mai napig egyet­­len­egy spanyol­nátha megbetegedés sem fordult elő. Az influenza járványszerű fellépéséről be­szélni szintén nem indokolt, mert az esetek száma nem haladja túl azoknak az eseteknek a számát, Bernben fellépett járvány most csökkenőben van; halálesetek főképpen idősebb emberek kö­rében fordultak elő. Franciaország középső, ke­leti és déli részeiben a betegség járványos. A járvány tetőpontját Partsban december közepén érte el. December folyamán 332 influenza-halál­eset fordult elő; a légzőszervi betegségek okozta halálozások száma 1300 volt. Angliában az álta­lános halálozás növekedőben van; december utolsó hetében a járvány nem növekedett jelen­tősebb mértékben. Spanyolországban a járvány Katalóniában és a Biscayai parton általában véve enyhe; december elején Barcelonában és San Sebastianban, három héttel ezelőtt pedig Madridban lépett fel a baj, amelyek az enyhe tél és a nedves időjárás követ­keztében az elmúlt évben is előfordultak. A tiszti főorvosi hivatal még minden intézkedést megtesz, hogy az influenza terjedéséről és állásáról tiszta képet nyerjen és e célból ezúton figyelmezteti a főváros területén gyakorlatot folytató orvosokat ama kötelességükre, hogy a járványszerűen fellé­pett megbetegedéseket a kerületi tiszti orvosnak bejelenteni tartoznak. Csordás Elemér dr. tiszti főorvos kijelentette az újságírók előtt, hogy a Szent László- és a Szent Gellért-kórházba beszállított spanyol in­fluenza gyanús betegségeknél minden egyes eset­ben megállapították, hogy csak közönséges in­fluenzáról van szó. Egyébként a tiszti főorvos a mai nap folyamán a spanyol járványról szóló híresztelésekről és a főváros egészségügyi hely­zetéről jelentést tett Sipőcz Jenő dr. polgármes­ternek. Beszámoló a külföldi járványról MUSSOLINI VALLOMÁSAI TOLLBA MONDTA BÉNÍTÓ MUSSOLINI - GYORSÍRÁSSAL JEGYEZTE 7HOMAS B. MORGAN Copyright by United Press Aesociations of Amerika. (Utánnyomás kivonatosan is tilos, Reproduction in full or in part prohibited. AZÉRT ESZEM, HOGY ÉLJEK A célszerű táplálkozás problémáját min­denki maga oldja meg magának. Engem is csak a saját testemen szerzett tapasztalás taní­tott meg arra, hogy mit és mennyit egyem. Tudom, hogyan torolja meg a természet az evésben való mértéktelenséget. Testi erőnk megfogyatkozásával, akaraterőnk csökkenésé­vel és szerveink idő előtti elhasználásával fize­tünk ezért a bűnért. A mértéktelenség sok betegséget is okoz, az egyszerű emésztési za­vartól a legrosszabb fajtájú és legveszedelme­sebb betegségekig. A modern ember túl sokat eszik és táplál­kozását illetőleg általában nagyon kevéssé veszi figyelembe a mostani civilizáció köve­telte, megváltozott életmódot. Evés közben nem szab korlátot mohóságának, épp úgy, mint a kezdetleges vadember sem szabna, ha szokott környezetéből kiragadva, egy európai terített asztal bőségével állítanák szembe. Gon­dolják meg, hogy a műveletlen ember csak testi munkát végez, holott a mostani civilizált ember a legfőbb testi munkákat gépekkel vé­gezteti el, ő maga pedig csak szellemi munkát végez, mely sokkal csekélyebb igényeket tá­maszt a testtel szemben. Változnak, egyre ha­ladó civilizációnkhoz alkalmazkodva, élet­szokásaink is s a táplálkozás változott módját követelik meg, hogy eleget tegyenek azoknak a követelményeknek, melyek ebből a változás­ból fakadnak. Épp oly kevéssé tömhetjük tele magunkat s végezhetünk modern munkát, testi munkát a civilizált ember táplálkozásmódjával. Saját táplálkozási problémám megoldásá­ban jobbára saját tapasztalataimnak vettem hasznát. Nem vagyok orvos, tehát nem állít­hatok általános érvényű szabályokat, melyek­hez mindenki igazodhatnék. De pontosan ta­nulmányoztam ki magam s ennek következ­tében tudom, hogy mely táplálószerek esnek nekem jól s idézik elő egészségben és munka­­képességben a legjobb eredményt. Nem vagyok szakértő a táplálkozás dolgában és nem isme­rem az egyes táplálószerek vegyi és lélektani hatásait, de ismerem az emberi testre, különö­sen pedig az én testemre tett általános hatá­sukat. Ez ismeretre támaszkodva, olyképen sza­bályozom táplálkozásomat, hogy szellemi és testi képességeim fokozását szolgálja, anélkül, hogy a betegség vagy szellemi eltompultság fájdalmas árát kelljen megfizetnem érte. Manapság annyira haladtunk, hogy egyéni szükségletünknek megfelelően tudjuk meg­válogatni táplálékunkat. A szellemi munkás szükségletei gyökeresen mások a kézimunká­séinál, mert míg annak elsősorban idegrend­szerének táplálásáról kell gondoskodnia, en­nek főképen izmainak fejlődésére kell a táp­lálék. Különösen a szellemi munkás hiúsít­hatja meg könnyen táplálkozásának célját az­zal, hogy nem válogatja meg jól és nagy tö­megben szedi magába az eledelt. A gyomrot sohasem volna szabad túlterhelni. A vér min­dig azokba a szervekbe tódul, melyeknek munkát kell végezniök s ennek következtében világos, hogy ahhoz a nehéz munkához, me­lyet a gyomorra rónak, annyi vér szükséges, hogy az agy szinte vértelenné válik s máskori munkaerejének csak egy részét fejtheti ki, mig ismét helyre nem állanak a testben a nor­mális feltételek. Ezek miatt az okok miatt élek én oly életrend szerint, mely az izomrendszernek csak kevés táplálékot juttat, ellenben az agyat és idegeket annál fokozatosabban erősíti. Mindenekelőtt nem iszom soha kávét és bort. Teljesen egy véleményen vagyok azokkal, kik a kávét narkotikumnak tekintik s ezért kávé nem is jut soha az asztalomra. A kávé nem egyéb izgatószernél, mely fölösleges ideg­­megfeszítésre korbácsolja a testet, anélkül, hogy annak akár az idegrendszer, akár a munkaképesség hasznát látná. Még reggelire sem iszom kávét; az én reggelim egyetlenegy pohár tej. Délután két órakor ebédelek; egyébkori étkezéseimhez képest az ebéd ugyan tekinté­lyes, de ahhoz a pazarsághoz képest, mellyel egy jómódú háztartásban összeállítják az ebé­det, az enyém csak pár falat. Mindig csak egy fogást eszem, melynek a legegyszerűbb táp­lálószerekből kell állnia. A készítés módja is a lehető legegyszerűbb; nincsenek hozzá sem mártások, sem remondádok, vagy más pikáns és mesterséges körítések. Elég nekem egy darabka sült- vagy pörkölthús, vagy ugyanoly kis darab darab főtt- vagy sülthal és friss zöld­főzelék — paraj, borsó, zöldbab vagy zeller, egyszerűen vízben vagy vajban s minden kör­mönfont készítésmód nélkül főve. Mert mi­nél egyszerűbben készítik el ezeket a tápláló­szereket, annál inkább óvják meg magukban tápláló alkatrészeiket. Csemege nálam nincs soha, legfeljebb ha egy almát vagy egy kör­tét eszem, mást aztán semmit. Cesira, a szakácsnőm, az egyetlen szol­gálattevő, aki rendelkezésemre áll. Neki a szakácsnő, a szobaleány, a felszolgálóleány és minden más házicseléd teendőit kell egy­magának elvégeznie. -Nagyon jól tudja, hogy csak a legegyszerűbb konyhát szeretem és sohasem tesz kísérletet, hogy csillogtassa sza­­kácsművészetét és túlfinom fogásokat tegyen az asztalomra, hanem, művészetét gyakorolva, gazdájának spártai igényeihez alkalmazko­dik. Sohasem tárgyal velem az étlapról és sohasem kérdi, mit kívánok, hanem önállóan állítja össze a terítéket abból a csekély számú húsféléből, halból és főzelékből, mely, néze­tem szerint, a megfelelő táplálékkal látja el szervezetemet. Az az egy fogás, melyet délben eszem, tel­jesen elégséges arra, hogy munkaképességben és legjobb erőben tartson. Inkább eszem ha­lat, mint húst, mert úgy vettem észre, hogy, a hal kitűnő táplálék az idegeknek és sem az emésztést meg nem nehezíti, sem akarat­erőmre fogyasztó hatással nincs. Mert súlyt kell vetnem arra, hogy mindig teljesítőképes legyek s az egyszerű táplálkozás a legjobb eszköz arra, hogy megóvja a szellem frisse­ségét és elevenségét. Nagy és nehéz ebédek csak megakasztják és megnehezítik a szerve­­zet fizikai és pszichikai működését. Élettani hatásuk a testi lustaság és a szellemi tompult­­ság. Rendkívül ízletesnek tartom híres olasz, nemzeti eledeleinket, aminek a maccaroni, a ravioli és a spaghetti. Az olasz konyha egy­általában kitűnő, de mértékkel és okosan kell vele élni, mint egyáltalában mindennel is. Például a maccaroni kitűnő étel, nekem na­gyon ízlik is, de sajnos, nem nagyon való ne­kem, nagyszerű tápláléka az izmoknak, de izomtáplálékra nekem nincs szükségem. Egyébként bebizonyította nagy értékét mint az olasz nép jelentékeny részének fő­tápláléka és majdnem kizárólagos eszköze mezei és ipari munkásaink megélhetésének. Az én legfőbb táplálószerem a tej. Naponta négy pohár tejet iszom, még­pedig egyet-egyet reggelire, az ebédhez, hat órakor munka köz­ben a Palazzo Chigiben és végül este tíz óra­kor. A tej táplálóértéke sokkal inkább ismere­tes, semhogy fölösleges szót kellene vesztegetni róla. Kisgyermekkorától késő vénségéig szol­gálja az embert s megadja számára mindazt a táplálóanyagot, melyre mindennapi munkájá­nak elvégzéséhez szüksége van. A tejet az eszményi általános táplálószernek lehetne mondani. Népünk nagy tömegének még mindig a kenyér a legfontosabb tápláléka. Millió és mil­lió ember a kenyeret életfentartásának szinte egyetlen eszközéül tekinti. A kenyér látja el a kézimunkást azokkal a táplálóanyagokkal, melyekre nehéz testi munkájának elvégzéséhez szüksége van, de a szellemi munkásnak éppen ezért kevésbé felel meg s éppen ezért csak mér­sékelt mennyiségben kellene is fogyasztania. Én magam csak nagyon kevés kenyeret eszem, mert ugy láttam, hogy megemésztése sokáig és erősen foglalkoztatja a testet, másrészt pedig az agy munkáját, melytől munkaképességem függ, nem mozdítja elő lényegesen. Sikerült megjavítanunk Olaszországban a kenyér minőségét s ugyanakkor megtakarítást érnünk el előállításának költségében. A nehéz­séget a nagy búzaimport okozta nekünk, melyre eddig szükségünk volt. Ennek követ­keztében meg kellett kisértenünk, hogy tudo­mányos vizsgálódások utján oly kenyeret talál­junk, mely megfelel a nép igényeinek s egy­ben szerényebb követelést támaszt Olaszország sovány erszényével szemben. Ma egységes ke­nyeret eszünk Olaszországban. Nálunk nincs már egyféle a gazdagoknak és másféle a sze­gényeknek. A fényűzési fajtákat beszüntettük. Új kenyerünket az eddiginél gorombább liszt­ből sütik. Rendkívül tápláló, barna korpás­­kenyér. A régi fajtájú fehér kenyereknek túl­ságosan finom volt a szövedéke. Az egységes kenyér sokkal könnyebben emészthető és egészségesebb, mint a fehér kenyér, mely akárhányszor okoz hosszantartó és nehezen megállapítható zavarokat. Az új kenyeret a nép minden osztálya a legnagyobb lelkesedéssel fogadta s eddig még senki sem nyilvánított oly kívánságot, hogy szeretne visszatérni a fehér kenyérhez. Még a külföldi turisták nagy számát ellátó hotelek sem kérték, hogy különös esetekben engedjék meg a fehér kenyérsütést. Eszerint új kenye­rünk a turistáknak nyilván épp úgy szók, mint az olasz népességnek. Minthogy a kétórai ebéd a főétkezésem, azt, amit este eszem, alig is lehet étkezésnek mondani. Csak tiz órakor ülök asztalhoz, mi­kor napi munkarészemet teljesen elvégeztem már, Cesira behoz egy pohár tejet és egy tá­nyér gyümölcsöt. Megeszem egy almát vagy, egy körtét, megiszom a tejem s azzal vége. Ily vékony koszt mellett a fej tiszta és az agy teljesítőképes marad. A testet nem terheli meg a fölösleges táplálószerek tulsága, nem kínozzák rothadást gerjesztő mérgek s nem rakódik le reá fölösleges zsírréteg. A napnak az az egy órája, melyet megfeszített testi gya­korlatra szentelek, tökéletesen elég arra, hogy elejét vegye minden zsírlerakodásnak, mielőtt még jelentkezni próbálna. Az egyszerű táplál­kozásnak és a sportnak ez a rendszere oly fegyelemhez szoktatta testemet, hogy beéri a legegyszerűbb táplálékkal is. Étvágyam oly regula alatt áll, hogy csak akkor jelentkezik, mikor megengedem neki. Naponkénti kör­forgásában, melyet én gondoltam ki, minden szervem az óramű pontosságával és szabály­szerűségével végzi teendőit. Okos életszabá­lyok szigorú megtartásával elértem azt, hogy­­ feltétlen hatalmamban tartom testemet. 5

Next