Ujság, 1927. március (3. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-15 / 60. szám

KEDD, 1927 MÁRCIUS 15 ÚJSÁG La Maya and M. Afgar hangversenykörútja Afrikában Magyar művészpár érdekes szereplése az erotikus világrészben • Négy és fél év után hazaérkezett Bársony Lajos és felesége Pálffy Boriska Egy fiatal művészpárt hozott haza ma a tizen­egyórás trieszti gyorsvonat. Pontosan négy és fél év múlt el azóta, amióta könnyes szemmel, fájó szívvel elszakadtak innen. Mind a kettőjükben lobogott a tehetség, teli voltak szép álmokkal, nagy akarásokkal, lendülettel és sokat vártak az Élettől, mely előttük állott furcsa kérdőjelekkel, titokzatos homályba burkoltan. Nyitott szemmel jártak, nem áltatták magukat hazug, csalóka illúziókkal, látták azt a fájdalma­san süni bozótot, melyen keservesen, sok köny­­nyel, kínnal, szomorúsággal kell átvergődnie min­den istenáldotta magyar művésznek, ha csak a szerencsés Véletlen el nem robog mellette gyor­san tovaszáguldó, fávolbavesző szekerével. Bársony Lajos dr. baritonjáról sok jót írtak, mondtak már akkor, amikor dacosan és elszán­­tan, a tehetségébe vetett biztató, előre, új utakra hajszoló szentséges hittel elindult kicsiny kopottas podgyászával a magyar királyi Operaházból és a művészet ihletett szolgálójának tartotta kritikus és közönség egyaránt a feleségét, Pálffy Boriskát is. Olyan észrevétlenül, olyan szerényen, olyan halk léptekkel távoztak el, mintha vidéki vendég­­szereplésre indultak volna. Nem történt semmi különös, csak egymás szemébe néztek, megcsókolták a fehérhajú édes­anya remegő, simogató kezét, egy kicsit talán el is bőgték magukat, azután csillogó szemekkel, büszkén és a beteljesülések jóleső reménységével megkérdezték egymástól: — Ugy­e nekivágunk, ugy-e, hogy nem fé­lünk?... És a nagyvilágban mégis csak volt számukra hely.... A pályaudvar perronján egy kicsiny izguló csoport várta ma a trieszti gyorsvonatot. A hosszú távollét után rövid pihenőre hazatérő művészpár legközelebbi hozzátartozói. — Négy nap óta utazunk apró megszakítá­sokkal és mégsem vagyunk fáradtak — meséli Pálffy Boriska. — Hol is kezdjem tulajdonképpen? — foly­tatja. — Talán ott, ahol nekiindultunk, hogy megmutassuk spanyolnak, portugálnak és eg­y színes, de a városaiban európai kultúrát élő vi­lágrész lakosságának, hogy a magyar művészet­ben mennyi expanzió erő­sen. Mert a tehetségről aztán volt alkalmuk meggyőződni — teszi hozzá csilingelő kacagással. — Volt valami impresszáriójuk? — Dehogy is volt. Az uram volt a rendező, a levelező, a partner, a szólóénekes, az impresz­­szárió minden, így rendezkedtünk be elejétől kezdve. — Hova mentek legelőször spanyol és afrikai túrájuk kezdetén? — Prága volt az első állomás. Itt adtuk az első műsoros estélyünket. Az első gondolatom az volt, hogy valami jó erotikusan hangzó nevet kell felvennünk, így lettem én „La Maya“ és így lett a férjem M. Afgar. A dolgok jól kezdődtek és mi csehszlovákiai sikerünk után boldogan száguldottunk tovább Spanyolországba, ismeret­lenül, de nagyon bizakodón. A Barcelona volt a spanyol turné kezdete. Két hétig körülnéztünk, tanulmányoztuk a szín­házakat, mulatókat, a közönség ízlését. Aztán ösz­­szeállítottuk a programmunkat, — spanyol nyel­ven. Éjjel-nappal tanultuk a spanyolt. És amikor bemutatkoztunk, a forró, tapsok nagy részét an­nak köszönhettük, hogy azonnal beleilleszkedtünk az ő szokásaikba, az ő kultúrájukba, ízlésükbe, hangulataikba, kedélyvilágukba. — Barcelonában kat hét után spanyol sanzont énekeltem. Csak előre néztünk, sokatsem hátra. Dolgoztunk, tanultunk. Nyolc hónapig voltunk Barcelonában, kerestünk egy csomó pénzt és men­tünk tovább. Végig egész Spanyolországon. San Sebastian, Valencia, Sevilla, Malaga, Andalusia csodaszép városai, aztán Madrid, Vigo, Santiago. A műsorunk egyre bővült, a közönség már meg­tanulta jól a nevünket, már magas belépődíjakat kellett fizetniök, a reklám mindenütt már magá­tól értetődő volt , és mindenütt mint a magyar művészet reprezentánsait ünnepeltek bennünket.­­ — Mindez pedig történt 1922 nyarától 1923 őszéig. Ekkor gondoltunk egy nagyot, szedtük a sátorfánkat és már Marokkóban játszottunk. A kö­zönséget táviratilag előzetesen üdvözöltük. Tud­ták, hogy jövünk. Amikor megérkeztünk, alaposan körülnéztünk és aztán kibéreltük a legalkalmasabb színházat. Mert mindig saját rezsiben dolgoztunk. Marokkó is fényesen sikerült, a szintén díszpáho­lyában ott tapsolt a bemutatón a kormányzó és egész udvara. Sok pénzt kerestünk és­­ újra visszamentünk egy nagyobb spanyol turnét le­bonyolítani. Újságok, képek, albumok kerülnek elő. Min­den koncert emléke itt van előttünk. — 1925-ben átmentünk Portugáliába. Liszabon, Sintra... majd áthajóztunk az Azori- és a Kanári­szigetekre, mindenütt úgy fogadtak bennünket, ahogyan csak a kedvenceket szokás, sztároknak kijáró lelkesedéssel, szeretettel. Mondhatom, min­den városban szép kultúrát, nagyszerű színházakat találtunk és sehol sem bánták meg, hogy oda­mentünk. Mindenütt ajándékok halmazával leptek meg bennünket. — És milyen volt a műsoruk? •— Szcenírozott dalokat, jeleneteket mutattam be az urammal, operaáriákat énekeltünk, volt egy kitűnő, európai viszonylatban is elsőrangú zon­goraművészünk, Eduardo de Peres és egy klasz­­szikus táncosnőnk is később. Ezeket már mi szer­ződtettük. — Meséljen most valamit afrikai élményeik­ről. — 1925 őszén indultunk el Las Palmasból Afrikába. Mozambique volt az első megálló. Ek­kor már óriási programmunk volt, betanultunk vagy száz dalt és jelenetet. Minden számot pazar kosztümökben játszottunk, mert ez itt bizony szinte sorsdöntően fontos valami. A jelmezeimet Madrid és Barcelona első szalonjában készíttet­tem és ez volt a legjobb befektetésünk. — Portugál-Nyugat-Afrika fővárosában, Luan­dában folytattuk vendégszereplésünket. A legszebb színházban koncerteztünk és olyan belgáru­kat állapítottunk meg, mint az előttünk ott játszó húsztagú drámai társulat. Fél angol font és egy angol font volt a belépődíj. Minden hangverse­nyünk zsúfolt házak mellett folyt le, pedig olyan színházban játszottunk, melyben 500 fotel, 500 zsöllye és 80 000 páholy volt. — A négereknek játszottak itt, vagy európai közönségük volt? — Négereknek? A fehérek ezeket jóformán be sem engedik a színházba. Külön bejáratuk, külön pénztáruk van a feketéknek és csak a karzaton szabad nekik az előadásokat végignézni. Luan­­dában 16 koncertet adtunk és mielőtt eltávoztunk, jutalomjátékunkat egy-egy előkelő testület vagy sportklub védnöksége alatt tartottak meg. Ezek aztán eladták az összes jegyeket és boldogok vol­tak, hogy reájuk gondoltunk. — A műsor összeállításánál mindig figyelem­mel kellett lennünk a lokális ízlésre, szokásokra. A közönség mindig megírta nekünk, hogy a kon­certen milyen dalokat akar. Mindig igyekeztek nekünk valamivel kedveskedni. Afrikai közönsé­günk egy alkalommal magyar zászlóval lepett meg bennünket, ezt hordozzuk magunkkal még ma is. —­ Van egy magyar jelenetünk is és sok műsorunkat kezdtük el lángoló honvágy közben a Rákóczi-induló dallamára. Tovább lapozunk az emlékek albumában. Műsor-plakátocskák nemzetiszi­nti betűkkel, aján­dék, selyemre nyomtatott fényképekkel díszített műsor, aztán egy kis cikk: — *A portugál és spanyol művészek tanulhat­nának ettől a két magyar művésztől, akik a föld­rengés károsultjai javára Fayolban először hang­versenyeztek és 2400 fonttal járultak a nyomor csökkentéséhez .. .s Pálffy Boriskának legnagyobb sikere egy fantasztikus keleti jelenetben volt, amit eddig mindenütt bemutattak. Négy hónapig barangolták Nyugat-Portugál-Afrika összes városait, amelyek­ben ismerik ugyan az európai művészetet, de igazi nagy művészek csak ritkán látogatnak el közéjük. Vannak vidékek, ahol Bársonyék előtt még sohasem hallottak operát énekelni. — A nyugatafrikai partokról — folytatta to­vább a művésznő hajón átmentünk Kelet- Afrikába, Cap-Town-on át Lorenzo Marquez-ban 12 eladást tartottunk egy hónap alatt. Eljutot­tunk Zanzibarba. De előbb minden nagyobb városban megállottunk és adtunk 8—10 koncertet. Pihenésről szó sem lehetett. Ezért jöttünk most haza. Ez az első megnyugvásunk öt év után — Afrikában annyira megszerettek bennün­ket, hogy viszafelé jövet mindenütt meg kellett ismételni koncertjeinket. Már nem is kellett pro­pagandát csinálnunk. Fáradtan, Pest után vágyva tértünk vissza ötévi bolyongás, vándorlás után Európába. És Lisszabonba pont abban a percben érkeztünk, amikor a forradalom kitört. Három napig pincéből hallgatták a borzalmakat, gép­fegyverek, ágyuk kellemetlen zenéjét. De erről majd máskor mesélek. A Bársony—Pálffy művészpár nem sokáig időzött Lisszabonban. Amikor a forradalom első felhői elvonultak, vonatra ültek és Nizzán, Montecarlón, Milánon át siettek hazafelé. Triesztben debreceni kolbászt rendelt magá­nak az Afrikát járt magyar művész Debrecenit tormával. És könnybelábadt a szeme. Most két hétig itthon maradnak hozzátarto­zóik, barátaik, ismerőseik között. Aztán — aztán ■jra neki a nagyvilágnak. Irány: Dél-Amerika, Brazilia, Buenos­ Aires, Rio de Janeiro. .. Min-: conáivé elmennek, ahol spanyolul beszélnek, s Í­gy érzik, hogy még nincsenek a célnál. Pe­­dig — nem is titkolják — gyűjtöttek már annyi dollárt, hogy a kamataiból nyugodtan megélhet­nének. De a szívükben még sok a bátorság, a fölösleges energia tobzódik bennük mind a kettő­jükben. Két-három év múlva gazdagon akarnak végleg hazatérni. Addig nincs pihenő. Két lelkes, nagyszerű fiatalember. A spanyolok már nagyon büszkén emlegetik a nevüket. Megérdemlik, hogy itt is megtanulja őket mindenki. Vásárhelyi Gyula dr. Bársony Lajos dr. és felesége Pálffy Boriska. Tanácskozás Génfben a háború megakadályozásáról Chamberlain a magyar-román birtokper fontosságáról. A né­met nemzetiek Stresemann ellen a kompromisszum miatt A népszövetség genfi tanácsülése véget ért és a miniszterek hazautaztak. A szombati ülé­sen látszólag szürke, de voltaképen a legfonto­sabb problémák kerültek szóba. A Saarvidék katonai kiürítése, ami tehát a tanácsülés hatá­rozata folytán három hónap múlva megtörté­nik, nemcsak abból a szempontból fontos, hogy ennek megtörténte nélkül a Rajnavidék kiürítésére sem kerülhet sor és így pillanatnyi­lag a locarno-thoiry békeművet nagyban elő­mozdítja. A jövő szempontjából van elsősor­ban nagy jelentősége. Nagyon fontos ugyanis, hogy azokon a területeken, melyeken a béke­kötés után tizenöt évre népszavazást kell tar­tani a hozzátartozás eldöntésére, addig és ak­kor kiknek a kezében van a hatalom. Annál csodálatosabb, hogy — mint Berlin­ből jelentik — a német nemzetiek nincsenek megelégedve a genfi eredménnyel és Strese­­mannt a Saar-vidéki kompromisszum miatt meg akarják buktatni. Stresemann ugyanis magára vállalta a felelősséget a kompromisz­­szumért, másrészt Parisból és Varsóból olyan jelentések jönnek, hogy ott Briance, illetve Zaleszki sikerével nagyon meg vannak elé­gedve, ami olaj a tűzre Stresemann ellenfelei­nél, így tehát nem lehet kizártnak tekinteni egy újabb politikai válságot Németországban. Érdekes a mi szempontunkból Chamber­lainnek elutazása előtt mondott nyilatkozata. Kiemelte, hogy a legutóbbi ülés súlyos kérdé­sekkel foglalkozott. A népszövetségi tanács most első ízben tárgyalta azt a határozatot, amelyet románia hozott magyar állampolgá­rok erdélyi birtokai tárgyában. Ezt a komály problémát a júniusi ülésszakon fogják meg­vitatni. A kérdésnek ő maga az előadója. De a tanácsülés befejeztével még nem ér­tek véget a tanácskozások. Mint Génfből je­lentik, a leszerelési értekezletet előkészítő bi­zottság a jövő hétfőn folytatja ülésezését. En­nek az ülésezésnek előjátékaképpen ma dél­előtt Goeppert német követnek, Németország képviselőjének elnöklésével összeült a tanácsi bizottság, hogy megvizsgálja a biztonság problémájának egyesítését a népszövetségi egyezségokmány 11. és 16. cikkével. A bizott­ságban képviselve van valamennyi állam, amely tagja a népszövetségi tanácsnak. Ger­il angol delegátus indítványára a bizottság ta­nácskozásait általánosságban nyilvánosan fogják megtartani. Cecil ismertette azt a jelentést, amelyet ez év február havában Londonban Titulescu tár­saságában kidolgozott. A jelentés azokra a rendszabályokra vonatkozik, amelyeket a nép­szövetségi tanács a 11. cikk alapján fenyegető háborús veszély esetében foganatosít. A jelentés fenyegető háborús veszély ese­tére számos rendszabályt állapít meg. Többi között a népszövetségi tanácsot azonnal egybe­hívnák és a tanács haladéktalanul felszólí­taná az egymással szemben álló feleket, hogy tartózkodjanak minden ellenséges­kedéstől. Mihelyt a tanács egybeül, köteles az egymás­sal szembenálló feleket nyomatékosan figyel­meztetni arra, hogy milyen rendkívül fontos a béke fentartása. Köteles továbbá a béke megóvása céljából többi között a következő rendszabályokat javasolni az egymással szem­ben álló feleknek: Vonják vissza mindkét ol­dalon a csapatokat egy semleges zónába, eme­ í­lyet maga a népszövetségi tanács állapítana meg. Tartózkodjanak m­­inden m­ozgósítási rend-­­ szabálytól és egyéb katonai előkészülettől,­­ amely alkalmas­ a status eluo megváltoztató­­á­gára. 7 NAPIREND lm március I. (A budapesti ifjúság kikiáltja a sejtészabadságot IMS bánó Róm. kat.: Longin. vt. Gör. kat. Azip vt. Prof.: Kristóf. A Kap kél 6 óra 15 perckor, nyuzsilk IS óra 4 perckor. A Hold kél 14 óra 57 perckor, nyuajcik 3 óra IS.perckor. nyitvalevő mucenmnk: Nek­szti Morémul 8—2. Mező­­gazdasági Múzeum (Széchenyi-sziget) 10—1. Szépművészeti Múzsum (Üllői-út 33) textil, kerámia 8—532. Kereskedelmi Muzrimi l'Iparreorrunk) 8—8. Ernat-Múzeum (Nagymező-u. S) LXXXI. csoportkiállitás 0—4 Erzsébet királyné-em­­lékmuzeum­ (Királyi palota) 9—1, 3—3. Széchenyi szoba (Akadémia) 10—13. Iparművészeti társ, állandó kiállítás (Andrássy út CS) 9—2. Népegészségügyi Múzeum Okölvos­­a. S) 19—1. Földtani Múzeu­m (Stefánia-u­t) 10—1. Aquin­cumi Múzeum (Szentendrei-út 7) 8—7. Ráth Gyö­rgy-Mú­­zeum (Vilma királyné-ut 12) 9—542. Hopp Ferenc Kelet­­ázsiai Múzeum (Andréssy-út 103) 10—1. Nyltraterg könyv­tárak: Fővárosi nyilvános könyvtár 9— 7. Akadémia könyvtára 3—7. Egyetemi könyvtár (Fe­renciek­ tere 3a) 9—2. Egyetemi olvasóterem 9—7. Ipar­művészeti könyvtár (Citói-út 33) 10—1­­3—8. Kereskedelmi és Iparkamara könyvtára (Szemere u. 6) 9—2. Ráday­­könyvtár (Ráday-n. f1) 4—6. Statisztikai hivatal könyvtára (Keleti Károly­ u. 5) 10—1. Széchenyi-könyvtár (Mű­zeumi­­körút 14) 9—4. Technológiai olvasóterem (József-körút 6) 3—8. Vakok könyvtára (Ida-u. 5) 8—12. Erzsébet népaka­démia könyvtára (Német-u. 40) 3—8. Állatkerti könyvtár (Állatkert) 4—5*6. Kerm­e­ti Szalon LV. csoportkiáll­ás: 9—3. Miniszterek fogadnak: Külügyminiszter előzetes beje­lentés alapján. Honvédelmi miniszter 12—3-ig. Földmive­­légü­gyi miniszter 11—1-ig. Hóman Bálint, a Nemzeti Múzeum­ igazgatója fogad 10- 12-ig. — Kinevezés: A kormányzó a földmivelés­­ügyi miniszter előterjesztésére az állami mezőgaz­dasági birtokok gazdasági tisztviselőinek létszá­mában Kristóffy János m. kir. gazdasági tanácsos és Thaly Dezső jószágfelügyelői címmel és jelleg­gel felruházott m. kir. jószágfelügyelőket jószág­főfelügyelőkké kinevezte. A földmivelésügyi mi­niszter birtokrendezési ügyekben gazdasági szak­értőül Pest megye területére szert Izsák Gyula oki. gazda budapesti lakost jelölte ki. A kormányzó mint a Magyar Vörös Kereszt Egylet védnöke Gombkötő Antalt, Csongrád megye és Szeged ki­rályi tanfelügyelőjét, Jakab Béla dr. pécsi püspöki tanítóképzőintézeti igazgatót és Wigand Ede m. kir. kormányfőtanársost, iparművészeti főiskolai tanárt a Magyar Vörös Kereszt Egylet megbizot­­taivá kinevezte. — Masaryk Grenobleben. Párisból jelentik: Masaryk elnök ma reggel kíséretével Genfbe utazott, Gren­oblebe érkezett, ahol megtekintette a várost. Néhány óra múltán folytatta útját Mar­­seillebe. Az útnak ezt a részét az elnök kíséreté­ben tette meg Ossucki párisi követ a­z Országos Lovas-mérkőzések befejezése. A Nemzeti Lovarda által rendezett kétnapos orszá­gos lovasmérkőzéseket vasárnap fejezték be. Ezen megjelent Horthy Miklós kormányzó is, aki saját lovának a díjlovaglásban való résztvételét nézte végig, ahol lova Nagy Lehel huszárőrnagy alatt harmadik lett. A zsúfolásig meglelt tribünön és páholyokban társadalmi osztálykülönbség nélkül ott láttuk e nemes sport barátait, akik az egyes nehezebb és szebb teljesítményeket viharos tapssal jutalmazták. Megjelentek: Auguszta kir. herceg­asszony, Jánky Kocsárd hadseregfőparancsnok, Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter, Algya Papp Sándor államtitkár, Prónay, Tóthvárady- Asboth, Kiss Ferenc, Sípos Ár­pád tábornokok, Andrássy Géza gróf és családja, a Teleki grófok, Széchenyi Viktor gróf, Pejacsevich Albert gróf, vitéz Horthy István, Prónay György államtitkár és közéletünk még igen számos tagja. Az eredmé­nyekből azt állapíthatják meg, hogy a lovassport az utolsó évben hatalmas lendületet vett és a siker reményével nézhetünk a jövő olym­piászon való szereplésünk elé. Kiemelendő Éber Amália kettős győzelme a hölgyek részére kiírt díjugratási szá­mokban, úgyszintén Malanotti Lajos alezredes kettős és kiváló teljesítményű szereplése. A vasár­napi részletes eredmények a következők: Díj­lovaglás: 1. Száz Endre Előre, lovagolta tulajdo­nos, 2. Németh Dezső Bábolna, lovagolta tulajdo­nos, 3. Kenderesi Dénes Aziyr.de, lovagolta Nagy Lehel, 4. Burián Mihály Hetmány, lovagolta tu­lajdonos. Pyölgyek díjlovaglása: 1. Conrád Ottóné Hópehely, lovagolta tulajdonos, 2. Éber Amália Cimbora, lovagolta tulajdonos, 3. Wadner Ká­­rolyné Johnny, lovagolta tulajdonos, 4. Hungária Concours Istálló Taksony, lovagolta Pauly Hart­­manné. Díjugratás: 1. Szent Hubertus Istálló Ba­kony, lovagolta Malanotti Lajos, 2. Platthy József Apacs, lovagolta tulajdonos, 3. ifj. Herberstein Henrik gróf Lárifári, lovagolta tulajdonos, 4. Iseti Kálmán Béni, lovagolta tulajdonos. Hölgyek ~héz díjugratása: 1. Cs. Szabó Kálmán Bogáncs, lova­golta Éber Amália, 2. Binder Ottó Emden, lova­golta gróf Almássy Pálné, 3. gróf Gyürky Aid­­dárné Fontain, lovagolta tulajdonos, 4. gróf Al­­m­ássy Pálné Alpár, lovagolta tulajdonos. Nehéz díjugratás azok részére. 1. Scheurek Ottmár Schie­­ber, lovagolta tulajdonos, 2. Binder Ottó Ernuén, lovagolta tulajdonos, 3. Vay Miklós gróf Harvaid, lovagolta tulajdonos, 4. Cs. Szabó Kálmán Bo­gáncs, lovagolta Malanotti Lajos: Fémfelvétel a lovasünnepélyről A Nemzeti Lovardában lefolyt lovasünnepélyről pompás fel­vételt készített a Sportitiradó, amely csütörtöktől kezdve látható a Fórum-filmszínházban.­­ A Páneurópai Unió szervezete Győrött is megalakult. A magyarországi Páneurópai Unió győri fiók­szervezete vasárnap délelőtt alakult meg. Rainprecht Antal fejtette ki az unió céljait és fel­adatait, utána Auer Pál dr. fejtegette az eszme fontosságát. A Magyar Cebden Szövetség nevében Róna Imre üdvözölte az új alakulást. A több száz főnyi közönség jelenlétében megtartott ala­kuló gyűlésen személyesen képviseltette magát a bécsi központ is. A gyűlést Adter Károly keres­kedelmi tanácsos vezette

Next