Ujság, 1927. március (3. évfolyam, 48-73. szám)
1927-03-15 / 60. szám
KEDD, 1927 MÁRCIUS 15 ÚJSÁG La Maya and M. Afgar hangversenykörútja Afrikában Magyar művészpár érdekes szereplése az erotikus világrészben • Négy és fél év után hazaérkezett Bársony Lajos és felesége Pálffy Boriska Egy fiatal művészpárt hozott haza ma a tizenegyórás trieszti gyorsvonat. Pontosan négy és fél év múlt el azóta, amióta könnyes szemmel, fájó szívvel elszakadtak innen. Mind a kettőjükben lobogott a tehetség, teli voltak szép álmokkal, nagy akarásokkal, lendülettel és sokat vártak az Élettől, mely előttük állott furcsa kérdőjelekkel, titokzatos homályba burkoltan. Nyitott szemmel jártak, nem áltatták magukat hazug, csalóka illúziókkal, látták azt a fájdalmasan süni bozótot, melyen keservesen, sok könynyel, kínnal, szomorúsággal kell átvergődnie minden istenáldotta magyar művésznek, ha csak a szerencsés Véletlen el nem robog mellette gyorsan tovaszáguldó, fávolbavesző szekerével. Bársony Lajos dr. baritonjáról sok jót írtak, mondtak már akkor, amikor dacosan és elszántan, a tehetségébe vetett biztató, előre, új utakra hajszoló szentséges hittel elindult kicsiny kopottas podgyászával a magyar királyi Operaházból és a művészet ihletett szolgálójának tartotta kritikus és közönség egyaránt a feleségét, Pálffy Boriskát is. Olyan észrevétlenül, olyan szerényen, olyan halk léptekkel távoztak el, mintha vidéki vendégszereplésre indultak volna. Nem történt semmi különös, csak egymás szemébe néztek, megcsókolták a fehérhajú édesanya remegő, simogató kezét, egy kicsit talán el is bőgték magukat, azután csillogó szemekkel, büszkén és a beteljesülések jóleső reménységével megkérdezték egymástól: — Ugye nekivágunk, ugy-e, hogy nem félünk?... És a nagyvilágban mégis csak volt számukra hely.... A pályaudvar perronján egy kicsiny izguló csoport várta ma a trieszti gyorsvonatot. A hosszú távollét után rövid pihenőre hazatérő művészpár legközelebbi hozzátartozói. — Négy nap óta utazunk apró megszakításokkal és mégsem vagyunk fáradtak — meséli Pálffy Boriska. — Hol is kezdjem tulajdonképpen? — folytatja. — Talán ott, ahol nekiindultunk, hogy megmutassuk spanyolnak, portugálnak és egy színes, de a városaiban európai kultúrát élő világrész lakosságának, hogy a magyar művészetben mennyi expanzió erősen. Mert a tehetségről aztán volt alkalmuk meggyőződni — teszi hozzá csilingelő kacagással. — Volt valami impresszáriójuk? — Dehogy is volt. Az uram volt a rendező, a levelező, a partner, a szólóénekes, az impreszszárió minden, így rendezkedtünk be elejétől kezdve. — Hova mentek legelőször spanyol és afrikai túrájuk kezdetén? — Prága volt az első állomás. Itt adtuk az első műsoros estélyünket. Az első gondolatom az volt, hogy valami jó erotikusan hangzó nevet kell felvennünk, így lettem én „La Maya“ és így lett a férjem M. Afgar. A dolgok jól kezdődtek és mi csehszlovákiai sikerünk után boldogan száguldottunk tovább Spanyolországba, ismeretlenül, de nagyon bizakodón. A Barcelona volt a spanyol turné kezdete. Két hétig körülnéztünk, tanulmányoztuk a színházakat, mulatókat, a közönség ízlését. Aztán öszszeállítottuk a programmunkat, — spanyol nyelven. Éjjel-nappal tanultuk a spanyolt. És amikor bemutatkoztunk, a forró, tapsok nagy részét annak köszönhettük, hogy azonnal beleilleszkedtünk az ő szokásaikba, az ő kultúrájukba, ízlésükbe, hangulataikba, kedélyvilágukba. — Barcelonában kat hét után spanyol sanzont énekeltem. Csak előre néztünk, sokatsem hátra. Dolgoztunk, tanultunk. Nyolc hónapig voltunk Barcelonában, kerestünk egy csomó pénzt és mentünk tovább. Végig egész Spanyolországon. San Sebastian, Valencia, Sevilla, Malaga, Andalusia csodaszép városai, aztán Madrid, Vigo, Santiago. A műsorunk egyre bővült, a közönség már megtanulta jól a nevünket, már magas belépődíjakat kellett fizetniök, a reklám mindenütt már magától értetődő volt , és mindenütt mint a magyar művészet reprezentánsait ünnepeltek bennünket. — Mindez pedig történt 1922 nyarától 1923 őszéig. Ekkor gondoltunk egy nagyot, szedtük a sátorfánkat és már Marokkóban játszottunk. A közönséget táviratilag előzetesen üdvözöltük. Tudták, hogy jövünk. Amikor megérkeztünk, alaposan körülnéztünk és aztán kibéreltük a legalkalmasabb színházat. Mert mindig saját rezsiben dolgoztunk. Marokkó is fényesen sikerült, a szintén díszpáholyában ott tapsolt a bemutatón a kormányzó és egész udvara. Sok pénzt kerestünk és újra visszamentünk egy nagyobb spanyol turnét lebonyolítani. Újságok, képek, albumok kerülnek elő. Minden koncert emléke itt van előttünk. — 1925-ben átmentünk Portugáliába. Liszabon, Sintra... majd áthajóztunk az Azori- és a Kanáriszigetekre, mindenütt úgy fogadtak bennünket, ahogyan csak a kedvenceket szokás, sztároknak kijáró lelkesedéssel, szeretettel. Mondhatom, minden városban szép kultúrát, nagyszerű színházakat találtunk és sehol sem bánták meg, hogy odamentünk. Mindenütt ajándékok halmazával leptek meg bennünket. — És milyen volt a műsoruk? •— Szcenírozott dalokat, jeleneteket mutattam be az urammal, operaáriákat énekeltünk, volt egy kitűnő, európai viszonylatban is elsőrangú zongoraművészünk, Eduardo de Peres és egy klaszszikus táncosnőnk is később. Ezeket már mi szerződtettük. — Meséljen most valamit afrikai élményeikről. — 1925 őszén indultunk el Las Palmasból Afrikába. Mozambique volt az első megálló. Ekkor már óriási programmunk volt, betanultunk vagy száz dalt és jelenetet. Minden számot pazar kosztümökben játszottunk, mert ez itt bizony szinte sorsdöntően fontos valami. A jelmezeimet Madrid és Barcelona első szalonjában készíttettem és ez volt a legjobb befektetésünk. — Portugál-Nyugat-Afrika fővárosában, Luandában folytattuk vendégszereplésünket. A legszebb színházban koncerteztünk és olyan belgárukat állapítottunk meg, mint az előttünk ott játszó húsztagú drámai társulat. Fél angol font és egy angol font volt a belépődíj. Minden hangversenyünk zsúfolt házak mellett folyt le, pedig olyan színházban játszottunk, melyben 500 fotel, 500 zsöllye és 80 000 páholy volt. — A négereknek játszottak itt, vagy európai közönségük volt? — Négereknek? A fehérek ezeket jóformán be sem engedik a színházba. Külön bejáratuk, külön pénztáruk van a feketéknek és csak a karzaton szabad nekik az előadásokat végignézni. Luandában 16 koncertet adtunk és mielőtt eltávoztunk, jutalomjátékunkat egy-egy előkelő testület vagy sportklub védnöksége alatt tartottak meg. Ezek aztán eladták az összes jegyeket és boldogok voltak, hogy reájuk gondoltunk. — A műsor összeállításánál mindig figyelemmel kellett lennünk a lokális ízlésre, szokásokra. A közönség mindig megírta nekünk, hogy a koncerten milyen dalokat akar. Mindig igyekeztek nekünk valamivel kedveskedni. Afrikai közönségünk egy alkalommal magyar zászlóval lepett meg bennünket, ezt hordozzuk magunkkal még ma is. — Van egy magyar jelenetünk is és sok műsorunkat kezdtük el lángoló honvágy közben a Rákóczi-induló dallamára. Tovább lapozunk az emlékek albumában. Műsor-plakátocskák nemzetiszinti betűkkel, ajándék, selyemre nyomtatott fényképekkel díszített műsor, aztán egy kis cikk: — *A portugál és spanyol művészek tanulhatnának ettől a két magyar művésztől, akik a földrengés károsultjai javára Fayolban először hangversenyeztek és 2400 fonttal járultak a nyomor csökkentéséhez .. .s Pálffy Boriskának legnagyobb sikere egy fantasztikus keleti jelenetben volt, amit eddig mindenütt bemutattak. Négy hónapig barangolták Nyugat-Portugál-Afrika összes városait, amelyekben ismerik ugyan az európai művészetet, de igazi nagy művészek csak ritkán látogatnak el közéjük. Vannak vidékek, ahol Bársonyék előtt még sohasem hallottak operát énekelni. — A nyugatafrikai partokról — folytatta tovább a művésznő hajón átmentünk Kelet- Afrikába, Cap-Town-on át Lorenzo Marquez-ban 12 eladást tartottunk egy hónap alatt. Eljutottunk Zanzibarba. De előbb minden nagyobb városban megállottunk és adtunk 8—10 koncertet. Pihenésről szó sem lehetett. Ezért jöttünk most haza. Ez az első megnyugvásunk öt év után — Afrikában annyira megszerettek bennünket, hogy viszafelé jövet mindenütt meg kellett ismételni koncertjeinket. Már nem is kellett propagandát csinálnunk. Fáradtan, Pest után vágyva tértünk vissza ötévi bolyongás, vándorlás után Európába. És Lisszabonba pont abban a percben érkeztünk, amikor a forradalom kitört. Három napig pincéből hallgatták a borzalmakat, gépfegyverek, ágyuk kellemetlen zenéjét. De erről majd máskor mesélek. A Bársony—Pálffy művészpár nem sokáig időzött Lisszabonban. Amikor a forradalom első felhői elvonultak, vonatra ültek és Nizzán, Montecarlón, Milánon át siettek hazafelé. Triesztben debreceni kolbászt rendelt magának az Afrikát járt magyar művész Debrecenit tormával. És könnybelábadt a szeme. Most két hétig itthon maradnak hozzátartozóik, barátaik, ismerőseik között. Aztán — aztán ■jra neki a nagyvilágnak. Irány: Dél-Amerika, Brazilia, Buenos Aires, Rio de Janeiro. .. Min-: conáivé elmennek, ahol spanyolul beszélnek, s Így érzik, hogy még nincsenek a célnál. Pedig — nem is titkolják — gyűjtöttek már annyi dollárt, hogy a kamataiból nyugodtan megélhetnének. De a szívükben még sok a bátorság, a fölösleges energia tobzódik bennük mind a kettőjükben. Két-három év múlva gazdagon akarnak végleg hazatérni. Addig nincs pihenő. Két lelkes, nagyszerű fiatalember. A spanyolok már nagyon büszkén emlegetik a nevüket. Megérdemlik, hogy itt is megtanulja őket mindenki. Vásárhelyi Gyula dr. Bársony Lajos dr. és felesége Pálffy Boriska. Tanácskozás Génfben a háború megakadályozásáról Chamberlain a magyar-román birtokper fontosságáról. A német nemzetiek Stresemann ellen a kompromisszum miatt A népszövetség genfi tanácsülése véget ért és a miniszterek hazautaztak. A szombati ülésen látszólag szürke, de voltaképen a legfontosabb problémák kerültek szóba. A Saarvidék katonai kiürítése, ami tehát a tanácsülés határozata folytán három hónap múlva megtörténik, nemcsak abból a szempontból fontos, hogy ennek megtörténte nélkül a Rajnavidék kiürítésére sem kerülhet sor és így pillanatnyilag a locarno-thoiry békeművet nagyban előmozdítja. A jövő szempontjából van elsősorban nagy jelentősége. Nagyon fontos ugyanis, hogy azokon a területeken, melyeken a békekötés után tizenöt évre népszavazást kell tartani a hozzátartozás eldöntésére, addig és akkor kiknek a kezében van a hatalom. Annál csodálatosabb, hogy — mint Berlinből jelentik — a német nemzetiek nincsenek megelégedve a genfi eredménnyel és Stresemannt a Saar-vidéki kompromisszum miatt meg akarják buktatni. Stresemann ugyanis magára vállalta a felelősséget a kompromiszszumért, másrészt Parisból és Varsóból olyan jelentések jönnek, hogy ott Briance, illetve Zaleszki sikerével nagyon meg vannak elégedve, ami olaj a tűzre Stresemann ellenfeleinél, így tehát nem lehet kizártnak tekinteni egy újabb politikai válságot Németországban. Érdekes a mi szempontunkból Chamberlainnek elutazása előtt mondott nyilatkozata. Kiemelte, hogy a legutóbbi ülés súlyos kérdésekkel foglalkozott. A népszövetségi tanács most első ízben tárgyalta azt a határozatot, amelyet románia hozott magyar állampolgárok erdélyi birtokai tárgyában. Ezt a komály problémát a júniusi ülésszakon fogják megvitatni. A kérdésnek ő maga az előadója. De a tanácsülés befejeztével még nem értek véget a tanácskozások. Mint Génfből jelentik, a leszerelési értekezletet előkészítő bizottság a jövő hétfőn folytatja ülésezését. Ennek az ülésezésnek előjátékaképpen ma délelőtt Goeppert német követnek, Németország képviselőjének elnöklésével összeült a tanácsi bizottság, hogy megvizsgálja a biztonság problémájának egyesítését a népszövetségi egyezségokmány 11. és 16. cikkével. A bizottságban képviselve van valamennyi állam, amely tagja a népszövetségi tanácsnak. Geril angol delegátus indítványára a bizottság tanácskozásait általánosságban nyilvánosan fogják megtartani. Cecil ismertette azt a jelentést, amelyet ez év február havában Londonban Titulescu társaságában kidolgozott. A jelentés azokra a rendszabályokra vonatkozik, amelyeket a népszövetségi tanács a 11. cikk alapján fenyegető háborús veszély esetében foganatosít. A jelentés fenyegető háborús veszély esetére számos rendszabályt állapít meg. Többi között a népszövetségi tanácsot azonnal egybehívnák és a tanács haladéktalanul felszólítaná az egymással szemben álló feleket, hogy tartózkodjanak minden ellenségeskedéstől. Mihelyt a tanács egybeül, köteles az egymással szembenálló feleket nyomatékosan figyelmeztetni arra, hogy milyen rendkívül fontos a béke fentartása. Köteles továbbá a béke megóvása céljából többi között a következő rendszabályokat javasolni az egymással szemben álló feleknek: Vonják vissza mindkét oldalon a csapatokat egy semleges zónába, eme ílyet maga a népszövetségi tanács állapítana meg. Tartózkodjanak minden mozgósítási rend- szabálytól és egyéb katonai előkészülettől, amely alkalmas a status eluo megváltoztatóágára. 7 NAPIREND lm március I. (A budapesti ifjúság kikiáltja a sejtészabadságot IMS bánó Róm. kat.: Longin. vt. Gör. kat. Azip vt. Prof.: Kristóf. A Kap kél 6 óra 15 perckor, nyuzsilk IS óra 4 perckor. A Hold kél 14 óra 57 perckor, nyuajcik 3 óra IS.perckor. nyitvalevő mucenmnk: Nekszti Morémul 8—2. Mezőgazdasági Múzeum (Széchenyi-sziget) 10—1. Szépművészeti Múzsum (Üllői-út 33) textil, kerámia 8—532. Kereskedelmi Muzrimi l'Iparreorrunk) 8—8. Ernat-Múzeum (Nagymező-u. S) LXXXI. csoportkiállitás 0—4 Erzsébet királyné-emlékmuzeum (Királyi palota) 9—1, 3—3. Széchenyi szoba (Akadémia) 10—13. Iparművészeti társ, állandó kiállítás (Andrássy út CS) 9—2. Népegészségügyi Múzeum Okölvosa. S) 19—1. Földtani Múzeum (Stefánia-ut) 10—1. Aquincumi Múzeum (Szentendrei-út 7) 8—7. Ráth György-Múzeum (Vilma királyné-ut 12) 9—542. Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum (Andréssy-út 103) 10—1. Nyltraterg könyvtárak: Fővárosi nyilvános könyvtár 9— 7. Akadémia könyvtára 3—7. Egyetemi könyvtár (Ferenciek tere 3a) 9—2. Egyetemi olvasóterem 9—7. Iparművészeti könyvtár (Citói-út 33) 10—13—8. Kereskedelmi és Iparkamara könyvtára (Szemere u. 6) 9—2. Rádaykönyvtár (Ráday-n. f1) 4—6. Statisztikai hivatal könyvtára (Keleti Károly u. 5) 10—1. Széchenyi-könyvtár (Műzeumikörút 14) 9—4. Technológiai olvasóterem (József-körút 6) 3—8. Vakok könyvtára (Ida-u. 5) 8—12. Erzsébet népakadémia könyvtára (Német-u. 40) 3—8. Állatkerti könyvtár (Állatkert) 4—5*6. Kermeti Szalon LV. csoportkiállás: 9—3. Miniszterek fogadnak: Külügyminiszter előzetes bejelentés alapján. Honvédelmi miniszter 12—3-ig. Földmivelégügyi miniszter 11—1-ig. Hóman Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója fogad 10- 12-ig. — Kinevezés: A kormányzó a földmivelésügyi miniszter előterjesztésére az állami mezőgazdasági birtokok gazdasági tisztviselőinek létszámában Kristóffy János m. kir. gazdasági tanácsos és Thaly Dezső jószágfelügyelői címmel és jelleggel felruházott m. kir. jószágfelügyelőket jószágfőfelügyelőkké kinevezte. A földmivelésügyi miniszter birtokrendezési ügyekben gazdasági szakértőül Pest megye területére szert Izsák Gyula oki. gazda budapesti lakost jelölte ki. A kormányzó mint a Magyar Vörös Kereszt Egylet védnöke Gombkötő Antalt, Csongrád megye és Szeged királyi tanfelügyelőjét, Jakab Béla dr. pécsi püspöki tanítóképzőintézeti igazgatót és Wigand Ede m. kir. kormányfőtanársost, iparművészeti főiskolai tanárt a Magyar Vörös Kereszt Egylet megbizottaivá kinevezte. — Masaryk Grenobleben. Párisból jelentik: Masaryk elnök ma reggel kíséretével Genfbe utazott, Grenoblebe érkezett, ahol megtekintette a várost. Néhány óra múltán folytatta útját Marseillebe. Az útnak ezt a részét az elnök kíséretében tette meg Ossucki párisi követ az Országos Lovas-mérkőzések befejezése. A Nemzeti Lovarda által rendezett kétnapos országos lovasmérkőzéseket vasárnap fejezték be. Ezen megjelent Horthy Miklós kormányzó is, aki saját lovának a díjlovaglásban való résztvételét nézte végig, ahol lova Nagy Lehel huszárőrnagy alatt harmadik lett. A zsúfolásig meglelt tribünön és páholyokban társadalmi osztálykülönbség nélkül ott láttuk e nemes sport barátait, akik az egyes nehezebb és szebb teljesítményeket viharos tapssal jutalmazták. Megjelentek: Auguszta kir. hercegasszony, Jánky Kocsárd hadseregfőparancsnok, Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter, Algya Papp Sándor államtitkár, Prónay, Tóthvárady- Asboth, Kiss Ferenc, Sípos Árpád tábornokok, Andrássy Géza gróf és családja, a Teleki grófok, Széchenyi Viktor gróf, Pejacsevich Albert gróf, vitéz Horthy István, Prónay György államtitkár és közéletünk még igen számos tagja. Az eredményekből azt állapíthatják meg, hogy a lovassport az utolsó évben hatalmas lendületet vett és a siker reményével nézhetünk a jövő olympiászon való szereplésünk elé. Kiemelendő Éber Amália kettős győzelme a hölgyek részére kiírt díjugratási számokban, úgyszintén Malanotti Lajos alezredes kettős és kiváló teljesítményű szereplése. A vasárnapi részletes eredmények a következők: Díjlovaglás: 1. Száz Endre Előre, lovagolta tulajdonos, 2. Németh Dezső Bábolna, lovagolta tulajdonos, 3. Kenderesi Dénes Aziyr.de, lovagolta Nagy Lehel, 4. Burián Mihály Hetmány, lovagolta tulajdonos. Pyölgyek díjlovaglása: 1. Conrád Ottóné Hópehely, lovagolta tulajdonos, 2. Éber Amália Cimbora, lovagolta tulajdonos, 3. Wadner Károlyné Johnny, lovagolta tulajdonos, 4. Hungária Concours Istálló Taksony, lovagolta Pauly Hartmanné. Díjugratás: 1. Szent Hubertus Istálló Bakony, lovagolta Malanotti Lajos, 2. Platthy József Apacs, lovagolta tulajdonos, 3. ifj. Herberstein Henrik gróf Lárifári, lovagolta tulajdonos, 4. Iseti Kálmán Béni, lovagolta tulajdonos. Hölgyek ~héz díjugratása: 1. Cs. Szabó Kálmán Bogáncs, lovagolta Éber Amália, 2. Binder Ottó Emden, lovagolta gróf Almássy Pálné, 3. gróf Gyürky Aiddárné Fontain, lovagolta tulajdonos, 4. gróf Almássy Pálné Alpár, lovagolta tulajdonos. Nehéz díjugratás azok részére. 1. Scheurek Ottmár Schieber, lovagolta tulajdonos, 2. Binder Ottó Ernuén, lovagolta tulajdonos, 3. Vay Miklós gróf Harvaid, lovagolta tulajdonos, 4. Cs. Szabó Kálmán Bogáncs, lovagolta Malanotti Lajos: Fémfelvétel a lovasünnepélyről A Nemzeti Lovardában lefolyt lovasünnepélyről pompás felvételt készített a Sportitiradó, amely csütörtöktől kezdve látható a Fórum-filmszínházban. A Páneurópai Unió szervezete Győrött is megalakult. A magyarországi Páneurópai Unió győri fiókszervezete vasárnap délelőtt alakult meg. Rainprecht Antal fejtette ki az unió céljait és feladatait, utána Auer Pál dr. fejtegette az eszme fontosságát. A Magyar Cebden Szövetség nevében Róna Imre üdvözölte az új alakulást. A több száz főnyi közönség jelenlétében megtartott alakuló gyűlésen személyesen képviseltette magát a bécsi központ is. A gyűlést Adter Károly kereskedelmi tanácsos vezette