Ujság, 1927. május (3. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-01 / 98. szám
Ma 16 oldalas ITKGyéterregény- Újság Budapest, 1927 vasárnap, május 1 óra 32 fillér, III. évfolyam, 98. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Vilmos császár-út 34. szám TELEFONSZÁMOK: Teréz 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 4. nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve) 207—55 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) Telefonszám: József 316-28 ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre ------- 16.80 pengő egy hóra-----------------------«•- Pengő Ausztriában egy hóra - — — 8 Schillingugoszláviában egy hóra - - 80.— Dinárigyes szára ára Budapesten, vidéken s pályaudvarokon hétköznap - - 16 fillér asárnap -. 32 fillér ausztriában hétköznap — — — 30 Grosehen asárnap 30 Grosehen megjetenik ünnep utáni napok kivételével minden nap A kínai helyzet irta: Lloyd-George The flight. Hon., O. A., A/. P. Nagy-Britannia volt miniszterelnöke. Copyright by United Press Associations of America in all countries, except Great Britain (copyright in Great Britain by London Daily Chronicle). fíeproduction in fűlt or in part prohibited. Mindenki azt kérdi: «Valójában mi is történik Kínában?* És nincs senki, aki határozott válasszal hajlandó volna kockára tenni azt a hírét, hogy ő tájékozott ember. Még néhány héttel ezelőtt Csiang-Kai-Sek-nek, a győzelmes kantoni sereg félelmetes főparancsnokának az volt a híre, hogy a vörösek befolyása alatt van, és Shanghait tüskés dróttal zárták el előle. Most azután kiderül, hogy a kommunistákat első helyre teszi az idegenek sorában, akiktől meg kívánja váltani hazáját. És a mód is, ahogyan a bolsevistákkal elbánik, Mr. Winston Churchill szíve szerint való. Sokkal sommásabb az, mint ahogy Signor Mussolini a maga szocialistáival elbánt. Mekkora változás! A farkas, mely ellen Shanghai kalmárai eltorlaszolták aklaikat, juhászkutyává szelídült, melynek egyetlen vágya, hogy megoltalmazza a báránykákat a betörők fosztogatása ellen. Mit tesznek cselekedendők a hatalmak? Csiang tábornok mentegetőzik a nankingi erőszakosságok miatt. Minthogy azokat a kommunisták követték el, hát leüti eti Shanghaiban néhány bolsevistának a fejét és kárpótlást kínál olyan sérelmek fejében, melyekért ő és emberei nem éppen kis mértékben felelősek. Csiang úgy érzi, hogy ajánlatát, mintjóhiszeműségének bizonylatát, okvetlenül el kell fogadniok a hatalmasságoknak. Semmi sem termszetesebb! Új kommunistaellenes kormányt is nevezett ki Nankingban. Már most hogyan kezdjenek háborút a hatalmasságok a barátjukkal? Nem szokás szankciókat rákényszeríteni arra, aki velünk van és minden tőle telhetőt megtesz megsegítésünkre. Ami Eugene Csen-t illeti, senki sem tudja bizonyosan, hogy hányadán is vagyunk vele. Csen nem kommunista, nem is volt az soha, viszont még mindig Hankauban van, ahol pedig a vörösek parancsolnak. Nem egészen világos az sem, hogy a nankingi kormány szakított-e vele, vagy sem. A változás, mely a legutóbbi két hét folyamán végbement, olyan teljes és olyan elképesztő, hogy gyanakvó angol újságírók nyomban arra a következtetésre jutottak, hogy az egész dolog nem egyéb, mint a keleti ravaszságnak pompázatos példája. Az egyik újságíró azt a föltevését hangoztatja, hogy a tömeges kommunista kivégzések, melyeket Csiang- Kaj-Sek elrendelt, továbbá Hankau-val való nyílt összekapása, nem egyéb furfangnál, amely az együgyű nyugatiak jóvátételére való. Egy másik újságíró füstfüggönyt emleget, mely arra való, hogy Csiang tábornok elrejtse mögötte igazi szándékait. Csiang tábornok, ki az illető újságíró szerint idegenellenesebb, mint valaha és kinek egyetlen gondja, hogy időt nyerjen; annak a baklövésnek elfeledtetésére, amelyet nála hevesebb alvezérei a nankingi győzelem óráiban elkövettek. Teljesen nyíltan szólva, az ilyenfajta írásokat én beteges jelenségnek tekintem. Íróik szemmel láthatóan azoknak nézeteit fejezik ki, kik alig várják, hogy «az ágyuk tanítsák meg ezeket a kínaiakat arra, hogy büntetlenül nem bántalmazhatnak fehér embert». Nem képesek felfogni, hogy egykínainak született ember egyben hazafi — mégpedig szélsőséges hazafi — és kommunistaellenes lehessen. A hazafias angol emberről bizonyosra vehető, hogy bolsevistaellenes, de aki kínai nacionalista, annak, szerintük, szükségképen vörös kommunistának kell lennie. Ez az az ostobaság, amely háborúba keverne bennünket Kínával. Egy nagyon intelligens kínai egyetemi hallgató, aki nyílt követője Szun-Jat-Szen-nek, a nagy kínai prófétának és aki figyelemmel kísérte a kínai eseményeket, megmagyarázta nekem hazája jelenlegi helyzetét. Minthogy a Copyright United Press Associations of Americanál, a világ minden részében, kivéve Nagy-Britanniában, ahol Copyright a Daily Chroniclenél. Utánnyomás egészben vagy kivonatosan tilos. helyzet homályosságának legészszerűbb magyarázatát adja, hadd következzék itt. Két főszempontot kell, úgymond, megkülönböztetni: 1. A nacionalistákét; 2. az északkínai vezérekét. Ami a nacionalistákat illeti, ők ismét két részre oszlanak: 1. a mérsékeltekre, és 2. a bolsevistákra. Az utóbbi két esztendő folyamán különkülön működtek, mert számos pontban nem tudtak megegyezni. Csak az elmúlt évben jutottak arra az elhatározásra, hogy külön harcoljanak az északi vezérek ellen. Ez a közös cél egyesítette őket, de a régi eltérések közöttük ma is változatlanul ugyanazok. A kommunistákat illető fő nézeteltérések természetesen a bolsevista befolyásuaknak tulajdoníthatók. A mérsékeltek Szun-Jat- Szen három főtanításához ragaszkodnak, ezekhez: 1. nemzeti függetlenség, 2. demokrácia, vagyis Kína népének minden osztálya számára egyenlő politikai jogok, 3. mindenki számára egyenlő életlehetőségek. A kommunisták azt hangoztatták, hogy ők is ezeket az elveket vallják. De ahogy azután a valóságban gazdálkodtak, az éppen az ellenkezője volt a fentieknek. A polgárháborúban, annak is főként az utolsó néhány hónapjában a kommunistáknak kimagasló részük volt, és csaknem minden erőszakosság tőlük indult ki. A mérsékeltek mindig a tárgyalás útján való megoldás hívei voltak. Mindenki tudta, hogy a mérsékeltek és a kommunisták között végül is szakadásra kerül a sor, de senki sem várta,hogy olyan hamar elkövetkezzék. Mikor Shanghai kérdése fölmerült, a kommunisták eleitől fogva a legszélsőbb eszközöket sürgették, minthogy pedig a mérsékeltek vonakodtak követelésüket teljesíteni, megtörtént a szakadás. Még két, vagy három héttel ezelőtt is minden tőle telhetőt megkísértett Csiang-Kai-Sek tábornok, a mérsékeltek vezére, hogy megakadályozza a szakadást. Az egyik eszköz, amelyhez nyúlt, az volt, hogy meghívta egyeztetőnek a Kuomintang volt vezérét és Szun-Jat-Szen hűséges követőjét. Vang-Csing-Vej volt az illető, az egész mozgalomnak talán a legnépszerűbb embere — népszerű nemcsak a mérsékeltek, hanem a kommunisták körében is. úgy képzelték, hogyha ő vállalja a megbízást, akkor a probléma meg is oldódik. Tíz nappal ezelőtt Vang igent mondott, de a balsors úgy akarta, hogy amint Vang- Csing-Fej Hankauba érkezett, a kommunista elemek befolyása alá került, és ahelyett, hogy kibékítette volna az egymással szembenkerülteket, siettette szétszakadásukat. Ezzel most már három lett a jelentékeny pártok száma: az északi vezéreké, a mérsékelteké, a kommunistáké. Előbb vagy utóbb az elsoroltak ketteje valószínűleg megkísérli leverni a harmadikat — ha az egész birodalomra kiterjedő győzelemre törekszenek, nem is lehetnek egyebet — s jelenleg arra mutatkozik hajlandóság, hogy a mérsékeltek az északi vezérekkel egyesüljenek közös eljárásra. Nagy szerencsétlenség lenne ez, mert elveik egymástól annyira különböznek, hogy közös működésük lehetetlennek látszik. Ha egyelőre közösen működnének is, az csupán elhalasztását jelentené a bekövetkező rossznak, mert, a harmadik párt leverése után annál bizonyosabb, hogy egymással kelnének harcra. • Csiang-Kai-Seknek Vu doktor a munkatársa, kinek apja, Vu-Ting-Fang doktor, kimagasló férfia volt Kínának. Vu-Ting- Fang Kína követe volt Washingtonban, majd Kína külügyminisztere, utóbb pedig miniszterelnöke. Feltéve, hogy Vang Csing-Vejnek sikerülne befolyásolnia a helyzetet és összehozni egymással a mérsékelteket és kommunistákat, a szakadás akkor is elkövetkeznék utóbb. Az egyetlen eredménye mindennek négy- vagy ötévi általános nyugtalanság lenne Kínában. A kínai nép a maga egészében kétségtelenül a mérsékeltekkel tart. Az Angliában tanuló kínai egyetemi hallgatók között csak igen kevesen tartoznak bármely politikai párthoz, ezidő szerint azonban Csiang-Kai- Seké, a mérsékeltek vezéréé a rokonérzésük. Eugene Csen szintén kegyeltje volt a mérsékelt politikának, de ő állandóan Hankauban van, a kommunisták fennhatósága alatt, azért képtelen bármiként is nyilatkozni. A mérsékeltek megértik nehéz helyzetét és azt is jól tudják, hogy Csen nem kommunista. Informátorom, az egyetemi hallgató, nem titkolja azt a félelmét, hogy Csiang- Kai-Sek meg talál egyezni az északi tábornokokkal, kiknek Csang-Co-Lin a vezetőjük, Juan-Lik-Kai egykori leghatalmasabb támogatója. Az északi tábornokok egyszerűen pozíciót, hatalmat és pénzt akarnak és amint lehetőség nyílik reá, császárt ültetnek a birodalom élére, hogy öreg főnökük kívánsága teljesedjék. Informátorom szerint megvan az eshetősége annak, hogy Csiang-Kai-Sek boldoguljon, de abba legalább három vagy négy esztendő beletelik. Aránylag könnyű lenne Csang-Co-Lint-Pekingből kiszorítani, de már egészen más feladat volna — az éghajlati viszonyok stb. miatt — Mandzsúriában elbánni való. A kommunista pártnak van valamennyi párt között a legkisebb befolyása. Bármely pillanatban feloszolhat vagy részekre szakadhat. Wellington Ku doktor feltétlenül a kezében van Csang-Co-Lin-nak, aki katonai zsarnok. Shanghai csupa izgalom és nyugtalanság. Az üzleti élet ugyan nem állt meg benne, de nem is normális a folyása. Mind a kommunisták, mind a mérsékeltek arra kérték Eugene Csen-t, hogy maradjon meg külügyminiszternek mindaddig, míg a nankingi kérdés meg nem oldódik. Ő indította el az ügyet és minthogy minden értesülés az ő kezében fut össze, legtanácsosabbnak az látszik, hogy megmaradjon a helyén. Ami Hankaunak (Csen) és Nankingnak (Csiang-Kai-Sek) egymáshoz való viszonyát illeti, Csiang-Kai-Sek jól tudja, hogy Eugene Csen teljesen ártalmatlan és mit sem tenne a mérsékeltek pártja ellen, bár jelenleg a kommunisták markában van és szándékáról nem beszélhet nyilan. Arra a kérdésemre, hogy miért nem megy át Csen Csiang-Kai-Sek-hez, azt felelte informálom, hogy a kommunisták ki nem bocsátanák Hankauból. Elmondta azután, hogy Angliában nagyon félreértik apolgárháború kérdését. Mindenki az angol és az amerikai polgárháborúval hasonlítja össze, pedig a kínai polgárháború más valami volt. Míg nálunk tartomány állt szemben tartománnyal, Kinában a nép állt szemben a militaristákkal, ő például, az informátorom, aözép-Kinában élt. Bátyjának családja Kelet-Kinában lakott, ő maga (az egyetemi hallgató) pedig tíz éven át Észak-Kínában működött. Bármekkora volt is a zavar a birodalomban, mindaddig szabadon utazhatott Kínában oda, ahová akart, amíg az egyik kaszárnyába be nem tette a lábát. Ebben különbözött a kínai polgárháború az európaitól. Négy esztendő a rend helyreálltáig! Micsoda kilátás, azoknak a nemzeteknek, melyeknek hatalmas tengeri és katonai ereje van lekötve Kínában. Négy vagy öt esztendeig kell kuporogniok Shanghaj tüskés drótakadályai mögött és lesniek, hogyan forr föl a kifutásig, majd apad le ismét a kínai káosz, mindaddig, amíg valaki végre is rá nem tapos a fazék ROVÁR A Nemzetközi Vásár nem a nemzeti hiúság, aem a nemzeti munka és akarás vásárja, önérdek áldozatot követelt és nagy eredméyeket várunk tőle. Amellett amit jogosultan nezhetünk, több a hiúságnál: önérzet. Nincs it röstelnünk, van mivel dicsekednünk, unkáink, termékeink elsőranguak. Kereskedink a kor színvonalán állanak. Akik megazik csodálkozhatnak, de nem veregethetik ereszkedőn a vállunkat. Ott tartunk, ahol írvi megpróbáltatás után lenni csoda. Ott, hol a többi dolgozó és teremtő állam: a huadik század Európájában. * Tehát százmillió beruházás lesz. Ha jólzjtik, hogy az eddig bejelentetteken fölül abb százmillió, akkor az ország valóban ülhet. Különösen ha jó helyen történik a ruházás, ahol a legtöbb foglalkoztatást és resetet juttatja a munkára váró emberekk. S különösen ha azonnal bevetik ezt az szeget az életbe s nem húzzák, halasztják,gy minél tovább melegedjék az állampénzban. Mert a kincstár van olyan szűkkeblű gylelkűségében, íme, az adócsökkentési törny már szentesítve van, de a végrehajtási irdtással visszatartják életbelépését. Fizessék két hónappal tovább a régi tételeket, ha elvesztették az előző négy hónapot. S ha már pénzügynél és nagylelkűségnél sünk,, hát ime, a negyvenmilliónyi adócsökdéssel szemben már eddig is nyolcvannégyhónyi bevételi többlete van az államnak, negyvenmillió negyven lesz minden körülnyek között, de a többletek mindig többeknek, sohasem kevesebbek. A pénzügyszter úr erről beszámol, de ha örül neki, miben nem veszünk részt. Az állam mai nyzetében nem volna szabad többletreflektálnia, mikor maga is elismeri, hogy a szönség már inkább kevesebbet sem bir el,int többet. Kihirdették az enyingi választás eredményét Enyingen ma délelőtt hirdették ki a vásztás eredményét. Söpkéz Sándor 5790, Bakó Iván 3503, Schlitt Gyula pedig 1502 szavatot kapott. Söpkéz Sándor tehát 794 abszut szótöbbséggel jutott az enyingi kerületandátumához. 4 TANÚ KIHALLGATÁSÁT RENDELTE EL BÍRÓSÁG ANDRÁSSY GYULA GRÓF PETÍCIÓJA ÜGYÉBEN. Lampel Hugó tanácselnök elnöklésével mirdette ki a közigazgatási bíróság a váci vásztás ellen beadott petíció ügyében a védelem fogásaira és a bizonyításra vonatkozó végzét. A végzés elrendelte huszonnégy panaszút kivizsgálását, így megindul a bizonyítási járás az ajánlásokkal elkövetett állítólagossszaélések, továbbá a választás előtt és alattrtént állítólagos jogsértések ügyében. Bizotást rendelt a bíróság a következő panaszintokra vonatkozóan is: Igaz-e, hogy Szalky Alajos államtitkár ajánlóíveit azzal iratk alá a hatóság emberei, hogy népszámlálás szó az íveket mindenki köteles aláírni?az-e, hogy a Szabóky-párt itatott, fenyegette ígérgetések történtek-e? Igaz-e hogy nyugdíjasokat nyugdíjuk elvonásával, az aktiókat pedig áthelyezéssel fenyegették megtörtént-e jogtalan letartóztatás? Igaz-e hogy a hol 300.000 koronát fizettek egy Szabókyirti szavazatért? Elrendelte a bíróság 254 bejelentett tanú ■ihallgatásit és a vácrátóti vérengzés csendőrégi iratainak megszerzését.