Ujság, 1927. június (3. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-01 / 123. szám
SZERDA, 1927 JÚNIUS 1 ÚJSÁG . A — Ez már mégis sok! — fortyant fel dühösen Nikolajevics. — Honnan veszed ezt a badarságot? — A történelemből — felelte, mindig nyugodtan, a másik. — A történelem pedig nem csal. Feodorovics Dimitrij, Andrej bátyád egyenes leszármazottja s mint ilyen, még közelebb is áll az utolsó cárhoz, mint te. Amivel persze nem akarom állítani, hogy a régi trónöröklési rend tekintetében ne szakadt volna meg háromszázéves nem-gyakorlás folytán egyáltalában a jogfolytonosság. Nikolájevics gúnyosan felkacagott. Sem időm, sem kedvem veled közjogi vitákba bocsátkozni, különösen e pillanatban, amikor mindnyájunk feje fölött ég a tető — szólt fölötte idegesen. — Csak azt ajánlhatom, tanuld meg jobban a történelmet. És akkor rájösz, hogy szegény Andrej bátyám 1912-ben morganatikus házasságra lépett Lizaveta Szolojevnával, a szentpétervári operaház tagjával, amely cselekedetével egyidejűleg kifejezetten le is mondott úgy a maga, mint az ezen házasságából netán származó gyermekei nevében a trónhoz való minden jogáról. — Tudom — hagyta rá Walker —, de Andrej nagyherceg 1916 elején visszavonta ezt a lemondását és a duma március 13-án tartott ülésében tudomásul vette. Igaz, hogy három nappal később a cár lemondásával, maga a cárizmus is megszűnt... — Jó, jó! — vágott a szavába Nikolájevics. — Látom, hogy mégis jobban ismered az eseményeket, mintsem gondoltam volna. De megfeledkezel róla, hogy a cárt kényszerítették a lemondásra, tehát törvénytelen volt, mint egyébként a duma minden intézkedése. Ennélfogva a cárok trónjára egyesegyedül nekem van jogigényem! Nikolajevics kiszaladt a folyosóra, majd bebújt a motorfülkébe és hívta Fieldet. — Azonnal indulok a gépeden — szólt hozzá, ellentmondást nem tűrő hangon. — Te itt maradsz és segítsz Ricynek. Ma este Ruszkaja-Szelóban várlak benneteket. Mikor lehettek ott? — Húsz óra tájban — felelte Ricy. — Húsz óra 15 perckor várlak, Ricy — mondta Nikolajevics. — Jelezd az érkezésedet fényszóróval... És máris sietett vissza, Field által követve. A folyosón Gladys fogadta, újságszelvénnyel a kezében. Walker és Morse a háttérben állottak. — Mi az? — kérdezte, valami újabb kellemetlenségre elkészülve, Iván. De nem várta be a választ, hanem kitépte a szelvényt Gladys kezéből. És olvasta: „Berlin, 2223 június 5., 12 h 30’. Ruszkaja-Szelóból jelentik: Feodorovics Dimitrij nagyherceg ma délelőtt negyvenezer orosz előtt leleplezte állítólagos rokona, Nikolájevics Iván, a nemrég világhírre szert tett „háromszázéves csodaember“ szélhámosságait, mire az egybegyűlt tömeg egy Petrov nevű egyén tomboló helyesléssel fogadott felszólítására, Feodorovics Dimitrijt egyhangúlag Új-Oroszország cárjává kiáltotta ki. Feodorovics meghatottan köszönte meg az iránta megnyilvánult bizalmat, majd, miután kijelentette, hogy mint cár felveszi a IV. Sándor nevet, magasra tartott kézzel egy értékes gyűrűt mutatott a népnek, amelyhez a következő szavakat intézte: — Oroszok! Testvérek! Amidőn elfogadom elődjeim ősi trónját, e gyűrűre, az «Algenib»-re, a cári házi kincsemé utolsó ereklyéjére esküszöm, hogy visszaállítom szent Hazánk régi határait, az orosz név dicsőségét, az orosz nép boldogságát! De visszaállítom mindezt egyesegyedül az örök béke vértelen fegyvereivel, kultúrával, testvéri szeretettel, haladással! Erre esküdjetek meg ti is, testvérek és az „Algenik“ legyen a mi szent jelképünk, mint hajdanában a szent koronánk!** „Szűnni nem akaró lelkesedés követte az új cár szavait és az ideiglenes kormány, Petrovval az élén, máris hivatalosan bejelentette az eseményt az összes államoknak, de az összes oroszlakta vidékeket is értesítette.** „Itteni kormánykörökben nem minden aggodalom nélkül néznek elébe az „új-orosz“ dolgok további fejlődésének, mivel nem látszik valószínűnek, hogy a régi Oroszország területén az utolsó évszázadok alatt letelepedett népfajok ellentmondás nélkül belenyugodjanak egy mozgalomba, amely következményeiben az ő létüket is veszélyeztetheti.** Nikolajevics összegyűrte a papírlapot és lecsapta a padlóra. Néhány pillanatig habozva állt. Szóval, még ez is bekövetkezett. Nem tévedett, amikor a legrosszabbat is feltételezte a rokonáról. De még ezen is túltett: csalónak, szélhámosnak minősítette őt azok előtt, akiknek oda akarta adni egész szeretetét!... Kínos töprengésében megzavarta Gladys, aki gyöngéden belékarolt és nagy ibolyaszinü szeme tekintetével, szerelmesen megcirógana. — Mit határoztál? — kérdezte halkan. — Megyek tovább, a magam útján és védem az igazamat — felelte a férfi, meglepően nyugodtan. — Bízom a küldetésemben és gyáva fickó volnék, ha meghátrálnék egy gazember árulása előtt. E pillanatban, persze, már csakugyan mindegy, hogy félórával előbb vagy később érek az események színhelyére, úgy hogy be is várhatnám a motor rendbehozatalát... Csak az a kérdés, van-e értelme, hogy bármelyikek is elkísérjen egy útra, amelyről esetleg nincs is visszatérés? — Én feltétlenül elkísérlek — jelentette ki habozás nélkül Walker. — Szükséged van rám, de az okmányaimra is. — Természetesen én is elmegyek — szólalt meg Morse —, már azért is, mert ott akarok lenni, amikor ártalmatlanná teszitek a betörőt! Nikolajevics meghatottan fogott kezet a két férfival. De ekkor Gladys a nyakába ugrott és szenvedélyesen megcsókolta. — Az én helyem amúgyis a te oldaladon van — kiáltotta lelkesen. — Most már én is azt mondom, menjünk és mentsük meg, ami megmenthető. Az igazság nevében előre! Iván arca ragyogott a boldogságtól. Gladys és a két tudós baráti ragaszkodása mélyén meghatotta és pillanatra elfelejttette vele nagy keserűségét. És mialatt Field visszament a motorfülkébe, hogy fokozott buzgalommal segítse Ricyt és O’Donellt nehéz és kényes munkájukban, Nikolajevics, Gladys és a két tudós társaságában a szalonba vonult, ahol megtanácskozták a helyzetet és figyelemmel kísérték a teletop újabb közléseit, amelyek mind megerősítették a berlini hír valódiságát. XXXII. Tizennyolc óra múlt öt perccel, amikor Ricy jelentette, hogy a javítással elkészültek. Véleménye szerint az utóbbi oly kitűnően sikerült, hogy a «Swift» ismét néhány ezer kilométert tehetett meg anélkül, hogy kicserélni kellene a most helyrehozott csapágyat. Ez a bejelentés mintegy felvillanyozta az egész társaságot és Nikolajevics megölelte Ricyt örömében. (Folytatása következik.) .■JtrLLdji-t LMiÁlL-- t. Letartóztatták ma éjjel Stehl Jenőt, az Esztergomvidéki Gazdasági Részv.Társ. vezérigazgatóját Hetvenkétmilliárd értékű anyagot szállított egy év alatt az Esztergomvidéki . Két hétig vizsgálták az Esztergomvidéki könyveit, de az irattárban nem találták meg a fontos iratokat — Egy kétszáznyolcvanmilliós reprezentációs költségről szóló tételt gyanúsnak találnak — Stern Jenő vezérigazgató azt állítja, hogy jutalék fejében vette fel ezt az összeget A klinikai szállítások körül történt visszaélések botránya mind nagyobbra dagad és most már a felelős kormányférfiak nyilatkozatai alapján is különös eréllyel lát hozzá a rendőrség, hogy a közszállítások körül elkövetett mindenféle visszaélésre világot derítsen. Most már nem pusztán a klinikák gazdasági hivatala céljára történt szállítások ügyét kutatják, hanem azon túlmenőleg minden közüzemi szállítást átvizsgálnak, mert annak gyanúja merült fel, hogy ott is meg nem engedhető módon történt a szállítási megbízatások megszerzése és az így szerzett megbízatás után silányabb minőségű anyagot szállítottak nem egyszer nem is abban a mennyiségben, mint ahogy elő volt írva. A mostani kihallgatások központjában Stern Jenő, az Esztergomvidéki Gazdasági és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója áll. Stern Jenő, illetve a vállalata esztendőkön keresztül volt a klinikák és más közüzemek fűtőanyagszállítója és az ő szállítása körül fordultak elő olyan jelenségek, amelyek nagyon komoly következtetésekre adnak okot. Az Esztergomvidéki Gazdasági és Kereskedelmi Rt. tulajdonképen egy családi vállalat, amely, azonban nagy befolyásokkal rendelkezhetett, mert olyan közszállításokat bonyolított le, hogy az 1925. évben 72 milliárd koronát forgalmazott. Stern Jenő kihallgatása tegnap délelőtt kezdődött meg s azóta nem is hagyta el a főkapitányság épületét. Ma délután újra kihallgatták, azután pedig több tanút vettek elő, hogy tisztázzák az általa említett ténykörülményeket. Még mielőtt kihallgatására sor került volna,két héten keresztül könyvszakértők vizsgálták meg az Esztergomvidéki Gazdasági Rt. könyveit és abban egy különösen gyanús tételt találtak. A pénztárkönyvben ugyanis van egy 280 millió koronás bevezetés, amely előtt csak annyi áll, hogy reprezentációs költség. A rendőrség és a könyvszakértők gyanúját különösen ez a tétel keltette fel és amikor erre nézve a vezérigazgatót, Stern Jenőt, kihallgatták, a legnagyobb nyugalommal válaszolta: — Bizonyos üzleteket szereztem vállalatomnak és ennek ellenszolgáltatásául jutalékot vettem fel, úgy hogy a 280 millió korona tulajdonképen hozzám került. Ezt a magyarázatot nem akarják elfogadni, annál kevésbé, mert Stern Jenő vagy nem tudja, vagy nem akarja közelebbről megjelölni azokat az üzleteket, amelyeknek megszerzése fejében állítólag a 280 millió koronát jogszerűen felvehette. Természetes, hogy a nyomozás azt is meg akarja állapítani, vájjon tényleg Stern Jenő vette fel üzletszerzés fejében ezt a pénzt. Itt azonban a rendőrség munkáját megnehezíti az a körülmény, hogy az Esztergomvidéki Kereskedelmi Rt. irattárában nem találták meg mindazokat az iratokat, amelyekre szükség volna és így nem is valószínű, hogy kontrollálni tudják, vájjon a 280 millió koronát tényleg provízió fejében Stern Jenő vette-e fel, vagy ez volt az a megvesztegetési összeg, amelynek ellenében bizonyos üzleteket megszereztek. Stern Jenő különben nemcsak az Esztergomvidéki Gazdasági Rt.-nak vezérigazgatója, hanem az Általános Közcélú Üzem Részvénytársaság igazgatóságának is tagja. Ezt a vállalatot a forradalom utáni időkben alapították és tulajdonképen altruista intézménynek készült, amelynek hivatása lett volna, hogy a különböző közintézményeket, kórházakat, klinikákat, múzeumokat, minisztériumokat és egyéb intézményeket fűtőanyaggal ellásson. Egy ideig óriási megbízatásai voltak a részvénytársaságnak, de a fűtőanyag-szállítást 1924—25-re az Esztergomvidéki Gazdasági és Kereskedelmi Részvénytársaság kapta meg, sőt a fűtőanyaggal való szállítással nemcsak a klinikák részére bízták meg a részvénytársaságot, hanem egyéb intézményeknek is szállított. Emlékezetes, hogy másfél esztendő előtt a Nemzeti Múzeum igazgatója, Hóman Bálint, följelentést tett a rendőrségen, hogy a múzeum szénszállítója a szerződés ellenére silányabb minőségű fűtőanyagot szállít és azt sem abban a mennyiségben, mint ahogy azt feltünteti. Akkor a rendőrség meg is indította az eljárást. Több szállítómunkást hallgattak ki és ennek alapján megállapították, hogy valóban történt súlycsonkítás és a szállított fűtőanyagnak minősége sem volt az, mint amilyennek kellett volna lenni. Ennek a visszaélésnek kutatása közben azonban a rendőrség nem tudott belevilágítani a szerteágazó machinációkba és csak a Nemzeti Múzeumra elszigetelten folytatták az eljárást, amely még nem ért véget. Még a Nemzeti Múzeum kárára elkövetett visszaélések ügyében sincs bírói ítélet és ennek is nagyobb lendületet fog adni, ha a mostani nyomozások során teljességgel fölfedik, hogy hol milyen vonatkozásokban történtek a közszállítások terén visszaélések. A Nemzeti Múzeum igazgatójának följelentésére azonban az Esztergomvidéki Gazdasági és Kereskedelmi Rt.-től megvonták a szállítási megbízatásokat és azután kapta meg az Ma éjfél után fél egy órakor, amikor már tizenhat órán keresztül tartott Stern Jenő vezérigazgató kihallgatása. Bartha Gyula rendőrfőtanácsos kihirdette előtte, hogy megvesztegetés és csalás bűntette miatt letartóztatja. Másfél napon át tartó kihallgatása alatt Stern Jenő igen bőbeszédűen emlékezett meg a közszállítási üzletekről, de váltig tagadta, hogy bármiféle bűncselekményt követett volna el. A kihallgatást intéző rendőrtisztviselők elébe tárták a könyvszakértők megállapításait, de a vezérigazgató nem adott olyan válaszokat, amelyekből akár az ő, akár más bűnös szereplése megerősítésre talált volna. Különösen arra nézve faggatták, hogy kinek a részére fizették ki a könyvekben reprezentációs költségek címén elkönyvelt kétszáznyolcvanmillió koronát. Stern állandóan azt hangoztatta, hogy azt is maga vette fel jutalék fejében. Közelebbről azonban nem jelölte meg, hogy milyen üzletek után járt neki a nagyösszegű provízió és éppen ezt tekintik a rendőrségen vele szemben a legterhelőbb körülménynek. Bizonyosra veszik ugyanis, hogy ezt a jelentős összeget megvesztegetésre használta föl. Bizonyítottnak látja a rendőrség azt is, hogy Stern Jenő vállalata élén egyetemi fűtőanyagszállítást Frischfeld Tivadar vállalata. Tudvalevő, hogy Frischfeld ellen is folyik az eljárás, mert a rendőrség megállapítása szerint ezek a szállítások sem feleltek meg az előírt feltételeknek. Stern Jenő kihallgatása nem tisztázta még azt a kérdéskomplexumot, amelynek felderítését felvilágosításaitól várták. A rendőrségről kiszivárgott hírek szerint még igen sok tanú kihallgatására lesz szükség, amíg megállapítják, hogy történtek-e illegitim befolyások a szállítások kiadásánál és kiderítik, hogy a megvesztegetések és megkörnyékezések ellenében miképen károsították meg magát az államot. Azt már eddig is megállapították, hogy közszállításokhoz az utóbbi esztendőkben igen sok újonnan alakult vállalat jutott és elestek a megbízatásoktól a régi évtizedes szállítócégek. Azok a vállalatok, amelyek a kurzus esztendejébenigen jelentékeny összegre menő megbízatásokat kaptak, nagy forgalmuk ellenére is összeomlottak a dekonjunktúra idején. Érthetetlen azonban, hogy miképen tudott hetvenkétmilliárdos összegű megbízatásokhoz jutni az Esztergomvidéki Gazdasági Rt. szerződése ellenére rosszabb minőségű árut szállított az előírtnál és mennyiségre nézve is kevesebbet, mint amennyit a szállítóleveleken feltüntetett és a számlákban felszámított. Ilyen körülményeközött az államnak igen nagy károkat okozott és eljárásával kimerítette a csalás ténykörülményeit. A letartóztatott Stern Jenő mindössze huszonkilenc éves. Egészen fiatalon vetette bele magát az üzleti életbe és az elmúlt évek zavaros gazdasági viszonyai között csakhamar fölfedezte az érvényesüléshez szükséges utakat és azokat hihetetlen mértékben ki is használta. Egészen meglepő, hogy a fiatalember, aki még gyerekszámba ment, amikor hozzákezdett óriási arányú üzleteihez, miként tudott magának olyan előkelő összeköttetést szerezni, hogy hetvenkétmilliárd korona értékű szállítások lebonyolítására kapott megbízatást. Ma délután Stern Jenő kihallgatásával párhuzamosan kihallgatták az Esztergomi két tisztviselőjét és négy másik hivatalnokot, akik a szállítási ügyekben résztvettek. Semmi olyant azonban nem mondtak, ami hozzájárult volna a szövevényes bűnügy tisztázásához. A rendőrségen szembesítették is őket Stern Jenővel, de ez sem vezetett eredményre. A főkapitányság bűnügyi osztálya tovább folytatja a nyomozást és teljességgel tisztázni kívánja a fűtőanyagszállítások körül elkövetett visszaéléseket. Ez a munka előreláthatólag hét-nyolc napig tart el és azután veszik elő az egyéb szállításokat. Tizenhat órán keresztül tartott kihallgatás után csalás és vesztegetés miatt letartóztatták Stern Jenőt 3