Ujság, 1927. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

SZERDA, 1927 JÚNIUS 1 ÚJSÁG . A — Ez már mégis sok! — fortyant fel dühösen Nikolajevics. — Honnan veszed ezt a badarságot? — A történelemből — felelte, mindig nyugodtan, a másik. — A történelem pedig nem csal. Feodorovics Dimitrij, Andrej bátyád egyenes leszármazottja s mint ilyen, még közelebb is áll az utolsó cárhoz, mint te. Amivel persze nem akarom állítani, hogy a régi trón­öröklési rend tekintetében ne szakadt volna meg há­romszázéves nem-gyakorlás folytán egyáltalában a jogfolytonosság. Nikolájevics gúnyosan felkacagott. Sem időm, sem kedvem veled közjogi vitákba bocsátkozni, különösen e pillanatban, amikor mind­nyájunk feje fölött ég a tető — szólt fölötte idegesen. — Csak azt ajánlhatom, tanuld meg jobban a törté­nelmet. És akkor rájösz, hogy szegény Andrej bá­tyám 1912-ben morganatikus házasságra lépett Liza­­veta Szolojevnával, a szentpétervári operaház tagjá­val, amely cselekedetével egyidejűleg kifejezetten le is mondott úgy a maga, mint az ezen házasságából ne­tán származó gyermekei nevében a trónhoz való min­den jogáról. — Tudom — hagyta rá Walker —, de Andrej nagyherceg 1916 elején visszavonta ezt a lemondását és a duma március 13-án tartott ülésében tudomásul vette. Igaz, hogy három nappal később a cár lemon­dásával, maga a cárizmus is megszűnt... — Jó, jó! — vágott a szavába Nikolájevics. — Látom, hogy mégis jobban ismered az eseményeket, mintsem gondoltam volna. De megfeledkezel róla, hogy a cárt kény­szerítették a lemondásra, tehát tör­vénytelen volt, mint egyébként a duma minden intéz­kedése. Ennélfogva a cárok trónjára egyesegyedül ne­kem van jogigényem! Nikolajevics kiszaladt a folyosóra, majd bebújt a motorfülkébe és hívta Fieldet. — Azonnal indulok a gépeden — szólt hozzá, ellentmondást nem tűrő hangon. — Te itt maradsz és segítsz Ricynek. Ma este Ruszkaja-Szelóban várlak benneteket. Mikor lehettek ott? — Húsz óra tájban — felelte Ricy. — Húsz óra 15 perckor várlak, Ricy — mondta Nikolajevics. — Jelezd az érkezésedet fényszóróval... És máris sietett vissza, Field által követve. A folyosón Gladys fogadta, újságszelvénnyel a kezében. Walker és Morse a háttérben állottak. — Mi az? — kérdezte, valami újabb kellemetlen­ségre elkészülve, Iván. De nem várta be a választ, ha­nem kitépte a szelvényt Gladys kezéből. És olvasta: „Berlin, 2223 június 5., 12 h 30’. Ruszkaja-Szeló­­ból jelentik: Feodorovics Dimitrij nagyherceg ma dél­előtt negyvenezer orosz előtt leleplezte állítólagos ro­kona, Nikolájevics Iván, a nemrég világhírre szert tett „háromszázéves csodaember“ szélhámosságait, mire az egybegyűlt tömeg egy Petrov nevű egyén tomboló helyesléssel fogadott felszólítására, Feodo­rovics Dimitrijt egyhangúlag Új-Oroszország cárjává kiáltotta ki. Feodorovics meghatottan köszönte meg az iránta megnyilvánult bizalmat, majd, miután kije­lentette, hogy mint cár felveszi a IV. Sándor nevet, magasra tartott kézzel egy értékes gyűrűt mutatott a népnek, amelyhez a következő szavakat intézte: — Oroszok! Testvérek! Amidőn elfogadom elődjeim ősi trónját, e gyűrűre, az «Algenib»-re, a cári házi kincs­emé utolsó ereklyéjére esküszöm, hogy visszaállítom szent Hazánk régi határait, az orosz név dicsőségét, az orosz nép boldogságát! De visszaállítom mindezt egyesegyedül az örök béke vértelen fegyvereivel, kul­túrával, testvéri szeretettel, haladással! Erre esküdje­tek meg ti is, testvérek és az „Algenik“ legyen a mi szent jelképünk, mint hajdanában a szent koronánk!** „Szűnni nem akaró lelkesedés követte az új cár szavait és az ideiglenes kormány, Petrovval az élén, máris hivatalosan bejelentette az eseményt az összes államoknak, de az összes oroszlakta vidékeket is érte­­sítette.** „Itteni kormánykörökben nem minden aggoda­lom nélkül néznek elébe az „új-orosz“ dolgok további fejlődésének, mivel nem látszik valószínűnek, hogy a régi Oroszország területén az utolsó évszázadok alatt letelepedett népfajok ellentmondás nélkül belenyu­­godjanak egy mozgalomba, amely következményei­ben az ő létüket is veszélyeztetheti.** Nikolajevics összegyűrte a papírlapot és lecsapta a padlóra. Néhány pillanatig habozva állt. Szóval, még ez is bekövetkezett. Nem tévedett, amikor a legrosszabbat is feltételezte a rokonáról. De még ezen is túltett: csalónak, szélhámosnak minősí­tette őt azok előtt, akiknek oda akarta adni egész szeretetét!... Kínos töprengésében megzavarta Gladys, aki gyöngéden belékarolt és nagy ibolyaszinü szeme tekintetével, szerelmesen megcirógana. — Mit határoztál? — kérdezte halkan. — Megyek tovább, a magam útján és védem az igazamat — felelte a férfi, meglepően nyugodtan. — Bízom a küldetésemben és gyáva fickó volnék, ha meghátrálnék egy gazember árulása előtt. E pillanat­ban, persze, már csakugyan mindegy, hogy félórával előbb vagy később érek az események színhelyére, úgy hogy be is várhatnám a motor rendbehozatalát... Csak az a kérdés, van-e értelme, hogy bármelyikek is elkísérjen egy útra, amelyről esetleg nincs is vissza­térés? — Én feltétlenül elkísérlek — jelentette ki habo­zás nélkül Walker. — Szükséged van rám, de az ok­mányaimra is. — Természetesen én is elmegyek — szólalt meg Morse —, már azért is, mert ott akarok lenni, amikor ártalmatlanná teszitek a betörőt! Nikolajevics meghatottan fogott kezet a két fér­fival. De ekkor Gladys a nyakába ugrott és szenvedé­lyesen megcsókolta. — Az én helyem amúgyis a te oldaladon van — kiáltotta lelkesen. — Most már én is azt mondom, menjünk és mentsük meg, ami megmenthető. Az igazság nevében előre! Iván arca ragyogott a boldogságtól. Gladys és a két tudós baráti ragaszkodása mélyén meghatotta és pillanatra elfelejttette vele nagy keserűségét. És mialatt Field visszament a motorfülkébe, hogy foko­zott buzgalommal segítse Ricyt és O’Donellt nehéz és kényes munkájukban, Nikolajevics, Gladys és a két tudós társaságában a szalonba vonult, ahol megtanács­kozták a helyzetet és figyelemmel kísérték a teletop újabb közléseit, amelyek mind megerősítették a ber­lini h­ír valódiságát. XXXII. Tizennyolc óra múlt öt perccel, amikor Ricy jelentette, hogy a javítással elkészültek. Véleménye szerint az utóbbi oly kitűnően sikerült, hogy a «Swift» ismét néhány ezer kilométert tehetett meg anélkül, hogy­ kicserélni kellene a most helyrehozott csap­ágyat. Ez a bejelentés mintegy felvillanyozta az egész társaságot és Nikolajevics megölelte Ricyt örömében. (Folytatása következik.) .■JtrLLdji-t LMiÁlL-- t. Letartóztatták ma éjjel Steh­l Jenőt, az Esztergomvidéki Gazdasági Részv.­Társ. vezérigazgatóját Hetvenkétmilliárd értékű anyagot szállított egy év alatt az Esztergomvidéki . Két hétig vizsgálták az Esztergomvidéki könyveit, de az irattárban nem találták meg a fontos iratokat — Egy kétszáznyolcvanmilliós reprezentációs költségről szóló tételt gyanúsnak találnak — Stern Jenő vezérigazgató azt állítja, hogy jutalék fejében vette fel ezt az összeget A klinikai szállítások körül történt vissza­élések botránya mind nagyobbra dagad és most már a felelős kormányférfiak nyilatko­zatai alapján is különös eréllyel lát hozzá a rendőrség, hogy a közszállítások körül elkövetett mindenféle visszaélésre világot derítsen. Most már nem pusztán a klinikák gazdasági hivatala céljára történt szállítások ügyét ku­tatják, hanem azon túlmenőleg minden köz­üzemi szállítást átvizsgálnak, mert annak gya­núja merült fel, hogy ott is meg nem engedhető módon történt a szál­lítási megbízatások megszerzése és az így szerzett megbízatás után silányabb minő­ségű anyagot szállítottak nem egyszer nem is abban a mennyiségben, mint ahogy elő volt írva. A mostani kihallgatások központjában Stern Jenő, az Esztergomvidéki Gazdasági és Keres­kedelmi Rt. vezérigazgatója áll. Stern Jenő, illetve a vállalata esztendőkön keresztül volt a klinikák és más közüzemek fűtőanyag­­szállítója és az ő szállítása körül fordultak elő olyan jelenségek, amelyek nagyon komoly kö­vetkeztetésekre adnak okot. Az Esztergomvi­­déki Gazdasági és Kereskedelmi Rt. tulajdon­­képen egy családi vállalat, amely, azonban nagy befolyásokkal rendelkezhetett, mert olyan közszállításokat bonyolított le, hogy az 1925. évben 72 milliárd koronát forgalmazott. Stern Jenő kihallgatása tegnap délelőtt kez­dődött meg s azóta nem is hagyta el a főka­pitányság épületét. Ma délután újra kihallgat­ták, azután pedig több tanút vettek elő, hogy tisztázzák az általa említett ténykörülménye­ket. Még mielőtt kihallgatására sor került volna,­­két héten keresztül könyvszakértők vizsgálták meg az Esztergomvidéki Gazdasági Rt. könyveit és abban egy különösen gyanús tételt találtak. A pénztárkönyvben ugyanis van egy 280 millió koronás bevezetés, amely előtt csak annyi áll, hogy reprezentációs költ­ség. A rendőrség és a könyvszakértők gyanú­ját különösen ez a tétel keltette fel és amikor erre nézve a vezérigazgatót, Stern Jenőt, ki­hallgatták, a legnagyobb nyugalommal vála­szolta: — Bizonyos üzleteket szereztem vállala­tomnak és ennek ellenszolgáltatásául jutalé­kot vettem fel, úgy hogy a 280 millió korona tulajdonképen hozzám került. Ezt a magyarázatot nem akarják elfo­gadni, annál kevésbé, mert Stern Jenő vagy nem tudja, vagy nem akarja köze­lebbről megjelölni azokat az üzleteket, amelyeknek megszerzése fejében állítólag a 280 millió koronát jogszerűen felvehette. Természetes, hogy a nyomozás azt is meg akarja állapítani, vájjon tényleg Stern Jenő vette fel üzletszerzés fejében ezt a pénzt. Itt azonban a rendőrség munkáját megnehezíti az a körülmény, hogy az Esztergomvidéki Kereskedelmi Rt. irat­tárában nem találták meg mindazokat az iratokat, amelyekre szükség volna és így nem is valószínű, hogy kontrollálni tud­ják, vájjon a 280 millió koronát tényleg provízió fejében Stern Jenő vette-e fel, vagy ez volt az a megvesztegetési összeg, amelynek ellenében bizonyos üzleteket megszereztek. Stern Jenő különben nemcsak az Eszter­gomvidéki Gazdasági Rt.-nak vezérigazgatója, hanem az Általános Közcélú Üzem­ Részvény­társaság igazgatóságának is tagja. Ezt a válla­latot a forradalom utáni időkben alapították és tulajdonképen altruista intézménynek ké­szült, amelynek hivatása lett volna, hogy a különböző közintézményeket, kórházakat, klinikákat, múzeumokat, minisztériumokat és egyéb intézményeket fűtőanyaggal ellásson. Egy ideig óriási megbízatásai voltak a rész­vénytársaságnak, de a fűtőanyag-szállítást 1924—25-re az Esztergomvidéki Gazdasági és Kereskedelmi Részvénytársaság kapta meg, sőt a fűtőanyaggal való szállítással nemcsak a klinikák részére bízták meg a részvénytár­saságot, hanem egyéb intézményeknek is szállított. Emlékezetes, hogy másfél esztendő előtt a Nemzeti Múzeum igazgatója, Hóman Bálint, följelentést tett a rendőrségen, hogy a múzeum szénszállítója a szerződés elle­nére silányabb minőségű fűtőanyagot szállít és azt sem abban a mennyiségben, mint ahogy azt feltünteti. Akkor a rendőrség meg is indította az eljá­rást. Több szállítómunkást hallgattak ki és ennek alapján megállapították, hogy valóban történt súlycsonkítás és a szál­lított fűtőanyagnak minősége sem volt az, mint amilyennek kellett volna lenni. Ennek a visszaélésnek kutatása közben azon­ban a rendőrség nem tudott belevilágítani a szerteágazó machinációkba és csak a Nemzeti Múzeumra elszigetelten folytatták az eljárást, amely még nem ért véget. Még a Nemzeti Mú­zeum kárára elkövetett visszaélések ügyében sincs bírói ítélet és ennek is nagyobb lendü­letet fog adni, ha a mostani nyomozások so­rán teljességgel fölfedik, hogy hol milyen vo­natkozásokban történtek a közszállítások te­rén visszaélések. A Nemzeti Múzeum igazgatójának följe­lentésére azonban az Esztergomvidéki Gazda­sági és Kereskedelmi Rt.-től megvonták a szál­lítási megbízatásokat és azután kapta meg az Ma éjfél után fél egy órakor, amikor már tizenhat órán keresztül tartott Stern Jenő ve­zérigazgató kihallgatása. Bartha Gyula rend­­­őrfőtanácsos kihirdette előtte, hogy megvesztegetés és csalás bűntette miatt letartóztatja. Másfél napon át tartó kihallgatása alatt Stern Jenő igen bőbeszédűen emlékezett meg a közszállítási üzletekről, de váltig tagadta, hogy bármiféle bűncselekményt követett volna el. A kihallgatást intéző rendőrtisztvise­lők elébe tárták a könyvszakértők megállapí­tásait, de a vezérigazgató nem adott olyan válaszokat, amelyekből akár az ő, akár más bűnös szereplése megerősítésre talált volna. Különösen arra nézve faggatták, hogy kinek a részére fizették ki a könyvek­ben reprezentációs költségek címén el­könyvelt kétszáznyolcvanmillió koronát. Stern állandóan azt hangoztatta, hogy azt is maga vette fel jutalék fejében. Közelebbről azonban nem jelölte meg, hogy milyen üzletek után járt neki a n­agyösszegű­ provízió és ép­pen ezt tekintik a rendőrségen vele szemben a legterhelőbb körülménynek. Bizonyosra ve­szik ugyanis, hogy ezt a jelentős összeget megvesztegetésre használta föl. Bizonyítottnak látja a rendőrség azt is, hogy Stern Jenő vállalata élén egyetemi fűtőanyagszállítást Frischfeld Tiva­dar vállalata. Tudvalevő, hogy Frischfeld el­len is folyik az eljárás, mert a rendőrség meg­állapítása szerint ezek a szállítások sem felel­tek meg az előírt feltételeknek. Stern Jenő kihallgatása nem tisztázta még azt a kérdéskomplexumot, amelynek felderí­tését felvilágosításaitól várták. A rendőrségről kiszivárgott hírek szerint még igen sok tanú kihallgatására lesz szükség, amíg megállapítják, hogy történ­tek-e illegitim befolyások a szállítások ki­adásánál és kiderítik, hogy a megveszte­getések és megkörnyékezések ellenében miképen károsították meg magát az álla­mot. Azt már eddig is megállapították, hogy köz­­­szállításokhoz az utóbbi esztendőkben igen sok újonnan alakult vállalat jutott és elestek a megbízatásoktól a régi évtizedes szállítócé­gek. Azok a vállalatok, amelyek a kurzus esz­tendejében­­igen jelentékeny összegre menő megbízatásokat kaptak, nagy forgalmuk elle­nére is összeomlottak a dekonjunktúra idején. Érthetetlen azonban, hogy miképen tudott hetvenkétmilliárdos összegű megbízatásokhoz jutni az Esztergomvidéki Gazdasági Rt. szerződése ellenére rosszabb minőségű árut szállított az előírtnál és mennyiségre nézve is kevesebbet, mint amennyit a szállítóleveleken feltüntetett és a szám­lákban felszámított. Ilyen körülmények­özött az államnak igen nagy károkat okozott és eljárásával kimerí­tette a csalás ténykörülményeit. A letartóztatott Stern Jenő mindössze hu­­szonkilenc éves. Egészen fiatalon vetette bele magát az üzleti életbe és az elmúlt évek za­varos gazdasági viszonyai között csakhamar fölfedezte az érvényesüléshez szükséges uta­kat és azokat hihetetlen mértékben ki is hasz­nálta. Egészen meglepő, hogy a fiatalember, aki még gyerekszámba ment, amikor hozzá­kezdett óriási arányú üzleteihez, miként tudott magának olyan előkelő összeköttetést szerezni, hogy hetvenkét­­m­illiárd korona értékű szállítások lebo­nyolítására kapott megbízatást. Ma délután Stern Jenő kihallgatásával pár­huzamosan kihallgatták az Esztergomi két tisztviselőjét és négy másik hivatalnokot, akik a szállítási ügyekben résztvettek. Semmi olyant azonban nem mondtak, ami hozzájárult volna a szövevényes bűnügy tisztázásához. A rendőr­ségen szembesítették is őket Stern Jenővel, de ez sem vezetett eredményre. A főkapitányság bűnügyi osztálya tovább folytatja a nyomozást és teljességgel tisztázni kívánja a fűtőanyag­­szállítások körül elkövetett visszaéléseket. Ez a munka előreláthatólag hét-nyolc napig tart el és azután veszik elő az egyéb szállításokat. Tizenhat órán keresztül tartott kihallgatás után csalás és vesztegetés miatt letartóztatták Stern Jenőt 3

Next