Ujság, 1927. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-12 / 182. szám

PÉNTEK, 1927 AUGUSZTUS 12 ÚJSÁG Megdöbbentő váratlansággal érkezett a pá­risi szomorú távirat. Vadász Miklós, a világ­hírű magyar festőművész, 42 éves korában egy közkórház kü­lönszobájában meghalt. Már hosszabb ideje betegeskedett. Tüdőgyulladás támadta meg az amerikai erőltetett munkában elgyengült szervezetét. Sokáig válságos állapot­ban volt, élet és halál között lebegett, amikor néhány hét előtt barátai és tisztelői nagy tábo­rának örömére jobbrafordult az állapota. Most már bízni kellett Vadász Miklós felgyó­gyulásában, akinek a köhögése megenyhült, láza alábbszállt, kedélye visszatért, ereje gya­rapodott s akiről úgy tetszett, hogy a teljes gyógyulás útjára lép. Nem így történt. Egy éjszakán váratlanul ismét visszatért a már múlófélben levő tüdő­­gyulladás és rombolóan hatalmasodott el rajta a betegség. Tegnap, mint egy rövid párisi táv­iratunk már jelentette, hosszú szenvedés után meghalt. Betegágyánál betegsége kezdetétől fogva halála pillanatáig felváltva őrködött öccse, Vadász István, a Mikiph­one nevű­ gra­mofon zseniális konstruktora, Bazár Gitta, a Vígszínház volt művésznője, aki legrégibb baráti köréhez tartozott, Vértes Marcel, a Pá­risban élő híres karrikaturista és Basch Andor festőművész. Ők vigasztalták a kínos betegsége ideje alatt és hozzájuk intézte elhaló búcsú­szavait. Vadász Miklós rajzolói érdemeiről ebből az alkalomból szinte fölösleges beszélni. Egyike volt a legkiválóbb magyar rajzolóművészek­­nek, aki egyéni stílusával, finom naturalizmu­sával mindjárt díszes pályája elején feltűnt. Számtalan rajzát, portréját, genreképét közöl­ték a napilapok, köztük számosat az Újság. Tekintélye nőttön-nőtt. Királyok rajzoltatták meg vele portréikat: Ferdinánd bolgár király trónörökös korában, IV. Károly. Számtalan történeti alak és előkelő politikus arcvonásait örökítette meg Vadász Miklós finom rajzcer­u­­zája. Legnagyobb elismerése az volt, hogy I. Ferenc József maga is megrajzoltatta vele portréját, aki pedig sohasem tűrte, hogy raj­zolják. Már évtizedek óta nem fogadott egyet­len művészt sem, amikor a háború második évében Vadász Miklóst megtisztelte azzal, hogy modellt ült neki. Ezt­ a világtörténelmi nevezetességű portrét mutatjuk be ezen a lapon egy másik kitűnő rajzával együtt, amelyet a világ legünnepel­­tebb művésznőjéről, Jeritza Máriáról készített. Jeritza ezt a rajzot mondja legjobban sikerült portréjának. Számos művészi és társadalmi személyiségről, a high life asszonyairól készí­tett portrékat, amelyek nemcsak fényes er­kölcsi elismerést, hanem tekintélyes anyagi sikert is hoztak ennek az istenáldotta művész-­­nek. Sikerei külföldön csak nőttek. Amerika világhírességei szinte tolongtak a műtermében. Egyike volt Amerika legkeresettebb portréis­­táinak. Az amerikai út Vadász számára min­denképen kedvezően végződött. Hiszen meg­nyílt számára a világhír és özönlöttek hozzá a dollárhonoráriumok. Öccse, Vadász István, közben megkonstruálta a Mikiph­onet, a leg­zseniálisabb kis gramofont, amelyet bátyja becézőnevéről nevezett el. Az új találmány is szépen jövedelmezett és a hajdan anyagi gon­dokkal küszködő művész békés jómódban és az ünnepeltetés középpontjában élhetett. Alkotóereje teljességében, népszerűsége legmagasabb fokán érte a halál. Tetemét, amennyiben lehetséges lesz, haza fogják szál­lítani. Egyik párisi barátja már levelet írt eb­ben az ügyben budapesti rokonságához, akik­kel a hazahozatal és díszes temetés részleteit fogják megbeszélni, irtják a teljes felelősséget és újból téboly­dába záratják. Ezek mellett a fenyegetések mellett Knotek dr. hamarosan megállapította, hogy mind Sikorsky, mind Klepchar dr. Mi­r­chalko hipnotikus befolyása alatt áll. Rendőr­­orvosi szuggesztió fogja tehát felszabadítani mind a kettőt ez alól a befolyás alól.­­ Kísérteties éjszaka a Vág partján Sikorsky vallomása után bevezették Mi­chalkót és Knotek miniszteri tanácsos felszó­lítására Sikorsky most már bűntársának jel­­lettlétében folytatta elbeszélését. Elmondotta, hogy ennek az évnek a februárjában Michalko levelet kapott az apjától, amelyben közölte vele, hogy a lakás melletti réten női ruhát ta­lált. Michalkót nagyon megrendítette a levél és félt, hogy Vörösmarty Margit maradványai is esetleg napfényre kerülnek. Sikorsky tár­saságában tehát leutazott Csorbára és együtt felkeresték a régi sírt. Sikorsky őrt állt, m­íg Michalko a kövek között, az iszapban felku­tatta a holttestet. Sikorsky hajmeresztő rész­letességgel mesélte el, hogy Michalko a lábá­nál fogva kihúzta a sárból a tetemet és az oszladozó testrészeket darabokra szaggatta. A csontok nagyrészét két kő között morzsolta szét. Ami maradt, betaposta az iszap közé, sőt néhány testrészt a patakba is beledobott. Ez a borzalmas magyarázat vet fényt arra a körülményre is, hogy a holttest részeit igen széles körzetben találták meg. «Ne hazudj, csirkefogó!» Michalko eleinte nyugodtan hallgatta Si­korsky vallomását, fölényesen mosolygott és kissé gúnyosan kérdezte meg Knotek minisz­teri tanácsostól, hogy mi öröme telik egy bőr­i töntöltelék vallomásaiban, akit már sikkasz­tásért és zsarolásért is elítéltek, sőt már az őrültek házának a lakója is volt. Később mind idegesebbé vált, szúrós tekintetét Sikor-­ skyra szegezte és haragosan reá kiáltott: I — Ne hazudj csirkefogó! ! Sikorsky láthatóan összerezzent, mire Kno­tek dr. azonnal félbeszakította a vallatást és a rendőrorvos közreműködésével megnyug­tatta a töredelmes bűnöst. Michalkót pedig figyelmeztette, hogy ne tekintsen Sikorskyra. Mikor Sikorsky befejezte vallomását, Mi­i­chalko megvonogatta a vállát és kijelentette, hogy Sikorsky notórius hazudozó, aki ezeket­­ a borzalmas részleteket bizonyára valami detektívregényben olvasta. Sikorsky koronatanút jelent be Mikor Michalko gúnyosan meghazudtolta Sikorsky vallomását, Sikorsky felpattant a helyéről és kijelentette, hogy Michalko ellen döntő bizonyítékot produkál. A múlt év július 20-án ugyanis Michalkóval és Klepetárral együtt utazott haza Csorbáról Prágába s a vonaton találkozott egy ismerősével, akinek a két urat be is mutatta. Sikorsky megmondta a fontos tanú nevét és pontos lakcímét s ezeknek az adatoknak a birtokában a rendőr­ség ma ki is hallgatja az ismeretlen utast, aki vallomásával Michalko és Klepetár eddigi ali­bijét megdöntheti. De már­is megdől Kiepe­­tárnak egyik alibi-igazolása, mert Vazsecen Michalkót az év folyamán két férfi társasá­gában látták, akik közül az egyiknek a sze­mély­leírása pontosan a prágai orvosra illik. Vadász Miklós halála Tébolydával fenyegette meg Michalko és a félénk Sikorskyt, ha a rendőrségen vallani meri Mind a két bűntárs Michalko hipnotikus befolyása alatt áll — Nem vezetett eredményre a szembesítés — Két férfi tavaly szeptemberben eladta Vörösmarty Margit hajójegyét — Michalko apja találta meg az elásott női ruhát Sikorsky új koronatanút jelentett be Prága, augusztus 11. (Az Újság tudósító­jától.) Mint valami fantasztikus detektívre­­gény, óráról-órára nő és szélesedik a világ­­szenzáció­jú prágai bűnper. Az egyszerű gyil­kosságot kiszélesíti és felfokozza a sok titok­zatos körülmény és jelentőségét megnöveszti, hogy abban mint bűnösök írók és újságírók szerepelnek. Az egész világsajtó részletesen foglalkozik a bűnüggyel s a legnagyobb la­pokban kriminológusok, pszichiáterek és publicisták igyekeznek megfejteni a rejtélyt, hogy a három fiatalember, aki az új cseh ál­lamban jelentős szerepet vívott ki magának, hogyan határozhatta el ilyen konokul és kí­méletlenül a rablást és a gyilkosságot. Mi­chalko, Klepetar dr. és Sikorsky ma már az egész világ minden pszichiátere számára lé­lektani rejtély és döntő bizonyíték, hogy a háborelőtti lélekvizsgálat minden eredmé­nyét megdönti a hábormitáni pszichózis. Szembesítik a gyilkosokat De miközben jogászok, orvosok és írók vitatkoznak a gyilkosság lélektani momentu­main, a prágai rendőrség gyorsvonatsebesség­­gel tisztázza a még homályba burkolt részlete­ket. A cseh bűnügyi rendőrség a krivánaljai nyomozás eredményeit teljesen kielégítőnek tartja és egyelőre Michalko és Klepetár dr. tetemrehívásától eltekint. A nyomozás súly­pontja tehát ismét Prágába került át, ahol Knotek miniszteri tanácsos, detektivf­őnök el­rendelte a bűntársak szembesítését, mert csak­is ezen az alapon várja, hogy a bűncselek­mény résztvevőinek egyes cselekménye kellő­képpen tisztázódjék. Michalko fölényes Először Michalkót hallgatta ki. Vörösmarty Margit volt vőlegénye minden faggatás elől fölényesen kitért s a keresztkérdéseket nevelve hárította el. Még akkor sem vesztette el lélek­jelenlétét, mikor megmutatták neki azt a fény­képet, amit a rendőrség Krivánalján Vörös­marty Margit hullamaradványainak megtalálá­sáról vett fel. Konokul megmaradt vallomása mellett, hogy menyasszonyának tartózkodása helyéről fogalma sincs. Lehet, hogy valóban gyilkosság áldozatául esett, de abban az eset­ben egész biztosan Sikorsky tette el láb alól. Maguk a nyomozó hatóságok is meggyőződtek róla, hogy Michalkót csakis bizonyítékokkal kényszeríthetik vallomásra. Pedig ezek a bizonyítékok hihetetlenül gyorsan szaporodnak. Michalkóval szemben döntő bizonyságul szolgál apjána­k mai vallo­mása, amely az egész bűncselekménynek egy igen fontos és eddig nem ismert részletét vilá­gította meg. Az öreg Michalko ennek az évnek a tavaszán kunyhójában, Vazsecen összetépett s női ruhát talált. Azonnal levelet irt fiának Prágába, aki a következő nap leutazott Vazsecre s magához vette a női ruhát.­­ Ez a vallomás döntő jelentőséggel bír, mert Sikorsky állításai szerint, mikor Vörösmarty Margitot a Csorbató mellett a híres orgián meggyilkolták, előbb a ruháját leszaggatták róla. Michalko, mikor apja vallomását elébe terjesztették, kijelentette, hogy az öreg rosszul emlékszik és csak finom férfifehérneműről, nem pedig női ruhákról volt szó. Sikorsky fél a tébolydából Knotek miniszteri tanácsos, aki Cse­­lanszky dr.-nak, a bűnügyi osztály vezetőjé­nek társaságában vezeti a nyomozást, a szeméé­besítés előtt még külön kihallgatta Sikorskyt. Sikorsky ezen a kihallgatáson több fontos adattal egészítette ki eddigi vallomásait. Kije­lentette, hogy a bűncselekmény karrierjét de­rékon törte, tehát az élet már reá nézve semmi értékkel nem bír és nincs is miért, hogy hazudjék. Hogy eddig is némely rész­letre nézve nem tett töredelmes vallomást, csupán azért történt, mert Michalko és Kle­petar dr. megfenyegette, hogy ha vall, reálta­ Klepetár dr. hipnotikus befolyás alatt Hallatlan drámai körülmények között tör­tént meg Michalko és Klepetár dr. szembesi­­tése. Mikor a fiatal orvost Knotek dr. elé ve­zették, egész nyugodtan viselkedett és kije-­­ lentette, hogy, hajlandó a rendőrségnek meg i­s adni minden felvilágosítást. Mikor azonban­­Michalko a szobába lépett, Klepetár dr.-t re­megés fogta el és többet egy hangot sem lehe­tett kivenni belőle. Michalko egész idő alatt, éles és szúrós szemekkel nézte Klepetár dr.-t. Ekkor Cselánsky dr. rendőrtanácsos hirtelen Klepetárhoz lépett, megragadta a vállait és­­ energikusan reá kiáltott: — Doktor úr, emlékezzék csak vissza,­­ szedje össze minden erejét és mondja meg Michalkónak az igazságot. Klepetár kiegyenesedett és harsogva kiál­totta: — Vallani akarok, vallani akarok! A következő pillanatban azonban sírógörcs fogta el, láthatóan ismét Michalko befolyása­­ alá került és többé egy szót sem lehetett kicsi­karni belőle. Michalko bevallja, hogy Vazsecen járt A felhalmozódó adatokkal szemben Mi­chalko szükségesnek látta, hogy részben be­ismerő vallomást tegyen. Beismerte, hogy­ ennek az évnek májusában Vazsecen járt, ahol családi ügyeket intézett el. Ez a vallomás azért fontos, mert május havában találta meg az öreg Michalko Vörösmarty Margit ruháit. De Michalkóval szemben súlyos objektív bi­zonyíték, Vörösmarty Margit hajójegye is. A­ mai nap folyamán ugyanis a rendőrségen je­­­­lentkezett az egyik hajóstársaság alkalma­­­­zottja, aki bejelentette, hogy a múlt év szep- s­temberében két férfi, akinek személyazonos­­s­­ágát eddig nem sikerült megállapítani, 108­0 dollárért eladott egy hajójegyet, amely Vörös­marty Margit nevére szólt. A tisztviselő emlé­ Ikezetből személyleírást adott egyik férfiról és leírta, hogy széles, feketekeretű pápaszemet hordott. Ez a leírás Klepetár dr.-ra illik. 5

Next