Ujság, 1927. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

2 J­ÁVA -F­E­J ANGOL REGÉNY ✓✓ ÍRTA JOSEPH HERGESHEIMER (17) Eszébe jutott, hogy csaknem szerelmes volt ebbe a leányba s ha a dolog még egy kissé tovább tartott volna, mindenesetre f­elségül veszi. Tudta, hogy Net­­tie nem közömbös iránta. Eleinte csak a szánalom ve­zette hozzá, a méltatlankodás afölött, hogy Salem asszonyai megvetéssel sújtották születése miatt —■ és a védelem ösztöne a férfiak ellen, akik elragadtatott tekintetekkel kísérték, bármerre ment. A minden igaz­ságtalanság ellen lázadó természete arra késztette, hogy ne csak meglátogassa, hanem felajánlja neki kísé­retét, bárhová ment, az utcán. Nem is nehezen ment a dolog. Nettie melegvérű, luxuskedvelő, élén­k nő volt. Suierrit azonban mindig visszatartotta magát vele szemben. Nettie egyszer már a vállára hajlott fejjel sírt, máskor védőleg átölelte, de mindezt testvéries modor­ban. De a dolog mégis szerelemmé ért volna, midőn a leány nagyatyja, Dunsack Brazil egyszerre közbelé­pett. A Nautilus akkor már készen állt az útra és Gerritet e nem várt fellépés miatt érzett sértődöttsége Shanghaiba vitte, Taou Yuenhez, anélkül, hogy egyet­len szót is szólt volna Nettiehez. Milyen csodálatos is az élet! Gerrit meghallotta azt a kis neszt, amit felesége pipájának kiverése okozott, édes dohányszag terjen­gett a levegőben és a felesége illatszerének szaga. Künn pedig az ablak alatt mozdulatlanul feküdt Sa­lem, elmosódottan s a hajl­óra tizet ütött. Tapu Yuen nem közeledett férjéhez, se nem ért hozzá: tapintata igazán csodálatos volt. A magánosság érzete, mely annyiszor vett erőt rajta hajóján, még mélyebbé vált lelkében. Valami tehetetlen érzés gyötörte, mintha minden segítség és barát nélkül most ébredt volna fel egy ismeretlen új csillagon. A felesége ruhájának csendes suhogása el­jutott hozzá, amint végigment a szobán. A lámpafény­­ben az arcára rakott festék természetellenes foltokban hatott, a világosság lesiklott fekete hajáról és belefult fehér ruhájának redőibe. Furcsa és mégis kedves volt így, mint egy kínai színház figurája, melyet nyugati szemekkel nézünk. Iránta érzett szeretete, csodálata nem kisebbedett. De azért meglepetve gondolt a saját hojsfisjére, itt, a Jáva-Fejben szobában és a felesége xuuimngv­éTrt illett ebbe a miliőbe." Gondolatai vissza­futottak Rhodához, ahhoz a megjegyzéséhez, hogy önzően cselekedett, midőn kiszakította őt megszokott környezetéből. Vájjon az iránta való csodálata elég alapot nyújt-e arra, hogy életük végéig együtt marad­janak? Ennek a csodálatnak alapját az a fölényesség képezte, amit Taou Yuen az otthonában mutatott, de itt már tisztában volt azzal, hogy ez a házasság nem­csak romantikus fellobbanás következménye. Tudta, hogy az érzékeinek igen kevés részük volt benne, hogy szinte az eszével ment bele a dologba, szánalomból és lázadásból aziránt, amitt lelkében a keresztény etika tehetetlenségének nevezett. De hát ez nem elég a csa­ládi boldogsághoz! Nem, nem elég, de biztos volt benne, hogy még valami más is tartja a felesége melleit. Senki se vár­hatja tőle, hogy megremegjen az érintésére, mint egy szerelmes diák és az az érzés, amit Nettie iránt érzett (— mindig és újra visszatért hozzá!­­—) ugyanabból a forrásból fakadt. A régi önzetlenségből! Az a veszély, amire Rhoda rámutatott, nem nyugtalanította. Saj­nálta, hogy a salembeli hölgyek elhanyagolják a fele­ségét, de Taou Yuen tanulni fog ezalatt és mivel hu­morérzéke nagyon fejlett, meglátja majd a helyzet ko­mikumát. Gerrit remélte, hogy Rhoda nem gondolja ügyetlennek a feleségét, mert hiszen ő tudta róla, hogy mandzsu­ önuralma szinte könyörtelen előnyt adott neki a fiatalabb civilizáció fölött. Midőn aludni ment, a nehéz erotikus keleti illa­tok megfeküdték a mellét. Másnap korán kelt és felöltözködvén, kiment a kertbe. A júniusi rózsák már bimbóba tértek s édes italtuk betöltötte a jéget. Az istálló felől lovak patáinak dübörgését hallotta. A napsugár halványzöld füzek és haragos orgonalevelek között tört utat magának a drawing-room felé. Gerrit megfordult és arrafelé ment, ahol atyját látta a körtefák alatt állni. —• A Nautilusnak meg kell újítania vasalását —­­jegyezte meg Gerrit —­, meglehetősen elkopott már. — A salemi tengerészeti vasúttársaság, English Streeten, legjobban intézi ezt — felelte az atyja. — Gyönyörű ez a hajó, Gerrit, hidd el, hogy a francia vonal hajói lemaradnak mellette. — A könnyű járatú hajókkal nem veheti fel a versenyt, apám —­ szólt Gerrit —, de jó széllel nem sok előnyt adok nekik. Az öreg ur zavartan vakarta meg tokáját s szinte félősen kérdezte: — Mit is mondtál? Hogy hívják a feleségedet? •—T Taou Yuen-nek apám­— Ammidon Taou Yuen — ismételte az öreg ur —, nem jól hangzik. Valahogy nem illik egymáshoz ez a két név. — Pedig mégis igy van — felelte Gerrit röviden. Türelmetlen mozdulatot tett, mert azt hitte, hogy atyja megismétli mindazt, amit Rhodától hallott. — Nem sokat tudok a kínai nőkről — kezdte ismét az öreg. — Az én fiatal koromban háromhúros valamin játszottak és éles hangon énekeltek. Mindig a holdfényről és egy pohárban álló fehér liliomokról volt szó a dalaikban. 4 Taou Yuen nem jött le a reggelihez és Gerrit lent maradt, amíg öltözködött. Éppen vasárnap lévén, Williamék a templomba készülődtek s William meg­kérdezte Gerritet: — Te lemegy a hajóhoz, nemde? A kérdésben rejlő titkos értelem, egyszerre fel­bosszantotta Gerritet és elenmondásra ösztönözte a Vállat vont. — Nem -!- felelte —-, veletek megyünk a temp­lomba.­­— Ez lehetetlen! — felelte William ingerülten. 4— Ilyen kifestett arccal, parfümillattal szagosan és pom­pás ruháiban, éppen North Churchbe menni — ezt nem akarhatod komolyan! Még­hozzá a családommal! Ebbe nem megyek bele — érted? — Semmivel sem más, mint amit mindennap látsz­ott — felelte Gerrit —, az itteni nők is páncélt viselnek a derekukon és halott madarak tollait a fejü­kön. Kölni vizet is használnak és rouget. Legalább látnak valamit és lesz miről suttogniok. William nagyon haragos volt, de e percben fele­sége a karjára tette keztyű­s kezét. —­ Bele kell nyu­godnod jegyezte meg — senkinek se ártunk vele. Aztán lásd be, hogy a Gerrit felesége. Gerrit felment az emeletre s szólt: — Taou Yuen, a templomba megyünk a csa­láddal. Mulatott a felesége ruháin. Látta, hogy ma külö­nösen szépen van öltözve, mandzsu modor szerinti Hosszú ruhája szalmasárga selyemből készült, bár­sony szárnyasegerekkel díszítve — ez a boldogság jelképe náluk — ezüst felhőkkel, kabátja fehér vesekő és fényes vert rézcsatokkal volt ékesítve. Papucsai halvány rózsaszínűek és elefántcsont tűk tartották fel­jében a frissen szedett almavirágokat. Engedelmesen mosolygott Gerritre és kezébe vette a betel-dió, pávaszínű selyem és tearózsa színek­kel festett legyezőjét, mely ezüst zsinóron lógott s ez-­­zel tudtára adta Gerritnek, hogy készen van az induk­­lásra. (Folytatása következik.) Legalább ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1927 SZEPTEMBER 1 Nyomasztók a megélhetési viszonyok Budapesten A polgármester félévi jelentése — A főváros segít, ahol lehet, de a nyomor növekszik — Sok lakás épül — Kevesebb lett a választó A magas védvámok miatt nehéz a főváros élelmezése Sipőcz Jenő dr. polgármester mára készí­tette el a közigazgatási bizottság számára az 1927. év első feléről szóló részletes­­jelentését a fővárosi közigazgatás működéséről és Bu­dapest közállapotairól. A jelentés elején a polgármester az általános gazdasági helyzettel és a drágaság problémájával­­ foglalkozik. A székesfőváros közigazgatása —­ mondja a jelentés — az elmúlt félévben is a tör­­vények és rendeletek végrehajtásán belül a lakos­ság gazdasági, szociális és kulturális szükségletei­nek kielégítésére irányult. A viszonyok fokozatos javulása sok tekintetben megállapítható, más je­lenségek azonban a helyzet rosszabbodásáról ta­núskodnak. Nemcsak a szegényebb néposztály tagjai, hanem a középosztálybeliek,­­a köz- és ma­gántisztviselők, valamint a szabadpályákon­­lévők is mindinkább érzik a viszonyok nyomasztó su­tiját, amelynek enyhítése közigazgatásunkat igen nagy mértékben foglalkoztatja. Megállapítja a polgármesteri jelentés, hogy a megélhetési viszo­nyok a növekvő drágaság folytán egyre nehezeb­bek, a hatósági támogatásra szorulók száma sza­­porodik, bár a rendelkezésére álló erkölcsi és anyagi eszközök teljes igénybevételével, a jóté­kony egyesületekkel karöltve minden lehetőt megtesz a főváros a tömegnyomor enyhítése ér­dekében, javulás ezen a téren nem mutatkozik olyan mértékben, amint ezt e munka gyümölcse­ként elvárni lehetne. Mégis sokat segített a fő­város a szegényebb lakosság helyzetén az elmúlt félévben is folytatott insegakcióval, amelynek ke­­retében június hó végéig ötvenkilenc helyen főz­tek ebédet, a tejakció pedig negyvenöt helyen működött. A nyár folyamán 23 helyen tartott fenn a főváros ebéd- és tejkiosztó konyhákat. A jelentés következő szakasza az építkezésekkel s általában a lakásviszonyok­kal foglalkozik. Örvendetes javulás állapítható meg —­ mondja a polgármester — az építkezés terén, számtalan iparosnak és munkásnak adva kenyeret. Nemcsak a lakásínség, hanem a munkanélküliség is jelen­tékenyen csökkent ilyenformán. Az építkezést nagyban előmozdította —­ folytatja a jelentés — az állam által adott adókedvezmény. Éppen ezért az új építkezésekre érvényes harmincéves adó­­mentesség határidejének egy évi meghosszabbí­tása érdekében a tanács felterjesztést intézett a népjóléti miniszter útján a kormányhoz. Beszámol a jelentés az új választói névjegyzékek elkészüléséről is. Budapesten a múlt évi 314.197 szavazóval szemben most 302.480 szavazó van, ebből 198.743 férfi és 103.715 n­ő. A választók or­szággyűlési választókerületek szerint így oszlanak meg: Első választókerület: 68.807 (40.781 férfi, 28.023 nő), második választókerület: 112.788 (71.601 férfi, 41.094 nő), harmadik választókerület 120.893 (86.265 férfi, 34.628 nő). A jelentés további során a közlekedés kérdésével foglalkozik. Megállapítja, hogy e téren a javulást nagyban el­ő fogja mozdítani az autóbuszüzem kifejlesztése. A közgyűlés határozata értelmében a tanács pályázatot hirdetett száz új autóbusz szállítására és gondoskodott a szükséges garázsok megépítéséről is. Az új autóbuszvonalakat főleg ott fogják vezetni, ahová a villamosvasút eddig nem volt kivezethető, valamint azokon az útvo­nalakon, amelyeknek a forgalmi eszközökhöz fű­ződő igényei már régóta fennállanak. Az ipari kérdésekkel i­s kü­lön foglalkozik a jelentés, rámutatva arra, hogy még mindig ab­normálisan sok az iparigazolványokért folyamo­dók száma, de ugyancsak sokan vannak azok is, akik azokat visszaadják. Foglalkozik a jelentés a Márta Autótaxi Vállalat soffőrsztrájkjával és a közlekedési bizottság eredményes közvetítésével is. Megemlékezik a jelentés a vasmunkások nagyarányú bérmozgalmáról is, amelynél a fele merült ellentétek kiegyenlítésére maga a ko£ meny vállalkozott és így a főváros beavatkozása nem volt szükséges. Külön fejezetet szentel a polgármesteri jelen­tés a közélelmezési kérdésnek. Megállapítja, hogy a főváros közélelmezését a szomszédos országokkal szemben fennálló gazda­sági elzárkózottság hátrányosan befolyásolja, mert a magas magyar védővámok következtében elvesztek mindazok a termelő piacok, amelyek azelőtt a főváros ellátásának jelentős tényezői voltak. Gazdasági elzárkózottságunk aláásta a fő­városi piac régebbi tranzitó jellegét és jelentősé­gét is. Ez annál érzékenyebben érinti a fővárost, mert az exportáru előnyösebb helyzetben van a fővárosba irányuló árukkal szemben. A külföldre irányított élelmicikkek jóval kedvezőbb tarifák alá esnek, mint a fővárosi fogyasztók számára szállítottak. Hasonló egyenlőtlenség tapasztalható a vidékről közvetlenül külföldre szállított vágó­állatoknál, az állatforgalmi adó kirovása tekin­tetében is. Rámutat a polgármester arra, hogy az élelmiszerek forgalombahozatalát nem egy egy­séges törvény szabályozza, hanem különböző év­tizedekben hozott törvények és kormányrendele­tek­, ami nagy nehézséget okoz. Ilyen körü­lm­­é­­nyek között az élelmiszerek forgalombahozata­­lát, azok hamisítását hathatósan ellenőrizni, a közegészségügy és a közélelmezés érdekeinek megfelelő rendet teremteni nemigen lehet. Felhí­vandó volna tehát a kormány­hatóság figyelme egyrészt arra, hogy a székesfőváros élelmezésé­nek megkönnyítése céljából a fontosabb élelmi- cikkekre és a vágóállatokra fennálló magas védő­vámokat megfelelő kereskedelmi szerződésekkel csökkentse, a fővárosi állatvásárok tranzit­for­­galmának emelkedését megfelelő vámkezelési el­járásokkal lehetővé tegyék és az élelmiszer­­exportnak adott tarifakedvezményeket a buda­pesti viszonylatokra is kiterjesszék, végül az állatforgalmi adó egységes elvek szerint kezeltes­sék, a fővárosi és vidéki exportpiacoknál egy­aránt. Hasonlóképpen felkérendő volna a kor­mány arra is — mondja a polgármester —, hogy egységes élelmiszer-törvénnyel és kellő szi­gorúsággal alkalmazott büntető rendeletekkel egyöntetűen szabályozza az élelmiszerek forga­­lombahozatalát. Az adóügyi igazgatásról szólva bejelenti a polgármester a kerületi adó­számviteli osztályok új beosztását. Megtörtént az I., V., VII., VIII. kerületi elöljáróságok adószám­­viteli osztályainak szétválasztása úgy, hogy most már csak a VI. és IX. kerületé van vissza, de az is megtörténik, amint megfelelő helyiséget találnak. A jelentés végén elismerő szavakkal emlékezik meg a polgármester a tisztviselői kar dicséretre­­méltó igyekezetéről és kötelességteljesítéséről. Há- ARANYOSI ,I. négyévf­olyamú felső kereskedelmi iskola Budapest V, Csanády­ utca 19. Tel.: L. 904—31 Negyvenedik iskolai év. * Államérvényes bizonyítványok. Behratások szeptember hó elején. mutat az alkalmazottak súlyos gazdasági helyze­tére is, aminek az a következménye, hogy egyre több a kölcsönért, előlegért és segélyért folyamo­dók száma. Fegyelmi ügy aránylag kevés volt. A jogerősen elbocsátott tanerők közül 161 kérte fe­gyelmi ügyének felülvizsgálását, ami folyamatban van. A nagy érdekességű polgármesteri jelentés a közigazgatási bizottság szeptemberi ülésén kerül tárgyalás alá. Ismeretlen gyilkos ellen adott be vádiratot az anya, kinek fia a júliusi forradalom halottja Kreisky Artúr ékszerész tragikus halála a bécsi tüntetésben. Feljelentés az E. kerületi ügyészségnél — A tárgyaláson kiderítik a részleteket Bécs, au­gusztus 31. (Az U­j­s .­g .tudósító­jától.) Érdekes fejleménye van a forradalom véres július 15-éjének, amennyiben egy anya, akinek fia ennek a szomorú napnak halálos áldozata, ügyvédje útján feljelentést adatott be a törvényszéknél, ismeretlen tettes ellen gyilkosság vádja miatt. A nem mindennapi fel­jelentés körülményei a következők: A harminckétéves Kreisky Artúr ékszerész július 15-én Rotenturmstrasse 12. szám alatti lakásáról, ahol özvegy édesanyjával, Kreisky Máriával együtt lakott, elindult a város felé, mert üzleti ügyeit akarta elintézni. A késő délutáni órákban lépett ki a kapun Kreisky Artúr ékszerész, akinek bizonyára tudomása volt már, sőt kellett, hogy tudomása legyen erről a forradalmi napról és mindazokról az eseményekről, amelyek Bécsben tomboltak. De a város nyugodtnak látszott, az utca rendjét semmi sem zavarta és ő ment a dolga után. Elindult a Ksir­nerstrassen keresztül a teljesen kihalt Ringstrassen át a Babenbergerstrasse felé és befordult a Mariahilferstrasse irá­nyába. Amikor a Mariahilferstrassera ért, hir­telen és meglepetésszerűen egész csomó ember között találta magát, akik éktetenit hadonász­tak, ordítoztak. A tüntetők voltak, akikkel szemben a meghökkent és rémült Kreiskyvel far­­kasszem­ét nézőn futólépésben közeledett egy csoport rendőr, lövésre készen tartott fegyverekkel, majd a következő pillanat­ban sortűz robbant és a tömeg menekült, köztük az ékszerész is, aki azonban néhány lépést tett csupán, mert több lövéstől találva, összerogyott. Sebesültszállító autóval egy bécsi Kranken­­hausba vitték, ahol az orvosok sok súlyos se­bet találtak a testén, a hasa és a gyomra ke­resztül volt lőve és három nap nyítva, dacára a leggondo­sabb orvosi ápolásnak, július 18-án meg­halt. özvegy öreg édesanyja, Kreisky Mária, akit fia tartott el és fia jövedelméből élt, Bad­­gasteinban volt ezen a kritikus napon és csak akkor jött Bécsbe, amikor fia haláláról érte­sítették. Az özvegy egészen megtört, teljesen lesújtotta a kegyetlen sorscsapás és nem tu­dott belenyugodni fia tragikus halálába. A hatósági orvossal látleletet állíttatott ki fia szerencsétlenségéről, a halál körülményei­ről és megbízta ügyvédjét, Pressburger Ri­­ch­ard d­r.-t, hogy adja be a feljelentést isme­retlen tettes ellen gyilkosság bűntette miatt. Az ügyvéd Bécs I. kerületi törvényszéké­nél be is adta a feljelentést , majd a bizo­nyára érdekes tárgyaláson kerülnek nap­fényre mindazok a körülmények, melyek Kreisky Artúr halálát okozták, az ékszerészet, aki a forradalom áldozata, de akiben az­ anya csak a fiát gyászolja és a családfentartóját, aki hirtelen itt hagyta őt.

Next