Ujság, 1927. október (3. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

2_ A fehér faj frontja , kutató és ellenőrző orvosi tudomány új hajlékot kapott a fővárosban: a Gyáli-úton felépült és már megkezdte munkásságát az Országos Közegészségügyi Intézet, amelynek építési, berendezési és fentartási költségeit a Rockefeller-alapítványból fedezik. Ne ringassuk magunkat egy pillanatig se kellemes illúziókban és ne eresszük közel magunkhoz a hangot, amely hiúságunknak hízelegve azt suttogná, hogy mi vagyunk az amerikai dollármilliárdos kiválasztott népe, csak bennünket szeret, csak minket akar kivezetni az európai népek siralomvölgyéből. A Rockefeller-alapítvány nem akar jutalmazni, nem akar kiváltságokat osztogatni és nem gondol arra, hogy elismeréssel adózzék akár nemzeti erényeknek, akár faji kvalitásoknak. Rockefeller alapítványából csaknem minden európai államban építettek közegészségi intézeteket, tekintet nélkül a népek kiválóságára, szegénységére vagy gazdit..- 'ra. Nem a lerongyolódott Európának ›ij,\ ■ la‚ 'Hiány ez, hanem egy nagy ,id *1 ‚*‚», földrészeké' 'ölelő törekvéseknek első nemes haítása. A fehér faj életerejének figyelő állomásai ezek az intézetek. Céljuk: a fehér faj fizikai felsőbbségét biztosítani minden más fajjal szemben, hogy ne bukjék el abban a világrengető küzdelemben, amelynek iszonyatosságát már látják az idők nagy távolságán keresztül a jövő ’és ’i ’* kutatói Scltki sem tudhalja bíróit) .' heg' * nagy rközes az erők zru:." egymásrarontásával a szenvedélye* ekr’"'nláns kitörésével fog-e megindulni fehf :s-xgák között. A felszabadulá- vágya \nnuig megír-e • htléfoktoán jelentkezik Kelurópán • múlik, hogy ••. ' okír ébredés az evolúcióban vagy a rév-' . . .eressé az utat amelyen fisait tuegfc victi \ Jeli.divinotatjsak. a politikáéjuk dlen re is inának a lokogy félsz h-d i.o got'.iata -tveri. zni akarnak tia begi mótyája ellen, fifidy a kultúra és c. vili áfrió hanyatlását, talán halálát jelentené. Az emlék szellwi munkájának nagyszertermáivel nem fesivegei veszedelem, ha a fitárca a szilicei erők versenyében tömlik magat. A fehér faj évezredek alatt is messzire megelőzte a sárga nép a neget, hgy ezt a nagy távolságot belátható időn belül be sem hozhatják azok, akik az iralmat magukhoz akarják ragadni. Szellemi felsőbbségünk biztosítja tehát hegemóniánkat a színesek fölött, de a törökök betörése és évszázados uralma Európa népein arra kényszerű, hogy számításba vegyük a lehetőséget, hogy a nyers erő letiporhatja a fölényesebb szellemet és a csorda legázolhatja a pallérozottabb lelkeket. A fizikai erővel fizikai erőt, a Csordával tömegeket kell szembeállítani. És Rockefeller alapítványa ezt a célt szolgálja. Európa népeinek szaporodási statisztikája a dekadencia tüneteit mutatja. Nem kutatjuk, hogy a visszaesést gazdasági okok, vagy a magasabb kultúrával járó kedvezőtlen behatások idézik-e elő. A hanyatlás jelentkezett, számolni kell vele, bárminek legyen a következménye. Ez a hanyatlás akkor is aggodalomra készülne, ha Keleten nem berzenkedne az a hatalmas erő,amely élet-halálharcra fegyverkezik a fehér 3aj ellen. A lázongás moraja egy okkal több, hogy felmavituk és harcképessé tegyük ■■zt a c tbc.-anyagot, amellyel együtt áll vagy bukik mindaz, ami az emberiség dicsőségét alkotja. Nem bizonyos, sőt nem is valószínű, hogy a Rockefeller elgondolása nyomán létesített egészségügyi intézményekkel megvalósíthatók-e azok az álmot melyek egy rendkívüli lélekben fogantak. Gazdasági vagy erkölcs- hanyatlásból előállott dekadencia nem tehető jóvá az orvosi tudomány egyedüli beavatkozásával. De egyelőre nem az eredmény a fontos. A gondolatnak kell hálával és csodálattal áldoznunk, mert a gondolat megmutatja az irányt, amelyben haladnunk kell, a gondolat jelzi a feladatot, amely az emberiségre vár, ha hivatását be akarja tölteni. Ez a gondolat nemzetközi, mint ahogyan kisugárzásaiban minden nagy gondolni nemzetközi. De igazi nagyságát éppen azzal dokumentálja, hogy Szolgálatában áll a nemzeti gondolatnak is, mert módot ad minden nemzetnek, hogy azt saját erejének gyarapítására kiaknázza. Minden lánc olyan erős, amilyen a leggyöngébb láncszeme. Abban a határtalannak látszó frontban, amelyben a fehér fajnak tömörülni kell, egy gyönge láncszem illuzóriussá teheti Rockefeller hatalmas koncepcióját. A tudomány új otthonában megindult a munka. Hallgassunk az apostolokra és kövessük tanításaikat. Wülfosz Jenő ÚJSÁG SZOMBAT, 1927 OKTÓBER 1 KOVAC. És most? Most várjunk, míg a Bethlenkormány bevilágít abba a sötétségbe, melyet a Simonyi-Semadam-kormány összesürítelt. Párisi munkatársunk jelentése alapján az a benyomásunk, hogy itt a valóság és megtévesztettség tragikomédiája zajlott le. A volt miniszterelnök szerint is ügy volt, de ügydarab ment.S ügydarabot most sem nálunk, sem Párisban nem tudnak előteremteni. A sok érthetetlenség mellett ez is érthetetlen. De akár van, akár nincs akta, visszafelé semmit sem lehet csinálni, sem az akkori tárgyalásokat, sem az akkori konstellációt újra provokálni. Most Rothermere lord akciója folyik s minden komoly hazafi előtt a kérdések kérdése: mit és hogyan lehet az akció javára hasznosítani. * Pernye és avar alatt a régi holt világot tapossuk. S ime itt is, ott is kiüti fejét egyegy életjel. Eltakarva, eltaposva, mintha a régi világ még mindig élne s ha a betemető réteget eltakarítják, csodákra ébredhetünk. Debrecen városa törvénybe akarja iktattatni Kossuth Lajos érdemeit. Ma — a múlt nagyjainak tévedéseit korrigáló kicsinyek idejében. Egészen biztos, hogy erre a törvényre soká kell várni. De hogy ezt a törvényt óhajtják, erre már nem kell várni. A múlt mozog és pernye meg avar nem olyan sulyok, miket ne tudna lerázni.. . A kártyaklubok remegnek, de a kártyások nyugodtak. Kártyások lesznek, amíg kártya van, nem amíg klubok vannak. Mégis, ha a belügyminiszter úr rendeletét abban a keretben hajtják végre, melyet megjelölt, a kártyabarlangok elleni fellépést csak helyeselni lehet."Kártyázzanak azok, akik akarnak", de ne, akiket erre csábítanak. A kártya lehet egyesek szenvedélye, de, nem üzlet, hamis cégér alatt. A fődolog, hogy a kártyabarlangok tűnjenek el, nem pedig a klubok. FORDULATOT VÁRNAK ROMÁNIÁBAN A GYULAFEHÉRVÁRI GYŰLÉSTŐL KÖNNYEN KIROBBANHAT AZ ERDÉLYI ROMÁN PARASZTOK ELKESEREDÉSE , ÁLLÍTÓLAG VAJDA SÁNDORNAK KÍNÁLTÁK FEL A KÜLÜGYI TÁRCÁT Bukarest, szeptember 30. Az egész bukaresti sajtót élénken foglalkoztatják azok a hírek, amelyek a kormány és a nemzeti parasztpárt közötti tárgyalásokról szóntaligának. Különböző fantasztikus hírtisztelés ist kaptak jó szárnyra, mint például az is, hogy a kormány Vajda Sándornak ajánlotta fel a külügyi tárcát. Pozitívumot azonban e tárgyalásokról megtudni nem lehet, csak annyit állapítanak meg tényként politikai körökben, hogy a kormány mindenáron le akarja szerelni a nemzeti pártnak azt a szándékát, hogy megtartsa a jövő hónapra tervezett gyulafehérvári nagygyűlését. A kormány bizonyos aggodalommal tekint ez elé a gyűlés elé, mert attól tart, hogy a nemzeti parasztpárt vezetősége nem tud majd ura maradni az elkeseredett erdélyi parasztságnak, aminek olyan következményei lehetnek, amelyeknek a külföldön is könnyen kellemetlen visszhangjuk támadhat. Nagy feltűnést kelt Maniu Gyulának az Adeverulban megjelent nyilatkozata, amely szerint a gyulafehérvári gyűlés újabb szimbólum lesz: a belső szabadság kivívásának szimbóluma. Gyulafehérvár azonban kezdetit és nem véget jelent. Nem lophatják el büntetlenül négy egymást követő választáson .egy párt szavazatait és nem hamisíthatják meg a világ végéig az ország akaratát. A Lupta, amely titokban a kormányt támogatja, rámutat arra, hogy milyen veszedelmes az erdélyi román parasztság hangulata. Azelőtt nem törődött a politikával, most azonban oly szegénységbe jutott a legutóbbi évek rossz termése és az egyre rettenetesebben növekvő adóterhek miatt, hogy egyenesen félelmetes rá gondolni, hogy milyen kitörésre vezethet. Az idókat csendőrök szedik be, az erdélyiek a legteljesebb nyomorban maradnak, folynak a hadgyakorlatok és a katonai uralásokat olyan kíméletlenül hajtják vie, hogy egyes területeken ellenséges ma híre terjedt el, mert az emberek nem tudják elképzelni, hogy ily kíméletlenül rekviráljanak, ha nincs háború. Az Adeverul-ban egy liberális vezető férfin is nyilatkozik és többek között ezeket mondja: Ha az erdélyi román parasztság lelkiállapotát vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy a nyugtalanság általános. Csak egy szikrának kell közéje hullani és oly esemény következhetik be, amely mélyen megzavarhatja az állami életet. Az erdélyi paraszt inkább politizál, mint az ókirályságbeli és ezért körében oly kezdeményezések kelhetnek lábra, amelyeket maga a nemzeti parasztpárt sem kíván. Mi történik, ha a gyulafehérvári gyűlésen, ahol egész bizonyosan nagyon sok paraszt gyűl össze, a nemzeti párt akaratán kívül bizonyos változásokat követel. A nemzeti parasztpárt vezéreitől bizonyára távol állanak a szeparatisztikus eszmék és nem kívánják Erdély autonómiáját. A parasztság azonban úgy gondolkozik, hogy minden rossz, arai reázúdul, az ókirályság uralkodásának következménye. Mi lesz akkor, ha a gyulafehérvári gyűlésen résztvevők Erdély autonómiájáért tüntetnének. Kérdés, hogy a nemzeti parasztpárt vezetősége ura marad-e ennek a gyűlésnek és Gyulafehérváron tényleg csak a kormány ellen fognak tüntetni. Vasárnap tartja kongresszusát a Magántisztviselők Országos Szövetsége ■ ■—I—■■S...! Miről fognak előadásokat tartani A Magántisztviselők Országos Szövetsége vasárnap tartja kongresszusát a Rollenbillerutcai székház nagytermében. Ezt a kongreszszust két-három évenkint szokta tartani a szövetség és azon az aktuális kérdésekkel foglalkoznak. A mostani kongresszus egybeesik a rendes évi közgyűléssel. A kongresszus napirendjén három aktuális programmpont szerepel. Kertész Miklós törvényhatósági bizottsági tag a magántisztviselők gazdasági helyzetével foglalkozik, kitér a szanálás és a rossz ga■dasági helyzet következtében súlyos anyagi helyzetbe került magántisztviselők viszonnyára, rámutat arra, hogy a magántisztviselői pályát rendes életpályává kell tenni. Statisztikai adatokkal kívánja igazolni, hogy mennyivel jobb anyagi viszonyok között élnek külföldön a magántisztviselők, mint nálunk. A második előadó Pollák Ferenc lesz, aki az irodai munka racionalizálásáról beszél, amikor a gép helyettesíti a tisztviselőt és amikor ennek folytán az ott fog tartani, hogy szellemi munkásból hovatovább fizikai intviknsssá alakul át. Ez pedig szociális változásokat fog előidézni a magántisztviselőknél. Faragó László, a szövetség alelnöke a magántisztviselők szociálpolitikai helyzetével és azokkal a követelésekkel foglalkozik, amelyeknek megoldását a törvényhozástól kívánják, hogy jobb életlehetőséget teremtsenek a magántisztviselők részére. Elsősorban a munkaidőről szóló washingtoni egyezmény ratifikálására vonatkozó óhajtásokra tér ki. Foglalkozik továbbá a munkahiány esetére szóló biztosítás megvalósításával, az aggkor- és rokkantbiztosítás kebelében a magánalkalmazottak kötelező nyugdíjbiztosításával, az iparfelügyelet mintájára, de annak szelleméből eredő munkafelügyelettel, a magánfilkalmazotti törvény életbeléptetésével, az alkalmazotti kamara felállításával, a nyugdíjvalorizációs törvény módosításával és a helység értékhatárának hatályon kívüli helyeztével. A kongresszuson az alábbi, pontokba foglat határozati javaslatot terjesztik elő: Gazdasági követelések. 1. A fizetések általános felemelése és a minimális fizetések törvényes megállapítása. 2. Idősebb állástalan magántisztviselők elhelyezésének törvényhozási uton való megkönnyítése. 3. Tartósan állásnélküli időstülő magántisztviselők nyugellátásának soronkivüli biztosítása a készülő aggkori ellátás terhére. 4. A zugiskolák haladéktalan betiltása és A kereskedelmi szakoktatás korszerű reformja. 5. A pályaválasztási tanácsadás átszervezése az alkalmazottak érdekképviseleteinek bevonásával. 6. A szellemi munkások kivándorlásának rendezése megfelelő nemzetközi egyezmények útján, főként az utódállamokkal. 7. Munkanélküli szellemi munkások számára szüikségmunkák szervezése. 8. A lakóvédelem intézményes fentartása s annak keretében a magántisztviselők speciális védelme. A kartelek nyilvános ellenőrzése a munkavállalók és fogyasztók érdekképviseleteinek bevonásával. Szociálpolitikai követelések. 1. A munkaidő radikális leszállítása. Legalább a 8 órás munkanapra vonatkozó washingtoni egyezmény törvénybeiktatása. A szombat déli 12 órától hétfő reggel 8 óráig tartó hétvégi pihenő sweek-end kötelezővé tétele. A túlórázás tilalmazása. 2. Béregyeztető paritásos bizottságok felállítása. 3. A magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvénytervezet módosítása a szövetségünk által előterjesztett szociális szellemű javaslatoknak megfelelően. 4. Az aggkori és rokkantbiztosítás keretében a kötelező alkalmazotti nyugdíjbiztosítás megvalósítása. 5. A munkahiány esetére szóló biztosítás haladéktalan megteremtése. 6. Alkalmazotti kamara felállítása. 7. A nyugdíjvalorizációs törvény gyökeres reformja az alkalmazotti érdekek szem előtt tartásával. 8. A betegség- és balesetbiztosítás tökéletes autonómiájának helyreállítása és az értékhatár eltörlése. 9. Az iparfelügyeletnek az irodákra való kiterjesztése. 10. Üzemi alkotmány. A munkatempó megállapításánál a dolgozók meghallgatása. A kongresszuson Baján Gyula és Kéthly Anna országgyűlési képviselő fognak elnökölni és azon a magántisztviselői kar összes delegátusai részt vesznek. A külföldről is igen sok magántisztviselői érdekeltség jelentette be a kongresszuson való megjelenését és így előreláthatólag az egész vasárnapot igénybe veszi. A legelterjedtebb angol hetilap a magyar-román vitáról Londonból jelentik. A magyar-román vitás esetre vonatkozó genfi javaslatokkal kapcsolatban a legelterjedtebb angol hetilap — a Truth — a következőket írja: — Románia kézzel-lábbal hadakozik amai magyarok ellen, akiket a trianoni békeszerződés olyan igazságtalan módon kebelezett be Romániába. Valamennyi balkán nép között Romániának van a legkisebb igénye a mi hálánkra vagy éppen tiszteletünkre. Románia sokáig habozott és számítgatott, hogy melyik félhez csatlakozzék a világháborúban. Végül is — meglehetősen elkésve — az entente oldalára állt. Siralmas látszatharcot folytatott, amelyet a németek a legrövidebb idő alatt már csírájában elfojtottak. Ennek ellenére a szövetségesek közül ő jutott a legnagyobb megjutalmazáshoz. A hetvenkedő emberek módjára a románok nem nagyrélkűek és gyáva bosszút álltak az uralmuk alá helyezett magyarokon. A román kormány különbséget tett az új és a régi alattvalók között, elkobozta kártalanítás nélkül a magyarok tulajdonát és törvényt hozott, amelynek értelmében a magyarok nem lehetnek földbirtokosok az elcsatolt területeken. Amikor a vegyes döntőbíróság, amelyhez a békeszerződés utalta ezeket az ügyeket, határozatot hozott a vitás kérdésben. Románia szembeszállt a határozattal. A genfi események ismertetése után a cikk megállapítja, hogy a népszövetségi tanácsnak nem sikerült a két félt megegyezésre bírni. Az a kérdés, hogy ezzel a helyzettel szemben milyen rendszabályokat hozhat most a népszövetség. A Rohrbach-féle repülőnaszádok Berlin, szeptember 30. (Wolff.) Kopen- Inngában próbakísérleteket folytattak az új Rohrbach-repülőnaszádokkal. Ezzel kapcsolatban híre kelt, hogy az óceán átrepülését tervezik. A Rohrbach-cég most kijelenti, hogy egyáltalán nem utasítana vissza ilyen tervet, erről azonban véglegesen csak akkor dönternek, ha emberi számítás szerint kizártnak látszik a vállalkozás kudarca. Annyi bizonyos, hogy az új gépek már az első kísérletek alkalmával minden várakozást messze meghaladtak, a továbbiakról azonban csak akkor lehet dönteni, ha már befejezték a hosszadalmas kísérleti repüléseket. Ha a Rohrbnergyár csakugyan rászánná magát távolsági repülésekre, a vállalkozást kizárólag saját erejéből hajtaná végre.