Ujság, 1927. november (3. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

KEDD, 1927 NOVEMBER 1 ÚJSÁG Bratianu külön futárral küldött figyelmeztető levelet Károlynak, hogy eszébe ne jusson Romániába menni Károly mellett áll a hadsereg fele — Bratianu ellen fordul a királyné is — Letartóztatták Theodorescu tábornokot, Károly legbuzgóbb kivét — Összefognak az erőszakos diktatúra összes ellenzői — Állandó készültség a román garnizonokban — Közönséges rabcellába zárták Manoilescut — Szigorú megfigyelés alá helyezték az összes gyanús politikusokat, írókat és katonatiszteket A parasztpárt vezére bejelentette, hogy mindig Károly mellett volt A román határ le van zárva és a hírek, melyek Romániából mégis külvilágra jutnak, hasonlítanak a gőzhöz, amit a robbanásig be­vi­teti kazán a szelepek és zárócsapok ellenére is kilök magából. Romániában is a pattanásig és a szakadásig feszült a belső helyzet. Két­ségtelen, hogy Bratianu erősen és erőszakosan tartja kezében a hatalmat, de az is bizonyos, hogy a hangulat mindinkább ellene fordul. A hadsereg nagy része a királyné, a régens­­tanács, a parasztság, az egész Erdély és úgy látszik az összes politikai pártok Károly mellé állnak. Ez az ország többsége. A politikusokat, írókat, hírlapírókat, katonatiszteket proskri­­bálják és megfigyelés alatt tartják, a hadsere­get állandó készültségbe helyezték, Manoi­­lescu­t, az előző kormány pénzügyminiszterét (mert Lepadatu helyett voltaképen ő vezette a franciákat) mint egy rablógyilkost, szűk cellába dugták, Károly híveit letartóztatják — de mindez, a dolog lélektani törvényei szerint csak az ellenhatást növeli. Károly alakját valóságos nimbusz veszi körül, mert most már mindenki tisztán látja, hogy Bratianu keze volt a letételében ,­­ hogy a volt trónörökös szerelmi ügyét csak ürügyül használta fel a fondorkodó román junkerpoli­tikus, hogy a maga uralmát biztosítsa. Igen, az uralmát. Mert Romániában nem Ferdinánd, uralkodott, hanem Bratianu. És annál inkább uralkodik ma. Diktátor. A visszaélések, a nem­zetiségek eltiprása, az erőszak, a korrupció, a műveit Erdélynek a műveletlen Románia által történő elnyomása, Besszarábia kegyetlen masszakíirozása — ez az az uralom, melyet a Bratianu testvérpár gazdaságilag oly hatalmas érdekhálózata tűzzel-vassal fenn akar tartani. Csak egy szikra kell, csak egy vezér, hogy a gyulafehérvári gyűlés egy Marcin­su Buka­­rest-lé változzék. Ilyen forrongó katlan ma Románia heterogén nemzetiségi és társadalmi osztályaival. És igy zuhan bele az erdélyi ro­mánság a meghasonlásba. Köszönheti a tria­noni szerződésnek — épp úgy, mint a horvá­­tok és a tótok a maguk tragédiáját a szerb, il­letve a cseh erőszakos szupremáciával szem­ben. Legújabb híreink a következők: Manoilescu nem kap amnesztiát Bukarest, október 30. (Bécsi Távirat­i Iroda.) A minisztertanács elhatározta, hogy a trónbeszédről való vita befejezése utáni am­nesztiát eszközöl ki, de csak katonai bűncse­lekményekre, úgy hogy Manolescura az am­nesztia nem terjed majd ki. Manoilescu pere november 5-én kezdődik a bukaresti katonai törvényszék előtt. A nem­zeti caranisták körében azon a nézeten van­nak, hogy nem fogják elítélni. A trónbeszédről folyamatban levő parla­menti vitában a nemzeti caranisták csak for­málisan — egyetlen előadóval — vettek részt, ami az Adevcivil szerint figyelemreméltó tar­tózkodás az új király első trónbeszédjéről szóló vitában. Paris, október 30. (Wolff.) A Havas-iroda bukaresti jelentése szerint Károly herceg egyik legbuzgóbb hívét, Theodorescu tábornokot, múlt éjszaka le­tartóztatták és alapos házkutatást tartot­tak nála. Belgrád, október 31. A Pravdának jelentik Bukarestből. Néhány hírlapírónak sikerült látnia Manoilescut anélkül, hogy vele beszél­hettek volna. A volt államtitkár egészen kö­zönséges rabcellába van zárva, amelyet csak egy ablak világít meg és levegője tűrhetetlenül fülledt. Manoilescu kihallgatása folyamán be­ismerte, hogy Károly herceget Párisban több ízben felkereste. Állandó készültség a kaszár­nyákban Belgrád, október 31. A Politikának jelen­tik Bukarestből: Románia összes garnizonjai számára november 1-re állandó készültséget rendeltek el. Az eddigi vizsgálat megállapí­totta, hogy Manoilescu letartóztatásával és az eddigi katonai rendszabályokkal sikerült a Károly herceg visszahozására irányuló első kísérletet megakadályozni és hogy a volt trón­örökösnek a katonaság körében számos híve van. Azt hiszik, hogy a hadsereg fele feltét­lenül Károly-párti. Összeírták a gyanúsakat Belgrád, október 31. A Pravdának jelen­tik Bukarestből: A rendőrség a kormány uta­sítására jegyzéket állított össze mindazokról az egyénekről, akiknek viselkedése gyanúra ad okot. Ezek között számos tekintélyes poli­tikus, író, hírlapíró és tiszt neve van. A rend­őrség a listán megnevezetteket a legszigorúbb, megfigyelés alá helyezte. Hír Károly aktív fellépéséről Bécs, október 31. Ma délelőtt elterjedt Bécsben a hír, hogy Károly volt trónörökös hadsereg élén bevonult Romániába. A hír megerősítésre szorul. Páris, október 31. Tájékozott helyen hatá­­ozottan cáfolják azt a hírt, mintha Károly ro­mán herceg elhagyta volna Franciaország te­rületét. Belgrád, október 31. Hír szerint Bratianu külön futárral levelet küldött Károly herceg­nek és figyelmeztette őt, meg ne kísérelje a Romániába való visszatérést. Ha ezt a figyel­meztetését nem venné tekintetbe, akkor a kor­mány a legenergikusabb rendszabályokat lép­teti életbe és kihirdeti az egész országban az ostromállapotot. Bratianu ellen fordul a hangulat Páris, október 31. A Chicago Tribüne közli Bratianunak egy ameriai íróhoz inté­zett magántáviratát, amelyben a román mi­niszterelnök hangsúlyozza, hogy Károly her­ceg kísérlete nem komoly és hogy a román népet nem érdeklik a trónkövetelő próbálko­zásai. Ezzel szemben a lapok közlik Filipescu nyilatkozatát, aki azt mondja, hogy Bratianu erőszakos diktatúrájának ellenzői valameny­­nyien összefognak. Hangoztatja, hogy a pa­rasztság körében valóságos kultusz alakult ki Károly személye körül. A Chicago Tribüne jelentése szerint Mária román királyné Bratianu miniszterelnök ellen fordul. Az Intransigeant és a Paris Midi szerint Bratianu miniszterelnök és a régenstanács között az ellentétek kiélesedtek. London, október 31. (Wolff.) A West­minster Gazette jelenti Bukarestből: Az utolsó harminchat órában Románia helyzete leg­alább is külsőleg lényegesen megváltozott. A forradalmi szellem, amely az országot a leg­utóbbi héten lázban tartotta és már-már pol­gárháborúval fenyegetett, most ideiglenesen a kompromisszumos felfogásnak adott helyet. Azt hiszik, hogy Károly herceg anyagi kárpót­lását felemelik. A VÍ­G­YOK, IRTA SIMÁN ERZSÉBET (13) Érdekes mesét szőnek a két ember köré s elő­ször érik meg Bubiban üres, de kellemes fogalommá ez a szó: szerelem. Ez biztosan szerelmespár s csak azért járnak oly sokat beszélve egymás mellett. Nagy­szerű nevet is adnak nekik: „A titkosak ". Pircsák Ilonka és ő adták ezt a nevet s meglehetősen büsz­kék rá .. . „Titkosok", ez valami, amit kettőjükön kívül senki, egyáltalában senki meg nem ért... Alá­­gyűlik minden: szerelem, gyászfátyol, kézcsók ... na­gyok titkai... Mikor Ilonka hazamegy, segít a mamájának ... Békességben élnek hárman. Fekete ruhát hordanak. Még a mosogatás is fel van osztva napokra köztük. Érdekesen és igazságosan élnek. Bezzeg, ha náluk nincs cseléd, akkor mindig Babira marad az egész mosogatás... pedig milyen sok edény van! Különösen a lábosok utálatosak a kormos fenekükkel. Babiról pottyannak az izzadság­­cseppek, úgyis meleg van nyáron, hát még ebéd után a konyhában! A kőporos ronggyal dörzsöli a lábosok­ról a füstöt és kormot, de olyan igazán szépek, mint újkorukban, azért sohasem lesznek. Anya mindig segít, kijön és törülget, Klári az nem segítene soha! Klári különben irodába jár és már pénzt is keres. De nagyon ideges. Irén kedvesebb és szelidebb, de foly­ton tanul szegény. A pesti iskolák olyan sokkal nehe­zebbek! Irén doktornő lesz majd és nagyon jól kell neki tanulni, hogy mindig tandíjmentes legyen — még könyvet is ingyen kap. Apa nem győzne mind a gye­rekeket taníttatni! Mindig friss vacsorát muszáj főzni anyának.,Ezt apa okvetlenül megkívánja, pedig a szomszédban sehol sem gyújtanak ilyenkor tüzet. Csak az ő kony­hájukban ég minden este a tűzhelyen. Akármi van: tojásos-galitska, virstli-paprikás, rizses-hús, újkrumpli vajjal, csak meleg vacsorának kell lenni, még ha nagymosás van, ha nagytakarítás van, vagy házi varrónő, ha akármi van, az mindegy. Apa nem eszik parizert vagy szafaládét, nem kér „pesties" vacsorát. Pesties, ezt úgy hangsúlyozzák náluk, hogy Babi hamar felfogja: Pesties a nem rendes, a könyvre vá­sárló, a kölcsönkéregető, az egyszer hopp, másszor hoppon élő, a moziba, színházba járó, szomszédoló, tücsökmódra könnyelműsködő,­­ ők szigorú, beosz­tott garason élő, önérzetes, komoly emberek, ők nem pestiek. Igen, apa megköveteli a meleg vacsorát, biztosan azért is kell annyi pénz. Igaz, hogy sokszor van dél­ről maradt főzelék, az is meleg vacsora, az pedig nem kerül olyan sokba. Egy délután, mosogatás közben odajön Ilonka az ajtóhoz. — Nincs cselédetek? — Nincs. Elment és még nem kaptunk másikat. — Te mosogatsz egyedül? — Persze. Hát ki? — A bátyád sose segít? Babinak nevetni kell, de igen, majd éppen a bátyja veszi kezébe a törlőrongyot! Ó, ilyesmire még csak nem is gondol! ■*— Hanem Klári, az kijöhetne egyszer segíteni. De az fél, hogy leesik az aranygyűrűje, ami nincs neki. Babi szájas ötletén mindketten nevetnek. — Segítsek? — kérdi a jó barátnő. Babi szeretné, ha segítene, de vidéken bele­nevelt házikisasszonyi kötelessége nem engedi, hogy elfogadja ezt az ajánlatot. — A, dehogyis! Te csak ülj le, itt a zsámolyra. — A hokkedlire ülök, jó? ... Hakkedli ... ez is milyen különös szó. Ezt is csak Pesten hallani. — Jó, mindjárt kész vagyok. Te, Ilonka, kijösz a Ligetbe? — Ki. Miért ne? — De biztos?­ — Biztos hát. Nemsokára úgyis varrni kell járni, hát most még kienged a mamám. Ilonka mégis csak segít törülgetni Babinak, hogy előbb elkészüljenek. Legalább anya nyugodtan alhat ebéd után s nem kell szegénykének még kijönni a mosogatáshoz is. Hamar készek, mert nagyon sietnek. Kapkodva rak­nak mindent a helyére, az edény ostoba csörömpö­lése, gurulása most vidám induló: gyerünk! Odafelé sok mindenről szó esik, az Illés-fiukról, hogy azok milyen rosszak, pedig elég gazdagok, de úgy látszik, minél gazdagabb valaki, annál rosszabb!... Beszél­nek a lichthofról, ahol titokzatos dolgok történtek s nagyrészt érthetetlenek. Rebesgetnek sok furcsát egy fiúról meg egy lányról, akik a földszinten laknak, Ilonka inkább érti... ő pesti. Rendes helyükre, a bokroktól elbújtatott köröcs­­kébe érnek ... Mindjárt, mindjárt itt lesznek a titko­sok ... ma megint utánuk lopódzunk, de persze csak a messziről, hogy észre ne vegyék ... Az idő várakozásban telik, ma még beszélni sincs kedvük. Ott motoszkál a fejükben az a lichthof-dolog. Nem is jön már a szerelmes pár, hiába lesik. — Te, menjünk el, jó? Ezek úgysem jönnek — indítványozza Ilonka. — Jó, menjünk. Sétifikálnak. Átfogják egymás nyakát. Nem is tudják, hogyan, a nagy játszókörhöz kerültek, a szökőkút mögé ... Mennyi itt a gyerek! Leülnek egy pad­ra, beszélgetni. Előszedik uzsonnáikat. Ilonka megint zsiroskenyeret hozott, a teteje meg is van paprikázva. Nem csúnya, de azért mégis rossz elgon­dolni, hogy hideg disznózsírt eszik. (Folytatása következik.) Nagy botrány a kamarában Bukarest, október 31. A kamara legutóbbi ülésén Duca belügyminiszter bejelentette, hogy a távollévő miniszterelnök nevében nyi­latkozatot kívált felolvasni, amelyben helyre­igazítja a kamara első ülésén a január 4-iki trónfosztási­ aktus ügyében tett nyilatkozatát. A miniszterelnök deklarációja azt kívánja megállapítani, hogy a sinaiai koronatanácson, amelyen az alkotmány módosítását elhatároz­ták, a parasztpárt nem volt ugyanazon az ál­lásponton, mint a nemzeti párt. Joaniicseu parasztpárti képviselő közbe­szól- Nem igaz! Daca: Önnek, képviselő úr, nincs erkölcsi alapja arra, hogy ilyen nagy horderejű kér­déshez hozzászólhasson. Ön úgy változtatta a pártokat, mint más a köpenyegét! Joanitescu erre a szónoki emelvényre sza­lad, hogy válaszoljon a belügyminiszternek, de olyan lárma támad, hogy nem jut szóhoz. A képviselők, különösen a liberálisok, csopor­tokba verődnek és egyesek fenyegetőleg kö­zelednek a szónoki emelvény felé. Az elnök hasztalan próbál csendet teremteni, a nagy tumultusban minden kísérlete csődöt mond, úgyhogy kénytelen az ülést berekeszteni. 3

Next