Ujság, 1927. november (3. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-04 / 250. szám

4 Hatalmas méretekben készül a rendezőség a­­­ossuth-szobor vasárnapi leleplezésére Ezer rendőr, díszfal, díszsátrak — Megérkezett Budapestre Kossuth Lajos turini íróasztala — A képviselőház tagjai a parlamentben díszmagyarban gyülekeznek az ünnepség előtt­ ­ Kossuth Lajos szobráról vasárnap fog le­hullani a lepel Magyarország ünneplő népe előtt, hogy a méreteiben is hatalmas művészi alkotás Budapest legszebb terén hirdesse a mának és holnapnak a nagy magyar szabad­sághős halhatatlan emlékét. Az Országház-tér, mely nemsokára, az Újság nagy visszhangú mozgalmának eredményeképpen, Kossuth La­jos nevét fogja viselni, már napok óta feketéi­ik az érdeklődők sokaságától. A kiváncsiak egyre váltakozó csapatai már magukban je­lentik a spontán lelkesedést, a közönyös pub­likum eleven megmozdulásában Kossuth La­jos felejthetetlen nevének hatóerejét. Csütörtökön leleplezési főpróba volt az Országház­ téren. Horvay János szobrász­művész és Halász székesfővárosi főigazgató jelenlétében nagy érdeklődő közönség szeme­­láttára hullott le egynéhány pillanatra a négy fehér sarokoszlopra kifeszített lepel. Percek alatt nagy tömeg­ verődött össze a főpróbára, de mielőtt a nézők sorain végigfuthatott volna a csodálkozás moraja, már ismét megfeszült a négy munkás kezében a zsinór s ismét el­borította a szoborcsoportozatot a lepel. A szobor mögött épülőben van egy hatal­mas bérház. Az építkező vállalat a hatemelet­­nyi magasságú állványszerkezeteket a főváros kívánságra az ünnepség miatt fehér lepellel vonatja be egészen s a ponyvákon az ország és a főváros címere fog nemzetiszinü szalagok között diszleni. , Magára a vasárnapi ünnepségre minden intézkedést megtett a rendezőség. A főkapi­tányság ezer gyalogos és lovasrendőrt vezé­nyel ki a rend fentartására. A rendőrökön kí­vül több cserkészcsapat vesz részt a kordon­ban. A szobor körül egyébként már napok óta éjjel-nappal kivezényelt rendőrőrszemek ál­lanak. A képviselőház háznagyi hivatala egyéb­ként ezúton közli, hogy a Kossuth-szobor le­leplezési ünnepségére a képviselőház tagjai Vasárnap délelőtt 10 órakor gyülekeznek a képviselőház olvasótermében s onnan VIII órakor testületileg vonulnak az országház főkapuján át a számukra fentartott helyekre. Ruházatuk díszmagyar, vagy fekete ünnepi öltöny lesz. Kossuth Lajos turini íróasztala Budapestre érkezett Kossuth Lajos történelmi értékű íróasztala, melyet Kossuth Turinban használt, annak­idején egy árverésen magánkézbe került Idő­közben Gábriel Wells, a magyar származású könyvkiadó megszerezte az ereklyét s most az ünnepség alkalmából a fővárosnak adomá­nyozta. Az íróasztal Budapestre érkezett s ideiglenesen a képviselőház elnöki fogadó­termébe került. Az íróasztallal együtt megér­keztek díszes kötésű könyvekben Jefferson emlékiratai is, melyeket Jefferson családja Kossuth Lajosnak szánt. Ezeket a köteteket is Gábriel Wells adományozta a magyar nem­zetnek. Szombaton és vasárnap Kossuth­­filmet játszanak a mozgókban Tasnádi-Szüts Adrás kezdeményezésére a Magyar Mozisok Egyesülete Kossuth-filmet készíttet s azt már szombaton este a főváros valamennyi mozgójában bemutatják. A film Kossuth Lajos életének főbb mozzanatait is­merteti, bemutatja a Kossuth Lajos életével összefüggő relikviákat. Kossuthot a filmen Odry Árpád alakítja. Vasárnap este ugyancsak valamennyi fő­városi mozgóban a délelőtti szoborleleplezési ünnepség filmfelvételeit mutatják be. Testületileg vesz részt az ünnepen a főváros tanácsa A tanács csütörtöki ülésén a Kossuth-szo­bor leleplezési ünnep előkészületeiről is tár­gyalt és elhatározta, hogy azon a törvényható­­sági bizottság küldöttségéhez csatlakozva, tes­tületileg vesz részt. Megbeszélték azokat a mó­dozatokat is, ahogyan a felvonulás és az elhe­lyezkedés történik. A rendezőbizottsággal egyetértően abban állapodtak meg, hogy a tör­vényhatósági bizottság és a­­ tanács tagjai az V. kerületi elöljáróság épületében találkoznak vasárnap délelőtt, innen vonulnak át menet­ben az ünnepség színhelyére. A felvonulás ünne­pélyes külsőségei következők lesznek: elöl négy díszruhás lovasrendőr nyitja meg a menetet, utána két díszruhás hajdú viszi a főváros ha­talmas selyemszalagos babérkoszorúját. A szé­kesfőváros lobogójával Vovszky János tör­vényhatósági bizottsági tag halad utánuk, tőle jobbról, balról égszü­rkékruhás városi csatló­sok, kezükben régi, 1848-as nemzetöri lobo­gókkal. A város zászlaját követi a tulajdon­­képeni küldöttség, a törvényhatóság és a ta­nács tagjai, élükön Ripka Ferenc dr. főpol­gármesterrel, Sipőcz Jenő polgármesterrel és az alpolgármesterekkel. A küldöttség tagjai csaknem teljes számban díszmagyarban lesz­nek. Utánuk a főváros tisztviselői haladnak, a menetet két oldalt csatlósok övezik és négy lovasrendőr zárja be. Fájdalommal jelentjük, hogy gyermekünk, test­vérünk Berger Elza hosszú szenvedés után, jobblétre szenderült Temetése f. bő 4 én, délelőtt h­al2 órakor lesz. Szülei­ Herger József és veje testvérei: Blaa Benjáminná, Ringer Bermanné, Wiener Mórné, Miksa, Lajos és neje megtört szível gyászolják. Fájdalomtól elszorult szivet jelentjük, hogy az önfeláldozó apa, szerető nagyapa, testvér és após Herskovits Jenő földbirtokos folyó évi november 2-án a munkának és gyermekeinek szentelt életének 63-ik évé­ben, m­ind de kínos szenvedés­ után meg­tért Teremtőjél­ez és hőn szeretett bol­dog emlékű hitveséhez. A nemeslelkü halottunk földi marad­ványait Budapesten folyó hó 3-án a rá­koskeresztúri temetőben helyeztük örök nyugalomra. Pihenése legyen békés, emléke áldott. Dr. Hajdú Leó, Hajdú József, Hajdú Géza, dr. Koronái Károly­né szül. Hajdú Ilona, Hajdú Aladár gyermekei, Hajdú Józsefné szül.­i Schlesinger Margit menye, dr. Köröndi Károly esje, Kor­ondi András és Marika, Hajdú vanita és Iván unokái és az egész gyá­szoló család. ÚJSÁG Merénylet a cseh nemzetvédelmi miniszter ellen Rájöttek automobiljára — A golyó nem találta Prága, november 3. Udrzal nemzetvédelmi miniszter autójára, amelyben a miniszter fe­lesége Karlsbadból Prágába tartott, Petrohrad község közelében merényletet követtek el. Amikor az autó kisebb erdő mellett haladt el, az útszéli árokból egy férfi ugrott ki és va­dászfegyverből rálőtt az autóra. A lövés foly­tán az autó üvegellenzője széjjeltört, sebesülés azonban nem történt. A merénylőnek sikerült az erdő bozótjai között elmenekülni. Azt hi­szik, hogy rablási kísérletről és nem politikai merényletről van szó. Két politika között Caillanx-ék németbarát politikával akarják megbuktatni Poincaré-t Paris, október 30. Kiadós nyári szünet után, amely alatt a képviselőház tagjai bőven ráértek kifürkészni az ország hangulatát, újra összeül a francia törvényhozás. Még alig né­hány napja úgy látszott, hogy a parlament új ülésszaka viharban fogantatik, sőt a vérme­­sebb ellenzékiek a kormány közeli bukásával számoltak. A képviselőház pénzügyi bizottsá­gában erős ellenzéke támadt Poincaré 1928-iki költségvetési javaslatának, amely mint az új ülésszak első tárgya kerül legközelebb napi­rendre. A bizottság szocialista és radikál-szo­­cialista tagjai, részint mert a nyári szünet so­rán alaposabban megismerhették választóik hangulatát, a drágaság és a nagy adók miatti panaszaikat, részint pedig mert a jövő eszten­dei általános képviselőválasztások előrevetődő árnyékát is súlyosan érzik magukon, ener­gikusan követelték Poincarétól, tegyen bizo­nyos módosításokat a javaslatain. A miniszter­elnök-pénzügyminiszter viszont a szokott ma­kacsságával kötötte magát. A konfliktus ha­mar kiélesedett. Az ellenzék minden okfejtése azonban megtört Poincaré ezen az egyetlen, de annál peremptóriusabb érvén, hogy a költségvetése semmi változást meg nem bír, mert ezzel a frank nehezen megszerzett stabi­litása is veszélyeztetve lenne. Már­pedig a frank tabui... Történjék idebenn most bármi, fenyegessen akármilyen intrika, Poincarénak ez a legbiztosabb pajzsa, ezt kapja tüstént maga elé: ő az, aki helyreállította az ország pénzügyi egyensúlyát, a frank azonban nem elég erős még, hogy megálljon a maga lábán. A frank és Poincaré szorosan egybenőtt egy­mással, együtt állnak és buknak, legalább ad­dig, ameddig a frank végleg nincs megszilár­dítva. A frank újabb megrendülésének veszedel­métől, a múlt évi pénzügyi zavarok rémétől azután a bizottságban is úgy megi­jedtek, hogy a támadásokat sietve abbahagyták és végül egyetlen szó változtatás nélkül fogadták el a budget-javaslatot. Nemcsak a frendőr-hajlan­­dóságú radikálisok Malvyval az élükön, de a szocialisták is Léon Blum és Vincent Auriol vezetése alatt, meghajoltak Poincaré­e félig tréfás, félig komoly argumentuma előtt: — Ha a javaslatomon változtatnak: a kor­mány lemond és a frank meginog. Már­pedig amikor két rossz: egy szilárd kormány és a bizonytalan frank közt kell választani, a kiseb­bik rossz még mindig a szilárd és erős kor­mány ...* Mert ez a kettő szabja meg most az egész belpolitikai helyzetet: a még mindig labilis frank és a jövő esztendei képviselőválasztások esélyei. Sőt, aki jobban a dolgok mélyére néz, valószínűleg arra a megállapításra eszmél, hogy e kettős szempont csak az igen érzékeny lelkiismereteket háborgatja, míg a politikusok túlnyomó része a frankkérdést merőben tech­nikai természetű problémának tekinti, amely legfeljebb a specialistákat­­érdekli, holott az ő gondolatát egyedül a jövő évi választások és mindenekelőtt a tulajdon megválasztásának kérdése foglalja le. Ami a frankot illeti, a vé­lemények felettébb megoszlanak. Vannak, akik azt hiszik, hogy a pénzügyi helyzet tulajdon­képen már teljesen szanálva van és egyedül Poincaré különleges érdeke kívánja, hogy e kö­rül még bizonytalanságok, kétségek maradja­nak fenn, amiket a miniszterelnök fenyegeté­sek és rémkeltések alakjában, kitűnően kihasz­nál a saját pozíciója erősítésére. Mások, vi­szont, főleg a kereskedelemhez és iparhoz kö­zelállók, akik az inflációs hónapokban rákap­tak a nagy keresetre és a Poincaré-féle pénz­ügyi politika e mostani, már régóta tartó böjti hónapjaiban csak annál jobban sínylik a sza­nálási krízis összes következményeit, holmi új „enrichissez vous!" jelszavával lépnek ki a porondra és váltig azt hangoztatják, hogy lé­nyegtelen, várjon a font 124 frankot ér-e, vagy 150-et, annál fontosabb ellenben, hogy" e jelen­legi gazdasági krízis valahára véget érjen, és hogy a Poincaré pénzügyi politikája alatt im­már hónapok óta sorvadó gazdasági élet vala­hára újra felpezsdüljön. ■ Kereskedők és iparosok, valamint a poli­tikai exponenseik, panaszkodnak. Az adó­­terhek csökkentését és főleg a terhek igazságo­sabb elosztását követelik. Agrárországban va­gyunk, agrárius kiváltságokkal és a városi lakosság úgy találja, hogy a földet kellene súlyosabban megadóztatni. A kormány, a kö­zelgő választásokra való tekintettel, persze a kecskét is, a káposztát is kímélni szeretné. Nagyobb adókkal nem terheli ugyan a mező­­gazdaságot, de úgy kíván a város kedvében járni, hogy a drágaság ellen küzd, ami viszont az őstermelők részéről vált ki igen vegyes ér­zelmeket ... Ennyi nyugtalanság, elégedetlen­ség, ellentétes áramlat és érdek küzd egymás­sal a polgári rétegeken felül — a szélsőbb bal­oldali törekvésekről nem is szólván. Ezt a sok­féle ellentétet aztán hogyan hagyhatnák figyel­men kívül azok, akik hat hónap múlva a man­dátumaik megújításáért állnak ki választóik színe elé?* A jövő évi választások és a mandátumért való gond lépett előtérbe a radikál-szociailistá­k most lezajlott évi kongresszusán is, amelynek lényegében arról kellett határoznia, hogy ez a francia nagy középpárt, a parlament derék­hada, Poincarét támogassa-e a szélső­jobb­oldallal való fegyverbarátságban, vagy pedig balra kanyarodjék, vissza a szocialistákhoz és majd újra a baloldali kartel csillagképe alatt vegye fel a választási harcot? A kérdés végül annyira kiéleződött, hogy már-már elkerül­hetetlennek tetszett a pártszakadá­s. A követ­kezménye az lett volna, hogy ez az ideológiá­jában merőben polgári párt, amely a harmadik köztársaság óta Franciaország sorsának és po­litikájának valóságos intézője, menthetetlenül kátyúba jut. Ha a jobboldali csoportja kiválik belőle és Poincaré politikája mögött a parla­ment szélső­jobbjához csatlakozik, a párt el­veszti azt az elemét, amelyik eddig hatékonyan egyensúlyozni tudta a pártnak másik, a dok­­trinér szocialisták felé hajló balszárnyát. Akkor aztán el kellett volna következnie egy második oszlásnak is és maradt volna végül, elszigetelten és magárahagyottan, egy radikál­­szocialista torzó, amelyik csupa habozás és ingadozás, amelyik nem tud védekezni se­­jobbra, se balra, hanem széjjelmorzsolódik két malomkő: a jobboldali biok és a baloldali szélsőségek között. A radikál-szocialisták jobboldali csoportja, Franklin­ Bouillon vezetésével, egy adott pilla­natban kivonult ugyan a kongresszusról, ez a tüntető séta az Aventinus-hegyhez azonban korántsem jelentett végleges szakadást. Sőt, A kongresszus egy olyan programm elfogadá­sával ért véget, amelyik a párt osztatlanságát tovább is lehetővé teszi és amellett a radikál­­szocialisták kezét szabadon hagyja úgy a jobb, mint a baloldal felé. Az új programm alapján, átmenetileg legalább, támogatni fog­ják ugyan Poincaré frankmentő politikáját, de anélkül, hogy ezért" a választásokra vo­­natkozólag is paktumot kötnének vele. " Nem buktatják meg egyelőre Poincarét és nem veszélyeztetik a frank sorsát. De viszont nem égetik fel azokat a hidakat se, amiket 1924-ben, ugyancsak a választási utilitarizmus teremtett meg köztük és a szélsőbaloldaliak között.* A kongresszuson, és főleg a kulisszái mö­gött, Cail­aux ezúttal újra igen nagy szerepet játszott és az agitációs tevékenységével elt árulta, hogy elérkezettnek látja az időt az akt­­ivabb ellenzékieskedésre. Caillaux-t láthatóan türelmetlenné teszi a Poincaré-rezsim túlságo­­san hosszú élettartama, arról nem is szólva, hogy e rendszeres és lassú szanálási politika sikere milyen mértékben sérti, bántja ezt azt, igen robbanékony, impetuózus embert, aki­nek kétségtelen zsenije, ugyanezen a feladaton, másfél év előtt, két izben is oly meglepő kis­darcot szenvedett. Caillaux a pártkongresszuson igen nagy, szónoki sikereket aratott. Mégis, amikor egy, adott pillanatban szembe kellett néznie azzal a lehetőséggel, hogy pártszakadásra kerül a sor, és hogy a radikál-szocialisták egy része a közel­jövőben talán a szocialisták táborába sodródik, ennél a Rubikonnál Caillaux ag­gódva hökkent vissza. Amikor így kénytelenül arra gondolt, hogy még az ő haladó szellemű pénzügyi koncepciója is milyen messzire ma­rad vissza a szocialista vagyon­dézsma és ki­sajátítási doktrínák mögött, egyben rá kel­lett eszmélnie arra is, hogy ami az ő politikai elgondolásában, 30 év előtt, még forradalmi gondolat volt, azóta éppen úgy megöregedett, mint közötte minden egyéb e világon. És bizo­nyára ráeszmélt, hogy e merész és forradalmi szocialista dezideriumok mellett a saját pénz­ügyi koncepciója ma tisztára reakciós, alig egy észrevehetetlen árnyalattal rózsaszínűbb, mint akár a legmaradibb Poincaré-féle gondolat. E perctől kezdve, a kongresszus tartamá­nak második felében Caillaux aztán megvál­toztatta a magatartását és egyszerre azok so­rában buzgólkodott, akik leginkább igyekez­tek megakadályozni a pártszakadást. A pár­tot együtt kell tartani, többek között azért, hogy ő, Caillaux, a kellő percben ne legyen majd csapatok nélkül maradt vezér. De vi­szont, aki ennyi hévvel gondoskodik róla, hogy csapatai legyenek maga körül, nyilván készül is valamire. És a pártkongresszus egyik nem utolsó eredménye ez a megismerés volt, hogy Caillaux fegyverkezik az új ülés­szakra. A budgetvita során egyik rendezője lesz a kormány elleni támadásoknak. De mert inopportunus lenne a kormányt a költ­ségvetési vitában megbuktatni, Caillaux és barátai a külpolitika és főleg a francia-német viszony jövendő kiépítése tekintetében állapí­tottak meg néhány olyan programmpontot, amelyet Poincaré-éknak nehéz követnie és amelyet viszont a szélsőbaloldal ex offo tesz a magáévá. E programmpontok egyébként nemcsak Németországot érdeklik közelebbről, de, közvetve, természetesen a világháború minden legyőzöttjét. Ezek az egyes pontok azonban még csak 1928-ban lesznek igazán aktuálisak, tehát pontosan akkor, amikor a költségvetés megszavazta után eljön az ideje megbuktatni Poincarét, azért, hogy a helyét egy baloldali kormány vegye át és hogy így az új választásokat is már ez a baloldali kor­mány vezesse... Adorján Andor PÉNTEK, 1927 NOVEMBER 4 toac-infe! bekeretezve azonnal szállítok Vidékre utánvéttel Gönczi Gyula, telefon J. 463—41.

Next