Ujság, 1927. november (3. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-04 / 250. szám
4 Hatalmas méretekben készül a rendezőség aossuth-szobor vasárnapi leleplezésére Ezer rendőr, díszfal, díszsátrak — Megérkezett Budapestre Kossuth Lajos turini íróasztala — A képviselőház tagjai a parlamentben díszmagyarban gyülekeznek az ünnepség előtt Kossuth Lajos szobráról vasárnap fog lehullani a lepel Magyarország ünneplő népe előtt, hogy a méreteiben is hatalmas művészi alkotás Budapest legszebb terén hirdesse a mának és holnapnak a nagy magyar szabadsághős halhatatlan emlékét. Az Országház-tér, mely nemsokára, az Újság nagy visszhangú mozgalmának eredményeképpen, Kossuth Lajos nevét fogja viselni, már napok óta feketéiik az érdeklődők sokaságától. A kiváncsiak egyre váltakozó csapatai már magukban jelentik a spontán lelkesedést, a közönyös publikum eleven megmozdulásában Kossuth Lajos felejthetetlen nevének hatóerejét. Csütörtökön leleplezési főpróba volt az Országház téren. Horvay János szobrászművész és Halász székesfővárosi főigazgató jelenlétében nagy érdeklődő közönség szemeláttára hullott le egynéhány pillanatra a négy fehér sarokoszlopra kifeszített lepel. Percek alatt nagy tömeg verődött össze a főpróbára, de mielőtt a nézők sorain végigfuthatott volna a csodálkozás moraja, már ismét megfeszült a négy munkás kezében a zsinór s ismét elborította a szoborcsoportozatot a lepel. A szobor mögött épülőben van egy hatalmas bérház. Az építkező vállalat a hatemeletnyi magasságú állványszerkezeteket a főváros kívánságra az ünnepség miatt fehér lepellel vonatja be egészen s a ponyvákon az ország és a főváros címere fog nemzetiszinü szalagok között diszleni. , Magára a vasárnapi ünnepségre minden intézkedést megtett a rendezőség. A főkapitányság ezer gyalogos és lovasrendőrt vezényel ki a rend fentartására. A rendőrökön kívül több cserkészcsapat vesz részt a kordonban. A szobor körül egyébként már napok óta éjjel-nappal kivezényelt rendőrőrszemek állanak. A képviselőház háznagyi hivatala egyébként ezúton közli, hogy a Kossuth-szobor leleplezési ünnepségére a képviselőház tagjai Vasárnap délelőtt 10 órakor gyülekeznek a képviselőház olvasótermében s onnan VIII órakor testületileg vonulnak az országház főkapuján át a számukra fentartott helyekre. Ruházatuk díszmagyar, vagy fekete ünnepi öltöny lesz. Kossuth Lajos turini íróasztala Budapestre érkezett Kossuth Lajos történelmi értékű íróasztala, melyet Kossuth Turinban használt, annakidején egy árverésen magánkézbe került Időközben Gábriel Wells, a magyar származású könyvkiadó megszerezte az ereklyét s most az ünnepség alkalmából a fővárosnak adományozta. Az íróasztal Budapestre érkezett s ideiglenesen a képviselőház elnöki fogadótermébe került. Az íróasztallal együtt megérkeztek díszes kötésű könyvekben Jefferson emlékiratai is, melyeket Jefferson családja Kossuth Lajosnak szánt. Ezeket a köteteket is Gábriel Wells adományozta a magyar nemzetnek. Szombaton és vasárnap Kossuthfilmet játszanak a mozgókban Tasnádi-Szüts Adrás kezdeményezésére a Magyar Mozisok Egyesülete Kossuth-filmet készíttet s azt már szombaton este a főváros valamennyi mozgójában bemutatják. A film Kossuth Lajos életének főbb mozzanatait ismerteti, bemutatja a Kossuth Lajos életével összefüggő relikviákat. Kossuthot a filmen Odry Árpád alakítja. Vasárnap este ugyancsak valamennyi fővárosi mozgóban a délelőtti szoborleleplezési ünnepség filmfelvételeit mutatják be. Testületileg vesz részt az ünnepen a főváros tanácsa A tanács csütörtöki ülésén a Kossuth-szobor leleplezési ünnep előkészületeiről is tárgyalt és elhatározta, hogy azon a törvényhatósági bizottság küldöttségéhez csatlakozva, testületileg vesz részt. Megbeszélték azokat a módozatokat is, ahogyan a felvonulás és az elhelyezkedés történik. A rendezőbizottsággal egyetértően abban állapodtak meg, hogy a törvényhatósági bizottság és a tanács tagjai az V. kerületi elöljáróság épületében találkoznak vasárnap délelőtt, innen vonulnak át menetben az ünnepség színhelyére. A felvonulás ünnepélyes külsőségei következők lesznek: elöl négy díszruhás lovasrendőr nyitja meg a menetet, utána két díszruhás hajdú viszi a főváros hatalmas selyemszalagos babérkoszorúját. A székesfőváros lobogójával Vovszky János törvényhatósági bizottsági tag halad utánuk, tőle jobbról, balról égszürkékruhás városi csatlósok, kezükben régi, 1848-as nemzetöri lobogókkal. A város zászlaját követi a tulajdonképeni küldöttség, a törvényhatóság és a tanács tagjai, élükön Ripka Ferenc dr. főpolgármesterrel, Sipőcz Jenő polgármesterrel és az alpolgármesterekkel. A küldöttség tagjai csaknem teljes számban díszmagyarban lesznek. Utánuk a főváros tisztviselői haladnak, a menetet két oldalt csatlósok övezik és négy lovasrendőr zárja be. Fájdalommal jelentjük, hogy gyermekünk, testvérünk Berger Elza hosszú szenvedés után, jobblétre szenderült Temetése f. bő 4 én, délelőtt hal2 órakor lesz. Szülei Herger József és veje testvérei: Blaa Benjáminná, Ringer Bermanné, Wiener Mórné, Miksa, Lajos és neje megtört szível gyászolják. Fájdalomtól elszorult szivet jelentjük, hogy az önfeláldozó apa, szerető nagyapa, testvér és após Herskovits Jenő földbirtokos folyó évi november 2-án a munkának és gyermekeinek szentelt életének 63-ik évében, mind de kínos szenvedés után megtért Teremtőjélez és hőn szeretett boldog emlékű hitveséhez. A nemeslelkü halottunk földi maradványait Budapesten folyó hó 3-án a rákoskeresztúri temetőben helyeztük örök nyugalomra. Pihenése legyen békés, emléke áldott. Dr. Hajdú Leó, Hajdú József, Hajdú Géza, dr. Koronái Károlyné szül. Hajdú Ilona, Hajdú Aladár gyermekei, Hajdú Józsefné szül.i Schlesinger Margit menye, dr. Köröndi Károly esje, Korondi András és Marika, Hajdú vanita és Iván unokái és az egész gyászoló család. ÚJSÁG Merénylet a cseh nemzetvédelmi miniszter ellen Rájöttek automobiljára — A golyó nem találta Prága, november 3. Udrzal nemzetvédelmi miniszter autójára, amelyben a miniszter felesége Karlsbadból Prágába tartott, Petrohrad község közelében merényletet követtek el. Amikor az autó kisebb erdő mellett haladt el, az útszéli árokból egy férfi ugrott ki és vadászfegyverből rálőtt az autóra. A lövés folytán az autó üvegellenzője széjjeltört, sebesülés azonban nem történt. A merénylőnek sikerült az erdő bozótjai között elmenekülni. Azt hiszik, hogy rablási kísérletről és nem politikai merényletről van szó. Két politika között Caillanx-ék németbarát politikával akarják megbuktatni Poincaré-t Paris, október 30. Kiadós nyári szünet után, amely alatt a képviselőház tagjai bőven ráértek kifürkészni az ország hangulatát, újra összeül a francia törvényhozás. Még alig néhány napja úgy látszott, hogy a parlament új ülésszaka viharban fogantatik, sőt a vérmesebb ellenzékiek a kormány közeli bukásával számoltak. A képviselőház pénzügyi bizottságában erős ellenzéke támadt Poincaré 1928-iki költségvetési javaslatának, amely mint az új ülésszak első tárgya kerül legközelebb napirendre. A bizottság szocialista és radikál-szocialista tagjai, részint mert a nyári szünet során alaposabban megismerhették választóik hangulatát, a drágaság és a nagy adók miatti panaszaikat, részint pedig mert a jövő esztendei általános képviselőválasztások előrevetődő árnyékát is súlyosan érzik magukon, energikusan követelték Poincarétól, tegyen bizonyos módosításokat a javaslatain. A miniszterelnök-pénzügyminiszter viszont a szokott makacsságával kötötte magát. A konfliktus hamar kiélesedett. Az ellenzék minden okfejtése azonban megtört Poincaré ezen az egyetlen, de annál peremptóriusabb érvén, hogy a költségvetése semmi változást meg nem bír, mert ezzel a frank nehezen megszerzett stabilitása is veszélyeztetve lenne. Márpedig a frank tabui... Történjék idebenn most bármi, fenyegessen akármilyen intrika, Poincarénak ez a legbiztosabb pajzsa, ezt kapja tüstént maga elé: ő az, aki helyreállította az ország pénzügyi egyensúlyát, a frank azonban nem elég erős még, hogy megálljon a maga lábán. A frank és Poincaré szorosan egybenőtt egymással, együtt állnak és buknak, legalább addig, ameddig a frank végleg nincs megszilárdítva. A frank újabb megrendülésének veszedelmétől, a múlt évi pénzügyi zavarok rémétől azután a bizottságban is úgy megijedtek, hogy a támadásokat sietve abbahagyták és végül egyetlen szó változtatás nélkül fogadták el a budget-javaslatot. Nemcsak a frendőr-hajlandóságú radikálisok Malvyval az élükön, de a szocialisták is Léon Blum és Vincent Auriol vezetése alatt, meghajoltak Poincarée félig tréfás, félig komoly argumentuma előtt: — Ha a javaslatomon változtatnak: a kormány lemond és a frank meginog. Márpedig amikor két rossz: egy szilárd kormány és a bizonytalan frank közt kell választani, a kisebbik rossz még mindig a szilárd és erős kormány ...* Mert ez a kettő szabja meg most az egész belpolitikai helyzetet: a még mindig labilis frank és a jövő esztendei képviselőválasztások esélyei. Sőt, aki jobban a dolgok mélyére néz, valószínűleg arra a megállapításra eszmél, hogy e kettős szempont csak az igen érzékeny lelkiismereteket háborgatja, míg a politikusok túlnyomó része a frankkérdést merőben technikai természetű problémának tekinti, amely legfeljebb a specialistákatérdekli, holott az ő gondolatát egyedül a jövő évi választások és mindenekelőtt a tulajdon megválasztásának kérdése foglalja le. Ami a frankot illeti, a vélemények felettébb megoszlanak. Vannak, akik azt hiszik, hogy a pénzügyi helyzet tulajdonképen már teljesen szanálva van és egyedül Poincaré különleges érdeke kívánja, hogy e körül még bizonytalanságok, kétségek maradjanak fenn, amiket a miniszterelnök fenyegetések és rémkeltések alakjában, kitűnően kihasznál a saját pozíciója erősítésére. Mások, viszont, főleg a kereskedelemhez és iparhoz közelállók, akik az inflációs hónapokban rákaptak a nagy keresetre és a Poincaré-féle pénzügyi politika e mostani, már régóta tartó böjti hónapjaiban csak annál jobban sínylik a szanálási krízis összes következményeit, holmi új „enrichissez vous!" jelszavával lépnek ki a porondra és váltig azt hangoztatják, hogy lényegtelen, várjon a font 124 frankot ér-e, vagy 150-et, annál fontosabb ellenben, hogy" e jelenlegi gazdasági krízis valahára véget érjen, és hogy a Poincaré pénzügyi politikája alatt immár hónapok óta sorvadó gazdasági élet valahára újra felpezsdüljön. ■ Kereskedők és iparosok, valamint a politikai exponenseik, panaszkodnak. Az adóterhek csökkentését és főleg a terhek igazságosabb elosztását követelik. Agrárországban vagyunk, agrárius kiváltságokkal és a városi lakosság úgy találja, hogy a földet kellene súlyosabban megadóztatni. A kormány, a közelgő választásokra való tekintettel, persze a kecskét is, a káposztát is kímélni szeretné. Nagyobb adókkal nem terheli ugyan a mezőgazdaságot, de úgy kíván a város kedvében járni, hogy a drágaság ellen küzd, ami viszont az őstermelők részéről vált ki igen vegyes érzelmeket ... Ennyi nyugtalanság, elégedetlenség, ellentétes áramlat és érdek küzd egymással a polgári rétegeken felül — a szélsőbb baloldali törekvésekről nem is szólván. Ezt a sokféle ellentétet aztán hogyan hagyhatnák figyelmen kívül azok, akik hat hónap múlva a mandátumaik megújításáért állnak ki választóik színe elé?* A jövő évi választások és a mandátumért való gond lépett előtérbe a radikál-szociailisták most lezajlott évi kongresszusán is, amelynek lényegében arról kellett határoznia, hogy ez a francia nagy középpárt, a parlament derékhada, Poincarét támogassa-e a szélsőjobboldallal való fegyverbarátságban, vagy pedig balra kanyarodjék, vissza a szocialistákhoz és majd újra a baloldali kartel csillagképe alatt vegye fel a választási harcot? A kérdés végül annyira kiéleződött, hogy már-már elkerülhetetlennek tetszett a pártszakadás. A következménye az lett volna, hogy ez az ideológiájában merőben polgári párt, amely a harmadik köztársaság óta Franciaország sorsának és politikájának valóságos intézője, menthetetlenül kátyúba jut. Ha a jobboldali csoportja kiválik belőle és Poincaré politikája mögött a parlament szélsőjobbjához csatlakozik, a párt elveszti azt az elemét, amelyik eddig hatékonyan egyensúlyozni tudta a pártnak másik, a doktrinér szocialisták felé hajló balszárnyát. Akkor aztán el kellett volna következnie egy második oszlásnak is és maradt volna végül, elszigetelten és magárahagyottan, egy radikálszocialista torzó, amelyik csupa habozás és ingadozás, amelyik nem tud védekezni sejobbra, se balra, hanem széjjelmorzsolódik két malomkő: a jobboldali biok és a baloldali szélsőségek között. A radikál-szocialisták jobboldali csoportja, Franklin Bouillon vezetésével, egy adott pillanatban kivonult ugyan a kongresszusról, ez a tüntető séta az Aventinus-hegyhez azonban korántsem jelentett végleges szakadást. Sőt, A kongresszus egy olyan programm elfogadásával ért véget, amelyik a párt osztatlanságát tovább is lehetővé teszi és amellett a radikálszocialisták kezét szabadon hagyja úgy a jobb, mint a baloldal felé. Az új programm alapján, átmenetileg legalább, támogatni fogják ugyan Poincaré frankmentő politikáját, de anélkül, hogy ezért" a választásokra vonatkozólag is paktumot kötnének vele. " Nem buktatják meg egyelőre Poincarét és nem veszélyeztetik a frank sorsát. De viszont nem égetik fel azokat a hidakat se, amiket 1924-ben, ugyancsak a választási utilitarizmus teremtett meg köztük és a szélsőbaloldaliak között.* A kongresszuson, és főleg a kulisszái mögött, Cailaux ezúttal újra igen nagy szerepet játszott és az agitációs tevékenységével elt árulta, hogy elérkezettnek látja az időt az aktivabb ellenzékieskedésre. Caillaux-t láthatóan türelmetlenné teszi a Poincaré-rezsim túlságosan hosszú élettartama, arról nem is szólva, hogy e rendszeres és lassú szanálási politika sikere milyen mértékben sérti, bántja ezt azt, igen robbanékony, impetuózus embert, akinek kétségtelen zsenije, ugyanezen a feladaton, másfél év előtt, két izben is oly meglepő kisdarcot szenvedett. Caillaux a pártkongresszuson igen nagy, szónoki sikereket aratott. Mégis, amikor egy, adott pillanatban szembe kellett néznie azzal a lehetőséggel, hogy pártszakadásra kerül a sor, és hogy a radikál-szocialisták egy része a közeljövőben talán a szocialisták táborába sodródik, ennél a Rubikonnál Caillaux aggódva hökkent vissza. Amikor így kénytelenül arra gondolt, hogy még az ő haladó szellemű pénzügyi koncepciója is milyen messzire marad vissza a szocialista vagyondézsma és kisajátítási doktrínák mögött, egyben rá kellett eszmélnie arra is, hogy ami az ő politikai elgondolásában, 30 év előtt, még forradalmi gondolat volt, azóta éppen úgy megöregedett, mint közötte minden egyéb e világon. És bizonyára ráeszmélt, hogy e merész és forradalmi szocialista dezideriumok mellett a saját pénzügyi koncepciója ma tisztára reakciós, alig egy észrevehetetlen árnyalattal rózsaszínűbb, mint akár a legmaradibb Poincaré-féle gondolat. E perctől kezdve, a kongresszus tartamának második felében Caillaux aztán megváltoztatta a magatartását és egyszerre azok sorában buzgólkodott, akik leginkább igyekeztek megakadályozni a pártszakadást. A pártot együtt kell tartani, többek között azért, hogy ő, Caillaux, a kellő percben ne legyen majd csapatok nélkül maradt vezér. De viszont, aki ennyi hévvel gondoskodik róla, hogy csapatai legyenek maga körül, nyilván készül is valamire. És a pártkongresszus egyik nem utolsó eredménye ez a megismerés volt, hogy Caillaux fegyverkezik az új ülésszakra. A budgetvita során egyik rendezője lesz a kormány elleni támadásoknak. De mert inopportunus lenne a kormányt a költségvetési vitában megbuktatni, Caillaux és barátai a külpolitika és főleg a francia-német viszony jövendő kiépítése tekintetében állapítottak meg néhány olyan programmpontot, amelyet Poincaré-éknak nehéz követnie és amelyet viszont a szélsőbaloldal ex offo tesz a magáévá. E programmpontok egyébként nemcsak Németországot érdeklik közelebbről, de, közvetve, természetesen a világháború minden legyőzöttjét. Ezek az egyes pontok azonban még csak 1928-ban lesznek igazán aktuálisak, tehát pontosan akkor, amikor a költségvetés megszavazta után eljön az ideje megbuktatni Poincarét, azért, hogy a helyét egy baloldali kormány vegye át és hogy így az új választásokat is már ez a baloldali kormány vezesse... Adorján Andor PÉNTEK, 1927 NOVEMBER 4 toac-infe! bekeretezve azonnal szállítok Vidékre utánvéttel Gönczi Gyula, telefon J. 463—41.