Ujság, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-24 / 19. szám

4 Serédi Jusztin biboros hercegprímás búcsúbeszédet mondott Pannonhalmán Serédi Jusztin dr. bíboros hercegprímás a magyar bencésrend főmonostorában tölti szerdáig napjait. A prímás pihenni kívánt, de itt is napról-napra küldöttségek, üdvözlések foglalják le minden idejét. A kolostorban a hercegprímás a rend egyszerű fekete reverendáját hordja és ha munkája közben időt tud szakítani, szívesen látogatja meg celláikban a pátereket. Vasárnap délelőtt Serédi Jusztin a pannonhalmi egyházközségtől búcsúzott el. Először vette fd ez alkalommal égő vörös bíborosi díszruháját és Szent Márton templomában Gácsér K. József perjel díszes ünnepi miséje plán prédikációt intézett híveihez. A szerzetesek és a novictusok karingben, páros sorokban indultak el, hogy ünnepi menetben hozzák el a templomba a bíboros hercegprímást. A főapáti lakosztály előtt Bárdos Rémig főapát csatlakozott a menethez és a palotában már asszisztenciális kíséretével biborruhába öltözve várta a menetet a prímás. A templomba az Ecce Sacerdos Magnus hangjai mellett vonultak be s a hívek térdre borultak. Serédi Jusztin a szeretet parancsának követését hirdette prédikációjában az egyházzal és a hazával szemben. Az egyház — mondotta a hercegprímás — a legszegényebbet is a fejedelmek sorába tudja állítani. Nagyon szeressétek a hazát is, mert a haza az Isten gondolata. Most az ország újjáépítésében óriási fontosságú kérdések megoldása előtt áll az ország. Tegyen mindenki eleget kötelességének és akkor ismét becsülete lesz a magyarnak az egész világon. A prédikáció után a primás a főoltárnál érces hangon intonálta a főpapi áldást, majd megáldotta a templom térdre omló népét. Hétfőn délelőtt az esztergomi főegyházmegye püspökeinek hódoló tisztelgését fogadta a hercegprímás, majd a püspököket ebéden látta vendégül. SERÉDI JUSZTINIÁN HERCEGPRÍMÁS ESZTERGOMI INSTALLÁCIÓJÁNAK PIOGRAMMJA Serédi Jusztinián dr. esztergomi érseket, Magyarország bíboros-hercegprimását január 29-én, vasárnap délelőtt iktatják be Esztergomban az érseki székbe. Az installáció fényes ünnepségek keretében zajlik le. A programmot most állították össze, mely szerint a bíboros-hercegprimás szombaton érkezik Esztergomba. A hercegprímás vonaton teszi meg az utat, éppen ezért Esztergom vármegye határában, Leányváron a járás főszolgabirája, Dorogon pedig Esztergom vármegye alispánja üdvözli, akiknek kíséretében délután 4 óra 03 perckor érkezik az Esztergom vasúti állomásra, ahol a város polgármestere mond üdvözlőbeszédet, mely után díszes bandériumtól kisérve a fellobogózott és a feldíszített utcákon keresztül vonul be a városba. Utána a primási palotában fogadja a káptalan, a papság, a katonai és polgári hatóságok, valamint a katolikus egyesületek és intézmények, női szerzetesrendek küldöttségeinek üdvözlését. Este az esztergomi polgárság az esztergomi dalárdával az élén lampionos felvonulást és szerenádot rendez a prímási palota előtt. Január 29-én, vasárnap reggel lesz az installáció, amelyre az Országos Katolikus Szövetség reggel 7 óra 10 perckor a nyugati pályaudvarról különvonatot indít, amely reggel 9 óra 10 perckor érkezik Esztergomba. A különvonaton utaznak a felsőház, a képviselőház, a katonai és polgári hatóságok, valamint a budapesti plébániák, szerzetesházak, katolikus intézmények, egyesületek, körök küldöttségei. A szövetség a küldöttségek tagjai számára 25%-os menetdíj kedvezményt biztosított. Valamennyi budapesti résztvevő az esztergomi bazilikába szóló belépőjegyet az Országos Katolikus Szövetség irodájában kaphatja meg. Vidéki küldöttségek közvetlenül Esztergomban a hercegprímási irodában jelentsék be részvételüket, ahol jegyeiket is kapják. Felkéri tehát az Országos Katolikus Szövetség, hogy mindazok, akik részt vesznek az installáción, hogy a felsőház tagjai a felsőház háznagyirodájában, a képviselőház tagjai a képviselőház háznagyi irodájában, a szerzetesrendek, a plébániák, egyesületek és intézmények pedig az Országos Katolikus Szövetség központi irodájában, Budapest, IV., Ferenciek tere 7. legkésőbb január 27-ig, azaz péntek déli 12 óráig jelentkezzenek. Az installáció január 29 én, azaz vasárnap délelőtt pont 10 órakor kezdődik. A küldöttségeket vivő különvonat vasár ,nap 14 óra 30 perckor indul Esztergomból és 10 óra 27 perckor érkezik vissza Budapestre. Az Országos Katolikus Szövetség különvonatára érvényes 25%-os menetdi'kedvezményes jegyek ára ' Budapest—Esztergom és vissza I. osztályon 7 pengő 95 fillér, a II. osztályon 4 pengő 80 fillér, a III. osztályon pedig 3 pengő 75 fillér. Ez a jegy '■ csakis a különvonatra érvényes. Mindennemű felvilágosítást az Országos Katolikus Szövetség középponti irodája ad. KEDD, 1928 JANUÁR 24 ÚJSÁG MŰSORON KÍVÜL LEPRÁN ALUL NEM ADJÁK Páris, január 17. A tucat francia regény között, amit az ember minden hónapban átlapoz, mindig akad három-négy (s minden hónapban akad), ami kárpótolja az olvasót a fáradságáért ,bár ezek a regények többnyire nem nyertek semmiféle irodalmi díjat, így sikerül néha ebben az áradatban fülöncsípni egy-két kis műremeket, sodródó, sülyedő és kallódó szépségeket, amiket valahogy menthetetlenül elnyel az irodalmi börze forgataga. Sok a könyv és sok a jó könyv; az utóbbi időben alkalmam volt olvasni néhány francia regényt új, fiatal, jórészt ismeretlen íróktól, s az ember olvasás közben állandóan megemelgeti akalapját, hogy micsoda harcikészségek vonulnak itt föl, micsoda fegyverzetek, egy imi-tudás, ami már valahogy olyan kész, anynyira a vérükben van, hogy szinte kivánatos, ha valaki kevésbé tud közöttük írni, dadog egy kicsit, verekedik a kifejezéssel és megcsinálással egy kicsit. A háború óta itt szóhoz és levegőhöz jutott egy generáció, ami kezdi megtalálni a hangját. Egészen mellékesen, két ilyen regény között, általánosságban két apró megfigyelést legyen szabad ezekről az új francia regényekről följegyezni. Ez az új generáció úgy tud komponálni, ahogy csak franciák tudnak — anélkül, hogy súlyt fektetne a regényben az akcióra. A java ezeknek az új regényeknek nagyszerűen megkomponált, prózában írott, háromszázoldalas versek — lírai, emberi cselekmény, analitika, belső tájak, minimálisra redukált külső akció. Mindehhez joga van az írónak, amíg meg bírja csinálni — s ezek az ördöngős franciák egész regényciklusokra terjedő lírai szufflával rendelkeznek — az olvasó igazságtalanul reklamál akciót mindaddig, amig az író el bírja látni regényét igazi, belső konstrukcióval. Ez ízlés dolga. Villiers de l’Isle Adam 1870 körül társaságban említette, hogy analitikai regényt készül írni, aminek cselekménye annyi, hogy egy kisburzsoá, egy rentier vasárnap kirándul vidékre s csak a vonatban veszi észre, hogy otthon feletette a pénztárcáját. — Nos és ! — kérdezték a hallgatók. — Ostoba kérdés — felelte l’Isle Adam — ha történne benne még valami, akkor már egy második kötetet írnék. Valami furcsa, enyhe idegenkedés, szinte megvetés az, amivel az új francia regény mellőzi a külső, bővérű, sokfigurás, fogható akciót, — ugyanakkor, amikor az exotikum talán soha oly fontos deus ex machiie a francia regényben nem volt, mint éppen ma, 1927. és 1928. regényeiben. Ezek a hősök, akiknek bajuk van Európával, vagy egy nővel, vagy a pénzzel, vagy a faji kérdéssel, vagy szexuális problémákkal, előszeretettel menekülnek Indiába, Polinéziába és a Kongóba ahhoz, hogy a regényélményt, ami esedékes, suhogó pálmák és vonító hiénák távlatában adják elő. Ennek is megvan az oka, amint tudjuk s a magyarázat kézenfekvő és érthető. Ez az akciót pótló staffage az, ami az olvasóval szemben megkönnyíti az író analitikai munkáját, — egy pusztán szexuális problémát szívesebben fogad el a publikum, ha sakálok vonílanak hozzá egy sáslevélből összefont kunyhóban, mintha a telefon csenget hozzá egy harmadik emeleti lakásban Párisban. És aztán a menekülés, mert Európában esteledik, amint ezt halljuk és tudjuk. Ettől a staffagetől függetlenül marad a jó öreg, kipróbált cselekmény; az ember, aki a bőre alatt titkokat és nyavalyákat hordoz s aki talán mégis gyógyítható, csak jó mélyen bele kell hasítani. Ez a boncolási eljárás az, ami ezekben az új regényekben radikális, lenyűgöző, hideg, fölényes és megkapó. Kár, hogy a páciens a végén többnyire belehal. Az még semmi, hogy belehal, hanem legtöbbnyire leprában hal bele — a lepra, az a minimális effektus, amivel az uj francia regény dolgozik, egy valamirevaló fiatal író ma már nem is adja leprán alul, ha tart a reputációjára valamit. A leprát Claudel fémjelzése vezette be a francia irodalomba s a lepra és a leprához hasonló effektus az uj regénynek mindennapos betevőfalatja, ami nélkül az egész cselekmény elsorvad és éhenhal. Ha húsz-harminc év előtt egy regényben itt-ott agyonvertek egy öreg uzsorásasszonyt, egész generációk suttogtak az irtózatos bűntény lelki motívumairól évtizedeken át. Ma a legtöbb kiadó fejcsóválva utasít vissza egyszerű kéjgyilkosságokat, amiket világtól elmaradt vidéki fiatalemberek arcuk verejtékében írnak meg regénynek. A kéjgyilkosság alapfeltétele ma az, hogy Polynéziában történjen, s a kunyhó előtt, ahol a kéjgyilkosság folyik, egy leprás és egy elefantiázisban szenvedő háziszolga tarokkozzanak. A pestis egy kissé lejárta már magát. Ezzel szemben a gyermeköngyilkosság aztán olyan nélkülözhetetlen, mint régebben a nagymama, aki süket és nem érti pontosan, amit a fiatalok mondanak neki. Mindez nem baj, de érdekes. Minden szimpatikus líraiság mellett el lehet valahogy úgy is képzelni az új regényt, hogy az analízis majd közeledik egyet az akcióhoz és viszont és így, tudomány és művészet karöltve, sikerrel immunizálják a leprát. (m. Vérmérgezésben meghalt Stódé János dr. a finkáslisztesitó vezérigazgatója .—■—BBBBB— I Egy daganat felkaparása idézte elő a vérmérgezést — Kedden délután temetik A Munkásbiztosító Intézet fiumei úti palotájának homlokzatán fekete lobogókat lenget a szél. Bódé János dr. kormányfőtanácsos, az intézet vezérigazgatója, hétfőn reggel fél hét órakor alig negyvenkétéves korában meghalt. Súlyos veszteség érte ezzel a Munkásbiztosító Intézetet, amelyet éppen most szerveztek át és amelynél nagy feladat hárult volna Ródé János dr. kivételes szakismeretére. Ródé Jánost, alig negyvenkét éves korában, egy jelentéktelen, elhanyagolt kis pattanásnak felkaparása ölte meg. A hatalmas szervezetű, atlétaválló és határtalan munkabírású Ródé János, aki naponta tizenkét-tizenhárom órát dolgozott, ügyet sem vetett arra a kis felkapart daganatra, ami a lábán volt. Még akkor sem hitte, hogy komoly dologról lehet szó, amikor a hőmérséklete negyven fokra emelkedett. Azt hitte, egyszerű influenzáról van szó és láztól gyötörten is folytatta munkáját, szervezte át az egyes osztályokat és beosztotta a még kinevezett új tisztviselőket. De érezte már gyengeségét és Huszár Károlylyal, a Munkásbiztosító elnökével, arról beszélt, hogy hosszabb szabadságra megy, szívgyöngeséget tapasztal magán, szüksége volna tehát a pihenésre. Úgy tervezte, hogy Olaszországba utazik. Lévay József és Boross József magántanárokkal, a Munkásbiztosító Intézet főorvosaival, a napokban alaposan megvizsgáltatta magát s a professzorok a felső lábszárán találtak egy felvakart daganatot. A daganat az infekció jeleit mutatta. Ekkor tudta meg Bódé János, hogy a hőmérséklet emelkedése nem az influenzából kifolyólag van, hanem azt a vérmérgezés okozza. Az orvosok azonnal beszállították a Munkásbiztosító uzsoki utcai kórházába, ahol megvizsgálta még Bakay Lajos egyetemi tanár is. A vizsgálat után konzílium volt, és az orvosok úgy határoztak, hogy a már üszkösödő daganatot fel kell nyitni. A műtétet Lévay József magántanár hajtotta végre és az sikerült is. De már nem segített. A teljesen elgyengült fizikumon szívgyengeség lépett fel. Az orvosok előre látták, hogy Bódé János élete már menthetetlen. Azonnal közölték ezt Vass József népjóléti miniszterrel, Dréhl Imre államtitkárral és Huszár Károlylyal, akik meg is látogatták a kórházban. Bódé eszméleténél volt, nagyon jól tudta, hogy a vérmérgezés kerülete egyre nagyobb lesz és egyre aggályosabb. Az orvosok azonban ennek ellenére sem veszítették el reményüket. Minden eszközt felhasználtak, hogy hátha sikerül megmenteni az életnek. Tegnap délután azután világossá vált előttük, hogy igyekezetük kilátástalan. Bódé János éjszaka agonizálni kezdett és reggel fél hét órakor csendesen meghalt. könnyebben elviseli, ha --C) reMelire, uzsonnára Ma efly csésze tejben 3 káfejfel /i\ véskanál OVOMALTINE-val edzi magát. l|\j fuSflw&yitf^ i (ii%1uiMÍÍíl'ríViüimg özvegye és három fia vették körül halállal ágyát. Bódé János aránylag fiatalon érte el magas állását, mely a helyettes államtitkári rangonak felel meg. A postatakarékpénztár számvevőségében mint egyszerű díjnok kezdte meg pályáját, munka közben tanulgatott, úgy szerezte meg a doktorátust. 1908-ban, húsz esztendővel ezelőtt lépett az Állami Munkásbiztosító Hivatal szolgálatába, majd mint számtanácsos onnan került az Országos Munkásbiztosító Intézethez. Később Kiss Adolf igazgató kérésére innen az akkor még szociáldemokrata vezetés alatt álló Budapesti Betegpénztár szolgálatába lépett és mint titkár a segély, ügyeket vezette. Mikor a háború kitört, már aligazgató volt. Be kellett vonulnia, mint az egyes honvédek hadnagya küzdött a háborúkban és a Kárpátokban hadifogságba esett. Az oroszok a krasznojarszki hadifogolytáborba szállították, ahol tökéletesen megtanulta a cspészmesterséget. Tiszttársainak ő készítette a cipőket. A háború végeztével a Shunko fedélzetén saját költségén jött haza. Idehaza az ál- Sámtól kérték a hadifoglyok a viteldíj megtérintését, de megtagadták. Ródé nevében próba, pert indítottak a kincstár ellen és meg is nyerték azt. Ródé meg is kapta pénzét, a többi hadifogoly pedig most jut egyezség folytán ahhoz. Hazaérkezése idején a Munkásbiztosító Pénztár szervezetét gyökeresen megváltoztatták. A Pénztárban ugyanis az autonómia természetes következményeként a munkások és munkaadók bizalmi embereiket ültették be a tisztviselői székekbe. A szociáldemokraták különösen sok emberüket helyezték el a Pénztárban, amely vezetésük alatt igen hatalmas szervezetté nőtte ki magát. A kommün után az ellenforradalmi elemek felülkerekedésekor óriási elánnal vetették rá magukat a keresztényszocialisták a Pénztárra, ahonnan, szinte kivétel nélkül távozniok kellett azoknak, akiket bensőbb szálak fűztek a szocialistákhoz. Ilyen politikai okok miatt a Pénztárnak nagyon tehetséges, igen szakavatott vezetőtisztviselők hagyták el helyüket és különösen akuttá vált a vezérigazgatói állás betöltése, amikor Alapi Viktor dr. igazgató nyugdíjaztatta magát és a munkadók blokja igazgatói állását foglalta el. Ekkor állították Bódét a Pénztár élére. Az új vezérigazgató igen hatalmas munkát végzett. A munkás* biztosítót tovább fejlesztette, igen sok nagy*szabású intézménnyel gazdagította. Halála igen súlyos csapást jelent az intézetre. Vass József népjóléti miniszter, amikor megtudta Ródé János halálát, azonnal kitüzette a népjóléti minisztériumra is a gyászlobogót. A minisztériumban mindenki, aki csak ismerte Bódé kedves egyéniségét, lebilincselő modorát, fájdalmas megdöbbenéssel vette halála hírét. De ugyanilyen nagy a részvét a munkásoknál és a munkaadóknál is, akik szerették, tisztelték jóakaratát és igazságszeretetét. Vass József miniszter és Dréhl Imre államtitkár részvéttáviratot intéztek a családjához, a temetésen is képviseltetik magukat, amely kedden délután három órakorr lesz a Kerepesi-temető halottasházából a főváros által adományozott díszsírhelyre. Rend a görög hadseregben Athén, január 23. (Az Újság tudósítójának távirata.) Alexander Mazarkis görög hadügyminiszter kijelentette, hogy miután ismét helyreállították a rendet a görög hadseregben, hivatását befejezettnek tekinti és azt hiszi, hogy vezérkarfőnöki állását ismét elfoglalhatja és a hadügyminiszteri tárcát átadhatja. (United Press.) Berlinbe utazik a román külügyminiszter San Remo, január 23. (Az Újság tudósítójának távirata.) Németország új római követe, Comnes kijelentette, hogy Titulescu román külügyminiszter, aki jelenleg itt tartózkodik, még e hó vége előtt visszatér Berlinbe, ahol a 10 milliárd kitevő német okkupációs pénzekről és a román aranydepók visszafizetéséről fog tárgyalni. Stresemann dr. német külügyminiszter utazását valószínűleg el fogja halasztani Titulescu látogatásáig. Valószínű, hogy a román külügyminiszter berlini tartózkodása után Parisba fog utazni, hogy ott egy kölcsön tárgyalásán résztvegyen. (United Press.)