Ujság, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-24 / 19. szám
HEPP, 1928 JANUÁR 24 ÚJSÁG Az Újság sakkversenyén Abonyi István felállította a szimultán játék új rekordját Hat vereség, húsz remi, a többi győzelem — 11 óra 15 percet játszott egyfolytában — Szombat délután 6 órától vasárnap hajnali fél hétig tartott a küzdelem — A győztesek és a remizők Vasárnap reggel a hajnali órákban már hirdették az Újság kiadóhivatalának plakátjai, hogy Abonyi István mester sikeresen befejezte sakkszimultán világrekordkísérletét, amennyiben százöt játékos ellen játszva, nagyszerű eredményt ért el. Eredménye számarányban is túlszárnyalja Capablanca szimultán világrekordját. A világbajnokság második helyezettje ugyanis százhárom játékos ellen szimultánozott, ezzel szemben Abonyi István százöt ellenféllel mérkőzött az Újság versenyén, akik közül csupán hatnak sikerült őt legyőzni, más hússzal remizett, a hátralévő partikat mind megnyerte. Vasárnapi számunkban az éjfél utáni órákig közöltük az izgalmas és nagyszabású verseny lefolyását és eredményét. Éjfél után harminc győzelme volt Abonyinak és ekkor kezdtek kidőlni az ellenfelei. Tizenkét óra tíz perckor van az első remi. Baum Elemér, a Budapesti Sakk Kör tagja, eldöntetlent ajánl fel, melyet Abonyi el is fogad. Pontosan öt óra és tízperces játék után jutott el a mester idáig. Két órakor éri az első vereség. Hochfelder Gyula győzelmet csikar ki tőle skandináv játszmáiban: vezérgyalog, királygyalog ellen. Ami számunkra különösen szép és megható, a közönség érdeklődése a szombat délutáni óráktól kezdve egész a vasárnap hajnalba nyúló órákig nem csökkent. Állandóan két-háromszáz főnyi közönség hullámzik az Otthon termeiben, ahol bizony az asztalokon egyre kevesebbek lesznek a sakktáblák, Abonyi sorra befejezi a partikat és így jut el 2 óra 30 perckor az egyetlen női ellenfélig, akinek remire ajánlja a játszmát. Agyenge” ellenfél erősnek bizonyult, Faragó Klári, aki a nőii játékosok legelső klasszisába tartozik és nagyon szép eredménnyel szerepelt a budapesti nemzetközi hölgyversenyen, elfogadja a lovagiasan felajánlott eldöntetlent és hét félórás játék után boldogan kel fel a sakktábla mellől. Faragó Klári eredménye nagyon becsülendő és elismerésre méltó, ő egyébként Grácban az egyetem jogi fakultását hallgatja és bizonyára ién a mostaninál is szebb eredményekkel fogja gazdagítani a magyar sakkozás történetét. Kritikus percek: négy vereség kettő és három között — eddig megfejthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy miért — Abonyira nézve kritikus percek következnek. Hatvan perc alatt egymásután három partit veszít. Maga sem tudja, hogy miért, hiszen nem érzett fáradtságot, állóképessége, frissessége, ötletessége nem csökkent, úgy látszik, erre a kritikus időpontra jutottak a legveszedelmesebb ellenfelük. Mert le kell szögeznünk, nehéz munkája volt Abonyinak. A szimultánnál nem szokták szigorú számítás alá venni, de sportszerűség szempontjából természetesnek találják, hogy a szimultánozó sakkozó ellen méltó ellenfelek jelentkeznek. A szakértők szerint Capablanca, amikor százhármas világrekordját felállította, nagyrészt gyenge és kezdő játékosok ellen küzdött. Ellenfeleinek nagy százaléka amerikai farmerek közül került ki, akiknek soha nem állt módjukban komoly játékossal játszani. Abonyi ellenfelei ezzel szemben kitűnő, erős középjátékosok, sőt vannak közöttük a közepesnél nagyobb tehetségek is. Különösen a fiatal gárda jeleskedik, a fiatalok a legszívósabbak. A százöt játékos között nagyon sok a klubbajnok, talán még több a pestkörnyéki és vidéki városok bajnoka. Diósgyőr, Eger, Hatvan, Diósjenő legjobb játékosai küzdenek az asztaloknál a pestiek és pestkörnyékiek mellett. Igazán felejthetetlen a kép, amikor hosszú perceken át elgondolkoznak egy-egy lépés fölött, mely exisztenciális a pártira nézve! Legtöbbjük, aki nem érez magában elegendő erőt, a szabályok értelmében tanácskozik, segítőtársakat, tanácsadókat vesz maga mellé, bátran mondhatjuk, hogy Abonyi nem százöt, hanem kétszázötven-háromszáz játékos ellen küzd. Hajnali hat óra, finis! Három órakor negyvenöt győzelmet könyvelhet el magának. Négy órakor ötvenhárom győzelme van, tizenhárom remis és négy vesztett játszma, öt órakor hatvanhat győzelem, tizenhat remis és mindig csak négy vesztes partit Most következik a finis. Az utolsó órák mn,rtiv-:tett küzdelemben, az agy végsőkig megerőltetett munkájával, a testi és fizikai kondíciónak a maximumig való fokozása! Fél hatkor tizenkilenc ellenfél áll még Abonyival szemben. Hat órára ebből csak kilenc maradt. Hat óra tizenöt perckor fejezi be az utolsó partit. Az utolsó kilenccel tehát tizenöt perc alatt végzett. Tizenöt perc alatt újabb két veszteség éri, a három legeslegutolsó parti közül pedig egyet eldöntetlenre ajánlanak fel (elfogadja ugyan, de csak némi töprengés után, mint aki a végsőkig akar menni a győzelemért), két partit pedig megnyer... A győztesek és a remizek Most már kész az eredmény. Abonyi győztes ellenfelei a következők: Zteller Dezső, Berger Imre, Károly Sándor és Lajos, Krammer Sándor, Rosenfeld Andor és Hochfeld Gyula. Eldöntetlent értek el vele szemben: Kaffka László, Frank József, Löwinger Ernő, Bartos Pál, Schlachtovszky Ferenc, ifjabb Tomasits Béla, Breitner Béla, Polgár Rudolf dr., Háy György, Bamberger Géza, Fuchs Jakab, Weisz Imre, Majkó Sándor, Simon Róbert, Selinger Imre, Baum Elemér, Ébneth Sándor, Kálmán József, Faragó Klári és Goldsmann Géza dr. A szakértők kiszámítják, hogy Abonyi István összes játékideje 11 óra és 15 perc. Egyegy játékosra pontosan 6 perc és 20 másodperc jut. Az elért eredmény 85 százalékos győzelmet jelent, ami világviszonylatban szenzációs és e pillanatban már, amikor a külföldi sakklapok tudósítói szétkürtölték a hírt, a földkerekség minden sakkozója, a világmesterek, nagymesterek, bajnokok, a nagyvárosok játékosai és az apró eldugott falvak sakkbarátai tudják, hogy Capablanca százhárom játékos elleni eredménye már a múlté, Abonyi István magyar mester százöt játékos elleni 85 perces győzelmével felállította a szimultán sakkozás új világrekordját. Ha össze akarjuk hasonlítani például ezt az eredményt Aljechin legutóbbi budapesti szimultánozásával, akkor őszintén és a számadatok alapján mondhatjuk, hogy a számszerűséget figyelembe véve (Aljechin 42 játékos ellen mérkőzött), Abonyi eredménye összehasonlíthatatlanul jobb és kiemelkedő. A magyar sakk méltó világhírnevéhez E pillanatban tehát a sakkozás történetében újabb jelentős fejezethez érkeztünk, amikor már túlmegyünk az emberi elme és munkabírás hétköznapi határain, amikor már valóban rendkívüli produkciószámba megy az a teljesítmény, amit a sakkmester végez s ami mindenekfölött azt jelenti, hogy a magyar sakk ezzel a teljesítménnyel ismét bebizonyította, hogy világviszonylatban a legelsők közé kell állítani... Talán csak annyit mondjunk még el itt, amikor őszinte örömmel leszögezzük, hogy boldogok vagyunk, az Újság nem várt és nem kért hálát és köszönetet a verseny rendezéséért. Elejétől fogva azok között voltünk, akik minden munkánkkal és áldozatkészségünkkel igyekeztünk a magyar sakkozást elősegíteni és természetesnek tartjuk, hogy ezt a versenyt mi rendeztük és mi hoztuk létre. Az érdem, a hála és az elismerés elsősorban Abonyi István mesteré, másodsorban azoké a valóban lelkes és népszerű sakkozóké, akik kitartással küzdöttek ellene, harmadsorban pedig a Magyar Sakk Szövetségé, mely szeretettel támogatta az Újságot munkájában. Ismételten köszönetet kell mondanunk mindazoknak, akik pártfogásukkal hozzájárultak Abonyi mester eredményéhez, hálásak vagyunk az Otthon Kör igazgatóságának, hogy helyiségeit rendelkezésünkre bocsátotta és mindezekkel szemben nem ígérhetünk egyebet, legközelebb ismételten be fogjuk bizonyítani, hogy a magyar sakk-kultúra igaz, lelkes barátai vagyunk. 105 játszma után két gyorsparti A nagyszerű mérkőzés történetéhez tartozik még az az epizód, mely abban a pillanatban történt, amikor Abonyi István mester tizenegy óra tizenötperces játékidő után az utolsó lépést tette a sakktáblán. Amikor befejezte a százötödik játszmát , akik ott álltunk körülötte, megéljeneztük, a kezét szorongattuk és gratuláltunk neki, a lelkesedők táborából így szólt hozzá valaki: — Nos, kedves mester, most hajlandó vagyok önt kihívni két gyorsjátszmára! Reich Lajos ismert pesti mesterjátékos volt. Abonyi, akin a fáradtságnak és a kimerültségnek legcsekélyebb jelei sem látszottak, mosolyogva így válaszolt: — Boldog örömmel!... S már le is ült a sakktábla mellé és alig tíz perc alatt lejátszott Reich Lajos ellen két úgynevezett gyorsjátszmát. Az elsőt elvesztette, a másodikat fölényesen megnyerte. Aztán, mintha mi sem történt volna, így szólt: — Most pedig menjünk le egy kávéházba reggelizni. — Holott még nem is vacsorázott. * A Magyar Sakk Szövetség és az Újság szerkesztősége Abonyi István ellenfelei közül a győzteseknek és a remizőknek könyvjutalmat ajánlott fel. Azok a játékosok tehát, akiket fentebb a győztesek és remizők között név szerint felsoroltnak, szerdától kezdve jelentkezhetnek az Újság szerkesztőségében (V., Vilmos császár-út 34. szám) Damnovits A. János kollégánknál, hogy a könyvjutalmaikat átvegyék. Nagygyűlésen követelték a szocialisták a béke revizióját A szociáldemokrata párt vasárnap a régi képviselőházban nagygyűlést tartott és azon a párt képviselőtagjai nagyközönség jelenlétében foglalkoztak a trianoni béke revíziójának kérdésévé. Kábák elnöki beszédében hangsúlyozta, hogy a párt megalkuvás nélkül köveseli az igazságtalan békeszerződés revízióját. Farkas István országgyűlési képviselő beszéde elején Bethlen István gróf miniszterelnök politikájával foglalkozott és azt mondotta, hogy Bethlen gróf elfelejtette a háború pusztításait, ma is azt a politikát akarja folytatni, amely a háború előtt Magyarország politikája volt. Ahol az egypárt rendszere uralkodik — mondotta Farkas István — ott diktatúra van, ahol pedig diktatúra lehet, ott az egész közigazgatás és közélet korrupttá válik. Nem a külföld miatt, hanem a magyar nép érdekében küzdünk a demokráciáért. Propper Sándor szólalt fel ezután: — Aki a revíziót akarja — mondotta —, annak akarnia kell a demokráciát is, mert aki a demokráciát nem akarja, az elveti magától a revízió gondolatát. Maga a miniszterelnök állította fel azt a tételt, hogy vagy neki, vagy a demokráciának buknia kell. A történelem erői nem a demokráciát fogják elsodorni. Mi álljuk és folytatjuk a harcot, de hol vannak azok, akiket a közelmúlt küzdelmei mellé állítottak, hol vannak az Ugron Gáborok, a Bárczy Istvánok, a mandátummal felruházott politikai napraforgók? És hol van az a szabadelvű sajtó, amely naponként liberális reggelit, ebédet és vacsorát tálal fel a közönségnek, de amely a kormánytól vár parancsokat arra, hogy mit írjon. Mi mindezeket tetemre hívjuk és számon kérjük tőlük az árulást, amelyet a demokráciával szemben elkövettek. Ugyanebben az időben az óbudai munkásotthonban is nagygyűlést tartottak a szociáldemokraták. Óbudán Kéthly Anna, Györki Imre és Várnai Dániel képviselők szólaltak fel. Az ügyeletes rendőrtisztviselő, aki már Györki Imre beszéde közben is figyelmeztette a szónokot, Várnai Dánieltől megvonta a szót. Várnai azt fejtegette ugyanis, hogy Magyarországon a demokrácia még az 1867. év előtti állapotban van. A rendőrkapitány figyelmeztetésére Várnai ingerült hangon így kiáltott fel: — Kapitány úr, ezért ön még felelni fog. Erre történt a szómegvonás. Lobmayer Jenő tanácsnok, Abonyi István, Bartos Árpád szövetségi kapitány A játékosok és a közönség az Újság versenyén. Jobbról a harmadik Marúczy Géza. Balról álló alakok: Lestyán Sándor. Mellette ülnek: Marúczy Géza, Lobmayer Jenőta- mögötte Fleissig Sándor. A képről nagyon jól látható, hogy a sakkozók mögött mily nagy nácsnok és Fleissig Sándor. Jobbról oldalt Abonyi István, előtte Bartos Árpád áll. számú érdeklődő közönség csoportosult. 3