Ujság, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

SZERDA, 1928 FEBRUÁR 1 ÚJSÁG Ki lesz a pesti zsidó hitközség új elnöke? Megindult a küzdelem Lederer Sándor örökéért — Bizalmas tanácskozások az elnökjelöltek személyének kiválasztásáról — Dési Géza, Glü­cksthal Samu, Székely Ferenc és Kaszab Aladár neveivel kezdődik az agitáció Márciusban választja meg a hitközség az új elnököt A pesti zsidó hitközség február végén vá­lasztja újból képviselőtestületét, de külön­böző körökben már most megindult a mozga­lom és az agitáció Lederer Sándor dr.-nak, a hitközség nemrég elhunyt elnökének öröksé­géért is, bár ennek a fontos tisztségnek a be­töltésére előreláthatólag csak március folya­mán, az új elöljáróság megválasztása után fog sor kerülni. Az új hitközségi elnök megválasztásának a problémája megbízható információnk sze­rint napok óta komolyan foglalkoztatja azo­kat a tényezőket, akik a pesti izraelita hitköz­ség mai vezetőségében szerepet játszanak és az elnök személyének megválasztása jófor­mán teljesen elcsendesítette azokat az izgal­makat, melyek a hitközség belső életében je­lentékeny képviselőtestületnek a kijelölésével és választásával egyébként járni szoktak. Azokról a bizalmas tanácskozásokról, me­lyek a pesti zsidó hitközség elnöki tiszt­ségének betöltése körül folynak, egyelőre nem tájékoztatják hivatalosan a hitközség tagjait, mert az új elöljáróság lesz hivatva az elnök­­választás ügyét érdemlegesen letárgyalni és a jelöltek személyében megállapodni. Annyit azonban mégis sikerült megtud­nunk, hogy kik azok, akiknek személye a márciusi elnökválasztás során komolyan kombinációba jöhet. Értesülésünk szerint a hitközség mai ve­zetőségének tekintélyes része Dési Géza dr. országgyűlési képviselőt szeretné Le­derer Sándor örökébe megválasztani. Dési megválasztása érdekében erőteljes agi­táció indult meg Ehrlich G. Gusztáv és a kö­rülötte csoportosuló hitközségi vezetők részé­ről, akik egész bizonyosra veszik, hogy Dési Géza személyét a hitközség tagjainak nagyob­bik része őszinte rokonszenvvel fogadja a reprezentálni tudást és tekintélyt követelő pozícióban. Ezzel szemben van a hitközség vezetősé­gében egy másik frakció, mely Glücksthal Samu dr. ügyvédet, a törvényhatósági bizott­ság tagját látná szívesen a hitközség elnöki szé­kében. A különböző tanácskozások során termé­szetesen más nevek is felmerültek. Nagyon valószínű, hogy az elnökjelöltek sorában lesz Székely Ferenc udvari tanácsos is és sokan vannak, akik Kaszab Aladár megválasztását óhajtanák. Mindenesetre érdekes és izgalmas elnöki­választási küzdelemre van kilátás és ma még teljesen illuzórikus volna az ered­mény felől jóslásokba bocsátkozni. Mind­egyik jelöltnek vannak hívei, akik erőteljes agitációt kezdenek a döntő erőmérkőzés előtt egy számukra kedvező választási atmoszféra kialakulásáért. Február 26-án választják meg az új kép­viselőtestületet, melynek összetétele körül­belül eldönti azt a kérdést is, hogy a hitközség többsége kit óhajt vezető elnökéül azok közül, akiket az új elöljáróság erre a díszes pozícióra méltónak tart és kijelöl. ehelyett, hogy: 350 amelyet megszokott vagyonának fix jelképeként te­kinteni. Ennek a diagrammnak a látványa kellemetlen érzéssel töltötte el, mély vonásaiban hasonlóan ahhoz az érzéséhez, amikor nyilvánvalóvá lett előtte annak a vöröshajú iskoláslánynak az álnoksága. Gondter­helten ráncolta össze szemöldökét. — Lefelé megyek a lejtőn — suttogta. Valami sajátságos kivonási művelet útján el­döntötte magában, hogy ezek szerint eddig hatvankét fontot költött el. — A torhoz való sült kalács... — mondta ma­gában, magyarázatot próbálva keresni. Az a boldog álom, amelyben élt, hosszú meleg napokról, széles utakról, végtelen élvezetes órákról, most hirtelen, mint valami elvarázsolt dolog, eltűnt. Hirtelen ismét visszazökkent a világ régi gazdasági rendjébe, amely meghatározza a munkát, előírja a kötelességet, megakadályozza a frázisgyártást és el­zavarja a derűt. Lábai előtt látta tátongani a Wood Street és környékének félelmetes mélységeit. Ezenfelül házassági ígéretet tett Miriamnak, sőt mi több, tényleg el is akarta venni! Vacsoránál meglehetős szórakozott volt. Később aztán, amikor Mrs. Johnson valami kis fejfájással le­feküdni ment, beszélgetésbe kezdett Johnsonnal. — Itt az ideje, öregem, hogy utánanézzek vala­minek — mondta. — Hogy az ember csak így kószál és üzleteket nézeget, az nagyon szórakoztató, öregem, de végre is ideje volna már valamelyiknél meg­állapodni. — Hát mit mondtam mindig? — diadalmasko­dott Johnson. — Hogy gondolod például, mennyi pénz kellene ahhoz a sarki üzlethez? — kérdezte Mr. Polly. — Végre csakugyan elhatároztad magad rá? — Igen, ha valami elfogadható ajánlatot kapnék, öregem. De tegyük fel, hogy a dolog észszerű, mit gondolsz, mennyi pénz kell hozzá? Johnson odament a szekrényhez, kivett egy leve­let és letépte róla a hátsó tiszta felét. — Hát számítsuk ki — mondta titkos megelége­déssel. — Nézzük csak, mi volna a legkevesebb, ami kellene hozzá. Nekigyürkőzött a munkának és Mr. Polly úgy ült mellette, mint egy iskolásgyerek, figyelve a nagy szürke számok alakulását, amelyek dönteni voltak hivatva kis vagyonkája fölött. — Milyen folyó kiadásokkal kell számolnunk? töprengett Johnson, megnedvesítve a ceruzáját. — Legyünk tisztában elsősorban ezzel. Adó? ... Körülbelül egyórai fejtörés után Johnson kije­lentette­— Szűkösen elegendő, de viszont van egy eshető­séged. — Hm — mondta Mr. Polly —, hát mit kíván­hat többet rendes ember. — Egy dolgot mindenesetre megtehetsz. Efelől már érdeklődtem. — Mi legyen az, öregem? — kérdezte Mr. Polly. — Kiveheted a boltot a fölötte levő lakás nél­kül is. — Ez nagyon is kétlaki dolog volna — mondta Mr. Polly. — Nem éppen, de úgy gondolom, hogy sokat megtakaríthatnál, ha megmaradnál itt nálunk, miután úgy is egyedül vagy. — Erre még nem gondoltam, öregem — mondta Mr. Polly és magában azon töprengett, hogy milyen szükségtelen most Miriam. — Nyolcvan fontot számítottunk az árukra — mondta Johnson. — Természetesen hetvenöt az öt fonttal kevesebb lenne. De sokkal többet már nem faraghatunk le belőle. — Nem bizony — ismerte el Mr. Polly. — Ez az egész nagyon érdekes — mondta John­son, kihajtva az összehajtogatott papírlapot. — Ma­gam is néha azt kívánom, hogy bárcsak lenne egy saját üzletem a fix jövedelem helyett. Természetesen könyveket is kell majd vezetned. — Persze, az ember végre is tudni akarja, hogyan áll. — Én kettős könyvitelt vezetnék — ajánlotta Johnson. — Eleinte kissé komplikált, de végül is ez a legjobb. — Mutasd csak azt a papírt — mondta Mr. Polly és úgy vette a kezébe, mint az az ember, aki bevenni készül valami haszontalan orvosságot és értetlen szemmel nézegette unokabátyjának szépen rajzolt számjegyeit. — Well — mondta Johnson és nyújtózkodva fel­állott —, ideje lefeküdni. Inkább aludj rá egyet, öre­gem. — Rendben van — felelte Mr. Polly, anélkül, hogy megmozdult volna, mert jól tudta, hogy úgy fog ma éjszaka aludni, mintha töviságyon pihenne Borzalmas éjszakája volt, olyan, mint az éven­kénti szabadság végén, csak még sokkal rosszabb. Olyan volt, mint amikor egy újonnan érkezett fogoly még egyszer visszanéz a fákra és a külső világra a börtön kapuján keresztül... — Megszököm a tengerre —, suttogta magában Polly, de tudta, hogy ehhez nem elég férfi. — Elvá­gom ezt az undok nyakamat! Aztán összeszedte magát. Miriamra gondolt és egy kis ideig csendben feküdt... — Nos, öregem? — érdeklődött Johnson, ami­kor Mr. Polly lejött a reggelihez és Mrs. Johnson vá­rakozóan nézett rá. Mr. Polly még sohasem érzett ilyen kellemetlennek egy reggelit. — Még egy-kétnapi időt kérek, öregem, hogy egy kicsit megforgassam a fejemben — mondta. — El fogják kaparintani az orrod elől — je­gyezte meg Johnson. A sorsába való beletörődésnek ebben az utolsó pár napjában voltak idők, amikor eljegyzése egész jelentéktelen körülménynek tűnt fel előtte, viszont voltak momentumok — ezek különösen éjszakán­ként, amikor megterhelte a gyomrát Mrs. Johnson sajtospiritusával —, amikor eljegyzése oly baljóslatú és végzetes ténynek látszott szemében, hogy sokszor már az öngyilkosságra gondolt. Viszont voltak olyan idők is, amikor egész határozottan vágyakozott a há­zasság után, mindenáron, ha már ez az idea egyszer eszébe jutott. Aztán megpróbálta időrendben vissza­idézni magában házassági ajánlatának körülményeit, de sohasem sikerült megállapítania, hogy mi volt az, ami végső kirobbanásra vitte a dolgot. Közben, egyre gyakrabban járt át Staitonbe, jó sokat csókolózott az unokahugaival általában és Miriammal különösen és ezt nagyon érdekesnek és izgalmasnak találta. Úgy látszott, hogy valamennyien tudnak a dologról. Min­­nie fájdalmasan beletörődött sorsába. Mrs. Larkins valóban szokatlan melegséggel vette körül és rend­szerint nagyszerű házi-jamet készített a teához. Vi­szont sehogy sem tudta elhatározni magát arra, hogy kibérelje az üzletet, noha az esküvő egyre jobban kö­zeledett és a bérleti szerződés már készen állt, úgy hogy csak nevét kellett volna aláírnia. Egy reggel, rögtön azután, hogy Mr. Johnson ki­ment az állomásra, Mr. Polly kitolta biciklijét az or­szágidra, aztán felment a hálószobájába, feltűnés nél­kül becsomagolta hosszú, fehér hálóinget, egy fésűt és egy fogkefét, bejelentette a kíváncsiskodó Mrs. Johnsonnak, hogy „elmegy egy-két napra kiszellőz­tetni a fejét", aztán felpattant a kerékpárra és „a tro­pikus vidékek és az egyenlítő felé", azaz Anglia déli tengerpartja irányába fordult, vagy még pontosab­ban: arra felé, ahol a kis Fishbourne község szuny­­nyadt a napsütésben. (Folytatása következik.) Elkészült az elmúlt esztendő legnagyobb találmánya: a szénporral fűtött mozdony Berlinbe érkeztek a MÁV kiküldöttei • Megnézték a próba­­mozdonyt és a magyar vasutaknál való alkalmazásáról tárgyalnak A legsilányabb szenet is fel lehet használni a mozdonyok fűtésére Négy esztendő kísérleteinek eredménye Berlin, január 29. (Az Újság berlini munkatársától.) Berlintől huszonhárom kilo­­méternyire, Henningsdorfban van Németor­szág egyik legnagyobb mozdonyépítő telepe. Próbajáratok és kísérletezések céljára annyi sínpár szeli keresztül a hatalmas gyárat, hogy méltán tekinthet irigységgel nem egy nagyvá­ros a szerény Henningsdorfra. Mintegy négy esztendővel ezelőtt érdekes kísérletek kezdődtek a telepen. Morgenroth Albert dr. mérnök találmányával folytak a próbálkozások, amelyek most, négy évvel ké­sőbb termették meg értékes gyümölcsüket, a szakértők véleménye szerint is teljesen hibát­lanul működő szénporral fűtött mozdonyt. A szabadalom tulajdonosa az AEG, amely helyet adott a kísérleteknek. Egyelőre a szakértők­nek és az érdekelteknek kis csoportja tud még csak arról, hogy a szénporral fűtött mozdony készen áll, mert gondosan elzárt kapuk őrzik a nagyjelentőségű találmányt. Amióta a nagy államok vasúttársaságai megtudják, hogy a modern technikának mi­lyen fejlett csodája született Henningsdorfban, azóta sorban küldik megbízottaikat Berlinbe, hogy a szabadalom kihasználására megálla­podásokat kössenek az AEG-vel. A múlt héten járt itt a román államvasutak elnöke és ma a MÁV megbízottai látogatták meg a hennings­­dorfi telepet. A Magyarországgal folytatandó hivatalos tárgyalások megindulása előtt mentünk ki a berlini magyar követség két titkárával, Ne­­meshegyi Oszkár dr.-ral és Bogdán Ivánnal Henningsdorfba. Kleinow tanácsos, a moz­donygyár vezetője, aki európai h­írű szakértője a vasútépítőiparnak, egyik munkatársát állí­totta mellénk vezetőül. Villanymozdonyok, emelődaruk és egész vasúti szerelvények sor­fala között haladunk és negyedórás séta után kissé szabadabb területre jutunk. Keresztül­lépünk néhány sinen és előttünk a hatalmas mozdony, amelyet szénporral fűtenek. Első pillantásra alig különbözik a többi mozdony­tól, amelyet a telepen láttunk. A Reichsbahn egyik leghasználtabb mozdonytípusát alakítot­­ták­ át a szénporral való fűtésre. Az egyetlen, ami szembe tűnik, hogy a mozdony szenes­kocsiján nincsen szén, hanem egy hatalmas vashenger. Ebben van a szénpor, ami nem egyéb, mint szénből őrölt liszt. Felmászunk a mozdonyra. Odafönt olajos­­kezű, piszkos ruhájú mozdonyvezető fogad bennünket és­­ bemutatkozik: Albert Mor­genroth dr. A feltaláló, vagy legalább is a kü­lönféle meglévő találmányok praktikus fel­használója és tökéletesítője- Mindjárt bele­kezd a magyarázatba. A nagy vashengerből, amelyik a szénporoskocsivá előléptetett sze­­neskocsira van rászerelve, két csövön keresz­tül jut a szénpor a kazánba oly módon, hogy egy egyszerű gőzturbina levegővel keveri a szénport és belefuttatja a nagy kazán gyom. _3

Next