Ujság, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-05 / 29. szám

VASÁRNAP, 1928 FEBRUÁR 5 ÚJSÁG említettem, egyelőre maga sem tudja, milyen stádiumban van. Az általános típus a lányok számára , hogy mi a neve, nem tudom, de nálamnál beavatottabbak sem tudják. Szóval ez megfelel a mi régi, istenben boldogult fel­sőbb leányiskolánknak. Többnyire magánis­kolákból fejlődött ki és lett államosítva, így a legnagyobb és legismertebb, a Schwarzwald­­iskola is. A lelkes, örökifjú és nagyon energikus dr. Eugenie Schw­warzwald két kis szobács­kában, néhány hasonlókép lelkes tanár segítségével kezdte meg a modern lány ne­velési, ma a belváros egyik legszebb bér­palotájának­ több emeletén és tetőtorra­­szán működik a gyersackkerttől a reál­­gimnáziumig. Ő maga már csak a nevét adja az iskolának és inkább szociális munkát végez — de nagy a rajongói száma és tavaly, működése 25. év­fordulóján impozánsan mutatkozott meg az a nagy megbecsülés, melyben itt általánosan ré­szesül. A „derűs iskola" az ő eszméje. A fegye­lem az ő iskolájában nem kötelező tan­tárgy — viszont a kirándulások alól csak or­vosi bizonyítvánnyal vonhatják ki magukat a tanulók. Hogy ez nem gyakori eset, az el­képzelhető, ellenben maguk a tanerők pro­pagálják leginkább a kirándulásokat, am­eny­­nyiben jutalmul helyezik kilátásba őket. Például „amelyik osztály a legtöbb tejet fogyasztja" (nem tudom, mily misztikus ér­deke a tanügynek a tejfogyasztás?!, az ki­rándul. Torna, torna,játékok, úszás télen-nyáron, mind szent ügyek! Természetesen a mér­sékelt áru hangverseny-, színház- és Uránia-jegyek is. A felsőbb osztályok minden télen 8—10 napos sikurzusra mehetnek, 20—25 lány egy cso­portban 4—5 tanárnő vezetésével. Az egész ellátás és tanítás összesen 50 schillingbe ke­rül és a gyerekek felejthetetlen napokat töl­tenek el. Valami menhelyben, iskolában lak­nak, kicsit fáznak, kicsit éheznek — de ra­gyogó színben és kedvben jönnek haza. A testkultuszon kívü­l van még más tár­gya is az iskolának — és ez az, ami a derűt borúra változtatja. A lányiskolákban különös súlyt helyeznek a felsőbb osztályokban a „há­zias kiképzésre". Persze tanulnak mindent, ami kell, nyelveket is, de nagyon sok időt szánnak varrásra, kalaposságra, sőt főzésre is. Talán kicsit többet ülnek a varrógép mel­lett (egyhuzamban 2—3 órát), mint kellene,­­de az egészségük azért csorbítatlan, viszont a produkcióik nem egészen versenyképe­sek — legalább egyelőre nem. A főzés pláne még kívülálló áldozatokat is­­követel: egy-egy távolabb lakó tanuló, ha délután ismét dolga van az iskolában, haza sem megy, hanem ott költi el a nyolcadiko­sok főztjét — talán nem mindig nagy lelke­sedéssel. Mindezen praktikus tárgyak is ma­­turaanyagnak számítanak, beleértve a ker­tészkedést és gyermekkertészetet is — szóval a bécsi iskola mindent megtesz, hogy szak­képzett, igazán rátermett nőket neveljen. Eléri-e a célját: a jövő fogja megmutatni, amikor a modern leány kikerül az életből Strasser Leona. Lelkünk asszonyos estje Emberem, párom, halkan szeretném hozzád küldeni pihenő vágyam. Nem az ajkadat, szemedet látom, bársonyos, sötét szemedet látom. Lelkedbe szeretnek hullani lágyan. Emberem, sose voltál a bátyám, nem voltam húgod, igazi asszony ... Sose karoltál erős karodba, sohase bújtam erős karodba, hiszen te voltál mindig az asszony. Ezért sirtunk és vártunk csodákat. Én — gyönge leány — nem tudtam tenni, helyetted bátor, hatalmas ember. De nőtt az élet, e véres tenger s nem tudtuk vagyunk belétemetni. Emberem, párom, most más a sorsunk: siratni lelkünk asszonyos estjét. Ne vágyjunk most már perzselő vággyal, sirassuk csöndes, pihenő vággyal, vezeklőn, bíbor szerelmünk vesztét. Urbán Eszter. a­­r­cf­or­m­i Hajszálak. Szépségápolás Ősi Váradiné Pataky Aranka kozmetikai intézet, Erzsébet-körút Jumper-ruha a ko Háromrészes, világos­kék jumper-ruha. Holzer-modell. Mind jobban és jobban impo­nálnak nekem a nők. Igaz, hogy még gyakran figyelem ijedten a di­­vatrezdüléseket, félek a hazajáró kísértetektől: turnürök, fűzők, ha­mishajak, magassarkok, Stuart Maria-nyakak szellemeitől, de mind ritkábban ijedezek. A nők — úgy látszik — végkép megoko­sodtak. Nagyon sajnáltam volna a jum­­per-ruhát, mert egyszerűbb, ked­vesebb, jobb viselet még alig volt. S most — alig egy év szünet után — megint jumper-ruha a divat. Lehet két részes, de leggyakrabban háromréssel. A szoknyablúz-kom­­binációhoz egy ujas vagy ujjatlan kabátka is jár. Nemcsak trikóból, hanem kashából és crépe-de-cime­­ből is csinálják. A szövött anyagok, amiket hozzá használnak, fémszállal, legtöbbször aranyszállal átszőttek. Uralkodó szín a drap és barna. Ha kashából készül, akkor a kasha-naturelle szint favorizálják. Ennek leggyak­rabban bordűrje vagy csíkozása van s ez képezi a jumper-ruha dí­szítését. Ha az anyag mintázatlan, akkor ízléses díszítése a más anyagból beállított aplikáció. Crépe-de-chine-nél természetesen lényegesen több sz­in és díszítési metódus áll rendelkezésre, de itt is szeretik a bordűrös anyagot. A jum­per-ruha fazonja egyenes, egyszerű. Ha szövött anyagból készül, akkor sima alj, oldalt holtat, ha selyem­­anyag vagy kaska, akkor kétujjnyi széles lerakások vagy szembenfekvő botok hiszí­tik. Beige jumper-ruha, aptikációval. Kolzer-modell. Hogyan neveljünk jó ? Nemrégiben olvastam egy cikket a pesti anyákról. Bizony, nem sok jó volt róluk abban elmondva és — ami a legszomorubb a dologban — nagy része igaz. Nálunk a módosabb fiatal anyák nem akarnak ráérni, gyermekeikkel foglalkozni. Testi-lelki nevelésüket rábízzák fizetett egyé­nekre, kik nagyobbrészt lelkiismeretlenek, néha rosszindulatuak is. De még ha a legjobbak volnának, hol vegyék azt a rengeteg türelmet — idegen gyermekekkel szemben — amit a nevelés megkíván és ami a mai fiatal anyák­ból hiányzik, saját gyermekeikkel szemben is. Régebben az anyák elviselték könnyen az ezzel járó sok bajt, fáradságot, gondot s amel­lett megmaradtak ép egészségben. Ida egy-két gyermek elég ahhoz, hogy gyengéré és főleg idegessé tegye az anyát, kinek aztán hamaro­san terhére van még az együttlét is a lármás aprósággal. Honnan ered ez a tünet? Csak­ugyan annyival gyengébb a mai generáció, mint az előbbiek? Vagy talán csak kényelme­sebb és önzőbb? Ha igazságosak akarunk lenni, nem sza­bad csak a fiatal anyákat kárhoztatni. A hiba — elsősorban — ott rejlik, hogy a lányokat nem nevelik anyákká. Kiszámíthatlan hátrá­nyok fejlődnek ebből. A nők hovatovább megszűnnek hivatásuknak tekinteni az anya­ságot s akit gyermekkel old meg az ég, nem veszi azt áldásszámba. Mennyi baj, vesződés, aggodalom okozója egy olyan csöpp ember­­palánta, m­ig felnő. Ez így van csakugyan, de így volt ez régente is,­­ mégis természetesnek találtuk, hogy minden nő — ha férjhez ment —, anya legyen és ezt tekintse legszebb hiva­tásának. Nemcsak a népesedés szempontjából kívánatos a családalapítás, hanem azért is, mert a nő csak akkor igazi asszony, mikor egyúttal anya is. Ezt kellene alaposan megértetni a lányok­kal. Beléjük nevelni, megszerettetni jóelőre a hivatást, mely reájuk vár és amelynél szebb alig van. Már otthon, a szülői háznál, tisz­tában kellene lenniök azzal, milyen fontos feladatuk lesz a jövőben, mert a következő nemzedék sorsa tőlük függ s az ő gondozá­sukra, szeretetteljes gyöngédségükre lesz bízva annak egész fejlődése, nevelése. Iskoláinkban mindent tanítanak. De ami a legfontosabb a nőre nézve , azt nem tanul­ják sehol. Pedig milyen áldásos munkát végezhetne egy-egy jó előadás felnőtt leányok, vagy meny­asszonyok számára. Sok igen helyes nevelési eszmét, módszert és elvet magukévá tehet­nének teóriában jóelőre. Foglalkoznának az anyaság gondolatával, beleélnék magukat a gyermeknevelés nehéz, de szép szerepébe. Sass Adél. a K­OZffOTl­KA. A kéz ápolása. A kéz­ kultusz egyike a legrégibb kozmetikai műveleteknek. Azóta természetesen számtalan variáción ment át, csak egy maradt meg ebből, az pedig, hogy bármilyen szép formájú keze is legyen valakinek, ha azt nem gondozza, úgy csúnya és visszataszító, ezzel szemben, ha termé­szettől nincs is kifogástalan keze valakinek, de a kéz bőre fehér, tapintata sima, úgy sokkal vonzóbb a nő. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy kon­strukciójánál fogva a kéz konzerválható az em­beri testrészek közül­­ a legjobban, sőt merem ál­lítani, hogy annak szépségét az agg­korig fent lehet tartani. Nagyon természetes, hogy a szép kéz nem­csak a kiváltságos gazdagok privilégiuma, bár aki dologtalanul él, annak nem is lehet elhanyagolt keze, de csúnya azért igen! Első­sorban a dolgozó középosztály asszonya és leánya az, akinek érteni kell ellensúlyozni a napi teendők elvégzése után kezének durvulását, bár manapság — az általános sportok művelésé­nek idejében —, még így sem osztályozhatunk, mert majdnem minden sport annyira durvítja a kezet, mint akár a legsúlyosabb házimunka. A nő kezéről is főleg kezének ápoltságáról nemcsak a foglalkozására, hanem egész belső énjére következtethetünk. Igen kiábrándító, ha az ember társaságában elegáns, nagyon jó meg­jelenésű nővel találkozik, kinek feltűnő jó de­­lkollingója van , aki mindaddig a pillanatig, míg keztyűjét le nem veti, a legápoltabb nő benyo­mását kelti, de akkor aztán előtűnnek vörös, szikkadt, ráncos kezei, vagy ápoltalan, eldurví­­tott körmei. Kétségteli tény, hogy bizonyos kivételek ta­lálhatók, mert ma már az úgynevezett „arisztok­ratikus kéz" túlhaladott álláspont Évtizedekkel ezelőtt, ha valaki nem született hosszú, keskeny kézzel, illetve ujjakkal, úgy egyszerűen leszögez­ték, mint megváltozhatatlant, hogy „nem tehet róla, így született szegény!" Ma már arisztokra­tikus kezek a sportokkal, így a golf játékkal, autóveztéssel, hajtással, lovaglással, nemcsak bőrük finomságából vesztettek, hanem kezük is meglehetősen úgynevezett tkisportolni és defor­málódott. Mindenekelőtt, mint a kozmetikában mindennél, itt is a tisztaság a legfontosabb, a tisztasághoz azonban akarat és nagy türelem kell. Naponta jó párszor kell a kezet langyos, szappanos vízben mosni, utána a leggondosabban megszárítani, majd olyan bőrpuhító kenőcsökkel kenni, mely pillanatok alatt felszívódik. A dolgozó vagy sportoló nőknél elengedhetet­len követelmény esténként lefekvés előtt kezüket egy turzsírozott kenőccsel bekenni, s arra egy bőrkeztyűt húzni egész éjjelre. Egyebekben ép úgy ápolandó a kéz, mint az arcbőr. Ha az ujjak rövidek és vastagok, de nem túlzottan, különböző orvosi eljárásokkal, ha nem is tökéletesen, de nagy mértékben meg lehet szépíteni azokat. Dr. med. László. SZARDELLÁS BORJÚCOMB Egy szép darab borjúcombot 24 órára forralt tejben áztatunk, hogy megfehéredjék. Elkészítés előtt a húst megtöröljük, a vékony hártyáját le­húzzuk, sűrű sorokban bőven megspékeljük és megsózzuk, tekintetbe véve azonban, hogy a szardella már sós. Most egy serpenyőbe zsírt téve, a húst reáhelyezzük, a sütőbe toljuk, sütés közben gyakran megforgatjuk és öntözzük és mikor már megpuhult és ropogósra sült, leönt­jük tejföllel (minél több, annál jobb) és egy fél tubus egy darabka vajjal elegyített szardella-­ pasztát teszünk hozzá. A húst végül, mikor a tej­fel körülbelül felényire elpárolodott, vékonyra felszeleteljük, a mártást külön saucierében tálal­juk. Egy kilogrammnál nagyobb darab húst sü­tés előtt ajánlatos kissé párolni. ARANYHALOM (Előétel) Hat tojást keményre főzünk, lehéjjazzuk, a fehérjét vékonyra szeleteljük, egy kanál zsíron egy negyedóráig pirítjuk, meghintjük liszttel, leöntjük tejföllel, megsózzuk, megpaprikázzuk és egy tál közepére felhalmozzuk. A sárgáját meg­sózzuk és a burgonyaprésbe téve a fehérnye­­halom tetejére préseljük úgy, hogy a kipréselt szálak egyenletesen borítják az egészet A hal­mot végül zsírban pirított zsemlyeszeletekkel körítjük. MAROKKÓI-TORTA 14 deka porcukrot 8 tojássárgájával egy fél­óráig habosra keverünk, ekkor 14 deka hámo­­zattan őrlött mandulát, egy mokkakanál őrlött citromhéjat, 3 tábla reszelt csokoládét, 5 deka vagdalt citronádét, 8 darab szép szmirnafügét (vagdalva), egy csipetnyi fahajat, ugyanannyi törött szegfűszeget, 14 deka lisztet és végül 5 tojásfehérjének keményre vert habját keve­rünk hozzá. Amikor az egész massza össze van keverve, az egészet egy jól kivajazott torta­­sütőbe töltjük mérsékelt tűznél a tortát meg­sütjük és végül csokoládémázzal bevonjuk. HETI ÉTLAP. Hétfő: Burgonyaleves, töltött kalarádé, burgonya­fánk, gyümölcs. Kedd: Húsleves, leveshús párolva, kelkáposzta­­főzelék, rakott tészta, gyümölcs. Szerda: Csontleves, szardellás borjúcomb, makkaront, gesztenyepüré tejszínhabbal. Csütörtök: Zsemlyeleves, sertéskaraj, savanyúkáposzta, dióspudding. Péntek: Rizsleves, kirántott hal, parajfőzelék, túrós­táska, gyümölcs. Szombat: Zöldbableves, nyúlpecseneg zsemlyegombóccal, gyümölcs. Vasárnap: Libaaprólékleves, aranyhalom, libapecsenye, káposztasaláta melegen, marokkói­ torta, fekete­kávé. Nyeles edénymosó Örömmel olvastam ki lapjuk «Asszonyok­nak» című rovatában azon cikket, amely a­ célszerű háztartási dolgokról szól. Ezzel kap­csolatban olyan dolgot akarok önökkel meg­ismertetni, amely Amerikában már régen használatban van. Tudjuk, hogy Amerikában csak a felső tízezer tart cselédet, a középosztály azonban nem. A változott viszonyoknál fogva ma ná­lunk is nagyon sok család nélkülözi a cselé­det. A házimunkák közül a legkellemetlenebb az edények elmosása. Nos, erre van egy egy­szerű amerikai megoldás: a nyeles edény­mosó. •C­íme: A fanyélnek a bojtban elrejtett vége éles és ezzel az edényre tapadt ételmaradék könnyűszerrel ledörzsölhető. Ennek nemcsak­ az az előnye, hogy a kezet megkíméli — ami, azt hiszem, szintén fontos —, hanem azáltal, hogy a legforróbb vízbe is elegendő szódát vehetünk (hisz nem kell kezünket félteni), munkánkat gyorsabban és tisztábban végez­hetjük. A háztartási alkalmazottnál is fontos a kéz ápolása, végre is neki kell kenyerünket dagasztani, tésztát gyúrni stb. Aki egyszer ezt a kis összegbe kerülő apparátust beilleszti konyhai segédeszközei közé, az el sem tudja azután képzelni, hogyan bírta ezt eddig nélkülözni. . Egy praktikus háziasszony, J 35

Next