Ujság, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-11 / 59. szám
VASÁRNAP, 1928 MÁRCIUS 11 ÚJSÁG _____ PESTI KIS TÜKÖR Irta Kálnoki Izidor Hazugságok az igazságról (Az apai intelmekből.) De sok fejet kell betörni minden csipetnyi igazságért! ... Minek annak igazat adni, akinek már van?... A borban még néha találsz igazságot, de az igazsággal sohase jutsz borhoz ... Mért mérik az igazságot? Mert többnyire hijja van... Az igazságot is leginkább az keresi, akinek nincs... Száz féligazság hány egész? ... Ma már nem is kell igazság hozzá, hogy betörjék a fejedet... Csupán csak ott három az igazság, ahol csak kettőig tudnak számolni... Ha betörik a fejedet, még magad is elhiszed, hogy igazad volt... Az is igazság, hogy kétszer kettő négy. Pedig kétszer kettő csak inkább kettő, mint egyszer kettő... Igazság az, amit elhisznek ... Aki osztja az igazságot, arról se bizonyos, hogy van neki.. . A pénzt és az igazságot azért találták ki, hogy el lehessen venni... Néha az is igazság, hogy nincs igazság .... Csak arról bizonyos, hogy igazsága van, aki másnak is ad belőle.. . Az igazság csak akkor igazság, ha meglátják... A rossz embernek még az igazság is hamisáig... Az igazság fele az embernek torkában van... Mindig az asszonynak adj igazat. Főkép olyankor, amikor nincs igaza... Nincs annyi igazság a földön, hogy mindenkinek jusson belőle... Az osztás a legnehezebb művelet az életben. Látjuk az igazságnál. Deák Ferenc azt mondta, hogy mindent meg szabad írni, ami igaz. Ma úgy mondaná: minden igaz, amit meg szabad inni... Nem annak van igaza, aki igazat mond.. Annak van igaza, aki úgy tud hazudni, hogy igazságnak lássék ... Mért keressük az igazságot? Mert nem tudjuk, hogy hol lakik ... Ha igazat akarsz mondani, előbb törd be a hallgatóid fejét... Az igazság olyan, mint a kenyér. Keresni kell... Ma már nem áldoznak minden igazságért száz ökröt. Azért van olyan sok ökör és olyan kevés igazság... Ami még holnap is igazság marad, azt úgy hívjuk, hogy örök igazság ... Az igazság olyan, mint a rák. Csak úgy jutsz vele előre, ha hátra megy ... Az igazságot bekötött szemmel ábrázolják. Nyilván azért, mert süket... Ha azt mondják valakiről, hogy nagyon goromba, akkor azt hiszem róla, hogy igazat mondott ... Két féligazságból és két félszázből sohase lesz egy egész ... Ami igazság a borban volt, már rég megitták... Hazudni nem becsületes dolog; igazat mondani nem okos dolog; hallgatni nem jó dolog ... Az Újság munkatársa leleplezi a csévpusztai Kossuth-szobrot, mely azelőtt Marosvásárhely főterét díszítette és az ócskavaskereskedésből mentették meg a magyar igazságnak Pusztacsév, március 8. (Az Újság kiküldött munkatársától.) Amiről alább szó esik a harmadik Kossuth-szobor leleplezés, mely méltán számot tarthat az ország nyilvánosságának érdeklődésére. Az első, mely a parlament előtt felállított Kossuth-szobor leleplezése volt, sokáig foglalkoztatta a közvéleményt. A második, mely Newyorkban lesz, már világraszóló és valóságos amerikai magyar zarándokúnál van összekötve. Mégis úgy gondolom ez a harmadik a legszebb, legmeghatóbb és legünnepélyesebb. Az első kettőben szerepelnek hatóságok, küldöttségek, koszorúk; ennél a harmadiknál nem szerepel más csak sok-sok fájó emlék, mely felidéződik és könnyet csal a szemekbe. * Monorról félórás kocsiút Vasad, ahonnan Rediger Elemér főjegyző kalauzol tovább Pusztacsévre. A főjegyző lekötelező szívességgel áll az Újság munkatársának rendelkezésére. Pedig az út nem hivatalos, őt sem a puszta érdeklődés állítja az újságíró mellé, mind a ketten érezzük, hogy most valami szép, nagyon szép eseménynek leszünk szemtanúi, holott az eseményt magunk csináljuk, az igazi hírlapírás elveihez híven. Szántók, földek, ébredő tavasz, áldott magyar vidék, csupa zöld zsenge, szinte hallani lehet, ahogy zizegve serkennek a gyenge fűszálak a rög alól és a rügyek pattanását is hallani, amint szemünk láttára kinyílnak, kibimbóznak a csalogató életrekeltő napságában. Sehol sem olyan szép a tavasz, mint a magyar mezőn, a magyar földön. A Riviéra kék ege és Páris májusa nem árasztja úgy el a szívet ezekkel a jófajta, melengető érzésekkel, melyeket talán a pacsirta imája lop a lelkünkbe, vagy a réti kökörcsin virágzása. Két oldalt katonás rendben sorfalat álló, virrasztó, őrző jegenyetörzsek között halad a kocsi. A puszta gránátosai most vetették le téli bundájukat, már-már öltözködnek a tavasziba. Csodálatos, hogy itt mennyivel hamarabb zöldes minden, mint a nagyvárosban Pusztacsév. Ökrösszekér, dolgozó magyarok, két kuvasz, mely hangos csaholással fogad és apró tanyai ház. Negyvenholdas törpebirtok, illő felszereléssel, miniatűr boldogság, liliputi gazdaság és gazdálkodás, de csupa szívvel, csupa szeretettel. A ház előtt kerek kőoszlopra van felállítva a Kossuth-szobor.Mintha törzsénél kettévágták volna. A törzsrésze van beépítve a betonalapzatba. Jobb karja a könyök és váll közötti résznél letörve vagy lereszelve. Az alkar teljesen hiányzik. A bal karral mellhez szorított kard markolata is ketté van törve, de a tört rész nincs teljesen leválva, hanem a test fölé hajol. A szobor fején nehéz tárgyul ejtett ütés nyoma, (ó, szentségtelen, hadiár kezek!) a koponyán jókora lékelés. A tarkón zúzódósok, szemmel láthatóan erőszakos beavatkozás nyomai. Röviden összefoglalva ez a látlelete a pusztacsévi Kossuth-szobornak. Egy orvos sem állapíthatná meg másként, aki pedig jobban ismeri az anatómiát nálunknál. S ha már látleletről és orvosról van szó, tegyük hozzá záradékul; a seb, mely a Kossuth-szobor testén látszik, s mégis minden magyar ember szívét fájdítja, nem gyógyul nyolc napon belül. Tizennégy napon túl sem gyógyul. Ez a seb ma még talán nem is gyógyítható. Csak az imádság és az igazságba vetett hit adhat rá enyhe ízt — a teljes begyógyulásig... ♦ A szobor talapzatán apró réztáblára a következő szavakat íratta tulajdonosa: Az oláhok nem a szobrot, hanem az eszmét akarják összetörni, de csonkán is él és örökké élni fog Nagymagyarország! Ugye egymagukban is szép szavak? Szép gondolat, igaz magyar ember fohásza. Mindjén kiderült, hogy mennyivel megszépül minden szépségében és mennyire felemelkedik minden magasztos nagyszerűsége mellel, ha elmondom, hogyan került ide és ki állította fel Pusztacséven, szerény tanyai házikója előtt. ..* Marosvásárhely főterét diszítette ez a Kossuth-szobor, mely csonkán és meggyalázottságában itt fürdik a pusztai napsugárban. Dr. Weiss Gyula földbirtokos és ügyvéd állította fel, aki nem mindennapi körülmények között jutott hozzá, s kinek élettörténete sem mindennapi.* Kedves, mosolygós, szelidhangu úr dolgozószobájában ülök a pusztacsévi szoborlátogatás után. Weiss Gyula dr. kérésemre előbb önmagáról beszél. Harminc esztendei munkája után (itt praktizált Budapesten) élete jutalmául ezerholdas birtokot vásárolt Erdélyben, valahol Lugos mellett. Mikor Erdélyt elveszítettük a románok felszólították, hogy tegye le a hűségesküt. Nekik szükségük van az olyan emberekre, mint Weiss Gyula és bizonyára Weiss Gyulának is szüksége van vagyonára, melyet a két keze szorgalmával kapart össze. De a földbirtokos inkább veszni hagyta ezerholdas birtokát, semhogy felvegye a román állampolgárságot. Földjét elvették. Maga a miniszter jött le Bukarestből ő vezette a földosztást. — Meg kell adni szép temetést csináltak a földemnek! — mondja Weiss dr. — Volt ott olyan cécó, mikor felparcellázták, amilyent nem látott a világ!... A kastély megmaradt, ezt el is adtam, mindenféle kijárók és közbenjárók segítségével, azaz csak a puszta kövekért kaptunk pénzt, mert ami elmozdítható volt a kúrián, a berendezéstől kezdve a parkettig és az ablakrácsig azt mind elrabolták. — Ha a mai pénzben beszélnénk 15.000 —20.000 pengőre tehető az összeg, amit igy megmentettek. Az ezer holdért nem kaptam egy árva garast sem.. Ezen a kis pénzen aztán vettem magamnak, illetve a családomnak negyven holdat Pusztavecsésen. Most azt kértem ... Mikor ezt az utóbbit mondta értelmetlenül bámultam az arcába. Elvettek tőle ezer holdat, vett negyven holdat és ugyanazt a negyven holdat béreli... — Tudniillik azt a negyven holdat, amit Pusztacséven vettem, szintén elvették tőlem. Idehaza. A földbirtokreform vette el, hogy felosszák az igénylők között. Igénylő azonban nem akadt, s igy most a saját ezerből lett negyven holdamat kértem!... Oh, milyen fájdalmasan és elkeseredetten mondta ezt. Meg kell érteni az indulatszavait. Szinte hihetetlen, ami vele történt, de így van. Egy egész világ van az ő tragédiája mögött, világháború, optánspör, a zsidók nem méltányolt magyarsága, mindaz, amiről oly sokat írtunk, hallottunk, s amit mind a nagy földindulás kavart fel, többnyire, igazságtalanul, rideg paragrafusokon lovagolva ... * Nos, ez a Weiss Gyula, akit immár Önök ismernek, megszerezte és pusztacsévi «bérelt» birtokán felállította a marosvásárhelyi Kossuth-szobrot. — Hogyan került hozzá? — kérdem. A következőket mondja: — 1921-ben egy Schwartz nevű ócskavaskereskedő jött hozzám, hogy a szobor részei nála vannak, mint közönséges vastörmeléket vásárolta, ő nem csinálhat vele mást, legfeljebb beolvasztatja ... Én megnéztem, rögtön láttam, hogy miről van szó. Kallós vagy Fadrusz munkájának tartom a szobrot, melyet, mint vastörmeléket megvásároltam. Kilószámra. Sokáig gondolkoztam, hogy mit csináljak vele, összállíttattam, s eleinte itt állt az irodámban. De bántott, hogy folyton a szemem előtt volt, oly sok mindent idézett fel bennem, annyi szépet és annyi csúnyaságot, oly sok régi jót és oly sok új rosszat, hogy kivitettem a pusztára... Egyelőre álljon ott. A világ nem tud róla, nyilvánosság elé sohasem vittem, most, hogy ön kinyomozta: ki kellett rukkolnom a részletekkel... " így mondja: egyelőre álljon ott... — Várjon miért egyelőre? Ezt is megmagyarázta. — Van valami terve a szoborral? — kérdezem. — Eleinte azt hittem, hogy kiküldöm Amerikába. Propagandának a magyar igazság mellett. Később azt gondoltam, hogy felajánlom a kormánynak ... Állítsák fel, itt Budapesten... De mind a kettőt meggondoltam és várok ... — Meddig? — Amíg visszaadhatom a marosvásárhelyieknek, akik ismét felállítják majd a Főtéren ... Léstyán Sándor Csökken az építkezés a fővárosban A spekulációra épített bérházakban magasak a lakbérek és a közönség nem akarja a túlzott bérköveteléseket megfizetni — Nehézségek az építkezési kölcsönök folyósítása körül — Mi akadályozza meg a kis családi házak építését Az építkezési tevékenység, amely a múlt évben olyan örvendetes módon megindult, az idén kevés kilátással kecsegtet. Néhány hét múlva ugyanis sürgősen meg kellene indulnia az építkezéseknek és ezzel szemben semmi nyomát sem látjuk az előkészületeknek. Az építkezési kedv csökkenésének egyik oka kétségtelenül a kedvezőtlenebb gazdasági helyzet és az, hogy azok a kívánságok, amelyeket az építkezni akarók a további adókedvezmények megadása terén elérni akartak, eddig még nem váltak valóra. Ezenfelül azok a tapasztalatok is erősen hátráltatják az építkezési munkák megindulását, amelyeket az elmúlt évben szereztek azok, akik ebben az évben akartak új házakat építtetni, tatarozni és ráépítéseket eszközölni. Rájöttek ugyanis arra, hogy ma már nem megfelelő tőkével, hanem nagyrészben a spekulációra s építkezési hitel igénybevételével épült lakásokkal súlyos kockázatot vállalnak magukra. A közönség ugyanis ma már nem tudja és nem akarja megfizetni azokat a hatalmas bérösszegeket, amelyeket tőle az új házak tulajdonosai ezekért a lakrészekért elkérnek. Ezeknek a spekulációra épült házaknak jelentékeny részében ugyanis a telek teljes kihasználása miatt a szobák jóval alulmaradnak a rendes lakószobák méretének és ezzel szemben nemcsak a főútvonalakon, hanem a budai vidéken is négyszobás lakásokért .1500, 3600 aranykoronát is elkérnek és általában szobánként 800 aranykoronán alul az új házakban nem lehetett lakásokat kapni. Csak amikor az őszre tető alá került új házak tulajdonosai meggyőződtek arról, hogy dacára a lakásigénylők nagy számának, ezeket a hatalmas bérösszegeket elérni nem tudják, mérsékelték a még mindig magas lakbérkívánságokat. Egyébként, hogy a magas lakbérekre és a spekulációra épített házak egyrészével valami baj van, azt legjobban az igazolja, hogy egy nagy bank, amely jelzálogkölcsönöket folyósított, kénytelen volt több esetben pert indítani már az első törlesztéses részletek elmulasztása miatt. Ebből a tapasztalatból kiindulva, kétségtelen, hogy az építkezési spekuláció óvatosabb tesz, nem számol olyan lehetőséggel, hogy egy négyszobás lakásért 3500—3600 aranykoronát elérhet — és így csökkenni fog a spekulációs építkezések száma. Ez mutatkozik már most is a láthatólag elkedvetlenedett építkezési tevékenységben. Komoly akadálya az új építkezések megindulásának az is, hogy