Ujság, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-11 / 59. szám

VASÁRNAP, 1928 MÁRCIUS 11 ÚJSÁG _____ PESTI KIS TÜKÖR Irta Kálnoki Izidor Hazugságok az igazságról (Az apai intelmekből.) De sok fejet kell betörni minden csipetnyi igazságért! ... Minek annak igazat adni, akinek már van?... A borban még néha találsz igazságot, de az igazsággal sohase jutsz borhoz ... Mért mérik az igazságot? Mert többnyire hijja van... Az igazságot is leginkább az keresi, akinek nincs... Száz féligazság hány egész? ... Ma már nem is kell igazság hozzá, hogy be­törjék a fejedet... Csupán csak ott három az igazság, ahol csak kettőig tudnak számolni... Ha betörik a fejedet, még magad is elhiszed, hogy igazad volt... Az is igazság, hogy kétszer kettő négy. Pedig kétszer kettő csak inkább kettő, mint egyszer kettő... Igazság az, amit elhisznek ... Aki osztja az igazságot, arról se bizonyos, hogy van neki.. . A pénzt és az igazságot azért találták ki, hogy el lehessen venni... Néha az is igazság, hogy nincs igazság .... Csak­ arról bizonyos, hogy igazsága van, aki másnak is ad belőle.. . Az igazság csak akkor igazság, ha meglátják... A rossz embernek még az igazság is hamis­áig... Az igazság fele az embernek torkában van... Mindig az asszonynak adj igazat. Főkép olyankor, amikor nincs igaza... Nincs annyi igazság a földön, hogy minden­kinek jusson belőle... Az osztás a legnehezebb művelet az életben. Látjuk az igazságnál. Deák Ferenc azt mondta, hogy mindent meg szabad írni, ami igaz. Ma úgy mondaná: minden igaz, amit meg szabad inni... Nem annak van igaza, aki igazat mond.. An­nak van igaza, aki úgy tud hazudni, hogy igaz­ságnak lássék ... Mért keressük az igazságot? Mert nem tud­juk, hogy hol lakik ... Ha igazat akarsz mondani, előbb törd be a hallgatóid fejét... Az igazság olyan, mint a kenyér. Keresni kell... Ma már nem áldoznak minden igazságért száz ökröt. Azért van olyan sok ökör és olyan kevés igazság... Ami még holnap is igazság marad, azt úgy hívjuk, hogy örök igazság ... Az igazság olyan, mint a rák. Csak úgy jutsz vele előre, ha hátra megy ... Az igazságot bekötött szemmel ábrázolják. Nyilván azért, mert süket... Ha azt mondják valakiről, hogy nagyon go­romba, akkor azt hiszem róla, hogy igazat mon­dott ... Két féligazságból és két félszázből sohase lesz egy egész ... Ami igazság a borban volt, már rég megitták... Hazudni nem becsületes dolog; igazat mon­dani nem okos dolog; hallgatni nem jó dolog ... Az Újság munkatársa leleplezi a csévpusztai Kossuth-szobrot, mely azelőtt Marosvásárhely főterét díszítette és az ócskavas­­kereskedésből mentették meg a magyar igazságnak Pusztacsév, március 8. (Az Újság kikül­dött munkatársától.) Amiről alább szó esik a harmadik Kossuth-szobor leleplezés, mely méltán számot tarthat az ország nyilvánossá­gának érdeklődésére. Az első, mely a parlament előtt felállított Kossuth-szobor leleplezése volt, sokáig foglal­koztatta a közvéleményt. A második, mely Newyorkban lesz, már világraszóló és valósá­gos amerikai magyar zarándokúnál van össze­kötve. Mégis úgy gondolom ez a harmadik a leg­szebb, legmeghatóbb és legünnepélyesebb. Az első kettőben szerepelnek hatóságok, küldött­ségek, koszorúk; ennél a harmadiknál nem szerepel más csak sok-sok fájó emlék, mely felidéződik és könnyet csal a szemekbe. * Monorról félórás kocsiút Vasad, ahonnan Rediger Elemér főjegyző kalauzol tovább Pusztacsévre. A főjegyző lekötelező szívesség­gel áll az Újság munkatársának rendelkezé­sére. Pedig az út nem hivatalos, őt sem a puszta érdeklődés állítja az újságíró mellé, mind a ketten érezzük, hogy most valami szép, nagyon sz­ép eseménynek leszünk szem­tanúi, holott az eseményt magunk csináljuk, az igazi hírlap­írás elveihez híven. Szántók, földek, ébredő tavasz, áldott ma­gyar vidék, csupa zöld zsenge, szinte hallani lehet, ahogy zizegve serkennek a gyenge fű­szálak a rög alól és a rügyek pattanását is hallani, amint szemünk láttára kinyílnak, ki­­bimbóznak a csalogató életrekeltő napságá­­ban. Sehol sem olyan szép a tavasz, mint a ma­gyar mezőn, a magyar földön. A Riviéra kék ege és Páris májusa nem árasztja úgy el a szívet ezekkel a jófajta, melengető érzésekkel, melyeket talán a pacsirta imája lop a lel­künkbe, vagy a réti kökörcsin virágzása. Két oldalt katonás rendben sorfalat álló, virrasztó, őrző jegenyetörzsek között halad a kocsi. A puszta gránátosai most vetették le téli bundájukat, már-már öltözködnek a tava­sziba. Csodálatos, hogy itt mennyivel hama­rabb zöldes minden, mint a nagyvárosban Pusztacsév. Ökrösszekér, dolgozó magya­rok, két kuvasz, mely hangos csaholással fo­gad és apró tanyai ház. Negyvenholdas törpe­birtok, illő felszereléssel, miniatűr boldogság, liliputi gazdaság és gazdálkodás, de csupa szívvel, csupa szeretettel. A ház előtt kerek kőoszlopra van felállítva a Kossuth-szobor.­Mintha törzsénél kettévág­ták volna. A törzsrésze van beépítve a beton­alapzatba. Jobb karja a könyök és váll közötti résznél letörve vagy lereszelve. Az alkar telje­sen hiányzik. A bal karral mellhez szorított kard markolata is ketté van törve, de a tört rész nincs teljesen leválva, hanem a test fölé hajol. A szobor fején nehéz tárgyul ejtett ütés nyoma, (ó, szentségtelen, hadiár kezek!) a koponyán jókora lékelés. A tarkón zúzó­dósok, szemmel láthatóan erőszakos beavatkozás nyo­mai. Röviden összefoglalva ez a látlelete a pusztacsévi Kossuth-szobornak. Egy orvos sem állapíthatná meg másként, aki pedig job­ban ismeri az anatómiát nálunknál. S ha már látleletről és orvosról van szó, tegyük hozzá záradékul; a seb, mely a Kos­suth-szobor testén látszik, s mégis minden magyar ember szívét fájdítja, nem gyógyul nyolc napon belül. Tizennégy napon túl sem gyógyul. Ez a seb ma még talán nem is gyógyítható. Csak az imádság és az igazságba vetett hit adhat rá enyhe ízt — a teljes begyógyulásig... ♦ A szobor talapzatán apró réztáblára a kö­vetkező szavakat íratta tulajdonosa: Az oláhok nem a szobrot, hanem az eszmét akarják összetörni, de csonkán is él és örökké élni fog Nagymagyarország! Ugy­e egymagukban is szép szavak? Szép gondolat, igaz magyar ember fohásza. Mindjén kiderült, hogy mennyivel meg­szépül minden szépségében és mennyire fel­emelkedik minden magasztos nagyszerűsége mellel, ha elmondom, hogyan került ide és ki állította fel Pusztacséven, szerény tanyai házikója előtt. ..* Marosvásárhely főterét diszítette ez a Kos­suth-szobor, mely csonkán és meggyalázottsá­­gában itt fürdik a pusztai napsugárban. Dr. Weiss Gyula földbirtokos és ügyvéd állította fel, aki nem mindennapi körülmények között jutott hozzá, s kinek élettörténete sem mindennapi.* Kedves, mosolygós, szelidhangu úr dol­gozószobájában ülök a pusztacsévi szobor­látogatás után. Weiss Gyula dr. kérésemre előbb önmagáról beszél. Harminc esztendei munkája után (itt praktizált Budapesten) élete jutalmául ezer­holdas birtokot vásárolt Erdélyben, valahol Lugos mellett. Mikor Erdélyt elveszítettük a románok fel­szólították, hogy tegye le a hűségesküt. Nekik szükségük van az olyan emberekre, mint Weiss Gyula és bizonyára Weiss Gyulának is szüksége­ van vagyonára, melyet a két keze szorgalmával kapart össze. De a földbirtokos inkább veszni hagyta ezerholdas birtokát, semhogy felvegye a ro­mán állampolgárságot. Földjét elvették. Maga a miniszter jött le Bukarestből ő vezette a földosztást. — Meg kell adni szép temetést csináltak a földemnek! — mondja Weiss dr. — Volt ott olyan cécó, mikor felparcellázták, amilyent nem látott a világ!... A kastély megmaradt, ezt el is adtam, mindenféle ki­járók és közben­járók segítségével, azaz csak a puszta köve­kért kaptunk pénzt, mert ami elmozdítható volt a kúrián, a berendezéstől kezdve a par­kettig és az ablakrácsig azt mind elrabolták. — Ha a mai pénzben beszélnénk 15.000 —20.000 pengőre tehető az összeg, amit igy megmentettek. Az ezer holdért nem kaptam egy árva garast sem.. Ezen a kis pénzen az­tán vettem magamnak, illetve a családomnak negyven holdat Pusztavecsésen. Most azt kér­tem ... Mikor ezt az utóbbit mondta értelmetle­nül bámultam az arcába. Elvettek tőle ezer holdat, vett negyven holdat és ugyanazt a negyven holdat béreli... — Tudniillik azt a negyven holdat, amit Pusztacséven vettem, szintén elvették tőlem. Idehaza. A földbirtokreform vette el, hogy fel­osszák az igénylők között. Igénylő azonban nem akadt, s igy most a saját ezerből lett negyven holdamat kértem!... Oh, milyen fájdalmasan és elkeseredetten mondta ezt. Meg kell érteni az indulatszavait. Szinte hihetetlen, ami vele történt, de így van. Egy egész világ van az ő tragédiája mö­gött, világháború, optánspör, a zsidók nem méltányolt magyarsága, mindaz, amiről oly sokat írtunk, hallottunk, s amit mind a nagy földindulás kavart fel, többnyire, igazságta­lanul, rideg paragrafusokon lovagolva ... * Nos, ez a Weiss Gyula, akit immár Önök ismernek, megszerezte és pusztacsévi «bérelt» birtokán felállította a marosvásárhelyi Kos­­suth-szobrot. — Hogyan került hozzá? — kérdem. A következőket mondja: — 1921-ben egy Schwartz nevű ócskavas­­kereskedő jött hozzám, hogy a szobor részei nála vannak, mint közönséges vastörmeléket vásárolta, ő nem csinálhat vele mást, legfel­jebb beolvasztatja ... Én megnéztem, rögtön láttam, hogy miről van szó. Kallós vagy Fad­­rusz munkájának tartom a szobrot, melyet, mint vastörmeléket megvásároltam. Kilószám­ra. Sokáig gondolkoztam, hogy mit csináljak vele, összállíttattam, s eleinte itt állt az iro­dámban. De bántott, hogy folyton a szemem előtt volt, oly sok mindent idézett fel bennem, annyi szépet és annyi csúnyaságot, oly sok régi jót és oly sok új rosszat, hogy kivitettem a pusztára... Egyelőre álljon ott. A világ nem tud róla, nyilvánosság elé sohasem vittem, most, hogy ön kinyomozta: ki kellett rukkol­nom a részletekkel... " így mondja: egyelőre álljon ott... — Várjon miért egyelőre? Ezt is megmagyarázta. — Van valami terve a szoborral? — kér­dezem. — Eleinte azt hittem, hogy kiküldöm Amerikába. Propagandának a magyar igaz­ság mellett. Később azt gondoltam, hogy fel­ajánlom a kormánynak ... Állítsák fel, itt Budapesten... De mind a kettőt meggondol­tam és várok ... — Meddig? — Amíg visszaadhatom a marosvásárhe­lyieknek, akik ismét felállítják majd a Fő­téren ... Léstyán Sándor Csökken az építkezés a fővárosban A spekulációra épített bérházakban magasak a lakbérek és a közönség nem akarja a túlzott bérköveteléseket megfizetni — Nehézségek az épít­kezési kölcsönök folyósítása körül — Mi akadályozza meg a kis családi házak építését Az építkezési tevékenység, amely a múlt évben olyan örvendetes módon megindult, az idén kevés kilátással kecsegtet. Néhány hét múlva ugyanis sürgősen meg kellene indulnia az építkezéseknek és ezzel szemben semmi nyomát sem látjuk az előkészületeknek. Az építkezési kedv csökkenésének egyik oka kétségtelenül a kedvezőtlenebb gazdasági helyzet és az, hogy azok a kívánságok, ame­lyeket az építkezni akarók a további adóked­vezmények megadása terén elérni akartak,­­ eddig még nem váltak valóra. Ezenfelül azok a tapasztalatok is erősen hátráltatják az épít­kezési munkák megindulását, amelyeket az elmúlt évben szereztek azok, akik ebben az évben akartak új házakat építtetni, tatarozni és ráépítéseket eszközölni. Rájöttek ugyanis arra, hogy ma már nem megfelelő tőkével, hanem nagyrészben a spekulációra s építkezési hitel igénybe­vételével épült lakásokkal súlyos kocká­zatot vállalnak magukra. A közönség ugyanis ma már nem tudja és nem akarja megfizetni azokat a hatalmas bérösszegeket, amelyeket tőle az új házak tu­lajdonosai ezekért a lakrészekért elkérnek. Ezeknek a spekulációra épült házaknak je­lentékeny részében ugyanis a telek teljes ki­használása miatt a szobák jóval alulmarad­nak a rendes lakószobák méretének és ezzel szemben nemcsak a főútvonalakon, hanem a budai vidéken is négyszobás lakásokért .1500, 3600 aranykoronát is elkérnek és általában szobánként 800 aranykoronán alul az új há­zakban nem lehetett lakásokat kapni. Csak amikor az őszre tető alá került új házak tu­lajdonosai meggyőződtek arról, hogy dacára a lakásigénylők nagy számának, ezeket a ha­talmas bérösszegeket elérni nem tudják,­­ mérsékelték a még mindig magas lakbér­­kívánságokat. Egyébként, hogy a magas lak­bérekre és a spekulációra épített házak egy­­részével valami baj van, azt legjobban az iga­zolja, hogy egy nagy bank, amely jelzálog­kölcsönöket folyósított, kénytelen volt több esetben pert indítani már az első törlesztéses részletek elmulasztása miatt. Ebből a tapasztalatból kiindulva, kétség­telen, hogy az építkezési spekuláció óvatosabb tesz, nem számol olyan lehetőséggel, hogy egy négyszobás lakásért 3500—3600 arany­koronát elérhet — és így csökkenni fog a spekulációs építkezések száma. Ez mutatkozik már most is a láthatólag el­kedvetlenedett építkezési tevékenységben. Komoly akadálya az új építkezések meg­indulásának az is, hogy

Next