Ujság, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-19 / 89. szám

8 Reprezentálás A szegénységünket ráírjuk a homlokunkra. És tányérozunk itt is, ott is, minek utána el­sírtuk nyomorúságunk jeremiádjait. Arról va­gyunk híresek, hogy nincs nálunk szegényebb nép a világon. És ahol kétségbevonják ezt, ott körömszakadtáig védelmezzük szomorú hí­rünket. Szinte gőgösek­­vagyunk a szegény­ségünkre. És féltékenyek arra, hogy akadhat még hozzánk hasonló koldus nép a föld ke­rekén. Mintha a szegénységünkből élnénk, úgy félünk attól, hogy hire megy a jólétünknek s akkor vége annak, amire az exisztenciánkat építettük. Hát persze, hogy jólétről szó sincs és aljas rágalmazó, aki ilyet híresztel rólunk. Szegé­nyek vagyunk, oly elsírhatatlanul szegények, hogy már nem is illik szomorúnak lenni. Ilyen szegénységhez csakugyan jól illik a gőg és az önérzet. Mert van valami csodás és egé­szen különös erő az olyan népben, amely e­lbír ekkora szegénységet. És nagyon stílszerű volna, ha egy ilyen nép miniszterei és állam­titkárai vállalnák ennek a szegénységnek és a szegénység nyomán támadt jó hírünknek min­den következményét és azt mondanák gőgö­sen és önérzetesen a deputációknak, hogy nincs bankett, nincs körkocsikázás a városban. Miért is legyen? A vidékről jött deputáció maga is valamely szegénységi ügyben instan­­ciázi­k a miniszternél és államtitkárnál. Kérni jöttek valamit, amitől jobbra fordulna a megye vagy a város sorsa. Segítséget akarnak, mert nincs elég erejük az utak megjavítására, az iskolák tatarozására, kórházak építésére, az egyházi vagy községi iskolák tanítóinak fizeté­sére. Ki értse meg inkább, mint ezek a depu­tációk, ha a miniszter azt mondja nekik, hogy szegények vagyunk, mint ők, a kérelmezők. Hát nem természetes, hogy egy szegény or­szágnak szegény a minisztere, meg az állam­titkára? Nem is lenne szép, ha gazdagabb lenne. És a válasz, hogy szegények vagyunk, el is hangzik. Minden deputációnak elzokogják, hogy most bajosan lehet szó állami segélyről, új terhek vállalásáról. Nincs pénz, abszolúte nincs pénz, hiszen láthatják, hogy még a leg­szükségesebbre sem futja. És a deputáció elérzékenyül, sőt elszégyeli magát, amiért oly szerénytelen volt, hogy egy ilyen szegény or­szágot meg akar pumpolni. Nem, nem, már nem kértek semmit és büszkén, dacosan tűrik a lerongyoltságot és leszegényedettségét. De aztán jön valami, ami a szegénységnek ezt a harmonikus és jóleső hangulatát meg­zavarja. Jön a közös ebéd, vagy reggeli. Hiszen igen gyakran olvashatja mindenki, hogy a de­­putációt fogadtatás után megvendégelte a mi­niszter és az államtitkár. Még fényképek is készülnek ezekről az ebédekről és az ország­nak sok százezer polgára van, akik minisztert és államtitkárt még nem is láttak máshogyan, mint terített asztalnál, vékonynyakú üvegek és vastagnyakú választók társaságában. Óh, ezek a lakomák elég szerények. Jól tudjuk, hogy nem feszítik szét egy polgári ebéd kere­teit. De mirevaló a vendéglátás, ha szegények vagyunk? Egy szegény ország tisztviselője csak az ország szegénységét reprezentálhatja. .. NAPIREND 1928 április 19. Csütörtök. (Byron György lord angol költő meghalt 1824-ben.) Róm. kat..: Emma. Prot.: Kocsárd. Szr.: Niszán 29..— A Nap kél 4 óra 49 perckor, nyugszik 18 óra 38 perckor. A Held kél 4 óra 49 perckor, nyugszik 17 óra 40 perckor. Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum régiségtára 9—V42. Mezőgazdasági Múzeum (Széchenyi-sziget) 10—1. Szépművészeti Múzeum (Aréna-út 41.) régi képtár, közép­kori és újabbkori eredeti plasztika 19—V42. Iparművészeti Múzeum (Üllői-út 33.) textil, kerámia 9— V42. Széchenyi­­szoba (Akadémia) 10—12. Közlekedési Múzeum (Ipar­csarnok) 9—12 és 2—5. Iparművészeti Társulat állandó ki­állítása (Andrássy-út 69.) 9—2. Állandó bútorkiállítás az Iparcsarnokban 9—6. Aquincumi Múzeum (Szentendrei-út 7.) 9—12 és 3—6. Erzsébet királyné-emlékmúzeum (királyi palota) 8—12 és 2—4. Nyitvalévő könyvtárak: Fővárosi nyilvános könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8.) 9—7. Akadémia könyvtára (Akadé­mia­ utca 2.) 3—7. Egyetemi könyvtár (Ferenciek tere 5/a) kölcsönosztály 9—8. folyóiratosztály 9—2 és 3—8. Ipar­kamara közgazdasági könyvtára (Szemere­ utca 6.) 9—2. Iparművészeti könyvtár (Üllői-út 33.) 9—1 és 3—8. Statisz­tikai könyvtár (Keleti Károly-utca 5.) 9—1. Állatkerti könyvtár 2—146. Vakok könyvtára (Ida-utca 5.) 8—12. Ma­gyar Földrajzi Társaság könyvtára (Sándor-utca 8.) 5—6. Erzsébet Népakadémia könyvtára (Német-utca 40.) 5—8. Technológiai könyvtár (József-körút 6.) 5—8. Mezőgazdasági könyvtár (Széchenyi-sziget) 10—1. Kiállítások: Műcsarnok tavaszi kiállítása 10—5. Nemzeti Szalon (Erzsébet-tér) Ferenczy Valér gyűjteményes kiállí­tása 9—2. Iparművészeti Múzeum (üllői­ út 33.) Procopius­­kiállítás 9—­2. Ernst-Múzeum (Nagymező­ utca 8.) auk­­ció 9—4. ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1928 ÁPRILIS 19 Az olasz vendégek egyik csoportja a kormánypárt vacsoráján. Balról jobbra: Polverelli, Scitovszky, Monghetti, Herrmann, Carraciolo herceg, Berzeviczy, Durini di Monza gróf, Bethlen gróf, Cippico gróf, Vass, Alfieri, Zsitvay. — Az olasz király köszönete. Az olasz ki­rály Magyarország kormányzójához Milánó­ból a következő táviratot intézte: Horthy kormányzó úrnak. Budapest, őszintén köszönöm Főméltóságodnak, hogy a bennünket ért fájdalmas esemény alkalmából legszívélyesebb együttérzését nyilvánítani szíves volt. Viktor Emánuel. — Suzzallo Henrik amerikai tudós elő­adása* Suzzallo Henrik, a washingtoni állami egyetem volt elnöke és a Carnegie-békealap megbízottja április 19-én, csütörtökön dél­után 6 órakor tartja meg második előadását a budapesti tudományegyetem aulájában (Egyetem-tér). Előadásának tárgya az európai kultúrtradíciók hatása az amerikai nevelés­ügy fejlődésére. Első előadásán az amerikai és európai kultúra és civilizáció ellentétes eredményeit és egymásra való hatását fej­tette ki nagyszámú válogatott közönség je­lenlétében. — Klebelsberg gróf miniszter gyermek­nyaraltatási akciója. Klebelsberg Runo gróf kultuszminiszter a Balaton mellékén a cser­készek, leventék és főiskolai hallgatók vizi­­sport céljaira létesített táborhelyeivel kap­csolatban lehetővé kívánja tenni fiatalabb iskolásgyermekek nyaraltatását is. E célból társadalmi akciót indított és ennek során védnöksége alatt április 24-én a Zeneművészeti Főiskola hangversenyt rendez, melynek jöve­delme e célt fogja szolgálni. A hangversenyen a főiskola zenekara, Stefánias Imre zongora­művész és Zsolt Nándor főiskolai tanárok, továbbá Szentgyörgyi László hegedűművész működnek közre. — Eltűnt diák. Székesfehérvárról jelentik: Jurin István nyugalmazott csendőrtiszthelyettes 14 éves fia, ifj. Jurin István polgári iskolai II. osz­tályú tanuló, aki Abáról járt be vonaton Székes­­fehérvárra az iskolába, április 12-én eltűnt. Sze­­mélyleírása: közepesen fejlett, haja gesztenye­barna, szeme kék, ismertető jele: hátul fején két­­filléres nagyságú hajkihullás. Az eltűnés napján kávészinűi bársony térdnadrágot, ugyanilyen színű kabátot és sportsapkát viselt. Vele együtt tűnt el iskolatársa, Szejerveii István sárkereszturi lakos, kinek személyleirása a következő: haja szőke, szeme kék, orra és szája rendes, fekete hosszú télikabátot, kopott ruházatot és csizmát viselt. Mindkét fiúnak iskolai hátizsákja volt. — A legfontosabb tápanyagokat, tejet és cukrot csak a valódi Stollwerck-karamella és Alpia-csokoládé tartalmaz. — Az Angol Bank kormányzója. London­ból jelentik, hogy a Bank of England tegnap kilencedszer választotta kormányzójává Montagu Normant, ami a bank történetében példa nélkül álló eset, miután az eddigi kor­mányzói rekord öt esztendő volt. Pénzügyi körök nézete szerint ez bizalmi szavazat az általános európai pénzügyi rekonstrukció politikájának, amelynek Montagu Norman a legfőbb szóvivője. A lapok pénzügyi rovatai elismeréssel emelik ki, hogy e politika ered­ményeként majdnem a legtöbb európai állam valutája a stabilitás képét mutatja.­­ A Dunába ugrott, de előbb megmérgezte ma­gát. Szerdán délelőtt az Erzsébet-hídról a Du­nába vetette magát Boros Anna 19 éves háztar­tásbeli leány, aki a Mosonyi­ utca 10. számú ház­ban lakott. Az öngyilkosságot észrevette a mo­toros őrség legénysége és azonnal mentésre sietett. A nagy szél azonban a motorcsónakot elsodorta és a hullámok keresztüldobták a most épülő fővárosi uszoda hullámtörőjén. Míg a rendőrök azon fáradoztak, hogy a motorcsónakot kiszabadítsák, addig egy kotróhajó embereinek sikerült csónakon utolérni a leányt és kivitték a partra. A mentőket hívták az eszméletlenül fekvő Boros Annához. A mentők megállapították, hogy a leány meghalt. A Dunába ugrás előtt ugyanis nagyobb mennyiségű mérget vett be. A holttestet a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — Ferenczy Valér kiállítása. A kiváló festő­művésznek a Nemzeti Szalonban rendezett kiállí­tása már csak néhány napig marad nyitva. A kiállítás utolsó napja vasárnap lesz. A nap tréfái (A legfontosabb tárca.) — Milyen tárcát tárgyalnak a kép­­viselőházban? — A külügyit. — Istenem! Mikor kerül sor az enyémre? (Új darab.) — Nem mondanád meg kérlek: hol megy a Hókuszpókusz? — Hát azt se tudod? A város­házán ... (Gyárat vettek.) — A Hitelbank megvásárolt egy selyemharisnya-gyárat. — Hitelbe? Vulpes Izgalmas tolvajüldözés egy Arany János­ utcai házban Almásy László képviselő lakásába menekült egy biciklitolvaj, akit hosszas üldözés után elfogtak A balassagyarmati fogházban ülte büntetését Somogyi János 25 éves kereskedősegéd bicikli­­lopások miatt. A napokban a budapesti detek­tívek elfogtak egy másik notórius biciklitolvajt, aki ellen az a gyanú merült fel, hogy annak idején együtt dolgozott Somogyival. A rendőr­ség megkeresésére Somogyit felhozták a balassa­gyarmati fogházból szembesülés végett. Szerdán este érkezett meg Somogyi egy rendőr kíséreté­ben, aki gyalogosan kísérte a főkapitányság felé. Amikor az Arany János­ utca és Nádor­ utca sarkára értek, több járókelő ékelődött Somogyi és a rendőr közé. Somogyi nem volt megkötözve és az alkalmas pillanatot felhasználva, futásnak eredt. A rendőr utána iramodott, de kardjában megbotlott és elvágódott. A járókelők is üldözőbe vették a menekülőt. Az izgalmas hajsza közben Somogyi beme­nekült az Arany János­ utca 29. számú házba, felrohant az­ első­ emeletre és beugrott az egyik lakásba. Ez a lakás Almásy László képviselőé, az egységes párt ügyvezető elnökké, aki éppen otthon tartózkodott és meglepetten szemlélte, mi­kor a menekülő végigrohant a lakás összes szo­báin. A rendőr, a járókelők és a ház lakói is ke­resték már az eltűnt Somogyit, a házmester le­zárta a kaput, m­íg Almásy László telefonon ér­tesítette a főkapitányságot, honnan rendőrök siettek ki. Mikor a segítség megérkezett, már több­száz főnyi tömeg gyűlt össze a kapu előtt. So­mogyi János egy észrevétlen pillanatban kimene­kült Almásy László lakásából, több lakásba be­nyitott, majd tovább menekült és hirtelen el­tűnt. A rendőrök most két csoportra oszlottak és úgy a főlépcsőn, mint a melléklépcsőn egy­­­szerre indultak meg a ház átvizsgálására. Alig értek a második emeletre, mikor szembetalálkoz­tak a keresett Somogyival, aki az egyik lakásból ugrott ki. Lefogták és megkötözve a főkapitány­ságra szállították. A helyzet javulása várható! ... A minap a Király­ utcában találkoztam egy régi ismerősömmel, aki már messziről vígan in­tegetett felém, holott valahányszor ezelőtt eddig találkoztunk, mindig komor arccal állt meg né­hány percnyi beszélgetésre. A gond, a megélhetés mai nehézsége volt mindannyiszor a beszélgetés témája. — No, örülök barátom — mondom —, hogy végre mosolyogni látlak. Mégis csak beláttad, hogy helytelen volt magad állandóan butasággal vádolni, azért, mert egy elgondolásod nem si­került. — De mennyire nem sikerült — válaszolt — Te tudod, hogy miképpen gondolkoztam életemben, minden szemszögből átgondolt tervet készíteni, azt igyekezettel és szorgalommal valóra váltani. Ez sikerült mindig, ötven éves koromban, becsü­letes munkával megtakarítottam annyit, hogy üz­letemtől visszavonulhattam. — Tudom, barátom. Akkor volt egy természe­tes elgondolásod: házat vettél és annak jövedel­méből nyugodtan megélhettél. — Úgy van. Olcsón jutottam hozzá és még maradt is egy kis pénzem. Ez a tervem is sike­rült. De ez megütközött egy előre nem látott for­dulattal. — Azt is tudom. Jött a háború, nem fizettek házbért és te felélted a kis pénzedet. És azután kereskedői megfontoltsággal jött egy újabb el­gondolásod ... — Természetesen! Mint praktikus kereskedő, nem hagyhattam kihasználatlanul a jó alkalmat. Megettem a kis pénzemet, a házamtól akár hoz­zád fordulhattam volna apró kölcsönökért, tehát eladtam, mert a házból harapni elvégre még sem lehet és elmentem a tőzsdére, de ... — Ez az elgondolásod is összeütközött egy előre nem látott fordulattal. Tudom barátom. De miért vagy ma olyan víg? Ismét egy jó ötlet? — Igen, bár nem az enyém. Sokaknak az el-­­gondolása, barátom. Magamfajta és másfajta em­bereknek. És tudod, sok embernek együtt, sok az esze. Hamarosan már kongresszust fogunk tartani. Utóvégre mégsem tűrhető, hogy emberek a korona leromlása idején olcsón vettek házakat, és még pénzük is maradt! — Miért ne fizessenek ezek nekünk kárpót­lást, amikor ők most már házbért is kapnak. — Mi csak nem vagyunk büntethetők egy té­ves elgondolásunk miatt.V—eh !—f. ­ Hol fog járni az új 43-as villamos? Mint már közöltük, április 23-án üzembe helyezik az Aréna-úti átmenő forgalmat. Ezzel egyidejűleg a 24-es jelzésű kocsik nem a Baross-utcai forgalmi telepen keresztül, hanem, a Fiumei-úton át fognak közlekedni és egy új, 13-as jelzésű viszonylat indul meg és pedig a Mária Terézia laktanyától az Üllői-utón, majd a Sárkány-utcán a kispesti Gyár-utcában levő végállomásig és viszont. — Cigány lakodalom a Calvin-téri templom­ban. Nászindulót búgott a Calvin-téri refor­mátus templom orgonája. A hatalmas templo­mot szinültig megtöltötték a pesti cigánysors tagjai. Legelső sorokban a nagynevű cigány­prímások ültek, hátrább pedig a cigánynép­ség apraja-nagyja. Díszes nagy esküvő volt­, Kóczé Lászlónak, a kiváló prímásnak fia, Gyula, aki már most a legelső prímások közé küzdötte fel magát, vezette oltárhoz Nyári Fe­renc prímásnak Vali nevű leányát. Virágbotos násznagy, felvirágzott koszorúslegények, nyo­­szolyólányok kocsijai robogtak a templom elé és valóságos virágerdőben vonult a fiatal pár az oltár elé. Ünnepélyes komolysággal folyt le a szertartás. Koczé Gyula és Nyári Vali meghatottságtól remegő hangon esküdtek egymásnak örök hűséget. Rengeteg kiváncsi gyűlt össze a cigánylakodalom hírére. Százá­val tolongtak a templom előtt, úgy, hogy a lakodalmas menet alig tudott helyet törni, hogy visszajusson a kocsiba. Este a Kálvária­téren lévő kaszinóban volt a lakzi. Számos városi előkelőség is megjelent és igen sokan az örömapáknak és az ifjú férjnek lelkes hí­vei közül. A prímások nagyjai közül Vörös Károly, az öreg és ifj. Magyari, ifj. Kóczé An­tal és Nyári Károly jöttek el a lakzira. Hatal­mas tálakban hordták körül az ételt a mind­jobban szaporodó vendégseregnek. Az éjsza­kai órákban kerültek elő, dolguk végeztével, a kávéházakból és mulatókból a többi cigá­nyok. Egymásután kapták kezükbe a hegedűt a legkiválóbb prímások és húzták a szomorú magyar nótákat, majd csárdást és keringőt. Egyebet nem. A cigánylakzit nem profanizál­­ták jazz nótákkal. Hébe-korba felharsant a­ verkli is. Régi cigányszokás, hogy a cigány­­mulatságokon verkli-nótákat játszanak. A la­kodalmas népség kivilágos-kivirradtig táncolt és mulatott és sűrűn éltette az ifjú Kóczé­­l­ázaspárt. —■ Megalakult a volt vasutezredbeliek bajtársi hö­re. A komneuburgi volt vasutezred tisztjeinek, altisztjeinek és le­génységének kezdeményezésére igen látogatott összejövetelt tartottak a Vasúti és Hajózási Klub dísztermében, amelyen az ezred volt tényleges tisztikarának képviseletében Illés Elemér tábornok. Oláh Imre alezredes, E­n­g­l­e­r­t Osz­kár, Thimár János és Paján László századosok jelen­tek meg. Többek hozzászólása után a volt vasutasezred­­beliek bajtársi körének megalakulását egyhangúlag kimond­ták és a vidéki bajtársi körök megszervezésével, nemkülön­ben a központi ügyek ideiglenes vezetésével H­e­e­g­e­r Árpád MÁV főmérnököt bízták meg.

Next