Ujság, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)
1928-04-26 / 95. szám
CSÜTÖRTÖK, 1928 ÁPRILIS 26 ÚJSÁG Rassay Károly kijelentette a Házban, hogy a bíróságot államfői joggal ruházta fel az amnesztiarendelet Megtörténhetek, hogy a törvényszéknek a Curián megváltoztatott valamely ítéletét a törvényszék mint kegyelmi fórum hatálytalaníthatja. „A kegyelem nem lehet fentartott, azt nem lehet utólag notifikálni.“ Felelős-e Pesthy Pál igazságügyminiszter azért, hogy Nádosy kapott, de Windischgrätz nem kapott amnesztiát? A képviselőház szerdai ülésén az interpellációk során Rassay Károly szóvátette az amnesztiarendelet közjogi jelentőségét: — A forradalom után — mondotta Rassay Károly — olyan levegője lett a közéletnek, amelyben az emberek elvesztették érzéküket a közjogi kérdések megítélése iránt. Külföldön már kezdenek visszatérni az alkotmányos kormányzás alapvető tételeihez, nálunk, sajnos, visszaesés mutatkozik. A belügyminiszter úr egy rendelettervezetet készített. Úgy hírlik, hogy az öngyilkosságot megírásától akarja eltiltani a sajtót. Lehetetlenség, hogy kihágás útján akarjon belenyúlni a miniszter úr a sajtójog kérdésébe. Hiszen pontosan fel vannak sorolva a sajtótörvényben azok az esetek, melyek jogorvoslást, kívánhatnak. Scitovszky Béla belügyminiszter: Még nincsen meg a rendelet. Rassay Károly: Végtelenül örülnek, ha ez nem eldöntött kérdés lenne. Én csak azért tettem szóvá ezt az ügyet most, interpellációm elmondása előtt, mert felelős tényezők nyilatkozatai alapján terjedt el a hír erről a várható intézkedésről. A közjogi tatárdalásnak van egy olyan fejezete is, mely az igazságszolgáltatás terén érezteti hatását. A március elsején kiadott amnesztiarendelet széles körben biztosított amnesztiát. Sajnos, a rendeletnek van egy olyan pontja, a hetedik pont, mely az első olvasásra zavarosnak látszott, de azután fel kellett tételeznem, hogy valamit ezzel a szakasszal el akarnak érni, amit közelről nem akarnak megnevezni, de amit mégis el akarnak érni. A hetedik paragrafus kegyelemben részesíti mindazokat, akik öt évet meg nem haladó szabadságvesztésre, vagy pénzbüntetésre vannak elítélve politikai természetű okból elkövetett egyéb bűncselekmény miatt, ha ügyek elbírálása, életük, példás magaviseletük erre őket méltóvá teszi. Ezek három hónapon belül kegyelemben részesíthetők, helyesebben „kegyelemre méltónak nyilváníthatók". Ez az idézett rész véleménynyilvánítást akar kifejezni. Ilyen ügyben a döntés csak az államfőt illetheti meg. Ez a jog a magyar törvény értelmében csak az államfőé. — Az amnesztiarendelet gyakorlati alkalmazásában kiderült, hogy itt ez a kifejezés nem véleménynyilvánítást, hanem szuverén döntést jelent. A bíróság ez alapon tárgyalta a frankhamisítás egyik vádlottjának ügyét, akit méltónak nyilvánítottak a kegyelemre és szabadlábra helyeztek. Én ebben az ügyben többször szólaltam fel és hangsúlyoztam, hogy a frankhamisításért nem egyesek bűnösök, hanem a szellem és mindig sürgettem az amnesztiát. Most sem méltóztassanak engem félreérteni, én nem az amnesztia ellent szólok. Ugyanakkor, amikor ezt a döntést hozták, egy másik bűnrészesnek az amnesztiát nem adták meg, sőt ebben az ügyben azóta semmi sem történt. Ki adja az amnesztiát? Erre a kérdésre azt a feleletet kaptam, hogy az amnesztia ügyében szuverénül az első fokon eljáró bíróság dönt. Tehát ez az elsősorban az államfőt megillető jog át lett ruházva az elsőfokú bíróságra, a törvényszékre. Háromhónapi időtartamra a magyar törvényszék tanácsait felhatalmazták arra, hogy amnesztiát adjanak. A törvény értelmében a bíróság feladata a jogot alkalmazni, a kegyelem magasabb korrektívum. Ezzel szemben az igazságügyminiszter úr végrehajtási utasítása szerint a királyi törvényszék határozatát még csak megfellebbezni sem lehet. Itt súlyos közjogi tévedések történtek. Hogy a kegyelmezés csak az államfőt illeti meg, azon nem lehet vitatkozni. Ez évszázados államfőjog. Nyilvánvalóan kitűnik az 1635. évi XLVI., az 1715. évi XLVIII. és az 1848. évi III. t. c.-ből is. Az igazságügyminiszter úr egy hírlapi nyilatkozatban azt mondta, hogy a bíróság nem kegyelmet oszt, hanem a közkegyelem feltételeit állapítja meg. Ha ez ilyen egyszerű kérdés, akkor a kormányzói jogok gyakorlását illetően gyönyörű perspektíva nyithatik meg előttünk. Hiszen ezek szerint a kormányzó úr azt is mondhatná, hogy bizonyos állásokra kinevezi mindazokat, akiket a miniszter úr alkalmasoknak talál erre. A legfőbb jog a kegyelemre való érdemesség jogának eldöntése. Ezt bíróságra ruházták. Megtörténhetik tehát, hogy valakinek az ügyében a törvényszék ítéletet hozott, ezt a Curia legfelsőbb fokon megváltoztatta és most mégis a törvényszék, mint kegyelmi fórum, hatálytalaníthatja a Curia ítéletét. Hol itt a megállás? — Ha a kormányzó úrnak joga van ezt a bíróságra bízni, akkor joga lehet ugyanezt a belügyminiszter úrra is rábízni. Vigyázni kell, mert nincs megállás. Itt csak egy álláspont lehet helyes: a kormányzót személyében illeti meg a kegyelmezés joga. Kérdezem, ki a felelős ezekért a kegyelmekért? Pesthy Pál igazságügyminiszter: A miniszter. Rassay Károly: Hogy tehet ön felelős, miniszter úr, Nádosy megkegyelmeztetéséért és azért, hogy Windischgrätz Lajos herceg nem kapott kegyelmet. Van önnek befolyása erre az ügyre? Teljes képtelenség, hogy a miniszter úr felelős tegyen olyasmiért, amire nem lehet befolyása s amire befolynia nincs joga. Ez a felelősség kijátszása. A miniszter úr felelőssége mellett kiadott rendelet összezavarta az amnesztia fogalmát a kegyelem kérdésével. Az általános amnesztia azt jelenti, hogy az a bűnösöknek bizonyos kategóriájára terjed ki. Objektív ismérveit állapítja meg a bűnök kategóriáinak. De ha egyéni eseteket vizsgálnak és így döntenek egyénenként, ez nem általános amnesztia, hanem az egyéni kegyelmezés esete. Ez a jog az, amely fel van tartva az államfő számára. Ezért egyenként kell felelősséget viselni a miniszter úrnak. Ha ezt a jogot átruházzák a bíróságra, az kijátszás. A bíróság hatáskörét csak a törvény szabhatja meg. A miniszter úr rendelete döntési joggal ruházta fel a bíróságot. Honnan vette a miniszter úr a jogot a. BÉBI „ VAGY AZ ELSŐ SZERELEM REGÉNY * ÍRTA MÁRA! SÁNDOR COPYRIGHT BY PANTHE03 (36) Holnap kioszlatom a dolgozatokat. A levelet összehajtottam úgy, ahogy találtam. Egy megoldás jutott az eszembe. Holnap dolgozatírás. A dolgozatokat nem osztályoztam. A levelet visszatettem Babuják füzetébe, a fedőlap és az itatás közé. Május 14. Babuják megtalálta a levelet. Mikor kiosztottam a dolgozatokat, sokáig nem merte felnyitni a füzetét. — Ez alkalomnál nem osztályoztam — mondtam, mielőtt kiadtam a témát. — A mai tétel folytatása az utolsó szövegnek. Vigyázzanak. A két osztályzatot egyszerre fogom osztályozni legközelebb. Biztosra veszem, hogy óra végén Cserey kezei között volt a levél. Nagyon örülök ennek az elintézésnek. Madár gondolhat, amit akar. De örülök annak, hogy Cserey nincs feszélyezve velem szemben. Egy leánynövendék kényes valami, azt már látom. Nem tudok leánynövendékekkel szemben erélyesen fellépni. Nem ismerem őket eléggé, mennyire érzékenyek? Május 16. Másféle lények, az biztos. Lehet, hogy csalódok, de az az érzésem, hogy Cserey két napja határozottan jobban néz ki. Az utolsó időben mintha sápadt lett volna. S állandóan nagyon komoly volt. Ma már nevetgélt óra alatt Neumannal. Lehet, hogy rajtam nevettek. Ez szinte jólesett nekem. Az idő ragyogó. Ma reggel tűnődtem, hogy felvegyem-e az új ruhát? Félek, hogy túlságosan fiatalít. Aztán mégse vettem fel. Május 18. Ezek most azok a meleg, tavaszvégi esték, mikor nem tud lefeküdni az ember. Olyan meleg van, hogy a kaszinóban már ingujjban tarokkoznak egyesek. Tegnap este valaki felhozatta a „Sas“-ból a cigányt. Késő éjfélig fenmaradtam. Sokan énekeltek. Nekem is kedvem támadt énekelni, mert bort ittam. Éjfélig visszatartottam magam. Éjfél után azon vettem észre magam, hogy ott ülök a többiekkel és énekelek. Ez velem nagyon ritkán fordult elő. Ehhez kell valami, a cigányhoz, meg az énekléshez, ami nincsen meg bennem. Már sokszor volt úgy, hogy a kaszinóban az urak adomákat meséltek, aztán inni kezdtek, aztán felhozatták a cigányt. Néhányszor megpróbáltam velük maradni. Kurjongattam, mint ők, ittam, énekeltem. De mindig az volt az érzésem, hogy mindezt nem csinálom helyesen. Nem csinálom úgy, mint a többiek. Valami hiányzik nálam. A mulatozás nálam nem egészen őszinte. Akkor se, ha jókedvem van. Akkor se, ha kurjongatok, ha szívből csinálom. Nekem ez nem áll jól. Ez nem az én társaságom. Valami kell ahhoz, ahogy ezek a megyei urak csinálják, ami nekem nincs meg. Nekem mindig az az érzésem, hogy a társaság összenéz ilyen mulatozás után, ha kimegyek a teremből. S aztán fellélegeznek. Én nem is tudom ezeket a szép dalokat azzal a könnyűséggel énekelni, amint a többiek. Bár a hangom nem a legrosszabb. Egészen szívesen hallom a hangomat. Mások is mondták, hogy a hangom nem a legrosszabb. Mindenekelőtt nem tudok a cigánnyal úgy beszélni, ahogy kell. Soha nem mondtam még: „Ácsi“. Vagy: „Idehallgass!“ Ezt egyszerűen nem bírom. Nem tudom tegezni a cigányt. Tegnap este is csináltam egy ilyen hibát. Mindenki tegezte a cigányt, csak én mondtam neki, mikor már boros voltam. — Azt játssza, kérem, hogy ... Akkor vettem észre. Már késő volt. A főjegyző elvonta a száját és nevetni kezdett. Nem szólt semmit, de nevetett. Éreztem, hogy igaza van. Arra gondoltam, hogy felállok és hazamegyek. De akkor már boros voltam. Maradtam. Nem törődtek velem. Azért elég jól mulattam. Éjfél felé megérkezett Mészáros. Nem tudni, honnan jött. Tegnap megint nagyon barátságos volt hozzám. Hónapok óta nem volt ilyen barátságos. Rögtön mellém ült. Bort hozattam neki. Rögtön odahivatta a cigányt, ő így mondta a cigánynak: — Most pedig, Muzsika, idefülelj. Tudod, ki ez az úr? — Reám mutatott. — Ez Rozmár tekintetes ur. Ha Rozmár úr egyszer mulat... Mindenki nevetett. Én is nevettem. Nem lehet Mészárosra neheztelni. Ilyenkor nagyon kedves. A városban mindenki tudja, hogy nekem rozmár a gúnynevem. Mészáros egész este így szólongatott. — Haj, Rozmárként — mondta. — Micsoda szép éjszaka! Egészben véve elég jól mulattam. Csakugyan, nagyon meleg éjszaka volt. Az ablakok zárva állottak a termekben. Éreztem, hogy mindez nem nekem való, de a zene és a bor nagyon jólesett. Úgy látszik, szükségem volt reá. Ezeken a tavaszvégi éjszakákon úgyis csak nehezen lehet aludni. Éjfél jóval elmúlt, mikor elmentem. Távozás előtt Mészáros igénybe vett ötven koronára. Az ezerkétszázról nem szólt semmit. Teleholdban mentem haza. A Bástyasétány egészen üres volt. Kétszer végigmentem, hogy kiszellőzzön a fejem. A fák már vastagon, sűrűn lombosak, mint nyáron. Nagyon szép éjszaka volt. Régen sétáltam így éjszaka. Feljegyzem, hogy különös ostobaságokat gondoltam. Nagyon boros lehettem. Május 20. Ma délután a Zrinyi-utcán mentem el, a Mária-kápolna előtt, ahol májusi ájtatosságot tartottak. Az ajtóból láttam, hogy az oltár megint tele van virággal. Ezek nagyon szépek, ezek a májusi ájtatosságok. Kár, hogy nem vagyok vallásos. Nagy könnyebbség lehet, ha valaki részt tud venni ilyen szép ájtatosságokon. Elhatároztam, hogy a „Sas“-ba járok néhány napon át vacsorázni. A cigány miatt. Egészen jó cigány s szívesen elhallgatom. Szeretném a leánynövendékek figyelmét felhívni valamilyen formában a májusi ájtatosságok szép szokására. Nem tudom, miért jut ez eszembe? Cserey mindenesetre helyesebben tenné, ha ezekre a szép ájtatosságokra járna el délutánonként, ahelyett, hogy Madárral ül a szappanfőző sírja mögött. Mostanában soha nem látom együtt őket. Azt hiszem, rossz jel. De egy ilyen felhívással csak nevetségessé tenném magam. Nem is értem, miért jutott eszembe? Egészen zavarosak utolsó időben az ötleteim. Május 21. Lehet, hogy tévedek, de az a benyomásom, hogy Cserey sokkal vidámabb, mióta azt hiszi, hogy nem olvastam a levelét. Hogy Madár vidám-e, vagy sem, azzal nem törődöm. Amennyire látom, nem éppen különösen vidám. Az órákon gubbaszt s a tavasz teszi-e vagy mi, de egyre pattanásosabb. (Folytatása következik.} m*o Ötszobás, hallos lakás II. emeleten * kiadó Gyönyörű tágas, magas és világos szobák A 15-ös autóbusz-megálló közvetlen a bejárat előtt Érdeklődni lehet Lipót 984-38 számon, i. e. 8-1 óra között hoz, hogy a végzés ellen ne lehessen fellebbezni? A perrendtartás 378. paragrafusa szerint minden végzés ellen egyfokú felfotyamodásnak van helye, ha azt a törvény ki nem zárja. A bíróságok jogkörét csak a törvény szabályozhatja. A bírói függetlenség szempontjából is fontos ennek a kérdésnek eldöntése. De fontos a megkegyelmezettek érdekében is, mert az alkotmánysérelem alapján adott szabadság megtámadható. Jöhet egy szigorúbb felfogás, mely ezt a kegyelmet meg kritizálhatja és kétségbe vonhatja. Kérdezem a miniszter urat, megdönthetetlennek tartja-e ezeket a kegyelmeket? Pesthy Pál igazságügyminiszter: Annak!z Rassay Károly interpellációjára Pesthy Pál igazságügyminiszter nyomban válaszolt: — A kegyelmezés joga kizárólag az államfőt illeti meg — mondotta. Ez a jog ezzel a rendelettel nem lett megsértve. A kegyelmet tulajdonképpen a kormányzó úr adja. Minden kegyelmi rendelkezést végre kell hajtani. A AGILIS MUNKATÁRSAK ELŐNYÖSEN ELHELYEZKEDHETNEK TÖBB MINT 100 ÉVE FENNÁLLÓ „KÖLCSÖNÖS TŰZKÁR" és „IRMUS általános kölcsönös BIZTOSÍTÓINTÉZET magyarországi igazgatósága BUDAPEST, V., FADOR UTCA 34 ÉLiiiiiTosítás RENDKÍVÜL ELŐNYÖS, MINDEN VONATKOZÁSBAN MODERN, OLCSÓ DÍJTÉTELEK