Ujság, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-26 / 95. szám

CSÜTÖRTÖK, 1928 ÁPRILIS 26 ÚJSÁG Rassay Károly kijelentette a Házban, hogy a bíróságot államfői joggal ruházta fel az amnesztiarendelet Megtörténhetek, hogy a törvényszéknek a Curián m­egváltoztatott valamely ítéletét a törvény­szék mint kegyelmi fórum hatálytalaníthatja. „A kegyelem nem lehet fentartott, azt nem lehet utólag notifikálni.“ Felelős-e Pesth­y Pál igazságügyminiszter azért, hogy Nádosy kapott, de Windischgrätz nem kapott amnesztiát? A képviselőház szerdai ülésén az interpel­lációk során Rassay Károly szóvátette az am­­nesztiarendelet közjogi jelentőségét: — A forradalom után — mondotta Rassay Károly — olyan levegője lett a közéletnek, amelyben az emberek elvesztették érzéküket a közjogi kérdések megítélése iránt. Külföl­dön már kezdenek visszatérni az alkotmányos kormányzás alapvető tételeihez, nálunk, saj­nos, visszaesés mutatkozik. A belügyminiszter úr egy rendelettervezetet készített. Úgy hírlik, hogy az öngyilkosságo­t megírásától akarja el­tiltani a sajtót. Lehetetlenség, hogy kihágás útján akar­jon belenyúlni a miniszter úr a sajtójog kérdésébe. Hiszen pontosan fel vannak sorolva a sajtó­­törvényben azok az esetek, melyek jogorvos­lást, kívánhatnak. Scitovszky Béla belügyminiszter: Még nin­csen meg a rendelet. Rassay Károly: Végtelenül örülnek, ha ez nem eldöntött kérdés lenne. Én csak azért tettem szóvá ezt az ügyet most, interpellációm elmondása előtt, mert felelős tényezők nyilat­kozatai alapján terjedt el a hír erről a vár­ható intézkedésről.­­ A közjogi tatárdalásnak van egy olyan fejezete is, mely az igazságszolgáltatás terén érezteti hatását. A március elsején kiadott amnesztiarendelet széles körben biztosított amnesztiát. Sajnos, a rendeletnek van egy olyan pontja, a hetedik pont, mely az első olvasásra zavarosnak látszott, de azután fel kellett tételeznem, hogy valamit ezzel a sza­kasszal el akarnak érni, amit közelről nem akarnak megnevezni, de amit mégis el akar­nak érni. A hetedik paragrafus kegyelemben részesíti mindazokat, akik öt évet meg nem haladó szabadságvesztésre, vagy pénzbünte­tésre vannak elítélve politikai természetű ok­ból elkövetett egyéb bűncselekmény miatt, ha ügyek elbírálása, életük, példás magaviseletük erre őket méltóvá teszi. Ezek három hónapon belül kegyelemben részesíthetők, helyesebben „kegyelemre méltónak nyilváníthatók". Ez az idézett rész véleménynyilvánítást akar kifejezni. Ilyen ügyben a döntés csak az államfőt illetheti meg. Ez a jog a magyar törvény értelmében csak az államfőé. — Az amnesztiarendelet gyakorlati alkal­mazásában kiderült, hogy itt ez a kifejezés nem véleménynyilvánítást, hanem szuverén döntést jelent. A bíróság ez alapon tárgyalta a frankhamisítás e­gyik vádlottjának ügyét, akit méltónak nyil­vánítottak a kegyelemre és szabadlábra he­lyeztek. Én ebben az ügyben többször szólal­tam fel és hangsúlyoztam, hogy a frankhami­sításért nem egyesek bűnösök, hanem a szel­lem és mindig sürgettem az amnesztiát. Most sem méltóztassanak engem félreérteni, én nem az amnesztia ellent szólok. Ugyanakkor, ami­kor ezt a döntést hozták, egy másik bűnré­szesnek az amnesztiát nem adták meg, sőt eb­ben az ügyben azóta semmi sem történt. Ki adja az amnesztiát? Erre a kérdésre azt a feleletet kaptam, hogy az amnesztia ügyében szuverénül az első fo­kon eljáró bíróság dönt. Tehát ez az elsősorban az államfőt meg­illető jog át lett ruházva az elsőfokú bíró­ságra, a törvényszékre. Háromhónapi időtartamra a magyar törvény­szék tanácsait felhatalmazták arra, hogy am­nesztiát adjanak.­­ A törvény értelmében a bíróság fel­adata a jogot alkalmazni, a kegyelem maga­sabb korrektívum. Ezzel szemben az igazság­ügyminiszter úr végrehajtási utasítása szerint a királyi törvényszék határozatát még csak megfellebbezni sem lehet. Itt súlyos közjogi tévedések történtek. Hogy a kegyelmezés csak az államfőt illeti meg, azon nem lehet vitat­kozni. Ez évszázados államfőjog. Nyilvánva­lóan kitűnik az 1635. évi XLVI., az 1715. évi XLVIII. és az 1848. évi III. t. c.-ből is.­­ Az igazságügyminiszter úr egy hírlapi nyilatkozatban azt mondta, hogy a bíróság nem kegyelmet oszt, hanem a közkegyelem feltételeit állapítja meg. Ha ez ilyen egyszerű kérdés, akkor a kormányzói jogok gyakor­lását illetően gyönyörű perspektíva nyithatik meg előttünk. Hiszen ezek szerint a kor­mányzó úr azt is mondhatná, hogy bizonyos állásokra kinevezi mindazokat, akiket a mi­niszter úr alkalmasoknak talál erre.­­ A legfőbb jog a kegyelemre való érde­messég jogának eldöntése. Ezt bíróságra ru­házták. Megtörténhetik tehát, hogy valakinek az ügyében a törvényszék ítéletet hozott, ezt a Curia legfelsőbb fokon megváltoztatta és most mégis a törvényszék, mint ke­gyelmi fórum, hatálytalaníthatja a Curia ítéletét. Hol itt a megállás? — Ha a kormányzó úrnak joga van ezt a bíróságra bízni, akkor joga lehet ugyanezt a belügyminiszter úrra is rábízni. Vigyázni kell, mert nincs megállás. Itt csak egy álláspont lehet helyes: a kormányzót személyében illeti meg a kegyelmezés joga. Kérdezem, ki a fe­lelős ezekért a kegyelmekért? Pesthy Pál igazságügyminiszter: A mi­niszter. Rassay Károly: Hogy tehet ön felelős, mi­niszter úr, Nádosy megkegyelmeztetéséért és azért, hogy Windischgrätz Lajos herceg nem kapott kegyelmet. Van önnek befolyása erre az ügyre? Teljes képtelenség, hogy a minisz­ter úr felelős tegyen olyasmiért, amire nem lehet befolyása s amire befolynia nincs joga. Ez a felelősség kijátszása. A miniszter úr fe­lelőssége mellett kiadott rendelet összezavarta az amnesztia fogalmát a kegyelem kérdésével. Az általános amnesztia azt jelenti, hogy az a bűnösöknek bizonyos kategóriájára terjed ki. Objektív ismérveit állapítja meg a bűnök ka­tegóriáinak. De ha egyéni eseteket vizsgálnak és így döntenek egyénenként, ez nem általános amnesztia, hanem az egyéni kegyelmezés esete. Ez a jog az, amely fel van tartva az államfő számára. Ezért egyenként kell felelősséget viselni a mi­niszter úrnak. H­a ezt a jogot átruházzák a bíróságra, az kijátszás. A bíróság hatáskörét csak a törvény szabhatja meg. A miniszter úr rendelete döntési joggal ruházta fel a bíró­ságot. Honnan vette a miniszter úr a jogot a.­ BÉBI „ VAGY AZ ELSŐ SZERELEM REGÉNY * ÍRTA MÁRA! SÁNDOR COPYRIGHT BY PANTHE03 (36) Holnap kioszlatom a dolgozatokat. A levelet összehajtottam úgy, ahogy találtam. Egy megoldás jutott az eszembe. Holnap dolgozatírás. A dolgoza­tokat nem osztályoztam. A levelet visszatettem Ba­­buják füzetébe, a fedőlap és az itatás közé. Május 14. Babuják megtalálta a levelet. Mikor kiosztottam a dolgozatokat, sokáig nem merte fel­nyitni a füzetét. — Ez alkalomnál nem osztályoztam — mond­tam, mielőtt kiadtam a témát. — A mai tétel foly­tatása az utolsó szövegnek. Vigyázzanak. A két osztályzatot egyszerre fogom osztályozni legköze­lebb. Biztosra veszem, hogy óra végén Cserey ke­zei között volt a levél. Nagyon örülök ennek az elintézésnek. Madár gondolhat, amit akar. De örülök annak, hogy Cse­rey nincs feszélyezve velem szemben. Egy leány­növendék kényes valami, azt már látom. Nem tu­dok leánynövendékekkel szemben erélyesen fel­lépni. Nem ismerem őket eléggé, mennyire érzéke­nyek? Május 16. Másféle lények, az biztos. Lehet, hogy csalódok, de az az érzésem, hogy Cserey két napja határozottan jobban néz ki. Az utolsó idő­ben mintha sápadt lett volna. S állandóan nagyon komoly volt. Ma már nevetgélt óra alatt Neuman­­nal. Lehet, hogy rajtam nevettek. Ez szinte jól­esett nekem. Az idő ragyogó. Ma reggel tűnődtem, hogy fel­­vegyem-e az új ruhát? Félek, hogy túlságosan fiatalít. Aztán mégse vettem fel. Május 18. Ezek most azok a meleg, tavaszvégi esték, mikor nem tud lefeküdni az ember. Olyan meleg van, hogy a kaszinóban már ing­ujjban tarokkoznak egyesek. Tegnap este valaki felhozatta a „Sas“-ból a cigányt. Késő éjfélig fen­­maradtam. Sokan énekeltek. Nekem is kedvem támadt énekelni, mert bort ittam. Éjfélig vissza­tartottam magam. Éjfél után azon vettem észre ma­gam, hogy ott ülök a többiekkel és énekelek. Ez velem nagyon ritkán fordult elő. Ehhez kell valami, a cigányhoz, meg az ének­léshez, ami nincsen meg bennem. Már sokszor volt úgy, hogy a kaszinóban az urak adomákat meséltek, aztán inni kezdtek, aztán felhozatták a cigányt. Néhányszor megpróbáltam velük maradni. Kurjongattam, mint ők, ittam, énekeltem. De min­dig az volt az érzésem, hogy mindezt nem csiná­lom helyesen. Nem csinálom úgy, mint a többiek. Valami hiányzik nálam. A mulatozás nálam nem egészen őszinte. Akkor se, ha jókedvem van. Akkor se, ha kurjongatok, ha szívből csinálom. Nekem ez nem áll jól. Ez nem az én társaságom. Valami kell ahhoz, ahogy ezek a megyei urak csi­nálják, ami nekem nincs meg. Nekem mindig az az érzésem, hogy a társaság összenéz ilyen mulatozás után, ha kimegyek a te­remből. S aztán fellélegeznek. Én nem is tudom ezeket a szép dalokat azzal a könnyűséggel énekelni, amint a többiek. Bár a hangom nem a legrosszabb. Egészen szívesen hal­lom a hangomat. Mások is mondták, hogy a han­gom nem a legrosszabb. Mindenekelőtt nem tudok a cigánnyal úgy beszélni, ahogy kell. Soha nem mondtam még: „Ácsi“. Vagy: „Idehallgass!“ Ezt egyszerűen nem bírom. Nem tudom tegezni a ci­gányt. Tegnap este is csináltam egy ilyen hibát. Mindenki tegezte a cigányt, csak én mondtam neki, mikor már boros voltam. — Azt játssza, kérem, hogy ... Akkor vettem észre. Már késő volt. A főjegyző elvonta a száját és nevetni kezdett. Nem szólt semmit, de nevetett. Éreztem, hogy igaza van. Arra gondoltam, hogy felállok és hazamegyek. De akkor már boros voltam. Maradtam. Nem törődtek velem. Azért elég jól mulattam. Éjfél felé megérkezett Mészáros. Nem tudni, honnan jött. Tegnap megint nagyon barátságos volt hozzám. Hónapok óta nem volt ilyen barát­ságos. Rögtön mellém ült. Bort hozattam neki. Rögtön odahivatta a cigányt, ő így mondta a ci­gánynak: — Most pedig, Muzsika, idefülelj. Tudod, ki ez az úr? — Reám mutatott. — Ez Rozmár tekin­tetes ur. Ha Rozmár úr egyszer mulat... Mindenki nevetett. Én is nevettem. Nem lehet Mészárosra neheztelni. Ilyenkor nagyon kedves. A városban mindenki tudja, hogy nekem rozmár a gúnynevem. Mészáros egész este így szólongatott. — Haj, Rozmárként — mondta. — Micsoda szép éjszaka! Egészben véve elég jól mulattam. Csakugyan, nagyon meleg éjszaka volt. Az ablakok zárva állottak a termekben. Éreztem, hogy mindez nem nekem való, de a zene és a bor nagyon jólesett. Úgy látszik, szükségem volt reá. Ezeken a tavaszvégi éjszakákon úgyis csak nehezen lehet aludni. Éjfél jóval elmúlt, mikor elmentem. Távozás előtt Mészáros igénybe vett ötven koronára. Az ezerkétszázról nem szólt semmit. Teleholdban mentem haza. A Bástyasétány egészen üres volt. Kétszer végigmentem, hogy ki­szellőzzön a fejem. A fák már vastagon, sűrűn lombosak, mint nyáron. Nagyon szép éjszaka volt. Régen sétáltam így éjszaka. Feljegyzem, hogy különös ostobaságokat gondoltam. Nagyon boros lehettem. Május 20. Ma délután a Zrinyi-utcán mentem el, a Mária-kápolna előtt, ahol májusi ájtatosságot tartottak. Az ajtóból láttam, hogy az oltár megint tele van virággal. Ezek nagyon szépek, ezek a má­jusi ájtatosságok. Kár, hogy nem vagyok vallásos. Nagy könnyebbség lehet, ha valaki részt tud venni ilyen szép ájtatosságokon. Elhatároztam, hogy a „Sas“-ba járok néhány napon át vacsorázni. A cigány miatt. Egészen jó cigány s szívesen elhallgatom. Szeretném a leánynövendékek figyelmét fel­hívni valamilyen formában a májusi ájtatosságok szép szokására. Nem tudom, miért jut ez eszembe? Cserey mindenesetre helyesebben tenné, ha ezekre a szép ájtatosságokra járna el délutánonként, ahe­lyett, hogy Madárral ül a szappanfőző sírja mögött. Mostanában soha nem látom együtt őket. Azt hiszem, rossz jel. De egy ilyen felhívással csak nevetségessé tenném magam. Nem is értem, miért jutott eszembe? Egészen zavarosak utolsó időben az öt­leteim. Május 21. Lehet, hogy tévedek, de az a benyo­másom, hogy Cserey sokkal vidámabb, mióta azt hiszi, hogy nem olvastam a levelét. Hogy Madár vidám-e, vagy sem, azzal nem törődöm. Amennyire látom, nem éppen különösen vidám. Az órákon gubbaszt s a tavasz teszi-e vagy mi, de egyre patta­násosabb. (Folytatása következik.} m*­o Ötszobás, hallos lakás II. emeleten * kiadó Gyönyörű tágas, magas és világos szobák A 15-ös autóbusz-megálló közvetlen a bejárat előtt Érdeklődni lehet Lipót 984-38 számon, i. e. 8-1 óra között hoz, hogy a végzés ellen ne lehessen fellebbezni? A perrendtartás 378. paragrafusa szerint min­den végzés ellen egyfokú felfotyamodásnak van helye, ha azt a törvény ki nem zárja. A bíróságok jogkörét csak a törvény szabályoz­hatja. A bírói függetlenség szempontjából is fontos ennek a kérdésnek eldöntése. De fontos a megkegyelmezettek érdekében is, mert az alkotm­ánysérelem alapján adott sza­badság megtámadható. Jöhet egy szigorúbb felfogás, mely ezt a ke­gyelmet meg kritizál­hat­ja és kétségbe vonhatja. Kérdezem a miniszter urat, me­gdönthetetlen­­nek tartja-e­ ezeket a kegyelmeket? Pesthy Pál igazságügyminiszter: Annak!­z Rassay Károly interpellációjára Pesthy Pál igazságügyminiszter nyomban válaszolt: — A kegyelmezés joga kizárólag az ál­lamfőt illeti meg — mondotta. Ez a jog ezzel a rendelettel nem lett megsértve. A kegyelmet tulajdonképpen a kormányzó úr adja. Minden kegyelmi rendelkezést végre kell hajtani. A AGILIS MUNKATÁRSAK ELŐNYÖSEN ELHELYEZKEDHETNEK TÖBB MINT 100 ÉVE FENNÁLLÓ „KÖLCSÖNÖS TŰZKÁR" és „IRMUS általános kölcsönös BIZTOSÍTÓINTÉZET magyarországi igazgatósága BUDAPEST, V., FADOR­ UTCA 34 ÉLiiiiiTosítás RENDKÍVÜL ELŐNYÖS, MINDEN VONATKOZÁSBAN MODERN, OLCSÓ DÍJTÉTELEK

Next