Ujság, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-08 / 104. szám

MINDEN KEDDEN JELENIK MEG SPORT-ÚJSÁG A£UJSÁG INGYEN MELLÉKLETE ♦ <1 A külföldi bajnokságok állása Az angol liga végeredménye Tottenham és Middlesbrough helyébe a má­sodik ligából a Manchester City és a Lceds Uni­ted került fel az első ligába. A II. ligából kiesett a Futham és a South Shieds, amelyek most a két III. osztályú bajnokkal (Millwall és Brat­­ford) cserélnek helyet. 1. Everton 42 20 13 9 102:66 53 2. Huddersfield Town 42 22 7 13 91:68 51 3. Leicester City 42 18 12 12 96:72 48 4. Derby Counly 42 17 10 15 96:83 44 5. Bury 42 20 4 18 80:80 44 6. Cardiff City 42 17 10 15 70:80 44 7. Bolton Wanderers 42 16 II 15 81:66 43 8. Aston Villa 42 17 9 16 78:73 43 9. Newcastle United 42 15 13 14 79:81 43 10. Arsenal 42 13 15 14 82:86 41 11. Birmingham 42 13 15 14 70:75 41 12. Blackburn Rovers 42 16 9 17 66:78 41 13. Sheffield United 42 15 10 17 79:80 40 14. Sheff. Wednesday 42 13 13 16 81:78 3*) 15. Sunderland 42 15 9 18 74:76 39 16. Liverpool 42 13 13 16 84:87 39 17. Westham United 42 14 11 17 81:88 39 18. Manchester United 42 16 7 19 72:80 39 19. Burnley 42 16 7 19 82:98 39 20. Portsmouth 42 10 7 19 66:90 39 21. Tottenham Hotsp. 42 15 8 19 74:86 38 22. Middlesbrough 42 11 15 16 81:88 37 Olaszország bajnoksága 1. Torino 5 3 2 — 13: 7 8 2. Alessandria 5 2 2 1 14: 9 6 3. Internazlonale 5 3'— 2 10:14 6 4. Genoa 5 2 12 14:11 5 5. Milán 5 1 3 1 7: 7 5 6. Bologna 5 1 3 1 7: 7 5 7. Casale 5 1,1 3 5:13 3 8. Juvenlus 5 1 — 4 7: 9 2, Negyvenöt percig tíz emberrel játszott, Ausztria amatőr válogatott csapata, mégis 3:2 (1:2) arányban győzött A magyar-osztrák amatőr válogatott és profi válogatott mérkőzés nyitányául a KISOSz és az ILSz válogatott csapata játszott az Újság által alapított Herendi vándordíjért. Az ifjúsági válo­gatottak számára kiírt trófea tavalyi védője, a KISOSz, csak nehezen melegedett bele a játékba, de 1:1 félidő után 3:2 gólaránnyal megérdemel­ten jutott a győzelemhez. A vezető gólt az ILSz szerzi meg Behringer középcsatár révén, de Ko­­hut, a középiskolások balösszekötője kiegyenlít, majd szünet után 2:1-re javítja az eredményt. Bokor centerball góljával már 3:1-re vezet a KISOSz, mire Kiss jobbösszekötő beállítja a vég­eredményt. Az amatőr és professzionista futball szétvá­lasztása óta negyedszer került egymással szembe Ausztria és Magyarország amatőr válogatott csa­pata, de míg az első három meccs a magyarok győzelmével végződött, most Ausztria győzött 3:2 arányban egy vitatható góllal (a hat trickes Malacek ugyanis kézzel stoppolta le a labdát), de megérdemelten, mert egyik hak­jának megsérü­lése miatt a második félidőt tíz emberrel játszotta végig. .. . Amatőrcsapatunk, Szűcs II. centerhall és Reinhardt jobbösszekötő csatár kivételével, meg­lepően gyengén játszott, míg a bécsiek, a profi­­csapatokból kiemelt amatőrökkel kimondottan jobb futballt játszottak, elsősorban a két szélső: Katz és Kingall, továbbá a Cricketterek kitűnő balösszekötője, Moracek és a robusztus center­hall, Resch. A magyar csapatnak mind a két gól­ját Dobos (Postás) balösszekötő rúgta Békéscsabán a nap egyetlen ligamérkőzését (NI. B) a Csaba nyerte meg 3:1 (2:0) arányban a Lipótváros ellen. Miskolcon a Vidéki Kupáért mérkőzött az Attila a debreceni Bocskayval. A meccs Powolmy, Triesz és Hajós (3) góljaival az Attila 5:1 (1:0) gólarányú győzelmével végződött. Nagykanizsán a Sabaria és a Kanizsa játszotta le reváns barátságos mérkőzését, amely Szófián három góljával a szombathelyiek javára dőlt el 3:2 (1:0) gólaránnyal._____ Kedden kezdődik a belga-magyar tenniszmérkőzés A Belga Lawn-tennis Szövetség válogatott csa­pata Bukarestből hétfőn érkezett meg Budapestre, hogy összemérje erejét a magyar válogatott csa­pattal. Belgium szintén a modern nyugati tennisz­­iskola képviselője, úgy hogy játékuk a legnagyobb érdeklődést is megérdemli. A mérkőzés kedden délután 3 órakor kezdődik a margitszigeti dísz­­pályán és pedig a következő sorrendben: 1. Andre Lacroix—Pétery dr. 2. Toussoin, d’Eckhardt — Sweins — Kirch­­m­ayer—Krepuska. 3. Andre Ewbank—Kehrling. Németország válogatott vizipólócsapata le­győzte Belgiumot. A Bolognában a múlt év szep­temberében lefolyt Európa-úszóbajnokságok vizi­­pólótornájában Magyarország legerősebb ellen­fele, mint emlékezetes, a belga reprezentatív csa­pat volt. Annál meglepőbb, hogy Németország válogatottjai az Aachenben szombaton és vasár­nap lejátszott belga-német vizipólómérkőzések első napján meglepően fölényes győzelmet arat­tak a belgák ellen, ami a német vizipóló-sport óriási feljavulása mellett bizonyít. Németország ugyanis szombaton 7:3 (3:1) arányban győzött a belgák ellen, akik másnap 6:5 (4:3) arányban vettek szívós ellenfelükön revánsot. Impresszionista tudósítás az 5:5-ről, amely jobban fájt, mint egy vereség Hatalmas karosszériák és ócska gebék, tö­mött autóbuszok és fürtökben lógók a villa­mosok lépcsőin, mind ki a futballmérkőzésre, az osztrák—magyarra, hajrá, győzni fogunk, egész biztos, reváns lesz, 6:0, feltétlenül, majd meglátod, mit jósoltam, csak a kerekek dü­börgéséből valahogy kihallatszik a szövetségi kapitány pesszimizmusa, még nem biztos, hogy megnyertük a meccset, ne bizakodjunk el, vegyük komolyan az ellenfelet, amely min­dig talpra áll, ha magyarokkal kerül küzde­lembe. Kinn a pályán, szemergő esőben, amely később zivatarrá erősödik, 35.000 ember tom­bol, mindenki itt van, miniszter és munkás, öreg és fiatal, egészséges és béna. Most kín­lódjék az amatőrmérkőzés utolsó perceit el­vesztettük az amatőrmeccset, annyi baj le­gyen, mindegy, fő, hogy a nagy mérkőzésen győzzünk, győzni fogunk bár az osztrákok vezetnek, 3:2, a közönség bekiabál: — Elég volt! Bíró, fújja le a meccset! Izgalom fül a levegőben, már itt is a két csapat, előbb az osztrák reprezentánsok jön­nek, csupa bizakodó tekintet. Aztán zivataros taps, itt vannak a magyarok. Minden szem Konrádot kutatja, Csámi játszik! Nincs semmi baj. Győzni fogunk. A tribünön tülköket árul­nak 20 fillérért. Azon keresztül jobban lehet biztatni a csapatot. Többen, akik meghalnak azért, hogy egy­ kicsit ordítozhassanak, vásá­rolnak is, öreg cukros asszonyt inzultálják, mert nem lát tőle senki. A néni felháborodva fogadja a támadásokat: — hát mikor árulják, ha nem most, amikor meccs van? Persze, ha fiatal lennék. Már morajlik a tömeg. Ötödik perce játszanak, a bűvészi biztonságú Konrád kiugrasztja Ströcköt, az bead Takácsnak, lö­vését Cárt kiüti, Kohut elé, aki benyomja a gólt. Lengnek a zsebkendők, a zászlók, emberek ölelkeznek, Cárt dresszébe törli izzadó lomlo­­kát, a pálya szélén Meisl, az osztrák futball vezére cigarettára gyújt. Csatársorunk állan­dóan frontban marad, Konrád és Kohut re­mek, Ströck villámgyors, Takács ügyes, Hirzer sem ront. Csak így menne minden. Az eső el­áll. Égi jel! Rohamoznak a magyarok, Ströck bead Konrádnak, rögtön visszakapja a labdát, a szélső lő. Cárt véd. Hirzert felvágják. 11-es. 2 :0. Örömmámor, ragyogó tekintetek, szép május, győzelem, minden mosolyog, még a hirdető táblák is. A második gól után azonban az osztrákok rögtön vissza is adnak egyet Wesselik fejesével. Nincs semmi baj, Konrád remek labdát tálal Kohutnak, aki gyorsan a hálóba továbbítja a labdát. A gól után az osztrák centerhalf, Hoffmann, véglegesen kiáll, Madlmayer áll a helyére, míg az ő helyét Braun foglalja el. Madlmayer gyönyörű passzt ad Gschweidlnek, aki Wesselyknek továbbít. Wesselyk gólt rúg, 3:2. Ezután Hirzer Kohutot gyönyörűen szökteti, lefut és gólt rúg, 4 : 2. Itt abba kell hagyni a tudósítást. Végetért az első félidő és ami ezután fog következni, a második balltime, annak semmi köze nincs ahhoz, ami az első félidőben történt. Mert míg az első félidőben remek csatárjátékunk feledtetni tudta védelmünk fogyatékosságait és játékunk gólokkal volt fölényben az osztrá­kokkal szemben, addig a második félidőben tökéletesen lehengerelték, az osztrákok a mieinket és csatárjaik kényükre-kedvükre ci­káztak át védőjátékosaink között. Talán a Gondviselés büntette meg ezt a gyermekien örülni tudó publikumot azért, mert a félidő­ben örömmámorban és gátat nem ismerő jó­kedvben szinte gyermekien túlcsapó kedély­ben élvezte a tavaszt, a most már elvitathatat­­lannak látszó győzelmet és nemzetiszínű zászlócskákkal integetett a sápadtan ülő öt­száz osztrák felé. Legjobban szeretném drámai gyorsasággal pár odavetett szóval elmondani azt a tragédiát, ami a második félidőben történt. Rögtön az első percekben megszületik az ötödik magyar gól. Már páholyban ülünk. S attól a pillanat­tól fogva megszűntek a magyar támadások, Bukovi a magyar futball trónjáról a sárba bukik. Sérülten egy akciója, egy szerelése sem sikerül, Fogl III. folyton kihagy, Obitz mel­lett akadálytalanul szaladnak el a csatárok, legfeljebb néha azzal véteti magát észre, hogy durvul. Amsei a kapus, egymásután kapja a gólokat, ügyefogyott­an áll, szinte megbabo­­názottan, mintha valami delejes hatás alatt szenvedne. Harmincötezer ember némán, szo­morúan nézi a bekövetkezendőkeit. Mindenki sejti a végét. Egymásután kapjuk a gólokat. Az utolsó előtti percben már mindenki megelé­gedetten sóhajt fel, nem baj, legalább győz­tünk 5:4-re. Ekkor Fogl III. a 16-os vonalon belül elbuktatja az osztrák csatárt. 11-es. Wessely, az idegember áll a labdához és be­rúgja. 5:5! Senki nem nézte a 11-est, min­denki elfordította a fejét. Már vége a mérkő­zésnek. A hatalmas tömeg néma menetben vonul kifelé. Senki sem beszél a mérkőzésről. A nagy­­tribün jobb sarkában ötszáz osztrák feláll, zászlókat lenget, kipirultan az örömtől és hab­ozik. Zsebkendőket lengetnek. Csókolják egymást. Nem volt kár az útiköltségért. Magyar és osztrák drukker összevesz. A magyar nem tud németül, az osztrák nem tud magyarul, már majdnem verekednek, de nem, a vendéget nem szabad bántani. Figyelő te­kintetek bámulnak a díszpáholy felé. Mit szól­nak a miniszterek? A díszpáholy már kiürült. Csupa keserű tekintet, szomorú arc, lehan­­goltság. Két jó embere volt az osztrák csa­patnak — mondják —, Obitz és Amsel. Kár volt kijönni a mérkőzésre. Jobb lett volna moziba menni. ... Kellér Andor, szorgalomból tovább tanultam, hogy azért a tanulmányaimban sem maradjak el! — Két szentlőrinci csapatnak, a SzAC-nak és a MOVE-nak voltam a játékosa és tizennyolc­éves koromig játszottam itt. Akkor találkoztam Eisenhofferrel, az FTC balösszekötőjével, aki sokszor látott játszani és biztatott, hogy menjek nagy csapatba, ahol érvényesülhet a tudásom, így kerültem az FTC-be, ahol megszerettek és én is nagyon jól érzem magam! 1921-ben játszottam először az­ FTC színeiben és a Zágráb elleni vá­rosközi mérkőzés után, 1925 január tizennyolca­­dikán voltam először válogatott az olaszok ellen, Milanóban, azon az emlékezetes mérkőzésen, amikor 2:1 arányban legyőztük a nagy formában levő olasz válogatottakat! — Azóta, hogy futballozom, sok nagy és ér­dekes mérkőzésben vettem részt. A legjobban talán a múltévi cseh-magyar mérkőzésen szere­peltem, amikor 2:1 arányban az én gólommal si­került legyőznünk a félelmetes cseh csapatot. Erre a teljesítményemre ma is nagyon büszke vagyok, a legemlékezetesebb meccsem azonban mégsem ez, hanem egy sokkal régebbi. Akkor még a Szentlőrinci AC ifjúsági csapatában ját­szottam és tizenegy ezüstéremért játszottunk egy másik ifjúsági csapat ellen. Hallatlanul izgalmas és változatos volt a küzdelem és amikor lejárt az idő, 1:1-re állt a meccs. Meghosszabbították a játékot és mi — tizennégyéves gyerekek — négy és fél óra hosszat küzdöttünk szívünkkel, lelkünkkel, elszánt akarattal. A végén mégis ki­kaptunk 2:1-re, de ez a döntő gól orszájából esett. Úgy éreztem magam, mintha az egész világ ösz­­szeomlott volna előttem, elhomályosuló szemek­kel, sírva mentem az öltözőbe ... — Amikor már komolyan futballoztam, egy vágyam volt mindig: megérni azt, hogy az apám, aki mindig annyira ellenezte, hogy futballista legyek, büszke legyen rám. .. Szerettem volna, hogy lásson egy nagy mérkőzésen jól játszani és hallja a roppant embertömeget, amint a ne­vemet kiállja! Ezt az ajándékot nem kaptam meg a sorstól, mert az első válogatott szerep­lésem előtt három nappal­­ meghalt... Pobuda felvétele Veszélyes helyzet a magyar kapu előtt. Balról: Wesselik,­­Sternberg, Amsei, Horváth A hét hőse , Kohut Vilmos — Kohuuutl Kohuuutl — búg sokszor a nagy mérkőzéseken és ez a furcsa, a sziréna bu­gásához hasonló, ezrek szájáról felmorajló ki­állás a legjobb bizonyítéka a fiatal futballista rendkívüli népszerűségének. Ha a labda kikerül a balszélre és a fürge­­lábú csatár feltarthatat­­lan rohammal megin­dul előre, a szemek csillogva tapadnak az ellenfél kapujára, mi­kor süvít a hálóba a Kohut-bomba, amely­nek­ útja olyan sebes, hogy a szem nem lát­hatja, csupán a háló megrezzenése jelzi a futballmérkőzések nagy­szerű eseményét: a gólt. Kevés játékos büsz­­kélkedhetik olyan nagy népszerűséggel, mint amilyet a kis Kohut kiví­vott. Még nincs messze az idő, amikor először je­lent meg zöldfehér dresszben, azon a poszton, amelyen előtte olyan nagyszerű tehetségek ját­szottak, mint Borbás Gáspár és Tóth István Amikor Borbás abbahagyta a játékot, sokan sopánkodtak, hol akad majd olyan balszélső, mint amilyen az FTC repülő doktora volt? Egy idő múlva azután a gömbölyű Potya töltötte be ezt a posztot, hogy később átadja helyét a ma­gyar futball egyik legnagyobb, fiatal tehetsé­gének. Kohutnak sok­ emlékezetes nagy játéka volt már és ha a vasárnapi magyar-osztrák mérkőzés résztvevőiből akarunk kiemelni valakit, akkor is Kohut neve kívánkozik ki a tizenegy közül. Igaz ugyan, hogy a csatársor minden tagja megtette a kötelességét, öt gólt rúgott ez a támadókvintett, ami feltétlen bizonyíéka az egészséges csatár­játéknak. Ströck lendülete, Takács II. észszerű játéka, Konrád tüneményes labdatechnikája, zseniális dirigálása, Hirzer agilitása mind érté­kei voltak a magyar támadósornak, amelyből Kohut a gólképességével emelkedett ki. Három Kohut-bomba akadt meg az osztrák kapuban s egy csomó szép lövés került a kapus kezébe, vagy a kapu mellé. Máskor három gól elég egy mérkőzés megnyeréséhez, most öt is ke­vés volt. Kohut játéka mindenesetre érdekes eseménye volt a vasárnapi mérkőzésnek, azt mu­tatta, hogy a kitűnő játékos formája rövid visz­­szaesés után újra emelkedőben van. Ebből az alkalomból kerestük fel a Ferenc­város népszerű játékosát, aki futballista karrier­jét a következőkben mesélte el: — Huszonkét éves v­agyok — kezdte moso­lyogva —, de akármilyen furcsán is hangzik, már csaknem két évtizede futballozom! Én már abba a generációba tartozom, amely nem kato­­násdit, nem rablópandúrt játszott, hanem rúgta a labdát, előbb a rongyból készültet, azután az olcsó gummilabdát, míg végül az igazi futball következett. .. Apám a szentlőrinci téglagyár igazgatója volt s itt a téglagyár tágas udvarán kezdtem el játszani. Annyi gyerek verődött össze, hogy könnyen lebonyolíthattunk kétkapus játékot, persze akkor még komolytalanul, hiszen én például ötéves voltam, de a többiek se sokkal idősebbek! — Odahaza nem vették jó néven a futballo­­zást, előbb azért, mert sok ruhát, meg cipőt pusztítottam, később azonban a szüleim féltet­tek, mire megtiltották, hogy játsszam! Mond­hatom, ez a parancs rendkívül fájdalmas volt és nem is tudtam engedelmeskedni! Titokban to­vább játszottam, később — akkor már a közép­iskolába jártam — az egyik szentlőrinci csapat­ban! Nem sokáig maradt titok a játékom, az apám megtudta és a leghatározottabban kijelen­tette, hogy nem tanu­lat tovább, ha nem hagyok fel a futballal! Ez a fenyegetés sem tudott elsza­kítani a kedvenc sportomtól, pedig apám be is váltotta a fenyegetését, kivett az iskolából és inasnak adott! A szentlőrinci téglagyárban dol­goztam, közben azonban magánúton, matgáín­ fa*? !

Next