Ujság, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-08 / 104. szám
MINDEN KEDDEN JELENIK MEG SPORT-ÚJSÁG A£UJSÁG INGYEN MELLÉKLETE ♦ <1 A külföldi bajnokságok állása Az angol liga végeredménye Tottenham és Middlesbrough helyébe a második ligából a Manchester City és a Lceds United került fel az első ligába. A II. ligából kiesett a Futham és a South Shieds, amelyek most a két III. osztályú bajnokkal (Millwall és Bratford) cserélnek helyet. 1. Everton 42 20 13 9 102:66 53 2. Huddersfield Town 42 22 7 13 91:68 51 3. Leicester City 42 18 12 12 96:72 48 4. Derby Counly 42 17 10 15 96:83 44 5. Bury 42 20 4 18 80:80 44 6. Cardiff City 42 17 10 15 70:80 44 7. Bolton Wanderers 42 16 II 15 81:66 43 8. Aston Villa 42 17 9 16 78:73 43 9. Newcastle United 42 15 13 14 79:81 43 10. Arsenal 42 13 15 14 82:86 41 11. Birmingham 42 13 15 14 70:75 41 12. Blackburn Rovers 42 16 9 17 66:78 41 13. Sheffield United 42 15 10 17 79:80 40 14. Sheff. Wednesday 42 13 13 16 81:78 3*) 15. Sunderland 42 15 9 18 74:76 39 16. Liverpool 42 13 13 16 84:87 39 17. Westham United 42 14 11 17 81:88 39 18. Manchester United 42 16 7 19 72:80 39 19. Burnley 42 16 7 19 82:98 39 20. Portsmouth 42 10 7 19 66:90 39 21. Tottenham Hotsp. 42 15 8 19 74:86 38 22. Middlesbrough 42 11 15 16 81:88 37 Olaszország bajnoksága 1. Torino 5 3 2 — 13: 7 8 2. Alessandria 5 2 2 1 14: 9 6 3. Internazlonale 5 3'— 2 10:14 6 4. Genoa 5 2 12 14:11 5 5. Milán 5 1 3 1 7: 7 5 6. Bologna 5 1 3 1 7: 7 5 7. Casale 5 1,1 3 5:13 3 8. Juvenlus 5 1 — 4 7: 9 2, Negyvenöt percig tíz emberrel játszott, Ausztria amatőr válogatott csapata, mégis 3:2 (1:2) arányban győzött A magyar-osztrák amatőr válogatott és profi válogatott mérkőzés nyitányául a KISOSz és az ILSz válogatott csapata játszott az Újság által alapított Herendi vándordíjért. Az ifjúsági válogatottak számára kiírt trófea tavalyi védője, a KISOSz, csak nehezen melegedett bele a játékba, de 1:1 félidő után 3:2 gólaránnyal megérdemelten jutott a győzelemhez. A vezető gólt az ILSz szerzi meg Behringer középcsatár révén, de Kohut, a középiskolások balösszekötője kiegyenlít, majd szünet után 2:1-re javítja az eredményt. Bokor centerball góljával már 3:1-re vezet a KISOSz, mire Kiss jobbösszekötő beállítja a végeredményt. Az amatőr és professzionista futball szétválasztása óta negyedszer került egymással szembe Ausztria és Magyarország amatőr válogatott csapata, de míg az első három meccs a magyarok győzelmével végződött, most Ausztria győzött 3:2 arányban egy vitatható góllal (a hat trickes Malacek ugyanis kézzel stoppolta le a labdát), de megérdemelten, mert egyik hakjának megsérülése miatt a második félidőt tíz emberrel játszotta végig. .. . Amatőrcsapatunk, Szűcs II. centerhall és Reinhardt jobbösszekötő csatár kivételével, meglepően gyengén játszott, míg a bécsiek, a proficsapatokból kiemelt amatőrökkel kimondottan jobb futballt játszottak, elsősorban a két szélső: Katz és Kingall, továbbá a Cricketterek kitűnő balösszekötője, Moracek és a robusztus centerhall, Resch. A magyar csapatnak mind a két gólját Dobos (Postás) balösszekötő rúgta Békéscsabán a nap egyetlen ligamérkőzését (NI. B) a Csaba nyerte meg 3:1 (2:0) arányban a Lipótváros ellen. Miskolcon a Vidéki Kupáért mérkőzött az Attila a debreceni Bocskayval. A meccs Powolmy, Triesz és Hajós (3) góljaival az Attila 5:1 (1:0) gólarányú győzelmével végződött. Nagykanizsán a Sabaria és a Kanizsa játszotta le reváns barátságos mérkőzését, amely Szófián három góljával a szombathelyiek javára dőlt el 3:2 (1:0) gólaránnyal._____ Kedden kezdődik a belga-magyar tenniszmérkőzés A Belga Lawn-tennis Szövetség válogatott csapata Bukarestből hétfőn érkezett meg Budapestre, hogy összemérje erejét a magyar válogatott csapattal. Belgium szintén a modern nyugati tennisziskola képviselője, úgy hogy játékuk a legnagyobb érdeklődést is megérdemli. A mérkőzés kedden délután 3 órakor kezdődik a margitszigeti díszpályán és pedig a következő sorrendben: 1. Andre Lacroix—Pétery dr. 2. Toussoin, d’Eckhardt — Sweins — Kirchmayer—Krepuska. 3. Andre Ewbank—Kehrling. Németország válogatott vizipólócsapata legyőzte Belgiumot. A Bolognában a múlt év szeptemberében lefolyt Európa-úszóbajnokságok vizipólótornájában Magyarország legerősebb ellenfele, mint emlékezetes, a belga reprezentatív csapat volt. Annál meglepőbb, hogy Németország válogatottjai az Aachenben szombaton és vasárnap lejátszott belga-német vizipólómérkőzések első napján meglepően fölényes győzelmet arattak a belgák ellen, ami a német vizipóló-sport óriási feljavulása mellett bizonyít. Németország ugyanis szombaton 7:3 (3:1) arányban győzött a belgák ellen, akik másnap 6:5 (4:3) arányban vettek szívós ellenfelükön revánsot. Impresszionista tudósítás az 5:5-ről, amely jobban fájt, mint egy vereség Hatalmas karosszériák és ócska gebék, tömött autóbuszok és fürtökben lógók a villamosok lépcsőin, mind ki a futballmérkőzésre, az osztrák—magyarra, hajrá, győzni fogunk, egész biztos, reváns lesz, 6:0, feltétlenül, majd meglátod, mit jósoltam, csak a kerekek dübörgéséből valahogy kihallatszik a szövetségi kapitány pesszimizmusa, még nem biztos, hogy megnyertük a meccset, ne bizakodjunk el, vegyük komolyan az ellenfelet, amely mindig talpra áll, ha magyarokkal kerül küzdelembe. Kinn a pályán, szemergő esőben, amely később zivatarrá erősödik, 35.000 ember tombol, mindenki itt van, miniszter és munkás, öreg és fiatal, egészséges és béna. Most kínlódjék az amatőrmérkőzés utolsó perceit elvesztettük az amatőrmeccset, annyi baj legyen, mindegy, fő, hogy a nagy mérkőzésen győzzünk, győzni fogunk bár az osztrákok vezetnek, 3:2, a közönség bekiabál: — Elég volt! Bíró, fújja le a meccset! Izgalom fül a levegőben, már itt is a két csapat, előbb az osztrák reprezentánsok jönnek, csupa bizakodó tekintet. Aztán zivataros taps, itt vannak a magyarok. Minden szem Konrádot kutatja, Csámi játszik! Nincs semmi baj. Győzni fogunk. A tribünön tülköket árulnak 20 fillérért. Azon keresztül jobban lehet biztatni a csapatot. Többen, akik meghalnak azért, hogy egy kicsit ordítozhassanak, vásárolnak is, öreg cukros asszonyt inzultálják, mert nem lát tőle senki. A néni felháborodva fogadja a támadásokat: — hát mikor árulják, ha nem most, amikor meccs van? Persze, ha fiatal lennék. Már morajlik a tömeg. Ötödik perce játszanak, a bűvészi biztonságú Konrád kiugrasztja Ströcköt, az bead Takácsnak, lövését Cárt kiüti, Kohut elé, aki benyomja a gólt. Lengnek a zsebkendők, a zászlók, emberek ölelkeznek, Cárt dresszébe törli izzadó lomlokát, a pálya szélén Meisl, az osztrák futball vezére cigarettára gyújt. Csatársorunk állandóan frontban marad, Konrád és Kohut remek, Ströck villámgyors, Takács ügyes, Hirzer sem ront. Csak így menne minden. Az eső eláll. Égi jel! Rohamoznak a magyarok, Ströck bead Konrádnak, rögtön visszakapja a labdát, a szélső lő. Cárt véd. Hirzert felvágják. 11-es. 2 :0. Örömmámor, ragyogó tekintetek, szép május, győzelem, minden mosolyog, még a hirdető táblák is. A második gól után azonban az osztrákok rögtön vissza is adnak egyet Wesselik fejesével. Nincs semmi baj, Konrád remek labdát tálal Kohutnak, aki gyorsan a hálóba továbbítja a labdát. A gól után az osztrák centerhalf, Hoffmann, véglegesen kiáll, Madlmayer áll a helyére, míg az ő helyét Braun foglalja el. Madlmayer gyönyörű passzt ad Gschweidlnek, aki Wesselyknek továbbít. Wesselyk gólt rúg, 3:2. Ezután Hirzer Kohutot gyönyörűen szökteti, lefut és gólt rúg, 4 : 2. Itt abba kell hagyni a tudósítást. Végetért az első félidő és ami ezután fog következni, a második balltime, annak semmi köze nincs ahhoz, ami az első félidőben történt. Mert míg az első félidőben remek csatárjátékunk feledtetni tudta védelmünk fogyatékosságait és játékunk gólokkal volt fölényben az osztrákokkal szemben, addig a második félidőben tökéletesen lehengerelték, az osztrákok a mieinket és csatárjaik kényükre-kedvükre cikáztak át védőjátékosaink között. Talán a Gondviselés büntette meg ezt a gyermekien örülni tudó publikumot azért, mert a félidőben örömmámorban és gátat nem ismerő jókedvben szinte gyermekien túlcsapó kedélyben élvezte a tavaszt, a most már elvitathatatlannak látszó győzelmet és nemzetiszínű zászlócskákkal integetett a sápadtan ülő ötszáz osztrák felé. Legjobban szeretném drámai gyorsasággal pár odavetett szóval elmondani azt a tragédiát, ami a második félidőben történt. Rögtön az első percekben megszületik az ötödik magyar gól. Már páholyban ülünk. S attól a pillanattól fogva megszűntek a magyar támadások, Bukovi a magyar futball trónjáról a sárba bukik. Sérülten egy akciója, egy szerelése sem sikerül, Fogl III. folyton kihagy, Obitz mellett akadálytalanul szaladnak el a csatárok, legfeljebb néha azzal véteti magát észre, hogy durvul. Amsei a kapus, egymásután kapja a gólokat, ügyefogyottan áll, szinte megbabonázottan, mintha valami delejes hatás alatt szenvedne. Harmincötezer ember némán, szomorúan nézi a bekövetkezendőkeit. Mindenki sejti a végét. Egymásután kapjuk a gólokat. Az utolsó előtti percben már mindenki megelégedetten sóhajt fel, nem baj, legalább győztünk 5:4-re. Ekkor Fogl III. a 16-os vonalon belül elbuktatja az osztrák csatárt. 11-es. Wessely, az idegember áll a labdához és berúgja. 5:5! Senki nem nézte a 11-est, mindenki elfordította a fejét. Már vége a mérkőzésnek. A hatalmas tömeg néma menetben vonul kifelé. Senki sem beszél a mérkőzésről. A nagytribün jobb sarkában ötszáz osztrák feláll, zászlókat lenget, kipirultan az örömtől és habozik. Zsebkendőket lengetnek. Csókolják egymást. Nem volt kár az útiköltségért. Magyar és osztrák drukker összevesz. A magyar nem tud németül, az osztrák nem tud magyarul, már majdnem verekednek, de nem, a vendéget nem szabad bántani. Figyelő tekintetek bámulnak a díszpáholy felé. Mit szólnak a miniszterek? A díszpáholy már kiürült. Csupa keserű tekintet, szomorú arc, lehangoltság. Két jó embere volt az osztrák csapatnak — mondják —, Obitz és Amsel. Kár volt kijönni a mérkőzésre. Jobb lett volna moziba menni. ... Kellér Andor, szorgalomból tovább tanultam, hogy azért a tanulmányaimban sem maradjak el! — Két szentlőrinci csapatnak, a SzAC-nak és a MOVE-nak voltam a játékosa és tizennyolcéves koromig játszottam itt. Akkor találkoztam Eisenhofferrel, az FTC balösszekötőjével, aki sokszor látott játszani és biztatott, hogy menjek nagy csapatba, ahol érvényesülhet a tudásom, így kerültem az FTC-be, ahol megszerettek és én is nagyon jól érzem magam! 1921-ben játszottam először az FTC színeiben és a Zágráb elleni városközi mérkőzés után, 1925 január tizennyolcadikán voltam először válogatott az olaszok ellen, Milanóban, azon az emlékezetes mérkőzésen, amikor 2:1 arányban legyőztük a nagy formában levő olasz válogatottakat! — Azóta, hogy futballozom, sok nagy és érdekes mérkőzésben vettem részt. A legjobban talán a múltévi cseh-magyar mérkőzésen szerepeltem, amikor 2:1 arányban az én gólommal sikerült legyőznünk a félelmetes cseh csapatot. Erre a teljesítményemre ma is nagyon büszke vagyok, a legemlékezetesebb meccsem azonban mégsem ez, hanem egy sokkal régebbi. Akkor még a Szentlőrinci AC ifjúsági csapatában játszottam és tizenegy ezüstéremért játszottunk egy másik ifjúsági csapat ellen. Hallatlanul izgalmas és változatos volt a küzdelem és amikor lejárt az idő, 1:1-re állt a meccs. Meghosszabbították a játékot és mi — tizennégyéves gyerekek — négy és fél óra hosszat küzdöttünk szívünkkel, lelkünkkel, elszánt akarattal. A végén mégis kikaptunk 2:1-re, de ez a döntő gól orszájából esett. Úgy éreztem magam, mintha az egész világ öszszeomlott volna előttem, elhomályosuló szemekkel, sírva mentem az öltözőbe ... — Amikor már komolyan futballoztam, egy vágyam volt mindig: megérni azt, hogy az apám, aki mindig annyira ellenezte, hogy futballista legyek, büszke legyen rám. .. Szerettem volna, hogy lásson egy nagy mérkőzésen jól játszani és hallja a roppant embertömeget, amint a nevemet kiállja! Ezt az ajándékot nem kaptam meg a sorstól, mert az első válogatott szereplésem előtt három nappal meghalt... Pobuda felvétele Veszélyes helyzet a magyar kapu előtt. Balról: Wesselik,Sternberg, Amsei, Horváth A hét hőse , Kohut Vilmos — Kohuuutl Kohuuutl — búg sokszor a nagy mérkőzéseken és ez a furcsa, a sziréna bugásához hasonló, ezrek szájáról felmorajló kiállás a legjobb bizonyítéka a fiatal futballista rendkívüli népszerűségének. Ha a labda kikerül a balszélre és a fürgelábú csatár feltarthatatlan rohammal megindul előre, a szemek csillogva tapadnak az ellenfél kapujára, mikor süvít a hálóba a Kohut-bomba, amelynek útja olyan sebes, hogy a szem nem láthatja, csupán a háló megrezzenése jelzi a futballmérkőzések nagyszerű eseményét: a gólt. Kevés játékos büszkélkedhetik olyan nagy népszerűséggel, mint amilyet a kis Kohut kivívott. Még nincs messze az idő, amikor először jelent meg zöldfehér dresszben, azon a poszton, amelyen előtte olyan nagyszerű tehetségek játszottak, mint Borbás Gáspár és Tóth István Amikor Borbás abbahagyta a játékot, sokan sopánkodtak, hol akad majd olyan balszélső, mint amilyen az FTC repülő doktora volt? Egy idő múlva azután a gömbölyű Potya töltötte be ezt a posztot, hogy később átadja helyét a magyar futball egyik legnagyobb, fiatal tehetségének. Kohutnak sok emlékezetes nagy játéka volt már és ha a vasárnapi magyar-osztrák mérkőzés résztvevőiből akarunk kiemelni valakit, akkor is Kohut neve kívánkozik ki a tizenegy közül. Igaz ugyan, hogy a csatársor minden tagja megtette a kötelességét, öt gólt rúgott ez a támadókvintett, ami feltétlen bizonyíéka az egészséges csatárjátéknak. Ströck lendülete, Takács II. észszerű játéka, Konrád tüneményes labdatechnikája, zseniális dirigálása, Hirzer agilitása mind értékei voltak a magyar támadósornak, amelyből Kohut a gólképességével emelkedett ki. Három Kohut-bomba akadt meg az osztrák kapuban s egy csomó szép lövés került a kapus kezébe, vagy a kapu mellé. Máskor három gól elég egy mérkőzés megnyeréséhez, most öt is kevés volt. Kohut játéka mindenesetre érdekes eseménye volt a vasárnapi mérkőzésnek, azt mutatta, hogy a kitűnő játékos formája rövid viszszaesés után újra emelkedőben van. Ebből az alkalomból kerestük fel a Ferencváros népszerű játékosát, aki futballista karrierjét a következőkben mesélte el: — Huszonkét éves vagyok — kezdte mosolyogva —, de akármilyen furcsán is hangzik, már csaknem két évtizede futballozom! Én már abba a generációba tartozom, amely nem katonásdit, nem rablópandúrt játszott, hanem rúgta a labdát, előbb a rongyból készültet, azután az olcsó gummilabdát, míg végül az igazi futball következett. .. Apám a szentlőrinci téglagyár igazgatója volt s itt a téglagyár tágas udvarán kezdtem el játszani. Annyi gyerek verődött össze, hogy könnyen lebonyolíthattunk kétkapus játékot, persze akkor még komolytalanul, hiszen én például ötéves voltam, de a többiek se sokkal idősebbek! — Odahaza nem vették jó néven a futballozást, előbb azért, mert sok ruhát, meg cipőt pusztítottam, később azonban a szüleim féltettek, mire megtiltották, hogy játsszam! Mondhatom, ez a parancs rendkívül fájdalmas volt és nem is tudtam engedelmeskedni! Titokban tovább játszottam, később — akkor már a középiskolába jártam — az egyik szentlőrinci csapatban! Nem sokáig maradt titok a játékom, az apám megtudta és a leghatározottabban kijelentette, hogy nem tanulat tovább, ha nem hagyok fel a futballal! Ez a fenyegetés sem tudott elszakítani a kedvenc sportomtól, pedig apám be is váltotta a fenyegetését, kivett az iskolából és inasnak adott! A szentlőrinci téglagyárban dolgoztam, közben azonban magánúton, matgáín fa*? !