Ujság, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)
1928-05-01 / 123. szám
4 ÚJSÁG PÉNTEK, 1928 JÚNIUS 1 Ugrott Gábor mellett tart ki az Erzsébetvárosi Egy kis csoport megtévesztette Rassay Károlyt és Sándor Pált. A kör józan többsége fogja a döntő szót kimondani Lapunk ismételten foglalkozott az Erzsébetvárosi Körnek egyáltalán nem épületes belső ügyeivel. Sajnos, az utóbbi időben odáig fejlődött a helyzet, hogy a VII. kerületi komoly polgárság általános megrökönyödésére és érthető felháborodására személyi inzultusra került a sor. Munkatársunk érdeklődött a Kör vezetőségénél aziránt, hogyan fejlődtek idáig az események és mi rejtőzik voltaképpen a háttérben? Az alábbi hiteles információt kaptuk: — Ehrlich G. Gusztáv, az Erzsébetvárosi Kör akkori elnöke ezévi április elején saját elhatározásából és minden befolyás nélkül azt közölte a Kör néhány vezető tagjával, hogy bizonyos politikai és taktikai célból lemond az elnöki tisztségről. Mint mondotta és hangsúlyozta, ezzel a lépésével meg akarja akadályozni azt, hogy a főváros VII. kerületében újonnan szervezkedő nemzeti demokrata párt Rassay Károly zászlaja alatt nagyobb teret nyerhessen. Különösen az ellen óhajt — mondotta — megfelelő biztosítékot szerezni, hogy a nemzeti demokrata párt éppen az Erzsébetvárosi Kört hódítsa el és avassa fel politikai akcióira gócpontjává.. Megemlítette Ehrlich G. Gusztáv, hogy véleménye szerint Ugrón Gábor volna a legmegfelelőbb politikai személyiség a nemzeti demokraták mozgalmának és céljainak ellensúlyozására. Ehrlich G. Gusztáv őszintén kijelentette azt is, hogy közel nyolcvan évnek a súlyával ő már nem képviseli azt az átütő erőt, amely alkalmas volna az említett cél elérésére. Nemcsak a vezetőség, hanem a kör tagjainak óriási zöme nagy lelkesedéssel értesült Ehrlich Gusztáv elhatározásáról, amelyet maga Ehrlich Gusztáv akként vitt keresztül, hogy néhány nap múlva ugyancsak spontán elhatározásából megjelent az Erzsébetvárosi Kaszinó rendes heti vacsoráján, ahol Ugron Gáborral az Erzsébetvárosi Kör több vezető tagjának jelenlétében közölte lemondási szándékát és megismételte ennek politikai hátterét és célját. Ugron Gábor tudomásul vette Ehrlich Gusztáv közlését, de nyomban kijelentette, hogy amíg a vezetőség nem teremt rendet a Kör belső vezetésében, nem hajlandó exponálni magát. Miután Ehrlich erre nézve minden garanciát vállalt, beleegyezett abba, hogy az elnöki tisztségre jelöljék, még 19 18 éves is. Jiff Holi megfelelő erelkedő HUOUlllW Ajánlatok „20—22 éves“ jeligére fiókkiadóba, pedig oly módon, hogy Ehrlich G. Gusztáv akár társelnökké, akár tiszteletbeli elnökké választassák. Ehrlich G. Gusztáv ezt a magam részéről szintén helyeselte. — Ennek a beszélgetésnek a következése volt — amiről különben az Újság is beszámolt annak idején —, hogy a Kör közgyűlése, melyen majdnem ezer tag vett részt, Ehrlich Gusztáv lemondásának bejelentése után Ugron Gábort egyhangú lelkesedéssel választotta meg elnökévé. Váratlan eseményként hatolt az egyhangú választás után, hogy Ehrlich G. Gusztáv ingadozni kezdett, aminek ma már a Kör minden tagja előtt ismeretes oka van. Az történt nevezetesen, hogy egy szűkebbkörű társaság, amely veszélyeztetve érezte pozícióját, azzal rohanta meg Ehrlichet, hogy ezzel a választással őt tulajdonképen ki akarják túrni a Körből, de ők ragaszkodnak személyéhez és nem veszik tudomásul lemondását. Ehrlich G. Gusztáv ekkor teljesen megfordult, aminek természetes következése volt, hogy Ugron Gábor a várakozás álláspontjára helyezkedett, mert bizalma érthetően megrendült. A Kör élén álló felelősségteljes tényezők a dolgoknak ebben a stádiumában is azt hitték, hogy éppen a VII. kerületi polgárság érdekében békésen kiegyenlíthetik az ellentéteket, ámde csakhamar igen váratlan és az említett szűkebbkörű társaságra nézve kínos esemény történt: a Kör néhány régi és tekintélyes tagja fellebbezéssel fordult a belügyminiszterhez s előadta, hogy a Kör alapszabályellenesen működik, a közgyűlés határozatai érvénytelnek, mert a régebben kért alapszabálymódosítást a belügyminiszter még nem hagyta jóvá. Kérték ennélfogva a vizsgálat megindítását a Kör egész ügykezelésére vonatkozólag. Az Ehrlich G. Gusztáv köré csoportosult szűkkörű társaság erre riadtan taktikai salekhúzáshoz folyamodott. Meghívták a kör egyik vacsorájára Rassay Károlyt és Sándor Pált. A két politikusnak ilyen szerepeltetésével azt akarták elérni, hogy a belügyminiszter bizonyos politikai illemből elnézőbb magatartást tanúsítson ebben az ügyben. Rassay Károlyt és Sándor Pált valójában előretolt bástyáknak akarták felhasználni abból az a célból, hogy pozícióikat háborítatlanul továbbra is megtarthassák. Magyar úri eljárásra vall az a tény, hogy a Kör régi és komoly tagjainak összessége — bár mindenki látta a célzatot — az említett vacsorán meghajolt a vendégjog előtt és szabad levegőt biztosított mind a két politikusnak arra, hogy mondanivalóikat nyugodtan kifejthessék. Még azt a tényt is hidegvérrel fogadták, hogy a két politikussal együtt a Körhöz nem tartozó idegenek nagyobb csoportja is megjelent a vacsorán, ahol szabadon ünnepelhették a hozzájuk közelálló két politikust. Sajnos, mindez nem szolgálta azt a célt, amelyet a Kör komoly tagjainak egész tábora maga elé tűzött, azt, hogy az Erzsébetvárosi Kört ismét a régi magaslatra emeljék, annak termeit a VII. ker. szabadelvű polgárság kellemes otthonává varázsolják vissza. Elvetették már a viszály magvait és igy érthető, hogy Ugron Gábor az említett közgyűlés után keletkezett differenciák hatása alatt teljesen távoltartotta magát a Körben lefolyt és folyamatban lévő eseményektől. A béke felbontásáért egyedül azt az Ehrlich körül levő kis csoportot illeti a felelősség, amely három év előtt a Kör tradícióival éles ellentétben, más politikai vizekre akarta átvinni a VII. kerületi polgárságnak ezt a hatalmas tényezőjét és céljai érdekében hangzatos beállításban egyszerűen becsempészte a demokrata pártot. Ugyanez a csoport másfél évvel ezelőtt Kállay Tibornál, Ugron Gábornál és Dési Gézánál kilincselt, hogy jöjjenek vissza a Körbe, most pedig ugyancsak ez a csoport hívta meg Rassay Károlyt és Sándor Pált. Kétségtelen, hogy e két vezető politikusnak sejtelme sincs arról a vakmerő játékról, amelyet nevükkel folytatnak és arról a merészségről, hogy velük akarják fedeztetni kis játékaikat. A kör tagjainak hallatlan fölháborodása érthető, mert hisz senki sem akarja magát odaadni arra, hogy ily módon félrevezessék azt a két politikust, aki tiszteletreméltó okokból akarja megszervezni a maga pártját a VII. kerületben. A kör tagjainak véleménye az, hogy ezt más fedél alatt tegyék s hagyják békén az Erzsébetvárosi Kört, amely ezentúl is minden szélsőségtől mentesen akar haladni régi liberális hagyományainak útján. A kör tagjai éppen ezért el vannak szánva arra, hogy a végsőkig kitartanak Ugron Gábor mellett s nagyon természetes, hogy ezt nem ökölcsapásokkal, terrorral és hanggal fogják érvényesíteni, hanem az egyedül alkotmányos eszközt veszik igénybe, vagyis meghajolnak a többségi elv előtt. Az lesz az az Erzsébetvárosi Körben, akit a többség erre méltónak talál. Ami a hatósági biztos kiküldetését illeti, ez valóban megtörtént, ami azonban a fentebb említett és nyomban a közgyűlést követőleg beadott fellebbezésnek az eredménye. Vagyis szó sem lehet arról, hogy ez az intézkedés politikai okokból történt volna. Ami a tegnap esti választmányi ülést illeti, ez nem volt egyéb, mint kegyetlen és rossz tréfa. Még az Erzsébetvárosi Körben uralkodó viszonyok mellett is meglepő, hogy ilyen merész vagy inkább meggondolatlan lépésre ragadtatta magát az Ehrlich körül csoportosuló törpe minoritás. Kétséget kizáróan meg lehet állapítai, hogy szavazásról szó sem volt, még kevéssé lehetett szó tagfelvételről, mert amidőn a választmány többsége a szavazás elrendelésé követelte, Ehrlich egyszerűen berekesztete az ülést. Nevezetes, hogy még azok is, akik különben Ehrlichhez közel állottak, a legteljesebb feháborodással távoztak el az úgynevezett ülésről, amelynek megtartása ellen is újabb fellebbezései fordulnak a tagok a belügyminiszterhez. FLY-TOX 1 a legelső és világhírű féregirtó-szer, mely az Embervédelmi Kiállításon is kitüntetést nyert , megöl legyet, szúnyogot, molyt, poloskát, svábbogarat, hangyát, bolhát, tetilt stb. t&l Emberre és állatra veszélytelen, de biztos jjg& halál férgekre és rovarokra nemméreg! item hagy lőttől! M Ügyeljen a védjegyre' ® illata Kellatnes Natasa garantált !| Háztartásokban, gazdaságokban, üzemekben nélkülözhetetlen kb. negyed literes üveg, szájtujóval . „ *— P .® ° Bádogtartályokban: ‡11 DILETTÁNS I1 GONOSZTEVŐ BŰNÜGYI REGÉNY IRTA FORDÍTOTTA EDGAR WALLACE ,Dr. FEKETE OSZKÁR Egyedül jogosított magyar kiadás — Utánnyomás tilos (10) Felkelt és kiment a szobából, a nő pedig követte. Kis lift volt a hallban, kétszemélyes, de a nő nem szállt be a liftbe. — Majd gyalog megyek — mondta és Harlow halkan nevetett. — Hiszen épp most panaszkodott, hogy kimerült !— szólt, miközben becsapta a liftajtót. Megnyomta az indító gombját, a lift gyorsan és zajtalanul felszállt a harmadik emeletre, ahol kilépett a liftből és megvárta az asszonyt. A lift előtti kis térről két ajtó nyílt. — Maga valóságos atléta — szólt vígan és zseblámpása világánál kis kulcsot választott ki, mellyel kinyitotta a baloldali ajtót. Nagy és művésziesen bebutorozott helyiség volt, melyet a mennyezet párkánya mögött rejlő lámpák világítottak meg, viszont a padlóból is két vörösfényű lámpa fénye tört elő. Az egyik sarokban díszes vörös lakkágy állt, melyek aranyszínű kínai festményekkel voltak díszítve. A sűrűn elfüggönyözött ablaknál, kis empire-stílusú íróasztal mellett, fiatal férfi ült. Majdnem oly magas volt, mint Harlow és annak, aki először látta mindenek előtt magas domború homloka és aranysárga szakálla tűnhetett a szemébe. Kora körülbelül Harlowéval egyezett, de azért a szakállába már elég sok ősz szál vegyült. Olvasott, állát egyik sovány kezére támasztva és csak akkor tekintett fel, amikor Harlow megszólította: — Halló, Manning! — köszöntötte Harlow gyengéden. A férfi hátratámaszkodott ültében, becsukta könyvét, gépiesen megjelölve a lapot a teknősbékanyelű papírvágóval. — Jó estét — szólt egyszerűen. — Itt az ideje, hogy sétáljon egy kissé, nem? A szobából még egy ajtó nyílt és Harlow erre pillantott. —• Igen, azt hiszem — felelte a férfi és felállt. Sötétkék bársonykabát volt rajta, a lábain vörös, permi-sott Pillentetin odaverődött a kőtivor, melyet olvasott, mintha nem szívesen vált volna meg tőle. — Horatius ódái. — mondta. — Angol fordítás, de tele van hibákkal. — Igen, igen, de most már késő az idő Horatius számára — vélte Harlow. Az asszony mereven állt az ajtónál, kezeit maga előtt összekulcsolva, sötét szemeit a gazdájára függesztve. — Tudja ön, kedves barátom, hogy kicsoda? — kérdezte Harlow. A szakállas férfi végigsimitotta homlokát. — Saul Manning vagyok, Balliolban szereztem doktori diplomát — mondta. — Harlow bólintott. — És ... mit tud még? Megint végigsimitotta domború homlokát. — Elfelejtettem ... milyen különös! Valamit láttam ... nemde? — kérdezte félénken. — Valamit látott... közvetlenül Miss Mercy halála előtt. A másik sóhajtott és tétován felelt: — Nagyon hirtelen halt meg. Nagyon jó volt hozzám, minden apró bajomban. Borzasztó hirtelen. Ott szokott ülni a széken, önnel beszélgetve és egyszer csak ebéd után, hirtelen lefordult... — A földre — bólintott Harlow, majdnem diadalmasan. — De ön látott valamit, ugye, látott? — bátorítgatta a férfit. — Egy kis fiolát és valami kék folyadékot .. . Ébredjen Manning! Emlékszik a kis üvegre és a kék folyadékra? A férfi fejét rázta. — Nem tisztán ... ez azelőtt történt, hogy ön és Mrs. Edwin elvittek engem. Én a fehér port ittam meg — úgy pezsgett, mint a Seidlitz-por —, aztán... — Vidékre ment — mosolygott Harlow. — Beteg volt, szegény öreg fiú és be kellett adnunk valamit, hogy csillapítsuk ... De most legutóbb jól van? — A fejem kissé zavart — kezdte a férfi, de Harlow nevetett, majdnem szeretettel karonfogta és kinyitva a szűk ajtót, felvezette társát a keskeny, meredek lépcsőn. Ennek a tetején másik ajtó volt, melyet Harlow kinyitott. A Greenhart-ház tetején voltak, tágas, sík térségen, mely aszfaltozva volt és mellmagasságban kerítés határolta. Félóráig sétáltak fel és le, miközben folyvást a magasabbik férfi beszélt. A surűi ködben az utcai lámpák bágyadt sárga fényfoltnak látszottak odalent. — Fázik? — kérdezte Harlow. — Mondhatom, hogy vegye fel a sálját, csacsi gyerek! — Harlow még bosszúságában is gyengéd volt. — No, jöjjön, lemegVUTifc. Révész Ernő tstársa kb. 1/s Ilt kb. 1 lit kb. 2 lit kb. 5 Bt 5.60 P 10.50 P 18.— P 44— P || Kézipermetező (igen gazdaságos).... 4— P O Óvakodjunk utánzatoktól! j|3 ¡fr~K Mindenütt kaphatót Jjjj* Lent, a szobában, bezárta az ajtót és vizsgálódva nézett körül a kényelmes helyiségben. Felvett egyet a nyolc kötetből, mely az asztalon feküdt. Még rajtuk volt a könyvkereskedő címkéje, aznap érkeztek. — Az olvasás teljes emberré tesz — mondta Harlow —, de Augustus históriáit még egy Oxfordot végzett embernek is nehéz olvasmány, mi? ... Nos, jó éjt, Manning, aludjon jól! Bezárta az ajtót és Mrs. Edwins-szel a lifthez ment. Az asszony nem vette le róla szúró szemeit és némán várta, míg Harlow megszólal: — Egészen jól van — kezdte Harlow. — Igen? — kérdezte az asszony és nyers hangja kellemetlenül hatott. — Hogy lehet jól, amikor olvas és ír? — ír? — kérdezte Harlow gyorsan.— Mit? — Ó, csak regényes dolgokat, de egészen józanul ír. Harlow összeráncolt homlokkal hallgatta ezt. — Ez nem jelent semmit — mondta aztán. —• Nem okoz bajt. — Nem — felelte a nő kurtán —, féltem, hogy felizgul, de egészen nyugodt... Ki az a Mr. Carlton? Harlownak elakadt a lélekzete. — Itt volt? — kérdezte rekedten. — A nő bólintott. — Igen. Ma délután. Azt kérdezte, hogy én voltam-e Miss Mercy komornája. És azt mondta, hogy Miss Mercy nem sokkal az ő — Carlton — születése után halt meg. — Carlton sokkal öregebb ennél — legyintett Harlow —, no, és? — Gondoltam, hogy hamisság a kérdés, de ő azt mondta: „megbíztak, hogy nyomozzam ki Mr. Marlingot.“ — Ki bízta meg? A nő vállat vont. — Nem tudom, de bizonyos, hogy ez a Carlton alaposan kérdezgetett. Megmutatta a papírjait. Eastbourneből valók. Azt mondtam neki, hogy Manning meghalt. —Hol? — kérdezte. — Dél-Amerikában — feleltem ... — Pernambucóban — hangsúlyozta Harlow— a himlőjárvány alatt. Hm! Ügyes ... és kíméletlen! Köszönöm. A nő megvárta, míg Harlow beszállt a liftbe és eltűnt szem elől, aztán a másik szobába ment, mely ugyanerről a helyről nyílott. Ebben is csinos bútorzat volt. Felcsavarva a villanyt, kinyitott egy nagy vászonbőröndöt, kivette belőle befejezetlen harisnyáját és rendbe hozta a kötőtűit. És, ahogy görcsös ujjai mozogtak, úgy jártak az ajkai is. (Fohstatfiso következte.)