Ujság, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-24 / 142. szám

VASÁRNAP, 1928 JÚNIUS 24 ÚJSÁG Debrecen városa irkát, könyvet árul e _____ ij Harcot hirdet a debreceni po­gárság a városi üzemek ellen. A város­nak sok milliárdját emészti fel a nyomdája. Irkák, tankönyvek gyártása után üzleti könyvek és dossier-borítékok gyártására is berendezkedik négyszázezer pengő költséggel a városi nyomda A háború idején történt, hogy a közellá­tás biztosítása céljából állam, főváros és egyéb közületek olyan üzemeket is felállítot­tak, amelyek átvették az ipar és kereskede­lem szerepét, részt vettek a termelésben, egy­részt, hogy a beálló szükségleteket kielégítsék, másrészt pedig, hogy árnivelláló hatással le­gyenek. A háború elmúltával, a közgazdasági­­életnek a békemederben való visszatérése után a különböző közüzemek jórészt elvesztették létjogosultságukat, mert immár a magánipar és magánkereskedelem bőségesen ki tudja elé­gíteni a lakosság szükségleteit, viszont a köz­üzemek termékei nem olcsóbbak annak elle­nére sem, hogy különböző kedvezményekben részesülnek a hatóságoktól, adómentességet élveznek és akárhányszor a nyersanyagok be­szerzésére még vámmentességet is ki tudnak eszközölni maguknak. Ilyen körülmények között a közüzemek anélkül, hogy közszük­ségletet elégítenének ki, illegitim versenyt tá­masztanak az iparnak és kereskedelemnek, még­pedig azon a módon, hogy adófizető pol­gárok filléreiből tartják fenn magukat. Szerte az országban mindenütt sürgetik a még meglévő közüzemek megszüntetését. A fővárosban egy részüket már halálra ítélték, másik részüket pedig vagy korlátozták mű­ködésükben, vagy részvénytársasági alapon akarják úgy fentartani, hogy semmiféle előnyt a legitim kereskedelemmel szemben ne élvez­zenek. A közüzemek beszüntetésénél az a szempont vezérli az illetékeseket, hogy általában csak olyan üzemeket tartsanak fenn a városok, amelyek elsőrendű köz­szü­kségletet elégítenek ki és nem veszik el az életlehetőségeket a polgárságtól. Ebből a szempontból tekintve ezt az ügyet, igen érdekes az a harc, amely Debrecen váro­sában folyik a város által fentartott nyomda, könyvkereskedés, irkagyár és vonalzóintézet­­tel szemben. Debrecen városa bölcs vezetősé­gének intézkedése folytán mind nagyobb je­lentőségre tesz szert az országban és céltuda­tos előretörésével a magyar kultúrának mind nagyobb és erőteljesebb fellegvára igyekszik lenni. Ez a nagyszerűs törekedés, a modern fejlődésb­e való beleilleszkedés meglátszik a város külső képén is, amely évek alatt mód­felett megváltozott, mert a poros, messzire szétterpeszkedett, járhatatlan utakkal megkö­zelíthetetlen nagyváros csinos, tiszta, parkok­kal, ligetekkel teli tűzdelt, jónta, a modern városrendészetnek megfelelő higiéniával be­rendezett várossá változott. Éppen ez a feltö­résre való céltudatosság teszi különössé, hogy Debrecen városával szemben az ipari és kereskedelmi köröknek harcot kell folytatni olyan városi üzemek ellen, amelyek nem első­rendű közszükségletek kielégítését célozzák s túlmennek a közüzemek igazi céljain és működési területén, veszedelmes ellenfeleivé válnak a dolgos iparnak és kereskedelemnek. Debrecen városában elsősorban a városi nyomda ellen folyik a harc. Ez a nyomda 350 éves múltra tekint vissza. Létalapját annak a hatalmas kulturális működésnek köszönheti, amely Debrecenben, a reformátusok központi városában, a nagyhírű és nagymultú kollé­gium tanárai évszázadok óta kifejtenek. Ez a nyomda szerény igényeknek megfelelő módon fejlődött az évszázadok során és töltötte be azt a szerepet, hogy a város szükségletét kie­légítse. A háború után való évben azonban nagy tranzakciót hajtottak végre a nyomdá­val kapcsolatosan. A város ugyanis 240.000 aranykorona fejében felerészben társául fo­gadta a nyomdavállalatba a tiszántúli refor­mátus egyházkerületet. Ez a 240.000 korona jóval kevesebb volt, mint amennyit a nyomda fele értéke képvisel, de Debrecen városának vezetőit valószínűleg az a szempont vezette, hogy szolgálatára legyen az egyháznak, olyan erőforrást nyisson meg számára, amely kultu­rális tevékenységében segítségére lehet. Ugyan­akkor ugyanis, amikor az üzletet a református egyházzal megkötötték, Debrecen valamennyi könyv- és papírkereskedője és könyvnyom­dásza írásban 1.200.000 koronát ajánlott fel a református egyháznak juttatott nyomda­­részért és 40 százalékkal többet akart kész­pénzben megtéríteni az átadott árukészletért, mint amennyit az egyház fizet. Ezt az aján­latot azonban nem fogadták el és az egyház­zal létrejött a társasüzlet. Ettől kezdve a nyomdavállalat mind szélesebb térre terjesz­tette ki működési körét. Könyv- és papírkeres­­kedést nyitott és egy lap kiadására is vállal­kozott. Egyetértés címen jelent meg ez a lap, amely sehogysem tudta az olvasóközönség rokonszenvét megnyerni, úgyhogy százmilliókat fizettek rá, míg a vállalat felügyelőbizottságának erélyes nyomására be nem szüntették. A nyomdavállalat vezetése tovább folyt, könyvkötészetet, vonalzó üzletet, üzleti könyv- és irkagyárat rendeztek be. A vállalat olyan kedvezményekhez jutott, amelyek rentabilitá­sát feltétlenül biztosították volna, ha helyes üzletvitel mellett folyik az üzem. A debreceni városi nyomda és a vele kapcsolatos Mélius könyvkereskedés ugyanis kizárólagos jogot kapott arra, hogy az egész ország területén a református isko­lák számára tankönyveket készisten, irká­kat és iskolai szereket szállítson. Ilyen módon olyan hatalmas vevőterületet biz­tosítottak számára hogy az egy magánvállal­kozás részére a fejlődésnek és gyarapodásnak szinte mérhetetlen lehetőségét jelentette volna. A városi kezelésben azonban ez nem követke­zett be, amit jellemez az, hogy amikor Deb­recen városa amerikai dollárkölcsönt vett fel, tizenkétmilliárd koronát juttatott a nyom­da­vállalatnak és most újból 400.000 pengő kölcsönre van szüksége a vállalatnak, hogy üzemét tovább folytathassa és ki­terjeszthesse újabb üzletágakra, mert el­határozta, hogy kereskedelmi iratgyűjtő­ket, dossierborítékokat és üzleti könyve­ket is fog gyártani és forgalomba hozni. Ennek az újabb 400.000 pengős kölcsönnek a szükségessége állítja most sorompóba Debre­cen kereskedőit a város mellett. Mindenáron meg akarják akadályozni, hogy újabb köl­csönnel lehetővé tegyék a városi nyomdának olyan üzletágra való kiterjeszkedését, amely semmiképpen sem lehet egy közüzemnek hi­vatása. A harc során kimutatják az érdekelt kereskedők, hogy a nyomdavállalat azért nem rentábilis, mert üzletvitele nélkülöz minden realitást. Amíg ugyanis a legitim kereskede­lem sohasem ad kilencven napnál hosszabb időre hitelt, a városi vállalat tizenkét hónapra is kihitelezi áruját. Azonkívül elveszik az üzem nyereségét a különböző címeken adott jutalékok. A tankönyveknél ugyanis harminc százalék engedményt adnak a bi­zományosnak, tízszázalékot a református egyházkerületnek, tízszázalékot a refor­mátus tanítóegyesületnek. A bolti árból tehát ötven százalék megy el kü­lönböző jutalékokra, ami az iskolaköteles gyermekek szüleinek szempontjából egyálta­lán nem lehet közömbös, mert hiszen ilyen módon megdrágítják az iskoláztatást. Van egy másik üzeme is Debrecen városá­nak, amely ellen hangos panaszok hallatsza­nak. A városnak van ugyanis egy szeszgyára, amelyben különböző likőröket és pálinkákat gyártanak. Ez az üzem nem elégszik meg azzal, hogy különböző szeszesitalokat készít és azokat a kereskedelem számára forgalomba hozza, hanem maga is nyitott korlátolt jogú italmérést, vagyis egy kocsmát, ahová az emberek beállónak inni. Nem messze a piactól van ez a városi kocsma, ahová egyszerűbb emberek térnek be egy-egy pohár pálinkára. Debrecen iparosai és keres­kedői méltatlannak találják, hogy a város egyúttal kocsmáros is legyen és módot adjon a részegeskedőknek italozásra. A harmadik üzem, amely ellen kifakadások vannak, hogy a város virágüzletet nyitott. A városi virágüzlet a városháza épületé­ben nyílott meg, ahol történetesen huszon­öt éve fennálló magánkézben lévő virág­üzlet is van. A város tehát saját bérlőjével szemben lépett fel mint versenytárs és ítéli ezt halálra. A virágüzlet, mint közüzem valóban újság­ és aligha szolgálhat örömére azoknak a szociál­politikusoknak, akik a közüzemek létesítését a köz érdekében tartják szükségesnek. Nádor Jenő és francia nyelvkurzusok, művészettörténeti kurzu­sok lesznek a klubban. Nálunk minden klubtag örül, ha a másiknak nyújtani tud valamit. A köl­csönös segítség olyan erős támasz —, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi is —, hogy mindenkép­pen fokozza a klubtagok erkölcsi jólétét és ön­bizalmát. Mert a nők ma Európában — Magyar­­országon is — nagyon el vannak nyomva társa­dalmilag. Mindenki személyesen kell, hogy kive­­rek­edje a maga megbecsülését. Mondhatom, igen nagy örömet okoz, hogy a klubunk tagjai között már eddig is nagyon sok értékes emberre akad­tam. — Ki nem fejezhetem azt a jó érzést, amit minden egyes klubülés mindnyájunk számára je­lent. Mi egy olyan egyesület vagyunk, ahol senki nem kíván elnök lenni, senki nem akar vezető lenni. Itt mindenki dolgozni akar, anélkül, hogy szerepelni akarna. Érdekes, hogy még a legret­­tenetesebb társadalmi kötelezettségek súlya alatt vergődő klubtagjaink is minden egyes ülésen je­len vannak azóta, mióta megismerték ennek a klubnak levegőjét, értelmét. — Mi nem vagyunk párt, amely programmal ad és aztán csinál valami mást. Mi nem adunk programmot, hanem csinálunk valami jót. A klub azért valósult meg, mert már határozottan szük­ség volt rá nálunk. Szívesen látunk minden dol­gozó nőt, akár kenyérkereseti pályát folytat, akár elméleti pályán van, művészi, vagy tudományos munkát végez. Teljesen politikamentes klub va­gyunk. Tagjainknak felfogásai, meggyőződése után nem kutatunk. Kizárásra való ok, ha valaki akár társadalmi, akár felekezeti kérdésekkel bontja meg a klub belső életének egységét. A cél, amely előttünk lebeg, egymás jólétének előmoz­dítása és egy második otthon teremtése azok számára, akik ezt nélkülözik. _______33 Tudja minden ember, fia Lánya. A rovar a Halál tanítványa. Ős­idők óta szenved az emberiség a bacillushordó rovaroktól, a betegség eme jól begyakorolt terjesztőitől Az Élet és Tisztaság ellenségei: a legyek, szúnyogok, darazsak, svábogarak, poloskák és undos szövetségeseik be­szennyezik eledelünket szennyes lábaikkal és megfertőznek bennünket a bacillusokkal. A tudomány kezünkbe adott ellenünk egy állandó és holt­biztos fegyvert: a Flit-et. Flitelés percek alatt megtisztítja ott­honunkat a kórokozó legyek, szú­nyogok, darazsak, poloskák, sváb­bogarak, hangyák, bolhák és tetvek tömegétől. A Fitt kifürkészi azokat a legelrejtettebb zúgokat, ahol a rova­rok búvóhelyeiken tenyésznek és ott elpusztítja petéiket. Fiitelés megöli a molyokat és lár­váikat, amelyek lyukat rágnak a szövetekbe. Hit megóvja a ruhane­­műeket. Használata könnyű. Nem hagy foltot. Illata egészséges. Világhírű tudósok tökéletesítették a Fitt rovarirtót. Biztos pusztulást hoz a rovarokra, de teljesen ártalmatlan emberre és háziállatra. Mindenütt kapható. Elosztóinak legyek, szőnyegek, hangyák, poloskák, svábbogarak, molyok, bolhák Óvakodjunk az utánzatoktól! Csak eredeti, plombást Flit-kannát fogadjunk el ! Magyarországi központ: PANACEA Gyógyszervegyészeti RT. Budapest, VI., Figyelő­ utca 16. Telefon: L/909—48* Budapesti viszonteladók telefonmegrendeléseiket 276—69. sz. alatt szíveskedjenek feladni ­ Megalakult Budapesten a Dolgozó Nők Klubja Második otthon olyan dolgozó nők számára, akik ezt nélkülözik. Beszél­getés az első magyar női klub elnökével Amerikában és Angliában egyáltalában nem újság a nők klubja, alig van város, ahol az asz­­szony- és leánytársadalomnak ne volnának meg a legmodernebbül berendezett otthonai, ahol jól­­érzik magukat, összejöveteleket tarthatnak és ki­elégíthetik a kulturális szükségleteiket is. Hoz­zánk eddig csak a híre jutott el az ilyen klubok­nak és egynéhány nagyon agilis, ügybuzgó és te­hetséges nőnek kellett felbukkanni, míg itt is valóság lett belőle. Mert megalakult már Budapesten is a DNC, így hívják a Dolgozó Nők Clubját. Az Újság munkatársának alkalma volt beszélgetni a DNC elnöknőjével, Kunvári Bella doktornővel, aki na­gyon gyakran és hosszú időn át tanulmányozta az amerikai és svájci női otthonokat és nyugati tapasztalatait igyekezett a honi talajba átültetni. Kunvári Bella dr. rendkívül intelligens, komoly fiatal hölgy, amit mond, érdekes és amit csinál, meglepő. " — 1926-ban három hónapot Amerikában töl­töttem — mondotta — és ez alatt az idő alatt vendége voltam egy ilyen klubnak, a Tridhetta Clubnak. Mondhatom, úgy éreztem magam, mint idehaza. Tökéletesen vannak berendezve, a me­leg víztől a kaszinóig minden föllelhető ebben a klubban. Nem fogadtak el tőlem egy fillért sem. Egyedüli lakó voltam, mert nyári szünet volt. Mindent alaposan szemügyre vettem és mentül többet néztem, annál jobban el voltam ragad­tatva. Alkalmam volt megismerkedni sok egye­temi tanárnővel, akik bevándorlók részére egyál­talában nem hozzáférhetők. Megtudtam tőlük, hogy egész Amerika három kerületre van fel­osztva és minden kerületnek megvan a maga fő­­széktartója. Ők irányítják ezeknek a kluboknak az életét. Nálunk is régóta él és vajúdik a gondolat, hogy csináljunk valamit. Természetesen szerényebb keretek között, mint odaát. Most végre sikerült. Nekünk is megvan a saját berendezésünk, szép magyar stílusú bútorok, teljesen modern, kényel­mes klubot alapítottunk. Itt lesz a helyisége az An­drássy­ út 21. szám alatt. Az érdeklődés óriási. Szinte lavinaszerűen megy minden. Nem is tu­dom, hogy fogjuk győzni. Nagy felelősséget nem vehetünk a nyakunkba. A dolog annál szebb, mert minden reklám és hívás nélkül jönnek a je­lentkezők. A felvételnél két tag ajánlása után a választmány határoz. Kijelenthetem, hogy csak az illetők karakterétől és egyéniségétől függ a felvétel lehetősége a DNC-be. — Azt akarjuk, hogy minden társadalmi osz­tályból legyenek tagjaink. Egyelőre az érdeklődés főleg intellektüel nők részéről nyilatkozik meg. Mi nem egy-két tagot veszünk fel minden szak­mából, hanem mindenkit, akinek erre a második otthonra szüksége van. A kincs nemcsak otthon, hanem a kultúra hajléka is lesz. Egész nap a tagok rendelkezésére áll, ezenkívül ingyen angol A berlini sportművészeti kiállítás a visszatért német óceánrepülőket ezzel az ajándékkal tünteti ki. A szobor Roch szobrász műve.

Next