Ujság, 1928. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)
1928-08-01 / 198. szám
SZOMBAT, 1928 SZEPTEMBER 1 ÚJSÁG Hadikölcsön-csalás miatt letartóztatták Stinnes Hugót, az egykor hatalmas Stinneskonszern vezetőjét A Stinnes-vagyon összeomlásának utolsó felvonása. A frank-spekulációtól a vizsgálóbíróig. A szenzációs letartóztatás előzményei Európa legnagyobb iparmágnás-családjának, a Stinnes-családnak tragédiájára tett most pontot az az óriási feltűnést keltő hír, hogy letartóztatták a Stinnes-vagyon megalapítójának, Stinnes Hugónak fiát. Ifjabb Stinnes Hugó letartóztatása Berlinben történt, ahova szerdán érkezett meg Hamstraigból. Stinnes Hugót a vizsgálóbíró maga elé idézte és kihallgatása után előzetes letartóztatásba helyezte. Stinnes Hugó letartóztatásának előzménye az volt, hogy néhány hónappal ezelőtt a német birodalmi hatóságok rájöttek arra, hogy hatalmas hadikölcsön-csalás történt. A nyomozás szálai Stinnes Hugóhoz vezettek, akinek egyik magántitkárát, egy Waldow nevű embert, nemrégen őrizetbe is vettek, miután harmincmillió márka értékű hadikölcsönt jelentett be, mint eljegyzésű hadikölcsöncímletet és ezzel a német birodalmi kincstárt súlyosan megkárosította. Mindjárt a nyomozás elején az a gyanú merült fel, hogy ezeket a hadikölcsönöknek megvásárlásához szükséges összegeket Waldow Stinnes Hugótól kapta. Ez az összeg mintegy negyedmillió birodalmi márkát tett ki. Ezzel az összeggel vásárolta össze Waldow a nyomozók feltevése szerint a hadikölcsönkötvények'' ’ Bűnös hadikölcsönmanipuláció Stinnes Hugót a vizsgálóbíró letartóztatása után ismét kihallgatta és kétszer egymásután szembesítette egykori magántitkárával, Waldowval és egy szintén letartóztatásban levő hamburgi cégvezetővel. Waldow a szembesítéskor megismételte a vizsgálóbíró előtt azt a vallomását, hogy a hadikölcsönvásárlásokat ifjabb Stinnes Hugó parancsára és útmutatása szerint hajtotta végre. Stinnes Hugó előzetes letartóztatása után a vizsgálóbíró előszobájában csak egy-két percig beszélhetett védőjével, de csak arról, milyen szükségleti cikket küldjön be neki a fogházba. Az előzetes letartóztatás azzal az indokolással történt, hogy az összebeszélésveszélye forog fenn és azért kellett Stinnes Hugót őrizetbe venni. Egyébként az újabb berlini jelentések szerint — nemcsak a hadikölcsöncsalásban bűnrészességgel vádolt Waldow-val való szembesítés eredménye volt Stinnes Hugó letartóztatása, hanem a vizsgálóbíró azoknak a tanúknak és vádlottaknak vallomását is figyelembe vette, akiket még délután kihallgattak. Brüll dr. vizsgálóbíró letartóztatási végzésének indokai között szerepel tehát az is, hogy Stinnes Hugó kihallgatása által a hadikölcsönkötvények ügyébe kevert személyek száma lényegesen megnagyobbodott és arra lehet következtetni, hogy egyesek szándékosan akarják elhomályosítani az ügy bizonyos részleteit. Stinnes Hugó egyébként letartóztatása előtt szerdán Mühlheimben járt és ott igen fontos és az ellene indított eljárásra vonatkozó tárgyalásokat kezdett oly egyénekkel, akik bűntársként jöhetnek tekintetbe. A vizsgálóbíró tehát azért rendelte el Stinnes Hugó letartóztatását, hogy ezzel lehetetlenné tegye számára, hogy ezekkel az egyénekkel továbbra is fentartsa az összeköttetést. Stinnes Hugó, a politikai diktátor Stinnes Hugó letartóztatása egyet jelent a hatalmas Stinnes-vagyon teljes összeomlásával. Hogy mi volt a Stinnes-vagyon és hogy milyen szerepe volt nemcsak Németország, hanem egész Európa gazdasági életében, azt mi sem jellemzi jobban, mint hogy Stinnes Hugó az apa, életének utolsó éveiben, Németország gazdasági összeomlása idején, nemcsak a legnagyobb gazdasági, hanem politikai hatalmat is jelentette. Rathenau és Stinnes éles konfliktusa és szembekerülése annak idején a legnagyobb külpolitikai szenzáció volt Európában. Stinnes Rathenauval szemben is érvényre tudta juttatni akaratát. Rathenau ugyanis nem értett annak idején egyet Stinnesnek azzal a tervével, amelyet Londonban is előterjesztett az angol kormánynak, hogy megszerzi a német vasutakat és azokat részvénytársasággá alakítja át. A további terv szerint Stinnes ezeket a vasutakat el akarta zálogosítani annak a nagy külföldi német kölcsönnek a fedezetére, amelyből a német jóvátételi tartozásokat törleszteni lehetett volna. Stinnes terve ugyan megbukott, de lényegében mégis csak a német iparmágnás maradt felül a Rathenauval szemben való vitájában. Ez még 1922. év elején történt. Stinnes még ugyanebben az évben további tárgyalásokat folytatott Lloyd George-al, aki előtt azt akarta kimutatni, hogy a jóvátételi bizottságnak Németországgal szemben támasztott követelése teljes lehetetlenség. 1923-ban Rómában jelent meg Stinnes, hogy az ottani kormánykörökkel tárgyalásokat folytasson. Stinnest fogadták is a római külügyminisztériumban, ahol fontos problémákról tárgyalt. Ezek a problémák: a Ruhrvidék kérdése, Németország gazdasági és politikai helyzete és a német—orosz kereskedelmi kapcsolatok kérdése. Stinnest a pápa és Gasparri bíboros államtitkár is fogadták. Rómában tárgyalt az amerikaiakkal is, Kent amerikai delegátussal és Gary-val, az amerikai acéltröszt elnökével. Az öreg ,Stinnes Hugó néhány év előtti elhunyta után kezdődött meg tulajdonképpen a Stinnes-vagyon bomlási proceszszusa és a Stinnes-dinasztia szétzüllése. Hogy mit most letartóztatott Stinnes édesapja, Stinnes Hugó, 1870-ben került a ház élére és már fiatalon megmutatta nagy szervező- és tervezőképességét. Gigászi vállalatokat alapított. Megalapította az esseni szénszindikátust, majd a szénről áttért a vasra, a széntröszthöz hozzákapcsolta a vaströsztöt és így a fémipar egyik diktátora lett nemcsak Európában, hanem az összes világpiacokon. Azután következett a további lépés, az egész német elektromosipar megkaparintása. Megcsinálta a nagy Rajna-Westfáliai Elektromos Középpontot, amely hetvenmillió lakossal bíró zónát látott el energiával. Fokozatosan tette rá a kezét a gázra, a vízvezetékre, a közúti vasutakra és egész városok víz-, gáz- és elektromos ellátását hatalmába kerítette. Így lépésről-lépésre haladva, szélesítette ki befolyásának körét, túlment a nagy amerikai trösztök és vállalatok keretein is és megalapította azt az óriási gazdasági hálózatot, amelynek Stinnes-konszern a neve. Stinnes lesz a világ egyik legnagyobb elektromos áramszolgáltatója. Felszívta a Siemens—Schuckertműveket is és annak az ellentétnek, amely Rathenauval szemben fennállott, tulajdonképen ez volt a megindítója. Stinnes azonban továbbment. Nem elégedett meg a szárazföldi hatalommal, a tengert is meg akarta hódítani. Itt azután összeütközésbe került két másik nagyhatalommal is, Ballinnal és Cunával, akik a Hamburg-Amerikai Vonal élén állottak. Úgy látszik azonban, itt is Stinnes győz, mert megindulnak hajói az Atlanti-óceánon, Észak- és Dél-Amerikában, Afrika mentén és a Földközi-tengeren. Szállodákat, üzletpalotákat, bérkaszárnyákat épít. Northcliff lord példájára újságvállalatokat vásárolt össze és fénykora idején nem kevesebb, mint háromszáz újságváltálét az övé. Filmezéssel is foglalkozik. Nem kevesebb, mint százötven vállalatnak elnökigazgatója, ötszáznak felügyelőbizottsági tagja és hatszázezer munkásnak és alkalmazottnak kemyéradó gazdája volt. Közvetlenül halála előtt már nehézségei támadtak, de ezeket a nehézségeket még el lehetett volna hárítani. Halála után az összeomlás már gyors tempóban következett be. Az apa halálos ágyánál megeskettette két legidősebb fiát, Ödönt és a most letartóztatott Stinnes Hugót, hogy nem fognak pörösködni és hogy a vállalatok vezetését a családi tradíció értelmében a másodszülött Hugó fogja vállalni. Az öreg Stinnes végakarata nem volt meglepetés, mert még életében is Hugót nevelte fel a nagy konszern vezetésére. Az édesanya, Stinnes özvegye is Hugó mellé állt, aki, hogy a pillanatnyi nehézségeket leküzdje, vakmerő spekulációkba kezd, megindítja a rosszul sikerült frankspekulációt, amely tulajdonképpen a végső anyagi romlásnak egyik legfőbb előidézője volt. Megkezdődik a végeladás Az anyagi bajok a viszály magvát hintették el a családban. A perpatvar azonban egyezkedéssel végződött. Stinnes Ödön kivált a konszernből, a harmadik fiú, Ottó pedig Mexikóba vándorolt ki. A végzet azonban volt ez a Stinnes-vagyon és ki volt a Stinnesdinasztia, azt röviden a következőkben foglaljuk össze: Stinnesék dinasztiája még a Napóleonkorszakban erősödött meg, amikor a nagy korzikai fel akarta lendíteni a kereskedelmi hajózást a Rajnán. Stinnes Mátyás, a Stinnes-ház megalapítója, úgy tudta fölhasználni a napóleoni rendelkezéseket, hogy megszerezte nemcsak több bánya kiaknázásának, hanem a Rajnán való szénszállításnak a jogát is. Stinnes Mátyás 1865-ben halt meg, miután a család vagyonát szilárdan megalapozta. A következő nemzedék már csak az elfoglalt pozíciókat erősítette meg, feltartóztathatatlan, az anyagi zavarok tovább tartanak. A német nagybankok vagy nem tudtak vagy nem akartak segíteni a hatalmas vállalaton, megkezdődött a végeladás. Előbb a családi székhely, a niehlheimi kastély került eladásra. Egymilliót kapott érte a Stinnes-család, azért a kastélyért, amely szakértők szerint ötmilliót is megért. Megpróbálták a szállodákat értékesíteni és amint ilyen végeladás alkalmából történni szokott, a Stinnes-vagyon drágakövei, a legnagyszerűbb vállalatok részvényei a forgalmi érték egytizedén cserélnek gazdát. Eladták a berlini üzleti érdekeltségeket, a barmeni Bankverein részvényeit, a német luxemburgi részvényeket, a Stinnes-hagyaték legnagyobb valőrjeit. És mindezért a hatalmas vagyonért alig folyt be negyvennégymillió márka, amelyhez még a Riebek-részvényekért kapott 19 millió márka járult. Ez a két összeg 60 millió Stinnesék Magyarországon Ennek a gyorsan lepergő filmnek utolsó képe volt a nagy Stinnes fiának hadikölcsön- csalási áttérje, amely végül a börtönhöz vezetett ... A Stinnes-család mint egész Európában, úgy Magyarországon is terjeszkedni próbált. Amint ismeretes, még az infláció idején a Lipták-gyárat vonta be konszernjébe, azonban később, amikor a Stinnes-háznál bekövetkeztek a zavarok, ezzel a magyar érdekeltségével nem sokat törődött, így a Lipták-gyár lassanként kivonta magát Stinnesék érdekköréből és amint ismeretes, nemrégen egy másik hazai gépgyárunkba be is olvadt. Stinnes Hugó halála után egyik leánya, Stinnes Klára, aki különcködéseiről már ismert volt, elhatározta, hogy automobilon világkörüli utat tesz. Ezt az utat két év alatt akarta megtenni. Stinnes Klára útjában 1927 májusában érkezett meg Budapestre, ahol a vállalkozó szellemű leány megjelenése nagyi szenzáció volt. Külön filmoperatőrt hozott magával és hatalmas személyzetet. Bejárta Budapest nevezetességeit és filmoperatőrével ezekről felvételeket készített. Az újságíróknak budapesti tartózkodása alkalmával Slinnes Klára elmondta, hogy bőröndjeiben csak annyi ruhát visz magával, amennyire éppen szüksége van. Fegyvere néhány riasztópisztoly és semmi más. Szinnes Klára azután néhány napos budapesti tartózkodás után tovább folytatta tervezett világkörüli útját. A Stinnes-vagyon keletkezése, fejlődése és összeomlása 3 MA, SZOMBATON NYÍLIK MEG A PALACE KÁVÉHÁZ PALACE-SZÁLLODA ÉPÜLETÉBEN, RÁKÓCZI-ÚT 43 KÁROLYI ÁRPÁD CIGÁNYZENEKARA MUZSIKÁL" ALSÓRANgú ROBOZ ERNŐ KONYHA, üzletvezető márkát tett ki, amellyel a Stinnes-konszern fennálló kötelezettségeinek alig egyharmadát tudta teljesíteni. „Lovagias“ autórablók Mexikóban Áldozataiknak meghagyták pénzük felét London, augusztus 31. (Wolff.) A Timesnek jelentik Newyorkból: Mexikó Citytől 30 mérföldnyi távolságban az országúton tizenkét automobilt és autóbuszt rablók feltartóztattak és kiraboltak, noha ugyanazon az útvonalon bizonyos szakaszonként Puebla állam kormányzójának védelmére csapatokat állítottak fel. A kormányzó gépkocsijának soffőrje amikor a banda rákiáltott, hogy álljon meg, nem állott meg, hanem nagy sebességgel tovább hajtott, mindamellett, hogy utánalőttek. A később érkező gépkocsikat már sikerült a rablóknak feltartóztatniuk. A rablók annyibanlovagiasoknak® mutatkoztak, hogy áldozataikat csupán a náluk levő pénz felétől fosztották meg. Négy fontos kérdés kerül szóba a Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlésén Állást foglalnak az ügyvédek a telekkönyvi magániroda, a raptárrendelet, a jövedéki rendelet és a peres díjszabás-tervezet ellen A Budapesti Ügyvédi Kamara szeptember 8-án, délelőtt 10 órakor több rendkívül fontos kérdés megvitatása céljából rendkívüli közgyűlést tart Papp József dr. felsőházi tag elnöklésével. Ezúttal foglal állást a budapesti ügyvédi kar a telekkönyvi magánirodával szemben, amelynek létesítésére tudvalévően Hinléder-Fels Ernő dr. ügyvéd kapott engedélyt. Az ügyvédek kilencvenkilenc százalékának az a felfogása, hogy nincs szükség az ilyen magánirodára s a kamara kögyűlésén értesülésünk szerint olyan indítványt terjesztenek elő, hogy az ügyvédi kar létérdekének megvédése céljából sürgősen tiltakozzék a monopólium ellen. Ezenkívül a jövedéki rendelet ügye is szóba kerül a közgyűlésen s az ügyvédi kar kétségtelenül egyhangúlag csatlakozik majd a rendelet lényeges módosítását célzó társadalmi és politikai mozgalomhoz. Ebben a lépésében Bod János pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozata sem fogja meggátolni, aki tudvalévően törvényjavaslatot helyezett kilátásba a jövedéki ügyek rendezésére, mert az ügyvédi kardnak is az a felfogása, hogy az új jövedéki tövény megalkotásáig eltelő időre is le kell nyesni a jövedéki rendelet kirívó intézkedéseit, így elsősorban az ügyvédekre vonatkozó drákói rendelkezést. Az ügyvédség az ominózus naptárrendeletről is megmondja a véleményét és a kötelező peres díjszabásról szóló miniszteri tervezet ügyében is állást foglal szeptember 8-iki rendkívüli közgyűlésen.