Ujság, 1928. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-09 / 229. szám

10 A katolikus nagygyűlés vasárnapi és hétfői eseményei Zichy János gróf a protestáns támadásokról, Vass József dr. a szolidarizmusról beszélt . A pápai nuncius magyarnyelvű beszédet mondott Vasárnap is ünnepélyes istentiszteletek vezet­ték be az eucharisztikus nagygyűlést, mely dél­előtt tizenegy órakor kezdődött meg a Vigadóban. A nagygyűlés megnyitó szónoka Zichy János gróf volt. — Arra kérem protestáns testvéreimet — mon­dotta —, hogy ne adjanak többé okot arra, hogy telkünkben keserűség halmozódjék fel. Balthazár szuperintendens az eljárást nagyon fájlalom, de azután ne mondják többé, hogy mi katolikusok vagyunk türelmetlenek és mi keressük a harcot. Ellenkezőleg! Ha ismételten provokálnak, felemelt fejjel vesszük fel a kesztyűt, mert meghunyászko­dó­k és gyávák nem leszünk soha. Zichy János gróf után Orsenigo Cesare pápai nuncius mondott magyar nyelvű beszédet. — A magyar katolikusok — mondotta — apostoli buzgalommal alkotnak. A modern társa­dalmi erkölcs eltévelyedései ifjúságunkat veszé­lyeztetik. Ha az öngyilkosságok számát apasztani kívánjuk, akkor okos szociálpolitikára és a népes­ség bensőséges hiteleiére kell gondot fordítanunk. A hitélet fellendítése a legnagyobb értékű haza­­fiság. Strommer Viktoron a szent Benedek-rend tör­ténetéről tartott előadást, majd Vass József kalo­csai nagyprépost, népjóléti miniszter beszélt a szociálpolitikai áramlatokról. — Nem a szociáldemokrácia, keresztényszo­cializmus, fascizmus vagy bolsevizmus szociál­politikája vezet ki a mai útvesztőből — mondotta —, hanem a szolidarizmus. A mi kis katekizmu­sunkban az égbekiáltó bűnök között szerepel a munkások jogos bérének elvonása. A keresztény­ség tehát a munkás oldalán áll. A szociáldemo­krácia elleni harcban a helyes irány odamutat, hogy lecsúszottságából kell kimenteni a munkás­­osztály . Ha ez megtörténik, nincs többé szociál­demokrácia. — Én nem hirdetek neokatolicizmust, mert erre nincs szükség. Az eucharisztikában benne van a szolidarizmus gondolata, ez pedig kivezet az útvesztőből. Délután három órakor tartották meg a szo­kásos ünnepi körmenetet, melyben kétszázezer főnyi tömeg és hetvenhárom zenekar vett részt. Teljes díszben jelentek meg az összes főpapok. A körmenet a Bazilikától indult el a Vilmos császár­­uton és Alkotmány­ utcán át jutott el a Kossuth Lajos­ térre, ahol Bangha Béla jézustársasági atya tartott szentbeszédet. — Hajolj le hozzánk Krisztus — mondotta —, hajolj le hozzánk, akik betegek, gyengék va­gyunk és támaszd fel erős benső életre a Te ma­gyar híveidet. Az igazság, az erkölcs és szeretet abszolút uralmának kell tért foglalni az egész nemzetben és legelsősorban a törvényhozásban és a közéletben. A katolikus nagygyűlés mai napján délelőtt a Szent Ferenc harmadrendje, a Szociális Misszió­­társulat, a tanítóegyesületek, a katolikus tanügyi tanács, a bányamunkás lelkipásztorok és a Szent Vincések tartottak gyűléseket és értekezleteket. Rott Nándor veszprémi megyéspüspök az egye­temi templomban főpapi szentmisét celebrált. A hétfői nap nagy eseménye a katolikus kon­gresszus második nagygyűlése volt, melyre zsú­folásig megtelt a Vigadó nagyterme. A nagygyűlésen Serédi Jusztinián bíboros­­hercegprímással élén megjelent az egész főpapi kar. A zsúfolásig megtelt teremben Czettler Jenő dr. egyetemi tanár, a képviselőház alelnöke volt az első szónok. A tetszésnyilvánításoktól gyakran megszakított előadásában a gazdasági erők sze­repét világította meg a mai katolikus életben. Katolikus öntudat és hitélet címmel Czapik­ Gyula dr. pápai kamarás, szerkesztő értekezett A katolikus öntudat kialakulásának veszélyes el­lensége — mondotta — a zsidó liberalizmus és sajtó. A katekizmus megújításában és a prédiká­­ciós témakör kibővítésében mutatta meg a ja­vulás feltételeit. Hallér István szociális evolúció és katolicizmus címen olvasott fel, végül pedig Károlyi József gróf világította meg a családi élet és nevelés mai problémáit. Elképesztő sorozatokat olvashatunk ■— mondotta — a családi élet bomlásáról. Nem a liberális, hanem a keresztény sajtóban is ökölnyi címek számolnak be a családi tragédiákról. És ezért nem lehet a sajtót okozni. A sajtó a kor­szellem megnyilvánulása. A struccpolitika, a tra­gédiák tudomásul nem vétele nem segíthet. A csa­ládi élet szentségének helyreállítása csak a hit­élet bensőségessé tételével lehetséges. Hétfőn este is számos katolikus egyesület tar­tott üléseket, így a Katolikus Szanatórium Egye­sület, a keresztényszocialista szakegyesületek, a Credo és a szociális missziótársulat. A Guth és Halász cég (Bécsi­ u. 3) október 7-iki hirdetésébe sajnálatos sajtóhiba csúszott be, amennyiben a selyemmatlassé helyett selyem­atlasz szót szedtek be. Nem kell külön hang­súlyoznunk, hogy a cég által hirdetett selyem­­matlassé a frgdusabb színváltósatokban úgy sima, mint a legszebb francia mintákban kerül az igen lisztért hölgyközönség hozzáértő ízlése elé, mégpedig méterenként 4,40 pengős árban. Kedden a rádióban a m­ kir. Operaház »Othello« előadása ÚJSÁG KEDD, 1928 OKTÓBER 9 Új történelem kezdődik Világoson Ami még a históriából megmaradt Keresik Szögyén Antónia naplóját -Világos, október 6. (Az Újság alkalmi tu­dósítójától.) Most hivatalosan Siria a neve. A román közigazgatás minden községet új névre keresztelt, köztudatban azonban mégis meg­maradt Világosnak. Világos. Drága, becses gyöngyszeme Arad­­hegyaljának. Édes, zöld síkság öleli körül a falut, háttérben pedig, mint komor díszlet, ott sötétlik a hegy, tetején a méhlepte romokkal. Amerre jár az ember ezen a tájékon, bele­botlik a históriába. A fa, a fa, a hegy szür­kése köve, a három patinás Bohus-kastély, szüntelenül eltemetett emlékeket muzsikál a fülbe. Fenn, a hegy tetején, az egykor büszke világosi vár maradványai, valamikor a Hu­nyadiak erős fészke, ide záratta Anno 1458- ban Mátyás király hevesvérű nagybátyját, Szilágyi Mihály uramat, akit is Lábatlan Ger­gely vitéz várkapitány szabadított ki a szo­morú és unalmas fogságból. Lenn a hegy aljában bájos empire kastély és itt megint meg kell állni, mert a láb bele­botlik a históriába. A Bohus-kastély egyik kis szobácskájában írták alá 1849 augusztus 13-án Görgey Artúr magyar generalisszimusz és gróf Rüdiger Feodor Vasziljevics orosz tábornok a fegyverletételről szóló okmányt. A kastély ablakából ellátni a szöllősi sikla, ahol 1849- ben az orosz és magyar csapatok szemben ál­lottak egymással és ahol az újabb idők egyik legfájóbb magyar tragédiája lejátszódott. Rejtélyek egy históriai asztal körül A történelmi nevezetességű kastélyban ma Bohus El­ma bárónő lakik, aki unokája Bohus Jánosné, Szögyén Antóniának, a boldog em­lékezetű nagyasszonynak. A hatalmas épület egyik részében Sármezey Antal földbirtokos és családja tartózkodik, másik részét sokáig a csendőrség tartotta megszállva, amely elrek­­viráltatta magának a szép szobákat, de tavaly a fegyveres erő végleg kivonult a kastélytól a községbe és azóta a Bohus- és Sármezey­­familiák járkálnak csak a szép szobákban. Bohus Elma bárónő rokonszenves úrhölgy és készséggel áll rendelkezésre. — Kérem, megnézheti a nevezetes szobát — mondja udvariasan —, bár sok látnivalót nem talál, mindent bevittek már az aradi 48-as ereklyemúzeumba. Kizárja a kétszárnyas, nagy ajtót, egy lé­pés és már itt vagyok a történelemnél. És mindjárt meg is állít a csalódás. Rendes lakó­szobát látok. Mindenütt kényelmes bútorok, csak a falon kis márványtábla: „1849 augusz. 13-án.“ Egyéb semmi. — Most vendégszobának használjuk — mondja a bárónő. Milyen furcsa: vendégszoba. Pillanatra önkéntelenül is lehunyom a szemem és érzem, amint a hirtelen támadt sötétségben kegyetlen charlestont táncolnak körülöttem az össze­kevert szavak és fogalmak: vendégszoba . . . történelem . . . kényelmes ágy . . . asztal... fegyverletétel . . . Görgey és Rüdiger . . . 1849 és 1928 . . . múlt és jelen . . . — Az asztal, amelyen az okmányt aláírták — magyarázza a bárónő —, már benn van az aradi múzeumban. Bár azt mondják, hogy az öreg Bohus báró sajnálta az eredeti asztalt és egy másik, hasonló szép empire-asztalt adott a múzeumnak. Az eredeti állítólag dr. Krenner Zoltán aradi ügyvédnél van, más verzió sze­rint pedig még mindig a kastélyban. Ki tudná megmondani, mi az igazság. Én mende­mon­­dának tartom a cserét, hiszen annyi egymás­hoz hasonló antik asztal volt és van a kastély­ban. A meisseni parcellán tintatartó, amelybe a két generális a pennát mártotta, a budapesti múzeumban van. Ennek nem vitatják az ere­detiségét. — A világosi három Bohus-kastély — Kocsma épül a várromok tövében benneteket. A séta során eljutok a könyvtárterembe. Három óriási szekrény, tele könyvekkel. Az üvegen keresztül kibetűzhető a könyvek ara­nyos felírása: Göthe, Wieland, Bullner, Schil­ler, azután rengeteg enciklopédia, mind-mind régi és értékes munka. Szögyén Antónia nagy irodalombarát volt, szerette az írókat és mű­vészeket, sok-sok osztrák értékű forintokat áldozott kulturcélokra. A kastély általában valósággal tárháza a szebbnél-szebb régi bútoroknak, festmények­nek és rajzoknak. Néhol kevés anakronizmus: a hallban finom Biedermayer-szék mellett leg­újabb modellű­ Singer-varrógép, a szép fara­gású régi asztalkán friss német illusztrált la­pok. A folyosón Sármezey Árpád, a híres dél­­amerikai vadász trofeumai: fantasztikus, ki­tömött állatfejek néznek üvegszemü­kkel az idegenre, mellettük az indián dárda, amelynek hegye az állat szívébe hatolt. Sármezey Antal dolgozószobájában van két muzeális értékű, gyönyörű rajz. Az egyik Kiette Gusztáv művész finom pasztellje a fegyverletételről. A másikon busuló honvéd­tisztek ülnek a tűz körül. A szépen színezett akvarell maga a fájdalom. A képen írás is van, amely megmagyarázza, hogy a busuló hon­védek: gróf Almássy Kálmán, gróf Eszter­­házy István, gróf Bethlen József és báró Pod­­maniczky Frigyes. Az ismeretlen szerzőjü mű­ a múlt század ötvenes éveiben készülhetett, közelebbit senki sem tud róla. Ez a szoba kü­lönben tele van a szabadságharcból származó relikviákkal, főleg rajzokkal és metszetekkel, látszik, hogy gonddal és hozzáértéssel válo­gatták össze a tárgyakat. Állítólag ebben a szobában volt elrejtve Bohusné Szögyén Antónia h­íres naplója. Évekig keresték, de nem sikerült megtalálni. Pedig a fáradságot szép siker jutalmazná, mert a nagyasszony sok érdekes és eddig isme­retlen adatot és emléket jegyzett fel naplójá­ban. Még most is keresik, kutatják a késői unokák, azonban a napló, úgy látszik, örökre eltűnt a feledésbe, a múltba . . . Egy megmaradt szobor A szép parkról érdemes lenne külön tanul­mányt írni. Évszázados fák, buja bokrok, ma­gas fa, olyan hangulatosan vadregényes itt minden, mint a romantikus német regények­ben. A park utcára néző frontján áll Szögyén Antónia finom művészettel bronzba formált ülő szobra, alatta pedig nyilvános közkút. A kútnát márvány tábla hirdeti: Halastó volt e hely Nem is olyan régen Visszatükröződött A hegy kék vizében. Eltűnt a tó végkép­p az uj ezredévvel. Helyén e kút kínál üditő vizével. „E kutat Hazánk ezredéves emlékezetére a telkéből kihasított helyen közhasználatra állitá és Világos közönségének ajándékozó báró Bohus László 1896-ban.“ Keresik, kutatják Szögyén Antónia híres naplóját Kimegyek a terraszra, ahol hetvenkilenc évvel ezelőtt a magyar és muszka tiszt urak reggeliztek a kapituláció előtt. Ma üres a ter­­rasz, a kastély lakói nem használják. Csupán egy asztalon fekszik széjjelterítve husz kiló­nák ... Lehet, hogy éppen emellett mondotta Rüdiger adjutánsa valamelyik busuló honvéd­­ezredesnek: — Kamerád, elvesztettétek a háborút. Me­neküljetek, mert Haynau erősen reklamál Uj történelem uj fejezete És most érdemes néhány sort írni az uj idők uj változásairól. Világoson három Bohus­­kastély van. Az egyik, ahol a fegyvert lerak­ták, fenn a hegyen, a másik benn a községben, amely özvegy báró Bohus Lajosnéé. A harma­dik kastély már nem a Bohus-családé. Ezt megvette az aradi Victoria takarékpénztár, amely itt fiókot rendezett be. A patinás ter­mekben most váltókat számítolnak le és jel­zálogkölcsönöket kebeleznek be a nyomorgó parasztok földjére ... A hegy tetején büsz­kélkedő romokat is a gyakorlatiasság szolgá­latába akarják állítani. Világos község, amely­nek a tulajdonát képezi az omladék, vendég­lőt óhajt itt berendezni, ahol a felmerészkedő turisták pihenőt és illatos hegyaljai bort talál­nának. Az optimisták szerint kitűnő üzlet lesz Hunyady Mátyás várának tövében kocsmát építeni. A két Bohus-kastéllyal lezárul a múlt. A harmadikkal, a Victoria-fiókkal és a romok alatti kocsmával egy új történelem új fejezete kezdődik . . . Károly Sándor — A bolgár király jubileuma. Hivatalosan je­lentik: A kormányzó Boris bolgár királyhoz trón­­ralépésének tízéves évfordulója alkalmából a kö­vetkező ü­dvözlőtáviratot intézte: — Trónralépése tízéves évfordulójának ünne­pélyén örömmel fejezem ki Felséged személyének szóló legmelegebb szerencsekivánataimat, ame­lyekhez az egész magyar nemzet csatlakozik. Tartsa meg az isteni Gondviselés Felségedet sze­rencsés évek hosszú során át annak a nemes nép­nek üdvére, amelynek sorsa Felségedre van bízva. Boris bolgár király a k­övetkező táviratban fe­­jezte ki köszönetét: Főméltóságodnak a saját és a magyar nem­zet nevében kifejezett igen jóleső szeren­csekivo­­matai mélyen megindítottak. Kérem fogadja Fő­méltóságod legbensőbb köszönetemet. — A Közgazdasági Egyetem ünnepélyes meg­nyitása. A Kir. Magy. Tudományegyetemi Köz­gazdaságtudományi Kar hétfőn délelőtt tartotta meg dékánját beiktató és a tanévet megnyitó ün­nepélyes rendkívüli ülését, melyet az egyetemi templomban Veni Sancte előzött meg. Az ünnep­ség az egyetem VI. számú előadótermében játszó­dott le. Kardi Kristóf dr., a lelépő dékán átadta a dékáni láncot utódjának, Doby Géza dr.-nak. — A Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületéb­­­en (V.. Akaadémia-u­tca 5. I.) szerdán, folyó 10-én este hét órakor Szimonidesz Lajos Korunk vezető eszméi és a jövő utjai címen előadást tart. — Megalakult a Tengerentúli Magyarok Vi­ágszövetség­e. Newyorkból érkezett jelentés szerint előkelő amerikaiak és nagyszámú ame­rikai magyarok részvételével megalakult a Tengerentúli Magyarok Világszövetsége. Princz Ernő volt osztrák pénzügyminiszter özvegye, Eötvös József báró leánya, aki Bécs­ben hetvenhétéves korában elhunyt. A bécsújhelyi forradalom rezgése Budapesten Vasárnap elsőrendű kritikus nap volt Budapesten is. Gyönyörű, verőfényes vasárnap és az utcákon feltűnően sok rendőr cirkált. A kissé túlfeszített idegzetű közönség félre­­magyarázta a szokatlanul mozgalmas köz­­biztonsági kirendeltséget és némi kapcsolatot vélt e között és a bécsújhelyi események kö­zött. Pedig erről szó sem volt. Az eucharisz­tikus kongresszus jelentékenyen növelte Buda­pesten az utcai forgalmat és ezért a közleke­dési forgalom biztonsága és nyugodt mederben való lefolyása tette szükségessé az óvóintéz­kedéseket. De a téves feltevés mégis izgatta az em­berek fantáziáját. Vasárnap este százan és százan siettek az emberek a keleti pálya­udvarba, hogy a bécsi gyors­vonalat várják és a bécsi utasoktól híreket kapjanak. Növelte az izgalmat az is, hogy a délutáni bécsi gyorsnak háromórai késése volt, ami szintén mende­mondákra adott tápot. Mindenki arról beszélt, hogy a bécsi lapok hangzatos címmel jelezték, hogy október hetedike az ausztriai forradalom jelmezes főpróbája. Végre a pályaudvarban jelezték, hogy a 9 óra 40 perckor esedékes esti bécsi gyors 20 percet késik. Általános meg­könnyebbülés. Még nagyobb megkönnyebbü­lést okozott, amikor azt látták, hogy a húsz percből pont tizennyolc percet behozott és a bécsi gyors 1—2 percnyi késedelemmel — ami nem is késedelem — berobog. Nosza, meg­rohantak mindenkit, akinek ajakéról a dér, die, das hangzott el. Még olyant is, aki így kiáltozott: — Kommens her, sie hordár! A megszólítással kitüntetett bécsiek elhárító mozdulatot csináltak. — Mit akarnak mit ölünk? Mi bécsiek va­gyunk és nem bécsújhelyiek. — No igen, de hát Bécs csak értesült ma arról, hogy mi történik a közeli Bécsújhelyen? —­ Aber was? Melyik bécsi ember tartóz­kodik verőfényes vasárnapon Bécsben? Mire való a Ruksack, mire való Kobenzl, Leopolds­­berg, Melk, Purkersdorf? Ezzel az intervjú véget ért. Csak későn éjjel tudhatták meg a budapestiek, hogy az Újság jóslata bevált. Valamint dobbal verebet nem lehet fogni, azonképen nem lehet forradalmat sem kiplakatírozással csinálni. Azonkívül meg­jött a Slire annak is, hogy délután egy nagy zápor kergette szét a tüntetőket. íme, az lett a forradalom jelmezes főpróbájából. Az ég is rendezett ugyanakkor egy kis záporpróbát. Színházaknál a záporpróba a szezon befe­jezését jelenti. Remélhetőleg az osztrák forra­dalomnak is ez volt a finise. — Eltemették özvegy­e Piener Friönét. Alá te­mették el Plener Ernő volt szolgálaton kívüli mi­niszter özvegyét. A temetésen jelen volt a többi között Ambrózy Lajos gróf bécsi magyar követ, Beck volt miniszterelnök, Schober volt szövetségi kancellár, az arisztokrácia számos tagja és a jó­tékonysági egyesületek sok képviselője. A A Margitszigeti Nagyszállódában mérsékelt utóidényárak. Az étteremben, esténként zene. Szombaton: Szigeti Est — Hirtelenü­l meghalt a Mezőgazdasági Ipar Rt. vezérigazgatója. Tragikus körülmé­nyek között halt meg ma reggel hirtelenül Weimann Géza, a Mezőgazdasági Ipar Rt. vezérigazgatója. Az ötvenhatéves vezérigazgató autóján hivatalába akart hajtatni. A Margit­­körúton az autóban hirtelenül rosszul lett. A soffőr a közeli Irgalmasok­ kórházához sietett, ahol­ az eszméletben vezérigazgatót hordágyon bevitték a kórházba. Mire azonban az orvo­sok kezelésbe vették, meghalt. Minden való­színűség szerint szívszélhűdés ölte meg. Weimann Géza harminchét éve állott a válla­lat szolgálatában és hozzáértésével, kitartó szorgalmával és buzgalmával küzdötte fel magát a vállalat élére. Tragikus halála elő­kelő, kiterjedt családot borított gyászba. A haláleset közgazdasági körökben általános nagy részvétet keltett.

Next