Ujság, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
PÉNTEK, 1929 FEBRUÁR 1 ÚJSÁG iown in is 3 závárzat működött volna. De gondoskodtak a betörők arról is, hogy az ajtónak kívülről való felnyitása ne sikerüljön. Az ajtó belsejébe, azokba a járatokba, ahol a kulcsok forgására a páncélszerkezet acélrúdjainak mozogniuk kell, olvasztott ólmot engedtek be, úgy, hogy semmiféle nyomásra sem reagálhattak a rudak és rugók. Nyomban a fosztogatás megállapítása után értesítették a berlini rendőrfőnökség bűnügyi osztályát, amelynek legkitűnőbb emberei láttak munkához és az első szemle után megállapították, hogy a betörők a bankház pincéjébe lopózkodtak be és abban a zugban, ahol három magasfeszültségű villanykábel, továbbá a központi fűtőkészülék, a csatornázási és vízvezetéki csövek vezetékei haladnak a ház belseje felé, kivágták a falból a téglákat. Ezen a résen keresztül három méter hosszúságú alagutat vágtak, egészen addig a helyig, ahol a páncélterem acélfalainak egy nehéz rácsokkal ellátott szellőztetőlyuka van. A szellőztetőlyuknak rácsait a betörők szombatról-vasárnapra virradó éjszaka felolvaszthatták, innen azután akadály nélkül bejutottak a bank páncéltermébe és a vasárnap folyamán Százhetvenhárom trezort fosztottak ki a betörők — Egyelőre megbecsülhetetlen a kár — Két napig tartott, amíg szakmunkások be tudtak jutni a fosztogatók által eltorlaszolt páncélterembe Két hétig dolgoztak betörők a föld mélyén, amíg a berlini bank páncéltermébe jutottak kifeszítették az egyes trezorokat. Nagy szakértelemmel a trezorokból csak olyan értéktárgyakat vittek el, amelyek nem igen válhatnak árulóikká, így ékszereket, készpénzt és könnyen és feltűnés nélkül értékesíthető papírokat. Olyan tárgyakat, amelyeknek a szállítása nehézségekbe ütközött volna vagy még nehezebben lett volna értékesíthető, a páncélterem közepére dobáltak. Munkájukat irinylésreméltó szakértelemmel végezték. Egyetlen egy nyomot nem hagytak maguk után. Egyelőre az sem■ állapítható meg, hogy milyen értéket raboltak el. Az Újság már jelentette azt a nagyarányú betörést, amelynek során a berlini Disconto Gesellschaft óriási páncéltermét fosztották ki ismeretlen tolvajok. A betörésről most érkeznek meg a részletek, amelyek felülmúlnak minden detektívtörténetben kieszelt fantasztikumot és mozidrámánál is hathatósabban érzékeltetik, hogy milyen felkészültséggel, szakértelemmel és furfangossággal vetik rá magukat a gonosztevők kiszemelt zsákmányukra. A Disconto Gesellschaft, amely a német főváros egyik tekintélyes pénzintézete, a Wittenberg Platzon, Berlin nyugati részének legforgalmasabb üzleti negyedében egy áruház földszintjén és emeletén székel. Ennek a palotának a pincéjében van a pncélfalakkal körülvett trezorterem, amelynek fiókjait a szomszédos üzleti negyed kereskedői bérlik. Amikor hétfőn a banknak a páncélteremhez beosztott tisztviselői hivatalukban megjelentek és ki akarták nyitni a páncélterembe vezető ajtót, megdöbbenéssel vették észre, hogy a műlakatokkal harmincnégyszeresen biztosított páncélajtó závárzata nem működik. Minden fáradozás hiábavaló volt, sehogy sem tudták megforgatni a kulcsokat, úgy, hogy a bank igazgatósága nyomban a páncéltermet készítő világhírű Arnheim céghez fordult, hogy az a szakmunkásaival nyittassa ki a páncéltermet. A szakmunkások sem tudtak megbirkózni a zárral és azok a kísérletek is meghiúsultak, hogy az acélalkatrészek megolvasztásával nyissanak rést a műzárakhoz vezető acélpántokon. Amikor a kiküldött mérnökök megállapították, hogy az ajtót semmiféle módon nem nyithatják ki, elhatározták, hogy a pince alatt húzódó acélpadlót felrobbantják. Ennek sikere érdekében a kőfalba kis rést vágtak és azután szénsavas palackok segítségével az acélfalat felolvasztották. Kétnapi munka után sikerült olyan rést vágni az acélfalba, hogy a munkások be tudtak hatolni a páncélterem belsejébe. Különös, nem várt látvány tárult ott a szemük elé. A terem közepén óriási halomban értékpapírok, ezüstneműek és más értékes tárgyak hevertek. A fal mentén húzódó 173 trezorfiók mind nyitva volt és valamennyi üresen tátongott. Mindnyáját kifosztották. Az egyes trezorfiókok acélajtócskáival a nagyterembe vezető hatalmas ajtó annyira el volt torlaszolva, hogy azt még akkor sem tudták volna kinyitni, ha a amúgy magyarosan, de oly óriási gyűrű vette körül Pepikét a csárdás alatt, hogy azon teljesen lehetetlen volt áthatolnia. Azután jött a valcer, a keringő Strauss egyik örökéletű melódiájára. Szegény Pista azt hitte, hogy ez is olyan könnyen megy, mint a csárdás, ezt is oly könnyen lehet taktus után táncolni annak is, aki még sohasem próbálta. Fülig pirulva, a szerelmesek félszegségével, kínos zavarban hajtja meg magát Pepike előtt, aki kedvesen biccent és máris indulnak, azaz csak indulnának, de bizony sehogysem megy a dolog. Pista soha életében nem táncolt keringőt, nem tudta vezetni Tepikét. Kínos érzés fogott el mindenkit, aki csak látta. Megpróbálta Tepike kedves szeretetreméltóságával átvenni a vezetést, de így sem ment. Nem maradt más hátra, Pista szédülő fejjel, magánkívül, a terem közepén meghajtotta magát s mint akit fejbeütöttek, úgy kezdett kifelé tántorogni a teremből. Én, aki szintén a fenti roppant kínos jelenet szemlélői közé tartoztam, ámbár mint egyszerű rendezőnek nem volt a cigányok felett intézkedési jogom, mert az a cigányvajdának volt fentartva, ennek dacára elkiáltottam magam erélyesen, hogy csárdást! Pista után siettem, belekaroltam, vissza akartam vinni Pepikéhez, hogy egy csárdással elsimítsuk az iménti kínos perceket, de Pista már nem jött, kihúzta magát a kezem közül s tántorgott kifelé, az erdőnek tartva. Rendkívül szégyelte a dolgot, amelyet igen szívére vett. Úgy véltük, hogy legjobb lesz, ha egy kicsit magára hagyjuk. A majálisok abban az időben reggel 9 órakor kezdődtek, de este 10 órára már otthon kellett lennie a diákságnak. Este 9 órakor zárt sorokban vonultunk haza zászlók és cigány mellett, úgy amint jöttünk. Kerestük Pistát is, de nem találtuk sehol. Másnap az előadásról is hiányzott. Nem tért haza. Hol lehet? Az öccse rosszat kezdett sejteni, összeálltunk öten és kimentünk harmadnap a majális környékét átkutatni. Nem soká kellett keresni. A táncteremtől vagy háromszáz lépésre, az erdei sétány egyik padjára rábontva találtuk, jobb halántékán egy kevés alvadt vérrel, jobbkezében egy kis haszeni akin, ócska, régimódi forgópisztolyt — bal kezében pedig egy kis zsebtárcát szorongatott, benne a Pepike fényképével. Az első becslés szerint 4—5 millió márka lehet, amit elvittek, de nem lehetetlen, hogy jóval több a kár, mert még maga a bank vezetősége sem tudta, hogy a trezorokba azok bérlői milyen értékeket helyeztek el. A bank üzletfelei részére a betörés annál kellemetlenebb, mert a társaság nem felel kárukért. Biztositás sincs, amelynek révén a betörésből bekövetkezett kár megtérülhetne. A trezorok bérlői a maguk felelősségére helyezik el értékeiket az általuk bérelt fiókokba. Egyelőre semmiféle nyom sincs, amely a betörők kilétére vezetne. Nincs is sok reménység arra, hogy elfoghassák őket, mert kétnapi előnyük van a rendőrség embereivel szemben. A bűnügyi rendőrség embereinek megállapítása szerint a páncélterem kifosztásához, az előkészítő munka elvégzésére, 14 napi munkára volt szükségük a betörőknek. Maga a háromméteres alagútnak a kivájása nyolc-tíz napig tarthatott, mert a gonosztevők a kiásott földet az utolsó porszemig eltávolították a pincéből, úgyhogy teljesen tiszta az alagút és könnyű volt benne a mozgás. Rejtély, hogy miképpen tudtak két héten keresztül a pincében élni, hogy tudták eltávolítani a nem jelentéktelen földmennyiséget anélkül, hogy észrevették volna őket. Lovaglás ügy az egységes párt vacsoráján Wágner Károly provokáltatta Láng Boldizsár bárót Az egységes párt ma esti pártvacsoráján felköszöntötték a királyhelmeci választókerület legújabban megválasztott képviselőjét, Láng Boldizsár bárót. Az üdvözlésre válaszolva, Láng báró kitért azokra, akik a választáson ellenjelöltjei voltak s igy a többi között Wágner Károly dr.-ról is megemlékezett. Wágner Károly dr. tudvalévően az általános választások során egyik képviselőjelöltje volt a királyhelmeci választókerültnek, de a peticiós eljárás után passzív választójogától megfosztották. Wágner Károly dr., amikor Láng Boldizsár báró őróla emlékezett meg, azonnal felállít az asztaltól és eltávozott az egységes párt helyiségéből. Előbb azonban Meskó Zoltán és Szabó Sándor képviselő útján provokáltatta Láng Boldizsár bárót a róla tett kijelentései miatt. Erdélyi édesanyja életére esküdött hogy nem tört a felesége életére Gál védő ismételte, hogy a fulladásos halál nincs bizonyítva — Haberda tanár tekintélyére hivatkozik — Az ügyész és a védő lojális tisztelgése egymással szemben — Erdélyi Béla az utolsó szó jogán három hónapig tartó cinizmusát némileg expiálja ítélethirdetés kedden délelőtt 11 órakor Finifa la tragoedia. Az Erdélyi-tárgyalás véget ért. Véget ért egy drámai jelenettel, amely csattanónak is nevezhető. Erdélyi Béla az utolsó szó jogán erős, elkeseredett hangon édesanyja életére megesküdött arra, hogy ő sem Budapesten, sem Millstattban, sem a Kanzell-hegyen nem tört a felesége életére. És be kell ismernünk, ez a fiatal ember, aki három hónap óta a legteljesebb ellenszenv központja, ma hatást keltett és kissé meg is rendítette az embereket. A külsőség ma is olyan volt, mint eddigelé mindig. Azzal a különbséggel, hogy ma már a terem földszintjén hat teljes padsor volt zsúfolva. Úgy látszik, mostanában már a büffében is csak állva lehet étkezni. Mert annyi sok padot, széket hirtelenében előkeríteni nem csekély feladat. A védő újabb rohamot intéz Greil bíró és az orvosok ellen Schadl Ernő dr. elnök féltiz órakor megnyitván a tárgyalást, bejelenti, hogy Greil dr. bírónak a hivatali titoktartás alól való felmentése most érkezett meg a törvényszékhez. Aztán felkérte Gál Jenő dr. védőt, hogy megszakított védőbeszédjét folytassa. Gál Jenő dr. azzal kezdte, hogy most, mivel utólag beérkezett Greil bírónak felmentése a hivatalos titoktartás alól, ez arra kötelezi, hogy részletesebben foglalkozzék Greil bíró illeni vallomásával és e tárgyalást előkészítő munkájával. A veronálos mérgezésnek pozitív kísérőjelenségei egyáltalában nem mutathatók ki ebben az esetben. Az orvostudomány és a gyakorlat szerint a mérgezéses halálnemek kétségtelen kísérőeleme az úgynevezett nyelési tüdőgyulladás, amely abból származik, hogy a mérgezéstől eszméletlen beteg a szájában összegyűlő nyálat nem tudja lenyelni, az lecsorog a tüdőbe és az ott felgyülemlő víztömeg tüdőgyulladást okoz. Ez az úgynevezett nyelési tüdőgyulladás minden halálos jellegű narkotikus mérgezésnél feltétlen kimutatható, ezzel szemben a jelen esetben a boncjegyzőkönyv és az orvosok véleménye szerint sem kifejlődött, sem kifejlődésben lévő tüdőgyulladást Forgács Anna boncolása alapján nem tudtak megállapítani. A védő a továbbiak során Goethe, Wlassics Gyula báró és Staud Lajos dr. nyugalmazott curiai tanácselnök műveiből idézve azt bizonyítja, hogy a jogászi, a logikai érveken és segédtudományokon alapuló meggyőződés nagyobb jelentőségű, mint az egyes tudományágra izolált szakértői vélemény. Nem tulajdonítottak elég jelentőséget annak a ténynek sem, hogy az a fenacetin, amelyet Forgács Anna fejfájás ellen használt, ugyanolyan dobozban volt. Ugyanúgy nézett ki, mint a millstaki patikában Erdélyi által vett veronál. Mind a kettő Forgács Anna éjjeli szekrényére került és amikor Erdélyi Forgács Anna engedélyével tizenegyig lement a bárba, a közben lévő időben Forgács Anna tévedésből bevehetett a Veronáiból fenacetin helyett. Igaz ugyan, hogy Erdélyi Bélának ezt a két külsőleg hasonló, de nagyon különböző mérget nem szabadott volna otthagyni Forgács Anna előtt, ezért őt meg lehet ítélni, lehet rá haragudni, lehet elvetemedettnek is nevezni, de jogilag felelőssé tenni nem lehet, annál kevésbé, mert azt a bizonyos veronait az orvos is anélkül rendelte Erdélyi Bélának, hogy et megvizsgálta volna, a receptre sem írta rá a használati utasítást és a patikus az Ausztriában fennálló orvosi, illetőleg gyógyszerészi szabályzatok figyelembevétele nélkül adta ki. Ha mindezekért nem felelős az orvos és a patikus, Erdélyi Béla sem tehető felelőssé, ha nem járt el náluk nagyobb gondossággal. 1929. évi március 4-től 17-ig 117 ország üzletvilága vesz részt a Lyoni vásáron Résztvesznek a gyűléseken. Megveszti a katalógust Igénybe veszik az export-szolgálatot A kiállítók katalógusa (75) oldalt megjelent. A kiállított Cikkek jegyzéke német nyelven. Araportéval együtt) 15 francia Iránit Gondoskodjék lakásról cím: FOIRE DE LYON Service Propagande, Rue Ménesrier, LYON (LYONI NEMZETKÖZI VÁSÁR) . A legfrissebb aktualitás bekapcsolása . Egy külön világ tobzódik előttünk, és a narkotikumok bevétele a poranyagba nem a szenzáció kedvéért történik, hanem azért, mert ez olyan súlyos adat, amelyet mellőzni nem szabad. Állítja a védő, hogy Forgács Annát legyengült szíve, ellenállóképességének hiánya élte meg. A tanúvallomások a negatívumokkal szemben pozitívumokat produkáltak és ezek a fontosak, hiszen Kövess báróról sem tudta ezer és ezer ember, hogy narkotikummal él, de öt ember talán tudta és ezeknek a vallomását el kell fogadni. — Nem akarok frivol, esetleg könnyelmű kijelentést tenni, pedig mondhatnám azt, hogy méltóztassanak a művészkörökben forgolódni és meghallgatnák, mi a tudat erről. De meg kell megint említenem, hogy nagyon sokan, akik igenis fontos vallomást tudtak volna tenni, nem jöttek ide, mert fáztak ebben a hírhedtté vált ügyben vallomást tenni. Félnek és fáznak az emberek, nehogy odasorozzák őket is abba a világba. Merném azt mondani, hogy szavaztassuk meg a közérzés világát erre vonatkozólag. Tegnapelőttig talán még a tömegpszichózis uralkodott az embereken, de ma már felszabadultak ez alól az érzés alól, ma már mind többen vannak ezrek és ezrek, akik azt mondják, hogy ez az ember nem bűnös abban a bűncselekményben. Bizonyítékot adjanak ide nekem, bizonyítsák azt, hogy megtörtént a bűncselekmény és nem azt, hogy megtörténhetett. — Forgács Anna haláloka a legvalószínűbb feltevések szerint zsirembólia folytán következett be. Ennek a tökéletes bizonyítása a védelem részéről azért nem volt lehetséges, mert Kenyeres profeszszor s a többi európai hírű orvosprofesszorok könyve szerint egy módon lehetetlen megállapítani zsírembóliát, éspedig akkor, ha a vizsgálat alá kerülő testrészek előbb borszeszbe, spirituszba tétetnek. Az ügyész nem érzi magát kapacitáltnak . Az Erdélyi-féle embertípus senkinek , nekem sem ideálom, az én ideálom a jog és a törvény s ennek kell érvényesülnie a szimpátiák és ellenérzések mellőzésével az Erdélyi-féle bűnperben is. A bíróság jogon és törvényen alapuló ítélethozására isten áldását kért. Temesváry Gyula dr. ügyész reflektált a védőbeszédekre. Danielszky Miklós, Borsos Ferenc, Filó Józseffel szemben változatlanul fentartotta az ügyész a vádat, mert szerinte az ügyvédek tévedésben vannak, amikor a minősítést kifogásolják. Ami pedig az Erdélyi Béla védelmében elmondott beszédet illeti, arra is csak egyes vonatkozásaiban fogok visszatérni, mert bár nagy élvezettel hallgattam végig a védő úr retorikailag és tartalmilagis nagyon szép védőbeszédét, de meg kell állapítanom, hogy akármilyen hangulatos és hangulatkelttt volt ez a szép védőbeszéd, a vád által emelt súlyos vádakat és bizonyítékokat nem döntheti meg. A védő megemlítette, hogy hosszasan kutatott Erdélyi Béla lelkületében és kutatásának eredménye az volt, hogy Erdélyi Béla lehet Minős, de nem gyilkos. Én éppen ellenkezőleg azt álla- Egészségét nyerheti Ön el AbErziában nr. Szegő szállldagyógyintézcében Felnáttek, gyermekek legelőzékenyebb kiszolgálása Brenner Frigyes igazgató