Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

2 Hivatalos közlés az elnöki tanács üléséről Az egységes párt elnöki tanácsának ülésé­ről egyébként az alábbi hivatalos közlést jut­tatták el a sajtóhoz: „Az elnöki tanács mindenekelőtt meghall­gatta Vojnics Miklós báró bejelentését a bács­almási állami polgári iskola építése ügyében,­ amely tárgyban Petrovácz Gyula a képviselő-, házban legutóbb interpellációt terjesztett elő.­ Az elnöki tanács tudomásul vette a bejelen­tett tényállást s elhatározta, hogy felkéri a kormányt a megfelelő intézkedések megtéte­lére. Utána Hajós Kálmán tette szóvá Petrovácz Gyulának a freichspostban írt cikkét s annak a nézetének adott kifejezést, hogy a keresz­tény gazdasági párt Petrovácz Gyula cikké­vel nem azonosítja magát. Indítványára az elnöki tanács több hozzászólás után a követ­kezőképpen döntött: Az elnöki tanács megbízza a párt elnökét, hogy az állama választandó módon lépjen érin­kezésbe a keresztény gazdasági párt el­nökségével, közölje vele, hogy Petrovácz Gyu­lának a Reichspostban írt cikke a pártban megdöbbenését keltett. Az egységes párt ezt a kérdést elsősorban a keresztény párt belügyé­­nek tekinti, kéri és várja, hogy a keresztény gazdasági párt ezt a kérdést saját kebelén be­l­­­ül kielégítő módon oldja meg s a maga ré­széről csak a keresztény gazdasági párt állás­foglalása után kíván a kérdéssel érdemlegesen foglalkozni." A Saint Malo második mentőcsónakát öt halottal partra vetette a tenger Paris, február 28. Egy cherbourgi távirat szerint a tegnap elsüllyedt Saint Malo nevű ha­jónak második mentőcsónaka is megkerült .A még egyre viharos tenger a mentőcsónakot a jardheui parton vetette ki. A csónakon he­lyet foglalt hat matróz közül egy eltűnt, a többi öt pedig halott volt. Egyiküket csak­nem teljesen meztelen állapotban találták. Az orvosi vélemény szerint halálukat a hideg és fáradtság idézte elő. A hajó megmenekült kapitánya kijelentette, hogy a­­ hajó vagy szik­la zátonyba, vagy úsző hajóroncsba ütköz­hetett és ez okozta elsüllyedését. Három kölyköcske írta Kilián Zoltán Delelt az elegáns kertváros utcája, véges­­végig nem látszott egyetlen lélek sem rajta. Valahonnan ekkor, a mindent magába ful­­lasztó csend közepén, két kis piszkos kölyök került elő, két vicigyerek vagy mi, nehéz eltalálni azt az ilyen gyönyörű villák között. Játszott ez a két kölyköcske, az egyik ha négyéves már, a másik három. Az aszfalton henteregtek a platánok árnyékában, kacagtak és lihegtek nagyokat. —­ Karcsi — fújt a kisebbik —, Karcsi, no mostt Karcsi megtörölte felsőkarjával csupa izzadtsággyöngy homlokát — Jó, de előbb fel — feküdt le hanyatt az aszfaltra. — Meg se tudsz mozdítani, ha nem akarom. A kicsi nekigyürközött. Cibálta, húzta a fekvő Karcsi lábát, hogy át tudja fordítani az egész gyereket hosszában. Ez volt a feladat, átfordítani a másikat hosszában. — Na, Józsi vitéz? — gúnyolódott Karcsi —, mit mondtam? Józsi csak szuszogott szó nélkül s dolgo­zott tovább. Fejét aláfúrta Karcsi megmere­vített térdhajlása alá, egyre beljebb fészkelte magát, már a hátával is segíthetett és most teljes erejével felvetette magát. Karcsi csakugyan átfordult hanyatfekté­­ből a fején át hasra. A kicsit elöntötte a diadal öröme, körfel­­ugrálta Karcsit és énekelte kötetlen, együgyű kis dalát, mely most termett, ebben a pilla­natban. Megizzadt azonban a diadaltáncban, leült a gyalogjáró szélére s egy piros bogarat pisz­kált meg, mely meghúzódott egy leesett platánlevél mellett. Sokáig tartott, míg elindult a bogár, akkor végre odaszólt Karcsinak: — Na, de most már igazán tel Karcsi úgy tett, mint az előbb a bogár: nem mozdult. Józsi megmérgesedett, felugrott s lökött rajta egyet. Karcsi most sem mozdult, aztán is hiába lökdöste, húzta a kicsi. Ebből uj játék kerekedett. Vígakat kaca­gott Józsi, forgatta Karcsit s eszébe jutott e jó játék neve: liszteszsák.­­ Autó suhant el a gyalogjáró mellett, ele­gáns, szép kocsi, megállt pár lépésnyire in­nen s egy fiatalember ugrott ki belőle. Mig lezárta motorját, maga is nevetett a két köly­köcskén. Aztán ment be a villába. Még forgatta Józsi Karcsit egy darabig, de egyre furcsább volt neki a dolog. Karcsi semmi ellenállást nem mutatott. Hanyatt fek­tette, felbökte lecsukott szemehéját, aztán megijedt nagyon és elszaladt. Eltűnt valame­lyik kerítés mögött. 2. Ismét a mindent magába fullasztó csendé volt az utca, egy kislány jött rajta unottan, olyan tizenötévesféle. Elment Karcsi mellett, majd visszafordult, megállt, szólt neki. Karcsi most sem felelt. A leány megcsóválta finom kis fejét. To­vábbment az autóig, azt nagyon megnézte és e szemléje után lassan, mozis lépésekkel visz­­szafordult Karcsihoz. Jól megtapogatta a kisfiút, körülnézett, ismét hiánytalan filmszerűséggel. Hirtelen fel­emelte s futott vele az autóig. Az úttest felőli részen odacsúsztatta a hátsó kerék alá. Elosont, ahogy számtalanszor látta a moziban. Majd ismét nyugodtan ment a sarkon túl, talán unoltnak látszón is. Meg volt elégedve magával, régóta vágyott már valami ilyenre, titokzatosra, rendkívülire. Ez sikerült. Pontosan úgy játszott Alice Ga­­laxy legutóbb Az opera fantomjában. Kétség­telen immár, hogy filmművésznői tehetsége van. Alice Galaxy azonban hozzáképest semmi. Otthon össze is tépte Alice Galaxy fény­képét rögtön. Elhatározta, hogy lefényképez­­teti magát Lukács Gyuszival, olyan arccal, amilyet megjátszott az autó előtt. Ezt a fényképet fogja Alice Galaxyé he­lyére berakná. .őt, annak a kocsija fordult meg csak a­­z előtt. Bolgárdy Ernőt félóra múlva előkerítették ,­ detektívek. Rémülten hallgatta őket, igenis, látta a kis­fiukat, amikor jött, ott birkóztak a járdán. Induláskor azonban nem volt senki a kocsi körül. Karcsi szüleit nem lehetett ilyen könnyen megtalálni. Apja valahol Újpesten dolgozott egy pincében, anyja egy villa tetején, a mosó­­konyha terraszán varázsolta a ruhákat fe­h­érre, a rendes felszíni események híre nehe­zen jutott el hozzájuk. Józsi is kellett még. A detektív bácsik ki­nyomozták a vitézt. — Ez azt — kiáltott Bolgárdy Ernő — ezzel birkózott. Faggatták erre a bácsik Józsit, elütötte-e az autó Karcsit? Miért nem szólt odahaza, hogy Karcsinak baja esett? Józsika nem értett az egészből semmit. Egyet felelt csak: — Nem tudom ... nem tudom ... A detektívek egyike megnézte jól a kapuzó fordulás helyszínét. Még nem szikkadt fel tel­jesen a bő öntözés nyoma, némi olaj is ki­cseppent a kocsiból s ebben tisztán látszott egy kis gummisarok. Női­, inkább lányka, vagy esetleg fiúcipőről való. A daktiloszkópus pedig ujjnyomokat talált Karcsi nadrágocská­­jának szedett-vedett gyöngyházgombjain. Az egyik fajta ujjnyomról az ellenőrzés nyomban kiderítette, hogy Józsié. Ezt várta is a dak­­tiloszkópus. Bolgárdy Ernőt őrizetbe vették. Nem, ma is ... Persze,... Milyen volt? Mit tud róla közelebbről? — Hehehe — nevetett a százesztendősnek látszó öreg úr —, maradjanak itt, ha erre jön, megmutatom! Sok kislányt vigyázott innen az öreg úr, Vice Galaxy versenytársát azonban csakugyan megmutatta: — Ez az! Ki kellett kérdezni a kislányt. Nem látott semmit. Méltatlankodott. Sirógörcsbe esett. Szülei botránnyal, képviselőkkel, élcsapatá­­sokkal fenyegetőztek. Közben a daktiloszkó­pus észrevétlenül megszerezte az ujjnyomat­át. Egyezett a gyöngy házgombéval. Cipősarká­nak lenyomatát is megkap­ták a kert földjében. Alice Galaxy utódja játszott tovább: ■— Kerti és nemi Hősnő lett. Ártatlan. Tragikus. 5. 3. A boncosok megállapították a halálokot. Nem látszott elgázolásból eredőnek, bár az sincs kizárva. Az azonban bizonyos, hogy a kocsi nem ment át Karcsi testén. Józsit egy hétgyermekes detektív vette gondjaiba. Ez tudott legjobban beszélni gyer­mekekkel. Két órai alatt kiszedte Józsi titkát, igaz, hogy lovacskázva és hempergetődzve. Józsika megmutatta a bácsinak a lisztes­* zsákjátékot. Lefeküdt szépen hanyatt: — Fordítson át a bácsi!. Aztán elhencegett vele, hogy elbánt Kar­csival. És hogy hallgatott a Karcsi. A doktorbácsik azt mondták erre: — Hm! Most már kitalálták, hogyan fordult Karcsi a halálba. Bolgárdy Ernő megölelte Karcsi detektív­­barátját. Alice Galaxy utóda is megtört, mikor min­dent elébe tártak a detektívek. Elhatározta, hogy a drámát befejezi. Szülei nem fenyegetőztek sem lapokkal, sem ké­pviselőkkel. Könyörögtek a filmcsil­lagbimbó titkáért. Hogy titokban maradjon a titok. A bimbócska papája sokat töprengett Nehéz volt a teendő, de rá kellett szánnia ma­gát: pofonvágta Alice Galaxy utódját jobbról­­barról, hogy belerajzolódott a finom arcocs­kába mind a tíz ujja. Aztán két hónapig éjjel-nappal vigyázott rá boldogtalanul, nehogy újra mozi legyen a do­logból. Ügyelni kell kérem a kölyköcskékre, ügyelni nagyon.­ A feltevések ezek voltak: 1. Karcsit Bolgárdy ütötte el, hogy a kö­vetkezményektől szabaduljon, a tanatlan utcán elvágtál ott. 2. A gyerek játszótársa elöl az autó alá bújt, nem tudott hirtelen kijönni onnan, el­aludt ott, vagy rosszul lett. Bolgárdy észre­vétlenül halálra gázolta. 3. Karcsi más után halt meg, a tettes az autó kereke alá tette, hogy elgázolás látsződ­­jék a halál okának. Az utóbbi esetben azt kellett elsősorban gyamisítani, akinek a halál használhatott, Karcsi anyját. Ez azonban tiszta alibit muta­tott, két nő mellől nem mozdult reggel óta. A detektívek bejárták az álmateg elegáns utcát, láttak-e embert rajta végigmenni a kér­déses időben. Valaki, egy igen-igen öreg, napra tett úr emlékezni látszott a 16-ban. Egy rózsasziki­­ruhás szép kislány... Vagy az tegnap volt. A fiata­lember dúdolva jött ki a villából, kinyitotta motorját s beleült a kocsiba. Hátra indított először, hogy jobban kapuzhasson, Karcsinak egy kis taszítást adott a kerék, az­­tán egy másodikat, majd harmadikat, de nem ment rá egyszer sem. A szép autó elrobogott a dudorászó fiatal­emberrel. Józsi nyugodtan ebédelt otthon. Krumpli­­levest kapott s ezt nagyon szerette. Az új filmszínésznő is evett, majd arc­­gyakorlatot végzett fehér leányszobájának tükre előtt. Karcsi hevert a napon. Valaki arra vetődött, szólt a rendőrnek. Nem kellett nagy kriminalistának lenni itt. A rendőr látta az autogumminyom­okat, Karcsi ajkán a vérhabot, mire kijött a rendőri bi­zottság, a tettest is jelenthette, Bolgárdy Eva­ a. 11­ ­ ott fog eldőlni, elfogadja-e az egységes párt­i magyarázatot vagy pedig gyökeresen likvi­dálja az egész ügyet. ÚJSÁG PÉNTEK, 1929 MÁRCIUS 1 Hanau asszony azzal fenyegetőzik, hogy „magas pártfogóit** is magával rántja a botrányba, ha nem engedik szabadon Glard vizsgálóbíró tíz vádlottat szabadlábra helyezett Paris, február 28. A Liberté vezető helyen­­ foglalkozik Glard vizsgálóbíró ama rendelke­zésével, amely az Hanau-ügyben letartóztatott­­ Gillot-t, az Interpresse igazgatóját és Iler­­sant-t, a Gazette du Franc volt ügyészét sza­badlábra helyezte. A lap szerint Gillot-nak közismert magas pártfogói vannak az igaz­ságügyminisztériumban és ezek maguk is bele vannak keverve a botrányba. Hersaht­­nak szintén igen sok olyan adat van birtoká­ban, amelyek magas személyeket kompromit­tálhattak volna. Egyébként valószínű, hogy e két szabadonbocsátást a bíróság kísérletképen hajtotta végre, aminek a közönségre való ha­tásától függ az, hogy rövidesen a három fő­­bűnöst, Ilanau asszonyt, Block­ Lázárt, vala­mint Audiber-t is szabadon engedjék. Hanau asszony ugyanis értésére adta magas pártfo­góinak, hogy ha sürgősen ki nem szabadítják, őket is magával rántja a botrányba. Borzalmas szenvedés vár a jövő háborúban a polgári lakosságra ■ ■!— UN­BNIi ■! MIMII— A repülőtámadások ártatlan emberek életét fogják kioltani London, február 28. Az angol népszövet­ségi unió ülésén lord Halsbury a legsötétebb színekben ecsetelte a polgári lakosság várható szenvedését a jövő háborújában. A legtöbb hatalom — mondotta — óriási bombavető re­pülőgépekkel rendelkezik, amelyekkel hadvi­selés esetén rögtön nyílt városokat bombáz­hatnak és főként mérgezett gázokkal fognak támadni. A London felett megtartott légi gyakorla­tok bebizonyították, hogy egy határozott tá­madási területet nem lehet teljes biztonság­gal megvédeni. A borzalmak elhárítására csak egy eszköz van: elég erős légi haderő tartása, amelynek segítségével a rögtöni megtorlással lehessen fenyegetni; akkor majd kétszer is meggondolja az ellenség, mfielőtt ártatlan pol­gárok életét tömegesen kioltaná. A megtorlás a fenyegetés hatályosságára felemlítette, hogy ő maga 1916 karácsony­­áján egy repülőrajjal a Vogézekben tartózkodott, amidőn a németek egy elfogott angol kémet ki akartak végezni. Arra a fenyegetésre azonban, hogy az ango­lok rögtön tönkre bombázzák a legközelebbi német városokat, nem merték egy bajaszálát sem bántani. Le Brix repülőgépe 200 méter magasságban gyulladt ki és a légcsavar levált róla A pilóták hiába próbálták a tüzet eloltani . A gép teljesen hasznavehetetlenné vált Bangóén, február 28. (Havas.) Le Brix repülőgépének balesetéről a következő rész­leteket jelentik: • ■ Egy órával azután, hogy az aviatikusok kedden reggel elhagyták Kangoont, a gép mz­int­­egy 200 méter magasságban hirtelen kigyul­ladt. Az aviatikusok hiába igyekeztek elfoj­tani lángolt­ készülékeikkel a lángnyelveket, amelyek a motor körül felcsaptak. A légcsavar levált és a gép orrával lefelé fordulva egy mocsárba zuhant. A szerencsétlenség a Sittang folyó partjához közel, közvetlen Inzoik vasút­állomás mellett történt. Paillardot alig érte sérülés, ellenben két társa több kisebb-na­­gyobb zúzódást szenvedett. A közeli falu népe sietett az avialikusok segítségére. A postát nagy nehezen sikerült kimenteni. A gép telje­­sen hasznavehetetlenné vált. Az aviatikusokat ökörszekéren, majd automobilon a faluba szállították, ahol sebeiket bekötözték. Le Brix és két társa szerdán este vonattal Rangoonba érkezett. Itt Jousse műszerészt kórházban helyezték el. Újabb jelentés szerint Le Brix ma reggel hajóra szállt, hogy Saigonba utazzék. A politika hírei A pénteki minisztertanácson Wekerle Sán­dor pénzügyminiszter valószínűleg előter­jeszti az 1929/1930. évre szóló állami költség­vetés javaslatát. A pénzügyminiszter március közepén terjeszti az új költségvetést a Ház elé. Benfentesek véleménye szerint az új költ­ségvetés végösszege megközelíti az egymil­­liárd pengőt. A legutóbbi költségvetés végösz­­szege 867,8 millió pengő volt. | Különös rablótámadás a Király­ utcában Leütötték a kifutót és fölfeszítették a pénztárfiókot Különös és­ vakmerő rablótámadás­ kísértet történt ma reggel a Király utca 38. sz. házban. A házban Van Erdős Béla textilüzlete és a keres­kedő is a ház emeletén lakik. Ma reggel szokás szerint 7 órakor megjelent a lakásban Hamzik Rudolf kifutó, elkérte az üzlet kulcsait és lement befűteni és takarítani. Amikor később a keres­kedő maga is lement az üzletbe, ott találta a kifutót a kályha mellett eszmé­letlenül, vérző fejjel. A mentőket hívták, akik a fiú sérüléseit bekö­tözték. Hamzik Rudolf magához tért és ekkor elmondta, hogy amikor besütött, belépett az üz­lethelyiségbe egy 30 év körüli ember, a főnök után érdeklődött, majd amikor Hamzik­ lehajolt a kályhához, hogy begyújtson, az illető hátulról fejbesujtotta, úgy hogy elvesztette az eszméletét Azonnal rendőri bizottság szállt ki a hely­színre és megállapították, hogy a telles­­ferjeszí­­tette a pénztárfiókot, azonban nem vett ki- -betölt semmit. Valószínüleg valamitől megijed­hete­tt és eljutott. Közben azonban egy-két pénzdarab irt leszúrt a földre.

Next