Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-02 / 51. szám
1 2 ÚJSÁG SZOMBAT, 1929 MÁRCIUS 1 Beszünteti üzemét Budapest első könyvkötője A Gottermayer Nándor könyvkötő intézet bevégzi pályafutását. Nincs csőd, nem fenyeget fizetésképtelenség, csak a cégfőnök szünteti be a reménytelen gazdasági helyzet miatt az üzemet Hovatovább már nen is lesz feltűnő, hogy évtizedek óta fennálló cégek beszüntetik üzemüket és lemondanak arról, hogy tovább küzdjenek a reménytelen gazdasági viszonyok között. Az utóbbi esztendőben több esetben megtörtént, hogy évtizedek óta fennálló kereskedők és iparosok fizetésképtelenek lettek, vagy csődbe jutottak. Most már egymás után érkeznek, hírek arról, hogy vállalkozók egyszerűen beszüntetik üzemüket, nem azért, mert nem tudnak fizetési kötelezettségeiknek eleget tenni, hanem unják a céltalan küzdelmet és lehúzzák önkéntes elhatározásból a redőnyöket, még mielőtt elköltötték volna évtizedes munkával keresett vagyonukat, rossz hírbe keverték volna tisztes nevüket, vagy a helyzet kényszerítené őket üzletük bezárására. Az önként visszavonulók és üzemüket beszüntető vállalkozók sorába most belépett a Gottermayer Nándor könyökölő műintézet tulajdonosa. A vállalata vagy ötven esztendő óta áll fenn. A mostani cégfőnök, Gottermayer József apja kezdte meg az üzemet. Kisiparos volt, amikor megnyitotta könyvkötészetét, előbb egyedül, majd egy-két segéddel dolgozott, míg a háború előtti időkben, amikor már a fiú is ott dolgozott apja intézetében, gyári üzemmé fejlesztette. A kezdő Gottermayer jóhíre viharos gyorsasággal terjedt el a múlt század második felében, abban az időben, amikor a kiegyezés után az irodalmi élet terebélyes fája kivirult, amikor Pest és Buda egyesült és a két kis város helyén egy metropolisnak szánt világváros alakult ki. Gottermayer, a könyvkötő, művésze volt mesterségének Abból a korból maradt meg, amikor a kézművesek még nem a tucatszerű, gyári üzemű munkát végezték, hanem a céhhagyományoknak megfelelően csak remekbe készült tárgyakat adtak ki kezeik közül. Gottermayer Nándor már akkor felismerte a könyvkötészet terén kínálkozó művészi lehetőségeket, amikor még nem volt olyan általános az iparművészet kultúrája. Pergament- és fény, lemezkötései művészemberek ízlését is kielégítették és éppen az a páratlan csin, amellyel a könyveket bőrbe, pergamenébe és vászonba kötötte, tették, hogy a bibliofilok hozzá jártak, nála köttettek és vele végeztettek minden szakmájába vágó munkát. Ugyanabban az időben vetették meg az egyetemi, múzeumi, fővárosi könyvtárak alapjait is és itt rengeteg munkaalkalma támadt a cégnek. Ugyanebben a korban kezdték a nagy könyvkiadó cégek a magyar és külföldi írók remekeit tömegszámra kiadni. A szellemi élet fejlődésével mindinkább megsokasodtak a könyvolvasó emberek és amíg a múlt század első felében egy-egy munkából alig jelent meg egy-kétszáz példánynál több, a hetvenes és nyolcvanas években már ezres példányszámok is voltak, a század végén pedig a magyar munkákból már négy-, öt-, sőt tízezer is megjelent. Ezek a lehetőségek adták meg Gottermayer Nándor kis könyvkötészeti üzemének a nagyralendülési lehetőségét. Egyre több munkást foglalkoztatott és bár már nagyüzemmé nőtte ki magát a műhelye, mégis minden, ami kikerült onnan, jó, szép és időtálló volt. Az évek során az ipari kiállításokon is részt vett a Gottermayer-cég és egyik kitüntetés meg siker a másik után érte. A cég neve olyan tisztes és elismert volt, hogy márka volt a Gottermayer név. Valóban jó ige munkáit elsőrendű könyvkiadó hozta forgalomba és a nagy kiadók Gottermayernél köttettek. «Gottermayer Nándor kötését — szavakat nyomták be a könyvekbe és ez úgy hatott, mint, nemes fémjelzés. A vállalat annyira haladt, hogy közvetlenül a háború előtt Gottermayer Nándor a gyárrá bővült műhelye számára megfelelő helyiségekkel rendelkező épületet emeltetett. A Belvárosban a Királyi Pál utca 5. számú telken épült föl a többemeletes műhelyház. A földszinten vannak az irodai helyiségek és az emeleteken a műhelyek. A szomszédos telken a Királyi Pál utca 7. alatt bérházat emeltetett a magyar főváros első könyvkötésze. Ez a négyemeletes palota Budapest egyik legmodernebb épülete Az új házban berendezett könyvkötőműhelybe Gottermayer Nándor százezrekre menő összegekért hozatott gépeket. Üzeme a legmodernebbek közé tartozott és akármelyik nagyszabású külföldi vállalattal is fölvehette volna a versenyt. A háború alatt is bőven el volt látva a cég munkával. Ebben az időszakban rengeteg könyvet adtak , és minden gép éjjel-nappal dolgozott. A vállalat egyre fejlődött, türjeszkedett, de a háború után bekövetkezett idők természetesen nem vonultak el nyomtalanul a cég fölött. 1921-ben Gottermayer Nándor meghalt. Az üzem vezetését (Ja, József vette át, aki már atyja életében is az oldala mellett tevékenykedett. Bár atyjától a könyvkötészet minden részletét eltanulta és teljesen abban a szellemben vezette üzemét, mint elődje a cég főnöki székben,azt kellett tapasztalnia, hogy minden erőfeszítés ellenére sincs meg a továbbfejlődésnek a lehetősége. Az ország tragédiájából folyó szomorú következmények minden vállalatra éreztetik a hatásukat és ehhez járulnak a közterhek, a különböző hatósági intézkedések nyomán támadó nehézségek. Gottermayer József túlhaladta az ötvenedik évet és most látva fáradozásainak meddőségét, elhatározta az üzem beszüntetését. Az intézet még dolgozik, de csak folyó munkáit végzi el. Elhatározásáról ő maga jelentette ki: — Nem csődtől félek, nincsenek fizetési nehézségeim, csak meguntam a hiábavaló küz' delmet. Nem vagyok már fiatalember, nincsen fiam, aki tovább vezesse az üzemet és megvárhassa az idők jobbraválását, hát inkább becsukom. Senkinek nem lesz kára belőle. Alkalmazottaimat és tisztviselőimet kifizetem. A gépeimet és berendezési tárgyaimat, ha akad vevő, eladom és nyugalomba vonulok. Csupa melankólia, csupa lemondás Gottermayer József, a pesti patríciuscsalád feje, a szakadatlan munkában megderesedett, komoly, szorgalmas és tehetséges vállalkozó. És elhatározása nyomán egy műhellyel több lesz az országban, ahol nem forognak a gépek kerekei, nem szorgoskodnak munkáskezek, nem készülnek újabb művészmunkák. Az élet pedig megy tovább reménytelenül, azoknak a verejtékében megfürödve, akiknek muszáj dolgozniuk, kínlódniuk, mert nincs erőtartalék mögöttük s nem vonulhatnak idő előtt nyugalomba. Eltolódott a Reichspost-ügy elintézése Magyarázatot ad a keresztény párt, de nem mond le a kritika jogáról Pesthy Pál, az egységes párt elnöke, pártjai elnöki tanácsának ismert határozata alapján pénteken érintkezést keresett Zichy János gróffal, a keresztény gazdasági párt elnökével, de nem tudott érdemleges munkát végezni, mert Zichy János gróf nem tartózkodik Budapesten. Ernst Sándorral sem cserélhetett eszmét, mert az influenza még mindig ágyához szegezi s előreláthatóan csak a jövő héten javul annyira az állapota, hogy ismét belekapcsolódhatik a politikai életbe. Miután Zichy János gróf csak néhány nap múlva tér vissza a fővárosba, a Reichspost-ügy likvidálása a jövő hétre tolódott. Pesthy Pál dr. úgy nyilatkozott, hogy naponkint keres majd érintkezést a kereszténypárt említett vezéreivel s mihelyt Zichy János gróf Budapestre érkezik, vagy pedig Ernst Sándor felgyógyul, rögtön megkezdik a tárgyalást. Érdekes, hogy Wolff Károlyt egyelőre nem vonják bele a likvidálásba, pedig ő is a kereszténypárt egyik vezére. Az egységes párt elnöki tanácsának ülése óta ezenkívül csak annyi történt, hogy több kereszténypárti képviselő bizalmas eszmecserét tartott s értesülésünk szerint arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem helyeselnék, ha az ügy tisztázásának idején a keresztény párt bármelyik tagja újabb kritikát mondana a Reichspost hasábjain a kormánypárti politikáról, de ez nem jelenti azt, mintha a keresztény párt lemondana a bírálat jogáról és cselekvési szabadságáról. A megbeszélésen az a felfogás győzött, hogy a kereszténypárt készségesen ad magyarázatot az egységes pártnak, de nyomatékosan hangsúlyozza majd, hogy nem változtat eddigi taktikáján s a kormány támogatását a jövőben is csak azokban a konkrét esetekben vállalja, amikor felfogása megegyezik a kormányéval. Nagyon kétséges, vájjon az egységes párt megelégszik-e a kilátásba helyezett magyarázattal, amelynek lényege informátorunk szerint az lesz, hogy a kereszténypárt nem azonosítja magát a Reichspost cikkírójának éles hangjával, ezt a cikket egyéni akciónak minősíti, de ezen túlmenően semmiféle konzekvenciák levonását nem tartja szükségesnek. Ha a kormánypárt tovább feszíti a húrt, ebben az isetben a magyar politikai élet jelentős eseményekkel fog bővülni. A miniszterelnök kétségtelenül harcias hangulatban van és pártja tagjainak túlnyomó része is gyökeres leszámolást sürget, de nagy kérdés, nem fogy-e el a puskaporuk, amikor döntésre kerül majd a sor. Vakmerő kirakatrablás a Rákóczi-úton Két fiatalember felnyitotta az egyik ékszerészbolt kirakatát Vakmerő kirakatrablás történt pénteken délután a Rákóczi-út 14. szám alatt lévő Vágóféle ékszerüzletben. Hat óra tájban két fiatalember felnyitotta a kirakatot és ,úgy téve, mintha az üzlet alkalmazottai lennének, a kirakatban lévő órákat és aranyláncokat magukhoz véve, el akartak osonni. A szomszéd üzlet kifutója azonban észrevette őket és lármát csapott: «Viszik az aranyat’» Erre üldözőbe vették őket. A két kirakattolvaj úgy akart menekülni, hogy a náluk levő ékszert maguk mögé szórták. A tumultusban az egyiknek sikerült is a szökés, a másik azonban a rendőrség kezére került. Bevitték a VII. kerületi kapitányságra, ahol azonnal kihallgatták. Klesdényi Lászlónak mondta magát, azonban valószínűnek látszik, hogy álnevet használt. Beismerte, hogy mielőtt az ékszerüzlet kirakatát kinyitották, a Király utca és Rózsa utca sarkán lévő divatáruüzlet kirakatát hasonló módon felnyitották és kesztyűket, fehérneműt szedtek ki belőle. Letartóztatták és társa után a rendőrség megindította a nyomozást. Liechtenstein hercegségből és Litvániából (tizenhárman) jártak itt. A messze Afrikából 199-ért és Ausztráliából 180 an ejtették útba fővárosunkat. Különösen feltűnnek nagy számukkal az Észak- Amerikai Egyesült Államokból érkezettek. 8805-en jutottak el hozzánk 1928-ban. Ez a nagy szám nemcsak azért kedvező jelenség, mert hétszernyolcszor akkora mint a békeévekben volt, hanem azért is, mert éppen a legutolsó években emelkedik egyre nagyobb lendülettel, hiszen a háború előtt átlag csak 1200—1300-an jöttek innen. A megfelelőbb propaganda- és nemzetközi vásárok erősebben megmozdították legközelebbi szomszédainkat is. Ezek közül Csehszlovákia ugyan még mindig csak a tavalyi nívót tartja 1000 körüli számával, de Romániából már 2800-an érkeztek, 460-zal többen, mint 1927-ben és emelkedett a Bécsen kívül Ausztriából érkezettek száma is 1200-ról 1509-ra. Viszont Jugoszlávia csak 1330-zal szerepel, 100-zal kevesebbet, mint 1927-ben. Kiemelkedik még Nagybritannia, ahonnan 7012 vendég kereste fel fővárosunkat. Olaszországból 2691-en, Svájcból 1900-en és Franciaországból 1989-en rándultak el hozzánk. Érdekes az az összeállítás, amely az 1928 decemberi idegenforgalmat rajzolja meg teljes részletezettséggel. Ebben a hónapban összesen 18.783 idegen érkezett. Közöttük 3206 külföldi. Csak az év utolsó napja hozott 400-nál kevesebb utast az átlagos 620 helyett. Még karácsony ünnepén is 166-an utaztak. De volt olyan nap is a múlt év decemberében, amikor 792-en érkeztek. Az idegenek nagy része, sajnos, nem sokáig időzött nálunk. A felerészük csak egyetlen éjjelt töltött fővárosunkban. Sőt 21-en még aznap tovább utaztak. Ellensúlyozza ezt, hogy 27-en egy hónapnál tovább időztek itt. Általában a külföldieknek csak egyharmadrésze töltött itt egy éjjelt, de SO0-an egy hétnél tovább és 62-en 15 napot meghaladó időt töltenek nálunk. Ezek közül 9 Olaszországból és 9 Franciaországból érkezett. Ezek az adatok ékes bizonyítékai annak a céltudatos és célirányos, sikerekben gazdag munkának, melyet a főváros Idegenforgalmi Hivatala kitűnő igazgatójának, Zilahi Dezsőnek a vezetése alatt kifejt. 270.000 idegen fordult meg tavaly Budapesten A legtöbb vendég Bécsből és Németországból jött Budapest idegenforgalma egyre örvendetesebben javul. A fővárosi statisztikai hivatal kitűnő igazgatójának, Hlyefalvi I. Lajos dr.-nak a szer■ késztésében megjelenő Statisztikai Havi füzetek most megjelent számából impozáns erővel bontakozik ki a most elmúlt esztendő idegenforgalmának olyan arányú fejlődése, amire pár évvel ezelőtt alig mertünk gondolni. Amíg 1919-ben és 1920-ban mindössze alig 11-1.000 külföldi jött Budapestre, addig az elmúlt esztendő már ötször annyi külföldi vendéget hozott, pontosan 71.626-ot. Tulajdonképpen 268.806 idegen érkezett tavaly Budapestre. De ezek közül 160.000 csak Budapesten volt idegen, mert a valóságban Magyarország más területeiről jöttek fe. A tényleges külföldiek száma kilencszeres emelkedést mutat 1927-hez képest. Legtöbben mint mindig, most is Pécsből jöttek. De azért már Bécs sokkal nagyobb számmal is szerepel Budapest idegenforgalmában, mint az a 18.300 utas, akik 1928-ban onnan látogattak el hozzánk. 1927-ben láttuk a legtöbb bécsi vendéget itt, amikor is majdnem 29.000-ren voltak Budapesten. Alig maradt el Bécs mögött a német birodalom. A 16.000-en felüli német vendégek ötödféle hírrel meghaladták 1927. évi számukat. Pedig az akkori 12.00D-res szám is rekordot jelentett. Németország és Bécs ilyenformán a felét tették ki Budapest egész külföldi forgalmának, holott még 38 külföldi állam szerepel kisebbnagyobb számmal A legkevesebben (négyen) a Briand nagy beszédben ostorozta a háborút Pária, március 1. A képviselőház mai délutáni ülésén Briand hosszabb beszédben fejtegette a Kellogg-szerződés előnyeit. -r- Bizonyos — mondotta —, hogy a,, szerződésben vannnak hiányok, mind a menetelőrehaladást jelent a béke felé vezető "MibélóA miniszter visszautasította azt az állítást, hogy a tárgyalásokban résztvevő kormányokat hátsó gondolatok vezették. Briand megemlítette, hogy a népszövetségnek több ízben sikerült a háború kitörését megakadályoznia. A Kellogg-szerződés zálogai a világ békéjének. Az állítják, hogy az erkölcsi szankciók önmagukban nem szankciók. A béke gondolata azonban ma már oly erővel él a népek szellemében, hogy nem akad egyetlen ország sem, amely magára merné vállalni a felelősséget esetleges háború kitöréséért. Briand emelkedett hangon ostorozta a háborút és egyesek kételyeire célozva kijelentette, hogy az amerikaiak, akik elfogadják a Kellogg-szerződést, a béke barátaival tartanak, sőt nem fogják megengedni, hogy lőszerrel táplálják a hadviselő nemzeteket. Beszéde további folyamán a miniszter szükségesnek mondotta, hogy véget vessenek annak az áldatlan propagandának, amelyhiábavalónak tünteti fel a háború elleni küizdelmet. A francia kormány mindig békés szellemről tett tanúságot és első volt a háború intézményeinek lerombolásában. Bizonyos azonban, hogy a béke nem zárja ki a bölcsességet és az előrelátást, mert nem szabad bekövetkeznie annak az eshetőségnek, hogy a nagylelkű kormányok áldozatul essenek saját nagylelkűségüknek. " A kommunistákhoz fordulva a miniszter csodálkozásának adott kifejezést, hogy a kommunisták, akik mindig ant’''ilitrautáknak vallják magukat, most ellenzik a Kelloggszerződést, holott a szovjet kormány hozzáérni ahhoz. Befejezésül emelt hangon kérte, hogy az egész Ház lehetőleg egyhangúlag ratifikálja a Kellogg-szerződést. Briand beszédét jóformán az egész Ház egyhangú helyesléssel és tetszéssel fogadta. Paul Faure, a szocialista párt főtitkára sajnálatosnak mondotta, hogy a Kellogg-szerződés nem tartalmaz büntetőrendszabályokat azzal a nemzettel szemben, amely elárulja kötelezettségeit. Felszólította a kormányt, hogy küzdjön Genfben erélyesen a békeügy mellett s ne engedje magát befolyásoltatni az angolok ellenzéke által. Fabry ezredes, volt gyarmatügyi miniszter számadatokkal igazolta, hogy aránylagosan Franciaország költ legkevesebbet hadseregére. " A támadó fél meghatározása — mondotta igen könnyű: támadó az, aki visszautasítja a kötelező döntőbíráskodást. A képviselőház 570 szavazattal 12 szavazat ellenében ratifikálta a Kellogg-szerződést.