Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-14 / 61. szám

12 SZÍNHÁZ. A ZENE Próba közben Apróságok az Operaházból Az Operaház nürnbergi sikerének utó­­játékaként Bodó Erzsi, a színház széphangú fiatal szopránérdekesnője és férje, Berg Ottó karmester igen előnyös szerződtetési ajánlatot kaptak Drezdába. Faggatják őket a társalgó­ban, hogy mi lesz? Aláírják-e a szerződést vagy nem? A házaspár azonban olyan titok­­zatos mosollyal hallgat, hogy az Opera előtti szfinx szinte fecsegő vénasszonynak látszik bármelyikükkel szemben. Egy szót sem lehet belőlük kiterni a drezdai szerződésre vonat­kozólag. — Úgy látszik, mégis mentek — mondja Palotay Árpád —, mert nagyon hallgattok. — Nektek szerencsétek lesz ez a szerződés­­—­ folytatja Pogány Ferenc dr. —, az Opera­­háznak azonban kárja lesz belőle, ha két ilyen hasznos tagját elveszíti. — Mit is fog csinálni Radnai nélküle­tek? — szól közbe ismét Palotay. — Úgy kell neki! — vágja rá a sziniház egyik volt tagja. — Miért nem szerződtet vissza engem?! Engem a kutya sem vinne el innen.* Belle Gabi lép a társalgóba. Üdvözli a je­lenlevőket, majd odafordul Bodó Erzsihez: — Hallom, meg voltál hülve. Hogy vagy? — Köszönöm, jól, de azért lehetne rajtam segíteni. — Mennyivel? — kérdezi Farkas Sándor —• Vagy ezer pengővel. — Ó, én annyival el se kezdeném — mondja Budanovits Mária. — Én legalábbis százezer pengőt kívánnék. — Én meg egymillió dollárt — tromf­ólja le Farkas Sándor.­­— Mennyit adnál nekem belőle? — kér­­de®i Bodó Erzsi. — Semennyit. Kívánj te is magadnak. * Bártfayné, az Operaház jeles súgónője, tál ami ügyes-bajos dolgában a színház gazda­sági hivatalában volt. Örömteli arccal jön ki t odtaszól Horváth altisztnek: — Hála Istennek, szerencsével jártam. — Nem is csoda — mondja az altiszt­­, hiszen fordítva van a nagyságos asszony szoknyája. Bártfayné csak most vétte ijedten észre, hogy a reggeli nagy sietségben fordítva vette fel a ruháját. S most esküszik rá, hogy csakis a „jó kabala" miatt sikerült a dolga. * Watter Rózsi, hogy szép termetének a kar­csúságát megőrizze, elhatározta, hogy heten­ként egy tejnapot rendez, amikor semmit sem eszik, csak tejet iszik. Persze férjét, Radó Géza dr.-t is rábeszélte, hogy vegyen részt a kúrájában. A napokban tartották meg az első tejnapot. Délután bemegy a szakácsnő s összecsapva a kezét, felkiált: — Jesszusom, de sápadt a nagyságos úr! Estére már hős volt vacsorára. * Pogány Ferenc dr., az Operaház jeles basszistája vidéken énekelte nemrégiben a Tosca Scarpia szerepét. Minden jól ment a második felvonás közepéig, amikor a vissza­térő Spoletta kopogása megzavarja Scarpia heves szerelmi ostromát. Az ügyelő azonban elfelejtett kopogni. Pogány hiába várt, az ajtó a legkritikusabb pillanatban néma ma­radt. A rutinos színész azonban nem veszí­tette el a fejét s ügyes rögtönzéssel ezt a szó­lamot énekelte: — Mintha kopogtak volna. A közönség pedig semmit sem vett észre . Six előadás zökkenés nélkül folyt tovább. * Hangversenyekről, operaelőadásokról be­szélgetnek a félemeleti büffében. Persze nagy­ban folyik a vesézés. Szóba kerül a Városi Színház legutóbbi Faust-előadása­— Bizony, a mienk vendégek nélkül is különb! — mondja büszkén Sándor Mária. — Hát még Patakyval! — Igazad van! — teszi hozzá Szemere Ár­pád. — Csak pártoljuk a hazait! Ha Faust, legyem Pataky, ha pedig Graveure, legyem­ Pienenstock. Valaki rátereli a szót egy előkelő hangver­senyre, amelyen egy külföldi énekesnő meg­lehetősen dilettánsosan énekelte a szoprán szólamot. Szidják is, mint a bokrot. — Ugyan hallgassatok — szól közbe Berg Ottó. — Igaz, hogy rosszul énekel, de legalább jó szíve van. — Honnan tudod? — Én is ott voltam a hangversenyen és láttam, hogy éneklés közben mindig behunyja a szemét, mert nem tudja nézni a közönség szenvedését. * JÖN A CSŐSZ! Komor Gyula pompás új gyermekdarabja­­ holnap, pénteken délután 1/ra órakor — először — a Fővárosi Operettszínházban. Rengeteg móka, tánc és egyéb meglepetés. Főszereplők a gyermekvilág kedvencei: I A csősz bácsi — —-------Sarkadi Aladár A főtündér — —-------— Eggert Márta A királykisasszony — —- Szécsi Hédy A locsolófiú----------------Horváth Manet Fényes kiállítás, teljes zenekar, olcsó helyárak. Tomboló siker a Terézkörúti Színpadon! - Kezdat® fél 9 órakor • Telefonszám: 265 — 64 ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1929 MÁRCIUS 14 Két és fél hónapig beteg volt Casals Pablo, a csellóművészek fejedelme A kényszerű pihenés valóságos reveláció volt számára — Casals tíz nap óta nyolc európai városban koncertezett — Akinek spanyol infánsnők zongoráznak — Krisztina királyné csellója — A barcelonai Casals és a barcelonai világ­kiállítás Milyen más az arca, amikor a hangverseny­pódiumon relvetődik a sokezer gyertyafényes csillárok fehér fénye, mint itt az intim hangulatú szobában, ahol enyhe félhomály van és a művész kezéből hiányzik a csodálatos instrumentum. Ebben az otthonias, csendes atmoszférában egy új, egy más emberrel állok szemközt. A koncert­terem forró izgalmát itt nem érzi Casals, nem zavarja az ezerfejű nézőtér elektromos feszült­séggel telített várakozása, itt derű és végtelen nyugalom ömlik el a lényén, mely egyszerű, mint a bibliai prófétáé és amelyből a jóság és a szeretet orgonája muzsikál... ♦ Nincs bevezetés, nincsenek merev formák, nincs művészi nagyképűség, Casals a félénkségig szerény, a mosolyában az ihletett művész szív­dobogása tükröződik vissza, beszédjének halk tónusa a gondolkozó, befelé élő ember lelki­világába enged bepillantást. Olyan ő, mint egy aranyosszívű, kedves barát, mint egy klastromban élő franciskánus szerzetes, aki minden embert végigcirógat, megsimogat a nézésével is ... Költő, akit csak az abszolút szépség érdekel, akihez nem ér el a mindennapi élet lármája, aki mindig csak a szférák zenéjét hallgatja. Ember, akit csak a szeretet mozgat cselekedeteiben, aki­nek a vallása Beethoven­ mondása: — Én nem ismerek más felsőbbrendűséget, csak a jóságot. Percekig tud beszélni a jóság mindenekfelett valóságáról, átszellemülten lelkesülten. Azt hir­deti, hogy a jóság politikája az egyetlen, amely örök, amely túl él monarchiát, köztársaságot, dik­tatúrát, a jóság és a szeretet, mely kielégít és a természet, amely mindent megad, amire még ezenkívül szükségünk le­het. * Megdöbbent, amikor elmeséli, hogy tavaly oly emberfeletti munkát végzett, hogy a szezon végén teljes kimerültsége miatt vissza kellett vo­nulnia két és fél hónapra a szerepléstől, ágyba kellett feküdnie több mint hat héten keresztül és le kellett mondania sok európai és amerikai hangversenyét. Orvosai a teljes pihenést rendelték el számára, ki kellett kapcsolódnia a világ­zenei életből, hogy idegei felfrissüljenek, kisimulja­nak. És Casals, akinek legjobb és leghűségesebb barátja a csellója — kénytelen volt engedni a szigorú orvosi parancsnak. Villájában, a tenger mellett, napfényben és csendben várta azt a pil­lanatot, amikor megújhodva ismét elindulhat azokra a csúcsokra, ahova rajta kívül oly keve­seknek sikerült eddig eljutnia, ahol rajongás és hódolat várja. — A tízhetes kényszerű pihenő valóságos re­veláció volt részemre — mondja Casals — aki úgy éltem­ Cataloniában az utolsó tíz esztendőben, mint egy zenei remete. Tíz év óta jóformán sem­mit nem érintkezhettem szűkebb hazám irodalmi, művészeti kiválóságaival, munkám, turnéim, orchesterem a szó szoros értelmében minden per­cemet igénybe vette, alig olvashattam új íróink műveit, nem nézhettem meg, hogy az ifjú katalán festőgeneráció mennyire európai értékű akotáso­­kat produkál, nem volt időm beszélgetni senki­vel — kívül éltem a zajló, élő világtól. Most ez a pihenés újra belevitt az irodalom és művészet vérkeringésébe, mindenről alaposan informálódtam, megnéztem tehetséges festőink szebbnél-szebb kollekcióit, boldogan és jólesően olvasgattam termékeny irodalmunkat és megálla­píthattam, hogy amíg eddig mindennek lokális koloritja volt Barcelonában, most örvendetesen kiszélesedett, tágult a horizont és ha idegen ha­tás alatt is, de értékes, európai nívóm­ munka folyik ... Nem képzeli, mily örömöt okozott ne­kem, hogy diskurálhattam filozófusainkkal és él­vezhettem új ideáik szépségét, tartalmasságát. Egyszóval a pihenésben valósággal újjászülettem. ♦ Néhány száraz adat rávilágít erre a hajszának is beillő munkára, amiben Casalsnak a múlt sze­zonban megbetegedéséig része volt. Angliában huszonnyolc nap alatt huszonötször hangverseny­zett! Barcelonában maga nevelte zenekarával minden nap két koncert heteken keresztül Aztán végig egész Európán, megállás nélkül, mámorosan az ünnepléstől, a tapstól, a rajongás szivárványos megnyilatkozásaitól Nem lehet rajta csodálkozni, ha a programmot a teljes kimerülés követte. Ott van az asztal mellett a csellója, Bergonzi remekműve, meg őszintébb, elválaszthatatlan ba­rátja. Casals azt mondja, hogy a hangszernek is van lelke. Az ő csellója megérzi a hangulatát, a szomorúságát, az örömét és ha fáradt, beteg, — azt is megérzi. És a cselló is elfárad néha, elszür­kül, színtelenebb lesz a hangja, mintha ember volna... — Volt egy csellóm — meséli meghatottan —, Krisztina királyné őfelségétől kaptam, mint fiatal, kezdő művész. Életem első maradandó emlékű királyi ajándéka volt ez és rajta játszottam tizen­öt éven át, első forró sikereim fűződnek hozzá. Krisztina királyasszony különben olyan volt hoz­zám élete alkonyáig, mint második édesanyám. Tizenöt év után kiszáradt a királyi cselló, nem vert úgy a szíve, mint kellett volna. Fájó lélekkel félre kellett tennem kollekciómba, emlékeim közé . Kis makrapipájából vidáman eregeti a füstöt Pablo Casals és eszébe jut egy kedves, bájos história. Londonban játszott. Koncertjét követő napon grammofonba kellett csellóznia. Amikor elvégezte a programmját, az ajtóban szembe találta magát a London Symphonie Orchester három tagjával. Mindegyik egy kis csomagocskát szorongatott a kezében. — Engedje meg Mester — mondotta az egyik —, hogy alázatos hódolatunk jeléül átnyújtsuk önnek ezt a csekélységet. És mindegyik elérzékenyülten átnyújtotta a maga kis csomagját. Orthon Casals kibontotta az első csomagot, így Dunhill-pipa volt benne. Aztán sor került a másikra. Egy újabb Dunhill-pipa került belőle elő. A harmadik ugyanezt a meglepetést tartal­mazta. * — így jutottam a pipák Stradiváriusának há­rom remek példányához — egyszerre! * A becsületrend tiszti keresztjének piros gombja szerénykedik a gomblyukában. Ez az egyetlen fejedelmi, illetőleg államfői kitüntetés, ami lát­ható Casalson. De bevallja, hogy otthon, Barce­lonában már egy egész kis múzeumra való csá­szári, királyi, hercegi és köztársasági elnöki cse­csebecsét, ajándékot őriz. Egyik legkedvesebb, napsugaras emléke mégsem kézzelfogható. Az ősszel a spanyol királyi család vendége volt Ca­sals. Ebéd után a gyönyörű infánsnők becsalták a zongorasz­obába. — Kedves Maestro, most mi fogunk magá­nak játszani! — mondották neki kipirultan — és azt szeretnék, ha meg is bírálna bennünket. És a két királykisasszony koncertet adott a nagy művész előtt, aki álmodozón, boldogan hallgatta a muzsikát. Az infánsnők letették a vizsgát, Casals nagyon megdicsérte őket. * Az idén lesz Barcelonában a világ egyik leg­­nagyobbszabású kiállítása, melyben igen jelentős szerepe lesz a különböző válfajú művészeteknek. Magától értetődően a kiállítás zenei programm­­jában a barcelonai Casalsnak­ kellett volna ját­szania a vezetőszerepet nemcsak azért, mert művészi világhíre erre predesztinálja, hanem azért is, mert az ő dirigensi pálcája irányítja a barcelonai filharmonikus zenekart, melyet ember­­feletti munkával Európa egyik legjobb orcheste­­révé fejlesztett. Casals azonban elhatározta, hogy a barce­lonai világkiállításon sem egyénileg, sem zene­karával nem vesz részt A kiállítás művészi irá­nyításában súlyos hibák történtek, amelyeket a rendezőség még Casals kívánságára sem volt haj­landó reparálni. Az érzékenységében megbántott művész erre azzal válaszolt, hogy teljesen vissza­vonult a kiállítás zenei előkészítésének munkájá­tól. Ha valamilyen tapintatos formában bocsá­natot nem kérnek tőle és nem ütik helyre a művész érzékenységén ejtett csorbát, s megtör­ténik az a szégyen, hogy a nagy Casals nem lesz jelen szülővárosának hatalmas reprezentatív kiálllásán. Úgy látszik, még nála, az ő esetében sem tesz kivételt az élet, a kiválasztottak érthe­tetlenül különös axiómája, fájdalom, még Ca­­salsnál is érvényesül: Nemo propheta in patria sua. Bosszantó. A gyarló ember csak nem javul meg. Sehol sem. Vásárhelyi Gyula dr. ISSK VOLT I I VAN* I I LESZ I 1 MISS AMERIKA­­ Fővárosi Operettszínházi Óriási sikereVOLT V­AN LESZ MISS AMERIKA Fővárosi Operettszínház * Igazgatóváltozás a Kisfaludy-Színház­­ban. A sok viszontagságon és balszerencsén átesett óbudai Kisfaludy-Színház ismét új igazgatót kapott, miután Szél József, a szín­ház régebbi igazgatója belefáradt a közönség közönyével folytatott küzdelembe és kényte­len volt a vezetéstől visszalépni. Az új bérlő Miklóssy Aladár, a főváros színházi köreiben előnyösen ismert drámai színész és rendező, akinek neje Molnár Aranka szubrett-énekesnő legutóbb a Belvárosi és Fővárosi Operettszín­­házban jelentős sikerrel vendégszerepelt, már­cius 2-án kezdte meg működését a „Muzsikus leány" című operettel és egycsapásra meg­nyerte a közönség tetszését, mely a bemutató­előadást tüntető tapsokkal fogadta. Az igaz­gatópáron kívül a társulat erősségei: Körösi Böske, Török Böske, Molnárné, Szabóné, Róna Zoltán, Sugár József, Fehér Lajos Garami Jolán és Kelemen Lajos. * Casals Pablo. A neve már fogalom. A tiszta, igaz nemes művészet legmagasabb fo­kát jelenti. Kevés ember tud úgy bánni a­ csellójával, mint ő. Zengő tónusa, ragyogó technikája azonban másnak is lehet és van is. Az ő művészetének a technika csak esz­köze. Csupán csak arra szolgál, hogy nagy­szerű elgondolásait minél tökéletesebben érzé­keltesse a hallgatósággal. De elgondolásai soha sem egyénieskedők, vagy erőszakoltak. Tol­mácsolásában mindig a mű szelleméből indul ki. A szerzőt adja, de magán az alkotáson keresztül a saját lelke is megszólal. Minden szépre és nemesre rezonál ez a mélységesen gazdag intellektus. Igaz gyönyörűséget keltőn, tökéletes plaszticitással szólaltatja meg műso­rának minden egyes számát, feledhetetlen gyönyörűséget szerezve a közönségnek. Ma este is zúgó tapsfergetegek ünnepelték kitűnő zongorakísérőjével, Schulhof Ottóval együtt. Sehol olyan jól nem mulat mint a -nél, a KIRÁLY-SZÍNHÁZ-ban! Fedák Sári és Rózsahegyi felejthetetlenek ! Kedden -edszer * A 20-as honvédek díszhangversenye, mely március 19-én este 9 órakor lesz a fővárosi Vigadó nagytermében, impozánsnak, az idei hang­versenyévad legkiemelkedőbb művészi teljesít­ményének ígérkezik. Tekintve a nemes hazafias célt ,— a Nagykanizsán felállítandó 20-as em­lékmű — mű­vészeink önzetenü­l sietnek a híres húszasok segítségére. A díszhangversenyen, mely József kir. herceg őfensége és Szurmay Sándor báró gyalogsági tábornok őnagyméltósága véd­nöksége alatt áll, az eddig megállapított pro­gramm szerint fellépnek Babics László dalköltő szerzői estje keretében; a világhíres Budai Da­lárda, Kőszeghy Teréz, Cselényi József és Varga Imre, továbbá önálló műsorszámokkal: Zá­vodszky Zoltán, Varsányi Irén, Petrics Sándor, Dénes György, Széll József és a Londonban és Párisban nagy sikert elért, nálunk is nagy nép­szerűségnek örvendő Kallivoda Olga hangverseny­énekesnő. Jegyek korlátolt számban a Harmóniá­nál, V., Dorottya­ utca 10. kaphatók. * A Magyar Tőzsde Club Schubert-estje. A Magyar Tőzsde Club március 17-én, vasárnap este Schubert-estet rendez, amelyen Hevesi Sán­dor, Basilides Mária, Szatmári Tibor, Krausz Ilonka, Garay György és Vince László működnek közre. * A Népszínház épületének bérlete. Jelentet­tük, hogy a népszínházi bizottmány múlt heti ülése a tagok távolmaradása miatt elmaradt. A bizottság ülése a jövő héten lesz, amikor a fő­város és az állam között a Népszínház épületére vonatkozó szerződés esetleges módosítását beszé­lik meg. A Népszínház épületében működő Nem­zeti Színházzal kötött szerződés szerint ugyanis a vis maiorból származó károkat a Nemzeti Szín­ház tartozik viselni. Eszerint teh­át a Nemzeti Színház kötelessége lenne a színház épületének helyreállítása, tűzkár, stb. esetén is. Azzal a megkereséssel fordultak a fővároshoz, hogy a szerződésnek ezt a pontját töröljék. Liber tanács­nak ügyosztálya készítené el a módosítási kére­­lemre vonatkozó javaslatot, amely felett a bie­zokmány igat hivatva dönteni

Next