Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-14 / 61. szám
12 SZÍNHÁZ. A ZENE Próba közben Apróságok az Operaházból Az Operaház nürnbergi sikerének utójátékaként Bodó Erzsi, a színház széphangú fiatal szopránérdekesnője és férje, Berg Ottó karmester igen előnyös szerződtetési ajánlatot kaptak Drezdába. Faggatják őket a társalgóban, hogy mi lesz? Aláírják-e a szerződést vagy nem? A házaspár azonban olyan titokzatos mosollyal hallgat, hogy az Opera előtti szfinx szinte fecsegő vénasszonynak látszik bármelyikükkel szemben. Egy szót sem lehet belőlük kiterni a drezdai szerződésre vonatkozólag. — Úgy látszik, mégis mentek — mondja Palotay Árpád —, mert nagyon hallgattok. — Nektek szerencsétek lesz ez a szerződés— folytatja Pogány Ferenc dr. —, az Operaháznak azonban kárja lesz belőle, ha két ilyen hasznos tagját elveszíti. — Mit is fog csinálni Radnai nélkületek? — szól közbe ismét Palotay. — Úgy kell neki! — vágja rá a sziniház egyik volt tagja. — Miért nem szerződtet vissza engem?! Engem a kutya sem vinne el innen.* Belle Gabi lép a társalgóba. Üdvözli a jelenlevőket, majd odafordul Bodó Erzsihez: — Hallom, meg voltál hülve. Hogy vagy? — Köszönöm, jól, de azért lehetne rajtam segíteni. — Mennyivel? — kérdezi Farkas Sándor —• Vagy ezer pengővel. — Ó, én annyival el se kezdeném — mondja Budanovits Mária. — Én legalábbis százezer pengőt kívánnék. — Én meg egymillió dollárt — tromfólja le Farkas Sándor.— Mennyit adnál nekem belőle? — kérde®i Bodó Erzsi. — Semennyit. Kívánj te is magadnak. * Bártfayné, az Operaház jeles súgónője, tál ami ügyes-bajos dolgában a színház gazdasági hivatalában volt. Örömteli arccal jön ki t odtaszól Horváth altisztnek: — Hála Istennek, szerencsével jártam. — Nem is csoda — mondja az altiszt, hiszen fordítva van a nagyságos asszony szoknyája. Bártfayné csak most vétte ijedten észre, hogy a reggeli nagy sietségben fordítva vette fel a ruháját. S most esküszik rá, hogy csakis a „jó kabala" miatt sikerült a dolga. * Watter Rózsi, hogy szép termetének a karcsúságát megőrizze, elhatározta, hogy hetenként egy tejnapot rendez, amikor semmit sem eszik, csak tejet iszik. Persze férjét, Radó Géza dr.-t is rábeszélte, hogy vegyen részt a kúrájában. A napokban tartották meg az első tejnapot. Délután bemegy a szakácsnő s összecsapva a kezét, felkiált: — Jesszusom, de sápadt a nagyságos úr! Estére már hős volt vacsorára. * Pogány Ferenc dr., az Operaház jeles basszistája vidéken énekelte nemrégiben a Tosca Scarpia szerepét. Minden jól ment a második felvonás közepéig, amikor a visszatérő Spoletta kopogása megzavarja Scarpia heves szerelmi ostromát. Az ügyelő azonban elfelejtett kopogni. Pogány hiába várt, az ajtó a legkritikusabb pillanatban néma maradt. A rutinos színész azonban nem veszítette el a fejét s ügyes rögtönzéssel ezt a szólamot énekelte: — Mintha kopogtak volna. A közönség pedig semmit sem vett észre . Six előadás zökkenés nélkül folyt tovább. * Hangversenyekről, operaelőadásokról beszélgetnek a félemeleti büffében. Persze nagyban folyik a vesézés. Szóba kerül a Városi Színház legutóbbi Faust-előadása— Bizony, a mienk vendégek nélkül is különb! — mondja büszkén Sándor Mária. — Hát még Patakyval! — Igazad van! — teszi hozzá Szemere Árpád. — Csak pártoljuk a hazait! Ha Faust, legyem Pataky, ha pedig Graveure, legyem Pienenstock. Valaki rátereli a szót egy előkelő hangversenyre, amelyen egy külföldi énekesnő meglehetősen dilettánsosan énekelte a szoprán szólamot. Szidják is, mint a bokrot. — Ugyan hallgassatok — szól közbe Berg Ottó. — Igaz, hogy rosszul énekel, de legalább jó szíve van. — Honnan tudod? — Én is ott voltam a hangversenyen és láttam, hogy éneklés közben mindig behunyja a szemét, mert nem tudja nézni a közönség szenvedését. * JÖN A CSŐSZ! Komor Gyula pompás új gyermekdarabja holnap, pénteken délután 1/ra órakor — először — a Fővárosi Operettszínházban. Rengeteg móka, tánc és egyéb meglepetés. Főszereplők a gyermekvilág kedvencei: I A csősz bácsi — —-------Sarkadi Aladár A főtündér — —-------— Eggert Márta A királykisasszony — —- Szécsi Hédy A locsolófiú----------------Horváth Manet Fényes kiállítás, teljes zenekar, olcsó helyárak. Tomboló siker a Terézkörúti Színpadon! - Kezdat® fél 9 órakor • Telefonszám: 265 — 64 ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1929 MÁRCIUS 14 Két és fél hónapig beteg volt Casals Pablo, a csellóművészek fejedelme A kényszerű pihenés valóságos reveláció volt számára — Casals tíz nap óta nyolc európai városban koncertezett — Akinek spanyol infánsnők zongoráznak — Krisztina királyné csellója — A barcelonai Casals és a barcelonai világkiállítás Milyen más az arca, amikor a hangversenypódiumon relvetődik a sokezer gyertyafényes csillárok fehér fénye, mint itt az intim hangulatú szobában, ahol enyhe félhomály van és a művész kezéből hiányzik a csodálatos instrumentum. Ebben az otthonias, csendes atmoszférában egy új, egy más emberrel állok szemközt. A koncertterem forró izgalmát itt nem érzi Casals, nem zavarja az ezerfejű nézőtér elektromos feszültséggel telített várakozása, itt derű és végtelen nyugalom ömlik el a lényén, mely egyszerű, mint a bibliai prófétáé és amelyből a jóság és a szeretet orgonája muzsikál... ♦ Nincs bevezetés, nincsenek merev formák, nincs művészi nagyképűség, Casals a félénkségig szerény, a mosolyában az ihletett művész szívdobogása tükröződik vissza, beszédjének halk tónusa a gondolkozó, befelé élő ember lelkivilágába enged bepillantást. Olyan ő, mint egy aranyosszívű, kedves barát, mint egy klastromban élő franciskánus szerzetes, aki minden embert végigcirógat, megsimogat a nézésével is ... Költő, akit csak az abszolút szépség érdekel, akihez nem ér el a mindennapi élet lármája, aki mindig csak a szférák zenéjét hallgatja. Ember, akit csak a szeretet mozgat cselekedeteiben, akinek a vallása Beethoven mondása: — Én nem ismerek más felsőbbrendűséget, csak a jóságot. Percekig tud beszélni a jóság mindenekfelett valóságáról, átszellemülten lelkesülten. Azt hirdeti, hogy a jóság politikája az egyetlen, amely örök, amely túl él monarchiát, köztársaságot, diktatúrát, a jóság és a szeretet, mely kielégít és a természet, amely mindent megad, amire még ezenkívül szükségünk lehet. * Megdöbbent, amikor elmeséli, hogy tavaly oly emberfeletti munkát végzett, hogy a szezon végén teljes kimerültsége miatt vissza kellett vonulnia két és fél hónapra a szerepléstől, ágyba kellett feküdnie több mint hat héten keresztül és le kellett mondania sok európai és amerikai hangversenyét. Orvosai a teljes pihenést rendelték el számára, ki kellett kapcsolódnia a világzenei életből, hogy idegei felfrissüljenek, kisimuljanak. És Casals, akinek legjobb és leghűségesebb barátja a csellója — kénytelen volt engedni a szigorú orvosi parancsnak. Villájában, a tenger mellett, napfényben és csendben várta azt a pillanatot, amikor megújhodva ismét elindulhat azokra a csúcsokra, ahova rajta kívül oly keveseknek sikerült eddig eljutnia, ahol rajongás és hódolat várja. — A tízhetes kényszerű pihenő valóságos reveláció volt részemre — mondja Casals — aki úgy éltem Cataloniában az utolsó tíz esztendőben, mint egy zenei remete. Tíz év óta jóformán semmit nem érintkezhettem szűkebb hazám irodalmi, művészeti kiválóságaival, munkám, turnéim, orchesterem a szó szoros értelmében minden percemet igénybe vette, alig olvashattam új íróink műveit, nem nézhettem meg, hogy az ifjú katalán festőgeneráció mennyire európai értékű akotásokat produkál, nem volt időm beszélgetni senkivel — kívül éltem a zajló, élő világtól. Most ez a pihenés újra belevitt az irodalom és művészet vérkeringésébe, mindenről alaposan informálódtam, megnéztem tehetséges festőink szebbnél-szebb kollekcióit, boldogan és jólesően olvasgattam termékeny irodalmunkat és megállapíthattam, hogy amíg eddig mindennek lokális koloritja volt Barcelonában, most örvendetesen kiszélesedett, tágult a horizont és ha idegen hatás alatt is, de értékes, európai nívóm munka folyik ... Nem képzeli, mily örömöt okozott nekem, hogy diskurálhattam filozófusainkkal és élvezhettem új ideáik szépségét, tartalmasságát. Egyszóval a pihenésben valósággal újjászülettem. ♦ Néhány száraz adat rávilágít erre a hajszának is beillő munkára, amiben Casalsnak a múlt szezonban megbetegedéséig része volt. Angliában huszonnyolc nap alatt huszonötször hangversenyzett! Barcelonában maga nevelte zenekarával minden nap két koncert heteken keresztül Aztán végig egész Európán, megállás nélkül, mámorosan az ünnepléstől, a tapstól, a rajongás szivárványos megnyilatkozásaitól Nem lehet rajta csodálkozni, ha a programmot a teljes kimerülés követte. Ott van az asztal mellett a csellója, Bergonzi remekműve, meg őszintébb, elválaszthatatlan barátja. Casals azt mondja, hogy a hangszernek is van lelke. Az ő csellója megérzi a hangulatát, a szomorúságát, az örömét és ha fáradt, beteg, — azt is megérzi. És a cselló is elfárad néha, elszürkül, színtelenebb lesz a hangja, mintha ember volna... — Volt egy csellóm — meséli meghatottan —, Krisztina királyné őfelségétől kaptam, mint fiatal, kezdő művész. Életem első maradandó emlékű királyi ajándéka volt ez és rajta játszottam tizenöt éven át, első forró sikereim fűződnek hozzá. Krisztina királyasszony különben olyan volt hozzám élete alkonyáig, mint második édesanyám. Tizenöt év után kiszáradt a királyi cselló, nem vert úgy a szíve, mint kellett volna. Fájó lélekkel félre kellett tennem kollekciómba, emlékeim közé . Kis makrapipájából vidáman eregeti a füstöt Pablo Casals és eszébe jut egy kedves, bájos história. Londonban játszott. Koncertjét követő napon grammofonba kellett csellóznia. Amikor elvégezte a programmját, az ajtóban szembe találta magát a London Symphonie Orchester három tagjával. Mindegyik egy kis csomagocskát szorongatott a kezében. — Engedje meg Mester — mondotta az egyik —, hogy alázatos hódolatunk jeléül átnyújtsuk önnek ezt a csekélységet. És mindegyik elérzékenyülten átnyújtotta a maga kis csomagját. Orthon Casals kibontotta az első csomagot, így Dunhill-pipa volt benne. Aztán sor került a másikra. Egy újabb Dunhill-pipa került belőle elő. A harmadik ugyanezt a meglepetést tartalmazta. * — így jutottam a pipák Stradiváriusának három remek példányához — egyszerre! * A becsületrend tiszti keresztjének piros gombja szerénykedik a gomblyukában. Ez az egyetlen fejedelmi, illetőleg államfői kitüntetés, ami látható Casalson. De bevallja, hogy otthon, Barcelonában már egy egész kis múzeumra való császári, királyi, hercegi és köztársasági elnöki csecsebecsét, ajándékot őriz. Egyik legkedvesebb, napsugaras emléke mégsem kézzelfogható. Az ősszel a spanyol királyi család vendége volt Casals. Ebéd után a gyönyörű infánsnők becsalták a zongoraszobába. — Kedves Maestro, most mi fogunk magának játszani! — mondották neki kipirultan — és azt szeretnék, ha meg is bírálna bennünket. És a két királykisasszony koncertet adott a nagy művész előtt, aki álmodozón, boldogan hallgatta a muzsikát. Az infánsnők letették a vizsgát, Casals nagyon megdicsérte őket. * Az idén lesz Barcelonában a világ egyik legnagyobbszabású kiállítása, melyben igen jelentős szerepe lesz a különböző válfajú művészeteknek. Magától értetődően a kiállítás zenei programmjában a barcelonai Casalsnak kellett volna játszania a vezetőszerepet nemcsak azért, mert művészi világhíre erre predesztinálja, hanem azért is, mert az ő dirigensi pálcája irányítja a barcelonai filharmonikus zenekart, melyet emberfeletti munkával Európa egyik legjobb orchesterévé fejlesztett. Casals azonban elhatározta, hogy a barcelonai világkiállításon sem egyénileg, sem zenekarával nem vesz részt A kiállítás művészi irányításában súlyos hibák történtek, amelyeket a rendezőség még Casals kívánságára sem volt hajlandó reparálni. Az érzékenységében megbántott művész erre azzal válaszolt, hogy teljesen visszavonult a kiállítás zenei előkészítésének munkájától. Ha valamilyen tapintatos formában bocsánatot nem kérnek tőle és nem ütik helyre a művész érzékenységén ejtett csorbát, s megtörténik az a szégyen, hogy a nagy Casals nem lesz jelen szülővárosának hatalmas reprezentatív kiálllásán. Úgy látszik, még nála, az ő esetében sem tesz kivételt az élet, a kiválasztottak érthetetlenül különös axiómája, fájdalom, még Casalsnál is érvényesül: Nemo propheta in patria sua. Bosszantó. A gyarló ember csak nem javul meg. Sehol sem. Vásárhelyi Gyula dr. ISSK VOLT I I VAN* I I LESZ I 1 MISS AMERIKA Fővárosi Operettszínházi Óriási sikereVOLT VAN LESZ MISS AMERIKA Fővárosi Operettszínház * Igazgatóváltozás a Kisfaludy-Színházban. A sok viszontagságon és balszerencsén átesett óbudai Kisfaludy-Színház ismét új igazgatót kapott, miután Szél József, a színház régebbi igazgatója belefáradt a közönség közönyével folytatott küzdelembe és kénytelen volt a vezetéstől visszalépni. Az új bérlő Miklóssy Aladár, a főváros színházi köreiben előnyösen ismert drámai színész és rendező, akinek neje Molnár Aranka szubrett-énekesnő legutóbb a Belvárosi és Fővárosi Operettszínházban jelentős sikerrel vendégszerepelt, március 2-án kezdte meg működését a „Muzsikus leány" című operettel és egycsapásra megnyerte a közönség tetszését, mely a bemutatóelőadást tüntető tapsokkal fogadta. Az igazgatópáron kívül a társulat erősségei: Körösi Böske, Török Böske, Molnárné, Szabóné, Róna Zoltán, Sugár József, Fehér Lajos Garami Jolán és Kelemen Lajos. * Casals Pablo. A neve már fogalom. A tiszta, igaz nemes művészet legmagasabb fokát jelenti. Kevés ember tud úgy bánni a csellójával, mint ő. Zengő tónusa, ragyogó technikája azonban másnak is lehet és van is. Az ő művészetének a technika csak eszköze. Csupán csak arra szolgál, hogy nagyszerű elgondolásait minél tökéletesebben érzékeltesse a hallgatósággal. De elgondolásai soha sem egyénieskedők, vagy erőszakoltak. Tolmácsolásában mindig a mű szelleméből indul ki. A szerzőt adja, de magán az alkotáson keresztül a saját lelke is megszólal. Minden szépre és nemesre rezonál ez a mélységesen gazdag intellektus. Igaz gyönyörűséget keltőn, tökéletes plaszticitással szólaltatja meg műsorának minden egyes számát, feledhetetlen gyönyörűséget szerezve a közönségnek. Ma este is zúgó tapsfergetegek ünnepelték kitűnő zongorakísérőjével, Schulhof Ottóval együtt. Sehol olyan jól nem mulat mint a -nél, a KIRÁLY-SZÍNHÁZ-ban! Fedák Sári és Rózsahegyi felejthetetlenek ! Kedden -edszer * A 20-as honvédek díszhangversenye, mely március 19-én este 9 órakor lesz a fővárosi Vigadó nagytermében, impozánsnak, az idei hangversenyévad legkiemelkedőbb művészi teljesítményének ígérkezik. Tekintve a nemes hazafias célt ,— a Nagykanizsán felállítandó 20-as emlékmű — művészeink önzetenül sietnek a híres húszasok segítségére. A díszhangversenyen, mely József kir. herceg őfensége és Szurmay Sándor báró gyalogsági tábornok őnagyméltósága védnöksége alatt áll, az eddig megállapított programm szerint fellépnek Babics László dalköltő szerzői estje keretében; a világhíres Budai Dalárda, Kőszeghy Teréz, Cselényi József és Varga Imre, továbbá önálló műsorszámokkal: Závodszky Zoltán, Varsányi Irén, Petrics Sándor, Dénes György, Széll József és a Londonban és Párisban nagy sikert elért, nálunk is nagy népszerűségnek örvendő Kallivoda Olga hangversenyénekesnő. Jegyek korlátolt számban a Harmóniánál, V., Dorottya utca 10. kaphatók. * A Magyar Tőzsde Club Schubert-estje. A Magyar Tőzsde Club március 17-én, vasárnap este Schubert-estet rendez, amelyen Hevesi Sándor, Basilides Mária, Szatmári Tibor, Krausz Ilonka, Garay György és Vince László működnek közre. * A Népszínház épületének bérlete. Jelentettük, hogy a népszínházi bizottmány múlt heti ülése a tagok távolmaradása miatt elmaradt. A bizottság ülése a jövő héten lesz, amikor a főváros és az állam között a Népszínház épületére vonatkozó szerződés esetleges módosítását beszélik meg. A Népszínház épületében működő Nemzeti Színházzal kötött szerződés szerint ugyanis a vis maiorból származó károkat a Nemzeti Színház tartozik viselni. Eszerint tehát a Nemzeti Színház kötelessége lenne a színház épületének helyreállítása, tűzkár, stb. esetén is. Azzal a megkereséssel fordultak a fővároshoz, hogy a szerződésnek ezt a pontját töröljék. Liber tanácsnak ügyosztálya készítené el a módosítási kérelemre vonatkozó javaslatot, amely felett a biezokmány igat hivatva dönteni