Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-28 / 71. szám

CSÜTÖRTÖK, 1929 MÁRCIUS 28 ÚJLA­Gi SZÍNHÁZ. — ZENE Próba közben Apróságok az Operaházból Verdi hatvankilencéves dalművének, * A végzet hatalmas­nak a próbái idején Toronyi Gyula, a tábori felcser személyesítője mindig nagyon öntelten sétált szünet közben a féleme­leti büffében. — Mire vagy olyan büszke? — kérdezi tőle Palotait Árpád. — A szerepemre. — No hallod! Az a nyúlfarknyi kis szerep! Hiszen két rövid jelenésed vann csak! — Nem a hosszúság teszi a szerepet, ha­nem a minőség — torkolja le Toronyi Gyula. — Minőségileg sem látok semmi különöset benne. Pár taktust énekelsz, igazán nem is nehéz szólamot, azután visszajösz és jelented, hogy meg van mentve a sebesült. — Hát látod, éppen ez az! — Micsoda? — Amikor ti szerepeltek mi­nt orvosok, mindig meghal a beteg. Nekem ez az első or­­vosszerepem és a halálra szánt sebesültet is meggyógyítom.* A mindig jókedvű Toronyi Gyula tényleg boldog is volt ezzel a szereppel, amely kevés dolgot adott neki s mégis fellépést jelentett. Már számítgatta is, hogy a Verdi-opera hétfői és szerdai előadásaival két túlfellépése lesz ebben a hónapban, aminek nem annyira er­kölcsi, mint inkább anyagi okokból örült. Jó­kedvét azonban a kielégített művészi becsvágy álarca alá rejtette s tréfás hivalkodással mondta a bemutató estéjén társainak: — Olyan nagy sikerem volt mint orvosnak, hogy a napokban már meghívást is kapok az egyetem orvostudományi karától. Velem akar­ják betölteni az egyik sebészeti tanszéket Ebből azonban semmi sem lett. A darab be­mutató előadásán látták, hogy a hatvanki­­lenc éves újdonság a rövidítések ellenére is hosszú még s az újabb „húzásoknak" áldo­zatul esett Toronyi Gyula egész szerepe is. A művész kissé indignálódva fordult Szemere Árpád főrendezőhöz: — Miért húztátok meg ennyire a darabot? — Mert csak így biztosíthatjuk a teljes si­kert és az újdonság hosszú életét. — No, ti is furcsa kórház vagytok — do­hog tovább Toronyi Gyula. — Megölitek az orvost, hogy a beteg meggyógyuljon. * A jókedélyű művész rossz kedve azonban nem tartott soká. Alig telt egy félóra, már de­rűs képpel jött le a második emeleti főpénz­tártól, diadalmasan lobogtatva egy százpengős bankjegyet, amelyet épp az imént kapott a conto elsejei járandóságára. Az éppen szembe­jövő Komáromy Pál orra elé tartja a ropogós százást és vidám kérkedéssel mondja: — N­ézd meg ezt a százpengőst! Ilyen nincs több a világon! Komáromy Pál alaposan megvizsgálja a bankjegyet, de semmi rendkívülit sem talál rajta. Csodálkozva adja vissza és kíváncsian kérdezi: —■ Semmi furcsaságot sem látok rajta. Mi van ezen olyan különös, hogy unikum­számba mehetne? — Az, hogy az enyém — válaszolja To­ronyi igaz meggyőződéssel. * Halász Gitta nagy sikerrel vendégszerepelt a napokban Ár­adon. Hazajövet csendesen ül az ablaknál az elsőosztályú fülkében. Mellette a férje, szemben vele pedig egy idegen úri­ember. A határállomás után beszólnak a fül­kébe, hogy aki rádióhallgatót parancsol, kap­hat. Egyikük sem kér. Némáin utaznak tovább. Egyszerre Halász Gittának eszébe jut egy dal. Csukott szájjal dúdolja önmagának, azt hívén, hogy senki sem hallja. A szemben ülő úri­ember azonban felragyogó arccal figyel fel: — Milyen bájos! Ugye a rádió hallat­szik á­t?* Laurisin Lajos rendkívül nagy sikerrel hangversenyzett hétfőn este. Természetes, hogy hangversenyére szűkebb pályatársai, az operaházi tagok is elég sokan eljöttek. Csen­desen beszélgetnek egy csoportban néhányan a két sorozat ária közti szünetben. Persze, minden szóba kerül s beszélnek a Zeneművé­szeti Főiskoláról is, amelyről, mint volt nö­vendékek, valamennyien szeretettel és elragad­tatással nyilatkoznak. Szóvá teszi valaki, hogy Molnár Gézát nem látta a tanári páholyban. — Mindig a földszinten szokott ülni — mondja egy gyakoribb hangversenylátogató — S Molnár Imre és Molnár Antal tanárok is többször vannak a földszinten, mint a pá­holyban. — Érdekes — teszi hozzá valaki. — Há­rom Molnár is van a Zeneművészeti Főis­kolán . — Hiába a sok kitűnő Molnár — szól bele egy rosszmájú énekes —, ha nincs itt Liszt. Laurisin Lajos nagy sikeréről beszélgetnek kedden délelőtt az Operaház társalgójában Legtöbben örülnek neki, néhányan azonban titkos irigységgel hallgatnak róla s inkább sa­ját magukra szeretnék a beszélgetés témáját terelni. Egyik fiatal, de annál önteltebb tagja MA DÍSZELŐADÁS AZ ANDRÁSSY­ ÚTI SZÍNHÁZBAN -IK ELŐADÁS K­­IK TÁBLÁS HÁZ a színháznak elmondja, hogy mennyire dicsé­rik mindenfelé az ő hangját és tudását. Majd a többiekhez fordul: — Mit csinálnátok, ha úgy tudnátok éne­kelni, mint én? Farkas Sándor csendesen megjegyzi: — Ebben az esetben én feltétlenül ének­órákat vennék. Kritikusok a cenzúra ellen A kulturszövetség kritikai szakosztálya széles­körű ankéten tiltakozik a cenzurisztikus jelen­ségek ellen A Magyar Irodalmi és Művészeti Szövetség kritikai szakosztálya szerdán délután tartotta ülését Lyka Károly felsőházi tag elnöklete alatt a Fészek-klubban. Pünkösti Andor, a szakosztály előadója, ismertette a szövetség megszervezésére irányuló munkát s egyben az alapszabályok kiépítésére vonatkozólag tett javaslatokat. A szakosztály elhatározta, hogy a három kritikai szindikátus (a színházi, ze­nei, képzőművészeti szindikátus) tagjait auto­matikusan­­elveszi a szövetség tagjainak so­rába. Rajtuk kívül a kritikai szakosztályba való felvételét kérheti minden olyan állam­polgár, aki huzamosabb idő óta kritikai mű­ködést fejt ki. A szakosztály azonkívül megta­lálta azokat a módozatokat is, amelyekkel a magyar nyelvi és kultúrközösségnek nem ma­gyar állampolgárait is bekapcsolhatja a szö­vetség munkásságába. Utána igen élénk eszmecsere indult meg azokra a jelenségekre vonatkozólag, amelyek az utóbbi időben ismételten sérelmesen nyil­vánultak meg műalkotások és művészeti pro­dukciókkal szemben. Éppen ezért a kritikai szakosztály elhatározta, hogy széleskörű an­kétet hív össze, amelyen megbeszélik a cen­zúra kérdését. Erre az ankétre meghívja az összes sajtóérdekeltségeket, az összes irodalmi és képzőművészeti társulatokat, a színigazga­tók és színészek érdekképviseleteit, a Színpadi Szerzők Egyesületét, a Zenészszövetséget és a filmipar képviselőit. Az ankét időpontjául az ülés április 17-ét, szerdát jelölte meg. * Káldor Boriska külföldi sikerei. Káldor Boriska, az ismert és kiváló klasszikus tánc­­művésznő nemrégiben hosszabb külföldi turnéra indult el, amelynek első állomása Prága. A prágai Alhambrában rendkívüli sikerrel lép fel, a prágai lapok egyhangú lelkesedéssel írnak a mű­vésznőről. Káldor Boriskának Prága után a lipcsei Wintergartenhez van szerződése, majd Hamburg­ban, Brémában, Rómában, Milanóban és Nürn­­bergben fog fellépni és vendégszereplési körútja után októberben tér haza Budapestre. * Zenenövendékek matinéja. Sikerült vizsga­hangversenyt tartott a Zeneakadémia kamara­termében a kitűnő Graber zeneiskola. A gondos és eredményes vezetést sorra igazolták hegedűn: Czóbel Ferenc, Kovács Imre, zongorán: Weinber­­ger Sári, Neuhauss Erzsi, Lemmich Emília, Gra­ber Béla, Kozdera Ida, Witczek Erzsi és Pártos László. Sproncz Dezsőné mint vendég terjedel­mes mezzoszopránjával aratott szép sikert. XYZ Német előadás a Fővárosi Operettszínházban. A bécsi Burgtheater tagjai ma estére Kin­ti und végtelenül kedves, ötletes és mulatságos vígjátékát tűzték műsorukra. Ezt a pompás kis színpadi művet, mely minden jelességén kívül vendégszereplésekhez igen alkalmas, fő­leg azért, mert előadásához mindössze három színészre van szükség: X-re, Y-ra és Z-re. Ez­zel a három betűvel, illetőleg személlyel tör­ténik meg a vígjáték egész meséje. Három személlyel, kik közül kettő természetesen férfi, egy pedig nő. Az XYZ különben nem teljesen újdon­ság a számunkra, mert láttuk már magyar­­nyelvű előadását Budapesten is Alapi Nándor kamaratársulatának vendégjátéka alkalmával. A darab meséje az, hogy I. gróf utazónak öl­tözve betolakszik a grófnőhöz, de leleplezi magát, hogy az utazóruha csak átöltöny rajta, feleségül kéri és a kezét meg is kapja. A má­sodik felvonásban boldogan él az ifjú pár, boldogságukat nem zavarja semmi, még az sem, hogy egy kissé különösen viselkedő ina­suk van. Hogy a történet azután bonyolul­tabbá váljék, az inasról kiderül, hogy tulaj­donképpen ő az igazi­­ gróf, míg aki eddig a nevével visszaélt, közönséges szélhámos Hogy azonban botrány ne legyen, barátsá­gosan megegyeztek abban, hogy más változás nem történik, minthogy a férfiak szerepet cserélnek: a férjből inas lesz, az inasból vi­szont férj. így marad ez a harmadik felvonás közepéig, hol a grófnő rájön, hogy mégis csak a szélhámost szereti, mire a gróf, hogy ismét egyszerűvé tegye a helyzetet, adoptálja a szél­hámost. Ezzel az akkorddal végződik a vígjáték, melynek cselekménye ugyan nem nagyon valószínű, de úgy van előadva, annyi ötlettel és kedvességgel fűszerezve, hogy eszünkbe sem jut a valószínűtlensége felett gondol­kozni. Bécsi vendégeink Mayen Mária, Aslan és Moser pompásan játszottak és igen kelleme­sen elszórakoztatták az igen nagyszámú kö­zönséget, mely egyáltalában nem fukarko­dott tetszése kifejezésének jeleivel. * A Különös közjáték Bé­csben. A Különös közjáték, a Vígszínház nagy sikere, érezteti hatá­sát Bécsben is. Rudolf Behr dr., a Deutsches Volkstheater igazgatója, legutóbb itt járt Buda­pesten és megnézte O’Neillnek nagysikerű darab­ját, melynek előadása annyira megkapta, hogy elhatározta, hogy Bécsben is színre hozza. A Seltsames Zwischenspiel valószínűleg még ebben a szezonban kerül színre Bécsben, a Fellegvárban. Fodor Oszkár, a pécsi színház kiváló képességű igazgatója, négyfelvonásos szín­művet irt, melynek Fellegvár a címe. Nem első irodalmi műve ez a kitűnő színházi szakember­nek, de bizonyos, hogy egyike a legjobbaknak, legértékesebbeknek. A pécsi színház nagy szere­tettel készül igazgatójának darabjára, melynek premierjét április első felére tervezik. A rendkí­vül érdekes színmű egyébként már könyvalakban is megjelent és pedig a Genius kiadásában. * Az Országos Kamaraszínház kétezredik előadása. Szinte hihetetlen azok előtt, akik ismerik a vidéki színészet viszonyait ez a­ jelentés, ez a könyv, mely Vándorlásunk cím­­mel, Alapi Nándor igazgató szerkesztésében­ arról számol be, hogy az Országos Kamara­színház elérkezett a kétezredik előadásához. Az Országos Kamaraszínház olyan teljesít­ményt adott, amelyhez foghatót igazán nehé­­ lenne ma a színészet berkeiben felmutatni. Alapi Nándor színészgárdája, melyet minde­nütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadnak- éss elismeréssel emlegetnek akkor is, amikor­­­elment, megmutatta, hogy igenis a vidéknek kell a színház, kell a kultúra Hat esztendeje áll fenn az Országos Kamaraszínház és hogy ez idő alatt mit végzett, arról ékes tanúbizony­ságot tesznek azok a nyilatkozatok, amelyek a vidéki városok vezetőinek tollából kerülve ki, méltatják azt az igazán komoly és ered­ményes­­kultúrmunkát, amelyet ez a kis gárda adott. Száztízszer­­ játszani vidéken Ibsent és száznyolcszor Moliére-t, ez az egyet­len adat mindennél ékesebben beszél. A két­ezredik előadást ünnepélyes keretek között Győrött tartja meg az Országos Kamaraszín­ház. A RI­VIÉRA -EXPRE ZENÉJE, TÁNC- ÉS ÉNEKSZÁMAI BEMUTATÓ A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZBAN MÁRCIUS 30-ÁN, SZOMBATON ESTE Amit Budapest a következő hónapokban énekelni fog, amire Budapest a következő hónapokban táncolni fog: A RH’IERA-EXPRESS SLÁGEREI, Herczeg Géza és Katscher Róbert új operett­jének, a Fővárosi Operettszínház ragyogó új­donságának zeneszámai. Ezek a zeneszámok: a legjobb, legmodernebb muzsika, egytől-egyig született világsláger. íme belőlük néhány darab: Rózsa­ dal — Péchy Erzsi. Micsoda ruhád van cica...? — Fejes Teri—Kabos Gyula. Végem van — Fejes Teri—Halmay Tibor. MA FÓRUM MA kizárólagos joggal SZABIN NŐK ELRABLÁSA (Nyáray Antal parádés szerepe) és Bennet regénye: Az ezer örömök városa Faul Richter Az álmom... — Péchy Erzsi—Fekete Pál. Tempó... tempó... tempó... — Fejes Teri—Ujváry Lajos. Oh Mussolini... — Szokolay Cily—• Halmay Tibor. Itt a perc, mondd, szeretsz? — Péchy Erzsi. Mikor? Hogyan? Hol? — Fejes Teri— Halmay Tibor. És ezenkívül áriák, táncszámok, kórusok és három nagyszerű finálé. A Riviera­ Express zenéje csupa sláger, ki­állítása csupa szenzáció, előadása csupa attrakció. 11 MA RADIUS * ORION TILTOTT GYÜMÖLCS * Hangversenyek. Baseli Adolf nagyszerű művészetét volt már alkalmunk méltatni. A kiváló német hegedűs a ma élő művészek leg­első sorába tartozik. Szép meleg tónusa és ragyogó technikája csupán csak eszközül szol­gál arra, hogy a lelkében élő elképzeléseket minél tökéletesebben valósíthassa meg. Rasz­­szikus nemesség és a művekben való tökéletes elmélyültség jellemzi előadását. Tartalmas műsort játszott végig, minden szántával igazi gyönyörűséget keltve. De legfelejthetetlenebb talán Bach - moll partitúrájának az előadása volt. Csupa stílusosság és plaszticitás, de­ amellett szív, lélek és érzés vibrált minden hangjában. Ez a szóló szonáta így előadva valóságos élményt jelentett mindenki számára. Tapsban, ünneplésben természetesen nem volt hiány. A zongorakíséretben Herz Ottó dr. művészetét élveztük. Kerpely Jenő a legnépszerűbb magyar csellóművészek egyike. Művészetéről újat írni ma már szinte lehetetlenség, de felesleges is. Sokszor méltatott kiváló képességeinek a tel­jessége tündökölt mai hangversenyén is. Természetesen melegen ünnepelték minden darabja után. A csellószámok között Albert Erzsi énekelt. Szép színezetű alt hangjának csak a magassága éles néha. Lehet, hogy kis indiszpozícióval is küzdött, ami nem egyszer, különösen a hangvétel nem éppen kifogásta­lan tisztaságában nyilvánult meg. A cselló­számokat és Albert Erzsi énekét Weigertz Aladár zongoraművész kísérte igaz hivatott­­sággal. * Blaha-ü­nnepség Pécsett. Fodor Oszkár, a pécsi színház igazgatója, a húsvéti ünnepeken ün­­nepli társulatával Blaha Lujzának, a tavaly el­hunyt nagy művésznőnek, emlékezetét. A Helyre­­asszony című népszínművet fogják előadni, amelyben két régi híres színész, Pintér Imre és Parlaghy Kornélia fognak résztvenni. Az előadást verses melodráma keretében Pintér Imre vezeti be és végigviszi a pécsi közönséget Blahánénak nem­csak népdalkincsein, hanem egész életén, vándor­lásaitól kezdve nagy-nagy diadalain keresztül egész haláláig.

Next