Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-28 / 71. szám
CSÜTÖRTÖK, 1929 MÁRCIUS 28 ÚJLAGi SZÍNHÁZ. — ZENE Próba közben Apróságok az Operaházból Verdi hatvankilencéves dalművének, * A végzet hatalmasnak a próbái idején Toronyi Gyula, a tábori felcser személyesítője mindig nagyon öntelten sétált szünet közben a félemeleti büffében. — Mire vagy olyan büszke? — kérdezi tőle Palotait Árpád. — A szerepemre. — No hallod! Az a nyúlfarknyi kis szerep! Hiszen két rövid jelenésed vann csak! — Nem a hosszúság teszi a szerepet, hanem a minőség — torkolja le Toronyi Gyula. — Minőségileg sem látok semmi különöset benne. Pár taktust énekelsz, igazán nem is nehéz szólamot, azután visszajösz és jelented, hogy meg van mentve a sebesült. — Hát látod, éppen ez az! — Micsoda? — Amikor ti szerepeltek mint orvosok, mindig meghal a beteg. Nekem ez az első orvosszerepem és a halálra szánt sebesültet is meggyógyítom.* A mindig jókedvű Toronyi Gyula tényleg boldog is volt ezzel a szereppel, amely kevés dolgot adott neki s mégis fellépést jelentett. Már számítgatta is, hogy a Verdi-opera hétfői és szerdai előadásaival két túlfellépése lesz ebben a hónapban, aminek nem annyira erkölcsi, mint inkább anyagi okokból örült. Jókedvét azonban a kielégített művészi becsvágy álarca alá rejtette s tréfás hivalkodással mondta a bemutató estéjén társainak: — Olyan nagy sikerem volt mint orvosnak, hogy a napokban már meghívást is kapok az egyetem orvostudományi karától. Velem akarják betölteni az egyik sebészeti tanszéket Ebből azonban semmi sem lett. A darab bemutató előadásán látták, hogy a hatvankilenc éves újdonság a rövidítések ellenére is hosszú még s az újabb „húzásoknak" áldozatul esett Toronyi Gyula egész szerepe is. A művész kissé indignálódva fordult Szemere Árpád főrendezőhöz: — Miért húztátok meg ennyire a darabot? — Mert csak így biztosíthatjuk a teljes sikert és az újdonság hosszú életét. — No, ti is furcsa kórház vagytok — dohog tovább Toronyi Gyula. — Megölitek az orvost, hogy a beteg meggyógyuljon. * A jókedélyű művész rossz kedve azonban nem tartott soká. Alig telt egy félóra, már derűs képpel jött le a második emeleti főpénztártól, diadalmasan lobogtatva egy százpengős bankjegyet, amelyet épp az imént kapott a conto elsejei járandóságára. Az éppen szembejövő Komáromy Pál orra elé tartja a ropogós százást és vidám kérkedéssel mondja: — Nézd meg ezt a százpengőst! Ilyen nincs több a világon! Komáromy Pál alaposan megvizsgálja a bankjegyet, de semmi rendkívülit sem talál rajta. Csodálkozva adja vissza és kíváncsian kérdezi: —■ Semmi furcsaságot sem látok rajta. Mi van ezen olyan különös, hogy unikumszámba mehetne? — Az, hogy az enyém — válaszolja Toronyi igaz meggyőződéssel. * Halász Gitta nagy sikerrel vendégszerepelt a napokban Áradon. Hazajövet csendesen ül az ablaknál az elsőosztályú fülkében. Mellette a férje, szemben vele pedig egy idegen úriember. A határállomás után beszólnak a fülkébe, hogy aki rádióhallgatót parancsol, kaphat. Egyikük sem kér. Némáin utaznak tovább. Egyszerre Halász Gittának eszébe jut egy dal. Csukott szájjal dúdolja önmagának, azt hívén, hogy senki sem hallja. A szemben ülő úriember azonban felragyogó arccal figyel fel: — Milyen bájos! Ugye a rádió hallatszik át?* Laurisin Lajos rendkívül nagy sikerrel hangversenyzett hétfőn este. Természetes, hogy hangversenyére szűkebb pályatársai, az operaházi tagok is elég sokan eljöttek. Csendesen beszélgetnek egy csoportban néhányan a két sorozat ária közti szünetben. Persze, minden szóba kerül s beszélnek a Zeneművészeti Főiskoláról is, amelyről, mint volt növendékek, valamennyien szeretettel és elragadtatással nyilatkoznak. Szóvá teszi valaki, hogy Molnár Gézát nem látta a tanári páholyban. — Mindig a földszinten szokott ülni — mondja egy gyakoribb hangversenylátogató — S Molnár Imre és Molnár Antal tanárok is többször vannak a földszinten, mint a páholyban. — Érdekes — teszi hozzá valaki. — Három Molnár is van a Zeneművészeti Főiskolán . — Hiába a sok kitűnő Molnár — szól bele egy rosszmájú énekes —, ha nincs itt Liszt. Laurisin Lajos nagy sikeréről beszélgetnek kedden délelőtt az Operaház társalgójában Legtöbben örülnek neki, néhányan azonban titkos irigységgel hallgatnak róla s inkább saját magukra szeretnék a beszélgetés témáját terelni. Egyik fiatal, de annál önteltebb tagja MA DÍSZELŐADÁS AZ ANDRÁSSY ÚTI SZÍNHÁZBAN -IK ELŐADÁS KIK TÁBLÁS HÁZ a színháznak elmondja, hogy mennyire dicsérik mindenfelé az ő hangját és tudását. Majd a többiekhez fordul: — Mit csinálnátok, ha úgy tudnátok énekelni, mint én? Farkas Sándor csendesen megjegyzi: — Ebben az esetben én feltétlenül énekórákat vennék. Kritikusok a cenzúra ellen A kulturszövetség kritikai szakosztálya széleskörű ankéten tiltakozik a cenzurisztikus jelenségek ellen A Magyar Irodalmi és Művészeti Szövetség kritikai szakosztálya szerdán délután tartotta ülését Lyka Károly felsőházi tag elnöklete alatt a Fészek-klubban. Pünkösti Andor, a szakosztály előadója, ismertette a szövetség megszervezésére irányuló munkát s egyben az alapszabályok kiépítésére vonatkozólag tett javaslatokat. A szakosztály elhatározta, hogy a három kritikai szindikátus (a színházi, zenei, képzőművészeti szindikátus) tagjait automatikusanelveszi a szövetség tagjainak sorába. Rajtuk kívül a kritikai szakosztályba való felvételét kérheti minden olyan állampolgár, aki huzamosabb idő óta kritikai működést fejt ki. A szakosztály azonkívül megtalálta azokat a módozatokat is, amelyekkel a magyar nyelvi és kultúrközösségnek nem magyar állampolgárait is bekapcsolhatja a szövetség munkásságába. Utána igen élénk eszmecsere indult meg azokra a jelenségekre vonatkozólag, amelyek az utóbbi időben ismételten sérelmesen nyilvánultak meg műalkotások és művészeti produkciókkal szemben. Éppen ezért a kritikai szakosztály elhatározta, hogy széleskörű ankétet hív össze, amelyen megbeszélik a cenzúra kérdését. Erre az ankétre meghívja az összes sajtóérdekeltségeket, az összes irodalmi és képzőművészeti társulatokat, a színigazgatók és színészek érdekképviseleteit, a Színpadi Szerzők Egyesületét, a Zenészszövetséget és a filmipar képviselőit. Az ankét időpontjául az ülés április 17-ét, szerdát jelölte meg. * Káldor Boriska külföldi sikerei. Káldor Boriska, az ismert és kiváló klasszikus táncművésznő nemrégiben hosszabb külföldi turnéra indult el, amelynek első állomása Prága. A prágai Alhambrában rendkívüli sikerrel lép fel, a prágai lapok egyhangú lelkesedéssel írnak a művésznőről. Káldor Boriskának Prága után a lipcsei Wintergartenhez van szerződése, majd Hamburgban, Brémában, Rómában, Milanóban és Nürnbergben fog fellépni és vendégszereplési körútja után októberben tér haza Budapestre. * Zenenövendékek matinéja. Sikerült vizsgahangversenyt tartott a Zeneakadémia kamaratermében a kitűnő Graber zeneiskola. A gondos és eredményes vezetést sorra igazolták hegedűn: Czóbel Ferenc, Kovács Imre, zongorán: Weinberger Sári, Neuhauss Erzsi, Lemmich Emília, Graber Béla, Kozdera Ida, Witczek Erzsi és Pártos László. Sproncz Dezsőné mint vendég terjedelmes mezzoszopránjával aratott szép sikert. XYZ Német előadás a Fővárosi Operettszínházban. A bécsi Burgtheater tagjai ma estére Kinti und végtelenül kedves, ötletes és mulatságos vígjátékát tűzték műsorukra. Ezt a pompás kis színpadi művet, mely minden jelességén kívül vendégszereplésekhez igen alkalmas, főleg azért, mert előadásához mindössze három színészre van szükség: X-re, Y-ra és Z-re. Ezzel a három betűvel, illetőleg személlyel történik meg a vígjáték egész meséje. Három személlyel, kik közül kettő természetesen férfi, egy pedig nő. Az XYZ különben nem teljesen újdonság a számunkra, mert láttuk már magyarnyelvű előadását Budapesten is Alapi Nándor kamaratársulatának vendégjátéka alkalmával. A darab meséje az, hogy I. gróf utazónak öltözve betolakszik a grófnőhöz, de leleplezi magát, hogy az utazóruha csak átöltöny rajta, feleségül kéri és a kezét meg is kapja. A második felvonásban boldogan él az ifjú pár, boldogságukat nem zavarja semmi, még az sem, hogy egy kissé különösen viselkedő inasuk van. Hogy a történet azután bonyolultabbá váljék, az inasról kiderül, hogy tulajdonképpen ő az igazi gróf, míg aki eddig a nevével visszaélt, közönséges szélhámos Hogy azonban botrány ne legyen, barátságosan megegyeztek abban, hogy más változás nem történik, minthogy a férfiak szerepet cserélnek: a férjből inas lesz, az inasból viszont férj. így marad ez a harmadik felvonás közepéig, hol a grófnő rájön, hogy mégis csak a szélhámost szereti, mire a gróf, hogy ismét egyszerűvé tegye a helyzetet, adoptálja a szélhámost. Ezzel az akkorddal végződik a vígjáték, melynek cselekménye ugyan nem nagyon valószínű, de úgy van előadva, annyi ötlettel és kedvességgel fűszerezve, hogy eszünkbe sem jut a valószínűtlensége felett gondolkozni. Bécsi vendégeink Mayen Mária, Aslan és Moser pompásan játszottak és igen kellemesen elszórakoztatták az igen nagyszámú közönséget, mely egyáltalában nem fukarkodott tetszése kifejezésének jeleivel. * A Különös közjáték Bécsben. A Különös közjáték, a Vígszínház nagy sikere, érezteti hatását Bécsben is. Rudolf Behr dr., a Deutsches Volkstheater igazgatója, legutóbb itt járt Budapesten és megnézte O’Neillnek nagysikerű darabját, melynek előadása annyira megkapta, hogy elhatározta, hogy Bécsben is színre hozza. A Seltsames Zwischenspiel valószínűleg még ebben a szezonban kerül színre Bécsben, a Fellegvárban. Fodor Oszkár, a pécsi színház kiváló képességű igazgatója, négyfelvonásos színművet irt, melynek Fellegvár a címe. Nem első irodalmi műve ez a kitűnő színházi szakembernek, de bizonyos, hogy egyike a legjobbaknak, legértékesebbeknek. A pécsi színház nagy szeretettel készül igazgatójának darabjára, melynek premierjét április első felére tervezik. A rendkívül érdekes színmű egyébként már könyvalakban is megjelent és pedig a Genius kiadásában. * Az Országos Kamaraszínház kétezredik előadása. Szinte hihetetlen azok előtt, akik ismerik a vidéki színészet viszonyait ez a jelentés, ez a könyv, mely Vándorlásunk címmel, Alapi Nándor igazgató szerkesztésében arról számol be, hogy az Országos Kamaraszínház elérkezett a kétezredik előadásához. Az Országos Kamaraszínház olyan teljesítményt adott, amelyhez foghatót igazán nehé lenne ma a színészet berkeiben felmutatni. Alapi Nándor színészgárdája, melyet mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadnak- éss elismeréssel emlegetnek akkor is, amikorelment, megmutatta, hogy igenis a vidéknek kell a színház, kell a kultúra Hat esztendeje áll fenn az Országos Kamaraszínház és hogy ez idő alatt mit végzett, arról ékes tanúbizonyságot tesznek azok a nyilatkozatok, amelyek a vidéki városok vezetőinek tollából kerülve ki, méltatják azt az igazán komoly és eredményeskultúrmunkát, amelyet ez a kis gárda adott. Száztízszer játszani vidéken Ibsent és száznyolcszor Moliére-t, ez az egyetlen adat mindennél ékesebben beszél. A kétezredik előadást ünnepélyes keretek között Győrött tartja meg az Országos Kamaraszínház. A RIVIÉRA -EXPRE ZENÉJE, TÁNC- ÉS ÉNEKSZÁMAI BEMUTATÓ A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZBAN MÁRCIUS 30-ÁN, SZOMBATON ESTE Amit Budapest a következő hónapokban énekelni fog, amire Budapest a következő hónapokban táncolni fog: A RH’IERA-EXPRESS SLÁGEREI, Herczeg Géza és Katscher Róbert új operettjének, a Fővárosi Operettszínház ragyogó újdonságának zeneszámai. Ezek a zeneszámok: a legjobb, legmodernebb muzsika, egytől-egyig született világsláger. íme belőlük néhány darab: Rózsa dal — Péchy Erzsi. Micsoda ruhád van cica...? — Fejes Teri—Kabos Gyula. Végem van — Fejes Teri—Halmay Tibor. MA FÓRUM MA kizárólagos joggal SZABIN NŐK ELRABLÁSA (Nyáray Antal parádés szerepe) és Bennet regénye: Az ezer örömök városa Faul Richter Az álmom... — Péchy Erzsi—Fekete Pál. Tempó... tempó... tempó... — Fejes Teri—Ujváry Lajos. Oh Mussolini... — Szokolay Cily—• Halmay Tibor. Itt a perc, mondd, szeretsz? — Péchy Erzsi. Mikor? Hogyan? Hol? — Fejes Teri— Halmay Tibor. És ezenkívül áriák, táncszámok, kórusok és három nagyszerű finálé. A Riviera Express zenéje csupa sláger, kiállítása csupa szenzáció, előadása csupa attrakció. 11 MA RADIUS * ORION TILTOTT GYÜMÖLCS * Hangversenyek. Baseli Adolf nagyszerű művészetét volt már alkalmunk méltatni. A kiváló német hegedűs a ma élő művészek legelső sorába tartozik. Szép meleg tónusa és ragyogó technikája csupán csak eszközül szolgál arra, hogy a lelkében élő elképzeléseket minél tökéletesebben valósíthassa meg. Raszszikus nemesség és a művekben való tökéletes elmélyültség jellemzi előadását. Tartalmas műsort játszott végig, minden szántával igazi gyönyörűséget keltve. De legfelejthetetlenebb talán Bach - moll partitúrájának az előadása volt. Csupa stílusosság és plaszticitás, de amellett szív, lélek és érzés vibrált minden hangjában. Ez a szóló szonáta így előadva valóságos élményt jelentett mindenki számára. Tapsban, ünneplésben természetesen nem volt hiány. A zongorakíséretben Herz Ottó dr. művészetét élveztük. Kerpely Jenő a legnépszerűbb magyar csellóművészek egyike. Művészetéről újat írni ma már szinte lehetetlenség, de felesleges is. Sokszor méltatott kiváló képességeinek a teljessége tündökölt mai hangversenyén is. Természetesen melegen ünnepelték minden darabja után. A csellószámok között Albert Erzsi énekelt. Szép színezetű alt hangjának csak a magassága éles néha. Lehet, hogy kis indiszpozícióval is küzdött, ami nem egyszer, különösen a hangvétel nem éppen kifogástalan tisztaságában nyilvánult meg. A csellószámokat és Albert Erzsi énekét Weigertz Aladár zongoraművész kísérte igaz hivatottsággal. * Blaha-ünnepség Pécsett. Fodor Oszkár, a pécsi színház igazgatója, a húsvéti ünnepeken ünnepli társulatával Blaha Lujzának, a tavaly elhunyt nagy művésznőnek, emlékezetét. A Helyreasszony című népszínművet fogják előadni, amelyben két régi híres színész, Pintér Imre és Parlaghy Kornélia fognak résztvenni. Az előadást verses melodráma keretében Pintér Imre vezeti be és végigviszi a pécsi közönséget Blahánénak nemcsak népdalkincsein, hanem egész életén, vándorlásaitól kezdve nagy-nagy diadalain keresztül egész haláláig.