Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-29 / 72. szám

PÉNTEK, 1929 MÁRCIUS 29 UJSAS KÖZGAZDASÁG Sándor Pál országgyűlési képviselő interpellációjának margójára írta Vida Jenő felsőházi tag, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. alelnök-vezérigazgatója Sándor Pál országgyűlési képviselő úr e hó 20-án interpellációt terjesztett elő, amelynek harmadik pontjában feltette a kérdést, van-e tu­domása a kormánynak arról, hogy az építési anyagok, a szén, a textiláruk és a vas hazánk­ban sokkal drágábbak, mint külföldön. Interpel­­láci­óának indokolásában a képviselő úr az általa megemlített négy árucsoport közül csak a vas és szén árával foglalkozott behatóbban és az utóbbi két iparággal összefüggő néhány kérdést tette bí­rálatának tárgyává. Bitó Pál elnök úr Sándor Pál interpellációjára már megadta azokat a felvilágosításokat, amelyek ezen interpellációban a vasárakra vonatkozóan tett téves megállapítások helyesbítésére szüksé­gesek voltak. " Halaszthatatlan külföldi utam máig megaka­dályozott abban, hogy a szóban levő interpellá­cióval a nyilvánosság előtt foglalkozzam. Sajná­lom ezt főleg azért, mert szerettem volna elejét venni annak, hogy Sándor Pálnak — miként alább bizonyítani fogom — jórészt téves adatai bizonyos körökben hitelre találjanak, annyival is inkább, mert a képviselő úr vádjait ezekben a körökben amúgy is túlon­túl termékeny talaj fo­gadja és nekünk amúgy is túl gyakran kell azzal a beállítással találkoznunk, mintha a magyar me­zőgazdaságnak és kereskedelemnek mindannyiunk részéről sajnálatosan érzett kedvezőtlen helyzeté­ért a hazai ipar volna felelős. Nyugodt lelkiisme­rettel hivatkozhatunk ezzel szemben a magyar ipar helyzetére, amely bizonyára nem lett volna elérhető, ha iparunkat egyoldalúan önző szem­pontok irányítanák. Sándor Pál interpellációjának egyelőre csupán ama részével óhajtok foglalkozni, amelynek tárgya a hazai széntermelés és ebből is kiraga­dom azt a kitételt, amely a vezetésem alatt álló társulattal, illetve annak árpolitikájával foglal­kozik. A többi belföldi bányavállalat részéről forgalomba hozott szenek tekintetében illetékes helyről bizonyára megadatik a megfelelő fel­világosítás, a magam részére pedig fentartom, hogy az interpelláció ama részeire, amelyek a bel­­földi cement- és mésziparra vonatkoznak, külön reflektáljak, mihelyt az interpellációnak ezen utóbbi két cikkére vonatkozó indokolását meg fogom ismerni. Ami Sándor Pál interpellációját általánosság­ban illeti, mindenekelőtt sajnálkozásomnak óhaj­tok kifejezést adni, hogy azokat az adatokat, amelyekre a képviselő úrnak a való tényállás megítélése, illetve az interpelláció előterjesztése céljából szüksége volt, nem tőlem szerezte be, aki mindig készséggel állok rendelkezésére és a megbízható adatok anyagát most is akadálytala­nul rendelkezésére bocsátottam volna. Ezzel el­érhette volna azt, hogy megcáfolhatatlan szám­adatok állottak volna rendelkezésére és nem lett volna kénytelen — mint interpellációjában mondta — „igen nagy erőfeszítéseket"­ tenni, hogy „azokat az adatokat, amelyeket kézhez ad, ide­­hozhassa11. Hozzám intézett egyszerű kérdésre hiánytalan tájékozódást nyerhetett volna az objektív tényállásról és merem hinni, hogy ilykér sikerült volna őt meggyőznöm arról, hogy for­rásai nem alkalmasak a kérdés egész komplexu­mának megítéléséhez szükséges adatok szolgál­tatására. De tovább megyek. Határozott meggyőződé­sem, hogy egy barátságos beszélgetés során sike­rült volna Sándor Pál képviselő urat meggyőz­nöm arról, hogy mindaz, ami szénbányaiparunk­ban történt és történik, a legszigorúbb kritikát kiállja és hogy a hazai szénbányászat — és ezen belül társulatom is —, mindazért, amit az or­­­szágnak ezen rendkívül fontos üzemi anyaggal­­ való ellátása érdekében tett, nemhogy gáncsot­­ nem érdemel, de a legnagyobb dicséretre szolgált­­ rá. Azt hiszem, sikerült volna Sándor Pál urat felvilágosítanom arról, minő erőfeszítések és pénzáldozatok kellettek ahhoz, hogy ma rámutat­hassunk arra, miszerint Magyarország volt — alacsony termelési számadatai dacára —, úgyszól­ván az egyetlen középeurópai ország, amely la­kosságának váratlanul felszökött szükségletét tü­zelőanyagban oly időben is képes volt fedezni, amikor — miként ez év január és február hónap­jaiban — a hőmérő heteken át mínusz 30 fokot mutatott, holott ugyanakkor a felsősziléziai és lengyel szenek, amelyek a lakosság bizonyos ré­tegeiben ma is még indokolatlan népszerűségnek örvendenek, teljesen elmaradtak. Ismerve Sándor Pál éleslátását és gazdasági kérdésekben való já­ratosságát, biztosra veszem, hogy egyszeri be­szélgetés elegendő lett volna őt mindannak az ellenkezőjéről meggyőzni, amit informátorai vele közöltek és akkor bizonyára nem ragadtatta volna magát olyan kijelentésekre, mint az, hogy „legnagyobb visszaélések történnek" stb. Kijelen­tések, amelyek szöges ellentétben állnak azzal az üzletvitellel, amelyre Magyarország szénipara mindenkor büszkén hivatkozhatott. Személyes megbeszélés után Sándor Pál képviselő úr bizo­nyára lemondott volna arról, hogy szószólója le­gyen a külföldi szén importjának, kereskedelmi mérlegünk egyik legsúlyosabb passzív tételének, amely 1928-ban 62.310.000 pengővel az ország összbehozatalának 5,24%-át tette ki. És ha már Sándor Pál interpellációjának ehhez a részéhez érkeztem, szeretném a képviselő úrhoz azt a kérdést intézni, váljon szerinte sza­­bad-e a magyar közgazdaság szempontjából oly álláspontot képviselni, amely mellett Magyar­­ország évről-évre ekkora összegekkel váljék a kül­föld adósává? Összegek, amelyek után csak azon szénkereskedők közvetítői hasznának adója ma­rad az országban, akik Magyarországon számláz­nak, míg a legnagyobb rész nálunk — a számlák külföldön állíh­atván ki — egyáltalában nem esik adó alá, oly időben, amidőn a magyar kincstár a legnagyobb erőfeszítésekre kénytelen, hogy az államháztartást az adóbevételekből fedezni tudja anélkül, hogy a polgárságnak amúgy is már vég­sőkig igénybevett teherbíróképességét még erőseb­ben kelljen próbára tennie. Az egyik oldalon, a behozatal oldalán, a minimális adóbevétel áll a Magyarországon számlázott csekély szénmeny­­nyiségek közvetítői nyeresége után, a másikon az a sokmillió pengőre rugó bevétel egyenes és köz­vetett adókban, amely ezen nem jelentéktelen szén­mennyiségek termelő országának jut, továbbá sokezer bányamunkás foglalkoztatása és végül a magyar mezőgazdaság, ipar és kereskedelem megrövidülése azáltal, hogy a külföldről behozott szénmennyiségek termelésének minden haszna a külföldnek és a külföldön foglalkoztatott mun­kásoknak jut! A külföldi szén fokozottabb be­hozatala persze hasznot hozó volna azoknak, akik ezzel az üzlettel foglalkoznak. A kérdés azonban nem az, mi az egyesek érdeke, hanem az, hogy az összesség ama törekvése, amelynek célja ide­gen áruk behozatalát minden rendelkezésre álló eszközzel visszaszorítani, áldozatul essék-e — a közérdek rovására — egyetlen foglalkozási ágnak. Sándor Pál erre a kérdésre maga adta meg a vá­laszt, teljesen az én felfogásom szerint, de ugyan­akkor megjegyezte, hogy a kormány részéről hiba volt a vasúti fuvart a szoba budapesti viszonylat­ban felemelni. A képviselő úr ez irányban is hely­telenül informáltatott, mert a példaként említett viszonylatban a fuvar az utóbbi években nemcsak nem emeltetett, hanem ellenkezőleg: mérsékelte­­tett olyannyira, hogy amíg a magyar és külföldi eredetű áru után fizetendő fuvar közti diszparitás 1926 július 1-ig 168% volt, ez ma már csak 118%-ot tesz ki. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy a magasabb kalorikus értékű külföldi szén az említett vonalon tonnánként és kilométeren­ként valamivel több mint a kétszeresét fizeti fuvar címén annak, mint amit a csekélyebb fűtőértékű belföldi szén tonnánként és kilométerenként fizet. Valóban oly sérelem ez, amely segítségért kiált? Csakis akkor, ha összehasonlítjuk a külföldön, az ottani szénipar védelmére alkotott rendszabá­lyokat az itteniekkel, nyerhetünk rendes képet arról, hogy a magyar kormány valóban túliment-e e tekintetben azon a mértéken, amely nemzetközi szempontból indokolható volna. E kérdés minden tárgyilagos vizsgálója csakis arra a következtetésre juthat, hogy saját érde­keink védelmében sokkal többet kellene tennünk, mint amennyit eddig tettünk és ha azokat a pél­dákat követnék, amelyeket más államok mutat­nak, voltaképpen messze túl kellene mennünk az eddigi mértéken. Állításomat alább néhány példá­val kívánom igazolni, nem hallgathatom el azon­ban azt, hogy nézetem szerint azt az álláspontot, amelyet Sándor Pál képviselő úr e kérdésben a széntermelőkkel szemben elfoglal, nyilván csak igen kevesen fogják magukévá tenni. Mindazok, akik a termelésben részt vesznek, egyetértenek ab­ban, hogy csak azok a szénmennyiségek haszno­sak az országra nézve, amelyek magában az or­­­szágban termeltetnek. Talán nem lesz érdektelen, ha rámutatok arra, hogy a magyar bányamun­­kások szakszervezetének tízéves jubileuma alkal­mából a múlt héten Budapesten tartott kongresz­­szuson, szinte ugyanabban az órában, amikor Sándor Pál a szénimport elleni rendszabályok szi­gorúsága miatt panaszkodott, a széntermelésben résztvevő munkásság érdekképviseletének elnöke megnyitó beszédében épp ellenkező értelemben emelt panaszt és a kongresszus oly határozati javaslatot hozott, amelynek második pontja fel­hívja a kormányt,­­hogy minden rendelkezésre álló eszközzel akadályozza meg a külföldi szén behozatalát.)) Hogy a külföldi szenek behozatalát különböző országok mily eltérően kezelik, arról az alábbiak nyújtanak némi — korántsem kimerítő — átte­kintést. Magyarországon külföldi szén után 4 szá­zalék forgalmi adó és 4 százalék vámkezelési ille­ték fizetendő. Megjegyzendő, hogy ez a mind­össze 8 százalékot kitevő adó és illeték oly ösz­­szeg után szedetik, amely a legtöbb esetben a szén számlázott értéke alatt marad. Ezzel szem­ben a magyar barnaszén 2 százalék forgalmi adót fizet a valóságos számlaérték után. Nagyjában te­hát a különbözet a külföldi szén terhére 6 száza­lék, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a körül­ményt, hogy a magyar szén egy-egy kalóriája voltaképpen erősebben vagy — legtöbb esetben — legalább is ugyanannyira van megterhelve, mint a magasabb kalórikus értékű külföldi kőszén. A külföldi szén látszólagos hátrányára e címen mu­tatkozó legtöbb különbség — ha ezt a nem ta­láló kifejezést használhatom — olyan­­kár­­t fejez ki, amely csaknem nullával egyenlő. A való­ságban tehát csak a fent már említett vasúti fu­varbeli diszparitás marad fenn. Ha ezzel szemben rámutatok arra, hogy rrománia egyedül vám cí­mén 68 leit, egyéb címeken vámmal együtt mint­egy 73 leit szed a külföldi szén minden méter­mázsája után, tehát a szén árának mintegy 120 százalékát, amivel elérte azt, hogy oda évek óta egyetlen kilogramm magyar szén sem juthat be, még csak szeneink természetes fogyasztóterüle­tére (Bánát stb.) sem, hogy Csehszlovákia adók és illetékek címén oly összegeket szed, amelyek a magyar szén 20—25 százalékos adóztatásának felelnek meg és ezeken kívül a behozható meny­­nyiséget oly alacsonyan kontingentálja, ami messze alatta marad a szabad behozatal mellett a Felvidéken elhelyezhető mennyiségnek, végül, hogy Jugoszlávia vám, illeték stb. címén 8,70 di­nárt, tehát oly összeget szed métermázsánként, ami a szén árának kereken 50 százalékát teszi ki, akkor — úgy vélem — kellően bebizonyítottam, hogy Magyarország saját érdekeit, önmaga rová­sára, túlságosan kevéssé védte meg, mert hiszen az előbb említett rendszabályokon kívül volta­képpen semmi sem történt és határaink tájra nyitva állnak annyi külföldi szén behozatalára, amennyi a bányák közötti szabad versenyben egyáltalában behozható. « A magyar szenek áralakulását illetően a kép­viselő úr a következőket mondta. „A mi szenünk elérte békebeli árának több mint kétszeresét. A mai generáció több mint kétszer annyit fizet a szénért, mint amennyit űzetett 1913-ban. Ha hoz­záteszem azt, amit rögtön bizonyítani is fogok, hogy úgy a német, mint az angol szén ma 27 százalékkal olcsóbb, mint békében volt, akkor azt hiszem oly képet vázoltam önök elé, amely hor­ribilisnek mondható". Sándor Pál képviselő úr idézett kijelentésével szemben hiteles adatok alapján megállapíthatom, hogy a támadásának központjában álló tatabá­nyai (tatai) szén átlagos eladási ára 1928-ban az 1913. évhez viszonyítva nem — mint ő mondta —­ több mint kétszeresére emelkedett, hanem az utolsó békeév árát átlagban csak 51,8 százalékkal haladta meg. A szénkereskedelemben köztudo­másúlag nem lehet ugyanúgy eljárni, mint ahogy például a pék zsemlyéivel teheti. A vasúti fuvart, a fogyasztóképességet stb., minden egyes vevőnél külön figyelembe kell venni és az ár megszabása ehhez képest történik. Ezen a tényen, sajnos nem lehet változtatni és így nem juthatnánk helyes ítélethez, ha a képviselő úr példáját követve, én is egyes fogyasztói tételeket külön tárgyalnék. Ez okból csakis az átlagos ár szolgálhat irány­adóul és ámbár ezen átlagárnak előbb kimutatott 51,8 százalékos emelkedését magam sem tekint­hetem kívánatos jelenségnek, azonban „exorbi­­táns“ drágulásról mindazonáltal nem lehet szó, amikor — a helyes kalkuláció követelményeinek megfelelően — figyelembe kell vennünk, hogy a bányászatban felhasznált anyagok legnagyobb része ezen különbözetnél nagyobb mértékben drágult. Ne vegye senki az illető iparágak elleni vádaskodásnak, ha hivatkozom arra a tényre, hogy például a sodronykötelek ugyanezen idő­szak alatt 61.7 százalékkal, a kocsikenőcsök­ 104.5 százalékkal, a turbinaolaj 151.3 százalékkal, bizonyos robbanóanyagok 52,4 százalékkal drá­gultak. Ezzel azonban a drágulás tényezőinek fejezete még korántsincs lezárva. Míg az utolsó békeévben a bányászat némely munkáskategóriája még 12 órát dolgozott naponként, addig ma a munkaidő az egész vonalon napi 8 óra, ami akkor is, ha a munkabérek nem emeltettek volna, már egyma­gában a munkabér 33%-os emelkedésével volna egyértelmű. • Szakkörökben azonban ismeretes, hogy a béremelkedés nem — mint Sándor Pál mondta — 15%, hanem az egyes munkáskategó­­riák szerint 34,5­—37% az utolsó békeévvel szem­ben. A béremelés és a munkaidő megrövidítése folytán az üzemet terhelő több kiadás pl. tata­bányai üzemünk napszámosainál — egy munka­órára átszámítva — voltaképpen több mint tomnbi-ot tesz ki. A részemről összehasonlítás céljából ismerte­tendő külföldi szénárak könnyebb ellenőrizhetése végett utalok az «Aktiengesellschaft Reich­skohlen­­verband Berlin» 1927/28. üzemévi jelentésére. Egyetlen pillantás ezen feltétlenül megbízhatónak és hitelesnek tekintendő évkönyvbe, mindenkit meggyőzhet arról, hogy Sándor Pál úrnak a kül­földi szenet illetően is helytelen adatok állottak rendelkezésére. Az említett évi jelentés 10. olda­lán foglalt adatok szerint az átlagos szénár aranymárkára átszámítva a következő volt: Német- Anglie- Francia- Belgt­országban dán országban umban aranymárka 1913-ban 12.— 11.06 13.40 10.53 1928 májusban 16.87_11.95 17.68__ 16.99 a különbözet 4.87 0.89 4.28 6.46 százalékokban 40.05 _ 32. 61.4 Látható tehát ebből, amit egyébként már a Sándor Pál-féle interpelláció elolvasásakor min­denki csak nyelvbeillásnak tekinthetett, hogy a német és angol szénárak nem 27%-kal olcsób­bak, mint békében, hanem ellenkezőleg és a dolog természetéből folyóan kisebb-nagyobb mértékű emelkedést mutatnak. Hogy Angliában a fogyasztótól követelt ár nem emelkedett ab­ban a mértékben, mint más országokban, az annak a közismert ténynek tulajdonítható, hogy az angol szénbányászatot a kormány évek óta évi tízmillió font sterlinggel támogatja, csak­hogy az valamiképp fentarthassa magát. Ez az A budapesti értéktőzsde árfolyamjegyzései 1929 március 28 A részvények neve mellett zárójelben Jelezzü­k, hány darab egy kötés Kiűző Szélső záró zárlat árf­lam I Viktória .._ 1 —'—- P20 3‘20­­ Transdanubia I ——*— 3‘20 Bányák és téglagyárak 259 - Bauxit (IC) .. 2.9­50 262 - 260— 260 - Beocsini (23) - — - •— —— — Borsodi (50) .. —‘— — ■— 8— Sztlerinci (20) — *— 28-10 28 10 —*— Csepeli épít. .. —*— —*—-------203 - Tégla (10) _ ——— - — 40 50 Kohó (20) _ 40’80 42'90 42-70 —•— István .......—. —— •— —’— 28- 80 Drasche _______ -— 28'80 28'80 206 50 Magnezit (5)... 204'- 205-- 204— 34-30 Aszfalt ......... -1- 34 50 34 50 792-- Alt. kósz. (10) 785— 792'- 780 50 67'50 Kerámia .... — 68’— 68 — 3350 Nagybát. (20) -— 33‘50 33-50 5970 Salgótarjáni — 59*30 59*50 59*40 -------Újlaki ................. —’— —‘— —*— 144-50 Urikányi (10) 142*- 143’- 142’50 —Cyklop ------- —*— —*— —* — Könyvnyomdák 29'60 Athenaeum —29' 10 29 60 19"— Főv. nyomda —18‘— 18— 68"— Franklin ..... —— •— 68 — 28 - Globus ____ -•— 28-- 28’­— Kunossy .— —*— —­— — — Pallas (20) - —- — 16-50 Révai (50) .. ---16'50 16 50 — Rigler (50) .. —-*•— — — 24-80 Stefaneum­ (50) --- 27— 26 50 11 80 Vjlágüz. (50) 11 80 Vasművek, gépgyárak 29- - Bródi vág. (50) -’- 29’­ 29— —•— Corvin (5) — —*— —*— — •— — *— Csáky ...____ —'— —*— — — 14­ 50 Gazd. e. (50) —'— 14*50 14*50 —’— Fábián ....... —*— —‘—-------265*— Fegyvergy. (5* —*— 265­— 265* — 47*— Fémker............ —* — 47*— 47— —"— Frankl A. s fiai ——'— —•— 129-K Ganz-Dan. (5) —130'- 130* -90-- Gacz-vill. (5) 90-- 90* — Kistarcsai (5) —*— —*— — — Györffy W. —50* —*— —*— —— 12-30 Hofherr (50) - ----------------12'30 60-— Kaszab (20) _ —•— 60-— 60— Előzy Szélső záró zárlat i r I o­­­t­a­m 15*80 Keimé (50) ... —-----------15*80 105-50 Láng (10)___ 103*- 104 - 103*50 —'— Lipták .............. —•— — — 5-40 Magy. ált. (50) 6*40 6‘50 6*40 70-- Magy. acél (10) 70‘- 70 10 — M.-belga (50) —’— — *— — — 290 - Lámpa (10) .. 288 - 290-- 287 50 Mérleggy. (20) —1950 19’50 12'— Chaudoir.... —•— 14'— 13­80 5*— Vegyip. g. (50) —5*30 5*30 35*— Győri vagongy. —’— —*— 35— 11'70 Palágyi (50) - -'— 1F70 1170 94-60 Rima (10) .. 94 30 94’90 94-30 23-10 R. Kflhn. (20)---------- 23 10 23*10 -'— Rothman. (10) ——— —•— Schlick (10) .. —-•- —— 30-- Schuller (20) —— 30 30 30'30 13-70 Tendl.-Dit. (20) 13-70 13 80 13'70 27 50 Unitas autó 28'- 28— — •­ Vulkán (50) _ —*- 2-40 2 40 13-10 Wörner (20) _ 13' 10 131­­ Faipari vállalatok —*— Faip­sker. (50) ——'— 5— —' — Dunanar. (50) ——* — — *— — Egyesült fa ... —­— —*— — —— Fournir (50) .. —— •— — •— 20 50 Guttmann (20) — •— —•— 21 — — *— Hazai fa —•— —*— —— — Honi fa ....... —’— —*— — *— — *— Lionum (10) — —*— —*— — —*— Malomsoky •• ——— — •— —•— — *— Nemzeti fa .. — *— —*— —• — — N. Licht. (50) —----------—— 141 - óra (Zar.) (10) 138*50 149- 138-50 —­ Rézbány. (50) 7'40 7‘40 Szlavón. (100) — 27-50 Thék (20) .. 27'50 27*50 175-50 Un. Nas. (20) 175*— 175 50 175-— —*— Viktória (50) 5— 5— —­— Zabolai .......­ —’— —*— —*— Közlekedési vállalatok 7-20 Városi ZZZZ —7*20 7*20 — Búr ........- _ —— — ■_ 9*20 Délivasút .... — *— 9’30 9*20 F.­teng (25) — •— 9— 9— 12*80 Levante 13­ — 13* — 32-50 Miskolci —*- 33*20 33*20 53-20 Nova (20) _ 53'10 53*60 53*10 35 — Államvasut _ —*— 34 90 34'90 37*30 Tröszt____—37-20 37 20 Előző Szélső záró zárlat árfolyam Bankok 92-50 Ang.-Magy. (10) 92*50 92*70 92*50 -•66 Atantika (100)------—80­­*78 5*20 Bosnyák agrár —— 5*50 5*70 20"— Bpesti iparb. —— 20'— 20*— 21-50 Fabank (20) .. 21*- 22-- 21 — 81-60 Földhitel (10) 8­ *40 81'90 81 -70 59 80 Hazai b. (20) —*— 59*90 59'90 31— Hermes (20) —*— 31 — 31 — 5-60 Horv. reszb. _­­ *— 5'50 5’50 15’*— Alt. Bank .... —*— — *—----------78 30 Magy. hit. (20) 78'- 78'20 78 20 228- - Ingatlanb. (10)­­ — 225 - 225' -16— Magy.-cseh (50) —'— 16'— 16— 81-50 Forg. bk. (20) 8050 82’- 81*50 43-50 Magy. tszb.(20) 42*60 43 -Kér. hitb. (10) -*— 72*50 72’50 92-80 Leszám. b. (10) -*- 92*70 92'70 231-90 M. Nemz. B. 231*50 231*80 231-50 72‘- M.-olasz (20) 71*50 72— 20*— Merkúr (50) —*— 20-- 20--27*50 N. B. Tp. (10) —*— 27-50 27*50 46-80 Osztr Hite­.. —*— — *— 46'80 11120 Ker. Bank (10) —*— 111­— 111 — 19'80 Wiener Bank­ — 19*80 Takarékpénztárak 77-50 Belv. tp. (13) —*— 77*- 77-50 — Lipótvárosi . —*— —* — —— -•- Egyesült t. (20) —'■— —*— —— 92-— M. Alt. T. (10) -*— 93-- 93 — 93* — Orsz. Köz. (10) ------ 93 — 93— 201-- Hazai Első (5) —201-— 201- — 16-50 Törekvés (10) 16— 17— 16'50 Biztosítók 705*- Magy. B. (1) —­ 700­­— Fonciere (10) — *— —80— 60— ,L francia (10) —59"— 59— ------Jeg ..................... -*- -*- -■-65"— Pannónia (5) ——* — 65 — Malmok 31*— Back (20) _ 1 —*— 31*— 31 — — *— Bors.-misk. I — *— — — — * — 8­ 50 Concord. (50) 1­8*40 8*50 8*50 — Békéscsabai .. —— — — — 32*10 Első budapesti —*— — — 32*30 — — Tszm. gőzm. .. —— —■— 12-50 Gizella -------- —— 12-50 12*50 25*20 Hungária __ —— —•— 25' 10 Ahol nincs szám, abból 25 darab egy kötés A mai záróárfolyam pengőkben Előző Szélső téri zárlat á­r I s I­i­a­m Cukorgyárak 113-- Délcukor 113*— 113- — 133-40 Magy. cuk. „ 131*— 132-50 132* — 12*90 Georgia (50).. 13*10 13-20 13-— —*— Mezőhegy. (10) —■— —— — 20-- Stummer (10* 20 10 20 20 20 10 Élelmiszervállalatok — *— Fiumei rizs —51 — *— 180*— 180*— —*— Haltenyésztő ——•— —*— óceán (100).. -—--------­16-— Püspöki bora. —16"— 16-— ------Villányi------------------------------—— Gáz- és villanyvállalatok —*— Ált. gáz (50) .. —"— —*— —— 1 IS* — Auer ............. — *— 114*— 114" — 107*10 Egyesül* izzó 107*20 107 60 107*20 29'— Vasm. VOL _ —30­— 30— Olajgyárak 4*20 | Marosv. kőolaj I —*— —— •— 6­ 40 | Olaj (50)___|­6 60 6 90 6'70 SSr- és szeszpapirok 141*20 Részv. a. (10) 140 60 Ml*- 140'50 ------Tem. szesz .. —'— —27 50 65*— Főv. sör ('20) ——*— 65* — 191*- Gschwindt (5) 190*- 190*50 —*— Kési évi­ek _ _ ——*— —•— — Királysor •'*­ —*— —•— 220*- Polgár (10) _ —*— 106*— Krausz-szesz —*— —*— — — Pannónia sor ——* — 37— 23 50 Temesv. sört - *— 23-— 23— Szállodák és gyógyfürdők 58— Égisz (íbj ~ 1 —— 58-- 58 — 11-50 Ligetsz. (10) _ 12— 12 20 12— —*— Schwarzer _ ——•— —*— — Lukács-fürdői —— •— TextUváll­alatok 14'50 Gyapjúm. (50) — * - 14*60 14-60 — * — Kötött-szövött —— — *— —— 73— Goldberg (10) —*— —— 73'50 48-- Győri text(10) —— 48— 48— Előző Szélső záró zárlat árfolyam -*- Jaouard__—- 3250 32 50 88-50 Juta ..............* 88-50 88’50 5*— Karton (50) ... 4 80 5*— 4'80 —‘— Kender és len —•— —'— —*— 20*— Pamutip. (50) —- 20— 20— 42-70 Sz. kend. (20- 43'10 43 50 43*20 58-50 Óbudai ......... —*- 58'50 58-50 —— Óbud. 1927-ee — -— — Vegyipari vállalatok 21-90 Chinoin (20) _ 20*80 21 — 21 — 15 90 Danica ____ —•— 15*90 15'90 123*— Diana (10) .. - 124— 124— — Spódium (20) —*— —*— —*— 18- Flóra (50) .. -*— 18-10 18*10 52-50 Műtrágya (2­1) 52-70 53­- 52 *70 75 - Kel. Mur. (10) —*— 75*— 75— — Klein Fia (50) —— — •— — — *— Klotild (20) .. —•— 22­ 30 22*30 201 •— Szikra a(5) 1 ------ 200 20 200— 20— Török --------- —*— 20— 20— 20­ 50 Wander (50) —20 30 20 30 Vegyes 5-10 Béni (20) 5*20 5*20 —*— Győri bőr — — *— — *— —— 45*40 Brassói____ 44*60 45*30 45'20 — *— Dorogi ..... —*— —•— —•— —­— Duna sertésh. —*— — — — —*— Betűöntőde (10) —*— ——■— 5650 M. papir (20) — —•— — ■— ------Fert. és Guig. 37'50 Hangya Ipar _ —*— 37*50 37'50 — M.­ném. m.­­(25) — — *— őstermelő (20) —*— —•— —•— 62-- Gummi (10) _ —*— 60*70 60 50 37-40 Vasúti forg.­­ 37 40 37*50 37'40 16-50 Telefon 16 60 16 80 16'70 — •— Zagozan (50) —*— 11 — 11 — 78-50 Nemz. Gépk. 78*50 78'70 78 50 Fizetési napi az összes értékekre április 9 13

Next