Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-29 / 72. szám
PÉNTEK, 1929 MÁRCIUS 29 UJSAS KÖZGAZDASÁG Sándor Pál országgyűlési képviselő interpellációjának margójára írta Vida Jenő felsőházi tag, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. alelnök-vezérigazgatója Sándor Pál országgyűlési képviselő úr e hó 20-án interpellációt terjesztett elő, amelynek harmadik pontjában feltette a kérdést, van-e tudomása a kormánynak arról, hogy az építési anyagok, a szén, a textiláruk és a vas hazánkban sokkal drágábbak, mint külföldön. Interpellációának indokolásában a képviselő úr az általa megemlített négy árucsoport közül csak a vas és szén árával foglalkozott behatóbban és az utóbbi két iparággal összefüggő néhány kérdést tette bírálatának tárgyává. Bitó Pál elnök úr Sándor Pál interpellációjára már megadta azokat a felvilágosításokat, amelyek ezen interpellációban a vasárakra vonatkozóan tett téves megállapítások helyesbítésére szükségesek voltak. " Halaszthatatlan külföldi utam máig megakadályozott abban, hogy a szóban levő interpellációval a nyilvánosság előtt foglalkozzam. Sajnálom ezt főleg azért, mert szerettem volna elejét venni annak, hogy Sándor Pálnak — miként alább bizonyítani fogom — jórészt téves adatai bizonyos körökben hitelre találjanak, annyival is inkább, mert a képviselő úr vádjait ezekben a körökben amúgy is túlontúl termékeny talaj fogadja és nekünk amúgy is túl gyakran kell azzal a beállítással találkoznunk, mintha a magyar mezőgazdaságnak és kereskedelemnek mindannyiunk részéről sajnálatosan érzett kedvezőtlen helyzetéért a hazai ipar volna felelős. Nyugodt lelkiismerettel hivatkozhatunk ezzel szemben a magyar ipar helyzetére, amely bizonyára nem lett volna elérhető, ha iparunkat egyoldalúan önző szempontok irányítanák. Sándor Pál interpellációjának egyelőre csupán ama részével óhajtok foglalkozni, amelynek tárgya a hazai széntermelés és ebből is kiragadom azt a kitételt, amely a vezetésem alatt álló társulattal, illetve annak árpolitikájával foglalkozik. A többi belföldi bányavállalat részéről forgalomba hozott szenek tekintetében illetékes helyről bizonyára megadatik a megfelelő felvilágosítás, a magam részére pedig fentartom, hogy az interpelláció ama részeire, amelyek a belföldi cement- és mésziparra vonatkoznak, külön reflektáljak, mihelyt az interpellációnak ezen utóbbi két cikkére vonatkozó indokolását meg fogom ismerni. Ami Sándor Pál interpellációját általánosságban illeti, mindenekelőtt sajnálkozásomnak óhajtok kifejezést adni, hogy azokat az adatokat, amelyekre a képviselő úrnak a való tényállás megítélése, illetve az interpelláció előterjesztése céljából szüksége volt, nem tőlem szerezte be, aki mindig készséggel állok rendelkezésére és a megbízható adatok anyagát most is akadálytalanul rendelkezésére bocsátottam volna. Ezzel elérhette volna azt, hogy megcáfolhatatlan számadatok állottak volna rendelkezésére és nem lett volna kénytelen — mint interpellációjában mondta — „igen nagy erőfeszítéseket" tenni, hogy „azokat az adatokat, amelyeket kézhez ad, idehozhassa11. Hozzám intézett egyszerű kérdésre hiánytalan tájékozódást nyerhetett volna az objektív tényállásról és merem hinni, hogy ilykér sikerült volna őt meggyőznöm arról, hogy forrásai nem alkalmasak a kérdés egész komplexumának megítéléséhez szükséges adatok szolgáltatására. De tovább megyek. Határozott meggyőződésem, hogy egy barátságos beszélgetés során sikerült volna Sándor Pál képviselő urat meggyőznöm arról, hogy mindaz, ami szénbányaiparunkban történt és történik, a legszigorúbb kritikát kiállja és hogy a hazai szénbányászat — és ezen belül társulatom is —, mindazért, amit az országnak ezen rendkívül fontos üzemi anyaggal való ellátása érdekében tett, nemhogy gáncsot nem érdemel, de a legnagyobb dicséretre szolgált rá. Azt hiszem, sikerült volna Sándor Pál urat felvilágosítanom arról, minő erőfeszítések és pénzáldozatok kellettek ahhoz, hogy ma rámutathassunk arra, miszerint Magyarország volt — alacsony termelési számadatai dacára —, úgyszólván az egyetlen középeurópai ország, amely lakosságának váratlanul felszökött szükségletét tüzelőanyagban oly időben is képes volt fedezni, amikor — miként ez év január és február hónapjaiban — a hőmérő heteken át mínusz 30 fokot mutatott, holott ugyanakkor a felsősziléziai és lengyel szenek, amelyek a lakosság bizonyos rétegeiben ma is még indokolatlan népszerűségnek örvendenek, teljesen elmaradtak. Ismerve Sándor Pál éleslátását és gazdasági kérdésekben való járatosságát, biztosra veszem, hogy egyszeri beszélgetés elegendő lett volna őt mindannak az ellenkezőjéről meggyőzni, amit informátorai vele közöltek és akkor bizonyára nem ragadtatta volna magát olyan kijelentésekre, mint az, hogy „legnagyobb visszaélések történnek" stb. Kijelentések, amelyek szöges ellentétben állnak azzal az üzletvitellel, amelyre Magyarország szénipara mindenkor büszkén hivatkozhatott. Személyes megbeszélés után Sándor Pál képviselő úr bizonyára lemondott volna arról, hogy szószólója legyen a külföldi szén importjának, kereskedelmi mérlegünk egyik legsúlyosabb passzív tételének, amely 1928-ban 62.310.000 pengővel az ország összbehozatalának 5,24%-át tette ki. És ha már Sándor Pál interpellációjának ehhez a részéhez érkeztem, szeretném a képviselő úrhoz azt a kérdést intézni, váljon szerinte szabad-e a magyar közgazdaság szempontjából oly álláspontot képviselni, amely mellett Magyarország évről-évre ekkora összegekkel váljék a külföld adósává? Összegek, amelyek után csak azon szénkereskedők közvetítői hasznának adója marad az országban, akik Magyarországon számláznak, míg a legnagyobb rész nálunk — a számlák külföldön állíhatván ki — egyáltalában nem esik adó alá, oly időben, amidőn a magyar kincstár a legnagyobb erőfeszítésekre kénytelen, hogy az államháztartást az adóbevételekből fedezni tudja anélkül, hogy a polgárságnak amúgy is már végsőkig igénybevett teherbíróképességét még erősebben kelljen próbára tennie. Az egyik oldalon, a behozatal oldalán, a minimális adóbevétel áll a Magyarországon számlázott csekély szénmenynyiségek közvetítői nyeresége után, a másikon az a sokmillió pengőre rugó bevétel egyenes és közvetett adókban, amely ezen nem jelentéktelen szénmennyiségek termelő országának jut, továbbá sokezer bányamunkás foglalkoztatása és végül a magyar mezőgazdaság, ipar és kereskedelem megrövidülése azáltal, hogy a külföldről behozott szénmennyiségek termelésének minden haszna a külföldnek és a külföldön foglalkoztatott munkásoknak jut! A külföldi szén fokozottabb behozatala persze hasznot hozó volna azoknak, akik ezzel az üzlettel foglalkoznak. A kérdés azonban nem az, mi az egyesek érdeke, hanem az, hogy az összesség ama törekvése, amelynek célja idegen áruk behozatalát minden rendelkezésre álló eszközzel visszaszorítani, áldozatul essék-e — a közérdek rovására — egyetlen foglalkozási ágnak. Sándor Pál erre a kérdésre maga adta meg a választ, teljesen az én felfogásom szerint, de ugyanakkor megjegyezte, hogy a kormány részéről hiba volt a vasúti fuvart a szoba budapesti viszonylatban felemelni. A képviselő úr ez irányban is helytelenül informáltatott, mert a példaként említett viszonylatban a fuvar az utóbbi években nemcsak nem emeltetett, hanem ellenkezőleg: mérsékeltetett olyannyira, hogy amíg a magyar és külföldi eredetű áru után fizetendő fuvar közti diszparitás 1926 július 1-ig 168% volt, ez ma már csak 118%-ot tesz ki. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy a magasabb kalorikus értékű külföldi szén az említett vonalon tonnánként és kilométerenként valamivel több mint a kétszeresét fizeti fuvar címén annak, mint amit a csekélyebb fűtőértékű belföldi szén tonnánként és kilométerenként fizet. Valóban oly sérelem ez, amely segítségért kiált? Csakis akkor, ha összehasonlítjuk a külföldön, az ottani szénipar védelmére alkotott rendszabályokat az itteniekkel, nyerhetünk rendes képet arról, hogy a magyar kormány valóban túliment-e e tekintetben azon a mértéken, amely nemzetközi szempontból indokolható volna. E kérdés minden tárgyilagos vizsgálója csakis arra a következtetésre juthat, hogy saját érdekeink védelmében sokkal többet kellene tennünk, mint amennyit eddig tettünk és ha azokat a példákat követnék, amelyeket más államok mutatnak, voltaképpen messze túl kellene mennünk az eddigi mértéken. Állításomat alább néhány példával kívánom igazolni, nem hallgathatom el azonban azt, hogy nézetem szerint azt az álláspontot, amelyet Sándor Pál képviselő úr e kérdésben a széntermelőkkel szemben elfoglal, nyilván csak igen kevesen fogják magukévá tenni. Mindazok, akik a termelésben részt vesznek, egyetértenek abban, hogy csak azok a szénmennyiségek hasznosak az országra nézve, amelyek magában az országban termeltetnek. Talán nem lesz érdektelen, ha rámutatok arra, hogy a magyar bányamunkások szakszervezetének tízéves jubileuma alkalmából a múlt héten Budapesten tartott kongreszszuson, szinte ugyanabban az órában, amikor Sándor Pál a szénimport elleni rendszabályok szigorúsága miatt panaszkodott, a széntermelésben résztvevő munkásság érdekképviseletének elnöke megnyitó beszédében épp ellenkező értelemben emelt panaszt és a kongresszus oly határozati javaslatot hozott, amelynek második pontja felhívja a kormányt,hogy minden rendelkezésre álló eszközzel akadályozza meg a külföldi szén behozatalát.)) Hogy a külföldi szenek behozatalát különböző országok mily eltérően kezelik, arról az alábbiak nyújtanak némi — korántsem kimerítő — áttekintést. Magyarországon külföldi szén után 4 százalék forgalmi adó és 4 százalék vámkezelési illeték fizetendő. Megjegyzendő, hogy ez a mindössze 8 százalékot kitevő adó és illeték oly öszszeg után szedetik, amely a legtöbb esetben a szén számlázott értéke alatt marad. Ezzel szemben a magyar barnaszén 2 százalék forgalmi adót fizet a valóságos számlaérték után. Nagyjában tehát a különbözet a külföldi szén terhére 6 százalék, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy a magyar szén egy-egy kalóriája voltaképpen erősebben vagy — legtöbb esetben — legalább is ugyanannyira van megterhelve, mint a magasabb kalórikus értékű külföldi kőszén. A külföldi szén látszólagos hátrányára e címen mutatkozó legtöbb különbség — ha ezt a nem találó kifejezést használhatom — olyankárt fejez ki, amely csaknem nullával egyenlő. A valóságban tehát csak a fent már említett vasúti fuvarbeli diszparitás marad fenn. Ha ezzel szemben rámutatok arra, hogy rrománia egyedül vám címén 68 leit, egyéb címeken vámmal együtt mintegy 73 leit szed a külföldi szén minden métermázsája után, tehát a szén árának mintegy 120 százalékát, amivel elérte azt, hogy oda évek óta egyetlen kilogramm magyar szén sem juthat be, még csak szeneink természetes fogyasztóterületére (Bánát stb.) sem, hogy Csehszlovákia adók és illetékek címén oly összegeket szed, amelyek a magyar szén 20—25 százalékos adóztatásának felelnek meg és ezeken kívül a behozható menynyiséget oly alacsonyan kontingentálja, ami messze alatta marad a szabad behozatal mellett a Felvidéken elhelyezhető mennyiségnek, végül, hogy Jugoszlávia vám, illeték stb. címén 8,70 dinárt, tehát oly összeget szed métermázsánként, ami a szén árának kereken 50 százalékát teszi ki, akkor — úgy vélem — kellően bebizonyítottam, hogy Magyarország saját érdekeit, önmaga rovására, túlságosan kevéssé védte meg, mert hiszen az előbb említett rendszabályokon kívül voltaképpen semmi sem történt és határaink tájra nyitva állnak annyi külföldi szén behozatalára, amennyi a bányák közötti szabad versenyben egyáltalában behozható. « A magyar szenek áralakulását illetően a képviselő úr a következőket mondta. „A mi szenünk elérte békebeli árának több mint kétszeresét. A mai generáció több mint kétszer annyit fizet a szénért, mint amennyit űzetett 1913-ban. Ha hozzáteszem azt, amit rögtön bizonyítani is fogok, hogy úgy a német, mint az angol szén ma 27 százalékkal olcsóbb, mint békében volt, akkor azt hiszem oly képet vázoltam önök elé, amely horribilisnek mondható". Sándor Pál képviselő úr idézett kijelentésével szemben hiteles adatok alapján megállapíthatom, hogy a támadásának központjában álló tatabányai (tatai) szén átlagos eladási ára 1928-ban az 1913. évhez viszonyítva nem — mint ő mondta — több mint kétszeresére emelkedett, hanem az utolsó békeév árát átlagban csak 51,8 százalékkal haladta meg. A szénkereskedelemben köztudomásúlag nem lehet ugyanúgy eljárni, mint ahogy például a pék zsemlyéivel teheti. A vasúti fuvart, a fogyasztóképességet stb., minden egyes vevőnél külön figyelembe kell venni és az ár megszabása ehhez képest történik. Ezen a tényen, sajnos nem lehet változtatni és így nem juthatnánk helyes ítélethez, ha a képviselő úr példáját követve, én is egyes fogyasztói tételeket külön tárgyalnék. Ez okból csakis az átlagos ár szolgálhat irányadóul és ámbár ezen átlagárnak előbb kimutatott 51,8 százalékos emelkedését magam sem tekinthetem kívánatos jelenségnek, azonban „exorbitáns“ drágulásról mindazonáltal nem lehet szó, amikor — a helyes kalkuláció követelményeinek megfelelően — figyelembe kell vennünk, hogy a bányászatban felhasznált anyagok legnagyobb része ezen különbözetnél nagyobb mértékben drágult. Ne vegye senki az illető iparágak elleni vádaskodásnak, ha hivatkozom arra a tényre, hogy például a sodronykötelek ugyanezen időszak alatt 61.7 százalékkal, a kocsikenőcsök 104.5 százalékkal, a turbinaolaj 151.3 százalékkal, bizonyos robbanóanyagok 52,4 százalékkal drágultak. Ezzel azonban a drágulás tényezőinek fejezete még korántsincs lezárva. Míg az utolsó békeévben a bányászat némely munkáskategóriája még 12 órát dolgozott naponként, addig ma a munkaidő az egész vonalon napi 8 óra, ami akkor is, ha a munkabérek nem emeltettek volna, már egymagában a munkabér 33%-os emelkedésével volna egyértelmű. • Szakkörökben azonban ismeretes, hogy a béremelkedés nem — mint Sándor Pál mondta — 15%, hanem az egyes munkáskategóriák szerint 34,5—37% az utolsó békeévvel szemben. A béremelés és a munkaidő megrövidítése folytán az üzemet terhelő több kiadás pl. tatabányai üzemünk napszámosainál — egy munkaórára átszámítva — voltaképpen több mint tomnbi-ot tesz ki. A részemről összehasonlítás céljából ismertetendő külföldi szénárak könnyebb ellenőrizhetése végett utalok az «Aktiengesellschaft Reichskohlenverband Berlin» 1927/28. üzemévi jelentésére. Egyetlen pillantás ezen feltétlenül megbízhatónak és hitelesnek tekintendő évkönyvbe, mindenkit meggyőzhet arról, hogy Sándor Pál úrnak a külföldi szenet illetően is helytelen adatok állottak rendelkezésére. Az említett évi jelentés 10. oldalán foglalt adatok szerint az átlagos szénár aranymárkára átszámítva a következő volt: Német- Anglie- Francia- Belgtországban dán országban umban aranymárka 1913-ban 12.— 11.06 13.40 10.53 1928 májusban 16.87_11.95 17.68__ 16.99 a különbözet 4.87 0.89 4.28 6.46 százalékokban 40.05 _ 32. 61.4 Látható tehát ebből, amit egyébként már a Sándor Pál-féle interpelláció elolvasásakor mindenki csak nyelvbeillásnak tekinthetett, hogy a német és angol szénárak nem 27%-kal olcsóbbak, mint békében, hanem ellenkezőleg és a dolog természetéből folyóan kisebb-nagyobb mértékű emelkedést mutatnak. Hogy Angliában a fogyasztótól követelt ár nem emelkedett abban a mértékben, mint más országokban, az annak a közismert ténynek tulajdonítható, hogy az angol szénbányászatot a kormány évek óta évi tízmillió font sterlinggel támogatja, csakhogy az valamiképp fentarthassa magát. Ez az A budapesti értéktőzsde árfolyamjegyzései 1929 március 28 A részvények neve mellett zárójelben Jelezzük, hány darab egy kötés Kiűző Szélső záró zárlat árflam I Viktória .._ 1 —'—- P20 3‘20 Transdanubia I ——*— 3‘20 Bányák és téglagyárak 259 - Bauxit (IC) .. 2.950 262 - 260— 260 - Beocsini (23) - — - •— —— — Borsodi (50) .. —‘— — ■— 8— Sztlerinci (20) — *— 28-10 28 10 —*— Csepeli épít. .. —*— —*—-------203 - Tégla (10) _ ——— - — 40 50 Kohó (20) _ 40’80 42'90 42-70 —•— István .......—. —— •— —’— 28- 80 Drasche _______ -— 28'80 28'80 206 50 Magnezit (5)... 204'- 205-- 204— 34-30 Aszfalt ......... -1- 34 50 34 50 792-- Alt. kósz. (10) 785— 792'- 780 50 67'50 Kerámia .... — 68’— 68 — 3350 Nagybát. (20) -— 33‘50 33-50 5970 Salgótarjáni — 59*30 59*50 59*40 -------Újlaki ................. —’— —‘— —*— 144-50 Urikányi (10) 142*- 143’- 142’50 —Cyklop ------- —*— —*— —* — Könyvnyomdák 29'60 Athenaeum —29' 10 29 60 19"— Főv. nyomda —18‘— 18— 68"— Franklin ..... —— •— 68 — 28 - Globus ____ -•— 28-- 28’— Kunossy .— —*— —— — — Pallas (20) - —- — 16-50 Révai (50) .. ---16'50 16 50 — Rigler (50) .. —-*•— — — 24-80 Stefaneum (50) --- 27— 26 50 11 80 Vjlágüz. (50) 11 80 Vasművek, gépgyárak 29- - Bródi vág. (50) -’- 29’ 29— —•— Corvin (5) — —*— —*— — •— — *— Csáky ...____ —'— —*— — — 14 50 Gazd. e. (50) —'— 14*50 14*50 —’— Fábián ....... —*— —‘—-------265*— Fegyvergy. (5* —*— 265— 265* — 47*— Fémker............ —* — 47*— 47— —"— Frankl A. s fiai ——'— —•— 129-K Ganz-Dan. (5) —130'- 130* -90-- Gacz-vill. (5) 90-- 90* — Kistarcsai (5) —*— —*— — — Györffy W. —50* —*— —*— —— 12-30 Hofherr (50) - ----------------12'30 60-— Kaszab (20) _ —•— 60-— 60— Előzy Szélső záró zárlat i r I otam 15*80 Keimé (50) ... —-----------15*80 105-50 Láng (10)___ 103*- 104 - 103*50 —'— Lipták .............. —•— — — 5-40 Magy. ált. (50) 6*40 6‘50 6*40 70-- Magy. acél (10) 70‘- 70 10 — M.-belga (50) —’— — *— — — 290 - Lámpa (10) .. 288 - 290-- 287 50 Mérleggy. (20) —1950 19’50 12'— Chaudoir.... —•— 14'— 1380 5*— Vegyip. g. (50) —5*30 5*30 35*— Győri vagongy. —’— —*— 35— 11'70 Palágyi (50) - -'— 1F70 1170 94-60 Rima (10) .. 94 30 94’90 94-30 23-10 R. Kflhn. (20)---------- 23 10 23*10 -'— Rothman. (10) ——— —•— Schlick (10) .. —-•- —— 30-- Schuller (20) —— 30 30 30'30 13-70 Tendl.-Dit. (20) 13-70 13 80 13'70 27 50 Unitas autó 28'- 28— — • Vulkán (50) _ —*- 2-40 2 40 13-10 Wörner (20) _ 13' 10 131 Faipari vállalatok —*— Faipsker. (50) ——'— 5— —' — Dunanar. (50) ——* — — *— — Egyesült fa ... —— —*— — —— Fournir (50) .. —— •— — •— 20 50 Guttmann (20) — •— —•— 21 — — *— Hazai fa —•— —*— —— — Honi fa ....... —’— —*— — *— — *— Lionum (10) — —*— —*— — —*— Malomsoky •• ——— — •— —•— — *— Nemzeti fa .. — *— —*— —• — — N. Licht. (50) —----------—— 141 - óra (Zar.) (10) 138*50 149- 138-50 — Rézbány. (50) 7'40 7‘40 Szlavón. (100) — 27-50 Thék (20) .. 27'50 27*50 175-50 Un. Nas. (20) 175*— 175 50 175-— —*— Viktória (50) 5— 5— —— Zabolai ....... —’— —*— —*— Közlekedési vállalatok 7-20 Városi ZZZZ —7*20 7*20 — Búr ........- _ —— — ■_ 9*20 Délivasút .... — *— 9’30 9*20 F.teng (25) — •— 9— 9— 12*80 Levante 13 — 13* — 32-50 Miskolci —*- 33*20 33*20 53-20 Nova (20) _ 53'10 53*60 53*10 35 — Államvasut _ —*— 34 90 34'90 37*30 Tröszt____—37-20 37 20 Előző Szélső záró zárlat árfolyam Bankok 92-50 Ang.-Magy. (10) 92*50 92*70 92*50 -•66 Atantika (100)------—80*78 5*20 Bosnyák agrár —— 5*50 5*70 20"— Bpesti iparb. —— 20'— 20*— 21-50 Fabank (20) .. 21*- 22-- 21 — 81-60 Földhitel (10) 8 *40 81'90 81 -70 59 80 Hazai b. (20) —*— 59*90 59'90 31— Hermes (20) —*— 31 — 31 — 5-60 Horv. reszb. _ *— 5'50 5’50 15’*— Alt. Bank .... —*— — *—----------78 30 Magy. hit. (20) 78'- 78'20 78 20 228- - Ingatlanb. (10) — 225 - 225' -16— Magy.-cseh (50) —'— 16'— 16— 81-50 Forg. bk. (20) 8050 82’- 81*50 43-50 Magy. tszb.(20) 42*60 43 -Kér. hitb. (10) -*— 72*50 72’50 92-80 Leszám. b. (10) -*- 92*70 92'70 231-90 M. Nemz. B. 231*50 231*80 231-50 72‘- M.-olasz (20) 71*50 72— 20*— Merkúr (50) —*— 20-- 20--27*50 N. B. Tp. (10) —*— 27-50 27*50 46-80 Osztr Hite.. —*— — *— 46'80 11120 Ker. Bank (10) —*— 111— 111 — 19'80 Wiener Bank — 19*80 Takarékpénztárak 77-50 Belv. tp. (13) —*— 77*- 77-50 — Lipótvárosi . —*— —* — —— -•- Egyesült t. (20) —'■— —*— —— 92-— M. Alt. T. (10) -*— 93-- 93 — 93* — Orsz. Köz. (10) ------ 93 — 93— 201-- Hazai Első (5) —201-— 201- — 16-50 Törekvés (10) 16— 17— 16'50 Biztosítók 705*- Magy. B. (1) — 700— Fonciere (10) — *— —80— 60— ,L francia (10) —59"— 59— ------Jeg ..................... -*- -*- -■-65"— Pannónia (5) ——* — 65 — Malmok 31*— Back (20) _ 1 —*— 31*— 31 — — *— Bors.-misk. I — *— — — — * — 8 50 Concord. (50) 18*40 8*50 8*50 — Békéscsabai .. —— — — — 32*10 Első budapesti —*— — — 32*30 — — Tszm. gőzm. .. —— —■— 12-50 Gizella -------- —— 12-50 12*50 25*20 Hungária __ —— —•— 25' 10 Ahol nincs szám, abból 25 darab egy kötés A mai záróárfolyam pengőkben Előző Szélső téri zárlat ár I s Iiam Cukorgyárak 113-- Délcukor 113*— 113- — 133-40 Magy. cuk. „ 131*— 132-50 132* — 12*90 Georgia (50).. 13*10 13-20 13-— —*— Mezőhegy. (10) —■— —— — 20-- Stummer (10* 20 10 20 20 20 10 Élelmiszervállalatok — *— Fiumei rizs —51 — *— 180*— 180*— —*— Haltenyésztő ——•— —*— óceán (100).. -—--------16-— Püspöki bora. —16"— 16-— ------Villányi------------------------------—— Gáz- és villanyvállalatok —*— Ált. gáz (50) .. —"— —*— —— 1 IS* — Auer ............. — *— 114*— 114" — 107*10 Egyesül* izzó 107*20 107 60 107*20 29'— Vasm. VOL _ —30— 30— Olajgyárak 4*20 | Marosv. kőolaj I —*— —— •— 6 40 | Olaj (50)___|6 60 6 90 6'70 SSr- és szeszpapirok 141*20 Részv. a. (10) 140 60 Ml*- 140'50 ------Tem. szesz .. —'— —27 50 65*— Főv. sör ('20) ——*— 65* — 191*- Gschwindt (5) 190*- 190*50 —*— Kési éviek _ _ ——*— —•— — Királysor •'* —*— —•— 220*- Polgár (10) _ —*— 106*— Krausz-szesz —*— —*— — — Pannónia sor ——* — 37— 23 50 Temesv. sört - *— 23-— 23— Szállodák és gyógyfürdők 58— Égisz (íbj ~ 1 —— 58-- 58 — 11-50 Ligetsz. (10) _ 12— 12 20 12— —*— Schwarzer _ ——•— —*— — Lukács-fürdői —— •— TextUvállalatok 14'50 Gyapjúm. (50) — * - 14*60 14-60 — * — Kötött-szövött —— — *— —— 73— Goldberg (10) —*— —— 73'50 48-- Győri text(10) —— 48— 48— Előző Szélső záró zárlat árfolyam -*- Jaouard__—- 3250 32 50 88-50 Juta ..............* 88-50 88’50 5*— Karton (50) ... 4 80 5*— 4'80 —‘— Kender és len —•— —'— —*— 20*— Pamutip. (50) —- 20— 20— 42-70 Sz. kend. (20- 43'10 43 50 43*20 58-50 Óbudai ......... —*- 58'50 58-50 —— Óbud. 1927-ee — -— — Vegyipari vállalatok 21-90 Chinoin (20) _ 20*80 21 — 21 — 15 90 Danica ____ —•— 15*90 15'90 123*— Diana (10) .. - 124— 124— — Spódium (20) —*— —*— —*— 18- Flóra (50) .. -*— 18-10 18*10 52-50 Műtrágya (21) 52-70 53- 52 *70 75 - Kel. Mur. (10) —*— 75*— 75— — Klein Fia (50) —— — •— — — *— Klotild (20) .. —•— 22 30 22*30 201 •— Szikra a(5) 1 ------ 200 20 200— 20— Török --------- —*— 20— 20— 20 50 Wander (50) —20 30 20 30 Vegyes 5-10 Béni (20) 5*20 5*20 —*— Győri bőr — — *— — *— —— 45*40 Brassói____ 44*60 45*30 45'20 — *— Dorogi ..... —*— —•— —•— —— Duna sertésh. —*— — — — —*— Betűöntőde (10) —*— ——■— 5650 M. papir (20) — —•— — ■— ------Fert. és Guig. 37'50 Hangya Ipar _ —*— 37*50 37'50 — M.ném. m.(25) — — *— őstermelő (20) —*— —•— —•— 62-- Gummi (10) _ —*— 60*70 60 50 37-40 Vasúti forg. 37 40 37*50 37'40 16-50 Telefon 16 60 16 80 16'70 — •— Zagozan (50) —*— 11 — 11 — 78-50 Nemz. Gépk. 78*50 78'70 78 50 Fizetési napi az összes értékekre április 9 13