Ujság, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
SZERDA, 1929 ÁPRILIS 3 ÚJSÁG Három revolveres bandita példátlanul vakmerő rablómerényletet követett el délben egy Horánszky utcai lakásban Kirabolták özvegy Ormay Mórnét — Húszezer pengő készpénzt vittek el a magánosan élő úriasszonytól — Revolverrel tartotta sakkban a három bandita Ormaynét és házvezetőnőjét. A rablóknak ismerniök kellett a lakást és a szokásokat . A pénzen kívül nem vittek el mást ♦ Az egész detektívtestületet mozgósították az amerikai stilü rablás tetteseinek nyomozására Páratlan vakmerőséggel végrehajtott, amerikai stilü, revolveres rablótámadás történt kedden délben a Horánszky utcában. A budapesti bűnkrónikában évtizedek óta nem fordult elő hasonló bűncselekmény. Fényes nappal egy bérház első emeletén lakó özvegyasszonyhoz beállított három ember. Az úriasszonyt és házvezetőnőjét revolverekkel megfélemlítették, mozdulatlanságra kényszerítették és azután kifosztották a pénzszekrényt. A személyleíráson kívül egyelőre semilyen nyom nem áll a hatóságok rendelkezésére, azonban a nyomozás óriási apparátussal indult meg és minden remény megvan arra, hogy a páratlan gaztett tettesei kézrekerüljenek. Az özvegy háztulajdonosnő és házvezetőnője A Horánszky-utca 27. számú ház a József■tca sarkán van. A kapubejárat a Horánszky- utcában van, a front nagy része azonban a Jóssef-utca felé esik. A ház tulajdonosa özvegy Ormay Mátné, a neves pesti kesztyűgyáros özvegye. Az özvegy leánynevén Fillér Paula, a nővére a már szintén elhunyt Tiller Mór egyenruhaszabónak, az egykori san-marinói konzulnak. A bérház az özvegyasszony tulajdona. Ormay Mór 1927-ben halt meg és azóta az özvegy visszavonultan élt a hároraszbás lakásban. Régi házvezetőnője, özv. Steiner Gusztávné, volt csak mellette. Cselédséget nem tartott, a nagyobb takarításkor bejárónőt fogadott, a kisebb háztartási munkálatokat az özvegy és a házvezetőnő látták el. Ebédet és vacsorát egy közeli vendéglőből hozattak. Otthon csak teát, vagy ilyesmit főztek. A háromemeletes házban az üzlethelyiségeket beleértve, huszonkét lakó van. Az első emelet két lakása közül az egyiket foglalta el a háztulajdonosnő. Sí lakás ajtaja a lépcsőházból nyílik. Az elő szoba után következik az ebédlő, majd a hálószoba és végül a szalon, amelyből a fürdőszoba is nyílik. A szalon Ormay halála óta le volt zárva. Azóta a fürdőszobában a konyhán keresztül járnak. Húszezer pengő a háznál Ormayné a befolyt házbért az utóbbi időben nem tette takarékba. Készpénzben tartotta a Wertheim-szekrényben, mert éppen most tárgyalt férje és a saját síremlékének felállításáról és a pénzt azért tartogatta, hogy a síremlék árát azonnal kifizethesse. Körülbelül 20.000 pengőt gyűjtött össze erre a célra. Száz- és ötvenpengős bankjegyekben egy bőrtárcába tette a pénzt a trezorba. 51 pénzt mindig óvatosan kezelte. Soha nem nyúlt hozzá, ha idegen tartózkodott a lakásban. Úgy látszik azonban, valakinek mégis tudnia kellett arról, hogy az özvegy nagyobb öszszegű készpénzt tart otthon. Ugyancsak nagyon jól tudott valaki az özvegy minden körülményéről és szokásáról. Vagy a rablótámadás tetteseinek egyike volt ez, aki sok mindent tudott vagy pedig a felbujtó. Ormayné a rablótámadás lefolyását az Újság munkatársának így mondotta el: Ormayné elmondja a rablótámadás történetét . Ma délben háromnegyed tizenkettőkor csengettek az előszobában. Az urikülsejű fiatalembert régi házvezetőnőm, özvegy Steinerné engedte be. A fiatalember azzal jött, hogy a már egy esztendeje üresen álló bolt a helyiség bérlete felől érdeklődjön. — A jómodorú, jólöltözött fiatalembert az ebédlőben fogadtam. Kérdésemre azt mondotta, hogy fűszerüzletet vagy kávémérést akarna nyitni. Érdeklődött, hogy mennyi a házbér, kell-e valamit javítani a helyiségben stb. Feltűnt, hogy a tárgyalást, amely egyébként is csak néhány percig tarthatott, a fiatalember vontatottan és lassan folytatta. Akkor azonban még nem gondolhattam arra, hogy az időt akarja húzni és nem tulajdonítottam ennek nagyobb fontosságot Beszélgetés közben újból csengetés hallatszott. Steinerné kiment, majd bejött azzal, hogy két ember van itt, akik az üzlethelyiség iránt érdeklődnek. Azt üzentem nekik, hogy várjanak, amig a tárgyalást ezzel az úrral befejezem. — Steinerné kiment az előszobába, s azt válaszolta a két embernek, hogy várjanak, amig én a tárgyalást befejezem. Még meg is kérdezte tőlük, hogy milyen üzletet akarnak nyitni. Azt válaszolták: kávémérést. — Steinerné az előszobában hagyta őket, bejött a szobába és mondotta, hogy két ember van kint, akik kávémérés céljára akarják kibérelni az üzlethelyiséget. Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón és még mielőtt válaszolhattam volna, kinyílt az ajtó és a két ember belépett. Megvillan három revolver csöve A fiatalember, aki az asztalnál ült, felemelkedett. Én természetesen semmire sem gondolhattam, amikor egyszerre mind a három kezében megvillant a revolver és reám meg özvegy Steinernére fogták. — Elő a pénzt! — kiáltottak rám. — A meglepetéstől és ijedtségtől szinte fó bálvánnyá meredtem és néhány másodpercig tartott, amíg valamennyire összeszedtem magamat. — Mi nagyon szegények vagyunk, nincs pénzünk, és idejöttünk pénzért, mert itt van, — kedélyeskdett az egyik. — Ez a kedélyeskedés egy csöppet sem volt megnyugtató, mert az arcukról látszott, hogy mindenre el vannak szánva. Ez a néhány másodperc azonban elég volt ahhoz, hogy hirtelen átgondoljam a helyzetet és láttam, hogy életemet csak úgy menthetem meg, ha pénzt adok nekik. — Nincsen pénzem — mondottam nekik —, az ebédlő fiókjában van 75 pengő. Ez a havi kosztpénzem. Ha akarják, ezt elvihetik. Több pénz nincs itthon. — Ez kevés az üdvösséghez — mondotta az egyik durva kacagással —, nekünk sok pénz kell! Pénz, ékszer és minden, ami van! Hol vannak a kasszakulcsok? — Mondom maguknak, hogy nincs pénzem, nem tartok itthon pénzt. — Velünk hiába okoskodik, csak még több kára lesz! Fia nem adja ide, majd megkeressük! szekrényében volt. A rablók keresgélés közben mindent kihajigáltak a szekrényből. Csodálatosképpen, a kulcsot nem tudták megtalálni. Valahogy úgy a ruhák közé keveredett, hogy a koppanását se lehetett hallani. " — Amikor a hálószobával végeztek, feltörték a szalon ajtaját. A szalon férjem halála óta le volt zárva. Azóta senki oda be nem tette a lábát. Kegyeletes érzésemre hivatkozva, könyörögtem az előttünk álló rablónak, hogy a szalont ne bántsák, ott nincs semmi. Nem használt a könyörgés semmit. A rablók a szalonbútorokat össze-vissza törték. A vitrin üvege csörömpölve hullott a földre. Egyszerre diadalmas kiáltás hallatszott: — Megvan a kulcs! 14 vitrin rejtekfiókban volt eldugva a kasszakulcs másolata. Több mint tíz éve hevert itt a kulcs használatlanul. Ahogy a vitrin polcait összevissza tördösték, ráakadtak a rejtek fiókra és a kulcsra. Az egyik rabló szemtelen gúnyos udvariassággal meghajolt előttem és felém nyújtotta a kulcsot: Kirabolják a kasszát — Parancsoljon nagyságos asszonyom! Itt van a kulcs! Nyissa ki a kasszát! Nézze, mi nem vagyunk rossz emberek, mi csak szegények vagyunk. Nekünk csak pénz kell. — Habozásra sem volt időm, amikor a másik rabló a halántékomhoz nyomta a revolvercsövét és durván rámkiáltott: — Nyissa ki! — Nem tehettem mást, kinyitottam a kassza ajtaját. A trezorban feküdt a tárca a pénzzel. Mintegy 20.000 pengő volt száz- és ötvenpengős bankjegyekben. Az egyik rögtön fölmarkolta és zsebrevágta. Amikor mindez megvolt, ismét kedélyesen és tréfálkozva mondták, hogy a saját biztonságuk megkívánta, hogy bizonyos óvintézkedéseket tegyenek. — Mi most elmegyünk — mondották —, de a társaink a lépcsőházban vannak még. Ne mozduljanak, ne kiabáljanak, ne menjenek az ablakhoz, mert a lépcsőházban bomba van, megbízható társunk áll mellette és ha csak a legkisebb lárma lesz, a bomba felrobban és az egész ház elpusztul. Eltorlaszolják egy sarokba Ormaynét — Az egyik rabló erre a hálószoba feltört Összetörik az egész bútorzatot— Kettő ezalatt ekkor bement a hálószobába, míg a harmadik mellettünk maradt és folyton nekünk tartotta a revolvert. A hálószobából recsegés-ropogás hallatszott. A gazemberek feltörték a szekrényeket. A Wertheim-szekrény kulcsa a hálószoba Aki nemcsak avval törődik, hogy fogai gondosan ápoltaknak látszassanak, hanem súlyt helyez a száj és a fogak tökéletes higiéniájára is,az használja az ODOL fogpépet és az ODOL szájvizet.. Kiszabadítják az asszonyokat Schusser József hentes és mészáros, akinek a József utcában Ormayné ablakaival szemben van az üzlete, délben egy órakor bezárta a boltot és haza készült ebédelni. Észrevette, hogy Ormayné és házvezetőnője az ablaknál állnak és valami furcsa módon integetnek felé. A két nő rémült arcáról rögtön látta, hogy valami nincs rendjén és fölment a lakásba, így szabadult meg a két asszony a borzalmas helyzetből. A rablómerényletről telefonon értesítették azonnal a főkapitányságot. Dorning főkapitányhelyettes intézkedésére azonnal rendőri bizottság szállt ki a Horánszky utcai lakásba. Vogl József dr. rendőrkapitány és Angyal László detektivfőfelügyelő mentek ki detektivekkel és daktiloszkópusokkal. Azonnal megkezdték a nyomozást. A rablóknak volt gondjuk arra, hogy az összes ujjlenyomatokat eltüntessék. Csak azon a szekrényen voltak ujjnyomok, amellyel a két asszonyt a sarokba szorították. Mikor azonban a két asszony kiszabadította magát és a barikádot eltolta, az ő ujjlenyomataik is a szekrényen maradtak s az ujjnyomok úgy összekeveredtek, hogy a nyomozás szempontjából teljesen hasznavehetetlenek. Személyleirás a rablókról özvegy Ormayné és Steinerné a rablómerénylőkről a következő személyleirást adták: Aki először jött a lakásba, harminc év körüli fiatalember. Keresztény kinézésű, hivatalnok, vagy jobb iparos benyomását keltette. Mintegy 175 centiméter magas, nyúlánk,feketeszemű, borotvált. Hosszú fekete télikabát volt rajta. A másik 26—28 év körüli iparos külsejű, mintegy 165 centiméter magas, pattanásos arcú ,sárgabarnás felöltőt viselt. A harmadik harminc év körüli zsidó kinézésű, körülbelül 170 magas, borotvált, arcú és gyors beszédű. Szürke felöltő volt rajta. 5 ajtószekrényét kezdte huzigálni. A másik is odament segíteni és a szekrényt úgy állították az egyik sarokhoz keresztbe, hogy mögötte egy kis hely maradt. Ide beállították özvegy Steinernét, majd az egyik rabló gúnyos mosollyal karját nyújtotta felém, belémkarolt és szintén odavezetett a sarokba. A szekrénnyel egész eltorlaszolták a kijárást és mi ott maradtunk a sarokban. — Lélekzetet visszafojtva álltunk a sarokban Steinernével hosszabb ideig. A rablók lépései már nem hallatszottak, amikor nagy nehezen arrébb toltuk a szekrényt és előbujtunk. Lármát csapni még mindig nem mertünk. Az ablakon azonban kileselkedtünk és megláttuk a szemben lévő hentest, aki régi ismerősünk. Annak intettünk, az feljött és azután értesítettük a rendőrséget. Csak a helyszínnel ismerős lehet a tettes A két asszonyt a helyszíni szemle befejezése után Vogl kapitány a főkapitányságon hallgatta ki. Órák hosszáig tartottak a kihallgatások és a legkisebb jelentéktelennek látszó részletet is jegyzőkönyvbe foglalták. Kétségtelen, hogy a rablótámadást a helyszínnel ismerős ember követte el, vagy inszcénálta. Vagy a három ember közül volt valaki, aki pontosan informálva volt arról, hogy kiket talál a lakásban, mi módon lehet legkönnyebben bejutni, hogy Ormayné készpénzt tart otthon és a Wertheim-kasszába zárta. Lehet, hogy mindezt egy negyedik tudta, aki azért nem mert személyesen résztvenni a rablásban, mert esetleg felismerték volna és három cinkosát pontosan informálta mindenről. Hogy a tettesek körmönfont és notórius gazemberek, azt kétségtelenül bizonyítja az, hogy egyetlen egy ékszerdarabot, vagy ruhadarabot nem vittek el. Csakis a készpénzt, amely nem lehet áruló. Pedig a vitrinben talált ékszerek értéke jóval több, mint az elrabolt 20.000 pengő. A ékszerekhez azonban hozzá sem nyúltak. Éjszakai razzia :A tettesek személyleírását a rendőrség azonnal közölte az összes autógarázsokkal és a határrendőrségekkel. Igen megnehezíti a nyomozást, hogy a tetteseket a házbeliek közül senki se látta se jönni, se menni. A kora esti órákban az egész detektívtestületet mozgósították. A detektívek az egész városban és a perifériákon razziáztak a késő éjszakai órákig, hogy a rablómerénylet tetteseiről valamit megtudjanak.