Ujság, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

SZERDA, 1929 ÁPRILIS 3 ÚJSÁG Három revolveres bandita példátlanul vakmerő rablómerényletet követett el délben egy Horánszky­ utcai lakásban Kirabolták özvegy Ormay Mórnét — Húszezer pengő készpénzt vittek el a magánosan élő úriasszonytól — Revolverrel tartotta sakkban a három bandita Ormaynét és házvezetőnőjét. A rablóknak ismerniök kellett a lakást és a szokásokat . A pénzen kívül nem vittek el mást ♦ Az egész detektívtestü­letet mozgósították az amerikai stilü rablás tetteseinek nyomozására Páratlan vakmerőséggel végrehajtott, ame­rikai stilü, revolveres rablótámadás történt kedden délben a Horánszky­ utcában. A buda­pesti bűnkrónikában évtizedek óta nem for­dult elő hasonló bűncselekmény. Fényes nap­pal egy bérház első emeletén lakó özvegy­asszonyhoz beállított három ember. Az úri­­asszonyt és házvezetőnőjét revolverekkel meg­félemlítették, mozdulatlanságra kény­szerítették és azután kifosztották a pénzszekrényt. A személyleíráson kívül egyelőre semilyen nyom nem áll a hatóságok rendelkezésére, azonban a nyomozás óriási apparátussal indult meg és minden remény megvan arra, hogy a páratlan gaztett tettesei kézrekerüljenek. Az özvegy háztulajdo­nosnő és házvezetőnője A Horánszky-utca 27. számú ház a József­­■tca sarkán van. A kapubejárat a Horánszky- utcában van, a front nagy része azonban a Jó­­­ssef-utca felé esik. A ház tulajdonosa özvegy Ormay Mátné, a neves pesti kesztyűgyáros öz­vegye. Az özvegy leánynevén Fillér Paula, a nővére a már szintén elhunyt Tiller Mór egyenruhaszabónak, az egykori san-marinói konzulnak. A bérház az özvegyasszony tulaj­dona. Ormay Mór 1927-ben halt meg és azóta az özvegy visszavonultan élt a hárora­­sz­­bás lakásban. Régi házvezetőnője, özv. Steiner Gusztávné, volt csak mellette. Cselédséget nem tartott, a nagyobb takarításkor bejárónőt fogadott, a kisebb háztartási munkálatokat az özvegy és a házvezetőnő látták el. Ebédet és vacsorát egy közeli vendéglőből hozattak. Otthon csak teát, vagy ilyesmit főztek. A háromemeletes házban az üzlethelyisé­geket beleértve, huszonkét lakó van. Az első emelet két lakása közül az egyi­ket foglalta el a háztulajdonosnő. Sí lakás ajtaja a lépcsőházból nyílik. Az elő szoba után következik az ebédlő, majd a háló­szoba és végül a szalon, amelyből a fürdő­szoba is nyílik. A szalon Ormay halála óta le volt zárva. Azóta a fürdőszobában a konyhán keresztül járnak. Húszezer pengő a háznál Ormayné a befolyt házbért az utóbbi idő­ben nem tette takarékba. Készpénzben tartotta a Wertheim-szekrényben, mert éppen most tárgyalt férje és a saját síremlékének felállí­tásáról és a pénzt azért tartogatta, hogy a sír­emlék árát azonnal kifizethesse. Körülbelül 20.000 pengőt gyűjtött össze erre a célra. Száz- és ötvenpengős bank­jegyekben egy bőrtárcába tette a pénzt a trezorba. 51 pénzt mindig óvatosan kezelte. Soha nem nyúlt hozzá, ha idegen tartózkodott a lakás­ban. Úgy látszik azonban, valakinek mégis tud­nia kellett arról, hogy az özvegy nagyobb ösz­­szegű készpénzt tart otthon. Ugyancsak na­gyon jól tudott valaki az özvegy minden kö­rülményéről és szokásáról. Vagy a rablótámadás tetteseinek egyike volt ez, aki sok mindent tudott vagy pedig a felbujtó. Ormayné a rablótámadás lefolyását az Újság munkatársának így mondotta el: Ormayné elmondja a rablótámadás törté­­netét . Ma délben háromnegyed tizenkettőkor csengettek az előszobában. Az urikülsejű fiatalembert régi házvezetőnőm, özvegy Stei­­nerné engedte be. A fiatalember azzal jött, hogy a már egy esztendeje üresen álló bolt a helyiség bérlete felől érdeklődjön. — A jómodorú, jólöltözött fiatalembert az ebédlőben fogadtam. Kérdésemre azt mon­dotta, hogy fűszerüzletet vagy kávémérést akarna nyitni. Érdeklődött, hogy mennyi a házbér, kell-e valamit javítani a helyiség­ben stb. Feltűnt, hogy a tárgyalást, amely egyéb­ként is csak néhány percig tarthatott, a fiatalember vontatottan és lassan foly­tatta. Akkor azonban m­ég nem gondol­hattam arra, hogy az időt akarja húzni és nem tulajdonítottam ennek nagyobb fontosságot Beszélgetés közben újból csengetés hallat­szott. Steinerné kiment, majd bejött azzal, hogy két ember van itt, akik az üzlethelyiség iránt érdeklődnek. Azt üzentem nekik, hogy várjanak, amig a tárgyalást ezzel az úrral be­fejezem. — Steinerné kiment az előszobába, s azt válaszolta a két embernek, hogy várjanak, amig én a tárgyalást befejezem. Még meg is kérdezte tőlük, hogy milyen üzletet akarnak nyitni. Azt válaszolták: kávémérést. — Steinerné az előszobában hagyta őket, bejött a szobába és mondotta, hogy két em­ber van kint, akik kávémérés céljára akarják kibérelni az üzlethelyiséget. Ebben a pillanat­ban kopogtak az ajtón és még mielőtt vála­szolhattam volna, kinyílt az ajtó és a két em­ber belépett. Megvillan három revolver csöve A fiatalember, aki az asztalnál ült, fel­emelkedett. Én természetesen semmire sem gondolhattam, amikor egy­szerre mind a három kezében megvillant a revolver és reám meg özvegy Steiner­­nére fogták. — Elő a pénzt! — kiáltottak rám. — A meglepetéstől és ijedtségtől szinte fó bálvánnyá meredtem és néhány másodpercig tartott, amíg valamennyire összeszedtem ma­gamat. — Mi nagyon szegények vagyunk, nincs pénzünk, és idejöttünk pénzért, mert itt van, — kedélyeskd­ett az egyik. — Ez a kedélyeskedés egy csöppet sem volt megnyugtató, mert az arcukról látszott, hogy mindenre el vannak szánva. Ez a né­hány másodperc azonban elég volt ahhoz, hogy hirtelen átgondoljam a helyzetet és lát­tam, hogy életemet csak úgy menthetem meg, ha pénzt adok nekik. — Nincsen pénzem — mondottam nekik —, az ebédlő fiókjában van 75 pengő. Ez a havi kosztpénzem. Ha akarják, ezt elvihetik. Több pénz nincs itthon. — Ez kevés az üdvösséghez — mondotta az egyik durva kacagással —, nekünk sok pénz kell! Pénz, ékszer és minden, ami van! Hol vannak a kasszakulcsok? — Mondom maguknak, hogy nincs pén­zem, nem tartok itthon pénzt. — Velünk hiába okoskodik, csak még több kára lesz! Fia nem adja ide, majd meg­keressük! szekrényében volt. A rablók keresgélés köz­ben mindent kihajigáltak a szekrényből. Cso­dálatosképpen, a kulcsot nem tudták megta­lálni. Valahogy úgy a ruhák közé keveredett, hogy a koppanását se lehetett hallani. " — Amikor a hálószobával végeztek, feltör­ték a szalon ajtaját. A szalon férjem halála óta le volt zárva. Azóta senki oda be nem tette a lábát. Kegyeletes érzésemre hivatkozva, könyö­rögtem az előttünk­­ álló rablónak, hogy a szalont ne bántsák, ott nincs semmi. Nem használt a könyörgés semmit. A rablók a szalonbútorokat össze-vissza törték. A vit­rin üvege csörömpölve hullott a földre. Egy­szerre diadalmas kiáltás hallatszott: — Megvan a kulcs! 14 vitrin rejtekfiókban volt eldugva a kasszakulcs másolata. Több mint tíz éve he­vert itt a kulcs használatlanul. Ahogy a vitrin polcait összevissza tördösték, ráakadtak a rejtek fiókra és a kulcsra. Az egyik rabló szemtelen gúnyos udvariassággal meghajolt előttem és felém nyújtotta a kulcsot:­­ Kirabolják a kasszát — Parancsoljon nagyságos asszonyom! Itt van a kulcs! Nyissa ki a kasszát! Nézze, mi nem vagyunk rossz emberek, mi csak szegé­nyek vagyunk. Nekünk csak pénz kell. — Habozásra sem volt időm, amikor a másik rabló a halántékomhoz nyomta a revolvercsövét és durván rámkiáltott: — Nyissa ki! — Nem tehettem mást, kinyitottam a kassza ajtaját. A trezorban feküdt a tárca a pénzzel. Mintegy­ 20.000 pengő volt száz- és ötvenpengős bankjegyekben. Az egyik rögtön fölmarkolta és zsebrevágta.­­ Amikor mindez megvolt, ismét kedé­lyesen és tréfálkozva mondták, hogy a saját biztonságuk megkívánta, hogy bizonyos óvin­tézkedéseket tegyenek. — Mi most elmegyünk — mondották —, de a társaink a lépcsőházban vannak még. Ne mozduljanak, ne kiabáljanak, ne menjenek az ablakhoz, mert a lépcsőházban bomba van, megbízható társunk áll mellette és ha csak a legkisebb lárma lesz, a bomba felrobban és az egész ház elpusztul. Eltorlaszolják egy sarokba Ormaynét — Az egyik rabló erre a hálószoba feltört Összetörik az egész bútorzatot­­— Kettő ezalatt ekkor bement a háló­szobába, míg a harmadik mellettünk m­aradt és folyton nekünk tartotta a revolvert. A hálószobából recsegés-ropogás hallat­szott. A gazemberek feltörték a szekré­nyeket. A Wertheim-szekrény kulcsa a hálószoba Aki nemcsak avval törődik, hogy fogai gondosan ápoltaknak látszassanak, ha­­nem súlyt helyez a száj és a fogak töké­letes higiéniájára is,az használja az ODOL fogpépet és az ODOL szájvizet.. Kiszabadít­j­ák az asszonyokat Schusser József hentes és mészáros, aki­nek a József­ utcában Ormayné ablakaival szemben van az üzlete, délben egy órakor be­zárta a boltot és haza készült ebédelni. Észrevette, hogy Ormayné és házvezető­­­­nője az ablaknál állnak és valami furcsa módon integetnek felé. A két nő rémült arcáról rögtön látta, hogy valami nincs rendjén és fölment a lakásba, így szaba­dult meg a két asszony a borzalmas hely­zetből. A­ rablóm­erény­letről telefonon értesítették azonnal a főkapitányságot. Dorning főkapi­tányhelyettes intézkedésére azonnal rendőri bizottság szállt ki a Horánszky­ utcai lakásba. Vogl József dr. rendőrkapitány és Angyal László detektivfőfelügyelő mentek ki detek­­tivekkel és daktiloszkópusokkal. Azonnal megkezdték a nyomozást. A rablóknak volt gondjuk arra, hogy az összes ujjlenyomatokat eltüntessék. Csak azon a szekrényen voltak ujjnyomok, amellyel a két asszonyt a sarokba szorí­tották. Mikor azonban a két asszony kiszabadította magát és a barikádot eltolta, az ő ujjlenyo­mataik is a szekrényen maradtak s az ujjnyo­mok úgy összekeveredtek, hogy a nyomozás szempontjából teljesen hasznavehetetlenek. Személyleirás a rablókról özvegy Ormayné és Steinerné a rabló­merénylőkről a következő személyleirást adták: Aki először jött a lakásba, harminc év kö­rüli fiatalember. Keresztény kinézésű, hiva­talnok, vagy jobb iparos benyomását keltette. Mintegy 175 centiméter magas, nyúlánk,­­feketeszemű, borotvált. Hosszú fekete télikabát volt rajta. A másik 26—28 év körüli iparos külsejű, mintegy 165 centiméter magas, pat­tanásos arcú ,sárgabarnás felöltőt viselt. A har­madik harminc év körüli zsidó kinézésű, kö­rülbelül 170 magas, borotvált, arcú és gyors beszédű. Szürke felöltő volt rajta. 5 ajtószekrényét kezdte huzigálni. A másik is odament segíteni és a szekrényt úgy állították az egyik sarokhoz keresztbe, hogy mögötte egy kis hely maradt. Ide beállították özvegy Steinernét, majd az egyik rabló gúnyos mo­sollyal karját nyújtotta felém, belémkarolt és szintén odavezetett a sarokba. A szekrénnyel egész eltorlaszolták a kijá­rást és mi ott maradtunk a sarokban. — Lélekzetet visszafojtva álltunk a sarok­ban Steinernével hosszabb ideig. A rablók lé­pései már nem hallatszottak, amikor nagy nehezen arrébb toltuk a szekrényt és előbuj­­tunk. Lármát csapni még mindig nem mer­tünk. Az ablakon azonban kileselkedtünk és megláttuk a szemben lévő hentest, aki régi is­merősünk. Annak intettünk, az feljött és az­után értesítettük a rendőrséget. Csak a helyszínnel ismerős lehet a tettes A két asszonyt a helyszíni szemle befeje­zése után Vogl kapitány a főkapitányságon hallgatta ki. Órák hosszáig tartottak a kihall­gatások és a legkisebb jelentéktelennek látszó részletet is jegyzőkönyvbe foglalták. Kétségtelen, hogy a rablótámadást a helyszínnel ismerős ember követte el, vagy inszcénálta. Vagy a három ember közül volt valaki, aki pontosan informálva volt arról, hogy kiket talál a lakásban, mi módon lehet legkönnyeb­ben bejutni, hogy Ormayné készpénzt tart ott­hon és a Wertheim-kasszába zárta. Lehet, hogy mindezt egy negyedik tudta, aki azért nem mert személyesen résztvenni a rablás­ban, mert esetleg felismerték volna és három cinkosát pontosan informálta mindenről. Hogy a tettesek körmönfont és notórius gaz­emberek, azt kétségtelenül bizonyítja az, hogy egyetlen egy ékszerdarabot, vagy ruha­darabot nem vittek el. Csakis a kész­pénzt, amely nem lehet áruló. Pedig a vitrinben talált ékszerek értéke jóval több, mint az elrabolt 20.000 pengő. A éksze­rekhez azonban hozzá sem nyúltak. Éjszakai razzia :A tettesek személyleírását a rendőrség azonnal közölte az összes autógarázsokkal és a határrendőrségekkel. Igen megnehezíti a nyomozást, hogy a tetteseket a házbeliek kö­zül senki se látta se jönni, se menni. A kora esti órákban az egész detektívtestületet moz­­gósították. A detektívek az egész városban és a perifériákon razziáztak a késő éjszakai órákig, hogy a rablómerénylet tetteseiről va­lamit megtudjanak.

Next