Ujság, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-13 / 83. szám

6 A könnyelműség emlékezése Ezekben az első langyos napokban a Belvárosnak is különös világítása és levegője van, a keskeny és elegáns ut­­cák újfajta parfümmel telnek el, nagyi városi és egyéni eleganciája van a ta­­vaszi Váci utcának. A tavaszi, nagyi városi és egyéni eleganciájú Vácii utcán egy rövid séta elég arra, hogy három olyan üzletet számoljunk meg, amely megunta a földi küzdelmet, régi kiárul és becsuk. A Dorottya utcán is becsuk egy uridivatiüzlet. S a Belváros kisebb mellékutcáiban is csuknak uri divatüzletek. Pesten, a jól öltözködő férfiak fővárosában, amely híres volt arról, hogy London után vezet a férfit divatban, ahol a miniszteri segédfogal­mazó feltétlenül elegánsabban öltözkö­­dött, mint Franciaországban egy mii­niszter. Pesten a sok rosszmenetelű üzlet között egyike a legrosszabb me­­netelű üzletágnak ezen a tavaszon az uridivat. Isten tudja, mi bajuk ez idén az uraknak. Megkomolyodtak. Nem könnyelműek többé. Nem tekintik virtusnak azt, hogy tartozzanak az in­ gesnek. A finom és divatos oxfordi inganyag ott suhog a kirakatokban, senki nem szédül utána. Páraszint skálájú nyakkendők hiába kínálják magukat, mi van az urakkal ebben a szezonban? Hová lett a — még tavaly is — könnyelmű gavallér, aki egy nadrág­­tartót vásárolni tért be belvárosi ingei­séhez s égszínkék selyempizsamával, egy tucat nyersselyem inggel és ujsza­­bású frakkmellénnyel távozott? Hol a gavallér, aki tudatosan „bedőlt" min­­den tavasszal, azzal a jellemző tavaszi részegséggel, amit az uridivatszakma biztos tételnek állíthatott be tavaszi mérlegébe? Hol kallódik a hitelre és részletre tobzódó jogászgyerek, az óvatosiduhaj minisztériumi zsurfiu, a „karrierje érdekében“ naponta inget cserélő kezdő ügyvéd s a gentryi fiu, aki tizenkét pár szarvasbőrkesztyűn alul nem adta, ha már egyszer betért a kesztyűséhez? Az egész régi, kedves, könnyelmű gavalléngaléria, amely soha nem fizetett, részletre és hitelre vásárolt s amelynek könnyelműségén, részletein és hitelén valamikor a híres pesti uridivatszakma felgazdagodott? Micsoda komolyság, uraim! Miféle szürke tavasz ez! Mit és kit lamentál­­junk el jobban: egy üzletágat, amely, a többi között, maga is csendesen csus­kogatni kezd, vagy a kuncsaftokat, akik igy megkomolyodtak s nem vág* ják parádéba magukat ezen a tavas­szon? ... Az embernek kedve kerekedik a régi könnyelműséget dicsérni, amely oly szolid volt e meggondolt nyomon­hoz képest! Hol a jogászgyerek, az elegáns hivatalnok, a zsurbankfiú könnyelműsége? Hol az a hitelrel­élés, ami privilégiuma volt mindig az ifjúságnak, mert a jövő szolid hit­el képessége állott mögötte? Ki érzi még virtusnak a szabószámlát ebben a vá­­rosban? A jogászfiúnak békében se volt pénze, ahogy ma sincs, de békéi­ben megvolt a jövőjében bizakodó könnyelműsége, a hivatás és karrier ígérete, ami ma beváltva valóságra se ér annyit, mint ézt akkor ígéretnek. Valami kényszeredett hitelből hiszen lehetnénk könnyelműek ma is; a ked­­vünk múlt el, a könnyelmű kedvünk, nemcsak a hitelünk. A könnyelműség is valami rekvize fúrna már a múltnak. Ki olyan bizal­kodó még ebben a városban, hogy kedve lenne könnyelműnek lenni. Ko­­molyak vagyunk. Okosak vagyunk. Szolidak vagyunk. Szegény, nincstelen koldusok va­­gyünk.­ ­ ÚJSÁG SZOMBAT, 1929 ÁPRILIS 13 Az én újságom • __ A homlokukra írják a szerelmüket Hallgattam egy úri barátomat, aki minap­­ jött haza Bombayből. Sem a hamisított indus filmek, sem a Bain-féle hasaló budhista regényecskék nem bírták lejáratni bennünk, ugyebár nem, az India felé való sóvárságot. Még mindig mese, még álom, ami India. Ez az indiaviselt úr sok szokatlan színű friss tapasztalatát hozta haza a jóembereinek. Magamat az ámított el legjobban, amit egy ma született indiai divatról hallottam Tőle. Arról pedig, hogy ott Bombayben az utcán lépten-nyomon elmentek mellette bennszülöt­tek, akiknek a homlokára minden forma sza­vak, meg teljes kis mondatok voltak felírva, szent szanszkrit betűkkel. Már­mint a homlokuknak arra a szabad területére, ami a könnyű fehér turbán alól menekült. Mi ez? Felvilágosították. Ezek az indusok azt hoz­ták be, hogy reggel, mielőtt elmennének ha­zulról, tükörből felkrikszkraszolják a homlo­kuk bőrére, ami legfontosabb közölni valójuk van a világgal. Kék festékkel űzik ezt, azt a kék festéket estére le lehet onnan törülni. Mink itt Európában arra a modern hályog­­szín táblácskára firkantjuk a holnapi tenni­valóinkat, azt aztán egy gombnyomással el lehet tüntetni másnap. (Ismerik?) Jó, mi a magunk privát használatára je­gyezzük fel az affairereinket. Hanem azok az ismeretlen indusok a nap­világra hozzák az életüket, az eseményüket, a problémáikat, a hitüket, a sorsukat. Egy indus azt írja reggel a homlokára: szerelmes lettem! És a szeme ragyogásával erő­síti meg a vallomását, jobbra-balra. A másik azt írta fel a homlokára: én a Gandhi híve vagyok. A harmadiknak a homlokára fel van írva az a vallási szekta, amelynek az elfogultságai­hoz ez az ember tartja magát. Azután jön indus, annak a homlokán az van: beteg vagyok, kerüljétek a lehelletemet. Különben a többi betűsen járó bennszülött is olyan az európai szemében, mintha beteg volna. Soványak azok az indusok, fáradtak, gyöngék, legyöngült testűek, legyöngült lelküek. (Nem szabad emberek.) Betegségszámba mehet, nemde, mi előttünk ez a lelki diszpozíció, ez a közlékenység, ez a magát megismertetni való szándék, ez a le­számolt, ez az elszánt, ez a szent őszinteség. Ezek az emberek, meg kell jegyezni, nem valami világtalan szerzet tagjai, nem: civilek ezek, jobbatlán fiatal emberek. Egyetemi hall­gatók, valamilyen alkalmazottak, kereskedők, fiatal, intelligensebb munkások. A turbánjuk­tól eltekintve európai öltözetben járnak, el szokták olvasni az angol lapot. S így járnak a kék írással a homlokukon, lassan, mélán, mintha valami homályos távol­ból fölkerekedő új emberfajta küldöttjei vol­nának. Képzeljék, hogy itt Pesten is megjelennének holnap reggel a homlokokon a betűk... a titkok, a vágyak, a szándékok. Képzeljék csak el. Jaj! Itt van ii, magamnak is ez az üres hom­lokom. Mit írjak a homlokomra? Mit írják oda az embereknek? A szerelmet? A szeretetet? A szabadságot? Vagy semmit? Inkább kiadjam a homlokom szappan­­reklámnak? Szép Ernő. NAPIRENS IKt április 13. Szombat.­­1271: A csehek embertelen tolása Magyarországon. 1695: Lafontaine francia külső meg­halt. 1728: Percy Thomas angol k­filti született. 1784: II. József a koronát Bécsbe vitette.) Róm. kat.: Hermenegild. Ger.: Márton. Prof.: Ida. Izr. Nizan 3. S. Thaszk­a. — A Nap két 7 óra 16 perckor, nyugszik 6 óra 46 perckor. A Hold kél 7 óra 11 perckor, nyugszik 11 óra 44 perckor. Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum régiségtára 9—2. Mezőgazdasági Múzeum (Széchenyi-sziget 10—1. Szép­művészeti Múzeum (Aréna-út 41.) minden kor szobrászata, gipszgyűjtemény 9­/42. Iparművészeti Múzeum (Ülői-út 33.) textil, kerámia 9—142. Ernst-Múzeum /Nagymező-utca 8.) 9—4. Erzsébet királyné-emlékmúzeum (királyi palota) 9— 1 és 3—5. Széchenyi-szoba (Akadémia) 10—12. Vörös­­marty-szoba (Akadémia) 10—12. Földtani Múzeum (Stefánia­­út 14.) 10—1. Aquincumi Múzeum (Szentendrei-út 7.) 9—12 és 3—6. Ré­th György-Múzeum (Vilma királynő­ út 12.) 9— 142. Népegészségügyi Múzeum (sötvös-utca 3.) 11—1. Ki­rályi­­várpalota termei megtekinthetők 1410— 3. Országháza megtekinthető 9—4. Nyitva­évi könyvtárak: Fővárosi Nyilvános könyvtár (Gróf Károlyi­ utca 8.) 9—7. Akadémia könyvtára (Akadémia­utca 2.) 3—7. Egyetemi könyvtár (Ferenciek tere 5/a) 9—2. Egyetemi olvasóterem (Ferenciek tere 5/a) 9—7. Iparművé­szeti könyvtár (Üllői­ út 33. szám) nyitva 9—12. Kereske­delmi és Iparkamara könyvtára (Szemere­ utca 6.) 9—2. Statisztikai Hivatal könyvtára (Keleti Károly­ utca 5—7.) 10— 1. Széchenyi-könyvtár (Múzeum-körút 14.) 9—4. Vakok könyvtára (Ida-utca 5.) 8—12. Természettudományi Társulat könyvtára és olvasóterme (Eszterházy-utca 14—16.) 9—12 és 3—7. Mezőgazdasági könyvtár (Széchenyi-sziget) 10—1­­ Magyar Földrajzi Társaság könyvtára (Főherceg Sán­dor­­utca 8.) 5—6. .Nyitvatévő kiállítások: A Nemzeti Szalonban a 13-ik csoportkiállítás 9—4. A Tamás-galériában (Akadémia­ utca 8.) Novotny Emil Róbert festőművész és Széke­sy Zoltán­­ szedveczy­űvész kiállítása 10—7. A Postatakarékpénztár eukdiírzverése (TX.. Lónyay-utca 311—32.1 Tornai Gyula ( eu) festőművész hagyatékából származó képek és más hagyatékokból származó műtárgyak árverése. — Személyi hír. A kormányzó Szöllősy Lajos dr.-nak, a Lorántffy Zsuzsanna Egylet diakonista­­kórháza belgyógyász-főorvosának a közegészség­ügyi szolgálat terén kifejtett értékes munkássága elismeréséül a magyar királyi egészségügyi fő­tanácsosi címet adományozta, Leheti Antal mi­niszteri osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsosi címet és jelleget adományozta. — Előléptetések a református konventen. A református egyetemes konvent Kiss József dr. konventi titkárt a VII. fizetési osztály 3. fizetési fokozatába, Varga Jolán konventi irodatisztet a IX. fizetési osztályba léptette elő. — A speyeri birodalmi gyűlés négyszázéves fordulója. A protestantizmus négyszázéves múlt­jának mindmáig egyik legnagyobb eseménye volt az, amikor 1529 áprilisában, a németországi Speyerben összegyűlt fejedelemségek, grófságok és városok proklamálták a evangéliumhoz való ragaszkodásukat és követelték, hogy hitük szabad gyakorlása elé senki akadályt ne gördítsen. A négyszázéves fordulót mindenütt a világon kegye­letesen és lelkesen fogják megünnepelni a pro­testánsok. Április 21-én valamennyi református, evangélikus templomban erre a világtörténelmi dátumra emlékeznek és Budapest protestánsai, a Deák-téri, illetve Calvin-téri templomokban tar­tandó istentisztelet után, az új városháza díszter­mében országos jubiláris emlékünnepre gyűlnek össze. — Előadások a harmincötödik balneológiai kongresszuson. Pénteken délután hat órakor kez­dődött meg a Gellért-szállóban az Országos Balneológiai Egyesület harmincötödik kongresz­­szusa, amelyen tudományos életünk számos ki­válósága vett részt. Vámossy Zoltán egyetemi tanár, elnök nyitotta meg a kongresszust. Kifejtette, hogy az elmúlt harmincöt esztendő alatt a magyar fürdőkultúrát úgyszólván a semmi­ből kellett megteremteni. A háború nem ártott a magyar fürdőügynek, mert sokan akkor ismer­ték és szerették meg a magyar fürdőket, amikor nem volt alkalmuk külföldre utazni. Benczúr Gyula egyetemi magántanár diagnosztikai és terápiás tapasztalatait adta elő, Kunszt János dr. az ásványvizek szénsavának fizikai tulajdonságai­ról értekezett, Berger István dr. laboratóriumi munkájának eredményeit ismertette, Tausz Béla dr. pedig „Buda fürdői és fürdőházai az Árpádok alatt” címen tartott előadást. Négy fürdőkórház volt ebben az időben; az egyik a mai Császár­­fürdő helyén, a másik a Rómaifürdő előtti sík­ságon, a harmadik a mai Rudasfürdő környékén, a negyedik a Nyulak szigetén, a mai Margitszige­ten. Végül Fischer Ernő dr. szólalt fel és a bal­neológia és az ortopédia kapcsolatairól beszélt. Az ülést szombaton folytatják. HORTOBÁGYI JUHTURÖ­S — A hírlapírók nyugdíjintézetének igazgató­sági ülése. A Magyar Hírlapírók Országos Nyug­díjintézetének igazgatósága pénteken délután Lenkey Gusztáv alelnök elnöklésével ülést tartott. Az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg Sztankayné Ivády Antónia, Schmittely József, Tí­már Szaniszlóné és Fabriczius Ottóné elhunytéról. Jelentette továbbá, hogy az intézet érdekében ki­fejtendő társadalmi akció megszervezésére kikül­dött bizottság Chorin Ferenc dr. és Kornfeld Mó­ric báró vezetésével sikeresen megkezdette műkö­dését. Március havában az intézet javára a Ma­gyar Nemzeti Bank 4000 pengőt, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 5000 pengőt, a Franklin Társu­lat 1000 pengőt, a Hazai Bank 1000 és a Magyar Leszámítoló Bank 3000 pengőt adományozott a nyugdíjintézetnek, amiért az igazgatóság köszö­netet szavazott. Walikovszky Károly titkár jelen­tést tett az intézet folyó ügyeiről. Az igazgatóság elhatározta, hogy azoknak a hírlapíróknak név­sorát, akik május 31-ig nem kérik az intézetbe való felvételüket, közük a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetével, hogy azután a törvény ér­telmében, mivel nem ismerték fel annak szüksé­gét, hogy a hírlapírói rend szolidarizmusának intézményében, az autonóm nyugdíjintézetben tö­mörüljenek, ez az állami biztosító szerv vonja őket nyugdíjkényszer alá. Az igazgatóság egy­hangú helyesléssel tudomásul vette a vasárnap tartandó közgyűlés elé terjesztendő évi jelentést és köszönetet szavazott Vass József dr. népjóléti miniszternek, valamint Dréhr Imre dr. népjóléti államtitkárnak, akik az intézet talpraállítása ér­dekében kifejtett munkásságukkal az egész ma­gyar újságirótársadalmat hálára kötelezték. Fe­kete Ignác dr. tiszteleti tag előterjesztette az alap­szabályok módosításáról szóló tervezetet, amely oda irányul, hogy az eddigi alapszabályokat az öregségi biztosításról szóló 1928. évi XL. törvény­cikkel összhangba hozzák. — Egy földbirtokos balesete. Zalaegerszegről írják, hogy az egész vármegyében nagy feltűnést keltett egy eddig rejtélyesnek látszó eset, ami tegnap délelőtt Búcsú községben történt. Németh Lóránt dr. búcsúi nagybirtokos néhány héttel ezelőtt jegyet váltott Zichy Daisy grófnővel. A földbirtokos tegnapelőtt bentjárt Szombathelyen, ahonnan tegnapra várták vissza. Úgy volt, hogy a menyasszonya is meg fogja látogatni családjá­val együtt kastélyában. A vőlegény nagy előké­születeket tett menyasszonya fogadására s köz­ben történt, hogy egyik Steyr-pisztolyát tisztí­totta és a revolver elsült és a golyó Németh mellébe hatolt. Steiner dr. községi orvos megál­lapította, hogy az 5 milliméter átmérőjű revol­vergolyó a bordák közt hatolt be és ott meg­akadt. A nagybirtokos állapota rendkívül sú­lyos. A búcsúi kastélyba még tegnap délelőtt megérkezett Zichy Daisy grófnő és családja.­­ Tizenhat fillér miatt tartóztattak le egy volt kalauzt. A BSzKRT igazgatósága 1925-ben fel­jelentést Lapath József villamoskalauz ellen, hogy egy utastól átvette a 16 fillért, de jegyet nem adott érte. A kalauzt emiatt el is csapták állásá­ból. Amikor csalás miatt felelősségre akarták vonni, az idézést nem tudták kézbesíteni, mert is­meretlen helyen tartózkodott. Elfogató parancsot adtak ki ellene. Lapalh most új lakást jelentett be és a bejelentő alapján állapították meg, hogy körözik. Letartóztatták és átkísérték az ügyész­ségre. fl ZÁSZLÓRÚD — LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. — Van itt Pesten egy csöndes, elhagyott, el*­hanyagolt épület, amit úgy hívnak, hogy nyu* gati pályaudvar. Mindenütt máshol a pálya­udvar maga a lüktető élet, nálunk a pálya­udvaroknak ez a mostoha gyermeke, a kőba épített agónia. A forgalmát elterelték, csak néhány helyi vonat jár be­ ki ezen a szomorú épületen, ez is nyilván csak azért, hogy ne felejtse el egészen a mesterségét. Szóval olyan az egész palota, mint egy leépített gyár, amely csak harmaderővel dolgozik. Már volt róla szó akárhányszor, hogy valami okosat kellene csinálni ebben a bolond szituációban, de ehhez persze nálunk igen nagy idő kell. Valamit elhibázni vagy elron­tani egy-kettőre sikerül, de rendbehozni, ki­javítani évtizedek dolga. Talán a következő generáció megéri. Az én ablakom egyenesen a nyugati pálya­udvarra néz s reggelenként az első tekintetem mindig erre a B-listára tett, hatalmas, munka­erős épületre esik. Négy tornyocskája van a körúti fronton s ezek mindenikén egy-egy ha­talmas zászlórúd mered a magasságba. Négy zászlórúd, mindenik derékvastag és legalább másfél emelet magas. Gyönyörűen leng rajta a nemzeti zászló, vagy gyászesetekben a fekete, ha nem felejtik el felhúzni. A múlt hónap vége felé valami nagy vihar vonult el felettünk, amelyről azt mesélték, hogy hatalmas fákat csavart ki lövéstől. Ilyen kicsavart fát nem láttam, de egy kettétört zászlórudat a Nyugati palotáján igen. Mindjárt az első derékben kettétört. De nem zuhant le, függve maradt a zászlófelvonásra való kötélen. Kis azóta lóg. És én lesem, hogy mikor csi­nálják meg. Vagy mikor távolítják el a má­zsás zászlórudat veszedelmes helyéről. De hiába lesem. Senki se törődik vele. Talán nem is tudják 4 illetékes­ helyen, hogy a zászlórúd kettétörött. Az ilyen zászlórúd sohase szokta bejelenteni, hogy valami baja esik. Tisztelettel bejelentem a szerkesztőségnek a legutóbbi vihar vagy ciklon bajtövését. Hogy figyelmeztesse rá a tisztelt pályaudvart. Jó az ilyenre felhívni a figyelmet. Mert ha ez a hatalmas faoszlop lezuhan ötemeletes magas­ságból, abból többszörös emberhalál lehet. Jó az ilyet közhírré tenni olyan időkben, ami­kor talyicskák esnek az égből. Ha esetleg nem is sietnek a veszedelem elhárításával, legalább az embereket kellene felszólítani, hogy egy­két hónapig sétáljanak a körút túlsó oldalán... Vulpes Ausztria új vámpolitikai terve. Az osztrák­ kormány lemondása félbeszakította azokat a vám­politikai tárgyalásokat, amelyek Németországgal folyamatban voltak. Ilyen körülmények között a német-osztrák tárgyalások csak pünkösd után folytatódnak. A német tárgyalások mellett az osz­trák gazdasági életet komolyan foglalkoztatják azok a tervek, amelyek a barnaszénvám létesíté­sére és a műselyem vámjának felemelésére vonat­koznak. Az érdekeltségek már hosszabb idő óta sürgetik a kormánynál ezeket az intézkedéseket, amelyek közül az első előreláthatólag nem fog sikerülni, mert Ausztria barnaszén-behozatala amúgy is évről-évre csökken. A budapesti távbeszélő-előfizető­ket kívánságra bármikor felkelti a távbeszélő központ. ­ A Háztulajdonosok Országos Szövetsége rendkívüli közgyűlést tart. A Háztulajdonosok Szövetsége köz­li: «A Háztulajdonosok Országos Szövetségének igazgatósága mai ülésében elhatá­rozta, hogy a vidéki szövetségek bevonásával rendkívüli közgyűlést tart, mert a kormány a lakáskérdést végleg, rövid idő alatt megoldó be­fejező lakásrendeletet helyezett kilátásba, már­pedig a népjóléti miniszter eddigi nyilatkozatai­ból nyilvánvaló, hogy a lakások kategorizálásá­val a felszabadítást oly hosszú időre tervezi, ami veszélyezteti az ország gazdasági érdekeit. Akik még most is akciót indítottak a lakásfelsza­­badítás ellen, azok 1926-ban — amikor a kor­mány a végl­eges felszabadítást akarta keresztül­vinni — még egy utolsó félévi halasztást kértek a kormánytól. Ha a kormány ezek után 3 évet később a kérdés megoldását újra kitolja, ebben veszélyt lát az igazgatóság az építkezések bel­földi és külföldi hitelére, az örökös huzavona megrendíti a lakásügyi kormányprogrammban való hitet és ezáltal ártalmára van az új építke­zésnek és a régi házak helyreállítási munkájá­nak is.» Tavasszal M­ár szigorúan tudományos módszerrel a legnagyobb eredménnyel kezelik a szívbajokat, a cukor­bajt és a kösz vényt. Felvilágosítással a fürdőigazgatóság szolgál PODÉBRADY Csehszlovákia Kérjen margyar prospek­tust!

Next