Ujság, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

2 am Akár hiszed, akár nem Amerika új nemzeti játéka Newyork, április. A dolog a keresztrejtvényen kezdődön. Mint a ragadós betegség, úgy járta be egész Amerikát s átcsapott Európára is. Aztán az Ask me another következett. Az, hogy: kérdezz még valamit! S az amerikaiak lelkesedése nem ismert határt. Cocktail és bridge mellett, a subwayban és az árupad mögött lelkesen fejtették a keresztrejtvényt és „kérdeztek még valamit”". De mindez csak egyszer volt . . . Amerika nemzeti játékát úgy hívják most, hogy: Békévé it ar nőt, magyarosan: Akár hiszed, akár nem! S e játékjaik osztatlan feltalálója és irányítója Robert L. Ripley, vagy mint Amerikában röviden emlegetik: Rip. Ripley a huszadik század Münchhausen bárója. Úgy mond el egyes dolgokat — és nagyon nagy tehetséggel mondja el, hogy az embernek ég felé mered a hajaszála s kezdi megérteni, hogy mennyi csoda és hihetetlenség is van ezen a mi földgolyónkon. A dolog nem múlik országokon és utópiákon, luip eleget látott belőlük, eleget ellenőrizte, hogy igazak-e s beírta mind a jegyzetei közé !Több, mint száz újság olvasói csaptak le minden istenadta nap újságuknak legérdekesebbnek talált oldalára és bámész képet vágtak Rip legújabb felfedezéseinek láttára és hallatára. És szitkozódnak és nem hisznek neki és minősithetien hazugnak nyilvánítják hozzá irt leveleikben, s pedig Slipley nem hazudik. Rip- Jey tényekről tudósit, Ripleynek bizonyítékai vannak minden lehetetlenségre. Beszél olvasóinak a gangeszparli indiai sakkokról, az örökké álló és örökké ülő emberekről: van, aki már 18 éve fekszik hegyes szögekkel kivert ágyon, a másik már 20 éve tartja magasra a feje fölött a két kezét. Columbiában acélfolyó hömpölygeti árját; a vize olyan savanyú, hogy nem él meg benne hal. Vannak emberölő fák, repülő kígyók, kúszó halak. Négyszázféleképpen lehet betűzni Shakespeare nevét. EichenholzJakab Boroszlóban 18 óra hosszáig aludt állva. .Lebein Bornia Marienbadban 140 gödröcskejével győzött a szépségversenyen. Ilidius Juliánul, az Ur 193-ik évében öt millió dolláron megvette a föld egész kerekségét. A kamelni Roemer Anna 1600 január 9-én hét gyermeket hozott a világra. Pierre Lati soha könyvet nem olvasott. Matuzsálem előbb halt meg, mint az apja. A római Jierongnols 21 nőt vett feleségül s a huszonegyediknek husz férje volt már, mielőtt őhozzá ment. Montpaste Jacquelinenek Parisban 14 férjtől 17 gyermeke született, Clalumbus sohasem tetté, lábát Amerika földjére. Napóleon épúgy, mint Mózes, száraz lábbal kelt át a Vörös-tengeren, két skandináv ember 1890-ban evezőscsónakon kelt át az óceánon. Ripley nem hazudik, Ripley tud mindent, Ripley tényekkel dolgozik. Kiszámította, hogy ha a kínaiak négyes sorban elindulnának, menetoszlopuknak nem volna vége-hossza és örök időkig haladhatnának előre. (Mert a születések száma hasonlíthatatlanul nagyobb, miint a halálozásoké.) És azon a héten, mikor köztudomásra hozta, hogy Lindbergh a hatvanhetedik ember volt, ki átrepült az óceánon — háromezer levelet kapott, melyek mind agyalágyütt hazugnak nyilvánították. De Ripley azt a szót, hogy „hazug”, díszítő jelzőnek tekinti. Csak akkor tudja igazán, hogy ritkasággyűjteménye értékes hihetetlenséggel lett gazdagabb. E háromezer levél írója közül egy sem gondolt Alicockra és Brownra és arra a két léghajóra, mely 31 és 33 utasával Lindbergh előtt repült át az óceánon. — Az ember tíz évig dolgozott, tíz évig volt szegény ördög, aztán egyszerre tíz perc alatt híres ember lett belőle— mondja Ripley. És a híressége teszi, hogy a sok levél, telefonhívás és ebédre való invitálás közben alig térhet magához. És sehol meg nem található. A titkárok és az újságírók dandárétól eltorlaszolva járja az országot, előadásokat tart, vitaestéket rendez és varietékben lép fel. Végre a lakásában a newyorki Athletic Club 18-ik emeletén — elmondja nekem a történetét. Valamikor, 15 évvel ezelőtt, kezdett rajzolni, pénztelenül, senki sem tanította, csak úgy magától. És nagy szenvedéllyel játszotta a kézilabda játékot és játssza még most is. Megmutatja a szobájában lévő sok ezüstserleget. A nagy szerencse San Franciscóban érte: heti 8 dollárt kapott sportrajzokért, egy kis újságtól. De hamarosan elbocsátották s egyik újságtól a másikhoz jutott, rajzolt és dolgozott és Newyorkba került. Egyszer egy tétlen napjának unalmában feljegyzett néhány furcsa tényt, melyet barátaitól hallott. És hallatlan sikere volt velük. Az olvasók többet akarnak hallani s a szerkesztő azt kérdezi tőle, hogy nem hajthatna-e fel még egynéhány aféle furcsaságot. — Mit mondjak még — mondotta Ripley , hiszen a többit tudja már. Abból a tényből élek, hogy a valóság bámulatraméltóbb és érdekfeszítőbb, mint a költemény. Mert az én vázlataim, melyek minden istenadta nap több mint száz újságban jelennek meg, éppen ezt bizonyítják. S a könyvem, melynek rövid időn már második kötete jelenik meg, hónapok óta a legkelendőbb könyv Amerikában. A dolog szinte úgy fest, mintha életem egész hátralevő részén semmi egyebet sem kellene tennem, mint új csodákat fedezni fel és hazugnak mondatni magam az olvasóimmal. Átvezet a szomszéd szobába. — Most az lesz mindjárt az első kérdése, amelyre már százszor megfeleltem, hogy: honnan veszem a temérdek anyagot. És hogyan tudom ellenőrizni, hogy mindaz igaz-e. Hogy megtehessem, nagy utakat kellett bejárnom az egész világon, megjártam hatvannégy országot. Mindenhol találtam és jegyeztem fel furcsaságokat. De most a legnagyobb anyagot maguk az olvasók küldik nekem, özönével kapom tőlük mindenfelől. Rolieve it ar nőt, nemzeti játék lett ebből a játékból. És ez a terület ki nem aknázható; amíg a világ világ lesz és emberek laknak benne, mindig fognak történni csodák és abnormitások. Rendszerint megkérdezem az emberektől— ha ugyan nem ismertem őket személyük szerint hogy igaz-e, amit róluk mondanak és fényképfelvételeket kérek tőlük. Azonkívül négy emberem dolgozik ki különböző könyvtárakban és ellenőrzi az anyagot és fedez fel új furcsaságokat. És van itt egy emberem, aki tizenkét nyelvet beszél. Két titkárom ötezer levélre válaszol— annyit kapok hetenként —, amelyeknek írói meggyőződést akarnak szerezni, hogy nem vagyok-e gyengeelméjű, hazug. De nekem bizonyítékaim, dokumentumaim vannak — egy könyvtárra való tényekkel rendelkezem. És mind e mai napig nem akadt ember, aki hazugságon kapott volna . . . Mikor táltosai meg ismét? —• kérdezi tejem és fáradtan néz le a 18-ik emelet tetejéről a Central Park hatalmas panorámájára. — Hajóm holnap este indul. Üdülni, pihenni megyek. — elég az ...Akár hiszed, akár nem ajátékból. Tudja, nekem nincs Családom, nem bárom sokáig egy helyen. A kóborlásnak ez a kedve már a véremben van: apám 14 éves korában átúszta az Ohió folyamot, anyám ekhósszekérem született, nagyanyám ökrösszekéren vágott neki a nagy síkságnak s az őseim egész bizonyosan csak Californiáhim laktak, mert kevés volt a pénzük, nem juthattak tovább. Holnap este útnak eredek — négy új országot akarok bejárni a vázlatkönyvemmel. Isten önnel ... És erőteljesen rázza meg a kezem. Rip 36 éves. Rip nagyratermett, erős ember és legényember. Rip temérdek pénzt keres. Rip elsőrendű kézilabdajátékos. Rip több levelet kap, mint a világnak bármely filmsztárja. Rip az az ember, aki örökké a föld furcsaságait szimatolja. Rip a túl nem haladott szenzáció. Rip 64 országot járt be. Rip ■ a világ szeme. Öt világrész őrült sebességgel bejáró riportere. Korunk legnevezetesebb globelrottere. A huszadik század Münchhausen bárója. Rip a legelsőrangú filmezőgép. Akár hiszik, akár nem! Rip: Amerika nemzeti játéka. ÚJSÁG SZERDA, 1929 MÁJUS 1 Vass József népjóléti miniszter rákkutató laboratóriumot akar felállítani Társadalmi adakozás útján szeretné megszerezni a szükséges rádiumot A képviselőház pénzügyi bizottsága kedden délután tartott ülésén a népjóléti minisztérium költségvetését tárgyalta. Túri Béla előadó rámutatott, hogy a tárca költségvetése 74.830.000 pengőt tesz, vagyis az egész budgetnek 8,1 százalékát. Ebből 60.600.000 pengőt fordítanak tulajdonképpeni egészségügyi célokra. Várnai Dániel felszólalásában felhívta a miniszter figyelmét arra a nagy különbségre, amely a baleseti járadékok között fennáll. Két évi különbséggel balesetet szenvedett járadékosok közül az egyik sokkal nagyobb járadékot kap, mint a másik. Ezt a kormánynak át kell hidalnia, esetleg vissza kell térni a járadékpótékolás rendszerére. Kérte, hogy folyósítsák a magasabban megállapított rokkantilletményeket, minthogy a felülvizsgálás már megtörtént. Vass József népjóléti miniszter felszólalásában rámutatott arra, hogy 1928-ban a Ház letárgyalta az iparosmiunkasság öregségi,rokkantsági, özvegységi ésárvasági biztosításáról szóló javaslatot. Másik fontos javaslat volt a fürdőtörvényről szóló, ambhírek végrehajtása most kezdődik. A társadalombiztosító intézet öregségi, rokkantsági ágazatának megszervezése nagyjából befejezést nyert, a választások május 12-ére ki vannak írva, úgy hogy június elején az autonómia átveheti törvény szerinti hivatását. A másik nagyarányú munkálat, amelyet a múlt évben ejtettek meg, a rokkant-revízió volt. Ez már végleges; a rokkantakat többé revízió alá venni nem lehet, hacsak újabb törvény máskép nem intézkedik. A rokkantság fokának elbírálásánál szigorúan csak a betegségi tünetek mérlegelése vezette a bizottságot; egyéb, így politikai szempontok nem jöttek számításba. A rokkant igazolványok és jelvények kérdését, minthogy eziránt általános óhaj mutatkozik, 1929 folyamán szeretné megoldani. Ha sikerül a rokkantjáradék revíziójának kérdését az álamkincstár trhírálló képességének figyelembevételével rendezni, úgy rövidesen megfelelő törvényjavaslatot terjeszt ,a Ház elé. A miniszter rámutatott azután az állami védelem alá kerülő gyermekek számának rohamos emelkedésére. Ma 73.000 ez a szám, mígNagy-Magyarországon csak ’ 40—*50.000 volt. Ez részben a gazdasági helyzet rosszabbodására mutat, részben arra, hogy sokszor szükség nélkül is igénybe akarják venni az állam segítségét. Felemlítette, hogy a gyermekhalandóság relatíve ott a legnagyobb, ahol a gyermekeket a legkisebb számban engedik világra jönni, így az Ormánságban. A rákbetegségek terjedésének ellensúlyozására rákkórházat és rákkutató labora A boszorkány írta Terescsényi György Mari néni odaadta Sóvárgóéknak a kis vagyonkát. Futja addig, ameddig futja, már mint az időből, mert öreg már a lelkem, nyolcvan egynéhány esztendős. — Nem sokja van hátra az árvának, — gondolták Sóvárgóék, fölvállalták hát és jól is tartották eleinte, így éldegélt csöndesen Mari néni. Lassan elmotyogott, gyomlálgatott, imádkozgatott a ház körül. Elmúlt a tavasz, a májusi litániák, jólét és öröm költözött a házba. Mari néni pénze földerítené az orcákat. Jámbor lélek, mondta a higverü Sóvárgó az asszonyának, — még jó is jártunk vele, nem igaz?... Az asszony hallgatott ilyenkor, legföljebb afféléket mondott: — Jó hát... nem harapós ... — Nono, — eszmélt János tán nem egyeztek? , De azért abbamaradtak a dolgok. Minek firtatni az ilyet és a békességes Sóvárgó el is hallgatott mindjárt, mihelyt az asszony félrerántotta szép gömbölyű vállait. Nem lehetett kitudni az okát, miért hűvösödön el egymástól a két asszony. Talán mert fogyott, fogyatkozott a pénz —s árondát fizettek belőle, megragasztottak is még vagy pár hold bérletet — bizony alig maradt néhány öregbankó. Aztán meg egymásba botlottak minduntalan. Furcsa is ez. Pusztán, korlátlalan nagy síkvidéken, órajárásnyira a tanyák, csend és magányosság, de börtönbe se zárhatták volna jobban össze őket. — Városba jobban férhet az ember — mondta sokszor a fiatalasszony —egymás hasába kell nézni, a nyavalya törné ki . . . Pedig semmi különös nem volt tapasztalható. Az öregasszony csöndesen totyogo ideoda. Kis hegyes orra jámboran szipákolt és pókos ujjai sűrűn kulcsolódtak imádkozásra. Egészséges volt és jóétvágyu. .— Micsoda gyomor— dicsérte János a?! ebédek alatt —, tán parázson hizott kend lánykorába? Sajnál!? — sopánkodott Mári néni. — Nem én ... csak még ne árcson ... Így vadult el lassan a lefojtott, néma harc. Julcsa asszony lelkében belső, ösztönös utálat gyült föl az anyóka iránt. Talán a rettegéssel kevert ellenszenv volt ez, amit minden fiatal nő érez öregasszonyokkal szemben, a hervasztó idő eleven példája ellen, hogy ő is ilyen lesz egyszer, görbehálú, sovány és ráncos, vércseorrú özvegyárva, aki vecsernyékre jár előénekelni, vagy ki tudja... a szigetre is, éjfélkor, a boszorkányszombatokm, söprűnyélen szállva, bakkecska előtt térdepelve. Egy reggel aztán véres tejet adott a tehén. Elrémülve nézett az asszony a sajtárba és szivében gyökeret vert a sejtelem. Nem mutátta meg az öregasszonynak a tejet, nem is szólott róla, mert ez csak erősítené a gonosz hatalmakat. Kerülő után óvakodott elő, édeskés szavakkal, ahogy az ellenrontást szokás csinálni faluhelyen, ravaszul és furfangosan. — Marikám, aranyos — szólt be a szobába. A vénasszony előlipegett. — No? — pislogott. — Mi baj? — Csak semmi — de már nyújtotta is feléje a bögrét, a frissen fejt beteg tejjel, hogy igyon belőle, mert igy elmúlik a rontás. — Tej ... igyék kend ... Mári néni nagyot húzott a csuporból Julcsa lélegzetvisszafojtva figyelte. Leginkább kiköpt-e, mert ha ki, akkor igaz ... akkor boszorkány. Nem köpte ki, Megitta, csak furcsán hunyorgatott apró, rövidlátó szemeivel. — Apaszt a tehén — mondta aztán —, rossz a tej . .. — Rossz ... — mondta utána Julcsa és míg elfordult az öreg, hirtelen keresztel vetett. Másnap jó volt a tej megint. — Boszorkány... mégis csak az — borzongott meg a menyecske. ... Szombat, délután irtózatos vihar söpört végig a határon. Nagy kárt tett a búzában, élvezte a szőlőt is és futva menekültek vissza a tanyába mind a hárman. János, Julcsa és Mári néni, aki acatolni ballagott ki velük. Bőrig áztak, mire a fele útra értek. Fuldokolva rogyott le az öregasszony az úttpartin, nem bírta tovább. * — Jaj . . . nyöszörgött — végem van. János segíteni akart, hogy fölemelje, de Julcsa elsikoltotta magát. — Ne nyúlj hozzá! Boszorkány! — Jaj ... könyörgött az anyóka ... Jeghalok ... Julcsa eszelősen magyarázta: — Ördöggel cimborál, a vihart is támasztotta, megrontotta a tehenet... Boszorkány! — Brigy mán ... — Az, ha mondom, gyere — és húzta a nagy behemót embert a tanya felé. János sajnálkozott. — Mi bántod szegényt? — Boszorkány ... — Ej, dehogy is. Julcsa sirva rogyott le a lócára. — Nem hisz kend énnekem sirakozott — pedig megrontotta kendet is. Szemmel verte meg ... — ... Ja istenem . . . nem is lesz énnékem gyereköm sose ... Késő estére vánszorgott haza Mári néni. He a kamrájába, föl az ágyra, föl sem kelt többet belőle. János ápolta az utolsó napokban, Julcsa feléje se nézett. Ötödnapra meghalt. Egyszerű, olcsó temetést kapott, szimpla beszentelést, puhafakoporsót, vékony léckeresztet ... — Kár a keröszté — mondta az asszony, amikor kifizették az asztalost. És amikor megindult a menet az udvarról, Julcsa lelkendezve mutatott az élet elére. Két kodácsoló lyuk berzenkedett ottan, egy tisztafehér meg egy szinfekete. — Szelné, Vékóné, nézzék csak... abuna? — Áhán... — fordultak meg a szomszédasszonyok. — A fekete lyuk... sullogtak, amíg kidöcögött a kapun a haloltvivő szekér. Senki sem kísérte, senki sem siratta meg, úgy kaparták el az özvegyárvát, mintha csak véletlenül felejtette volna itt magát az égvilágon. De azért jégtörő Mátyásra, amikor már s’ reges-régen elfelejtették és sírján alá süppedtek a lazán felpiszkált hantok,mégis megszületett a várvavárt Sóvárgó-gyerek, még pedig fiú ... így teremnek a boszorkányok. tóriumot kíván felállítani a legkiválóbb szakemberek megnyerésével. A szükséges rádiumot társadalmi adakozás útján szeretné megszerezni. A Társadalombiztosító Intézet öregségi ágazatában befolyó összegek egy részének felhasználásával a tisztviselői családházak akcióját kívánja előbbre juttatni .A hadikereső nőkkel kapcsolatos segélyezési akció megoldása nem végleges. A rendkívül sok kérvényt még nem volt idő megbírálni és a rendelkezésre álló összegnek csak mintegy háromötödét utalták ki. A lobbi a költségvetési év végéig kerül kiutalásra. A kisiparosok öregségi és rokkantsági biztosításáról szóló törvényjavaslat elkészült. A biztosítás megvalósítása azonban a rossz gazdasági helyzet következtében csak későbbi időben történhetik meg. A legnagyobb probléma a tüdővész leküzdése, amelyet a következő évek feladatául tűzött ki. Rámutatott végül, hogy a minisztérium székházának kérdését az államkincstár megterhelése nélkül sikerült megoldani. Bejelentette, hogy minisztériumában az adminisztrációt nagymértékben egyszerűsíteni akarja. Ráday Tibor a hadikölcsön karitatív valorizációja kérdésében kér felvilágosítást. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter megjegyezte, hogy a hadikölcsönök kérdésében a kormánynak előreláthatólag az lesz a törekvése, hogy némileg enyhítsen a segélyezés feltételein. Nemcsak statisztikát, hanem részletesebb jelentést is fog a parlament elé terjeszteni. A Társadalombiztosító Intézet öregségi és rokkantsági ágazatánál két és fél-hárommillió pengő között van az az összeg, amelynek havonként be kell folynia. Egyelőre a befolyt pénzek bankokban vannak elhelyezve. Síkó Pál kiemelte annak nagy jelentőségét, hogy 66 millió pengő szolgál szociálpolitikai célokra. Békében 25 millió pengő volt, ma közel 100 millió pengő a biztosítási költségek nagysága. Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben máris erős megterhelést jelent. Az öregségi és rokkantsági járulékokat megfelelő kamatozás mellett el kell helyezni és úgy felhasználni, hogy minél hamarabb viszszakerüljenek a gazdasági élet vérkeringésébe. Az említett járulékok most bankoknál vannak elhelyezve, minthogy a szolgáltatás csak két év múlva fog megkezdődni, ezeket az összegeket fontos gazdaságpolitikai feladatokkal kapcsolatban gyümölcsözőbben kellene elhelyezni. Ezenkívül Blatthy György, Görgei István, Neubauer Ferenc, Temesváry Imre vettek részt a vitában. ..i.uort A bizottság ezután a tárca költségvetését általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál Bíró Pál hangsúlyozta, hogy azoknak a járulékoknak hovafordítása tekintetében, amelyeknek kétharmad részét a gyáripar szolgáltatja be, úgy kellene intézkedni, hogy a közgazdasági szempont kidomborodjék, esetleg az exporthitelnél lehetne felhasználni ezeket az összegeket.