Ujság, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-01 / 121. szám
SZOMBAT, 1929 JÚNIUS 1 zérőrnagy és Mitchell Banks kisebbségben maradt. Újra megválasztották Johnson Hicks konzervatív belügyminisztert, Henderson Arthur munkásvezért, Sir Samuel Hoare konzervatív légügyi minisztert, Worthington Evans konzervatív hadügyminisztert, Ben Tillett munkásvezért, valamint Sir Oswald Nosley eddigi munkáspárti képviselőt, lord Curzon vejét. Új képviselőként választották meg Sir Rennel Rudd volt római angol nagykövetet konzervatív programmal. Sir Herbert Sámuel liberális vezér megválasztása nagy diadal a liberális párt számára. Újra megválasztották azonkívül Tom Shaw, Lansbury és Ammon munkásvezéreket, valamint Wilkinson asszonyt, a munkáspárt jelöltjét. Újra megválasztották továbbá Ameryt, az eddigi dominiumügyi államtitkárt, Trevelyan munkásvezért. A parlamentarizmus váltógazdasága Angliában, a politikai szabadság és alkotmányos élet klasszikus hazájában, a parlamentarizmus régi hagyománya a váltógazdaság, a tory-wigh-rendszer. A kormánypártot felváltja az ellenzék és a következő választáson megint a kormánypárt tér vissza. Ez a rendszer biztosította a múltban a politikai élet friss ütemét és megadta a módot rá, hogy akik az előbbi rendszer bírálói és ellenőrzői voltak és mint ilyenek a hibákat és bajokat jobban látták, utána maguk próbálkozzanak meg azok megjavításával és mutassák meg a nemzetnek, mit tudnak ők. A tory-wigh rendszer, amely egyébként pszichológiailag is teljesen megfelel a szabad választási rendnek, új eszmékkel és gondolatokkal adik fel és termékenyíti meg a parlamentáris állam életét és módot ad rá, hogy a nemzet építő erői ne maradjanak elfojtottak, de egyformán érvényesüljenek. Az angol választások mostani eredménye azt igazolja, hogy ez a rendszer az angol polgárok vérében van. A Llyod-George-féle koalíció után 1922-ben a konzervatív párt, utána 1923-ban a liberálisok támogatta munkáskormány következett, 1924-ben ismét a konzervatív párt került uralomra, most újra wigh-ek, ellenzékiek kerültek többségbe. A változás, ha kormányra is kerülnek, csak a haladás tempójára vonatkozik, mert az irány mindig ugyanaz: mind a három nagy párt a közszabadságok alapján a demokrácia és szociális gondoskodás irányvonalában akarja tovább vezetni nemzetét. Huszonnyolc és félmillió angol férfi és nő titkos választással szabadon mondotta meg politikai véleményét és mondotta ki, hogy milyen kormányra akarja bízni az ország vezetését. Az ilyen rendszer, amely mellett a kisebbség nem tartja elnyomásban a többséget, az ilyen rendszer, amely biztosítja a nép elhasználatlan, eleven erejének részvéte, sőt az államvezetésben s a józan polgári gondolkozásnak érvényesülését a külső és belső politikában, tette naggyá az angolszász népeket, az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát. Ez a rendszer nem fenyegeti veszéllyel az angol népet most sem. A munkáspárt éles határvonalat húzott a kommunisták és saját maga között és e tekintetben elég keserű volt a saját maga kárán szerzett tapasztalata. Baldwin éppen ennek a veszélynek köszönhette nagy népszerűségét. Kétszáz főnyi többségét pedig a kommunista propagandát sürgető Zinovjev-levélnek, amelyről utólag kiderült, hogy hamisítvány, ő magát az egész nemzet képviselőjének mondotta és valóban, bizonyos általánosság jellemezte politikáját, mely gyakran a pártérdekek fölé tudott emelkedni. Népszerűségét az 1926-iki bányászsztrájkban ásta alá, amikor a reakciós bányatulajdonosok mellé állt, akik a konzervatív párt tagjai és visszautasította a haladóbb irányú bányatulajdonosok közvetítő ajánlatát, tűrve, hogy a sztrájk hét hónapig elhúzódjék és megvárva, míg a bányászok kimerültek. Emiatt nemcsak az egymillió bányász lett ellenszege, akik egyébként sem voltak hívei, hanem a szintén közel egymilliónnyi kisvasúti részvényes is, mert a sztrájk a vasutakat is tönkretette. A gazdasági válság azóta állandó réme az angol politikának és ez a válság hajtotta a konzervatív párt kispolgári és munkásválasztóinak nagy tömegeit a munkáspárthoz Lloyd George nagyon helyesen ismerte fel a gazdasági válság jelentőségét s tűzte ki főfeladatának a munkanélküliség megoldását, de az ember lelki természete az, hogy csalódása után nem áll meg a középidőn és az egyik oldalról ,mindjárt a másik oldalra lendül, így történt most is. Szavazótömegek fordultak a polgári pártoktól a szocialistákhoz. Azoknál a nagy tömegeknél, amelyek nem tartoznak egy pártba sem, hanem az aktuális helyzet szerint szavaznak, leginkább csökkentette Daldwin népszerűségét, hogy törvényt hozatott, mely megtiltotta a munkásszervezeteknek a munkáspárt politikai alapjára a pénzgyűjtést. Ezek a körülmények okozták a konzervatív párt hanyatlását, pedig az 1924-iki választáson az eredmény a következő volt: Konzervatív 382, munkáspárt 142, liberális 34, vadak (pártonkívüliek) 4. (Akkor még csak 562 mandátum volt, szemben a mai 615-tel.) A most megváltozott arányszámokból az következik, hogy a helyzet kulcsa a liberális pártnál van. A liberális párt dönti el, hogy ÚJSÁG a munkáspárt kormányt alakíthat-e vagy sem. Bár tehát a pártok számaránya más, a helyzet lényegében ugyanaz, mint 1923-ban volt, amikor Macdonald Lloyd George és pártja támogatásával volt kormányon. A helyzet e pillanatban teljesen nyílt, mert nagy kérdés és nem valószínű, hogy át tudják-e hidalni azt a mély szakadékot, mely a liberális párt és a munkáspárt között van. Viszont ha Lloyd George a konzervatívokkal megy egy kormányba, akkor talán — a végleges eredmény e pillanatban még nem ismeretes — a független képviselőktől függ a kormány. Az angol parlament képe szinte az osztrák nemzeti tanácshoz hasonlít. Két nagy többség áll egymással szemben, a polgári és a szociáldemokrata. Egy-két mandátum csak az eltérés. A választás mostani eredménye rendkívül nehéz feladat elé állítja az angol parlamentáris életet. Az angol alsóház ülésterme, ahová az új képviselők be fognak vonulni. Ellenzékei politikusok nyilatkozata az angol választásról Kormánypárti képviselők nem nyilatkoznak. Az ellenzékiek örömmel várják az angol választás kedvező hatását Az angliai választás izgalmas eseményei és jelentései élénken foglalkoztatják a magyar politikai életet is. Általános az érdeklődés és politikusaink érzik, mennyire jelentős lehet belpolitikánkra az a változás, mely Angliában s Anglia külpolitikájában várható. Kormánypárti képviselőink természetesen tartózkodnak a nyilatkozatoktól, hiszen szavukat az elnöki tanács engedélyének hiánya teszi hallhatatlanná, ellenzéki politikusaink közül azonban többen nyilatkoztak készséggel az Ujságnak az angol eseményekről és azoknak várható hatásáról. A nyilatkozatokat alább közöljük: BALSAY KÁROLY — A választás eredményének természetes következménye lesz, hogy az angol alkotmányos szokásnak megfelelően Macdonald fog kormányalakításra megbízást kapni. A továbbiakra két eset lehetséges: vagy megpróbálja a kormányzást egyedül saját pártjára támaszkodva és a legelső rendzavarás esetén újra apellál a nemzetre, amely esetben alig kétséges, hogy abszolút többséget szerezzen. A másik eshetőség az, hogy koalíciós kormányzat létesül, dacára a választási küzdelemben elhangzott jelentéseknek, a munkáspárt és liberális párt együttes kormányzása alapján. Maga a választási eredmény nem volt meglepetés, legalábbis abban a részében, hogy a konzervatív párt vereséget fog szenvedni. A vereség oka egyrészt a konzervatív kormányzat külpolitikájában rejlik, de nem kis mértékben a kormány egyes tagjainak az utolsó időben tanúsított kacérkodásában olyan reakciós ideákkal szemben, amelyek érvényesülhetnek a diktatúrák segítségével kormányzott országokban, de feltétlenül szemben találják magukat az alkotmányos érzéstől telített szabadelvű közvéleménnyel. Nekünk kétségen kívül előnyt jelent az angol választások eredményének ilyen kialakulása. Itt nem gondolok közvetlen belpolitikai hatásokra, mert sajnos, a mi kormányzatunk már régen függetlenítette magát a nyugateurópai eszmeáramlatoktól és ideálját ízlésének megfelelően a jövőben is inkább fogja keresni Primo de Rivera és Mussolini politikájában, mint a demokráciában, mely a háborút követő reakció után diadalmasan tör elő a nyugati államokban. Az angol választások eredményének ránk nézve kedvező hatását én inkább külpolitikai téren várom. Úgy a Labour Party, mint a liberális párt a döntőbíráskodás, a lefegyverzés és a jövő háború veszélyének kiküszöbölését hirdető jelszóval indult a választási küzdelembe. A mi viszonyaink közt szinte elképzelhetetlen az a háborúellenes propaganda, mely e két párt részéről megnyilvánult. A választások eredményének kialakulásában ennek a propagandának kétségen kívül döntő jelentősége volt a konzervatív kormányzat kétértelmű politikájával szemben. A munkáspárt és liberális párt külpolitikája azonban természetszerűleg maga után vonja a jövő háborús veszélyét fentartó igazságtalan békék revízióját is. Ebben az irányban a választási kampány alatt Macdonald és Lloyd George határozott ígéreteket is tettek. — Most érkeztünk el a magyar belpolitikában is azoknak a konzekvenciáknak levonásához, amelyeknek szükségét évek óta hirdettem. Többször rámutattam az elmúlt évek alatt, hogy a magyar kormánynak elébe kell mennie az eseményeknek és számolni kell azzal, hogy a németországi választások eredménye után Angliában is a baloldali pártok veszik át a kormánypártot. A magyar kormánynak tehát éppen a revízió iránt érdeklődéssel viseltető baloldali pártokkal kell kapcsolatot teremtenie már előre, de minden körülmények között ki kell küszöbölnie azokat a reakciós vonatkozásokat, amelyek esetleg akadályul szolgálhatnak a magyar kormány és az újonnan alakult angol kormány között a revízió kérdésében szükséges harmóniát illetően. A revízió álláspontját már eleve elutasító konzervatív kormánynál ez a szempont talán mellőzhető volt. De aligha negligálható lelkiismeretes politikus részéről egy baloldali kormányzattal szemben, amelynél politikai ellenfelei egyetlen fegyvere csak a magyar kormányzat reakciós szellemére való hivatkozás lehet. Ebből logikusan következnék, hogy az angol választásoknak a magyar belpolitikára is éreztetni kellene hatásukat. Sajnos, meg kell ismételnem: ebben a tekintetben nincs sok reményem. Amint süket fülekre talált a magyar kormányzatnál a figyelmeztetés, hogy az események ilyen fordulatának bölcs előrelátással elébe kellene menni, úgy most vajmi kevés reményem van arra, hogy a kormány belső politikájában levonja a szükséges konzekvenciákat. BRÓDY ERNŐ DR.: — Az angol választások eredménye rendkívül érdekes és világpolitikai szempontokból nagyjelentőségű. Milyen tényezők idézhették elő a munkáspárt rendkívüli előretörését? Elsősorban a gazdasági helyzet, ami a dolgozó milliókat ahhoz a párthoz viszi, mely a munkásérdekek védelme címén legintenzívebben védi az emberi érdekeket. Nagy szerepet játszottak a nők, akik szociális helyzetükben szintén ahhoz a párthoz csatlakoztak, amely az egyenjogúságot hirdeti és megvalósítja. Az angol példa intelem minden országnak, hogy a gazdasági, szociális és emberi szempontok alakítják ki a dolgozó milliók független véleményét. GÁL JENŐ DR.: — Az angol választás olyan világesemény, melynek következményei beláthatatlanok. Akár abszolút többséget nyer a munkáspárt, akár csak legnagyobb pártja lesz az angol parlamentnek, kétségtelen, hogy ez szakítást jelent mindennel, ami meggátolta a dolgozóömegek fokozottt érvényesülését. A mi szempontunkból mérhetetlen örömmel kell, hogy eltöltsön bennünket az a tudat, hogy a revízió kérdésében tapasztalt elzárkózás a Baldwin-kormány bukásával véget ért, s reményünk van, hogy a jobb belátás előbbre viszi a magyar feltámadás szent ügyét. FRIEDRICH ISTVÁN: — Engem az egész angol választás csak abból a szempontból érdekel, hogy az miképp vinné előbbre revíziós ügyünket. Ha jól emlékszem, a munkáspárt vezére, Macdonald, többizben tett a kékrevízió ügyében hasonló nyilatkozatokat, mint amilyent legutóbb Lloyd George tett, amikor a revíziót politikai programmjának egyik sarkalatos problémájává tette meg. Várnunk kell néhány hétig, hogy ebben az irányban mi fog az angol politikában kialakulni, de annyi biztos, ez megint momentó arra, hogy a mai világ a demokrácia irányában alakul át. Tagadhatatlan, hogy az angol választás eredményét egész Európa politikája meg fogja érezni. Hogy a mi belpolitikánkra lesz-e ez hatással, nem tudom, mert hiszen nálunk egészen speciális viszonyok vannak, nálunk minden másként van, mint ahogyan másutt van. FÁBIÁN BÉLA: — A konzervatívok letörése az angol választásokon általános változását jelentheti az európai politikának. A háború utáni békék nem hozták meg Európában a lelkek békéjét. A helyzet feszültebb, mint közvetlenül a háború előtt volt. Fegyvereket köszörülnek, tankokat tökéletesítenek, hadihajókat, repülőrajokat építenek és új gázokat találnak ki, melyek nemcsak a hadseregeket vannak hivatva ártalmatlanná tenni, de alkalmasak arra, hogy az ország békés lakóinak milliói egy éjszaka álmaiból többé életre ne ébredjenek. Smith közgazdasági elméleteit megszégyenítő közgazdasági politikát folytat egész Európa. Mindenek harca mindenek ellen és az európai rettenetes káoszban, mely a kétségbeesésbe kergeti Európa dolgozni akaró, de keresni nem tudó népeit, az európai kultúra romjain a Hellas sorsára kerülő Európa helyett a világ vezetését átveszi az egységes Amerika. Anglia intelligens választóközönsége, az ardini anyák megpróbáltak egy utolsót lökni a kátyúba jutott Európa szekerén. Hogy lesz-e világváltozás az angliai változások után, az attól függ, mennyiben fogja megérezni az új angol kormány, hogy a jelenlegi európai helyzeten, mely magában rejti az új világégés magvát, csak bátor kézzel, elszánt akarattal, új utak törésével lehet segíteni. Ha az angol választók tömegeinek az eddigi politika felett hozott verdiktjére támaszkodva, az angol kormányzat kiáll a világ elé és a lelkek békéjének megteremtésével megmenti Európát akkor az angol anyáknak örökre hálás lesz egész Európa, melynek népei béke után sóvárognak és a millió anya, aki boldog életre akarja nevelni gyermekeit. A SZOCIALISTÁK: A szociáldemokrata párt vezetősége részéről a következő nyilatkozatot kapták: — Természetesen nagyon boldogok vagyunk, hogy angol testvérpártunk ,a National Labour Party győzött. Ez a győzelem nemcsak Anglia sorsát dönti el, most már úgy látjuk, véglegesen a jövendőt illetően, hanem egész Európa sorsára döntő kihatással lesz. 3