Ujság, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

SZOMBAT, 1929 JÚNIUS 1 ­zérőrnagy és Mitchell Banks kisebbségben maradt. Újra megválasztották Johnson­ Hicks kon­zervatív belügyminisztert, Henderson Arthur munkásvezért, Sir Samuel Hoare konzervatív légügyi minisztert, Worthington Evans kon­zervatív hadügyminisztert, Ben Tillett mun­kásvezért, valamint Sir Oswald Nosley eddigi munkáspárti képviselőt, lord Curzon vejét. Új képviselőként választották meg Sir Rennel Rudd volt római angol nagykövetet konzerva­tív programmal. Sir Herbert Sámuel liberális vezér megvá­lasztása nagy diadal a liberális párt számára. Újra megválasztották azonkívül Tom Shaw, Lansbury és Ammon munkásvezéreket, vala­mint Wilkinson asszonyt, a munkáspárt je­löltjét. Újra megválasztották továbbá Ameryt, az eddigi dominiumügyi államtitkárt, Tre­­velyan munkásvezért. A parlamentarizmus váltógazdasága Angliában, a politikai szabadság és alkot­mányos élet klasszikus hazájában, a parla­mentarizmus régi hagyománya a váltógazda­ság, a tory-wigh-rendszer. A kormánypártot felváltja az ellenzék és a következő választáson megint a kormánypárt tér vissza. Ez a rend­szer biztosította a múltban a politikai élet friss ütemét és megadta a módot rá, hogy akik az előbbi rendszer bírálói és ellenőrzői voltak és mint ilyenek a hibákat és bajokat jobban látták, utána maguk próbálkozzanak meg azok meg­javításával és mutassák meg a nemzet­nek, mit tudnak ők. A tory-wigh rendszer, amely egyébként pszichológiailag is teljesen megfelel a szabad választási rendnek, új esz­mékkel és gondolatokkal adik­ fel és terméke­nyíti meg a parlamentáris állam életét és mó­dot ad rá, hogy a nemzet építő erői ne ma­radjanak elfojtottak, de egyformán érvénye­süljenek. Az angol választások mostani eredménye azt igazolja, hogy ez a rendszer az angol pol­gárok vérében van. A Llyod-George-féle koalí­ció után 1922-ben a konzervatív párt, utána 1923-ban a liberálisok támogatta munkáskor­mány következett, 1924-ben ismét a konzerva­tív párt került uralomra, most újra wigh-ek, ellenzékiek kerültek többségbe. A változás, ha kormányra is kerülnek, csak a haladás tem­pójára vonatkozik, mert az irány mindig ugyanaz: mind a három nagy párt a közsza­badságok alapján a demokrácia és szociális gondoskodás irányvonalában akarja tovább vezetni nemzetét. Huszonnyolc és félmillió angol férfi és nő titkos választással szabadon mondotta meg politikai véleményét és mon­dotta ki, hogy milyen kormányra akarja bízni az ország vezetését. Az ilyen rendszer, amely mellett a kisebbség nem tartja elnyomásban a többséget, az ilyen rendszer, amely biztosítja a nép elhasználatlan, eleven erejének részvéte­, sőt az államvezetésben s a józan polgári gon­dolkozásnak érvényesülését a külső és belső politikában, tette naggyá az angolszász népe­ket, az Egyesült­ Államokat és Nagy-Britanniát. Ez a rendszer nem fenyegeti veszéllyel az an­gol népet most sem. A munkáspárt éles határ­vonalat húzott a kommunisták és saját maga között és e tekintetben elég keserű volt a saját maga kárán szerzett tapasztalata. Baldwin éppen ennek a veszélynek köszön­hette nagy népszerűségét. Kétszáz főnyi több­ségét pedig a kommunista propagandát sür­gető Zinovjev-levélnek, amelyről utólag ki­derült, hogy hamisítvány, ő magát az egész nemzet képviselőjének mondotta és valóban, bizonyos általánosság jellemezte politikáját, mely gyakran a pártérdekek fölé tudott emel­kedni. Népszerűségét az 1926-iki bányász­sztrájkban ásta alá, amikor a reakciós bánya­­tulajdonosok mellé állt, akik a konzervatív párt tagjai és visszautasította a haladóbb irá­nyú bányatulajdonosok közvetítő ajánlatát, tűrve, hogy a sztrájk hét hónapig elhúzódjék és megvárva, míg a bányászok kimerültek. Emiatt nemcsak az egymillió bányász lett el­lenszege, akik egyébként sem voltak hívei, ha­nem a szintén közel egymilliónnyi kis­vasúti részvényes is, mert a sztrájk a vasutakat is tönkretette. A gazdasági válság azóta állandó réme az angol politikának és ez a válság haj­totta a konzervatív párt kispolgári és munkás­választóinak nagy tömegeit a munkáspárthoz Lloyd George nagyon helyesen ismerte fel a gazdasági válság jelentőségét s tűzte ki fő­feladatának a munkanélküliség megoldását, de az ember lelki természete az, hogy csaló­dása után nem áll meg a középidőn és az egyik oldalról ,mindjárt a másik oldalra len­dül, így történt most is. Szavazótömegek for­dultak a polgári pártoktól a szocialistákhoz. Azoknál a nagy tömegeknél, amelyek nem tar­toznak egy pártba sem, hanem az aktuális helyzet szerint szavaznak, leginkább csökken­tette Daldwin népszerűségét, hogy törvényt hozatott, mely megtiltotta a munkásszerveze­teknek a munkáspárt politikai alapjára a pénz­­gyűjtést. Ezek a körülmények okozták a konzerva­tív párt hanyatlását, pedig az 1924-iki válasz­táson az eredmény a következő volt: Konzer­vatív 382, munkáspárt 142, liberális 34, vadak (pártonkívüliek) 4. (Akkor még csak 562 mandátum volt, szemben a mai 615-tel.) A most megváltozott arányszámokból az kö­vetkezik, hogy a helyzet kulcsa a liberális pártnál van. A liberális párt dönti el, hogy ÚJSÁG a munkáspárt kormányt alakíthat-e vagy sem. Bár tehát a pártok számaránya más, a hely­zet lényegében ugyanaz, mint 1923-ban volt, amikor Macdonald Lloyd George és pártja támogatásával volt­ kormányon. A helyzet e pillanatban teljesen nyílt, mert nagy kérdés és nem valószínű, hogy át tudják-e hidalni azt a mély szakadékot, mely a liberális párt és a munkáspárt között van. Viszont ha Lloyd George a konzervatívokkal megy egy kor­mányba, akkor talán — a végleges eredmény e pillanatban még nem ismeretes — a függet­len képviselőktől függ a kormány. Az angol parlament képe szinte az osztrák nemzeti tanácshoz hasonlít. Két nagy többség áll egy­mással szemben, a polgári és a szociál­demokrata. Egy-két mandátum csak az eltérés. A választás mostani eredménye rendkívül ne­héz feladat elé állítja az angol parlamentáris életet. Az angol alsóház ülésterme, ahová az új képviselők be fognak vonulni. Ellenzékei politikusok nyilatkozata az angol választásról Kormánypárti képviselők nem nyilatkoznak. Az ellenzékiek örömmel várják az angol választás kedvező hatását Az angliai választás izgalmas eseményei és jelentései élénken foglalkoztatják a magyar politikai életet is. Általános az érdeklődés és politikusaink érzik, mennyire jelentős lehet belpolitikánkra az a változás, mely Angliában s Anglia külpolitikájában várható. Kormány­­párti képviselőink természetesen tartózkodnak a nyilatkozatoktól, hiszen szavukat az elnöki tanács engedélyének hiánya teszi hallhatat­lanná, ellenzéki politikusaink közül azonban többen nyilatkoztak készséggel az Ujság­nak az angol eseményekről és azoknak várható ha­tásáról. A nyilatkozatokat alább közöljük: BALSAY KÁROLY — A választás eredményének természetes következménye lesz, hogy az angol alkotmá­nyos szokásnak megfelelően Macdonald fog kormányalakításra megbízást kapni. A to­vábbiakra két eset lehetséges: vagy meg­próbálja a kormányzást egyedül saját párt­jára támaszkodva és a legelső rendzavarás ese­tén újra apellál a nemzetre, amely esetben alig kétséges, hogy abszolút többséget szerezzen. A másik eshetőség az, hogy koalíciós kor­mányzat létesül, dacára a választási küzde­lemben elhangzott jelentéseknek, a munkás­párt és liberális párt együttes kormányzása alapján.­­ Maga a választási eredmény nem volt meglepetés, legalábbis abban a részében, hogy a konzervatív párt vereséget fog szenvedni. A vereség oka egyrészt a konzervatív kormány­zat külpolitikájában rejlik, de nem kis mér­tékben a kormány egyes tagjainak az utolsó időben tanúsított kacérkodásában olyan reakciós ideákkal szemben, amelyek érvé­nyesülhetnek a diktatúrák segítségével kor­mányzott országokban, de feltétlenül szem­ben találják magukat az alkotmányos érzés­től telített szabadelvű közvéleménnyel. Nekünk kétségen kívül előnyt jelent az angol választások ered­mé­nyének ilyen kialaku­lása. Itt nem gondolok közvetlen belpolitikai hatá­sokra, mert sajnos, a mi kormányzatunk már régen függetlenítette magát a nyugateurópai eszmeáramlatoktól és ideálját ízlésének meg­felelően a jövőben is inkább fogja keresni Primo de Rivera és Mussolini politikájában, mint a demokráciában, mely a háborút kö­vető reakció után diadalmasan tör elő a nyu­gati államokban. Az angol választások ered­ményének ránk nézve kedvező hatását én in­kább külpolitikai téren várom. Úgy a Labour­ Party, mint a liberális párt a döntőbírásko­dás, a lefegyverzés és a jövő háború veszélyének kiküszö­bölését hirdető jelszóval in­dult a választási küzdelembe. A mi viszonyaink közt szinte elképzelhe­tetlen az a háborúellenes propaganda, mely e két párt részéről megnyilvánult. A választá­sok eredményének kialakulásában ennek a propagandának kétségen kívül döntő jelentő­sége volt a konzervatív kormányzat kétér­telmű politikájával szemben. A munkáspárt és liberális párt külpolitikája azonban termé­szetszerűleg maga után vonja a jövő háborús veszélyét fentartó igazságtalan békék revízió­ját is. Ebben az irányban a választási kam­pány alatt Macdonald és Lloyd­ George hatá­rozott ígéreteket is tettek. — Most érkeztünk el a magyar belpoliti­kában is azoknak a konzekvenciáknak levo­násához, amelyeknek szükségét évek óta hir­dettem. Többször rámutattam az el­múlt évek alatt, hogy a ma­gyar kormánynak elébe kell mennie az eseményeknek és számolni kell azzal, hogy a németországi választások eredménye után Angliában is a baloldali pártok veszik át a kormánypártot. A magyar kormánynak tehát éppen a revízió iránt érdeklődéssel viseltető baloldali pártok­­­­kal kell kapcsolatot teremtenie már előre, de minden körülmények között ki kell küszöböl­nie azokat a reakciós vonatkozásokat, ame­lyek esetleg akadályul szolgálhatnak a ma­gyar kormány és az újonnan alakult angol kormány között a revízió kérdésében szüksé­ges harmóniát illetően.­­ A revízió álláspontját m­ár eleve el­utasító konzervatív kormánynál ez a szem­pont talán mellőzhető volt. De aligha negli­gálható lelkiismeretes politikus részéről egy baloldali kormányzattal szemben, amelynél politikai ellenfelei egyetlen fegyvere csak a magyar kormányzat reakciós szellemére való hivatkozás lehet. Ebből logikusan következ­nék, hogy az angol választásoknak a magyar belpolitikára is éreztetni kellene hatásukat. Sajnos, meg kell ismételnem: ebben a tekintetben nincs sok reményem. Amint süket fülekre talált a magyar kor­mányzatnál a figyelmeztetés, hogy az esemé­nyek ilyen fordulatának bölcs előrelátással elébe kellene menni, úgy most vajmi kevés reményem van arra, hogy a kormány belső politikájában levonja a szükséges konzek­­venciákat. BRÓDY ERNŐ DR.: — Az angol választások eredménye rendkívül érdekes és világpolitikai szempontokból nagy­jelentőségű. Milyen tényezők idézhették elő a munkáspárt rendkívüli előretörését? Elsősorban a gazdasági helyzet, ami a dolgozó milliókat ahhoz a párthoz viszi, mely a munkásérdekek védelme címén legintenzívebben védi az emberi érdekeket. Nagy szerepet játszottak a nők, akik szociális helyzetükben szintén ahhoz a párthoz csatlakoztak, amely az egyenjogúságot hirdeti és megvalósítja. Az angol példa intelem minden országnak, hogy a gazdasági, szociális és emberi szempontok alakítják ki a dolgozó milliók füg­getlen véleményét. GÁL JENŐ DR.: — Az angol választás olyan világese­mény, melynek következményei beláthatat­­lanok. Akár abszolút többséget nyer a mun­káspárt, akár csak legnagyobb pártja lesz az angol parlamentnek, kétségtelen, hogy ez szakítást jelent mindennel, ami meggátolta a dolgozó­ömegek fokozottt érvényesülését. A mi szempontunkból mérhetetlen öröm­mel kell, hogy eltöltsön bennünket az a tu­dat, hogy a revízió kérdésében tapasztalt elzárkó­zás a Baldwin-kormány bukásával vé­get ért, s reményünk van, hogy a jobb belátás előbbre viszi a magyar feltámadás szent ügyét. FRIEDRICH ISTVÁN: — Engem az egész angol választás csak abból a szempontból érdekel, hogy az miképp vinné előbbre revíziós ügyünket. Ha jól em­lékszem, a munkáspárt vezére, Macdonald, többizben tett a kékrevízió ügyében hasonló nyilatkozatokat, mint amilyent legutóbb Lloyd­ George tett, amikor a revíziót politikai programmjának egyik sarkalatos problémá­jává tette meg. Várnunk kell néhány hétig, hogy ebben az irányban mi fog az angol po­litikában kialakulni, de annyi biztos, ez me­gint mom­entó arra, hogy a mai világ a demo­krácia irányában alakul át. Tagadhatatlan, hogy az angol választás eredményét egész Európa politikája meg fogja érezni. Hogy a mi belpolitikánkra lesz-e ez hatással, nem tu­dom, mert hiszen nálunk egészen speciális viszonyok vannak, nálunk minden másként van, mint ahogyan másutt van. FÁBIÁN BÉLA: — A konzervatívok letörése az angol választásokon általános változását je­lentheti az európai politikának. A háború utáni­ békék nem hozták meg Európában a lelkek békéjét. A helyzet feszültebb, mint közvetlenül a háború előtt volt. Fegyvereket köszörülnek, tankokat töké­letesítenek, hadihajókat, repülőrajokat építenek és új gázokat találnak ki, me­lyek nemcsak a hadseregeket vannak hivatva ártalmatlanná tenni, de alkalma­sak arra, hogy az ország békés lakóinak milliói egy éjszaka álmaiból többé életre ne ébredjenek. Smith közgazdasági elmé­leteit megszégyenítő közgazdasági politi­kát folytat egész Európa. Mindenek harca mindenek ellen és az európai ret­tenetes káoszban, mely a kétségbeesésbe kergeti Európa dolgozni akaró, de ke­resni nem tudó népeit, az európai kultúra romjain a Hellas sorsára kerülő Európa helyett a világ vezetését átveszi az egysé­ges Amerika. Anglia intelligens választóközönsége, az ardini anyák megpróbáltak egy utolsót lökni a kátyúba jutott Európa szekerén. Hogy lesz-e világváltozás az angliai vál­tozások után, az attól függ, mennyiben fogja megérezni az új angol kormány, hogy a jelenlegi európai helyzeten, mely magában rejti az új világégés magvát, csak bátor kézzel, elszánt akarattal, új utak törésével lehet segíteni. Ha az angol választók tömegeinek az eddigi politika felett hozott verdiktjére támaszkodva, az angol kormányzat kiáll a világ elé és a lelkek békéjének megteremtésével meg­menti Európát akkor az angol anyáknak örökre hálás lesz egész Európa, melynek népei béke után sóvárognak és a millió anya, aki boldog életre akarja nevelni gyermekeit. A SZOCIALISTÁK: A szociáldemokrata párt vezetősége részéről a következő nyilatkozatot kapták: — Természetesen nagyon boldogok vagyunk, hogy ango­l testvérpártunk ,a National Labour Party győzött. Ez a győzelem nemcsak Anglia sorsát dönti el, most már úgy látjuk, véglegesen a jövendőt illetően, hanem egész Európa sorsára döntő kihatással lesz. 3

Next