Ujság, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

KEDD, 1929 JULIUS 2 ÚJSÁG Megjelent a filmrendelet Minden húsz külföldi film után egy magyar filmet kell készíteni ! Félhivatalosan jelentik: A kormány rendeletet adott ki, amellyel módosítja a magyar filmgyártás fejlesztéséről 1925-ben kiadott kormányrendeletet. Az új rendelet szerint, amely augusztus 1-én lép életbe, a hazai filmgyártás előmozdítása érdekében az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság által megvizsgált és engedélyezett, külföldön gyártott mozgóképek minden métere (cenzúraméter) után a mindenkori vizsgálati díjon felül 20 fillér pótdíjat kell a Filmipari Alap javára fizetni. A bizottság az engedélyokiratot csak a befizetés igazolása és a behozatali jegy beszolgáltatása után adhatja ki. Híradók, továbbá kulturális, oktató, tudományos és ismeretterjesztő filmek a pótdíjfizetési kötelezettség alól mentesek. Minden belföldön gyártott és a kikötött feltételeknek megfelelő mozgókép után a gyártó vállalkozónak a Filmipari Alap húsbehozatali jegyet bocsát rendelkezésére. A behozatali jegyek csak oly belföldön gyártott mozgókép után adhatók ki, amely legalább1500 sajetméter hosszú, legalább 60.000 pengő igazolt belföldi befektetéssel készült és amelyet a Filmipari Alap magyar filmnek elfogad. A behozatali jegy közokirat, amely bárkire átruházható, a felek azonban az átruházást egyidejűleg kötelesek a Filmipari Alapnak bejelenteni. A rendelet a kereskedelemügyi és a belügyminisztert felhatalmazza, hogy a rendeletben foglalt kötelezettségek teljesítésére a Filmipari Alap útján olyan végrehajtási megállapodásokat köthessenek, amelyek a magyar filmgyártás hatályosabb fejlesztését vagy a magyar filmek részére fogyasztóterületek megszerzését biztosítják. A filmrendelet meglehetősen elkésve jelent meg és teljesen készületlenül találja a magyar filmszakmát, amely az új szezonra már túlnyomórészt felkészült. A filmrendelet megjelenését eredetileg kora tavaszra ígérték,akkor még lett volna értelme, mert elég időállt minden filmvállalat rendelkezésére, augusztus elsejéig azonban aligha tud egyetlen filmvállalat is felkészülni az intenzív filmgyártásra. A kvóta is meglehetősen súlyos és a jelenlegi körülmények között kivihetetlennek látszik, hogy busz az egyhez tudjanak magyar filmet készíteni. Ez ugyanis mintegy husz huszonöt film elkészítését jelentené évenként, márpedig ennyi filmet a magyar filmipar nem tud produkálni. Súlyosan érinti a filmszakmát a rendeletnek az a része, amely a kötelező filmgyártás mellett kimondja, hogy az amúgy is súlyos cenzuradíjakon felül méterenként még húsz fillértkell fizetni a Filmipar Alap javára. A rendeletnek ezt a részét feltétlenül revízió alá kell venni, elsősorban azért, mert a Filmipari Alap a múltban sem tudott megfelelni hivatásának, a filmgyártás újjáteremtése érdekében végzett próbálkozásai sorozatos kudarccal végződtek, a filmszakma tehát teljesen bizalmatlan a Filmipari Alappal szemben. rosszkedvű. Alig beszél egy-két szót. Olvassa az újságot. Pedig néha hangosan szokott felolvasni és az nagyon érdekes, érdekesebb, mint ami a képeskönyvben van a kócos Petiről. A nagyapa szájában is kialszik a szivar, feje meg-megbillen. — Kérek az ágyat — mondja. — Még korán van — feleli apa —, hátha jön valaki, nem lehet ilyen korán devanzsálni a lakást. Nagyapa nem felel. Szegény. Pedig milyen álmos. Rossz nagypapának lenni. Neki jobb dolga van. Amikor akar lefekszik. Csak egykettőt fog ásítani és anya mindjárt lefekteti. Ágyalás közben mégis szóba kerül a dolog. — Itt volt a Bánó doktor. Félévre ítélték az Erzsit. Mert gyereke van. Enyhítő körülménynek tudták be. Akinek gyereke van, már lophat is. Különös a törvény. De most anya németül beszél! Most mondja meg! Mi az, apa nagyon mérges lett. Kiabál. Kár, hogy nem érti. Ha nagyobb lesz, okvetlen megtanul németül. Titokban. Akkor megérti majd és ők nem fogják tudni. Mennyi titkot fog megtudni akkor! — Nem blamirozhatjuk magunkat — kiabál apa, most megint németül mond valamit. Valami «kussolás» is van benne, amiről tudja, hogy gorombául hallgatást jelent. Közben anya vetkőzteti. Gyorsan lefekszik a kis ágyba. Behunyja a szemét, hogy azt higyjék, alszik. És hallja, hogy tovább beszélnek. Mindig több és több magyar szó keveredik beszédjükbe. Lassan megérti, hogy apa nem akarja ,hogy megmondják az ügyvéd bácsinak. Anya is beleegyezik. Aztán csend lesz. De ő nem alszik. — Mit csináljon? Ha ő mondja meg a doktor bácsinak, azzal nem segít. Egész biztos, hogy nem akarják visszavenni Erzsit. Biztos, mert nem tisztességes. Gyerekét falun hagyta. Anya nem hagyná el őt. Hát akkor minek szóljon, úgyse lesz kistestvérkéje az Erzsi kislánya . Két kis keze egymásba kulcsolódik és már félálomban sóhajtja fel az égbe: — Édes jó istenkém, nekem sose lesz kistestvérként! . * Rakéták és örömtüzek gyulladtak és megszólaltak a harangok egész Spanyolországban a Numancia megmenekülésének hírére A Ciudad Realban fellázadt tüzérezred büntetését is elengedték. A Numancia a nagy szélben nem tudott leszállani az Azoriszigeteken s azoktól délnyugatra leereszkedett a tengerre. Hat napig dobálta a viharzó óceán Madrid, július 1. Spanyolország örömünnepet ül. Az elveszettnek hitt Franco, Ruiz de Aida, Gallarza és Madaraiga spanyol óceánrepülőket a Numancia repülőgépen kényszerleszállás után az Azori-szigetek mellett az angol Eagle hydroplán-anyahajó két repülőgépe szerencsésen megtalálta. A spanyol óceánrepülőket az Eagle hajó szombaton felvette és Gibraltárba szállítja. A híradást Gibraltárban hivatalosan tették közzé és a lakosság körében határtalan lelkesedést keltett. A tömeg lelkesen tüntetett a spanyol konzulátus épülete előtt. Természetesen még nagyobb az öröm és a lelkesedés Madridban ,ahol a hirt Primo de Rivera vasárnap délelőtt tizenegy órakor kapta meg. Boldogan sietett ki irodájából, hogy a jó hírt titkáraival közölje. A hírt azután rögtön továbbították az Aeroklubnak, ahol nyomban kifüggesztették, továbbá a hadügyminisztérium kapujára is kiakasztották a híradást, amelyet a járókelők lelkes örömmel olvastak. De a Numancia megmentése nemcsak a fővárosban, hanem az egész Spanyolországban óriási lelkesedést keltett, miután a repülők megtalálásának minden reményét végleg feladták és hivatalos felszólításra egy percnyi szünettel adóztak emlékezetüknek. Alig egy órával a megmentés hírének megérkezése után rakéták és örömtüzek gyulladtak ki az A Numancia tervezett útja Cartagenától New Yorkig, melynek felénél nagyobb részét megtette. A +-rel jelölt helyen találták meg a repülőgépet. A lakosság nagy tüntetéseket rendezett az utcákon és így a hír a legtávolabb eső városrészekben is rövid idő alatt elterjedt. A tömeg lelkesen éltette Spanyolországot, Angliát és az angol tengerészeti repülőket. Egyik tüntető menet találkozott Jimenez és Iglesias aviatikusokkal, akiket örömkiáltások és éljenzések között kísért a hadügyminisztériumba. Délben minisztertanács volt és éppen annak ülésezése idején érkezett meg Gibraltárból a második távirat, amely a megtalálás pontos helyét is közölte, továbbá azt, hogy a Numancia repülői mind megvannak és maga a hidroplán is jó állapotban van. A rendkívüli minisztertanács utasította az angolországi spanyol követet, hogy fejezze ki háláját az angol kormánynak. A spanyol Vikíly, aki éppen Angliában tartózkodik, György királynál személyesen fejezte ki háláját az angol tengerészeti aviatikusok értékes és sikeres segítségéért, egész országban. A városok lobogódíszt öltöttek, a harangok megkondultak. Az utcákon tüntető menetek éltették a bátor pilótákat és Angliát. Madridban a tömeg az angol nagykövetség elé vonult. A nagykövetnek ismételten meg kellett jelennie a palota erkélyén, hogy — spanyol beszédben — megköszönje az ünneplést. A nagykövetet elárasztották üdvözlő táviratokkal és virágokkal. Primo de Rivera személyesen fejezte ki a követelölt háláját a repülők megmentéséért. A megmentés örömére elengedték a legutóbbi lázadásban résztvett tüzérezred büntetését és így az ezrednek nem kell Marokkóba mennie. A kormány félhivatalos kommünikét tett közzé, amelyben a többi között a következőket mondja: A kormány öröme a mentési akció sikerén annál nagyobb, mert már a teljes kétségbeesés fogta el minden spanyol ember lelkét. A spanyol főváros lakossága, amely a súlyos csapást fájdalmasan, noha méltóságteljesen viselte, örömének azzal adott spontán kifejezést, hogy a brit nagykövetség elé vo n megtalált Numancia hydroplán. m nült és háláját nyilvánította azzal a nemzettel szemben, amely hatalmas eszközökkel és hatalmas erőfeszítéssel önként vállalta magára az elszánt kutatás munkáját. Nem szabad azonban megfeledkeznünk Portugália, Franciaország és Olaszország mentési fáradozásairól sem, mert a hálát nemcsak a sikerhez kell mérni, hanem ahhoz az általános emberi érzülethez, amely a spanyol honfitársak felkutatására irányuló munkának indítóoka volt. Végül a kormány köszönetet mond a sajtónak komoly, de nyugodt hangjáért, amelylyel ezt az ügyet tárgyalta. A Numancia hányatott útjáról eddig a következő részletek kerültek nyilvánosságra: A spanyol aviatikusok heves északkeleti szél következtében kénytelenek voltak leszállás nélkül elhaladni a június 22-ére virradó éjszakán az Azori-szigetek fölött. Hajnalban az Azori-szigetektől délnyugatra találták magukat. Benzinkimérés céljából leereszkedtek a tenger színére, majd helyzetük meghatározása után újra a levegőbe emelkedőek és Fayalnak vették irányukat. A heves szélben a benzin rohamosan fogyott és 40 mérföldnyire a célponttól, 36 fok 28 perc északi szélesség és 24 fok 14 perc nyugati hosszúság alatt kénytelenek voltak ismét leereszkedni a tengerre. A repülőgépet az északkeleti szél délnek sodorta. Június 23-án 100 mérföldnyire voltak Faraitól. A szél később viharrá fokozódott és a gépet a Sainte Marie sziget felé hajtotta. Június 24-e és 27-e között a váltakozó hevességű és irányú szélben ide-odahányódott a repülőgép. Június 27-én reggel a szél ereje és a tenger hullámzása miatt már-már válságosnak ítélték helyzetüket. Az Eagle június 29-én talált rá a repülőgépre a Sainte Marie sziget közelében. 3 Ol K. I. Sz. Honoria nyilv. joga Kereskedelmi Szaktanfolyam Vilma királyné-ut 50. Telefon 288—13 Beiratások d. e. 11—1-ig, d. u. 5—6-ig Kramarz támadó cikke Magyarország ellen Franciaországot uszítja ellenünk Prága, július 1. Kramarz a Versailles szerződés tízéves évfordulója alkalmából a Narodni Listy-ben vezércikket írt, amelyben azt írja, hogy Európa legbékétlenebb állama a magyar. Túl egyoldalúak a békeszerződések, amelyek kijelentik, hogy a háborúért csak Németország felelős. Mi tudjuk — írja Kramatz —, hogy a balkáni nyugtalanság tűzfészke nem Bécsben volt, hanem Budapesten. A monarchia külpolitikájátán Budapesté volt a döntő szó. Budapest a világháború főbűnöse. Csodálatos, hogy Parisban az az érthetetlen reménykedés tartja magát, hogy a magyarokat megnyerik Franciaország számára és eltávolítják az olaszoktól. A magyarok mindenekelőtt a kis-ententetől szeretnék megvonni Franciaország bizallmát, tehát Franciaország barátságával fognak tüntetni mindaddig, amígr Párisban tisztán és hangosan tudomásukra nem adják, hogy Franciaország a kis-entente beleegyezése nélkül nem enged meg semmiféle határmódosítást. Ezt Franciaországnak annál inkább meg kell tennie, minthogy akis-entente államai között vannak államok, amelyek Franciaországgal szemben nem éppen nagy lelkesedést tanúsítanak. Természetesen a kis-enlentónak is másképpen kell a magyarokkal szemben viselkednie. Ami Budapesten történt, azt nem lett volna szabad oly túl diplomatikus nyugalommal fogadni. Ahogy Walko miniszter a kis-ententenak válaszolt, az nyolcmilliós állam reprezentánsa részéről hallatlan volt a negyvenötmilliós kis-entente-tal szemben. A követek visszahívása lett volna az egyedüli megfelelő válasz. Akkor Walko úr is más hangot talált volna azokkal az államokkal szemben, amelyek békén tűrték a frankhamisítást, a szentgotthárdi géppuskákat és minden egyebet, amiről tudnak, de a béke érdekében hallgatnak, pedig tudnának róla beszélni. Ha valaha szükség volna Magyarországgal szemben mozgósításra — mondja tovább Kramarz —, a nézetek erről különbözők lehetnek — én nem tartozom azok közé, akik meggondolatlan lépésekre uszítanak —, de nagyon jól ismertem a magyarokat a háború előtt huszonöt évvel és tudom, nekik csak a határozott és félelemnélküli fellépés imponál. Senki sem követeli, hogy a magyarok legyenek megelégedve azzal, ami történt, maguk között beszélhetnek, ahogy akarnak, de a kis-entente képviselőivel szemben nem engedhetik meg maguknak azt, amit más állammal szemben sem mernek megtenni. Katonailag is elég erősek vagyunk, hogy követeljük Budapesttől, ne provokáljon bennünket. Annál kevésbé tegye ezt, minthogy nem fizettük neki vissza a tótok kínszenvedéssejtés elnyomását.