Ujság, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-15 / 184. szám

14 ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1929 AUGUSZTUS 15 Rekordkésensség előtt 7s© szenzációs gólarámival győztek Magyarország vízipólóválogatottai Svédország ellen A kormányfő nyitotta meg a kai európai nemzet vízipólótornáját, amelynek eseménye a magyar csapat ragyogó játéka volt. Németország nívótlan küzdelemben 4:3-ra verte Belgiumot, míg Franciaország rossz kapuvédje miatt majdnem elvesztette Anglia elleni mérkőzését A Margithídon és a Császárfürdő felé ve­zető útvonalakon szerdán a korai délutáni órákban negyedórákra megakadt a forgalom. A magán- és bérautók százai robogtak a Csá­szárfürdő irányába, ahol ma kezdődött meg Európa, helyesebben a világ hat legkiválóbb vízipólócsapatának a küzdelme a világbajnok­sággal is felérő Klebelsberg-kupáért. Az ellen­feleket ugyanis nem a véletleneken alapuló sorsolás állítja egymással szembe, mert min­den csapat mindegyikkel mérkőzik. Budapes­ten tehát a legreálisabb küzdelemben fog el­dőlni, hogy melyik csapat érdemes a világ legjobb vízipólócsapatának a jelzőjére. Pontban fél 4 órakor, amikor Horthy Mik­lós kormányzó, felesége és leánya társaságában a díszpáholyban megjelent, a Császárfürdő uszodáját körülölelő tribünök roskadoztak a rekordszámmal megjelent közönség súlya alatt, a publikum elhelyezése azonban a leg­simábban ment. A kormányzót Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter és Homonnay Ti­vadar dr. országgyűlési képviselő, a Magyar Úszó Szövetség elnöke fogadta. Adott jelre a hat vizipólócsapat dresszben a kormányzói páholy elé vonult, ahol Drigny, a Nemzetközi Úszó Szövetség elnöke üdvözölte Magyar­­ország kormányzóját, a vizipólótorna fővéd­nökét. A Philips megafon nagyszerűen közve­títette a beszédeket. Drigny után Homonnay Tivadar dr. méltatta a nagyszerű sportese­mény jelentőségét, majd megkérte a kormány­zót a torna ünnepélyes megnyitására. Horthy Miklós francia, német és angol nyelven intézett lelkes és buzdító szavakat az öt külföldi nem­zet vizipólóreprezentánsaihoz, majd a követ­kező magyar beszédet mondta: — Szívből köszönöm a Nemzetközi Úszó­­szövetség és a Magyar Úszószövetség elnökei által tolmácsolt üdvözlést. Élénk örömmel üd­vözlöm fővárosunkban a világ legjobb vízi­­pólóbajnokait, akik eljöttek ide, hogy nemes küzdelemben összemérjék erejüket egymással és magyar bajtársikkal. A nemzetközi életnek igazán szép eseményei az ilyen versenyek, amelyek felette alkalmasak arra, hogy a különböző nemzetek fiait a békés küzdelem bajtársias szelleme által egymáshoz kö­zel hozzák és jó barátok­ká te­gyék­őszinte örömömre szolgál, hogy ez alkalom­mal a mi Budapestünk lehet a színhelye an­nak a nemes versenynek, melynek küzdős so­rában jól esik látnom azt a csapatot is, amely a tavalyi olimpiádon szerzett dicsőséget a né­met nemzetnek. Örülök, hogy tanúja lehetek a vizipólósport e mai kimagasló eseményének, amelyre a nemes angol nemzet többszörös baj­nokságot nyert fiai is eljöttek, hogy kivegyék részüket a szép küzdelemből.­­ Ezelőtt három évvel az akkor még új magyar úszóstadionban első ízben küzdöttek az Európa-úszóbajnokságért 14 nemzet váloga­tott úszói. A magyar úszósport súlyát és jelen­tőségét mutatja, hogy Budapest most ismét ha­sonló jelentőségű nemzetközi sporteseménynek, az első vizipólóversenynek a rendezésével tehet szolgálatokat a nemzetközi úszósportnak. A vi­lág hat legjobb vizipólócsapata méri össze ere­jét békés küzdelemben e mai nemes tornán, ahol minden egyes csapat mindegyik ellenfelé­vel meg kell, hogy küzdjön. Ez egyúttal az igaz­ságos döntés záloga is, mert­­gképp a sorsolás véletlene nem befolyásolhatja az eredményt, hanem az elsőséget egyedül a nagyobb tudás és kitartás fogja eldönteni. Remélem, hogy a csa­patok lovaglás szellemtől áthatva fognak egy­mással küzdeni és ha a legjobbik győz, a töb­biek a sport bajtársias hagyományaihoz képest szívesen szorítanak vele kezet. — Amikor a mérkőzések sikeréhez a magam részéről is a legjobb kívánságokat fűzöm, a Stlebelsberg gróf-kupáért meginduló első nem­zetközi vizipólótomat megnyitottnak nyilvá­nítom. A kormányzó beszédét percekig tartó zugó tapsokkal fogadta, helyéről felállva, a közön­ség. A vizipólópályát közben már fel is sze­relték, mert az eredeti programmtól eltérően az úszóversenyeket csak a három vizigáló­­mérkőzés után tartották meg, a délután tehát mindjárt az attrakciókkal kezdődött, amelye­ket az izgalomig feszült érdeklődéssel kísért a közönség. A meccsek sorát a német-belga mérkőzés nyitotta meg. Az olimpiászbajnok Németor­szág startja csalódást keltett, de még nagyobb csalódást keltett a németeket legutóbb 3:2-re vert Belgium. A belgák még úszni sem tud­nak, de, hogy annak ellenére is 0:4 gólará­nyukat 3:4-re sikerült feljavítaniuk, amellett bizonyít, hogy a német sem az a félelmetes ellenfél, aminek az amsterdam­i olimpiászon bemutatkozott. " A német-belga mérkőzés után Magyaror­szág—Svédország meccse következett, amely­nek a kimenetelét még az optimisták is szo­rongó érzésekkel várták, hiszen a svéd csapat volt az, amely a múltban a magyarok legke­ményebb ellenfelének bizonyult. A párisi olimpiászon 4:1-re vertek rá a svédek az an­gol meccstől akkor letört magyar csapatra és ugyancsak gyilkos küzdelemben tudták a svédeket 1926-ban Budapesten 3:2 minimális gólarányban legyőzni, hogy az Európa-bajnoki trófeát elhódítsuk. Arne Borg is csak azért sietett világkörüli turnéja után haza Svédországba, hogy a svéd csapat annál nagyobb eséllyel vehesse fel a küzdelmet a budapesti hatos tornán, a magyar csapat győzelmi kilátásai tehát nem voltak a legrózsásabbak, annál kevésbé, miután az idén még nem játszott komoly meccset és így formájáról és képességeiről nem lehetett meg­bízható mértékünk. Az első percek bizonyta­lansága után annál kitörőbb öröm fogadta Magyarország vezető gólját, amelyet azután sűrű egymásutánban követett a többi, úgy hogy végeredményben 7:0 imponáló gólarány­­nyal győztünk legveszélyesebb és legfé­­lelmesebb riválisunk ellen, olyan nagy­szerű játékkal, amely a magyar csapatot most már méltán a torna favoritjává emeli. Szép, sőt klasszikusan szép játékot szer­dán a hat együttes közül csak a magyar csa­pat mutatott be, amivel szemben nem érvé­nyesült Arne Borg sem tüneményes gyorsasá­gával sem remek­­csavarjaiéval, aminthogy az évek óta együtt játszó csapat akciói szinte kezdetlegeseknek tetszettek a magyarok tüne­ményes játéka mellett. Ha a magyar fiúk a svédek ellen produkált bravúrjukat Német­ország és Franciaország ellen is meg tudjál ismételni, rehabilitálva lesznek az Amsterdamban balszerencse folytán bekövetkezett kudar­cukért és méltán megilleti őket az első­ség a világ legjobb vizipólózói között. A magyar csapat brilliánsan startolt és hogy a leggólképesebb svéd csapattól nem kapott gólt, annak a jele, hogy támadásban ■és védekezésben annyira harmonizál, hogy a szépségdíj máris kijár neki és csak a tempó­­bírás kérdése, hogy következő ütközeteit is hasonló imponáló stílusban nyerje meg. A harmadik mérkőzés, Franciaország és Anglia között, szenzációs meglepetéssel szol­gált. A franciák ugyanis Dujardin kapuvéd helyén a tartalék Zurfluh-t voltak kénytele­nek szerepeltetni, aki abban lelte örömét, hogy minden labdát beengedett. Ez annyira idegessé tette a csapatot, hogy a félidőig há­rom gól előnyt szereztek az angolok, de miután a szimpátiájával inkább a franciák felé hajló belga bíró Angliának egyik szabá­lyos gólját nem ítélte meg, a franciáiknak si­került egy kétes értékű eldöntetlent kivere­kedniük, a nimbuszukat azonban ez a remis alaposan megtépdeste. A vízipólótorna elsőnapi mérkőzéseiről az alábbiakban számolunk be: Németország-Belgium­ 4:3 (3:0) A német csapat a svédeket 6:3-ra verő együt­tesével, a még mindig betegeskedő két Radema­­cher nélkül vette fel a küzdelmet, míg a belgák a németek ellen legutóbb 3:2 arányban győzedel­meskedő csapattal álltak a starthoz. A mérkőzés meglepően sivár sportot nyújtott, mert a néme­tek, úszástudományukon kívül más kvalitást nem árultak el. A belgák kiábrándítóan rosszul ját­szottak, ami annál meglepőbb, mert legutóbb Pá­­risban a franciák 1:1 arányban eldöntetlenül vé­geztek. A belgákat ennek ellenére még nem sza­bad elparentálni, mert a stílusosabb csapatok el­len valószínűleg sokkal jobban fognak szerepelni, a magyarok leszámításával, akiknek a gyorsasá­gával szemben nincsen sok keresnivalójuk. Imponáló állóképességükkel mégis ők csinál­hatnak a budapesti turnén meglepetést. A német csapat, mint az amsterdami olimpiá­­szon is, alaposan kihasználta testi erejét és aki arra nem reagál, az bizony elveszett. Legfőbb erényük a gyorsaság és az összjáték iránti hajlan­­dóság, de kissé nyersek, az akcióikban nincsen ötlet, sem váratlan fordulat. Legértékesebb embe­rük a half Benecke, de nagyon érti a tudományát a két hátvéd, Cordes és Bahre is, míg a csatárok közül Amann az egyetlen átlagfelüli klasszis. De nagyon magában bízóak és ez sem éppen értékte­len tulajdonság. A belgák közül Bauwens, de Pauu­ és De­­combe árult el reprezentatív tudást, míg a sokat magasztalt Coppiters egészen eltűnt a mezőnyben. Az egész csapat meglepően lassú, nehezen star­tol, nem értik meg egymást és összjátékban még csak az ábécénél tartanak. A németeké az első labda, kényük-kedvükre adogatják egymásnak, amíg Amann végül gólt dob (1­0. 02 mp.), Decombe lövését a német kapuvéd fogja el, azontúl ismét a németek van­nak frontban és Amann beadását Bahre II. a má­sodik gólra értékesíti (4 p. 15 mp.). A német csa­pat most már biztos a dolgában és Amann re­mek doplerrel a harmadik gólt lövi (5 p. 15 mp.) Szünet után változatlanul a németek támad­nak frontban és Báhre II. rövidesen újabb gólt dob (1 p. 28). A negyedik gól után lefékeznek, mire a belgák kerülnek offenzívába, de sok ked­vező helyzetet elügyetlenkednek. Bahre II. ki­állítása után végre a szabadon hagyott Matthieu 4 :1-re javít (4 p. 14 mp.), a Gunst miatt meg­ítélt négyméteresét de Paul értékesíti góllá (5 p. 12 mp.), sőt hat másodperccel a befejezés előtt Decombe az ellenkező sarokba plasszíro­­zott lökéssel 4:3-ra szépít. Beleznai László dr. kitűnően, de a németek­kel szemben túlzott jóakarattal vezette a szép akciókban nagyon szegény mérkőzést. Magyarország-Svédország­ 7:0 (5:0) A mérkőzés csak az első három percben látszott bizonytalan kimenetelűnek, amikor a magyaroknak szemmel látható fölényük elle­nére semmi sem sikerült és kimondott bal­­szerencse is kísérte akcióikat. Arne Borg is még akkor nagy kérdőjel volt, akit hátvéd lé­tére a csatársorban szerepeltettek, de mikor kitűnt, hogy a magyar csapat még Borg gyor­saságával is sikeresen meg tud birkózni, las­sanként visszanyerte az önuralmát és már meg is volt nyerve a mérkőzés. Persze akkor még senki sem hitte volna, hogy valóságos gólözönnel fognak győzni a magyarok, még kevésbé azt, hogy gól­­mentesen kerülnek ki a tornának ebből a talán legnehezebb üktözetébő. A csehek és angolok elleni játékával ugyan nagyszerű kondíciót és hiánytalan formát árult el a magyar csapat, a 11:1 és 13:1-es győzelmei ellenére mégsem volt sejthető, hogy milyen értékek rejtőznek most az együttesben? A svéd csapat volt tehát a mieink igazi erő­próbája, mely a múltban is a legkeményebb ellenfelünknek bizonyult és ma mégis kapi­tulálni volt kénytelen, még­pedig olyan impo­záns gólaránnyal, amilyennel még a világ egyik csapata sem verte Svédországot. A nagy­szerű győzelemért természetesen mind a hét játékosunknak egyformán signum laudis jár ki, mégis Keserű I., Homonnai II. és Keserű II. külön elismerést érdemel, ők voltak ugyani az értékes diadal főrészesei. Némethre nagyon ügyelt a svéd védelem, de azért ő is benne volt néhány gólban, Vértesi különösen önzetlen összjátékával végzett nagyon hasz­nos munkát, Ivády imponáló biztonsággal őrködött hátvédposztján, míg Barta kapuvédü­nket nem nagyon zavarták a svéd csatárok. A svéd csapat meglepetése Naumann, a fiatal kapuvéd volt, aki a hét gól ellenére a csapat legjobb emberének bizonyult, mert legalább még hét biztosnak hitt gólt mentett nagyszerű helyezkedéssel. Arne Borg való- sággal elmókázta a mérkőzést, pedig, hogy, még mindig tud vizipólózni, azt egy szenzá­ciós „svéd csavarral­ is beigazolta. A két hátvéd rendkívül megbízható, de kissé nehéz­kes, a csatársorban a két Andersson az érték,­­akik a többi csapatnak valószínűleg kamatos­­tul visszafizetnek, amiért ma egy gólt sem sikerült dobniuk. Arne Borg startol rá a labdára, el is fogy hatná, de Keserű II-nek engedi át, a lövést a svéd kapuvéd fogja el. Homonnai Keserű I-et szökteti, a biztos gólnak hitt labda azon­ban a kapufára pattan. Szép Németh—Ke­serű II.—Keserű I. akció komért eredményez. Állandóan a magyarok támadnak, a gól azon­ban késik, sőt Keserű II-et a svéd Sandströiti társaságában, elúszás miatt, kiállítják. Vér­tesi—Keserű I. támadását a kapufa menti, Vértesi labdáját a kapu véd. A svédek felnyo­mulását Homonnai szereli le, amire Keserű I. megszökik és remek trükkel a vezető gólt dobja (3 p. 22 mp.). A magyar csapattal most már nem lehet bírni és 21 másodpercen belül Németh— Ivády—Keserű II. pompás attakja Németh révén a második gólt eredményezi. Annál is szebb gól a harmadik, amelyet Ho­monnai passzából Keserű I. ejt be ideálisan (4 p. 55 mp.). A következő labdáért Borg és Vértesi startol és Vértesi a győztes. Keserű I. labdáját Vértesi a nap legszebb góljává ér­tékesíti, végül a két Keserű nagyszerű össz­­játékából Németh az ötödik gólt dobja (6 p. 58 mp.). Szünet után a svédek első támadása végre a magyar kapuvédet is foglalkoztatja, majd Keserít I. szabaddobásából Keserű II. újabb gólt dob ki p. 23 mp.). Némethet a lesben­­állásból lőtt gólja miatt (nyilván sokai ja már a német bíró) kiállítják, mire a svédek is dobnak , de csak kapufát. Elúszás miatt egy svéd játékost is kiállít a bíró, mire Keserű L. Borg leszerelése után, újra a kapufát találja el, míg végül Vértesi—Keserű l. pompás akció­jából Keserű II. beállítja a végeredményt. (6 p. 03 mp.) A gólokon tehát Keserű I.­—Keserű 11.—­­Németh kettő-kettővel testvériesen osztozott, csak éppen Vértesinek­ kellett eggyel is meg­elégedni. De majd kipótolja. Nussbaum dr., a német vizipólócsapat ka­pitánya elég korrektül bíráskodott, a magyar csapat gólképessége azonban látszólag nem jól esett neki. Axiglüa-Franci^,­­orssá^5:5 (4sí) Hatalmas meglepetés volt ez a mérkőzés, kü­lönösen azoknak, akik a múlt héten az angolok 13 : 1 arányú vereségét látták. Az elparentált angolok ugyanis váratlanul jól játszottak, sőt kis híja, hogy a párisi olimpiászon győztes együttest maguk alá nem gyűrték. A franciák az eldöntetlent elsősorban a hihetetlenül gyenge kapusuknak köszönhetik Du­jardin helyettese Zurfluh ugyanis a legveszélytelenebb labdákat is beengedte, szinte érthetetlen, hogy a franciáknak nincsen jobb tartalék kapuvédjük. (Tőlünk köl­csön kaphatnának néhányat.) Sorozatos hibái már az első félidőben 4 : 0 arányú vezetéshez juttatta az angolokat, nem volt csoda tehát, hogy a francia játékosokat teljesen megzavarták a váratlanul bekapott gólok és a mezőnyben sem tudták kifejteni kulturált játéktudásukat. Csak a második félidőben tértek magukhoz meglepetésük­ből és akkor sikerült is legalább megmenteniük az eldöntetlent jelentő egy pontot. Az 5 :5 után az angolok ugyan még egy gólt dobtak, Bili a belga bíró azonban a győzelmet jelentő hatodik gólt nem ítélte meg. Lett is erre parázs tüntetés, különösen azok szidták Blitzet, akik emlékeztek arra, hogy az olimpiászon ő vezette az elveszített németek elleni döntő meccsünket. Az angol csapat határozottan javult a múlt szombat óta. Néha egészen ötletes akciókat mu­tattak be, csak éppen állóképességük hiányos. Meglepően jól védett Ableu­ kapus és nagyon gólképesnek bizonyult a balszélső Sulton. A franciák fáradtan játszottak. Kapusuk kezdet­leges hibái elvették a csapat nagy részének a kedvét és csak Vandepranquetól láttunk klasszis munkát. A híres Padou semmi különöset nem produkált­ Az első kiúszásnál az angoloké a labda és már a 27 mp.-ben gólt is érnek el. Sutton tiszta helyzetben kapja a labdát és a rosszul helyez­kedő Zurfluh melleit a hálóba vágja (1:0). A közönség persze örül a gólnak és lelkesen biz­tatni kezdi az angolokat, akik a franciák táma­dásait szerelik és újra frontba kerülnek. Sutton messziről próbálkozik és amíg a lassú francia kapus megmozdul, már a hálóban is van a véd­hető labda. (2 perc 22 mp. Az angolok vezet­nek 2:0-ra! A franciák szemmel láthatólag meg vannak zavarodva, kapkodnak, idegesek és ter­mészetesen semmi sem sikerül nekik, annál in­kább az angoloknak. Sutton labdáját gyermek­, dolog lenne elfogni, nagy elképedésre azonban Zurfluh ezt is beejti a saját kapujába. 3:0.­­3 jJlk Ili i iSI IMi FS$$TMT-Fosat remi jm, mm b^js 08. BUDAI EMU Rt BUDAPeST. ■ laiw

Next