Ujság, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-17 / 210. szám

2 Két hét alatt összesen kétezren váltottak jegyet a sakktornára Lanyha érdeklődés : Capablanca este elutazott a Tartakower és a kártya, Brinckmann és az ital... Hétfőn tehát befejeződött a sakk­verseny, ugyanolyan lanyha érdeklődés mellett, mint ahogy nagyon csekély kíváncsiságot váltott ki a közönségben az előző heti sakknapok ese­ményei is. Tizenhárom­­sakknap alatt alig két­ezren jöttek el és váltották meg egy pengőért a jegyüket, könnyű kiszámítani, hogy egy-egy nap alig száz fizető látogató sem akadt. Dél­utánonként százon alul volt a száma azoknak, akik a hatvannégykockás mezőny virtuózai. Ha gondolunk a futballmeccsek harminc­­negyvenezer főnyi publikumára, akkor kese­rűen kell megállapítani, hogy­ a sakk az utóbb­i években meglehetősen vesztett érdekességéből. Természetesen erről a sakkverseny kitűnő rendezői nem tehetnek. Miért nem volt nagy érdeklődés? Hiszen még a legutóbbi sakk­versenyen, amit a Siesta rendezett, megvolt a megfelelő látogatottság. Az okot talán abban lehet keresni, hogy állandóan sakktornák vannak a világ minden részében és mindig ugyanazokkal a résztvevőkkel. S ha legalább itt lett volna Aljechin és mérkőzött volna Capablancával... De a világprimadonnák kö­zül csak egy volt itt: Capablanca, aki könnyen győzött ellenfelei ellen, amint hogy első he­lyezése pillanatig sem volt vitás. A díjakkal és a különböző prémiumokkal együtt körülbelül háromezer pengőt visz el Magyarországról Gapablanca már hétfőn este elutazott Buda­pestről, Karlibadba ment, ahol felesége és két gyermeke várja. Karlsbadból Párisba utazik a családjával, onnan pedig Barcelonába, ahol szintén sakkversenyen vesz részt és ahol szín­tér) — győzni fog. . . Egyik sakkversenyről s másikra száll, mint madár fáról a fára, hiába, élni kell, még Capablancának is, aki különben kubai diplomata s így mellékfoglal­kozása is van ... Capablanca nehéz szívvel válik meg Budapestről, hiszen ő rém tartozik a pápaszemes, szórakozott, ételtoltokban tar­­kálló ruhájú sakkmesterek közhely típusához. Capablanca modern világfi, ki minden este előkelő éttermekben vacsorázott és­­ táncolt. Ő lett az első és követői Rubinstein és Tartakower már korántsem voltak hasonlóan népszerűek. Tartakower, szegény szenvedé­lyes kártyás és nem tud annyi pénzt keresni a sakkal, hogy rá ne fizessen a kártyán. Haj­nalban kel és késő estig könyveket ír és sak­kozik, sok pénzt keres, ele mind rámegy a bakkra és a cheminre. A magyiar helyezettek Vajda rendőrkapi­tány, Steiner szűcs és Havasi államhivatalnok ezúttal jól szerepeltek, a tabella középső ré­gióiban foglalnak helyet. Előkelő helyezést ért el Thomas, a gazdag és előkelő angol is, aki a külföldiek közül talán az egyetlen, aki nem a pénzt hajszolja, hanem passzióból sakkozik. Állandóan első osztályon utazgatva, a legfino­mabb helyeken élve, sokszor ráfizet a sakk­­honoráriumokra. Egyébként Thomas nemcsak kitűnő sakkozó, hanem hazájának egyik első ping-pongozója is. Az utolsó helyeken a cseh Prokesch és a német Brinckmann osztozkodtak. A szakem­berek szerint Brinckmann kitűnő sakkozó *— lenne, ha ... ő is szerette Magyarországot, itt tartózkodása alatt nagyon megkedvelt min­ket — a korunk miatt... Mindenesetre érdekes rezümével zárult a sakkverseny, összesen kétezer ember nyitotta ki az erszényét azért, hogy a sakkozókban gyönyörűködhessék. Bár azt mondják, hogy mindennek a nagy meleg volt az oka, mert a két hűvös napon özönlött a nép a sakk­versenyre. Legközelebb télen rendeznek sakk­­versenyt. A külföldi mesterek egy része megy Bar­celonába, a másik csoport a rohicsfürdői sakktornán vesz részt. Rohicson Maróczy Géza is fog játszani.* A tizenharmadik fiú utolsó forduló hét játsz­mája közül hat végződött győzelemmel, illetve vereséggel, egy parti pedig remis lett. A remist Car­al és Van den Bosch érték el egymás­sal szemben. Brinckmann, aki a torna végére szenzációs for­­máiba jutott, 66 lépésben, francia mérkőzésben győzött Przepiorkával szemben. Capablanca vezér­­gyalog-megnyitással, 33 lépés után nyert Vajda dr. ellen. Colle ugyancsak vezérgyalog-nyitással, 24 lépésben győzött Thomas ellen. Havasi szintén vezérgyalog-partiban, 35 lépés után győzte le Tartacowert. Kitűnően szerepelt Steiner, aki a sötét bábokkal játszott és 36 lépésben mégis győ­zelmet aratott az indiai módszerrel védekező Monticelivel szemben. Rubinstein szintén sötét bábokkal küzdött és legyőzte 26 lépés után Pro­kesch mestert. A torna egyetlen függő játszmáját, amelyet Van den Bosch és Brinckmann vasárnap szakítot­tak meg, Brinckmann nyerte meg a holland mes­ter ellen. A torna végeredménye a következő: 1. Capablanca (Cuba) 10*4 (1500 P) 2. Rubinstein (Lengyelország) 9(4 (1200 „ ) 3. Tartacower (Franciaország) 8 ( 900 „ ) 4. Thomas (Anglia) 7(4 ( 700 „ ) 5. Vajda (Magyarország) -1­ ( 600 „ ) 6. Steiner (Magyarország) 7 ( 400 „) 7. Colle (Belgium) 6(4 ( 300 „ ) 8. Havasi (Magyarország) 6*4 ( 300 „) 9. Przepiorka (Lengyelország) 6 10. Canal (Peru) 5(4 11. Monticelli (Olaszország) 5(4 12. Van den Bosch (Hollandia) 4­ 4 13. Brinckmann (Németország) 4 14. Prokesch (Csehország) 2*4 A torna pálmáját Capablanca volt világbajnok vitte el, aki a verseny egész folyamán nagy fö­lénnyel szerepelt és úgyszólván az első perctől fogva biztos nyerőnek látszott. ­ A Fehér Bagoly szövetség írta Leleszy Béla Az ötlet a Boboré v volt, ő hozakodott elő vele egy izgalmas magyar óra után a tíz­perces szünetben és mellette Sándor mindig ordított, hogy miért nem hagyják neki még egyszer átvenni a történelmet? Sándornak igaza volt, be is szekundázott egy félórával később és mikor visszafelé jött a német­római császárság térképétől, olyan szemekkel nézett az osztályra, mint valami áldozati bárány. — Fiuk, ezt nem lehet törni! *— sivitotta Bobor a legelső padon lovagolva két tinta­tartó között. — Én rájöttem, hogy éppen a Turul­ utcai főgimnázium IV. B. osztálya van hivatva arra, hogy rendet teremtsen. Meg kell alapítanunk a Fehér Bagoly szövetséget! — Micsodát? — kérdezte Brugó hüle­ndezve. Mi is figyeltünk és a sarokban Pimpi meg Vágó abbahagyták a verekedést. Bobor kis pepita zsebkönyvet vett elő a fekete kabátjá­ból, aztán lelkendezve magyarázta: — Egész Budapest tele van helyesírási hi­bával, fiukl A hirdetések, reklámlapok, cég­táblák, a kiadó szobákat hirdető cédulák, a hivatalos hirdetmények, írtoborfeliratok. Ál­talában, amit nők írnak, az már maga egész külön gyűjteménye a helyesírási hibáknak. — Ez igaz! — mormogtuk bosszankodva. — A IV. B. meg fogja tisztítani a helyes­írási hibáktól Budapestet! Alapítsuk meg a Fehér Bagoly szövetséget, hatvanhat taggal! — ötvennyolccal! szólt közbe a nagy­­fejű Vizi. — ötvenhattal, mondom! — harsogta Bokor. — Mert Paga, meg Surják még nálunk se tudnak helyesen írni, ők nem lehetnek a tagjai! A IV. B. nem kompromittálhatja ma­gát velük! A két fiú hevesen tiltakozott, de a többség lehurrogta őket. — A Fehér Bagoly szövetség tagjai szent fogadalmat tesznek arra, hogy sorra járják Budapest utcáit, nyilvános helyeit, kiránduló telepeit és kérlelhetetlenül irtják majd a he­lyesírási hibákat. Mindenkinél lesz hogy kék és fekete ceruza, gummi, tuss és ecset. A tag­jaink igazolványokat kapnak és a szövetség megbízásából a saját hatáskörükben járnak (1. Ajánlom, hogy kíméljék az egyéni érzé­kenységet, csak ott hatoljanak be üzletekbe és lakásokba, ahol az elkerülhetetlennek lát­szik. És mindenütt hordozzák körül a felvilá­gosítás fáklyáit. Nagy éljenzés következett, akkora, hogy Marczinkai tanár úr be is nyitott és meg­­villantotta a pápaszemét. De jogtalan volt a lépése, mert tíz perc volt és akkor a tanárok­nak coki az osztályokból, szép is volna. Mar­­czinkay tanár úr tehát körülnézett, aztán megint kihúzta a fejét és betette az ajtót, ő sose szerette a zugot, pedig nálunk a négy nagy ablak tárva-nyiva volt. Honorka tanár az emberevő kedvében volt a tíz perc után, így nagy beszekundázá­­sok következtek. Mindez azonban nem ront­hatott a hangulaton, a legnépszerűbb osz­tály­ nagy ünnepiességgel megalakította az elkövetkező tízperces szünetek alatt a Fehér Bagoly szövetséget és természetesen kibuk­tatta a vezetőségből Bobort. Bobor ugyanis rossz futballista volt és csak százkét centit ugrott magasba, ő maga is belátta, hogy így jobb lesz a háttérben maradnia . A Fehér Bagoly szövetség tagjain aznap délután kezdték a razziákat a mit sem sejtő fővárosban. Kettesével, hármasával vagy ma­gánosan komoly fiúk rótták az aszfaltot és összeráncolt szemöldökkel figyelték a betű­ket mindenfelé. Egyelőre csak adatokat gyűj­töttek, csak itt-ott léptek a tettek mezejére. A szövetség például határozottan túlkapásnak minősítette Szivák szövetségi tag eljárását, akinek afférja támadt a villamoson és azt be­jelentette. Előadása szerint ugyanis a villamoskalauz ezt kiáltotta be egy megállónál. — Dezserfi-utca! Szivák Ferkó, úgyis mint Fehér Bagoly, ezen felháborodott. Rendreutasította a ka­lauzt. — Nem Dezsewfi, hanem Dezsőfi, kérem. A Dessewffy régi nemesi név írásmódját nem szabad betű szerint olvasni! A kalauz tiszteletlenül válaszolt és a ko­csiban heves vita támadt. Két úr Sziváknak adott igazat, de a kocsi többsége kicsatolta őket és Szivákkal együtt a következő meg­állónál le kellett szállaniok a felgerjedt tö­­megindulatok elől. A Fehér Bagoly szövetség eltiltotta tag­jait hasonló kicsapongásoktól azzal, hogy nem mindenki járhatott a Turul­ utca IV. B-ben, ennélfogva magasabbrendű­ tudás csak kevesektől követelhető. Különben is a helyes­írást ez a dolog csak igen távolról érinti. — Vannak szellemi proletárok is — je­lentette ki Wörner Gyuszi elnök igen komo­lyan —, de ők azért tiszteletreméltó tagjai lehetnek a dolgozó társadalomnak! A szövetség tagjai teljesen elkoptatott ceruzájukkal és a jól végzett munka elége­dettségével jelentek meg a reggeli elbeszélé­seken. A kiadó szobák teljes ellátással és egyebekkel rettentő munka elé ámították a szövetség tagjait, de ők hangyaszorgalommal dolgoztak. Villanypóznákra ragasztott cédu­lák se riasztották vissza őket, fölmásztak a bűnös plakátig és irgalmatlanul megdolgoz­ták, ahol észrevették a hibát. A mozihirdeté­­sek szörnyűségeit ujjongva beszélték meg és kiáltó eréllyel javították ki, a figyelmük ki­terjedt a szórend hibáira is és hamarosan több sebesülés történt, mert a város milliónyi néprétege érthetetlenül ellenszegült a mi javító munkálatainknak. Urbán Lisa a legkitűnőbb mászónk, így történt, hogy amikor egy nagykörúti óriási üzlet homlokán, a második emelet magassá­gában ezt a cégtáblát fedeztük fel másfélmé­teres aranybetűkkel: „Dénes Mihály és unokaöcse”, őrá került a sor. Előbb természetesen tárgyaltunk a céggel, Weisz és Csűri bementek, megkeresték az igazgatót és a Fehér Bagoly nevében figyelmeztették őt a cégfelírás helyesírási hibájára. — Nem unokaöcse, kérem, hanem unoka­öccse! Két eé, egy­es. Ezt mindenki tudja ná­lunk a IV. B-ben, még Surják is! Tessék ki­javíttatni, mert önökön röhög évek óta az egész város. Az igazgató dühös lett és két markos szol­gával kerget­tette ki szövetségünk küldötteit. A szövetség rendkívüli ülést tartott és erélyes intézkedésekre szánta el magát. Éjszaka két órakor Orbán Lisa felmászott az óriási cégérig és beragasztotta a hiányzó cét papíron a cégtáblába, amíg négy más Fe­hér Bagoly őrt állott a körúton. Csodálatos, hogy a beragasztást ép úgy nem vette észre senki napokig, mint előbb a szörnyű helyes­írási hibát, végre egy nagy zápor lemosta a papírbetűt. Kovaliknak egy lakatosműhellyel gyűlt meg a baja. Ő egészen jóhiszeműen kopogta­tőtt be és elmagyarázta a nagybajuszt a főnök­nek, hogy üzleti táblájuk hibás. ..javitásokat elválallok, ez nagyon különös játék a be­tűkkel, vetesse le a táblát és festesse át, de hamarosan. A laikatosmester azt mondta, hogy Kovatk még nem tanult eleget és hogy ha a IV. B helyett az ő inasai közé ült volna be, már sokkal többet tudna. Kovatk meglepetve látta, hogy a Howorka és Purczel tanár urakra való hivatkozás sem tett semmi hatást, sőt az egész műhely neve­tett, amíg ő felfelé botorkált a lépcsőkön a szuterrénből. Később Kovatk önhatalmúlag tett javításokat az üzleti táblán odakint és alig tudta elkerülni az utánadobált fadara­bokat. A legkevesebb baj a kiadó szobák és laká­sok hirdetéseinél volt, ugyanis senki se vette észre a kapuknál a Fehér Baglyok működését. A nagy hirdetőoszlopokon női írással apró ceruzaüzenetek voltak: Vártunk relátok, mint! —­ vagy,­it voltam Kató fél 8-éig, — hát ezt se lehetett tűrni. Sajnos, itt történt a szö­vetségben az első szakadás, a Vinyák Feri dühös lett, mert az ő Bezsijének az írását is kijavították és röhögtek rajta, mire ő kije­lentette, feladja az egész bűnszövetkezetet. Mi rögtöni ülésen úgy döntöttünk, hogy az áru­lók halállal büntetendők, amint már a régi rómaiak behozták. A szövetség működésének a tizedik nap­ján történt a katasztrófa. Szivák Ferkó el­sápadva jelentette, hogy a főgimnázium kapualjában, üveg alatt, egy hivatalos hirdet­ményen állapította meg a helyesírási hibát, így: M. kir. vallás- és közoktatásügyi minis­­térium. Már­pedig vagy minisztérium, vagy ministérium kell oda aláírásképpen, de fél­latin, fél-magyar írást még a közoktatásügyi minisztertől sem tűrhet el a Fehér Bagoly szövetség! Megrázó órák következtek a szövetség­ben. Titokban haragudtunk a minden lében kanál Szivákra, de nem lehetett kitérni, pedig éreztük a nagy tragédiák előszelét. Egy őri­zetlen pillanatban betörtük az üveget és óriás betűkkel kijavítottuk a hibát, de tudtuk, hogy ezzel megöltük a szövetséget. Honorka és Purczél inkvizíciós eljárása kinyomozta a tetteseket, leleplezte titkos társulatunkat és hatalmi önkénnyel feloszlatta azt, bár meg­lepetésszerűen eltekintett a bűnösök üldözé­sétől. A Fehér Bagoly szövetség beszüntette mű­ködését és sajnálattal látjuk, hogy azóta sze­retett fővárosunk ismét szabad dzsungel lett a helyesírási hibák átkos vádjainak számára. Nincs egyéb hozzátenni valóra. ÚJSÁG KEDD, 1929 SZEPTEMBER 17 Is fELTALÁLÓ NAFTAL ÉS A FELTALÁLÓ ÉJSZAKA AKI FELNYIT­OGATT­A, DE BETÖRÉSM­ENTESSÉ IS TETTE A LEGBIZTOSABB ZAV­­AKAT Kopenhága, szeptember. (Az Újság tu­dósítójától.) Az itteni törvényszék néhány nappal ezelőtt ítélt egy nevezetes emberről, kit a skandináv nyilvánosság már jó ideje is­mer ezen a néven: a celluloidszalag feltalá­lója. A per oly szenzációsnak ígérkezett, hogy a tárgyalótermet túlzsúfoltsága miatt hama­rosan le kellett zárni, úgy hogy az ajtón kí­vül maradtak azok az eféle bűnügyek iránt érthető okok miatt fokozatosan­­érdeklődő ifjak és öregek, kik azt remélték, hogy a ki­hallgatások során az új betörőfortélyok egész sorával fognak megismerkedni. A feltalálót, ki a bíróság előtt állt, Bod­é úrnak hívják. Ez az ur már évekkel ezelőtt felkeltette maga iránt a skandináv nyilvá­nosság érdeklődését. Bódé úr feltalált egy kiváló módszert, mellyel egy egészen közön­séges, finom celluloidszalag igénybevételével ki lehetett nyitni minden „biztonsági" zárat, m­ég a világhírű Yale-zárat is. Bódé Kopen­­hága és Stockholm vagyonos kereskedőinek egész soránál próbálta ki ezt a metódust, csak hogy az ő szempontjából az volt a baj, hogy a hatóságokban nem volt elegendő ér­zék e zseniális találmány érdeme iránt. Bodó úr tehát néhány évre kénytelen volt vissza­vonulni az úgynevezett forbedringsbusba, ma­gyarul: javítóintézetbe. S ekkor tette azt a tapasztalatot, hogy van egy zár, melyet még ő sem kénes kinyitni a találmányával: a börtönajtó zára. De végre mégis kiszabadult. S ekkor új, nagyszabású vállalatba fogott, tudniillik gyárat alapított, mely kizárólag a Yale-zárak betörésmentessé tételét tűzte fel­­adatául. Az erre való találmánynak megint Bodé volt a mestere, s ez a találmány termé­szetesen lehetetlenné tette a záraknak még a Bodé-féle celluloidszalaggal való kinyitását is. Tessék elképzelni: a szabadalmazott zárak felnyitásának szakembere gyárat nyitott a saját találmánya ellen való védekezés lehe­tővé tételére! Vállalatának élére Bódé saját magát állí­totta igazgatónak. Ragyogó rábeszélőképes­séggel írta le Kopenhága éjjeli él­etének azok a gonosz csontjait, kik celluloid-szalag segít­ségével akarják kinyitogatni a zárakat. A kereskedőknél tett üzleti látogatásai alkalmá­val pedig magával vitt egy ilyen szalagot, hogy bemutathassa gyakorlatilag az új találmányát. A kereskedők százai győzették meg magukat és megvették Bódénak a szabadalmazott zárak védelmére szolgáló új találmányát. De most elkövetkezik a feltaláló balsorsa. A brit Yale-zárak készítői, mikor hírét hallot­ták ennek a találmánynak, közhírré tették a skandináv újságokban, hogy az ő záraik fel­tétlenül ellenállnak a betörés minden kísér­letének, a közönség legyen résen. Bódé dühbe gurult és levelet írt a szerkesztőségeknek, hogy mindez szemenszedett valótlanság. Való­ság szerint pedig már az első per alkalmával bebizonyosodott, hogy Bódé minden nehézség nélkül százötven Yale-zárat nyitott ki a cellu­loidszalagjával. De csak hadd írogassanak az angolok az újságoknak. Bódé megnagyobbí­totta a gyári üzemét. Utazókat, árusítókat és továbbárusítókat szerződtetett és kitaní­­totta őket, hogyan kell azzal a híres celluloid­­szalaggal minden zárat kinyitani. S a talál­mánynak ezek ragyogó kelendőséget bizto­sí­tottak. Ez történt nappal. De ejnek idején a fel­találó bosszút szokott állni a gyáron és töme­gesen követte el a betöréseket főképen ott, ahol az ajtók, íróasztalok és szekrények Yale­­zárral voltak biztosítva. Tehát az egyik­­fel­találó csoport* rendkívül érdekes harcot indí­­tott a másik ellen. Hetekig és hónapokig vé­gezte Bódé a betöréseket s a szabadalmazott zárak százait nyitogatta ki ez idő alatt. Né­hány nappal a betörések után pedig mind­annyiszor elküldötte utazóit a kárvallottakhoz s ezek rendszerint megvették a felajánlott találmányt, hogy biztosítsák üzletiket minden betörés ellen. De ez az akció már szeget ütött a rendőrség fejébe. Köztudomású volt, hogy senki a Yale-zárakat úgy kinyitogatni nem tudja, mint Bódé s mikor a detektívek egy éjszaka lesbeálltak, egy szövöttáruüzletben a feltaláló és gyártulajdonos urat betörésen ér­­ték. Bódé éd­én akkor hárompercnyi rekord­idő alatt nyitott ki egy szabadalmazott zárat. És a bíróság a napokig tartó bizonyító eljárás befejeztével Bódé urat néhány évre visszaküldötte a forbedringsbus lakói közé.

Next