Ujság, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

VASÁRNAP, 1929 SZEPTEMBER 1 ÚJSÁG A KUTYA . Ezelőtt nem szerettem a kutyát. Megvetet­tem lihegő, nyaldosó rajongását, amellyel ma­gát az ember akarata alá vetette. Aztán meg a kutya őrizte meg és bocsátja az ember ren­delkezésére azokat az állati vad ösztönöket, amelyeket a kultúra évezredek folyamán az emberből kipárolt. A juhászkutya tartja kor­dában a játékos bárányokat, kegyetlenül meg­tépázva szeplőtlen bundájukat; a vadászkutya riasztja ki menhelyükről az ijedt vadakat és kergeti a puskacső elé; a rendőrkutya acsar­kodó dühvel ugrasztja meg a rongyosruhájú csavargókat, a bűnt szegényes fantáziájával mindig csak a rongyokban sejtvén. Belátom, hogy mindezek hasznos szolgálatok az ember nézőpontjából és meglehetős szerény javadal­mazással viszonoztatnak, de éppen ez az igazi előkelő arisztokratikus szellem: elfogadni a szolgálatot és megvetni a szolgát. Mondom, ezelőtt nem szerettem a kutyát. De most láttam valamit Bonnban, ami arra késztet, hogy lovagiasan elégtételt adjak neki. A szép Rajna-parton egy idősebb úr sétált és kezében egy szép farkaskutya pórázát tar­totta. Szépen, csendesen mentek egymás mel­lett, az úr felfele tartott arcával beleszagolt a napfényes levegőégbe és mivel errefelé majd­nem mindenkinek van kutyája, igazán nem tűnt volna ki a sétálók tömegéből, ha véletle­nül észre nem vettem volna, hogy a farkas­kutya nyakában egy vörös kereszt lóg. Ekkor jobban megnéztem és láttam, hogy az ember vak és a kutya mint hivatásos vezető ballag mellette. Most, hogy jobban figyeltem, több ilyen párt is láttam a sétányon. Amint meg­tudtam, a Vöröskereszt Egylet nevelte ki eze­ket a farkaskutyákat és adja oda a vakembe­reknek. A nevelésnek, vagy ha jobban tetszik, az idomitásnak ilyen csudáját elképzelni se tud­tam volna. Hogy a kutya elfojtja valamennyi kutya­ ösztönét és egyesegyedül szemét, körül­tekintő figyelmét tartja ébren, hogy gazdáját szolgálja vele. Folyton fel-felpillantva gazdá­jára, higgadtan lépést tart vele, a póráz egy pillanatra se feszül meg, hidegen halad el a legkecsegtetőbb sarokkövek mellett, az ember csoportok között megkeresi a sikátorokat, ha a gyalogjáró aszfaltja véget ér, megáll és las­san vezeti le gazdáját, nehogy megbotoljék, kikerüli szépen a pocsolyákat, amiket az ön­tözés, vagy az eső hagyott a kövezeten, ha na­gyon süt a nap, átvezeti gazdáját az árnyékba és ha egy üres padot talál, odakinálja a gaz­dájának. — Itt talán pihenhetnénk egy kicsit. Néha szembetalálkozik a kollégájával, aki a maga gazdáját sétáltatja. Éppen csak egy pillantásra összenéznek, aztán tovább men­nek. A járásuk megfontolt, az arcuk komoly, szemükben a k­ötelességtudás borong. Az em­ber szinte odaképzeli az aktatáskát az olda­lukra. A kutya, amely évezredeken át meg­szokta, hogy vakon engedelmeskedjék az em­ber akaratának, most arra vállalkozott, hogy a maga akaratával vezesse a vak embert. És ami még ennél is nagyobb dolog: szolgája marad az embernek, bárha tudja róla, hogy nyomorék és hogy semmi irányító akaratot se várhat tőle. Megilletődve néztem a farkaskutyát. Far­kát rezignáltan lecsüggesztve, az élet kínál­kozó örömeit megvetve haladt a gazdája mel­lett. Egy szép orosz agár odafutott és invi­­tálóan szagolgatni kezdte. A farkaskutya csak a fejét hajtotta egy kicsit félre és szelíden hátraszólott: — Ugyan ne izólj már, látod, hogy el va­gyok foglalva! Nagy Endre Vasárnap délután kezdődik a budapesti nemzetközi sakkverseny Tizenötezer pengőt kapnak a versenyzők. Niemzovits és Spielmann nem indul. Capablanca a favorit. „A karlsbadi nagy per fellebbezési tárgyalása" Alig zajlott le a karlsbadi sakkverseny, vasárnap már megkezdődik Budapesten a sakktorna, amelyet a Budapesti Sakk Kör rendez a főváros égisze alatt. Szombaton este megtörtént az ünnepélyes fogadtatás a Gel­­lért-szállóban, ahol háromszáz lelkes pesti sakkozó gyűlt össze, vezetőik Fleissig Sándor, Lobmayer Jenő és Abonyi István vezetése alatt. Fájdalom, a budapesti sakkverseny nélkü­lözni fog néhány nagy sakkmestert. Így nem jött el Niemzovich, a dán nagymester, a karlsbadi torna nyertese és Spielmann sem, aki Capablancával Karlsbadban a második helyet holtversenyben foglalta el. Ők egyelőre ülnek babéraikon. Bogoljubov pedig azért nem utazott Budapestre, mert a kissingeni sakkvilágbajnokságra készül, de azért még mindig nagyon érdekes mezőny fog harcolni a kockás táblák mellett. A főváros áldozatkészen sietett a Buda­pesti Sakk Kör segítségére, amely Szén Jó­zsef, az első magyar sakkmester, Pest város levéltárosa emlékezetére rendezi meg verse­nyét. A verseny színhelye a Vigadó, kezdete vasárnap délután három órakor és naponkint hét órát fognak küzdeni a játékosok. Miközben gyülekeznek a játékosok, az ér­deklődök tömege csoportosul Capablanca, a kubai mester köré, akit legutóbb a Siesta-sakk­­versenyben láttunk. Capablanca most is vi­­lágfias, ebben különbözvén kollégáitól, akik valamennyien szemüvegesek és szobatudós kü­lsejűek, különösen Rubinstein, aki egész fiatalos lelkesültséggel készül versenyére. Abo­nyi István, a Budapesti Sakk Kör ügyvezető elnöke, a sakkversenyről ezeket mondja: — A budapesti sakkverseny, amely hol­nap, vasárnap kezdődik, tulajdonképpen a karlsbadi nagy per fellebbezési tárgyalása Megjelent most Budapesten csaknem vala­mennyi világhírű versenyző, kivéve Niemzo­vitsot, Spielmant és Bogoljubovot. Maróczy lesz a tornavezető és ez biztosíték arra, hogy a verseny hibátlanul fog lefolyni. Niemzovits és Spielmann pihennek babéraikon, Capablan­­cát viszont annál jobban fűti a vágy, hogy mi­nél eredményesebben szerepeljen. Érdekes, hogy a mostani budapesti verseny szereplői valamennyien a modern iskolát játsszák, a pe­­sui Canalt kivéve. Reméljük, hogy a három magyar versenyző az Angliában első díjat nyert Vajda Árpád dr., Steiner és Havasi be­csülettel fogják megállni helyüket a verseny­ben. Érdekes különben, hogy a mi nyolcmil­liós nemzetünk egy évtized alatt ö­t nagy nem­zetközi versenyt bonyolított le; ez a szám igen intenzív sakkéletre mutat. A versenyzők tizenötezer pengőt kapnak, még a legutolsó helyezett is tiszteletdíjban részesül. Ezenfelül valamennyi mester a fővá­ros vendége. A megnyitó ünnepség A megnyitó ünnepséget Bérczes Jenő he­lyettes polgármester francianyelvű beszéddel nyitotta meg. Beszédében egyebek közt így szólt: — Az elme sportjának tudósait, a sakk­játék legkiválóbb nemzetközi mestereit kö­szöntöm itt, akik e gyönyörű, komoly játék­nak tökéletesítésén és kifinomitásán munkál­kodnak a vérbeli sportolók kitartásával s a legtiszteletreméltóbb tudósok szakszerű felké­szültségével. Hogy idegfeszítő munkájukat mi, magyarok s különösen mi, budapestiek a leg­teljesebb mértékben értékeljük, annak legna­gyobb bizonysága az a kilencven esztendő, amelyre a Budapesti Sakkor visszatekint s az a tény, hogy ezt a versenyt maga Budapest székesfővárosa rendezi annak a Szén József­nek emlékezetére, aki maga is e városnak, il­letve Buda és Pest egyesített testvérvárosok egyikének kiváló főtisztviselője volt. Fleissig Sándor kincstári főtanácsos a Ma­gyar Sakkszövetség nevében köszönetet mon­dott a székesfővárosnak. A Budapesti Sakkor képviseletében Abonyi mester, a kör ügyve­zető igazgatója mondott üdvözlőbeszédet. Re­méli, hogy a nemzetközi sakk­verseny a nemes vetélkedés szellemében fog lefolyni, ahogy azt Budapest székesfővárosa és a népes magyar sakközönség bizton reméli. Bérczes Jenő helyettes polgármester ezután a nemzetközi sakktornát megnyitóiának jelen­tette ki, majd felolvasták a sorsolás eredmé­nyét, amely szerint a versenyen résztvevő mesterek a következő sorszámokat nyerték: 1. Rubinstein Akiba (L­engyelország). 2. Steiner Endre (Magyarország). 3. Tartacower Savielli dr. (Franciaország). 4. Sir George A. Thomas (Anglia). 5. Vajda Árpád dr. (Magyarország). 6. Van den Borsch (Hollandia). 7. Brinekmann O. (Németország). 8. Canal (Belgium). 9. Capablanca (Kuba). 10. Colle (Belgium). 11. Havasi Kornél (Magyarország). 12. Montecelli (Olaszország). 13. Prokesch (Csehország). 14. Przepiorka (Csehország). A nemzetközi sakktorna vasárnap délután három órakor kezdődik a budapesti vigadó kistermében. Az első napon a következő párok mérkőznek: Rubinstein—Przepiorka, Steiner—Prokesch, Tartacower—Monticelli, Thomas—Havasi, Vajda—Colle, Van den Borsch—Capablanca, Brinekmann—Canal: A főváros diszbankettje A megnyitó ünnepség után a vendégek meg­tekintették a Gellértfürdő hullám­fürdőjét, majd onnan felvonultak az első emeleti hangver­senyterembe a diszlakomához, amelyet a szé­kesfőváros adott a mesterek tiszteletére. A banketten az első felköszöntőt Bérczes Jenő dr. helyettes polgármester mondotta francia nyelven. — Az önök sakktornájá­nak fénye most be fogja ragyogni Budapestet és Magyarországot s az önök hírével néhány napra a mi hirünket is felkapja a nemzetközi sajtó és szeretetöpíti a nagyvilágba. Legyenek meggyőződve, hogy mi büszkék vagyunk arra a dicsőségre, amely az önök jelenlétéből árad ránk, de ne felejtsék­ el, kérem, azt sem, hogy Budapest és Magyar­­ország méltó is arra a megbecsülésre, amely­nek önök adták tanújelét akkor, amidőn ver­senyük színhelyéül Budapestet választották. Az alpolgármester beszéde után Lobmayer tanácsnok szólalt fel, aki beszédében utalt a nemzetközi verseny iránt világszerte meg­nyilvánuló érdeklődésre, amelynek egyik ek­­latáns jele a külföldi sajtó érdeklődése és tu­­dósítóinak nagy száma. Tinsley a Times tudósítójára emeli pohas­zát, Brinekmann német sakkmester pedig Ma­­gyarország nagyszerű szereplését méltatta a sakk­játék történelmében. Maróczy Géza — sa­ját szavai szerint — mint «az élő sakkmeste­rek szeniora» üdvözölte a most megnyíló nemzetközi versenyen résztvevő ifjú mester­gárdát. Bartos Árpád szövetségi kapitány a­ Magyar Sakkszövetség nevében üdvözölte a nemzetközi érdemű sakkmestereket, akiket biztosított a magyaros vendégszeretetről. Capablanca kubai nagymester, a volt világ­bajnok meleg szavakkal mondott köszönetet Budapest székesfővárosnak a verseny rende­­zésért. A volt a múlt szezon vezető divatcikke A jövő idényre ezt a sikereken felülmúlhatatlan, a belföldön, valamint a nagyvilág­ban páratlan népszerűségnek örvendő cikket ragyogó új min­tákkal, régi minőségben hozzuk forgalomba. Az új idényre a Pansetten kívül öt új Go­dberger-Bemberg cik­kel jelenünk meg, melyek hölgyközönségünk legmesszebb­menő igényeit a legtökéletesebben fogják kielégiteni. A legfényesebb báli toilettetől a legegyszerűbb mindennapi pongyoláig; a kora tavasz vidám utcai ruháitól a lóversenyek tün­döklő complet-jéig;a forró nyár leheletkönnyű gázszerű ruhái, mind megtalálják anyagukat új Goldberger-Bemberg szöveteink között. PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK egy jelmondatra, mely a mondatban felhasználandó Goldberger- Bemberg szavakon kívül legfeljebb öt szóból álljon. A jelmon­datot összes Goldberger-Bemberg cikkeink hirdetéséhez kíván­juk felhasználni, utaljon tehát ez a mondat gyártmányaink köz­ismert elsőrangú minőségére vagy rendkívüli népszerűségére. Pályázni lehet egyszerű levélben, legkésőbb 1929. szept. 14-ig. A pályázatokat háromtagú jury bírálja meg, melynek elnöke: Heltai Jenő, a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke, tagjai: dr. Bányász Jenő, a budapesti ker. és iparkamara titkára, és budai dr. Buday Goldberger Leó vállalatunk elnök-vezér­­igazgatója. A jury ítéletét az 1929. szeptember hó 21-i napilapokban közöljük és ugyanaznap fizetjük ki a díjakat főpénztárunknál. A díjazott pályázatok felett szabadon rendelkezünk. Dij 1. díj­ak: 500 pengő II • „ 300 „ III. „ 200 . 3.0 vigaszdnj : 30 A jurynak joga van a díjakat más felosztásban is kiadni. GOLDBERGER SÁMU­E ÉS FIAI RT Levélcím: Budapest 510 7

Next