Ujság, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-01 / 249. szám

PÉNTEK, 1929 NOVEMBER 1 ÚJSÁG Pilsudszky tábornagy szétrobbantotta a szejmet Száz katonatiszttel megszállta a parlament épületét és „semmiféle könyörgésre** nem volt hajlandó elmenni. Nagy az izgalom Varsóban Varsó, október 31. Pilsudszky tábornagy ma délután szétrobbantotta a szejmet. A tá­bornagy a szejm ma délután négy órára össze­hívott megnyitó ülésére több mint száz kato­natiszt kíséretében jött el. A tisztek a parla­ment előcsarnokában helyezkedtek el. A szejm elnöke azonnal közbelépett és felszólította a tiszteket, hogy hagyják el a parlamentet. A katonatisztek azonban nem vették semmibe sem a felszólítást és nem voltak hajlandók tá­vozni. A szejm elnöke ily körülmények között nem nyitotta meg az ülést. Pilsudszky tábornaggyal is érintkezésbe lépett, de minden kérés és könyörgés hiábavaló volt. A szejm elnöke végül a köztársasági el­nökhöz sietett, aki azt a tanácsot adta, hogy napolja el az ülést. Közben a vének tanácsa is összeült és úgy határozott, hogy hazaküldi a képviselőket, a következő ülés dátumát pe­dig táviratilag közli velük. Varsó, október 31. (In­.) A szejm mai meg­nyitó ülésére a kormány valamennyi tagja és az egész diplomáciai testület eljött. A karza­tok is zsúfolva voltak. Már jóval a délután 4 órára kitűzött ülés előtt több mint száz­ra­— Csak azért furcsa — mondta —, mert a parti visszament és ezek után nem szükséges, hogy együtt sétálgassanak. — Hja úgy! — mondta a mama. — ők­­azonban harag nélkül váltak el. De a barátnő konokul védte a saját állás­pontját. — Mindegy, akárhogy váltak el. A jegyes­pár közötti viszony, nem holmi egyszerű vi­szony. Egy jegyespár csókolózik . A mama felkacagott. . — Annyi baj legyen! A barátnő arca már lángolt, amint mondta: — Te elfelejted, hogy Mariskának ismét­­van egy komoly udvarlója és tegyük fel, hogy Mariska és Miklós újra egymásba szeretnek? Erre az okos mama ezeket mondta: — Sári! Sári! Velem együtt megöregedtél, sok mindent láttál és tapasztaltál és azt az egyet mégsem tanultad meg, hogy az életben sok minden feltámadhat, még az elvágott nyakú kappan is, csak a megcsalt szerelem nem támad fel soha. Az öreg úr e pillanatban nagyot tüsszentett és rámondta: — Igaz!... Ehhez pedig részemről még bátorkodom hozátenni, hogy a férfiember ifjú­ságát tönkreteszik a szerelmi harcok. — Fegyverszünetet kell tartani — mosoly­gott halványan az öreg hölgy. A társa a fejét rázta: ■— Ilyesmi nincs a szerelemben. Itt vagy csókok vagy könnyek járják és ez mind a kettő­ harcot jelent Újra tüsszentett, mire felhúzta a kabátja gallérját és így folytatta: — Ismerem mind a kettőt. Amikor aztán a szerelmes annyira kimerül, hogy sem a szere­lem, sem a gyűlölet nem füti többé, akkor mnár az isteni játéknak befellegzett. Most háromszor egymásután tüsszentett az sereg ur, mire felállott és megemelte a ka­lapját: — Kezét csókolom. És botjára támaszkodva elbicegett. Egy mellékutcán keresztül kijutott a Szenthárom­ság-térre és eltűnt az öreg hölgy szeme elöl. Ez még sokáig nézett utána. Azután egy sóhajtás hagyta el hervadt kis száját: — Negyven esztendő!... Negyven esz­tendő ... És ő is felállt. Elindult hazafelé a kis kutyájával. Egészen más után, mint az öreg úr. Most is egészen más után ... tonatiszt gyűlt össze a parlament előcsarno­kában. Pilsudszky táboragy maga közvet­lenül az ülés megnyitása előtt érkezett meg több magasrangú katonatiszt kíséretében. Nem törődött a képviselők között uralkodó izgalommal és rá sem hederített a képviselők­nek arra a követelésére, hogy küldje el a tisz­teket. Midőn a szejm elnökének minden fára­dozása hiábavalónak bizonyult, az elnök az­zal a kéréssel fordult a köztársasági elnök­höz, hogy interveniáljon. A köztársasági el­­nök­ mindenekelőtt Pilsudszkyval lépett érint­kezésbe, majd közölte a szejm elnökével, hogy az adott helyzetre való tekintettel leg­nagyobb sajnálatára nem adhat más tanácsot, csak azt, hogy napoltassa el az ülést. Pilsud­szky közben elhagyta a parlamentet, de a tisztek ekkor sem tágítottak. A parlamentben lejátszódó események Ik­re futótűzként terjedt el a fővárosban. Az utcákon mindenütt nagy csoportosu­lások támadtak, amelyeket a rendőrség oszlatott szét. Este 6 órakor a szejm épületében az a hír terjedt el, hogy a prágai elővárosból munkás­csapat vonult a szejm elé, hogy éppoly "bé­­késen" tüntessen, a szejm épülete előtt, mint a katonatisztek az épületben. A szejmben at­tól tartanak, hogy összeütközések lesznek a tisztek és a munkásság között. Pilsudszki Fizetésképtelen lett a Német Hivatalnokbank és odaveszett sok­ezer tisztviselő megtakarított pénze A rendőr-, posta- és városi tisztviselők elsejei fizetését a bankhoz utalták át és ez a pénz is elveszett. Óriási tömegek gyűltek össze a bank előtt és követelték a betétek kifizetését Berlin, október 31. A Német Hivatalnok­­bank ma beszüntette fizetéseit. A bank fő­pénztára és fiókjai előtt kisebb-nagyobb za­vargások voltak, miután a mai ultima alkal­mából rengeteg kistisztviselő akart pénzt ki­venni a bankból. A tömeg magatartása végül annyira fenyegetővé vált, hogy a rendőrségnek is be kellett avatkoznia. A hatóságok minden hónap végén nagyobb összegeket utaltak át a Hivatalnokbanknak, melynek rengeteg tisztviselő ügyfele volt. Ezek a tisztviselők a tank rév­én kapták meg az­után fizetésüket. A bank igazgatóságának közlése szerint a pénztárakat azért kellett ma bezárt­i, mert a tisztviselői szervezetek központi bankja megtagadott egy nagyobb kölcsön­­kiutalást. A központi bank ezt a tényállást meg is erő­sítette, közölve hogy a Hivatalnokbank az utóbbi időkben kockázatos üzletekbe bocsát­kozott, amelyek arra késztették a központi bankot, hogy ne folyósítson további hiteleket a Hivatalnokbanknak. Ezt a hitelzárlatot ma délelőtt hajtották végre. A Hivatalnokbank ellen a rendőrség is megindította­ a vizsgálatot. A bank ügyfelei többnyire rendőr-, posta- és városi tiszt­viselők, akik nemcsak megtakarított pén­züket kamatoztatták a bankban, hanem elsejei fizetésüket is ide utaltatták át. A Hivatalnokbank fizetésképtelensége foly­tán ezer és ezer család került szorongatott helyzetbe, miután a bank megkapta ugyan a november 1-ei fizetéseket is a hatóságoktól, de már nem tudta azokat kifizetni, ügyfelei­nek. A rendőrfőnökség utasítására a bank he­lyiségeiben előzetes házkutatás volt, majd ezt követően az államügyészségen tanácskozás kezdődött a foganatosítandó rendszabályok ügyében. A fizetésképtelenné vált bank a tisztviselői szervezetek egyik legnagyobb pénzintézete volt, amelynek mintegy 40—50.000 ügyfele volt, valamennyien posta­, rendőr , vasúti­­stb. tisztviselők. A banknak tizenkét fiókja van Berlinben. Az igazgatósági palota és a fiókok előtt a fizetésképtelenség hírére óriási tömegek gyűltek össze s a betevők izgatottan követettek, hogy fizessék ki betétjeiket. A bank néhány alkalmazott­ját tettleg is bántalmazták, úgy hogy végül rendőri segítséget kellett hívni Az egyes bankfiókok előtt még az esti órák­ban is tartott a csoportosulás. A tömegben megrázó jelenetek játszódtak le. A zuhogó eső ellenére senki sem mozdult a bankfiókok elöl. Az asszonyok kétségbesetten jajveszékel­­tek, hogy engedjék be ő­ket a bankba, mert kell a pénz lakbérre és a gyerekek sem kaptak még otthon ebédet. A férfiak valamivel higgadtabbak voltak, az asszonyok kétségbeesése azonban később raj­tuk is erőt vett. A bank az utóbbi hónapokban főleg egy autóüzlettel kapcsolatban szenvedett óriási veszteséget, amelyet összegszerűen negyed­­millió márkára becsülnek. A hatóságok által átutalt tisztviselői fizetések összege, amelyet a bank ügyfeleinek már nem fizetett ki, több­­százezer márkára rúg. A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJA A budapesti főünnepen Geduly püspök, a hercegprímás szavaira hivatkozva, ajánlotta fel a testvéri együttműködést Luther Márton fellépésének négyszáztizen­kettedik évfordulóján, a mai csütörtökön, az egész ország protestáns templomaiban, gyüleke­zeteiben ünnepélyeket tartottak. Budapesten, a Calvin t­éri református temp­lomban délelőtt Ravasz László dr. dunamelléki püspök, a Deák-téri evangélikus templomban Raffay Sándor dr. bányakerületi püspök, a vár­beli evangélikus templomban Kapi Béla dr. dunántúli püspök s a református egyetemes kon­­vent székházának dísztermében, a nemzeti had­sereg protestáns vallású tagjai részére Soltész Elemér protestáns tábori püspök prédikált. Este az Országos Bethlen Gábor-Szövetség, a Magyar Kálvin-Szövetség és a Országos Luther- Szövetség a főváros négy helyén rendezett emlék­ünnepet. A nap középpontjában a pesti Vigadó ünnepe állott. Itt rengeteg közönség jött össze, akárcsak az utóbbi esztendők reformációs emlékezései alkalmával. Raffay Sándor dr. evangélikus püs­pök mondott megnyitóbeszédet: — Nem puszta emlékünnepet akarunk ülni — mondta —, mert félő, hogy az egyszerű em­lékezés vádat támasztana egyesek ellen, a közö­nyös, alkudozó, hitet vásárra vivő emberek ellen. Istennek nem számbeli többségre van szükség, mert nem számokkal munkálkodik az üdvözítésen, hanem meggyőződéses emberekkel, öntudatos egyéniségekkel, akik tisztában vannak vele, miért élnek, dolgoznak, küzdenek, kinek tartoznak szá­mot adni munkájukról. Imára kulcsolt kézzel kezdi beszédét az ün­nepség főszónoka, Geduly Henrik dr. tiszakerü­­leti evangélikus püspök, az egyetemes egyház papi társelnöke. — A wittenbergi szerzetes kalapácsütése nyo­mán — mondta — megrezdült a világtörténelem szeizmográfja. A reformáció az egyháztisztítás és a lélekfelszabadítás nagy műve, átformálja a köz- legyen mindennapos ellenszerünk, hogy jogaink szépségét megőrizhessük, 40 esztendeje bizonyítja ezen ha­tását a SARC KRIDDONT Egészséges fogak szettemet, megtermékenyíti az irodalmat és mű­vészetét, szabad szárnyalást biztosít a tudomány­nak, új eszmékkel gazdagítja az emberi jogokért való küzdelmet s megnyitja a boldogabb fejlő­dés világjelentőségű folyamatát. A budapesti ref. egyház Goudimer-énekkara, Kenessey Jenő vezetésével, két korást adott elő, majd Szabó Sándor dr. ny. főispán, országgyűlési képviselő beszélt. Csiky Gábor dr. unitárius lelkész azt hangoz­tatta, hogy a magyar haza szeretetében minden felekezet meg kell, hogy értse egymást. Az «Erős várunk . .­­»-at énekelte most lelkesen a közön­ség, végül vitéz Csécsi-Nagy Imre ny. altábor­nagy mondott záróbeszédet és a hagyományok megőrzésére hívta fel a nagygyűlést. A Himnusz zárta be az ünnepet. A Deák­ téri templomban, úgyszintén a Szilágyi Dezső-téri templomban a vigadói ünnepekről kiszorultak számára volt ösz­­szejövetel. A Deák-téri templomban Nagy Sán­dor dr. ref. teológiai m. tanár, püspöki titkár imádkozott, vitéz Kendeh-Kirchknopf Gusztáv dr. ev. egyházkerületi központi lelkész pedig hangoz­tatta, hogy a reformáció az a forradalom, amely az isteni ige fegyverével, tehát az örök béke esz­közeivel törekszik arra, hogy Krisztus igazságai szerint alakuljon a világ a szeretet otthonává. A Lutheránia-énekkar szerepelt még. A Szilágyi Dezső-téri templomban Vidovszky Kálmán ev. lelkész, a budapesti Luther-Otthon igazgatója imádkozott és bibliát olvasott, az Er­kel Ferenc Dalkör énekelt, Szathmáry Margit he­gedült, Haypál Béla ref. lelkész pedig nagyhatású ünnepi beszédet mondott. A budai Vigadóban az ünneplő­ közönség szív­­ből jövő áhítattal énekelte el a „Tebenned bíz­tunk” kezdetű zsolozsmát, majd Szabó József dr., az Országos Társadalombiztosító Intézet igazgató­főorvosa, a Bethlen Gábor Szövetség társelnöke néhány szárnyaló szóval megnyitotta az emlék­­ünnepélyt. A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó­beszéd után Kemény Lajos dr., a pesti evangé­likus egyház lelkésze mondott ünnepi beszédet. Ezután a Budai Luther Szövetség vegyeskara adott elő néhány vallásos énekszámot Mikus- Csál­ István karnagy vezényletével. Pröhle Vil­mos egy­ tanár azt fejtegette, hogy az Egek Ura a sok megpróbáltatást azért küldte a magyarokra, mert a nemzet az erkölcsiektől történt elfordulá­sával kiérdemelte a büntetést, de az isteni ítélet igazságosságában kételkednünk egy pillanatra sem szabad, mert tudnunk kell, hogy a meg­érdemelt büntetésből új élet és új áldás fakad. Szabó Imre budape­st-fasori református lelkész megkapó erővel és szónoki lendülettel fejtegette, hogy a magyar protestantizmus sorsdöntő nap­jait éli és az a kérdés mered eléje, hogy a nehéz időkben hogyan állja meg helyét, mit ígér és mit tud nyújtani az egyetemes nemzetnek. Az ünnepély közönsége ezután felállva elénekelte az Erős várunk kezdetű zsoltárt, majd a lélekemelő ünnepség nagymegyeri vitéz Raics Károly ny. al­tábornagy, a Bethlen Gábor Szövetség társelnö­kének lendületes zárószavaival véget ért. 3

Next