Ujság, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-23 / 267. szám
4 fizetünk, homlokegyenest ellenkezik a miniszterelnök kijelentésével A kormány hivatalos kommünikéiben közölt kijelentések nem tagadhatók le A lerongyolódott és gazdaságilag elpusztult Magyarország képtelen jóvátételt fizetni. Felkiáltások a kormánypárton: Ezt mondjuk mi is! Meskó Zoltán: De ezt nyíltan kell megmondani! Rassay Károly: És a miniszterelnök nem ezt mondta! Gál Jenő: Külpolitikai tárgyalásokat bizalmasan szokás folytatni, de a bizalmas titkolózásnak is van határa. A bolgár miniszterek nyilvános ülésen tájékoztatták a parlamentet. Ennek a kormánynak is több nyíltságot kell tanúsítani. Jóvátételt nem fizethetünk s nem kell félni egy ilyen kijelentés megtételétől. Vagy ha nem lehet nyíltan elmondani, tessék zárt ülést egybehívni. A kormány titkolózik. Rassay Károly: És közben bejelenti a fizetési készséget!"■ (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Azután Tóth Pál dr. szólalt fel. — A mi pártunk is elismeri — mondotta —, hogy még a dolgozók megélhetése sincs biztosítva A jóvátétel kérdésében Magyarország egyedül áll az egész Világgal szemben. Matusits Géza: Hol van a barátjuk, Mussolini, Tóth Pál: Utcai tüntetés nem viszi előbbre a jóvátétel ügyét. Tiltakozunk a jóvátétel minden fajtája ellen s ha a kormány valamit ígért, akkor olyan kényszerítő körülmények voltak, amelyek elől nem lehetett kitérni. (Zaj a baloldalon.) Miképen gondolják azt, hogy egy csonka ország kétmillió lakosa fog diktálni Európának? Rassay Károly: Ne mondjon most ilyen beszédet, ez defallista beszéd! Miért nem kerül a jóvátétel ügye a képviselőház elé? Ekkor lépett be a terembe Bethlen István gróf miniszterelnök s azonnal szót kért: '■'f*—' A tegnapi ülésen — fejtegette — Rassay Károly szóvátette bizonyos személyek vadászati szenvedélyét. Nem járnék el helyesen, ha ezt nem értettem volna magamra. Én nem vadásztam, hanem a bizottságban voltam elfoglalva, kötelességemet teljesítettem abban az ügyben, amelyre vonatkozólag a tisztelt képviselő úr itt a plénumban akart felelősségre vonni. Azt hiszem, mindenki figyelemmel kísérte a francia politika utolsó eseményeit, így észrevehető volt: egy kormány abba bukott bele, hogy megtagadta a felvilágosítást külpolitikai vonatkozásban a plénum előtt azokra a kérdésekre nézve, amelyek most folyamatban vannak. Ezekután nem tűnhet fel rendkívüli eseménynek, nem tekinthető visszaélésnek a magyar kormány részéről, hogy ezeket a kérdéseket nem tartja időszerűeknek a plénumban való tárgyalásra. Ez nem magyar specialitás, ez világszokás. Amíg a tárgyalások — amelyek különben is bizalmasnak minősíttettek — folynak, a kormány nem járulhat hozzá, hogy plenáris tárgyalásokban ezek a kérdések szóvá tétessenek. Felelősségem tudatában jelentem ki a Ház előtt, nem tartom időszerűnek, hogy a plénum ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék. Elismerem, hogy ez bizalmi kérdés és ebből kifolyólag fel is vetem majd a bizalmi kérdést, óriási vihar tört ki ezekre a szavakra a baloldalon. A képviselők a padokat verték. " Nyílt szavazással könnyű felvetni a bizalmi kérdést! — kiáltották kórusban a miniszterelnök felé. Bethlen István gróf miniszterelnök: Nem járulhatok hozzá, hogy folyamatban lévő nagyon fontos és lényeges kérdések itt indiszkrét módon tárgyaltassanak olyan stádiumban, amikor a kormány még nincs abban a helyzetben, hogy felvilágosítást adjon. Kérem a Házat, vegye ezt tudomásul. Rassay összetűzése egy kormánypárti képviselővel Ostor József ekkor Rassay Károly felé lobogtatott egy lappéldányt s kiáltozta: — Nem tagahatja le, hogy mit mondott tegnap! Itt van a saját lapjában! Rassay Károly (magából kikelve): Én nem szoktam semmit letagadni! Ez szemtelenség.östör József: Amit mond, az a szemtelenség! (Elnöki rendreutasítás.) A Ház ezután az elnök napirendi indítványát fogadta el, de az ülés ezzel még nem ért véget. Rassay Károly szólalt fel személyes kérdésben. Köször képviselő úrnak az előbb igen kemény szavakkal mondottam meg a véleményemet. Sajnos, ezen nincs mit változtatni, mert a képviselő úr nagyon jól tívja, hogy én — amióta tíz éve ebben a Házban képviselői kötelességemet teljesítem és erre az uraknak is tanuknak kell lenniük — még sohasem tagadtam le semmit abból, amit mondtam. Felkiáltások a jobboldalon: Ez igazi Rassay Károlyt Az ilyen inszinuációt tehát teljes joggal visszautasítom. Ami pedig a miniszterelnök úr szavait illeti, nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr az egész kérdésben nem tumlni aint nékol gznvniani Lmp-elnök úrét, aki ebben a kérdésben tudatos félremagyarázással ezekbe a szavakba kapaszkodik. Volt az én beszédemnek elég része, amire a miniszterelnök úr kitérhetett volna és amire én szívesen megadtam volna a feleletet. De ha a miniszterelnök úr provokálja, az ország előtt megmondom: igenis, szavaim részben reá is vonatkoztak. Mert én frivolításnak tartom az ország mai súlyos helyzetében, hogy az ország vezető államférfiéi ahelyett, hogy a posztjukon lennének, azt elhagyják és hónapokig tartó pihenésük után újra napokig és napokig elhagyják a parancsnoki hidat. (Viharos helyeslés a baloldalon.) A miniszterelnök úrnak joga van efelett egy gesztussal tovább menni, de nincs joga arra, hogy a megjegyzésemből olyan konklúziót vonjon le, mintha én kétségbe vontam volna, hogy tegnap jelen volt a Házban. Én tegnap nem kívántam azt, hogy tűzzük napirendre a keleti jóvátétel kérdését és ma sem kívánom. Sokkal súlyosabb dolgokat fogok kívánni, ha eljön annak az ideje. Kívánni fogom, hogy tegyék le majd a Ház asztalára a szakértői értekezlet tárgyalási anyagát, mert abból akarok konzekvenciákat levonni és vádat emelni. Bethlen István gróf miniszterelnök: Abból nem lehet. (Zaj.) Rassay Károly: Ilyen időkben, amikor az országnak egységes képet kell mutatni, a kormány kirívó hatalmi javaslatot akar tárgyaltatni a Házban és bennünket arra kényszerít, hogy a javaslat ellen a legelkeseredettebb eszközökkel vegyük fel a harcot. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Mi sohasem csináltunk junkuimot a fővárosi törvény és a reparáció között. Csak arra figyelmeztettük a kormányt, hogy ilyen időkben ilyen brutális hatalmi javaslatot tárgyaltatni nem mutat nagy bölcsességre, mert egyfelől megbontja az összhangot, másfelől az országot újra olyan reakciós színben tünteti fel, ami lehetetlenné teszi, hogy azok is, akik irántunk jóakarattal viseltetnek, érdekünkben a szavukat felemeljék. Figyelmeztetem a Házat, hogy olyan külelességteljesítésre kényszerítenek bennünket, amely adott viszonyok között nem fog az országnak hasznára válni. És ha ezt így látja a kormány is, akkor vonja le a konzekvenciát és ne teremtsen olyan helyzetet, hogy mi kénytelenek legyünk harcot kezdeni egy reakciós javaslat ellen és ezzel növeljük bent az országban az ellentétet, a külföld előtt pedig csökkentsük az ország amúgy is megromlott reputációját. /Zajos helyeslés és taps a baloldalon.) Rassay Károly után Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett ismét szólásra: — Nemcsak Magyarországon — mondotta —, hanem a külföldön is pihenésre szokták a két végét felhasználni a felelős államférfiak. Aki nem n,Vian, nem tud dolgozni. Hogy én a pihenésemet annak idején követelni fogom! Bethlen István gróf miniszterelnök: Arefeor most mit követel tőlem? Rassay Károly: Semmit! Bethlen István gróf miniszterelnök: Akkor , miért szólalt fel? Rassay Károly: Mert provokált! Bethlen István gróf miniszterelnök: Amíg a képviselő úr meg nem magyarázza, hogy mit követel, addig nem tudok a képviselő úrnak válaszolni.östör József személyes kérdésben kért szót. Friedrich István: Na jön az illemtanári (Derültség.)östör József szintén Rassay Károlylyal polemizált, majd Friedrich István szólalt fel. Bethlen István gróf miniszterelnök széles gesztust tett a szónok felé. — Nem tudom — kezdte Friedrich István —, miért olyan ideges a miniszterelnök úr, ha én. fölkelek. Ha majd egyszer az Úristen őt is idefogja segíteni erre az oldalra, akkor ő is úgy fog járni, mint én. (Nagy derültség!) Nem lesz mindig olyan nagy gárda a háta mögött. Három probléma van előttünk Egyik a jóvátétel, amit nem lehet napirendre tűzni, a másik a gazdasági krízis, amit ide lehet hozni, a harmadik a fővá- ■ rosi törvényjavaslat, ami itt van. Miután a jóvátétel problémájának megoldásánál egységes frontra van szükség, ismét arra kérem a többséget, hasson oda a kormánynál, hogy a fővárosi törvényjavaslatból húzza ki a méregfogakat, s mi ne legyünk kénytelen harcba bocsátkozni. Félreértett szavainak helyreigazítása címén ismét felszólalt Rassay Károly. Leszögezte, hogy aggodalommal néz bizonyos jelenségeket és eréényes magánszórakozásokat. — Én ellenkező felfogáson vagyok a miniszterelnök úrral — folytatta —, önök neki helyeselnek, de én mégis, fentartom felfogásomat. Értem ugyan, hogy a miniszterelnök úr ezekben a nehéz viszonyokban meglehetősen elveszti a kontenanszot, de mégis súlyt kell helyezni arra, hogy ha a miniszterelnök úr zavarba jött, ez a zavar ne úgy jelentkezzék, mintha én nem tudnám, hogy mit akarok. Ezzel az ülés egy órakor véget ért. A képviselőház kedden tartja legközelebbi ülését. SSMN IRTA E. VHMCCIPS OPVEHHEIM A NAGY HERCEG FORDÍTOTTA FEKETE OSZKÁR DR. (Pantheon-kiadás.) (121 -1- Mindent, amit tudni lehet Az igazat megvallva, az ön emberei kissé aggódtak önért. Én voltam a kis őrangyal, aki mennyországból vigyáz az ártatlanokra. — Nos, ön valóban rendkívül érdekes fiatalember — bólintott a lány.— De most beszélgessünk a többiekkel is. — Ha jól értem, ez figyelmeztetés, hogy ne avatkozzam a dolgaiba — jegyezte meg Chalmers. — Dorminster — fordult a házigazdájához —, a minap igen jó forrásból arról értesültem, hogy Ön regényt ír. Ha ez igaz, tanulmányozza kérem azt a hölgyet, aki most lép a terembe, önnek való típus. Naida, atyja és Immelan kíséretében, egy szomszéd asztalnál foglalt helyet. Fejbólintással üdvözölte Karscofft és Nigelt és érdeklődve jártatta végig tekintetét a társaság többi tagjain. Amikor Maggiet felismerte, kézintéssel üdvözölte. — Immelan nagyon állhatatos imádó — jegyezte meg kissé észrevétlenül Karshhoff. — A másik úr az atyja? — kérdezte Maggie. A herceg bólintott: — Igen. Kereskedelmi konzul. Feladata a hajórakományok és fuvarügyek ellenőrzése. Ezenkívül szállítási díjtételekről tárgyal. Azt hiszem, ha Immelannal van, kizárólag csak szállítási listákról beszélnek. Nem tudom elképzelni, hogy mi vonzót talál ebben Naida. — Azt hiszem, a legkézenfekvőbb magyarázat a legvalószínűbb mormogta Chalmers.— Azt mondják, Immelan ugyancsak meleg érdeklődést tanúsít a fiatal hölgy iránt. — Közönséges pletyka — jegyezte meg szigorúan a herceg. — Ifjú ember az Új Világból — folytatta —, fogyassza el a lunchét és igya meg a jeges vizét. Ez a látvány pedig juttassa eszébe, hogy az ön nemzete szabadította ránk a népszövetséget. Legyen alázatos, sőt bánatos, ha ennek a hóbortnak szomorú következményét látja. — Nem lehetek felelős sem közvetve, sem közvetlenül semmiféle politikai flirtért — dünynyögte Chalmers. — Különben is, miért kell ebben egyáltalán politikának lenni? Karetsky kisasszony elég vonzó, hogy még egy olyan tapasztalt öreg világfit is meghódítson, mint önt, hercegem. — Félek, hogy ezen derék ifjú ember karrierje hamarosan tönkre fog menni — mondta tréfás megbotránkozással a herceg. — Nem tiszteli a kort és megdöbbentő mértékben hiányzik belőle a tapintat. Mindazonáltal, egy pontban egyetértek vele. Nem hiszem, hogy eleven ember ellen tudna állni Naidának, ha ez a nő kiveti rá a hálóját. A kis társaság felkerekedett és lesétált a kertbe. Letelepedtek egy asztal köré, feketét rendeltek és üdvözölték isemerőseiket Távolabbról a zenekar lágy zenéje ringott az andalító, langyos tavaszi szellő hullámain. Az arcok szinte ragyogtak a megelégedettségtől. Vidámság, kacagás hangja bugyborékolt. Úgy látszott, mintha ezen a helyen csak boldog emberek volnának. Mikor a tennisz ideje elérkezett, a társaság, élén Chalmerssel és Maggieval, levonult a pályára. Amint a többiek hallókörén túljutottak, Maggie hirtelen Chalmers felé fordult. — Mondja el pontosan, mit tud az én berlini tartózkodásomról? — Mindent — felelte Chalmers nyomatékosan. — Vagyis? — Vagyis az Új Világ ma résen áll, míg az Óvilág, úgy látszik, vaksággal van megverve. A mi titkosszolgálatunk sohasem volt jobb, mint most és ... őszintén szólva ... sok olyan értesülésem van, ami nyugtalansággal tölt el. Ma délután komolyan akarok beszélni lord Dorminsterrel, de örülök, hogy előzőleg alkalmam van önnel csevegni. Azt hallottam, hogy vissza akar menni Berlinbe. — Nem tudom, miképpen értesülhetett erről a szándékomról, de a hír nem teljesen alaptalan. Még nem határoztam véglegesen. Ne menjen — mondta komolyan a férfi. — Azt hiszi, hogy ők szintén tudnak rólam mindent? — Nemcsak hiszem, hanem tudom. Mindennel tisztában vannak. Nem szívesen közlöm, de legutóbb igazán csak hajszálon múlott, hogy a holland határon le nem tartóztatták. És kénytelen vagyok elárulni azt is, hogy csak a mi embereink ügyessége mentette ki a hurokból. Megjegyzem, saját kezdeményezésükre és felelősségükre cselekedtek. Nélküle soha át nem léphette volna a határt. — Én is csodálkoztam, amikor utamra engedtek — jegyezte meg Maggie. — Talán ön meg tudja magyarázni, hogy Frau Essendorf miért rrogat nekem még mindig „Miss Brown“ álnév alatt a lincolnshirei címre és miért ragaszkodik ahhoz, hogy visszamenjek hozzájuk? — Ezt is meg tudnám mondani — felelte Chalmers. — Szükségük van önre Berlinben. — Tehát csakugyan tudják, hogy én hoztam át Athenson jelentését? — Teljesen tisztában vannak ezzel a ténnyel — biztosította a férfi. — Azt is tudják, hogy hiábavaló kockázat volt. Londoni ügynökeik gondoskodtak róla, hogy elhárítsák a veszélyt. — Talán azt is meg tudná mondani — faggatta a lány Chalmerst —, hogy kik az ő londoni ügynökeik? . — Igen kellemes csevegésünk előbb-utóbb elérkezik ahhoz a ponthoz... Maggie félbeszakította: — No, jól van, hagyjuk ezt most. Jöjjön, játsszunk egy szetett VII. FEJEZET. Naida apja a lunch után a városba sietett dolgai után, magára hagyva a leányát, aki Immelan kíséretében cél nélkül sétált a tenniszpályák között. Véletlenül ahhoz a pályához vetődtek, ahol Nigel és társasága játszott. — Nézzük egy kicsit a partit — szólt kísérőjéhez. — Érdekes két férfi ez. A legkülönbözőbb típusok és mégis mindkettő oly csinos. És Lady Maggie egyenesen elbűvölő. Immelan két széket hozott és letelepedtek, hogy a játékot nézzék. Az aranyos termetű, délceg Nigel nagyon jól festett hófehér flanell ruhájában. Chalmers robusztus és izmosabb alakja szintén jól érvényesült a gyorsiamu, izgalmas játékban. Nigelnek Maggie volt a partnere, míg Chalmers Maggie egyik barátnőjével játszott. Naida előrehajolt székében és feszült figyelemmel kisérte az ütéseket. (Folytatása következik.) ÚJSÁG SZOMBAT, 1929 NOVEMBER 29 Széttarc a miniszterelnök. és Rassay között - Rassay Károly: Csak az, aki félre akarta érteni. Mindenki tudta, hogy a miniszterelnök úr lent van a külügyi bizottságban. Ezek után nagyon gyönge álláspontnak tartom a minisztert . 41 '!• j e n"f C lPO'7'f i J *ís. f Bettnén István gróf miniszterelnök: Ha a képviselő úr a privát dolgaimba beleavatkozik, ez visszaélés a képviselői jogokkal. (Ellentmondás a baloldalon.) A képviselő úr azt kívánja, hogy a kormány tegye a Ház asztalára a párisi tárgyalások anyagát. If'er Ká roly: Azt mondottam, hogy majd Grandi külügyminiszter a népszövetségi tanácsnak a leszerelési értekezlet előtt való egybehívását kéri Genf, november 22. (Wolff.) Grandi olasz külügyminiszter a népszövetség főtitkárához intézett táviratában ajánlotta, hogy a tanács legközelebbi ülésezésének időpontját, amelyet megállapítottak, még mielőtt január 20-ára Londonba összehívták volna a tengerészeti le-szerelési értekezletet, korábbi időre tűzzék ki. Javaslatát indokolva, hivatkozik arra, hogy már az angol kormány előtt is kifeje' ' " ' , származnék a értekezlet és a taegybeesik. Mintazerelési érteket vá tltoztatni, ő pedig ....... ....... - tanács ülésezéséről, kéri, vegyék fontolóra, hogy lehetne-e a tanács ülésezését nyolc nappal korábbra tolni. A főtitkár ezt a táviratot tovább küldötte a tanács valamennyi tagjának, Genfben most várják a tanácstagok válaszát az olasz javaslatra.