Ujság, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-23 / 267. szám

4 fizetünk, homlokegyenest ellenkezik a miniszter­­elnök kijelentésével A kormány hivatalos kom­münikéiben közölt kijelentések nem tagadhatók le A lerongyolódott és gazdaságilag elpusztult Magyarország képtelen jóvátételt fizetni. Felkiáltások a kormánypárton: Ezt mondjuk mi is! Meskó Zoltán: De ezt nyíltan kell megmon­dani! Rassay Károly: És a miniszterelnök nem ezt mondta! Gál Jenő: Külpolitikai tárgyalásokat bizal­masan szokás folytatni, de a bizalmas titkoló­zásnak is van határa. A bolgár miniszterek nyil­vános ülésen tájékoztatták a parlamentet. En­nek a kormánynak is több nyíltságot kell tanú­sítani. Jóvátételt nem fizethetünk s nem kell félni egy ilyen kijelentés megtételétől. Vagy ha nem lehet nyíltan elmondani, tessék zárt ülést egybehívni. A kormány titkolózik. Rassay Károly: És közben bejelenti a fize­tési készséget!"■ (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Azután Tóth Pál dr. szólalt fel. — A mi pár­tunk is elismeri — mondotta —, hogy még a dolgozók megélhetése sincs biztosítva A jóvá­tétel kérdésében Magyarország egyedül áll az egész Világgal szemben. Matusits Géza: Hol van a barátjuk, Musso­lini, Tóth Pál: Utcai tüntetés nem viszi előbbre a jóvátétel ügyét. Tiltakozunk a jóvátétel minden fajtája ellen s ha a kormány valamit ígért, akkor olyan kényszerítő körülmények voltak, amelyek elől nem lehetett­ kitérni. (Zaj a baloldalon.) Mi­képen gondolják azt, hogy egy csonka ország kétmillió lakosa fog diktálni Európának? Rassay Károly: Ne mondjon most ilyen be­szédet, ez defallista beszéd! Miért nem kerül a jóvátétel ügye a képviselőház elé? Ekkor lépett be a terembe Bethlen István gróf miniszterelnök s azonnal szót kért: '■'f*—' A tegnapi ülésen — fejtegette — Rassay Károly szóvátette bizonyos személyek vadászati szenvedélyét. Nem járnék el helyesen, ha ezt nem értettem volna magamra. Én nem vadásztam, hanem a bizottságban voltam elfoglalva, kötelességemet teljesítet­tem abban az ügyben, amelyre vonatkozólag a tisztelt képviselő úr itt a plénumban akart felelősségre vonni. Azt hiszem, mindenki figyelemmel kísérte a francia politika utolsó eseményeit, így észreve­hető volt: egy kormány abba bukott bele, hogy megtagadta a felvilágosítást külpolitikai vonat­kozásban a plénum előtt azokra a kérdésekre nézve, amelyek most folyamatban vannak. Ezek­­után nem tűnhet fel rendkívüli eseménynek, nem tekinthető visszaélésnek a magyar kormány részé­ről, hogy ezeket a kérdéseket nem tartja idősze­rűeknek a plénumban való tárgyalásra. Ez nem magyar specialitás, ez világszokás. Amíg a tárgyalások — amelyek különben is bizalmasnak minősíttettek — folynak, a kor­mány nem járulhat hozzá, hogy plenáris tár­gyalásokban ezek a kérdések szóvá tétesse­nek. Felelősségem tudatában jelentem ki a Ház előtt, nem tartom időszerűnek, hogy a plénum ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék. Elismerem, hogy ez bizalmi kérdés és ebből kifolyólag fel is vetem majd a bizalmi kér­dést, óriási vihar tört ki ezekre a szavakra a bal­oldalon. A képviselők a padokat verték. " Nyílt szavazással könnyű felvetni a bizalmi kérdést! — kiáltották kórusban a miniszterelnök felé. Bethlen István gróf miniszterelnök: Nem járul­hatok hozzá, hogy folyamatban lévő nagyon fontos és lényeges kérdések itt indiszkrét módon tárgyaltassanak olyan stádiumban, amikor a kor­mány még nincs abban a helyzetben, hogy fel­világosítást adjon. Kérem a Házat, vegye ezt tudomásul. Rassay összetűzése egy kormánypárti képviselővel Ostor József ekkor Rassay Károly felé lobog­tatott egy lappéldányt s kiáltozta: — Nem tagahatja le, hogy mit mondott teg­nap! Itt van a saját lapjában! Rassay Károly (magából kikelve):­ Én nem szoktam semmit letagadni! Ez szemtelenség.­östör József: Amit mond, az a szemtelenség! (Elnöki rendreutasítás.) A Ház ezután az elnök napirendi indítványát fogadta el, de az ülés ezzel még nem ért véget. Rassay Károly szólalt fel személyes kérdésben. K­öször képviselő úrnak az előbb igen ke­mény szavakkal mondottam meg a véleménye­met. Sajnos, ezen nincs mit változtatni, mert a képviselő úr nagyon jól tívja, hogy én — amióta tíz éve ebben a Házban képviselői kötelességemet teljesítem és erre az uraknak is tanuknak kell lenniük — még sohasem tagadtam le semmit abból, amit mondtam. Felkiáltások a jobboldalon: Ez igazi Rassay Károlyt Az ilyen inszinuációt tehát teljes joggal visszautasítom. Ami pedig a minisz­terelnök úr szavait illeti, nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr az egész kérdésben nem tu­m­­lni a­int né­k­ol g­­znvniani Lmp-elnök úrét, aki ebben a kérdésben tudatos félre­magyarázással ezekbe a szavakba kapaszkodik. Volt az én beszédemnek elég része,­ amire a mi­niszterelnök úr kitérhetett volna és amire én szí­vesen megadtam volna a feleletet. De ha a mi­niszterelnök úr provokálja, az ország előtt meg­mondom: igenis, szavaim részben reá is vonat­koztak. Mert én frivolításnak tartom az ország mai súlyos helyzetében, hogy az ország vezető államférfiéi ahelyett, hogy a posztjukon len­nének, azt elhagyják és hónapokig tartó pi­henésük után újra napokig és napokig elhagy­ják a parancsnoki hidat. (Viharos helyeslés a baloldalon.) A miniszterelnök úrnak joga van efelett egy gesztussal tovább menni, de nincs joga arra, hogy a megjegyzésemből olyan konklúziót von­jon le, mintha én kétségbe vontam volna, hogy tegnap jelen volt a Házban. Én tegnap nem kívántam azt, hogy tűzzük napirendre a keleti jóvátétel kérdését és ma sem kívánom. Sokkal súlyosabb dolgokat fogok kívánni, ha eljön annak az ideje. Kí­vánni fogom, hogy tegyék le majd a Ház asztalára a szakértői értekezlet tárgyalási anyagát, mert abból akarok konzekvenciákat levonni és vádat emelni. Bethlen István gróf miniszterelnök: Abból nem lehet. (Zaj.) Rassay Károly: Ilyen időkben, amikor az or­szágnak egységes­ képet kell mutatni, a kormány kirívó hatalmi javaslatot akar tárgyaltatni a Házban és bennünket arra kényszerít, hogy a ja­vaslat ellen a legelkeseredettebb eszközökkel ve­gyük fel a harcot. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Mi sohasem csináltunk junkuimot a fővárosi tör­vény és a reparáció között. Csak arra figyelmez­tettük a kormányt, hogy ilyen időkben ilyen brutális hatalmi javaslatot tárgyaltatni nem mutat nagy bölcsességre, mert egyfelől megbontja az összhangot, másfelől az országot újra olyan reakciós színben tünteti fel, ami lehetetlenné teszi, hogy azok is, akik irántunk jóakarattal vi­seltetnek, érdekünkben a szavukat felemeljék. Figyelmeztetem a Házat, hogy olyan küle­­lességteljesítésre kényszeríte­nek bennünket, amely adott viszonyok között nem fog az or­szágnak hasznára válni. És ha ezt így látja a kormány is, akkor vonja le a konzekvenciát és ne teremtsen olyan helyze­tet, hogy mi kénytelenek legyünk harcot kezdeni egy reakciós javaslat ellen és ezzel növeljük bent az országban az ellentétet, a külföld előtt pedig csökkentsük az ország amúgy is megromlott re­putációját. /Zajos helyeslés és taps a baloldalon.) Rassay Károly után Bethlen István gróf mi­niszterelnök emelkedett ismét szólásra: — Nemcsak Magyarországon — mondotta —, hanem a külföldön is pihenésre szo­kták a két végét felhasználni a felelős ál­lam­férfiak. Aki nem n,Vian, nem tud dolgozni. Hogy én a pihenésemet annak idején követelni fogom! Bethlen István gróf miniszterelnök: Arefeor most mit követel tőlem? Rassay Károly: Semmit! Bethlen István gróf miniszterelnök: Akkor , miért szólalt fel? Rassay Károly: Mert provokált! Bethlen István gróf miniszterelnök: Amíg a képviselő úr meg nem magyarázza, hogy mit kö­vetel, addig nem tudok a képviselő úrnak vála­szolni.­östör József személyes kérdésben kért szót. Friedrich István: Na jön az illemtanári (De­rültség.)­östör József szintén Rassay Károlylyal pole­mizált, majd Friedrich István szólalt fel. Bethlen István gróf miniszterelnök széles gesztust tett a szónok felé. — Nem tudom — kezdte Friedrich István —, miért olyan­ ideges a miniszterelnök úr, ha­ én­. fölkelek. Ha majd egyszer az Úristen őt is ide­­fogja segíteni erre az oldalra, akkor ő is úgy­­ fog járni, mint én. (Nagy derültség!) Nem­ lesz mindig olyan nagy gárda a háta mögött. Három­­­ probléma van előttünk Egyik a jóvátétel, amit­ nem lehet napirendre tűzni, a másik a gazdasági krízis, amit ide lehet hozni, a harmadik a fővá- ■ rosi törvényjavaslat, ami itt van. Miután a jóvá­tétel problémájának megoldásánál egységes frontra van szükség, ismét arra kérem a többsé­­­­get, hasson oda a kormánynál, hogy a fővárosi­­ törvényjavaslatból húzza ki a méregfogakat, s mi ne legyünk kény­telen harcba bocsátkozni. Félreértett szavainak helyreigazítása címén ismét felszólalt Rassay Károly. Leszögezte, hogy aggodalommal néz bizonyos jelenségeket és eré­é­nyes magánszórakozásokat. — Én ellenkező fel­­fogáson vagyok a miniszterelnök úrral — foly­­tatta —, önök neki helyeselnek, de én mégis, fentartom felfogásomat. Értem ugyan, hogy a mi­niszterelnök úr ezekben a nehéz viszonyokban meglehetősen elveszti a kontenanszot, de mégis súlyt kell helyezni arra, hogy ha a miniszterelnök­ úr zavarba jött, ez a zavar ne úgy jelentkezzék, mintha én nem tudnám, hogy mit akarok. Ezzel az ülés egy órakor véget ért. A képvise­lőház kedden tartja legközelebbi ülését. SSMN IRTA E. VHMCCIPS OPVEHHEIM A NAGY HERCEG FORDÍTOTTA FEKETE OSZKÁR DR. (Pantheon-kiadás.) (121 -1- Mindent, amit tudni lehet Az igazat meg­vallva, az ön emberei kissé aggódtak önért. Én vol­tam a kis őrangyal, aki mennyországból vigyáz az ártatlanokra. — Nos, ön valóban rendkívül érdekes fiatal­ember — bólintott a lány.­­— De most beszélges­sünk a többiekkel is. — Ha jól értem, ez figyelmeztetés, hogy ne avatkozzam a dolgaiba — jegyezte meg Chalmers. —­ Dorminster — fordult a házigazdájához —, a­ mi­­nap igen jó forrásból arról értesültem, hogy Ön re­gényt ír. Ha ez igaz, tanulmányozza kérem azt a hölgyet, aki most lép a terembe, önnek való típus. Naida, atyja és Immelan kíséretében, egy szom­széd asztalnál foglalt helyet. Fejbólintással üdvö­zölte Karsc­offt és Nigelt és érdeklődve jártatta végig tekintetét a társaság többi tagjain. Amikor Maggiet felismerte, kézintéssel üdvözölte. — Immelan nagyon állhatatos imádó — je­gyezte meg kissé észrevétlenül Karshhoff. — A másik úr az atyja? — kérdezte Maggie. A herceg bólintott: — Igen. Kereskedelmi konzul. Feladata a hajórakományok és fuvarügyek ellenőrzése. Ezen­kívül szállítási díjtételekről tárgyal. Azt hiszem, ha Immelannal van, kizárólag csak szállítási listákról beszélnek. Nem tudom elképzelni, hogy mi vonzót talál ebben Naida. — Azt hiszem, a legkézenfekvőbb magyarázat a legvalószínűbb mormogta Chalmers.­­— Azt mondják, Immelan ugyancsak meleg érdeklődést ta­núsít a fiatal hölgy iránt.­­ — Közönséges pletyka —­ jegyezte meg szigo­rúan a herceg. — Ifjú ember az Új Világból — folytatta —, fogyassza el a lunchét és igya meg a jeges vizét. Ez a látvány pedig juttassa eszébe, hogy az ön nemzete szabadította ránk a népszövet­séget. Legyen alázatos, sőt bánatos, ha ennek a hó­bortnak szomorú következményét látja. — Nem lehetek felelős sem közvetve, sem közvetlenül semmiféle politikai flirtért — düny­­nyögte Chalmers. — Különben is, miért kell ebben egyáltalán politikának lenni? Karetsky kisasszony elég vonzó, hogy még egy olyan tapasztalt öreg világfit is meghódítson, mint önt, hercegem. — Félek, hogy ezen derék ifjú ember kar­rierje hamarosan tönkre fog menni — mondta tré­fás megbotránkozással a herceg. — Nem tiszteli a kort és megdöbbentő mértékben hiányzik belőle a tapintat. Mindazonáltal, egy pontban egyetértek vele. Nem hiszem, hogy eleven ember ellen tudna állni Naidának, ha ez a nő kiveti rá a hálóját. A kis társaság felkerekedett és lesétált a kertbe. Letelepedtek egy asztal köré, feketét ren­deltek és üdvözölték isemerőseiket Távolabbról a zenekar lágy zenéje ringott az andalító, langyos tavaszi szellő hullámain. Az arcok szinte ragyog­tak a megelégedettségtől. Vidámság, kacagás hangja bugyborékolt. Úgy látszott, mintha ezen a helyen csak boldog emberek volnának. Mikor a tennisz ideje elérkezett, a társaság, élén Chalmerssel és Maggieval, levonult a pályára. Amint a többiek hallókörén túljutottak, Maggie hirtelen Chalmers felé fordult. — Mondja el pontosan, mit tud az én berlini tartózkodásomról? — Mindent — felelte Chalmers nyomatékosan. — Vagyis? — Vagyis az Új Világ ma résen áll, míg az Óvilág, úgy látszik, vaksággal van megverve. A mi titkos­szolgálatunk sohasem volt jobb, mint most és ... őszintén szólva ... sok olyan értesülésem van, ami nyugtalansággal tölt el. Ma délután ko­molyan akarok beszélni lord Dorminsterrel, de örülök, hogy előzőleg alkalmam van önnel cse­vegni. Azt hallottam, hogy vissza akar menni Ber­linbe. — Nem tudom, miképpen értesülhetett erről a szándékomról, de a hír nem teljesen alaptalan. Még nem határoztam véglegesen. Ne menjen — mondta komolyan a férfi. —­ Azt hiszi, hogy ők szintén tudnak rólam mindent? — Nemcsak hiszem, hanem tudom. Minden­nel tisztában vannak. Nem szívesen közlöm, de legutóbb igazán csak hajszálon múlott, hogy a hol­land határon le nem tartóztatták. És kénytelen va­gyok elárulni azt is, hogy csak a mi embereink ügyessége mentette ki a hurokból. Megjegyzem, saját kezdeményezésükre és felelősségükre csele­kedtek. Nélküle soha át nem léphette volna a határt. — Én is csodálkoztam, amikor utamra enged­tek — jegyezte meg Maggie. — Talán ön meg tudja magyarázni, hogy Frau Essendorf miért rrogat ne­kem még mindig „Miss Brown“ álnév alatt a lin­­colnshirei címre és miért ragaszkodik ahhoz, hogy visszamenjek hozzájuk? — Ezt is meg tudnám mondani — felelte Chalmers. — Szükségük van önre Berlinben. — Tehát csakugyan tudják, hogy én hoztam át Ath­enson jelentését? —­ Teljesen tisztában vannak ezzel a ténnyel — biztosította a férfi. — Azt is tudják, hogy hiába­való kockázat volt. Londoni ügynökeik gondoskod­tak róla, hogy elhárítsák a veszélyt. — Talán azt is meg tudná mondani — fag­gatta a lány Chalmerst —, hogy kik az ő londoni ügynökeik?­­ . —­ Igen kellemes csevegésünk előbb-utóbb el­érkezik ahhoz a ponthoz... Maggie félbeszakította: — No, jól van, hagyjuk ezt most. Jöjjön, játsszunk egy szetett VII. FEJEZET. Naida apja a lunch után a városba sietett dol­gai után, magára hagyva a leányát, aki Imme­lan kíséretében cél nélkül sétált a tenniszpályák között. Véletlenül ahhoz a pályához vetődtek, ahol Nigel és társasága játszott. — Nézzük egy kicsit a partit — szólt kísérő­jéhez. — Érdekes két férfi ez. A legkülönbözőbb típusok és mégis mindkettő oly csinos. És Lady Maggie egyenesen elbűvölő. Immelan két széket hozott és letelepedtek, hogy a játékot nézzék. Az aranyos termetű, délceg Nigel nagyon jól festett hófehér flanell ruhájában. Chalmers robusztus és izmosabb alakja szintén jól érvényesült a gyorsi­amu, izgalmas játékban. Ni­­gelnek Maggie volt a partnere, míg Chalmers Mag­gie egyik barátnőjével játszott. Naida előrehajolt székében és feszült figyelemmel kisérte az ütéseket. (Folytatása következik.) ÚJSÁG SZOMBAT, 1929 NOVEMBER 29 Széttarc a miniszterelnök. és Rassay között - Rassay Károly: Csak az, aki félre akarta ér­teni. Mindenki tudta, hogy a miniszterelnök úr lent van a külügyi bizottságban. Ezek után na­gyon gyönge álláspontnak tartom a miniszter­t . 41 '!• j e n"f C lPO'7'f i J *­­ís. f Bettn­én István gróf miniszterelnök: Ha a képviselő úr a privát dolgaimba beleavatkozik, ez visszaélés a képviselői jogok­kal. (Ellentmondás a baloldalon.) A képviselő úr azt kívánja, hogy a kormány tegye a Ház asztalára a párisi tár­gyalások anyagát. If'­er Ká roly: Azt mondottam, hogy majd Grandi külügyminiszter a népszövet­ségi tanácsnak a leszerelési értekezlet­­ előtt való egybehívását kéri Genf, november 22. (Wolff.) Grandi­ olasz­ külügyminiszter a népszövetség főtitkárához intézett táviratában ajánlotta, hogy a tanács­ legközelebbi ülésezésének időpontját, amelyet megállapítottak, még mielőtt január 20-ára Londonba összehívták volna a tengerészeti le-­­szerelési értekezletet, korábbi időre tűzzék ki. Javaslatát indokolva, hivatkozik arra, hogy már az angol kormány előtt is kifeje­­' ' " ' , származnék a é­­rtekezlet és a ta­­egybeesik. Mint­­a­zerelési érteket v­á t­ltoztatni, ő pedig ....... ....... - tanács ülésezésé­ről, kéri, vegyék fontolóra, hogy lehetne-e a tanács ülésezését nyolc nappal korábbra tolni. A főtitkár ezt a táviratot tovább küldötte a tanács valamennyi tagjának, Genfben most várják a tanácstagok válaszát az olasz javas­latra.

Next