Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)
1929-12-29 / 296. szám
VASÁRNAP, 1929 DECEMBER 29 ÚJSÁG Debrecen „az iskolák városa*” A nagy alföldi város bakezű mecénása iskoláinak Hogy Debrecen megszerezze magának azt a súlyt és befolyást, amely őt a nemzet kulturális életében jelentőségénél fogva megilleti, az Újság karácsonyi számában közölt programmjában Vásáry István dr. polgármester Hangsúlyozta, hogy Debrecennek a jövőben minden törekvése erre irányul — ehhez a leghatásosabb eszköz a népművelés fejlesztése, különösen az alsóbbfokú iskolák számának szaporítása. Debrecen a közoktatás terén tagadhatatlanul mindent megtett, ami erejétől telt, sőt erejét jóval felülmúló mértékben áldozott a nemzeti kultúra oltárán. Nem légüres térben, még csak nem is homokra épült a debreceni Tisza István tudományegyetem, hanem az ősi ref. főiskola sok százados pillérein és a főiskolai oktatásnak s a tudományos képzésnek alapjai azok a közép- és alsófokú iskolák, amelyeket Debrecen város és a különböző hitfelekezetek, főleg a ref. egyház áldozatkészsége hívott életre és tart életben. Debrecen „az iskolák városa" homéroszi jelzőt viseli és ez a diszitó jelző Debrecent meg is illeti, annak ellenére, hogy magának a városnak egyetlenegy elemi iskolája sincs. Debrecenben az a gyakorlat fejlődött ki, hogy az elemi iskolákat a hitfelekezetek tartják fenn, amelyeket a város megfelelő segélyben részesít. A városi segélynek módja az, hogy az iskolák épületeit, úgyszólván kivétel nélkül a város költségén emelték és az, épületek fentartási költsége a város terhe marad, ellenben a tanítókat az egyes felekezetek alkalmazzák és fizetik, valamint a berendezés és felszerelés is a felekezetek gondja. Később az állam is ugyanilyen módon létesített a debreceni tanyákon iskolákat, néhányat a telepeken és a kertségekben is. A hitfelekezetek 1928-ban a következő városi segélyben részesültek: A tanyai, külsőségi iskolák 1928. évi fentartására 60.000 pengőt költött a város, ehez járul az 1929-ben felépített új tanyai iskolák építési és berendezési költsége. A felekezeti, illetve állami oktatásnak és a városi segélyezésnek ez a vegyes rendszert, az elemi iskoláztatásnál a hosszú gyakorlat tanúsága szerint nagyszerűen bevált, a debreceni elemi iskolák a legjobbak közül valók. Mindamellett a mai állapot nem mondható rózsásnak, az elemi oktatás nem tekinthető tökéletesnek. Elsősorban még mindig sok az iskolakerülő tanköteles gyermek.A másik fogyatékosság az, hogy a tankötelesek jelentékeny része nem járja ki a hat elemit, a negyedik vagy ötödik osztályból kimarad. Éppen ezért Debrecenben is az a nézet alakult ki, hogy a nyolcosztályú elemi oktatás mindaddig, amíg a hatosztályát nem viszik keresztül, utópisztikus gondolat. Az elemi iskolások túlnyomó része a negyedik osztályból középiskolába megy, másik része pedig sehol sem tanul tovább. A bajokon újabban az egyházak nagy buzgalommal igyekeznek segíteni és a hatosztályú oktatás érdekében a város támogatása mellett körülbelül 30 új tanterem nyílik meg 1930-ban nagyobbrészt református iskolákban. További hibája a népoktatásnak, hogy a gazdasági ismétlő oktatás nincs kellőképen kifejlesztve. Debrecenben két gazdasági népiskola (ismétlő iskola) van olyan 12—15 éves gyermekek számára, akik nem járnak közép- vagy tanonciskolába, tehát főleg földműves-szülők gyermekei számára. Ezeket az iskolákat is fejleszti a város, új tantermekkel bővíti, a két iskola mégsem elég a tankötelesek befogadására s a szülők a bírságolás ellenére sem járatják iskolába gyermekeiket Megtörténik az is, hogy egyikmásik szülő szakiskola helyett ide íratja be gyermekét. Nemrégiben történt, hogy az egyik debreceni gazdasági népiskolában a tanító magyarázata közben egy fiú elaludt. A tanító felrázza a nebulót: — Miért alszol? — Álmos vagyok. — Hát az éjjel mit csináltál ! — Kiflit A szegény kis pékinas esete mutatja, hogy a népoktatásnak ez az ága rendszeresebb kifejlesztésre szorul. Lényegesen előbbrehaladt és szinte a tökéletességig fejlődött az iparos és a kereskedelmi tanoncoktatás, aminek oka egyrészt a kitűnő iskolák, másrészt az a körülmény, hogy az iparosok és kereskedők tanoncai nyilván vannak tartva, kivétel nélkül iskolába járnak, mert bizonyos tartamú oktatást ki kell mutatjtok, hogy segédek lehessenek. Az ipariskolát teljesen a város tartja fenn, három év előtt óriási épületet emelt a közel 3000 tanoncot befogadó iskola számára, míg a kereskedőtanonciskola fentartója a Debreceni Kereskedő Társulat s a város évi 7000 pengővel segélyezi. Polgári iskolája nincs a városnak, de segélyezi a Kereskedő Társulat, a róm. kat. egyház, a ref. egyház és a zsidó hitközség polgári fiú- és leányiskoláit. Ugyancsak városi segélyben részesülnek a középiskolák: a ref. főgimnázium, a róm. kát. kegyesrendi reálgimnázium, a zsidó reálgimnázium, a ref. leánygimnázium, a róm. kát. Svetits-alapitványi leányliceum, a Kereskedő Társulat fiú- és női felsőkereskedelmi iskolái, a ref. tanítóképző, a ref. és a róm. kát. Svetits-alapitványi tarv.t.'kőképző intézet. Teljesen a város tartja , ■■ a női ipariskolát s a létesítendő iparművészeti középiskola is a város terhe lesz. Tervbe vette a város egy középfokú mezőgazdasági szakiskola létesítését is, ami a gazdaközönség régi vágyát valósítaná meg, a terv kivitele azonban akadályokba ütközik, mert ilyen iskolatípus nincs az országban. Fentartja végül Debrecen város a nagyhírű zeneiskolát, amelynek működéséről a legszebb dicséretet a kultuszkormány állította ki azzal, hogy engedélyt adott az iskolának zenetanítóképző intézettel való kibővítésére. Bőkezű támogatója, lelkes mecénása Debrecen városa a nemzeti kultúrának. Mint valami kifogyhatatlan bőségszaruból ontja a tengernyi pénzt az iskoláknak s amikor már kiapadt a pénzforrás, új terheket vállalt, hogy a latifundiumok értékével felérő összegeken felül még 3 millió pengővel járulhasson a központi egyetemi épület költségeihez. Ezek az áldozatok bizony érdemessé teszik Debrecent arra, hogy — mint Vásáry polgármester montotta az Újság hasábjain a karácsonyi szózatában — „megszerezze azt a súlyt és befolyást, , amelyet ma nem bír s amely a nemzet kulturális és gazdasági életében méltán megilletné." Ref. egyház 206.101 P Róm. kat. egyház . . . . 30.851 P Görög kat. egyház . . . 5160 P Ág. ev. egyház .... * 2210 P Izr. hitközsége . . . 18.520 P FRANCIA VÍGJÁTÉKI BONYODALOM EGY GARSZONLAKÁSBAN, amelyet egy színész özvegye egyszerre adott ki három jól ismert budapesti társaságbeli fiatalembernek Úgy látszik módosítani kell azt a szállóigét, hogy az élet a legjobb drámaíró. Az élet teremthet remek vígjátéki helyzeteket is, mint ahogy ez az alábbi valóban megtörtént, ízig-vérig budapesti történetből kiderül. A történet kezdete egészen sablonos. Egy jól ismert budapesti fiatal doktor megismerkedett egy nagyon csinos nővel, akivel hama- gszorosan megtetszettek egymásnak. Amit\T I ben nincsen semmi • 13—^ csak előre akart l’ffl vinni a medve bőrébl" iffl" re — elhatározta, , y hogy sürgősen bérel egy garszónlakást. Tanulmányozni kezdte tehát az apróhirdetések megfelelő rovatát. Ennél a műveletnél kikérte egyik jóbarátjának, az ilyen téren tapasztaltabb ügyvédnek tanácsát, aki gyakorlott szemével hamarosan felfedezett egy jónak ígérkező hirdetést A hirdetésben az állott, hogy csendes úrihelyen, lépcsőházi bejárattal, diszkrét, elegáns garszonlakás kiadó. Ifjú doktorunk nem habozott sokáig és felhívta a megadott telefonszámot. Kellemes hangú hölgy jelentkezett, aki megmondta, hogy a lakás kiesik ugyan egy kicsit a belváros forgatagából, dehát éppen ezért annál jobban megfelel a célnak. A doktor megfelelőnek találta az utcát, megkérdezte, hogy mikor nézheti meg a lakást, amire azt a választ kapta, hogy a déli órákban bármikor. Még aznap délben megjelent a lakásban, ahol kölcsönös bemutatkozás után megtudta, hogy a hölgy egy évekkel ezelőtt meghalt, nagyon jól ismert budapesti színésznek az özvegye, aki nehezen tud megélni a nyugdíjból és ezért akarja most háromszobás lakásának egy részét albérletben kiadni. Bevezette egy szép szobába, amelynek úriszobaszerű berendezése azonnal megnyerte a doktor tetszését, úgyhogy kijelentette, hogy kiveszi a szobát. Az özvegy odaadta a szobát hatvan pengőért, amit a doktor azonnal ki is fizetett. Az asszony most már sokkal kedvesebb lett és kijelentette, hogy amiért ilyen szimpatikus lakót kapott, azt sem bánja, ha a doktor a többi szobát is használja, csak neki mindig előre telefonáljon, hogy mikor jön fel, hogy a szobái rendben legyenek. Ő majd gondoskodik virágról, ha kell vacsoráról és mindent elkövet, hogy a doktor és vendége jól érezzék magukat. Bucsuzásnál a doktor ajtókulcsot kért, de nem kapott, mert az özvegynek csak egy kulcsa volt. — Ha előre telefonál, úgyis itthon teszek és én engedem be, mert cselédem nincsen — mondotta az özvegy, aki sietett azonnal a legnagyobb diszkrécióról biztosítani a doktort. Még egy feltétele volt a doktornak, hogy más, kivéve természetesen az özvegyet, az ő szobáját nem használhatja. Az aszony ezt megígérte, mire a doktor eltávozott. Aznap este már megsúgta az ifjú doktor a «nagyon csinosnak], hogy milyen remek garszonlakása van. A történet kezd eltérni a sablontól . Másnap reggel a doktor véletlenül elolvasta a hirdetéseket és meglepve látta, hogy aznap is benne van a lapban ugyanaz az apróhirdetés. * Csodálkozott azon, hiszen ő már kivette a szobát és az özvegy határozottan kijelentette, hogy csak azt az egy szobát akarta kiadni. Később eszébe jutott, hogy bizonyára kétszeri közlést fizetett előre az özvegy és ez az oka annak, hogy a hirdetés újból megjelent. Aki miatt a szobát kivette, elutazott három napra és ő lusta volt még csak telefonon is megkérdezni az özvegyet, hogy mi az oka a hirdetés megjelenésének? Az apróhirdetés azonban megjelent másnap, sőt még a következő két napon is, úgyhogy a doktor már sehogysem értette a dolgot. Újból ügyvéd barátjához fordult, akivel elhatározták, hogy utánajárnak a hirdetés titkának. Az ügyvéd felhívta az özvegyet és telefonon érdeklődött, hogy a hirdetésben közölt garszonlakás kapható-e még? Az özvegy mindkettőjük meglepetésére azt felelte, hogy igen és a déli órákban meg is tekinthető. . Ha már elkezdtük, játsszuk végig a komédiát — állapodott meg a két fiatalember és délben az ügyvéd becsengetett az özvegyhez. Az özvegy szóról-szóra ugyanazt mondta el az ügyvédnek, mint napokkal előbb a doktornak. Ugyanolyan feltételek mellett kiadta ugyanazt a szobát az ügyvédnek is, aki természetesen nem említette, hogy a doktort ismeri. Az ügyvéd is kért ajtókulcsot, de ő sem kapott, mert neki is azt mondta az asszony, hogy tejjáplefonáljon, mielőtt jdgL, feljön. Az ügyvéd is kifizette a s közötte, hogy az j ° szobáját nem f? *£ lehet kiadni sen-jA 7 kinek és az özve/á * Yf Sj-Egyen kivü! oda gN* y J 1 Ittjl ' senki be ne te'\És kj fi hesse a lábát. ^ ‘ Ajl — Tehát majd telefonálok, mielőtt feljövök — mondotta végül az ügyvéd és kezet csókolt a színész jómodora, kedves özvegyének Lenn a kapu előtt már izgatottan várta a barátja, akinek az ügyvéd beszámolt, hogy neki is kiadták ugyanazt a szobát, neki is megígérték, hogy más nem használhatja, vagyis az özvegy még csak más szavakat sem használt, amikor másodszor adta ki a szobáját. Tanakodtak, hogy most mitévők legyenek. Abban megegyezett a véleményük, hogy ilyen helyen nem lehet a garszonlakásuk, mert az özvegy úgy látszik szobákkal szélhámoskodik és ki tudja, még hánynak fogja az ő szobájukat kiadni? Valahogyan vissza kell tehát kapni a pénzüket, volt ezután a főtémájuk. — Jelentsük fel a rendőrségen — ajánlotta az ügyvéd. —• Dehogy, Isten mentsen, akkor még belekerül a végén a nevünk a lapokba! Inkább várjunk még egy napig, hogy hirdet-e tovább ő nagysága, vagy megelégszik kettőnkkel. Majd döntünk a továbbiakról azután — indítványozta a doktor. Ebben maradtak. Másnap reggel izgatottan szaladt a doktor az ügyvédhez: — Újra benne van a lapban a hirdetés! Ismét megkezdődött a tanakodás, amely órákig tartott. Végre elhatározták, hogy feljelentést tesznek a rendőrségen. Az ügyvéd már indult a telefon felé, hogy felhívja az ismerős rendőrkapitányt, amikor megszólalt a telefon. Egy közös barátjuk, a gazdag fiatal gyáros jelentkezett. Az ügyvéd gondolt egyet és igy szólt a telefonba: 1 ^ nem tudni udvarlám/’ % jjg/g bálván pengőiért — Gyere fel azonnal hozzám, van egy szenzációs esetünk, amelyben neked is lesz szereped. Néhány perccel később már ott volt az ügyvéd lakásán a gyáros, akinek elmondták az egész históriát. Ezután összebeszéltek, hogy még egy utolsó próbát kísérelnek meg. A gyáros is megpróbálja kivenni a szobát. Ezzel már a telefonhoz is ült és felhívta az özvegyet. — Csak most, a déli órákban lehet megnézni a szobát — hallatszott a telefonban. — Este nem vagyok otthon. — Már megyek is — mondotta a gyáros. Most már inkább nevettek az egészen, hiszen tudták, hogy miért lehet csak délben megnézni a lakást. Gyorsan megbeszélték a haditervet, hogy a pénzt hogyan fogják visszakapni. A gyáros autójába ült, elment ő is megnézni a lakást. Csak a legnagyobb fáradsággal tudta megőrizni komolyságát, amikor az özvegy elsírta neki is, hogy kénytelen kiadni ezt az egy szobát, mert nem elég a nyugdíj a megélhetéshez. — Csodálom, hogy nem tetszett még kiadni ezt a szép szobát, hiszen már napok óta látom a hirdetést az újságban, de csak ma volt időm megnézni. — Bizony, már napok óta hirdetek, de ön az első, aki most megnézi a szobát — válaszolta könnyekkel a szemében az asszony. Egy szó, mint száz, a gyáros is kiverte a szobát, csakhogy ő óvatosabb volt és nem fizette ki azonnal a szobát. Azonnal bejelentette magát estére és megkérte az asszonyt, hogy nagyon szépen hozza rendbe a szobát. A hatvan pengőt majd este fizeti ki, mert most nincs annyi nála. A bonyodalom — Kié a lakács ? Délután a lakáshoz közeli kávéházban újból találkozott a három fiatalember. A gyáros kacagva adta elő, hogy ő is bejelentené már magát estére. Ő a maga részéről azt ajánlja, hogy várjanak még, majd ha tizen, tizenöten lesznek, egyszerre felmennek a lakásba, az lesz aztán csak nagyszerű mulatság. — Minek ahhoz tíz, vagy tizenöt, elég ha mi hárman megtesszük, még pedig ma este — mondotta a legtürelmetlenebb, a doktor. Újabb haditervet főztek ki és már előre nevettek, hogy milyen arcot fog vágni a végén az özvegy. Este hét órakor nagy csokor virággal a kezében becsengetett a gyáros a lakásba. Besűtött, kellemes levegőjű szoba fogadta, az asszony nagyszerűen előkészített mindent. — Egy hölgy fog keresni, vezesse be asszonyom hozzám, azután pedig ne tessék zavarni bennünket. Ja, a pénzt? Kérem, mielőtt elmegyek, átadom önnek a hatvan pengőt. Most csengettek, itt van, tessék beengedni — mondotta izgatottan a gyáros. Az asszony kiment az előszobába, ajtót nyitott, mely elölt legnagyobb elképedésére az ügyvéd állott. — Miért nem telefonált az ügyveid úr, mint ahogy megígérte? — kérdezte ijedten. — Oh csak erre jártam és miután éjjel nem aludtam és nagyon fáj a fejem, gondoltam, feljövök és alszom egy órácskát a szobámban. — I UtenültetTudós A Mindent Tudok az Újság Könyve 1930 évi kötete már elkészült és pár nappal ezelőtt meg is kezdtük a szétküldését előfizetőink részére. Sok tízezer kötetről van szó s technikailag lehetetlen, hogy ezt az óriási tömeget egy napon expediáljuk. Arra kérünkk tehát mindenkit, hogy egyelőre ne reklamáljon. Mi majd közölni fogjuk, amikor az expediálással végeztünk s akkor kérni fogjuk, hogy jelentkezzék az, aki nem kapta meg a MINDENT TUDOK ajándékkkönyvet Fizessen elő és Ön is azonnal megkapja a Mindent Tudok gyönyörű kötetét! Töltse ki és kétfilléres bélyeggel nyomtatvány gyanánt küldje be az alanti szelvényt a következő címre: Ujság Budapest 62, postázók 282 Előfizetek az Ujságra negyedévre - egy Óéra és kérem a lap azonnali megindításán Igényt tartott a Mindent Tudok karácsonyi ajándékkönyvre. Név: Pontos cím: 9