Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-29 / 296. szám

VASÁRNAP, 1929 DECEMBER 29 ÚJSÁG Debrecen „az iskolák városa*” A nagy alföldi város bakezű­ mecénása iskoláinak Hogy Debrecen megszerezze magának azt a súlyt és befolyást, amely őt a nemzet kultu­rális életében jelentőségénél fogva meg­illeti, az Újság karácsonyi számában közölt programmjában Vásáry István dr. polgármes­ter Hangsúlyozta, hogy Debrecennek a jövő­ben minden törekvése erre irányul — ehhez a leghatásosabb eszköz a népművelés fejlesz­tése, különösen az alsóbbfokú iskolák számá­nak szaporítása. Debrecen a közoktatás terén tagadhatatlanul mindent megtett, ami erejétől telt, sőt erejét jóval felülmúló mértékben ál­dozott a nemzeti kultúra oltárán. Nem lég­üres térben, még csak nem is homokra épült a debreceni Tisza István tudományegyetem, hanem az ősi ref. főiskola sok százados pil­lérein és a főiskolai oktatásnak s a tudomá­nyos képzésnek alapjai azok a közép- és alsó­­fokú iskolák, amelyeket Debrecen város és a különböző hitfelekezetek, főleg a ref. egy­ház áldozatkészsége hívott életre és tart élet­ben. Debrecen „az iskolák városa" homéroszi jelzőt viseli és ez a diszitó jelző Debrecent meg is illeti, annak ellenére, hogy magának a városnak egyetlenegy elemi iskolája sincs. Debrecenben az a gyakorlat fejlődött ki, hogy az elemi iskolákat a hitfelekezetek tart­ják fenn, amelyeket a város megfelelő segélyben részesít. A városi segélynek módja az, hogy az iskolák épületeit, úgyszólván kivétel nélkül a város költségén emelték és az, épületek fentartási költsége a város terhe marad, ellenben a ta­nítókat az egyes felekezetek alkalmazzák és fizetik, valamint a berendezés és felszerelés is a felekezetek gondja. Később az állam is ugyanilyen módon létesített a debreceni ta­nyákon iskolákat, néhányat a telepeken és a kertségekben is. A hitfelekezetek 1928-ban a következő városi segélyben részesültek: A tanyai, külsőségi iskolák 1928. évi fen­­tartására 60.000 pengőt költött a város, ehez járul az 1929-ben felépített új tanyai iskolák építési és berendezési költsége. A felekezeti, illetve állami oktatásnak és a városi segélyezésnek ez a vegyes rendszert, az elemi iskoláztatásnál a hosszú gyakorlat tanúsága szerint nagyszerűen bevált, a deb­receni elemi iskolák a legjobbak közül va­lók. Mindamellett a mai állapot nem mond­ható rózsásnak, az elemi oktatás nem tekint­hető tökéletesnek. Elsősorban még mindig sok az iskolakerülő tanköteles gyermek.­­A másik fogyatékosság az, hogy a tankötele­sek jelentékeny része nem járja ki a hat elemit, a negyedik vagy ötödik osztályból kimarad. Éppen ezért Debrecenben is az a nézet alakult ki, hogy a nyolcosztályú elemi oktatás mindaddig, amíg a hatosztályát nem viszik keresztül, utópisztikus gondolat. Az elemi iskolások túlnyomó része a negyedik osztályból középiskolába megy, másik rész­e pedig sehol sem tanul tovább. A bajokon újabban az egyházak nagy buzgalommal igye­keznek segíteni és a hatosztályú oktatás ér­dekében a város támogatása mellett körül­belül 30 új tanterem nyílik meg 1930-ban nagyobbrészt református iskolákban. További hibája a népoktatásnak, hogy a gazdasági ismétl­ő oktatás nincs kellőképen kifejlesztve. Debrecenben két gazdasági nép­iskola (ismétlő iskola) van olyan 12—15 éves gyermekek számára, akik nem járnak közép- vagy tanonciskolába, tehát főleg föld­műves-szülők gyermekei számára. Ezeket az iskolákat is fejleszti a város, új tantermek­kel bővíti, a két iskola mégsem elég a tan­kötelesek befogadására s a szülők a bírsá­golás ellenére sem járatják iskolába gyer­mekeiket Megtörténik az is, hogy egyik­­másik szülő szakiskola helyett ide íratja be gyermekét. Nemrégiben történt, hogy az egyik debreceni gazdasági népiskolában a tanító magyarázata közben egy fiú elaludt. A tanító felrázza a nebulót: — Miért alszol? — Álmos vagyok. — Hát az éjjel mit csináltál ! — Kiflit A szegény kis pékinas esete mutatja, hogy a népoktatásnak ez az ága rendszere­sebb kifejlesztésre szorul. Lényegesen előbbrehaladt és szinte a töké­letességig fejlődött az iparos és a kereskedelmi tanoncoktatás, aminek oka egyrészt a kitűnő iskolák, másrészt az a körülmény, hogy az iparosok és kereskedők tanoncai nyilván van­nak tartva, kivétel nélkül iskolába járnak, mert bizonyos tartamú oktatást ki kell mutat­­j­­tok, hogy segédek lehessenek. Az ipariskolát­­ teljesen a város tartja fenn, három­ év előtt óriási épületet emelt a közel 3000 tanoncot befogadó iskola számára, míg a kereskedő­­tanonciskola fentartója a Debreceni Keres­kedő Társulat s a város évi 7000 pengővel segélyezi. Polgári iskolája nincs a városnak, de se­gélyezi a Kereskedő Társulat, a róm. kat. egy­ház, a ref. egyház és a zsidó hitközség polgári fiú- és leányiskoláit. Ugyancsak városi segély­ben részesülnek a középiskolák: a ref. főgim­názium, a róm. kát. kegyesrendi reálgimná­zium, a zsidó reálgimnázium, a ref. leánygim­názium, a róm. kát. Svetits-alapitványi leány­­liceum, a Kereskedő Társulat fiú- és női felső­kereskedelmi iskolái, a ref. tanítóképző, a ref. és a róm. kát. Svetits-alapitványi tarv.t.'kő­­képző intézet. Teljesen a város tartja , ■■ a női ipariskolát s a létesítendő iparművészeti középiskola is a város terhe lesz. Tervbe vette a város egy középfokú mezőgazdasági szak­iskola létesítését is, ami a gazdaközönség régi vágyát valósítaná meg, a terv kivitele azon­ban akadályokba ütközik, mert ilyen iskola­típus nincs az országban. Fentartja végül Deb­recen város a nagyhírű zeneiskolát, amelynek működéséről a legszebb dicséretet a kultusz­kormány állította ki azzal, hogy engedélyt adott az iskolának zenetanítóképző intézettel való kibővítésére. Bőkezű támogatója, lelkes mecénása Deb­recen városa a nemzeti kultúrának. Mint va­lami kifogyhatatlan bőségszaruból ontja a tengernyi pénzt az iskoláknak s amikor már kiapadt a pénzforrás, ú­j terheket vállalt, hogy a latifundiumok értékével felérő összegeken felül még 3 millió pengővel járulhasson a köz­ponti egyetemi épület költségeihez. Ezek az áldozatok bizony érdemessé teszik Debrecent­­ arra, hogy — mint Vásáry polgármester mon­­­­totta az Újság hasáb­jain a karácsonyi szóza­tában — „megszerezze azt a súlyt és befolyást, , amelyet ma nem bír s amely a nemzet kultu­­rális és gazdasági életében méltán megilletné." Ref. egyház 206.101 P Róm. kat. egyház . . . . 30.851 P Görög kat. egyház . . . 5160 P Ág. ev. egyház .... * 2210 P Izr. hitközség­­­e . . . 18.520 P FRANCIA VÍGJÁTÉKI BONYODALOM EGY GARSZONLAKÁSBAN, amelyet egy színész özvegye egyszerre adott ki három jól ismert budapesti társaságbeli fiatalembernek Úgy látszik módosítani kell azt a szállóigét, hogy az élet a legjobb drámaíró. Az élet teremt­het remek vígjátéki helyzeteket is, mint ahogy ez az alábbi valóban megtörtént, ízig-vérig bu­dapesti történetből kiderül. A történet kezdete egészen sablonos. Egy jól ismert budapesti fiatal doktor megismerkedett egy nagyon csinos nővel, akivel hama- gszo­rosan megtetszettek egymásnak. Ami­­t\T I ben nincsen semmi • 13—^ csak előre akart l’ffl v­inni a medve bőré­­bl" iffl" re — elhatározta, , y hogy sürgősen bé­rel egy garszónla­­kást. Tanulmá­­nyozni kezdte tehát az apróhirdetések megfelelő rovatát. Ennél a műveletnél kikérte egyik jóbarátjának, az ilyen téren tapasztaltabb ügyvédnek tanácsát, aki gyakorlott szemével ha­marosan felfedezett egy jónak ígérkező hirdetést A hirdetésben az állott, hogy csendes úrihelyen, lépcsőházi bejárattal, diszkrét, elegáns garszonla­­kás kiadó. Ifjú doktorunk nem habozott sokáig és felhívta a megadott telefonszámot. Kellemes hangú hölgy jelentkezett, aki megmondta, hogy a lakás kiesik ugyan egy kicsit a belváros for­gatagából, dehát éppen ezért annál jobban meg­felel a célnak. A doktor megfelelőnek találta­ az utcát, megkérdezte, hogy mikor nézheti meg a lakást, amire azt a választ kapta, hogy a déli órákban bármikor. Még aznap délben megjelent a lakásban, ahol kölcsönös bemutatkozás után megtudta, hogy a hölgy egy évekkel ezelőtt meg­halt, nagyon jól ismert budapesti színésznek az özvegye, aki nehezen tud megélni a nyugdíjból és ezért akarja most háromszobás lakásának egy részét albérletben kiadni. Bevezette egy szép szobába, amelynek úriszobaszerű berendezése azonnal megnyerte a doktor tetszését, úgyhogy kijelentette, hogy kiveszi a szobát. Az özvegy odaadta a szobát hatvan pengőért, amit a dok­tor azonnal ki is fizetett. Az asszony most már sokkal kedvesebb lett és kijelentette, hogy amiért ilyen szimpatikus lakót kapott, azt sem bánja, ha a doktor a többi szobát is használja, csak neki mindig előre telefonáljon, hogy mikor jön fel, hogy a szobái rendben legyenek. Ő majd gon­doskodik virágról, ha kell vacsoráról és mindent elkövet, hogy a doktor és vendége jól érezzék magukat. Bucsuzásnál a doktor ajtókulcsot kért, de nem kapott, mert az özvegynek csak egy kulcsa volt. — Ha előre telefonál, úgyis itthon teszek és én engedem be, mert cselédem nincsen — mon­dotta az özvegy, aki sietett azonnal a legnagyobb diszkrécióról biztosítani a doktort. Még egy fel­tétele volt a doktornak, hogy más, kivéve termé­szetesen az özvegyet, az ő szobáját nem használ­hatja. Az aszony ezt megígérte, mire a doktor el­távozott. Aznap este már megsúgta az ifjú dok­tor a «nagyon csinosnak], hogy milyen remek garszonlakása van. A történet kezd eltérni a sablon­tól . Másnap reggel a doktor véletlenül elolvasta a hirdetéseket és meglepve látta, hogy aznap is benne van a lapban ugyanaz az apróhirdetés. * Csodálkozott azon, hiszen ő már kivette a szo­bát és az özvegy határozottan kijelentette, hogy csak azt az egy szobát akarta kiadni. Később eszébe jutott, hogy bizonyára kétszeri közlést fizetett előre az özvegy és ez az oka annak, hogy a hirdetés újból megjelent. Aki miatt a szobát kivette, elutazott három napra és ő lusta volt még csak telefonon is megkérdezni az özvegyet, hogy mi az oka a hirdetés megjelenésének? Az apróhirdetés azonban megjelent másnap, sőt még a következő két napon is, úgyhogy a doktor már sehogysem értette a dolgot. Újból ügyvéd barátjához fordult, akivel elhatározták, hogy utánajárnak a hirdetés titkának. Az ügyvéd felhívta az özvegyet és telefonon érdeklődött, hogy a hirdetésben közölt garszonlakás kapható-e még? Az­ özvegy mindkettőjük meglepetésére azt felelte, hogy igen és a déli órákban meg is te­kinthető. . Ha már elkezdtük, játsszuk végig a komé­diát — állapodott meg a két fiatalember és dél­ben az ügyvéd becsengetett az özvegyhez. Az özvegy szóról-szóra ugyanazt mondta el az ügyvédnek, mint napokkal előbb a doktornak. Ugyanolyan feltételek mellett kiadta ugyanazt a szobát az ügyvédnek is, aki természetesen nem említette, hogy a doktort ismeri. Az ügyvéd is kért ajtókulcsot, de ő sem kapott, mert neki is azt mondta az asszony, hogy te­­jjáp­lefonáljon, mielőtt jdgL, feljön. Az ügy­véd is kifizette a s közötte, hogy az j ° szobáját nem f? *£ lehet kiadni sen-jA 7 kinek és az özve­/á * Yf Sj-E­­gyen kivü! oda gN* y J 1 Ittjl ' senki be ne te­'\És k­j fi­ hesse a lábát. ^ ‘ Ajl — Tehát majd telefonálok, mi­előtt feljövök — mondotta végül az ügyvéd és kezet csókolt a színész jómodora, kedves özvegyének Lenn a kapu előtt már izgatottan várta a ba­rátja, akinek az ügyvéd beszámolt, hogy neki is kiadták ugyanazt a szobát, neki is megígérték, hogy más nem használhatja, vagyis az özvegy még csak más szavakat sem használt, amikor másodszor adta ki a szobáját. Tanakodtak, hogy most mitévők legyenek. Abban megegyezett a vé­leményük, hogy ilyen helyen nem lehet a gar­­szonlakásuk, mert az özvegy úgy látszik szobák­kal szélhámoskodik és ki tudja, még hánynak fogja az ő szobájukat kiadni? Valahogyan vissza kell tehát kapni a pénzüket, volt ezután a főté­májuk. — Jelentsük fel a rendőrségen — ajánlotta az ügyvéd. —• Dehogy, Isten mentsen, akkor még beleke­rül a végén a nevünk a lapokba! Inkább várjunk még egy napig, hogy hirdet-e tovább ő nagysága, vagy megelégszik kettőnkkel. Majd döntünk a továbbiakról azután — indítványozta a doktor. Ebben maradtak. Másnap reggel izgatottan­ szaladt a doktor az ügyvédhez: — Újra benne van a lapban a hirdetés! Ismét megkezdődött a tanakodás, amely órá­kig tartott. Végre elhatározták, hogy feljelentést tesznek a rendőrségen. Az ügyvéd már indult a telefon felé, hogy felhívja az ismerős rendőr­­kapitányt, amikor megszólalt a telefon. Egy kö­zös barátjuk, a gazdag fiatal gyáros jelentkezett. Az ügyvéd gondolt egyet és igy szólt a telefonba: 1 ^ nem tudni udvarlá­m/’ % jjg/g bálván pengőiért — Gyere fel azonnal hozzám, van egy szenzá­ciós esetünk, amelyben neked is lesz szereped. Néhány perccel később már ott volt az ügy­véd lakásán a gyáros, akinek elmondták az egész históriát. Ezután összebeszéltek, hogy még egy utolsó próbát kísérelnek meg. A gyáros is meg­próbálja kivenni a szobát. Ezzel már a telefon­hoz is ült és felhívta az özvegyet. — Csak most, a déli órákban lehet megnézni a szobát — hallatszott a telefonban. — Este nem vagyok otth­on. — Már megyek is — mondotta a gyáros. Most m­ár inkább nevettek az egészen, hiszen tudták, hogy miért lehet csak délben megnézni a lakást. Gyorsan megbeszélték a haditervet, hogy a pénzt hogyan fogják visszakapni. A gyá­ros autójába ült, elment ő is megnézni a lakást. Csak a legnagyobb fáradsággal tudta megőrizni komolyságát, amikor az özvegy elsírta neki is, hogy kénytelen kiadni ezt az egy szobát, mert nem elég a nyugdíj a megélhetéshez. — Csodálom, hogy nem tetszett még kiadni ezt a szép szobát, hiszen már napok óta látom a hirdetést az újságban, de csak ma volt időm megnézni. — Bizony, már napok óta hirdetek, de ön az első, aki most megnézi a szobát — válaszolta könnyekkel a szemében az asszony. Egy szó, mint száz, a gyáros is kiverte a szobát, csakhogy ő óvatosabb volt és nem fizette ki azonnal a szobát. Azonnal bejelentette magát estére és megkérte az asszonyt, hogy nagyon szé­pen hozza rendbe a szobát. A hatvan pengőt majd este fizeti ki, mert most nincs annyi nála. A bonyodalom — Kié a lakács ? Délután a lakáshoz közeli kávéházban újból találkozott a három fiatalember. A gyáros ka­cagva adta elő, hogy ő is bejelentené már ma­gát estére. Ő a maga részéről azt ajánlja, hogy várjanak még, majd ha tizen, tizenöten lesznek, egyszerre felmennek a lakásba, az lesz aztán csak nagyszerű mulatság. — Minek ahhoz tíz, vagy tizenöt, elég ha mi hárman megtesszük, még pedig ma este — mon­dotta a legtürelmetlenebb, a doktor. Újabb hadi­tervet főztek ki és már előre nevettek, hogy milyen arcot fog vágni a végén az özvegy. Este hét órakor nagy csokor virággal a kezé­ben becsengetett a gyáros a lakásba. Besűtött, kellemes levegőjű szoba fogadta, az asszony nagyszerűen előkészí­tett mindent. — Egy hölgy fog ke­resni, vezesse be asszo­nyom hozzám, azután pedig ne tessék zavarni bennünket. Ja, a pénzt? Kérem, mielőtt elme­gyek, átadom önnek a­­ hatvan pengőt. Most csengettek, itt van, tes­sék beengedni — mondotta izgatottan a gyáros. Az asszony kiment az előszobába, ajtót nyi­tott, mely elölt legnagyobb elképedésére az ügy­véd állott. — Miért nem telefonált az ügy­veid úr, mint ahogy megígérte? — kérdezte ijedten. — Oh csak erre jártam és miután éjjel nem aludtam és nagyon fáj a fejem, gondoltam, fel­jövök és alszom egy órácskát a szobámban. — I Uten­­­ültetTudós A Mindent Tudok az Újság Könyve 1930 évi kötete már elkészült és pár nappal ezelőtt meg is kezdtük a szétküldé­sét előfizetőink részére. Sok tízezer kötetről van szó s technikailag le­hetetlen, hogy ezt az óriási tömeget egy na­pon expediáljuk. Arra kérünkk tehát mindenkit, hogy egyelőre ne rek­lamáljon. Mi majd kö­zölni fogjuk, amikor az expediálással végez­tünk s akkor kérni fog­juk, ho­gy jelentkezzék­­ az, aki nem kapta meg a MINDENT TUDOK ajándékkkönyvet Fizessen elő és Ön is azonnal megkapja a Mindent Tudok gyönyörű kötetét! Töltse ki és kétfilléres bélyeggel nyom­tatvány gyanánt küldje be az alanti szelvényt a következő címre: Ujság Budapest 62, postáz­ók 282 Előfizetek az Ujság­ra negyedévre - egy Óéra és kérem a lap a­zonnali megindításán Igényt tartott a Mindent Tudok karácsonyi ajándékkönyvre. Név: Pontos cím: 9

Next