Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-04 / 276. szám

4 i. »Csoda 4« és egyéb... .PHIlUPI gyártmányok s. 18 havi részletre , Corvin Rádió*. Vili, József-körút 86 egy testületet alkotna és azokat a tanítókat, akik vidéki helyen kiválóknak bizonyultak, azokra a helyekre lehetne állítani, ahol mű­ködésük kultúrpolitikai szempontból nagyobb jelentőségű volna. — Elvileg a kultuszminiszter kinevezési jogát tartom helyesnek. Ez összeegyeztethető a főváros autonómiájával. Ez ma a közfelfogással hom­lokegyenest ellentétben áll, de fokozatosan ide kell tendálnunk. A főpolgármester az állami aka­rat kifejezője és befolyását ebben az irányban kell érvényesítenie, de ha a főpolgármestert állítják oda ellenőrző közegnek, akkor az úgyis a kul­tuszminiszterhez fog fordulni és megkérdi, van-e kifogása a lista ellen. Minthogy a kormányt sem­miféle pártpolitikai szempont nem vezette, hanem egyedül az országos kultúrpolitikai szempontok voltak irányadók, kérem a szakasz elfogadását. Az elnök Bethlen miniszterelnök felszólalása után megszakította a vitát. Roham a kritikus szakasz ellen A délutáni ülésen Györki Imre dr. szólalt fel elsőnek és azt fejtegette, hogy legegyszerűbb volna az összes tiszviselőket választani, kivéve a kezelőszemélyzetet és az ideiglenes alkalmazotta­kat, akiket a polgármester nevezne ki. Bethlen miniszterelnök délelőtti felszólalásával polemi­zálva hangsúlyozta, hogy a főváros által megvá­lasztott tanerők képzettség szempontjából előny­ben vannak a kultuszminiszter által kinevezettek­kel szemben. Felszólalását azzal fejezte be, hogy a kinevezés kérdését a kultuszminiszter hatáskö­rében nem lehet jól megoldani. Wolff Károly azt javasolta, hogy az ideigle­nes tanerőket a polgármester alkalmazza, a vég­leges oktatószemélyzetet pedig szintén ő nevezze ki. Indokolásul ezt mondotta: — Elvileg ellenzem a kultuszminiszter hozzá­járulását. Az általános kulturális szempont érvé­nyesítését nyugodtan rá lehet bízni az autonó­miára, amint az általános közigazgatást rábízzák. A főváros minden állami segítség nélkül a maga erejéből úgy teljesíti kötelességét, ahogyan az országnak egyetlen testülete sem. Különben is a kinevezéseknél a kultuszminiszter ismeretlenek­kel áll szemben, relatíve mégis a főváros ismeri jobban a maga embereit. Scitovszky Béla belügyminiszter hosszasan fej­tegette a szakasz elvi elgondolását . Az volt az elvi álláspontom — mondotta —, hogy a székes­­fővárosi tanszemélyzet kinevezésénél az állam­­hatalomnak bizonyos jogot kell szorítani. A kor­mányzatnak ingerenciája kell, hogy legyen arra a 4000 főnyi személyzetre, amelyre a főváros fia­talságának a nevelését rábízzák. Az országra nézve nem közömbös, hogy a tanszemélyzet mi­lyen lelkületű, milyen felfogású és milyen kép­zettségű a fővárosnál, miután a főváros befolyása az országra nagyobb, mint bármely más városé. Az a véleményem, hogy praktikusabb, nyíltabb és egyszerűbb megoldása a kérdésnek az, ha a kultuszminiszternek is befolyást biztosítunk a kinevezéseknél. A kérdést nem teszem pártkér­déssé, de ha a bizottság nem fogadja el állás­pontomat, a plénumban az eredeti szöveg elfo­gadását fogom javasolni. A szavazás során a bizottság elfogadta Wolff Károlynak azt a javaslatát, hogy a számve­vőségi igazgatót a törvényhatósági tanár­ válassza, elfogadta továbbá F. Szabó Géza Indítványát, mely ugyanezt a könyvtárigaz­gatója mondja ki. Elfogadták ezenkívül Kozma Jenőnek azon javaslatát, hogy a polgármester azokat a főiskolai képesítésű tisztviselőket is, akiket nem az ideiglenes alkalmazottak közül kíván kinevezni, csak a főpolgármester előzetes hozzájárulásával nevezhesse ki. Végül elfogadták Kozma Je­nőnek azt az indítványát, hogy az oktató­­személyzetet a polgármester nevezi ki, de ehhez a főpolgármester és nem a kultuszmi­niszter előzetes hozzájárulása szükséges. Szilágyi Lajos szóvátette, hogy a legtöbb fel­szólaló a kultuszminiszter beavatkozási joga ellen beszélt a kinevezéseknél, a szavazásnál a bizottság több ilyen tagja mégis ellenkező maga­tartást tanúsított. Scitovszky Béla belügyminiszter: Kozm­a Jenő indítványának elfogadásával eldőlt a kérdés a kultuszminiszter beavatkozása ellen. Györki Imre javasolta, hogy a pártok képvi­selőiből alakult héttagú bizottság vizsgálja felül. ÚJSÁG SZERDA, 1929 DECEMBER 4 hogy a pályázóknak megvannak-e a szükséges kellékei, egyébként minden pályázó jelölve legyen. A bizottság kimondotta, hogy e pont felett szerdán dönt. Majd elhatározták, hogy azt a tiszt­viselőt, aki tizenöt nap alatt igazolatlanul nem je­lentkezik eskütételre, vagy azt megtagadja, úgy tekintsék mint aki kinevezését nem fogadta el. A 63. szakasznál az előadó indítványozta, hogy a tisztiorvosok és állatorvosok orvosi gyakorlatot ne folytathassanak. Szilágyi Lajos utalt arra, hogy a javaslat sze­rint a nyugdíjasokat újra alkalmazni nem lehet, csak «rendkívül méltánylást érdemlő esetekben". Ez éppen a kisnyugdíjasokra lesz hátrányos. Lehetetlenné kell tenni — folytatta —, hogy magasrangú tisztviselők nyugdíjaztatások után az üzemeknél helyezkedjenek el Peyer Károly kérte, hogy a törvényhatóság szabályrendelettel intézkedjék a tisztviselők mel­lékfoglalkozásáról. Wolff Károly helytelenítette azt az abuzust, hogy a nyugdíjasok halmozzák a jövedelmező ál­lásokat; a szakasz épp ezt kívánja lehetetlenné tenni. A nyugdíjakat úgy kell rendezni, hogy azok tisztességes megélhetést biztosítsanak. Kérte az eredeti szöveg elfogadását. A bizottság elfogadta az előadó módosítását, majd kimondotta, hogy az újraalkalmazás lehe­tőségét azoknál tartják fenn, akiknek kétszáz pen­gőnél nem nagyobb a nyugdíjuk. A vitát szerdán délelőtt kilenc órakor foly­tatják. KARD CSŐR : Gran norvég őrnagy aggályai i­s, ÓRIÁS BÁLNÁK Oslo, december 3. A délsarki kontinens birtokjoga körül felmerült angol amerikai vi­tába most már a norvégek is beavatkoztak. Norvég részről erélyesen hangsúlyozzák, hogy a birtokjog kérdése körül minden vita hiába­való, miután ezt a kérdést már régen eldön­tötték. A délsarki kontinens norvég terület, mi­után a Déli Sarkot norvég kutató, Amundsen fedezte fel elsőnek. Amundsen kitűzte a nor­vég zászlót a Sarkon és erről levélben is érte­sítette a norvég királyt. Scott kapitány később meg is találta ezt a levelet és magához vette. A levél nála is maradt egészen haláláig. Mi­dőn a tragikus véget ért angol kapitány holt­testét megtalálták, a levél is előkerült. Gran norvég őrnagy, Scott kapitány egyik bizalmas barátja, aki maga is részt vett Scott délsarki expedíciójában, majd később a Scott kapitány felkutatására kiküldött segélyexpe­dícióban is, metsző gúnnyal nyilatkozik Byrd délsarki expedíciójáról. Byrd kapitány különböző szenzációs je­lentéseit a fantázia szüleményének mondja. Gran őrnagy már júliusban kissé különös­nek mondotta Byrdék jelentéseit, hogy a sarki tengerben óriási bálnákkal találkoztak, ame­lyeknek kardszerű csőrük van. Byrdék jelen­tése azt állította, hogy ezek az óriási bálnák a jég alatt élnek, de ha zsákmányt szagolnak, kardszerű csőrükkel átvágják a jeget és fel­színre törnek. Byrd egyik jelentésében arról is említést tesz, hogy a kardesőrű bálnák megtámadták az ex­pedíciót. Gran őrnagy emlékeztet arra, hogy Byrd szen­zációs felfedezésének tudományos ellenőrzése során az óriási kardbálnákból egyszerű kis kardhalak lettek, amilyenek mindenütt látha­tók az óceánokban. Még szkeptikusabban és gúnyosabban nyilatkozik Gran őrnagy azokról az állítólagos 4—5000 méter magas hegyekről, amelyek párkányszerűen övezik a Déli Sarkot Byrd kapitány állítólag ötezer méter magas­ságban repült át a hegypárkány fölött, amivel szemben Gran őrnagy azt állítja, hogy ezek a glecs­eserhegyek épp úgy a mesék birodalmába tartoznak, mint a kardesőrű bálnák. Gran őrnagy ezután sorra kritizálja Byrd jelentéseinek többi pontját. Véleménye szerint csodaszám­ba menne, ha Byrd kapitány tényleg látta volna azt a két zászlótartót, amelyet Amundsen és Scott húsz évvel ezelőtt kitűztek a Déli Sarkon A két zászlórúd egészen primitív fadarab, amely húsz év alatt minden bizonnyal el­korhadt és eltűnt az örök hóban. Burd most azt állít­ja hogy tisztán látta ezt a két rudat. Ha a zászló­­rudak meg is maradtak volna, repülőgépről még ebben az esetben sem lehetett volna ész­revenni őket a vakító hóban. Ellenőrzésképpen mindenesetre kívánatos volna, mondja Gran őrnagy, ha Byrd kapitány pontosan megadná a két zászlórúd pozícióját. Gran szerint külön­ben a Déli Sarkvidéken semmiféle hegység nincsen. Nagyon jól ismeri a sarki tájat s ha akad is hellyel-közzel kisebb magaslat, azok az óriási hegyek, amiket Byrd látni vélt, csak az amerikai fantázia túltengésének tulajdonít­hatók. Midőn visszatértünk a Scott expedíció­ról, mondja végül Gran őrnagy, valamennyien azon a véleményen voltunk, hogy az egész utat akár motorkerékpárral is megtehettük volna. Vannak ugyan hasadékok a jégben, ezeket azonban könnyű kikerülni. Nagyjában a Déli Sarkvidék egyenletes lapos síkság, a hölgyismerő sodrót... Az autóüzlet kirakata előtt megbámulsz egy pompás automobilt. A manager tüstént kijön hozzád a boltból s felkér, hogy nézd meg közelebbről a kocsit. Belépsz, megkér­dik tőled, ki vagy, hol lakói és mi az állásod. Ha a válasz kielégítő, az üzlettulajdonos óhajtására adsz kíz dollár foglalót, aláírsz egy vérlevelet, ő telefonon győződik meg adataid hitelességéről, te pedig aztán már saját autó­don mehetsz haza. Amerikában vannak büffék, amelyekben hallatlan tömeggel van felhalmozva a szalon­­nás- és sonkáskenyér, a szendvics, hideg és meleg húsféle, ital és miegyéb. A polcokon táblácskák mutatják, hogy minek mi az ára. Kedved szerint magadba szedsz minden jót, elhaladsz a pénztár mellett, odaveted egy son­káskenyér árát a pénztári asztalra és elmégy. Senki sem kérdezi tőled, h­ogy megfizettél-e mindent, amit megettél. Az amerikaiak na­gyon nagyszabásúak az efféle dolgokban. * Azt olvasod egy újsághír­, hogy itt meg ott különálló villák eladók vagy bérbeadók. Odamegy. A villák egész nap zárva-nyitva áll­nak, kulcs, őrizet nélkül, végigmegy vala­mennyi helységen, szemügyre veszed a beren­dezést, aztán csengetsz a tulajdonosnak vagy a bérlőnek vagy nem csöngetsz egyiknek sem. Amerikában nem kicsiben, hanem inkább csak nagyban szokás lopni, mert a büntetés mindkét esetben egyre megy. * Valamelyik bálon, egy bárban vagy egy szálló halljában megismerkedtél egy ifjú hölggyel, akit mindjárt feleségül akarsz venni vagy ő akar hozzád mindjárt feleségül menni. Hajnali három óra van. Egész egyszerű, fel­csengetsz a párnái közül egy reverendet, aki hálóköntösben és papi süveggel a fején, ira­taitok előmutatása után tüstént az egész életre összead benneteket. Két nap múlva megbánod elhatározásodat, annál is inkább, mert találtál egy csinosabb nőismerőst. Egy­szerűen elmegy egy ügyvédhez, aki szakember a házassági elválásokban. 1. számú jelzésű ajtaja mögött kijelented, akár hitvesed távol­létében is, hogy fel akarod bontani a házassá­godat, két aláírás... és szabad vagy. Aztán sietsz a 2. sz. ajtóhoz, ahol már itt választot­tad vár és a válóperek ügyvédje két perc múlva megpecsételi második házasságodat. Ehhez hasonló szabály érvényes­­ volt fele­ségedre is. M. E. AMIRŐL A BAEDEKER , AMERIKAI FURCSASÁGOK N F“ N­ D F" ^ 7 F" I ÉS KELLEMETLENSÉGEK I 1 i f 1 LJ I J I— I L— Ebben az országban, hol a háztartási al-­l­kalmazottat nem ismerik, kiszolgálónál akar- I lünk szerződtetni 160 dollár heti fizetésért . Az meg is érkezett az autóján, bemutatkozott, hogy Packard Marynak hívják Az volt az első kérdése, hogy van-e garázsunk. Tagadó­­lag válaszoltunk, ő is hasonlóképpen. Máig sincs, aki kiszolgáljon bennünket. * Külföldieknek Amerikában, azaz, hogy az Unió egyes államaiban tilos revolvert hordani magával. Egy több országon át vivő autó­­utamon feltartóztat egy police-gentleman, át­kutatja autómat s megállapítja egy minden töltés nélkül szűkölködő régi mordály jelen­létét. Felül mellém a volánhoz, elkalauzol a falu végén levő egyik kurtakocsmához, mely­nek vendéglőse éppen poharat mos a mérő­asztalnál. Kísérőink bajtársi módon köszönti a vendéglőst és jelenti, hogy mit talált. A kocsmáros tovább mosta a poharait, tetőtől talpig végigmért engem és kijelenti: — Elítéllek hathavi börtönre és 2500 dol­lár pénzbüntetésre. Ő volt a falusi bíró s ítélete ellen nem volt fellebbezés. Megegyeztünk néhány üveg eredeti whiskyben és büntetlenségem bizto­sítva volt.* Newyork és New-Jerseyy a hasonló nevü államok fővárosai. A Hudson választja el és egy hid köti össze őket. Ha csónakon kelsz át egy csinos nőcskével Newyorkból a Hud­­sonon New-Jerseybe s ott szárazra lépsz, hölgyed,­­ha ebben a pillanatban nem talál elég rokonszenvesnek, átadj­a­ a leg­közelebbi rendőrnek, aki „szöktetés" miatt feljelent a bírónál. Biztos lehetsz két évtől tíz évig terjedő börtönbüntetésben, úgy hogy a büntetést azonnal meg is kezdheted. * Amerikában mindent el lehet intézni pénzzel, még a börtönbüntetést is. Valami je­lentéktelen s valami kihágás miatt, melyet az illető országnak előtted ismeretlen törvényei ellen követtél el, elnyomnak néhány eszten­dőre, feltéve, hogy nem ajánlhatsz fel néhány ezer dollárt biztosítékul. De még mielőtt ka­­piskáltad volna a bírói határozat értelmét, egy előtted ismeretlen úr lép a bíró asztalá­hoz és veled egy árva szót sem váltva, leteszi a követett összeget. S te szabad vagy. Az is­meretlen ezért a szolgálatáért, mellyel meg­segített, tíz százalékot kap. Ami a felmentése­det illeti, annak a dolga már az ügyvédedre tartozik. * Ha perbe keveredd Amerikában, a jogta­nácsos, kihez fordultál, megkérdezi tőled, hogy mennyi pénz áll rendelkezésedre, aztán ellenfeled vagyoni helyzete iránt érdeklődik. Ha az anyagi tekintetben erősebben áll mint te, védőügyvéded nyomban visszalép védel­medtől. Ha te vagy a gazdagabb, akkor el­lenfeled jogtanácsosa részéről a leghatározot­tabban számíthatsz hasonlóra. * Az amerikai leány saját autóján visz el a week-endre. Éjjelt, nappali töltötök együtt a fenséges strandfürdőző­ helyeken. Egyszer azután reádni és szabadulni akar tőled. Elég annyit mondania a bírónak, hogy még nincs huszonegy éves ... „Kiskorú meggyalázása" miatt súlyos börtönbüntetést mérnek reád, s neked van módod elgondolkozni a tömlöcben Kállay Tibor előadása a feudalizmusról Kállay Tibor volt pénzügyminiszter december 3-án, kedden A feudalizmusról címen előadást tartott a Magyar Cobden­ Szövetség szemináriu­mában. A termet zsúfolásig töltötte meg a kö­zönség, amelynek soraiban gazdasági és politikai életünk több reprezentánsa is megjelent Halasi Fischer Ödön elnök üdvözölte az előadót aki ezt fejtegette előadásában: „ A feudális megoldásnál nem minőségileg és szakok szerint, hanem mennyiségileg és terü­let szerint oszlik meg a politikai hatalom. A bürokráciával szemben pedig a legfontosabb kü­lönbség az, hogy a közfunkcióknak az ellátói a fizetésüket nem valamely centrumból kapják, hanem maguk a jövedelemforrások adatnak át nekik, amely eljárás különben ma sem ismeret­len. A modern élet irányzata a szakember a mű­velt emberrel szemben. Különben úgy az állami feladatköröknek a növelése, mint a hatalomnak a további centralizációja is további bürokratizá­­lódás felé vezet. A fascista kormány a leg­nagyobb hódolatát fejezi ki a bürokrácia előtt és Bahhunin nagyon tévedett, mikor azt hitte, hogy a bürokráciát az akták és irattárak elpusztításá­val meg lehet semmisíteni. Ha azt keressük, hogy hol van az ellensúly az életnek a növekvő elbürokratizálódásával szemben, úgy azt kell mondani, hogy a remédiu­­mot elsősorban az érdekképviseletek működésé­ben és azután a demokratikus közéleti kialakulás­ban kaphatjuk meg. A bürokráciának egyik leg­nagyobb erőssége az, hogy vele szemben min­denki, még a hatalom igazi birtokosai is, laikusok. Nagyobb szakértelmet tehát mindig csak az illető érdekképviselet állíthat vele szembe. A demokra­tikus elvekkel pedig szembekerül minden olyan törekvés, amely a bürokráciát túlságosan zárt renddé kívánná tenni.­­ Ha azt a kérdést vetjük fel, hogy a magán­gazdasági termelőnek és vállalkozónak szem­pontjából a közfunkcióknak melyik rendszer szerint való ellátása a legkedvezőbb, úgy meg kell említeni hogy a feudalizmus esetén a kézmű­ipar és földmivelés igen virágzók is tehetnek, a gyáripar azonban alig prosperálhat és korlátoltak a kereskedelemnek a lehetőségei is, mert a tár­sadalomnak tradicionális megkötöttségei sem szabad áru-, sem munkapiacot, sem a nagy tö­megek számára való áraprodukciót és forgalmat nem engednek meg A bürokrácia magában véve a kapitalizmusnak a fejlődési lehetőségeit nem gátolja és nehézségek a történelem tanúsága szerint csak akkor mutatkoztak, ha a bürokrácia nem népies, vagy legalább is alkotmányos kor­mányzatnak, hanem az u. n. felvilágosodott vagy éppen fel sem világosodott abszolutizmusnak ál­lott a szolgálatában. Ekkor elvész az ipar és ke­reskedelem biztos kalkulációjának a lehetősége azért, mert sohasem leht tudni, hogy mikor tör­ténik valamely — a legjobb szándékból eredő — belenyúlás a közgazdasági életbe. Könnyen a sa­­ját karikatúrájává válhatik az a „jóléti állam", amely ahelyett, hogy adna, a polgáraitól nem­­csa­k az adókat, hanem a kereseti és a tőkekép­­zési lehetőségeket is elveszi.

Next