Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)
1929-12-04 / 276. szám
4 i. »Csoda 4« és egyéb... .PHIlUPI gyártmányok s. 18 havi részletre , Corvin Rádió*. Vili, József-körút 86 egy testületet alkotna és azokat a tanítókat, akik vidéki helyen kiválóknak bizonyultak, azokra a helyekre lehetne állítani, ahol működésük kultúrpolitikai szempontból nagyobb jelentőségű volna. — Elvileg a kultuszminiszter kinevezési jogát tartom helyesnek. Ez összeegyeztethető a főváros autonómiájával. Ez ma a közfelfogással homlokegyenest ellentétben áll, de fokozatosan ide kell tendálnunk. A főpolgármester az állami akarat kifejezője és befolyását ebben az irányban kell érvényesítenie, de ha a főpolgármestert állítják oda ellenőrző közegnek, akkor az úgyis a kultuszminiszterhez fog fordulni és megkérdi, van-e kifogása a lista ellen. Minthogy a kormányt semmiféle pártpolitikai szempont nem vezette, hanem egyedül az országos kultúrpolitikai szempontok voltak irányadók, kérem a szakasz elfogadását. Az elnök Bethlen miniszterelnök felszólalása után megszakította a vitát. Roham a kritikus szakasz ellen A délutáni ülésen Györki Imre dr. szólalt fel elsőnek és azt fejtegette, hogy legegyszerűbb volna az összes tiszviselőket választani, kivéve a kezelőszemélyzetet és az ideiglenes alkalmazottakat, akiket a polgármester nevezne ki. Bethlen miniszterelnök délelőtti felszólalásával polemizálva hangsúlyozta, hogy a főváros által megválasztott tanerők képzettség szempontjából előnyben vannak a kultuszminiszter által kinevezettekkel szemben. Felszólalását azzal fejezte be, hogy a kinevezés kérdését a kultuszminiszter hatáskörében nem lehet jól megoldani. Wolff Károly azt javasolta, hogy az ideiglenes tanerőket a polgármester alkalmazza, a végleges oktatószemélyzetet pedig szintén ő nevezze ki. Indokolásul ezt mondotta: — Elvileg ellenzem a kultuszminiszter hozzájárulását. Az általános kulturális szempont érvényesítését nyugodtan rá lehet bízni az autonómiára, amint az általános közigazgatást rábízzák. A főváros minden állami segítség nélkül a maga erejéből úgy teljesíti kötelességét, ahogyan az országnak egyetlen testülete sem. Különben is a kinevezéseknél a kultuszminiszter ismeretlenekkel áll szemben, relatíve mégis a főváros ismeri jobban a maga embereit. Scitovszky Béla belügyminiszter hosszasan fejtegette a szakasz elvi elgondolását . Az volt az elvi álláspontom — mondotta —, hogy a székesfővárosi tanszemélyzet kinevezésénél az államhatalomnak bizonyos jogot kell szorítani. A kormányzatnak ingerenciája kell, hogy legyen arra a 4000 főnyi személyzetre, amelyre a főváros fiatalságának a nevelését rábízzák. Az országra nézve nem közömbös, hogy a tanszemélyzet milyen lelkületű, milyen felfogású és milyen képzettségű a fővárosnál, miután a főváros befolyása az országra nagyobb, mint bármely más városé. Az a véleményem, hogy praktikusabb, nyíltabb és egyszerűbb megoldása a kérdésnek az, ha a kultuszminiszternek is befolyást biztosítunk a kinevezéseknél. A kérdést nem teszem pártkérdéssé, de ha a bizottság nem fogadja el álláspontomat, a plénumban az eredeti szöveg elfogadását fogom javasolni. A szavazás során a bizottság elfogadta Wolff Károlynak azt a javaslatát, hogy a számvevőségi igazgatót a törvényhatósági tanár válassza, elfogadta továbbá F. Szabó Géza Indítványát, mely ugyanezt a könyvtárigazgatója mondja ki. Elfogadták ezenkívül Kozma Jenőnek azon javaslatát, hogy a polgármester azokat a főiskolai képesítésű tisztviselőket is, akiket nem az ideiglenes alkalmazottak közül kíván kinevezni, csak a főpolgármester előzetes hozzájárulásával nevezhesse ki. Végül elfogadták Kozma Jenőnek azt az indítványát, hogy az oktatószemélyzetet a polgármester nevezi ki, de ehhez a főpolgármester és nem a kultuszminiszter előzetes hozzájárulása szükséges. Szilágyi Lajos szóvátette, hogy a legtöbb felszólaló a kultuszminiszter beavatkozási joga ellen beszélt a kinevezéseknél, a szavazásnál a bizottság több ilyen tagja mégis ellenkező magatartást tanúsított. Scitovszky Béla belügyminiszter: Kozma Jenő indítványának elfogadásával eldőlt a kérdés a kultuszminiszter beavatkozása ellen. Györki Imre javasolta, hogy a pártok képviselőiből alakult héttagú bizottság vizsgálja felül. ÚJSÁG SZERDA, 1929 DECEMBER 4 hogy a pályázóknak megvannak-e a szükséges kellékei, egyébként minden pályázó jelölve legyen. A bizottság kimondotta, hogy e pont felett szerdán dönt. Majd elhatározták, hogy azt a tisztviselőt, aki tizenöt nap alatt igazolatlanul nem jelentkezik eskütételre, vagy azt megtagadja, úgy tekintsék mint aki kinevezését nem fogadta el. A 63. szakasznál az előadó indítványozta, hogy a tisztiorvosok és állatorvosok orvosi gyakorlatot ne folytathassanak. Szilágyi Lajos utalt arra, hogy a javaslat szerint a nyugdíjasokat újra alkalmazni nem lehet, csak «rendkívül méltánylást érdemlő esetekben". Ez éppen a kisnyugdíjasokra lesz hátrányos. Lehetetlenné kell tenni — folytatta —, hogy magasrangú tisztviselők nyugdíjaztatások után az üzemeknél helyezkedjenek el Peyer Károly kérte, hogy a törvényhatóság szabályrendelettel intézkedjék a tisztviselők mellékfoglalkozásáról. Wolff Károly helytelenítette azt az abuzust, hogy a nyugdíjasok halmozzák a jövedelmező állásokat; a szakasz épp ezt kívánja lehetetlenné tenni. A nyugdíjakat úgy kell rendezni, hogy azok tisztességes megélhetést biztosítsanak. Kérte az eredeti szöveg elfogadását. A bizottság elfogadta az előadó módosítását, majd kimondotta, hogy az újraalkalmazás lehetőségét azoknál tartják fenn, akiknek kétszáz pengőnél nem nagyobb a nyugdíjuk. A vitát szerdán délelőtt kilenc órakor folytatják. KARD CSŐR : Gran norvég őrnagy aggályai is, ÓRIÁS BÁLNÁK Oslo, december 3. A délsarki kontinens birtokjoga körül felmerült angol amerikai vitába most már a norvégek is beavatkoztak. Norvég részről erélyesen hangsúlyozzák, hogy a birtokjog kérdése körül minden vita hiábavaló, miután ezt a kérdést már régen eldöntötték. A délsarki kontinens norvég terület, miután a Déli Sarkot norvég kutató, Amundsen fedezte fel elsőnek. Amundsen kitűzte a norvég zászlót a Sarkon és erről levélben is értesítette a norvég királyt. Scott kapitány később meg is találta ezt a levelet és magához vette. A levél nála is maradt egészen haláláig. Midőn a tragikus véget ért angol kapitány holttestét megtalálták, a levél is előkerült. Gran norvég őrnagy, Scott kapitány egyik bizalmas barátja, aki maga is részt vett Scott délsarki expedíciójában, majd később a Scott kapitány felkutatására kiküldött segélyexpedícióban is, metsző gúnnyal nyilatkozik Byrd délsarki expedíciójáról. Byrd kapitány különböző szenzációs jelentéseit a fantázia szüleményének mondja. Gran őrnagy már júliusban kissé különösnek mondotta Byrdék jelentéseit, hogy a sarki tengerben óriási bálnákkal találkoztak, amelyeknek kardszerű csőrük van. Byrdék jelentése azt állította, hogy ezek az óriási bálnák a jég alatt élnek, de ha zsákmányt szagolnak, kardszerű csőrükkel átvágják a jeget és felszínre törnek. Byrd egyik jelentésében arról is említést tesz, hogy a kardesőrű bálnák megtámadták az expedíciót. Gran őrnagy emlékeztet arra, hogy Byrd szenzációs felfedezésének tudományos ellenőrzése során az óriási kardbálnákból egyszerű kis kardhalak lettek, amilyenek mindenütt láthatók az óceánokban. Még szkeptikusabban és gúnyosabban nyilatkozik Gran őrnagy azokról az állítólagos 4—5000 méter magas hegyekről, amelyek párkányszerűen övezik a Déli Sarkot Byrd kapitány állítólag ötezer méter magasságban repült át a hegypárkány fölött, amivel szemben Gran őrnagy azt állítja, hogy ezek a glecseserhegyek épp úgy a mesék birodalmába tartoznak, mint a kardesőrű bálnák. Gran őrnagy ezután sorra kritizálja Byrd jelentéseinek többi pontját. Véleménye szerint csodaszámba menne, ha Byrd kapitány tényleg látta volna azt a két zászlótartót, amelyet Amundsen és Scott húsz évvel ezelőtt kitűztek a Déli Sarkon A két zászlórúd egészen primitív fadarab, amely húsz év alatt minden bizonnyal elkorhadt és eltűnt az örök hóban. Burd most azt állítja hogy tisztán látta ezt a két rudat. Ha a zászlórudak meg is maradtak volna, repülőgépről még ebben az esetben sem lehetett volna észrevenni őket a vakító hóban. Ellenőrzésképpen mindenesetre kívánatos volna, mondja Gran őrnagy, ha Byrd kapitány pontosan megadná a két zászlórúd pozícióját. Gran szerint különben a Déli Sarkvidéken semmiféle hegység nincsen. Nagyon jól ismeri a sarki tájat s ha akad is hellyel-közzel kisebb magaslat, azok az óriási hegyek, amiket Byrd látni vélt, csak az amerikai fantázia túltengésének tulajdoníthatók. Midőn visszatértünk a Scott expedícióról, mondja végül Gran őrnagy, valamennyien azon a véleményen voltunk, hogy az egész utat akár motorkerékpárral is megtehettük volna. Vannak ugyan hasadékok a jégben, ezeket azonban könnyű kikerülni. Nagyjában a Déli Sarkvidék egyenletes lapos síkság, a hölgyismerő sodrót... Az autóüzlet kirakata előtt megbámulsz egy pompás automobilt. A manager tüstént kijön hozzád a boltból s felkér, hogy nézd meg közelebbről a kocsit. Belépsz, megkérdik tőled, ki vagy, hol lakói és mi az állásod. Ha a válasz kielégítő, az üzlettulajdonos óhajtására adsz kíz dollár foglalót, aláírsz egy vérlevelet, ő telefonon győződik meg adataid hitelességéről, te pedig aztán már saját autódon mehetsz haza. Amerikában vannak büffék, amelyekben hallatlan tömeggel van felhalmozva a szalonnás- és sonkáskenyér, a szendvics, hideg és meleg húsféle, ital és miegyéb. A polcokon táblácskák mutatják, hogy minek mi az ára. Kedved szerint magadba szedsz minden jót, elhaladsz a pénztár mellett, odaveted egy sonkáskenyér árát a pénztári asztalra és elmégy. Senki sem kérdezi tőled, hogy megfizettél-e mindent, amit megettél. Az amerikaiak nagyon nagyszabásúak az efféle dolgokban. * Azt olvasod egy újsághír, hogy itt meg ott különálló villák eladók vagy bérbeadók. Odamegy. A villák egész nap zárva-nyitva állnak, kulcs, őrizet nélkül, végigmegy valamennyi helységen, szemügyre veszed a berendezést, aztán csengetsz a tulajdonosnak vagy a bérlőnek vagy nem csöngetsz egyiknek sem. Amerikában nem kicsiben, hanem inkább csak nagyban szokás lopni, mert a büntetés mindkét esetben egyre megy. * Valamelyik bálon, egy bárban vagy egy szálló halljában megismerkedtél egy ifjú hölggyel, akit mindjárt feleségül akarsz venni vagy ő akar hozzád mindjárt feleségül menni. Hajnali három óra van. Egész egyszerű, felcsengetsz a párnái közül egy reverendet, aki hálóköntösben és papi süveggel a fején, irataitok előmutatása után tüstént az egész életre összead benneteket. Két nap múlva megbánod elhatározásodat, annál is inkább, mert találtál egy csinosabb nőismerőst. Egyszerűen elmegy egy ügyvédhez, aki szakember a házassági elválásokban. 1. számú jelzésű ajtaja mögött kijelented, akár hitvesed távollétében is, hogy fel akarod bontani a házasságodat, két aláírás... és szabad vagy. Aztán sietsz a 2. sz. ajtóhoz, ahol már itt választottad vár és a válóperek ügyvédje két perc múlva megpecsételi második házasságodat. Ehhez hasonló szabály érvényes volt feleségedre is. M. E. AMIRŐL A BAEDEKER , AMERIKAI FURCSASÁGOK N F“ N D F" ^ 7 F" I ÉS KELLEMETLENSÉGEK I 1 i f 1 LJ I J I— I L— Ebben az országban, hol a háztartási al-lkalmazottat nem ismerik, kiszolgálónál akar- I lünk szerződtetni 160 dollár heti fizetésért . Az meg is érkezett az autóján, bemutatkozott, hogy Packard Marynak hívják Az volt az első kérdése, hogy van-e garázsunk. Tagadólag válaszoltunk, ő is hasonlóképpen. Máig sincs, aki kiszolgáljon bennünket. * Külföldieknek Amerikában, azaz, hogy az Unió egyes államaiban tilos revolvert hordani magával. Egy több országon át vivő autóutamon feltartóztat egy police-gentleman, átkutatja autómat s megállapítja egy minden töltés nélkül szűkölködő régi mordály jelenlétét. Felül mellém a volánhoz, elkalauzol a falu végén levő egyik kurtakocsmához, melynek vendéglőse éppen poharat mos a mérőasztalnál. Kísérőink bajtársi módon köszönti a vendéglőst és jelenti, hogy mit talált. A kocsmáros tovább mosta a poharait, tetőtől talpig végigmért engem és kijelenti: — Elítéllek hathavi börtönre és 2500 dollár pénzbüntetésre. Ő volt a falusi bíró s ítélete ellen nem volt fellebbezés. Megegyeztünk néhány üveg eredeti whiskyben és büntetlenségem biztosítva volt.* Newyork és New-Jerseyy a hasonló nevü államok fővárosai. A Hudson választja el és egy hid köti össze őket. Ha csónakon kelsz át egy csinos nőcskével Newyorkból a Hudsonon New-Jerseybe s ott szárazra lépsz, hölgyed,ha ebben a pillanatban nem talál elég rokonszenvesnek, átadja a legközelebbi rendőrnek, aki „szöktetés" miatt feljelent a bírónál. Biztos lehetsz két évtől tíz évig terjedő börtönbüntetésben, úgy hogy a büntetést azonnal meg is kezdheted. * Amerikában mindent el lehet intézni pénzzel, még a börtönbüntetést is. Valami jelentéktelen s valami kihágás miatt, melyet az illető országnak előtted ismeretlen törvényei ellen követtél el, elnyomnak néhány esztendőre, feltéve, hogy nem ajánlhatsz fel néhány ezer dollárt biztosítékul. De még mielőtt kapiskáltad volna a bírói határozat értelmét, egy előtted ismeretlen úr lép a bíró asztalához és veled egy árva szót sem váltva, leteszi a követett összeget. S te szabad vagy. Az ismeretlen ezért a szolgálatáért, mellyel megsegített, tíz százalékot kap. Ami a felmentésedet illeti, annak a dolga már az ügyvédedre tartozik. * Ha perbe keveredd Amerikában, a jogtanácsos, kihez fordultál, megkérdezi tőled, hogy mennyi pénz áll rendelkezésedre, aztán ellenfeled vagyoni helyzete iránt érdeklődik. Ha az anyagi tekintetben erősebben áll mint te, védőügyvéded nyomban visszalép védelmedtől. Ha te vagy a gazdagabb, akkor ellenfeled jogtanácsosa részéről a leghatározottabban számíthatsz hasonlóra. * Az amerikai leány saját autóján visz el a week-endre. Éjjelt, nappali töltötök együtt a fenséges strandfürdőző helyeken. Egyszer azután reádni és szabadulni akar tőled. Elég annyit mondania a bírónak, hogy még nincs huszonegy éves ... „Kiskorú meggyalázása" miatt súlyos börtönbüntetést mérnek reád, s neked van módod elgondolkozni a tömlöcben Kállay Tibor előadása a feudalizmusról Kállay Tibor volt pénzügyminiszter december 3-án, kedden A feudalizmusról címen előadást tartott a Magyar Cobden Szövetség szemináriumában. A termet zsúfolásig töltötte meg a közönség, amelynek soraiban gazdasági és politikai életünk több reprezentánsa is megjelent Halasi Fischer Ödön elnök üdvözölte az előadót aki ezt fejtegette előadásában: „ A feudális megoldásnál nem minőségileg és szakok szerint, hanem mennyiségileg és terület szerint oszlik meg a politikai hatalom. A bürokráciával szemben pedig a legfontosabb különbség az, hogy a közfunkcióknak az ellátói a fizetésüket nem valamely centrumból kapják, hanem maguk a jövedelemforrások adatnak át nekik, amely eljárás különben ma sem ismeretlen. A modern élet irányzata a szakember a művelt emberrel szemben. Különben úgy az állami feladatköröknek a növelése, mint a hatalomnak a további centralizációja is további bürokratizálódás felé vezet. A fascista kormány a legnagyobb hódolatát fejezi ki a bürokrácia előtt és Bahhunin nagyon tévedett, mikor azt hitte, hogy a bürokráciát az akták és irattárak elpusztításával meg lehet semmisíteni. Ha azt keressük, hogy hol van az ellensúly az életnek a növekvő elbürokratizálódásával szemben, úgy azt kell mondani, hogy a remédiumot elsősorban az érdekképviseletek működésében és azután a demokratikus közéleti kialakulásban kaphatjuk meg. A bürokráciának egyik legnagyobb erőssége az, hogy vele szemben mindenki, még a hatalom igazi birtokosai is, laikusok. Nagyobb szakértelmet tehát mindig csak az illető érdekképviselet állíthat vele szembe. A demokratikus elvekkel pedig szembekerül minden olyan törekvés, amely a bürokráciát túlságosan zárt renddé kívánná tenni. Ha azt a kérdést vetjük fel, hogy a magángazdasági termelőnek és vállalkozónak szempontjából a közfunkcióknak melyik rendszer szerint való ellátása a legkedvezőbb, úgy meg kell említeni hogy a feudalizmus esetén a kézműipar és földmivelés igen virágzók is tehetnek, a gyáripar azonban alig prosperálhat és korlátoltak a kereskedelemnek a lehetőségei is, mert a társadalomnak tradicionális megkötöttségei sem szabad áru-, sem munkapiacot, sem a nagy tömegek számára való áraprodukciót és forgalmat nem engednek meg A bürokrácia magában véve a kapitalizmusnak a fejlődési lehetőségeit nem gátolja és nehézségek a történelem tanúsága szerint csak akkor mutatkoztak, ha a bürokrácia nem népies, vagy legalább is alkotmányos kormányzatnak, hanem az u. n. felvilágosodott vagy éppen fel sem világosodott abszolutizmusnak állott a szolgálatában. Ekkor elvész az ipar és kereskedelem biztos kalkulációjának a lehetősége azért, mert sohasem leht tudni, hogy mikor történik valamely — a legjobb szándékból eredő — belenyúlás a közgazdasági életbe. Könnyen a saját karikatúrájává válhatik az a „jóléti állam", amely ahelyett, hogy adna, a polgáraitól nemcsak az adókat, hanem a kereseti és a tőkeképzési lehetőségeket is elveszi.