Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)
1929-12-04 / 276. szám
2 Karácsonyi izgalmak a kocsmai „spóregyletek"* tájékán Nem ad ki a belügyminiszter „speregylet" rendeletet. Kötelező-e az alapszabály? Sok helyen töltik a tagok a befizetett pénzt Egy spóregyleti pénztárost letartóztatott a rendőrség Amikor a papírkorona helyett a pengepénz került forgalomba, újból megalakultak a békebeli idők „spáregylete”. Rendszerint vendéglői asztaltársaságok alakítottak spáregyleteket és a heti összejövetelek alkalmával fizettek be a pénztárba kisebb összegeket azzal, hogy karácsonykor szétosztják az egybegyűlt pénzt A pénzt rendszerint a vendéglős vagy a társaság egy tagja, szokta őrizni. Több mint három hét választ még el a karácsonytól, de a sporegyletek tájékán már nagy izgalmak vannak a közeli pénzfelosztás miatt. Minden évben előfordul, hogy egy-két sporjegylet pénze eltűnik és a tagok, rendszerint kisiparosok és munkások, a karácsonyi kiosztáskor jönnek rá, hogy hiába fizették be egész évben a pénzt. A tervbe vett karácsonyi ajándékból nem lett semmi, a karácsonyfa helyett szomorúság költözött a kis családba, mert a pénztáros elsikkasztotta a pénzt. Minden évben volt néhány ilyen sikkasztás és az idei karácsony úgy látszik, nagyobb meglepetésekkel fog szolgálni, mert egyes helyeken a tagok közt máris híre jár annak, hogy a pénzzel valami baj történt. Néhány nap előtt híre járt annak, hogy a belügyminiszter megrendszabályozza a spóregyleteket és kötelezni fogja azokat az asztaltársaságokat, melyeknek ötvennél több tagjuk van, hogy alapszabályokat készítsenek és az alapszabályok szerinti működést fejtsenek ki. Ez a híradás téves volt és abból az izgatott hangulatból származik, amelyik most a spóregyletek körül uralkodik. Mint autentikus helyen értesülünk, a belügyminiszter semminemű új rendszabályt nem bocsát ki, hanem a rendőrségnek adott utasítást, hogy a spóregyletek működését kísérje figyelemmel. A már régen fennálló rendelkezés szerint egyszerű Asztaltársaságoknak, tekintet nélkül arra, hogy mennyi a tagok száma, semminemű alapszabályt nem kell csinálniok. Minden olyan egyesületnek azonban, amelynek tisztikara és választmánya van, ahol a tagoknak tagdíjfizetési kötelezettségük van, alapszabályokat kell készíteni., Még abban az esetben is, ha az egyesületnek nincsen külön helyisége. Ez az érvényben lévő, évtizedek óta fennálló rendelet egészen világos és semmi szükség sincs arra, hogy ezt a belügyminisztérium megváltoztassa. Ebből a rendeletből következik, hogy az összes spóregyletek, amelyek alapszabály nélkül működtek, szabálytalanul jártak el. It rendelet egyelőre nem is jelenik meg, ellenben a belügyminisztérium éppen az utóbbi években tapasztalt visszaélések megszüntetése céljából utasítást adott a rendőrségnek, hogy a spóregyletek működését kísérje figyelemmel. A kőbányai dohánygyári alkalmazottak spóregyletében máris kitört a botrány. Rájöttek, hogy Bruzicska Károly dohánygyári elektrotechnikus, a pénztárnok, ötezer pengővel nem tud elszámolni. Az egylet tagjai feljelentést tettek a rendőrségen. Ruzicskát kihallgatták és a pénztárnok azzal védekezett, hogy az egylet pénzéből rövid uton adott kölcsönöket a tagoknak és azok a pénzt nem fizették vissza. Annyian kértek tőle kölcsönt, hogy azt sem tudja, kik voltak az illetők Ezt a védekezést a rendőrség természetesen nem fogadta őt és Ruzicskát letartóztatták Ez az első idei ipóregyleti sikkasztás és miután a karácsonyi ünnepek egyre közelednek, valószínűleg nap-nap után több ilyen sikkasztásról fogunk hírt adni. Az ördög írta Serédi Jenő Elemér az Íróasztalnál ült, új tollszár volt a kezében, szép, sima, fehér papír előtte, mint ahogy Elemér, a felkapott, divatos író imádta az újat, szépet, jót, a rózsás, gondnélküli boldog életet. Novellát kellett irni az ünnepi számba. A szerkesztő kérte, szerencséltesse meg a lapot kéziratával s Elemér kegyesen megígérte, hogy teljesíti a kívánságot. Na igen, az ünnepi számban ott kell lennie, az olvasók lesik, várják történeteit, legyenek tehát boldogok az olvasók s főképp legyen boldog a szerkesztő, aki olyan alázatosan s hízelegve, hódoló tisztelettel kérte a kéziratot. Elemér piros ajkai mosolyra nyíltak. A feketemájú kritikusokra gondolt, a kritikusokra, akik — mint mondani szokta — olyan kéjjel fenték rá mindig a rosszul ápolt fogaikat. A kritikusok megállapították, hogy írói karrierje nem más, mint bolond szerencse; novellái, színdarabjai értéktelenéül, sőt kétségbevonhatatlanul rosszak; nincsenek gondolatai, tomnaérzéke se, stílusa pedig összevissza dobott mondataival egyenesen felháborító ... Szóval semmi tehetsége... És mégis ... minden lap valósággal csengett a kéziratáért, a színházak adták a darabjait s neve ott szerepelt már az irodalmi társaságok uj tagjelöltjei között is ... — Pukkadjatok meg! — gondolta, mosolyogva mártva be tollát a tintába. — Ha minden csepp vérelek is fekete epévé változik, akkor is új diadal előtt állok. A jövő heti színházi bemutató új siker, új diadal. Pukkadjatok meg! Pukkadjatok meg! Ismét bemártotta tollát a tintába, nézte az üveget, az uj tollszárát. — Szerencsém van! — jutott ismét eszébe a kritikusok megállapítása. — Szamárság! Szerencse nincs, csak akarat van! Minden az akarattól függ. Akartam, hogy szerencsém legyen, hát igenis, a szerencse hozzám szegődött. Most például itt van a kezemben a toll, előttem a papiros, novellát kell írnom az ünnepi számba, de kutya legyek, ha tudom, hogy mit fogok írni. Nem tudom, igazán nem tudom, de mert akarom, hogy megírjam, meg fogom írni. És tetszeni fog, mert igenis, akarom, akarom!... És harmadszor is bemártotta tollát a tintás üvegbe. Boldogan nevetett. A premierre gondolt, a színházi bemutatóra, melynek feltétlenül nagy sikere lesz. Minden nagyszerűen el van intézve. Az igazgató, rendező, primadonna, a színészek mind, mind az ő emberei. Igaz, hogy sok munkába került, míg elintézte őket, de sikerült s ez a fő. Tulajdonképen nem is ő, hanem az igazgató, rendező, primadonna s a többiek írták a darabot. Volt egy ötlete, azaz valakitől hallotta, vázlatosan elkészítette a tervet, ennek is, annak is elmondta, ez is, az is segített, javított rajta és elkészült... Maga sem tudja, hogy és mikép, de elkészült... S mégis csak ő a szerző. S volt gondja rá, hogy a többiek, a rendező, primadonna és színészek boldogok legyenek, ha neki lesz öröme a sikerért... Tudott bánni az emberekkel... Nevetett, gőgösen, elbizakodottan, az öntelt, minden jóval körülvett emberek nevetésével. — Szerencse! — gondolta ismét. — Mi ez? Foglalom, üres fogalom?... Éppen olyan, mint az, mikor azt mondom, hogy Isten, vagy ördög!... Igen... Van-e hát Isten? Angyal? Ördög? ... Csak az van, amit látok, érzek, meg tudom fogni. Most már hangosan kacagott. Eszébe jutott a kezdet, az írói sikerek iránti munka ... Nagy és nehéz dolog volt.. De.. de.. csak bámit kell tudni az emberekkel... Ismerni a gyengéiket... Kihasználni az alkalmat.. Ennyi az egész ... Semmi, semmi más ... És akarat... Igenis, akarat kell... Nagy, erős rendíthetetlen akarat... A tehetség is valami, de ez sok esetben mellékes. Aki tud fogalmazni, olvasott, látott valamit, pompásan tudja értékesíteni, ha... ha... igenis ez a fő... ha a kínálkozó alkalmat felhasználja. És Ő felhasználta ... nagyszerűen felhasználta. Szája, keze, lába, könyöke pompásan dolgozott, szerkesztőségben, színházban mindenütt, ahol szükséges volt. Oh, az emberek komiszak, de éppen ezért könnyen lehet velük elbánni... És ő értett a nyelvükön ... Igen, értett... Bánja is ő, mit mondanak a kritikusok ... A siker beszél... ez a lényeges .. Elgondolkozott... Kényelmesen hátradőlt a puha karosszékben, maga elé nézett. Szemeit végigjártatta a szobán, hol minden a jólét, a megelégedett, révbejutott ember boldogságáról beszélt. — Isten? Ördög? ... Mennyi tintát pocsékoltak el már e két szó miatt az emberek ! — futott végig agyon ismét a gondolat. — Az Isten segít, az ördög rond Vájjon igaz-e? De hát kell-e fölötte vitatkozni? Hiábavalóság, hiszen senki sem tud erre kétségbevonhatatlan feleletet adni. Csupa ámítás az egész ... Elvégre is mi lenne a világból, ha nem beszélnének földöntúli titokzatos hatalomról, mely mint ismeretlen valami mégis féken tartja a bűnt, a szenvedélyeket. — Eh, csak akarat van ... akarat... akarat... Jó és rossz, de csak akarat, akarat. Ez dönt... Letette a tollat... És a szemei hirtelen megcsillantak... Az íróasztalon, a sarokban, éppen ahová a tollat letette, a tolltartó ördöge nézett vele szembe... A tolltartó, mely bádogból készült kis piros ördögöt mutatott. Két lábán alázatosan görnyedezett, mintha teher volna a hátán levő kis szőr pamacs, mely tesstörlőül szolgált. Egyik keze az ujjait szét terpesztve előre nyúlt, a másik két lábának szolgált támaszul. A hosszú farka előkunkorodott s fején a két kis szarvacskája hegyesen meggörbülve hátra hajlott. Elemér maga elé húzta a tolltartó ördögöt ... És nevetett. — No, Lucifer koma — mondta neki jókedvűen — szólalj meg ... Igaz-e, hogy te minden jónak az ellensége vagy? Igaz-e, hogy országodban lángot okádó kemencékben sülnek a rossz lelkek? Igaz-e, hogyha te akarod, a fehér is fekete? No, koma beszélj! A bádog ördög két apró szeme hidegen, némán meredt Elemér szemébe. — Nem szólsz? Miért nem szólsz? — kiáltott rá Elemér. — A némaságod engem el nem ámít. Gőgös vagy? Nagyhatalom vagy? Bizonyítsd be. Tudd meg hát, nem félek tőled!... Semmi se vagy . .. Sehol sem vagy!... Csak ijesztgetik veled a könnyen hivőket... a félénkeket ... a gyerekeket... No, rontsd el hát most az én dolgomat... Itt vagyok!... Rajta!... Mutasd meg az erődet... Hatalmadat... Nem beszélsz?... Szegyesd magad, Lucifer komat .. Az fog történni, amit én akarok ... Te semmi se vagy ... Értéktelen, festett bádog vagy! És Elemér, a divatos, felkapott író ereje szerencséje tudatában gőgösen, elbizakodottan, megvetően, erősen ráütött kezével a bádog ördög szarvas fejére ... L*l Elemér nem írta meg a megrendelt novellát. Reggel arra ébredt, hogy a feje fáj. Egyik percben fázott, a másikban melege volt. S a jobb keze megdagadt, a bőr megpirosodott, sütött, mint a tűz. És fájt, kegyetlenül fájt. Az orvos megállapította, hogy Elemérnek kötőszövetgyulladása van, vagy ha úgy tetszik, vérmérgezés, mely úgy állott be, hogy mikor a bádog ördögre ütött, a keze megsérült, a bádog megszúrta. Elemér szörnyűségesen megijedt. A betegségtől is félt. De ... de ... mi lesz a színdarabjával? Még nagyon sok a dolga ... Ott kell lenni a próbákon ... szerkesztőségben. A hangulatot, az érdeklődést fokozni, ébren tartani, éleszteni kell. Még ez is, az is hiányzik. Megy, nem maradhat a szobában, intézkednie kell. Az orvos erélyesen tiltakozott... Ezzel a beteg kézzel... a láz is nagy ... lehetetlenség ... nem szabad ... semmiért sem áll jól .„ Majd vigasztalta ... nem lesz semmi baj ... De nem hagyhatja el a szobát... Műtétre is lesz szükség... Beletelik néhány hét, míg a baj elmúlik ... De vigyáznia kell.... Elemér kétségbeesve temette az arcát dagadt kezébe ... Vége... a katasztrófát nem lehet elhárítani.★ És az új színdarab csúfosan megbukott. Elemér a legnagyobb kínok között olvasta a lesújtó, gúnyos kritikát... Oh, milyen kegyetlenek is az emberek... Soha így még nem vertek rajta végig... Örökre lehetetlenné tették ... A darabot két előadás után levették a műsorról... A barátnője — oh még ő is —, csak levélben fejezte ki részvétét... Sajnálja, hogy nem látogathatja meg, egyelőre nem is lesz alkalma a találkozásra, mert hirtelen és hosszabb időre el kellett utaznia... Oh, a szívtelen ... a gonosz... És jöttek a többi rossz hírek... Az új novelláskötetre egyelőre nem reflektál a kiadó. A szerkesztő nem adhat előleget... A barát váltóját ki kell fizetni... Elemér bágyadt bódultsággal, verejtékes arccal, testben, lélekben megtörve ült íróasztalánál ... És a kis piros bádogördög mintha hidegen, kihívóan, kaján örömmel... gúnyosan vigyorogva nézett volna a szemébe. __ ÚJSÁG SZERDA, 1929 DECEMBER 4 Összedőlt egy épülő villa állványzata és három munkást megsebesített Beszakadt a villa mennyezete és padlózata is Kedden délután súlyos építkezési szerencsétlenség történt Budán az Áldás utcában. A 6-os szám alatt villaépítkezés folyik. Az épület már nagyjából elkészült, már a tetőt is felhúzták, az állványok azonban továbbra is az épület körül maradtak. Kedden délután négy órakor eddig még ismeretlen módon meglazultak az állványtartó gerendák és az állványzat hatalmas recsegéssel összedőlt. A lezúduló gerendák beszakították a földszintes villa mennyezetét, átszakították a padlót is és az állványalkatrészek, valamint a kő- és téglatörmelékek hatalmas tömegben zuhantak be a pincébe. Éppen ebben az időben a pincéiben dolgozott három munkás: Aradi István szerelő, Bika Ferenc kőműves és Szabó Ferenc napszámos. A lezúduló törmelékek maguk alá temették a három embert. Pillanatokig óriási porfelhő kavargott a szerencsétlenség színhelyén. Az épületen dolgozó többi munkás társai segítségére sietett és hosszas munkával kimentették őket a törmelék alól. Aradi István a fején sérült meg, azonkívül a jobb karját eltörte, Bika Ferencnek szintén a fejét zúzta be egy tégladarab. Mindkettőjüket bekötözték a mentők és az Irgalmatok kórházába szállították. Szabó Ferenc sebesülése nem volt súlyos, úgyhogy a mentők a lakására vitték. Egy őrült vérfürdőt rendezett Marseille-ben A tömeg az őrültet meglincselte Páris, december 3. Marseilleben tegnap este borzalmas vérfürdőt rendezett egy őrült fiatalember. A vérfürdőnek három halottja és nyolc súlyos sebesültje van. Egy huszonnégyéves olasz munkás, akit csak nemrégiben bocsátottak el az őrültek házából, valami után-módon puskát szerzett és behatolt az egyik rendőrőrszobába, ahol verdül lövöldözni kezdett. Az őrszoba parancsnokát, ■egy rendőrőrmestert, szívén találta az egyik golyó. Az őrmester a helyszínen meghalt. Egy idősebb asszony, akit kihallgatásra idéztek be az őrszobára, menekülni próbált, az őrült olasz azonban utána iramodott és közvetlen közelről belélőtt. Az asszony súlyosan sebesülten rogyott össze. A vértől megvadult fiatalember ezután az őrszoba előtti térre rohant, felugrott a tér közepén álló szökőkút talapzatára és onnan folytatta a vad lövöldözést. Első áldozata egy fiatal katona volt, az idegenlégió egy német származású gyalogosa, Kurth Vilmos. A fiatal légionistát két lövés érte. Vértől borítva, eszméletlenül rogyott össze, mire a gyilkos leugrott a szökőkút párkányáról és közvetlen közelből még egyszer belelőtt a sebesült katonába. Kurth Vilmos azonnal meghalt. Az olasz munkás ezután újból visszatért a talapzatra és egymásután még hét embert sebesített meg, két taxisofőrt és öt járókelőt. Közben megérkezett a kivezényelt csendőrosztag is, amely egy felborított teherautomobil mögött foglalt állást és innen indított sortüzet az őrült ellen, aki még ekkor is folytatta a lövöldözést. A csendőrök részéről több mint negyven lövés dördült el, az őrült azonban olyan ügyesen ugrált a szökőkút talapzatán jobbra-balra, hogy egyik golyó sem találta, mikor azután elfogyott a muníciója és már nem tudta viszonozni a tüzelést, leugrott a kútról és menekülni próbált. A csendőrök utána iramodtak és hamarosan beérték. Miután az őrült még ekkor is védekezni próbált, az egyik csendőr közvetlen kőzetből rálőtt. A golyó találta az elmeháborodott fiatalembert SeunaMáriáit kiáltással eszméletlenül rogyott össze. A téren összegyűlt többszázfőnyi embertömeg megrohanta a vérében fetrengő olaszt és a szó szoros értelmében agyonverte. A csendőrök nem tudtak szembeszállni a tömeg dühével és nem voltak képesek megakadályozni a lincselést. A nikolszk-uszurijszki béketárgyalások London, december 3. A nikolszk-uszurijszki békekonferencia kínai delegátusai mukdeni jelentések szerint a következő javaslatokat terjesztették az orosz delegátus elé: 1. Az orosz kormány kötelezi magát arra, hogy a keletkínai vasutak orosz alkalmazottai nem fejtenek ki kommunista propagandát. 2. A kínai kormányt nem kötelezik arra, hogy helyezze vissza állásukba a keletkínai vasút két elbocsátott orosz igazgatóját. 3. A kínai kormány elbocsátja mindazokat a kínai vasúti alkalmazottakat, akiknek szerepük volt a konfliktus felidézésében. 4. Mindkét részről szabadon bocsátják a politikai internáltakat. 5. A határ mentén semleges zónát állítanak fel, amely úgy a határ kínai, mint orosz oldalán 30 mérföldre terjed. Más forrásból származó és eddig még meg nem erősített jelentések szerint a mandzsuriai kormány állítólag visszahívta Mukdenbe a kínai békedelegátusokat. LÉTREJÖTT A MEGEGYEZÉS? London, december 3. Az esti órákban Moszkvából az a hír érkezett, hogy a külügyi népbiztosság közlése szerint kedden este Nikolszkuszubszkban a szovjet-orosz és a mukdeni kormány delegátusai jegyzőkönyvet írtak alá az orosz-kínai konfliktus békés elintézése tárgyában. A monarchista Heimwehrt feloszlatták Bécs, december 3. A rendőrség feloszlatta a „Heimwehr österreich» nevű egyesületet, amely a „Selbstschutz Wien“ nevű szervezethez, a bécsi önvédelmi alakulatok központi szervéhez nem tartozik és ó-osztrák monarchista irányt követ. A megokolás az, hogy az egyesület hosszabb idő óta alapszabályszerű hatáskörének túllépésével, főleg jogosulatlan gyűjtésekkel kifogásra adott okot.