Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-29 / 296. szám

6 két akkor íratták be az iskolába, a derűs kor­nak vége, tessék dolgozni. S hogy ahhoz éhen kel egy kicsit halni, hogy az ember dolgozni tudjon. S gyáva vagyok és nem merek éhen­­halni. . Aztán volt elég más is. És egy délben a tengeren feküdtem, moz­dulatlanul, a nem láttam­ csak az eget. Nem volt felhő az égen. De ez már magánügy, s nem tartozik szigorúan véve az év történeté­hez és a történelemhez. És voltak séták és beszéd emberekkel, és harag és irigység és féltékenység és elra­gadtatás. És végtelen, örök dolgok voltak, s közben kihoztam a frakkomat. * Az év története mindannyiunkban ilyen kettős könyveléssel zajlik le. Van egy, a jelen­téktelen és mellékes és epizódszerű, amire már alig emlékszünk, a mindennapi és közön­séges történet: lateráni egyezmény, Zeppelin, Madame Curie, Stresemann halála, rajnai zóna... s egy másik, ami elsőrendűen fontos, világraszóló s amit mindenki fontosabbnak tart, s ami csakugyan fontosabb is, csak nem mer az ember beszélni róla. Túl nagy a hordereje ennek a másiknak. Jobb hallgatni róla. Ha jól megnézem, ezerkilencszázhuszon­­kilencben pontosan az történt, ami ezerkilenc­­száz,huszonnyolcban. A gyávaság, butaság, go­noszság, irigység változatlanul viaskodtak a jóval és a jóravaló készséggel és az emberi felelősségérzetet megint egyszer legyőzte az emberi felelőtlenség, s jelentős dividenciát fizet. " Vállalatom egy szebb prosperitás reményé­ben vág neki az új esztendőnek, összes kedves barátaimnak, vevőimnek és ügyfeleimnek bol­dog új esztendőt kívánok. ijír^ Hárul, M köhögés, "|L M alnyálkosodás m ffl rekedtség eres ( VALDA 1 1 PASZTILLÁK M M utólérhotieittenek r­ m G,vó­rry6i5í'rtó)'ökb«rj T-GA.­­ ■» droítírí.ikbfíni M­BF 3 •v*Tmk vasa sarkantyuzilá. Nem vonja le a követ­keztetést, hogy mivel annyi teremtése Istennek megtalálja a maga­ élete teljes­ségét ész nélkül, van más erő is, mely az életben eligazít, nemcsak ő. ..... Miért riadozik meg az erdő minden vadja, embernek minden ok nélkül, de utána földrengés támad, a sivatagban szá­mum üvölt, a nyugodt tengert vihar dúlja feli minek előtte a sirályok már rég jelez­ték a vihart? Az emberész szerint ehhez geológia, hidrográtia és meteorológia kell s mivel az állatnak ez a tudománya nincs meg, hát csodálkozik a tudásán. Mindenben, ami helyt áll, önmagát keresi, mert azt hiszi, hogy csak észszerű­­séggel lehet helytállni. Pedig az élet leg­célszerűbb folyamata nem ész szerint bő nyúlódik le. A húslégy nem az eszér­e­ ta­lálja ki, hova kell a petéit rakni. A bél­­gilisztának fogalma sincs, miképpen kerül a mezőről az emberi belekbe, mégis oda kerül. A vakondokról nem tudja elkép­zelni, mint élhet tökéletes életet látás, a koráb­ól, miként élhet célszerűen minden érzék nélkül. Ahogy Isten a saját képe mására teremtette az embert, az Ész is a maga bolondságában a maga mására te­remti az Életet. Pedig az élet a maga túl­­nyomóságában független az Észtől. Az emberéletre is csak mintegy trónra ült és uralkodik ott, ahol az ősélet gyengébb, mint ő. Egészében pedig sokkal erősebb a tőle független élet. Az ész embere már régen beadta a kulcsot, mikor a sejtember még tovább intézkedik. Pusztaságban az em­ber menekülést keres az éhenhalástól, addig, amíg bírja, aztán összeroskad. Az ész hatalma végére ért. De­ a magára ha­gyott szervezet tovább intézkedik. A leg­­rendszeresebben, ésszel nézve, a legcél­szerűbben felhasználja­ a rendelkezésére álló készleteket. Onnan veszi, ahol a leg­­nélkülözhetőbbek. Nem a szívbillentyű­­­kön, ereken és tüdőn kezdi, hanem a zsírrétegeken és az izmokon, csontokon folytatja. Napokkal az ész csődje után még életben tartja az embert. Valamiben­­az ő hatalmának is vége. De az észé ha­­marébb ért a végéhez. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1929 DECEMBER 29 MIVEL fl BENflUflZOTT MÁTRÁN KERESZTÜL BUDAPESTEN A SVÁBHEGY ÉS A ZUGLIGET VOLT A SÍELŐK KÖZPONTJA A karácsonyi túrákra hetekkel, sőt hónapok­kal előre készültek a turisták. Különösen a mátrai-galyatetői menedékház iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés, minthogy azon a környé­ken vannak a legkitűnőbb síterepek, így történt, hogy egy héttel az ünnep előtt, amikor még nyoma sem volt a hónak, előre kiadták a kará­csonyi két nap közötti éjszakára a menedékház valamenyi hálóhelyét. A turisták közül olyanok, akik feltétlenül síelni akartak karácsonykor, az elmúlt években szerzett tapasztalatokon okulva, Ausztria magasabban fekvő turistaházaiban, vagy az Alacsony-Tátrában biztosítottak szállást maguknak az ünnepekre. A kedd délutáni miskolci vonaton két pull­­m­ann-kocsit töltöttek meg a Mátrába készülő sielők. Sajnálattal, de meg kell említenünk, hogy a keleti pályaudvar ismét nem készült fel a ka­rácsonyi forgalomra! Nem gondoltak arra, a tu­ristákról nem­ is szólva, hogy mennyi rengeteg ember utazik haza az ünnepre a családjához és a hatalmas harmadosztályú pénztárteremben mindössze négy pénztár állt az utasok rendelke­zésére, amelyek előtt egymás heg­yén-hátán to­longtak az emberek. Gyöngyösön a Mátra Egylet figyelmes, a fő­városi turistákkal szemben mindig előzékeny ve­zetősége nevében Klein S. Hennáim menedékház­­gondnok fogadta a hatalmas turistacsoportot és maga köré gyűjtve a társaságok vezetőit, gondos­kodott mindenkinek elszállásolásáról. Bennünket Fazekas Józsefnek, a Mátra ügylet főtitkárának jóvoltából hatszemélyes autó várt, amely az éles szerpentinekben bővelkedő mátrai műúton, mély hóban félóra alatt felvitt a Hanák Kolos-m­ene­­dékházig. A kis- menedékház, amely mindössze egyetlen szobából áll, már nem elegendő a Mátra 'leg­magasabb'­­ hegye,­­a Kékes turistaforgalmának le­bonyolítására. Kétszáz méterrel feljebb épül azon­ban a Mátra-Egylet új, hatalmas menedékháza, amely, ha elkészül, lehetővé fogja tenni ennek a vidéknek a fejlődését. Az új menedékház nem csupán a turisták céljait fogja szolgálni, mert a nagyobb kényelemhez szokott autós közönségre való tekintettel kisebb egy-k­étágyas szobái is lesznek. Három bővizű forrás vizét vezetik­ a me­nedékházba, amelynek ilyenformán a legmoder­nebb berendezése lesz. A budapesti újságírók leg­utóbbi mátrai látogatásakor Puky Árpád dr. gyöngyösi polgármester beszédében kifejtette, hogy szeretné, ha a Mátra lenne a­­magyar Sem­­meringt. Látva a gyöngyösiek gyönyörű munká­jának eddigi eredményét, a már tető alatt lévő hatalmas turistaszállót, bízunk benne, hogy Puky Árpád dr. a célját mielőbb el is fogja érni. A Hanák Kolos menedékház lakói gyönyörű napsütéses időre ébredtek szerda reggel. Körös­­körül húszcentiméteres kitűnő porhó és napsütés, ennél ideálisabbat siető sem kívánhat. Galyatető felé egy ideig az országúton visz az út. Akik az éjszakát Gyöngyösön töltik, reggel a tizenhetes kilométerkőig mehetnek autóval, ahonnan három óra járás .Galyatető.­­ Karácsony első napján kilencvennyolc turista jött össze a galyatetői menedékházban. A ver­senyzőink közül egyet sem láttunk a Mátrában karácsonykor, úgy látszik, ők is Ausztriába utaztak tréningre, ahol biztos hóra számíthattak. A Galyatető környékén a Péterhegyese erdejében volt a legjobb a hó, ahol egész síiskola alakult ki. Csütörtök reggelre teljesen megváltozott az idő a Mátrában. Az előző napi szép időt hatalmas szélvihar váltotta fel, úgyhogy reggel kilenc óráig el sem lehetett hagyni a galyatetői mene­dékházat. Később a szél enyhült és sűrű köd eresz­kedett le, amely a hétszázas magasságig egész nap elborította a Mátrát. A nagy ködben csak a jó sielők kalandoztak el messzebb a menedékháztól és az előző nap még kitűnő síterepek nagy részét hó nélkül találták, más helyen pedig, ahová a szél összefújta a havat, harminc-negyven centiméteres hómagasságot mértek. Délután több irányban in­dultak el a hazafelé igyekvő sielők. A legnagyobb részük Nagybátonyból utazott el, ezek Fiskalitás­­hutáig kifogástalan sí­terepeket találtak, míg lejebb a Nagybátony feletti erdőben használhatták jól a léceket. A többi síterepeket is rengetegen keresték fel az ünnepeken. A legtöbben jártak a budai hegyek­ben, ahol tízcentiméteres hó esett, amelyet szerda délre simára csiszolt le a sok sielő. A Dobogókőn alig ötcentiméteres havat találtak és ugyanez volt a helyzet Börzsönyben is. A pénteki havazás azonban mindenfelé feljavította a havat és vasár­napra remélhetőleg ismét alkalmuk lesz a sporto­lásra a hó­sport híveinek. Krassó Zoltán. Megindult a rabok újságja, száma megjelent újságja a melyből a cellák lakói tudomást intézetben szerezhetnek a világ folyásáról nyomják . Távol a nyilvánosságtól, messze a reklám fülsiketítő dobpergésétől érdekes folyóirat, azaz egészen pontosan­, havonta kétszer meg­jelenő szemle jelent meg Budapesten, amely folyóirat céljában, közleményeiben és olvasó­közönségének megválasztásában azt hisszük, páratlan és úttörő abban a sűrű, hatalmas erdőben, amit világsajtónak neveznek. Az új folyóirat ugyanis, amelynek első száma most jelent meg, sem­­i pénzen nem kapható, sem utcai elárusítóknál, sem újságosbódékban, sem trafikban, sehol... Ez a folyóirat kizá­rólag a budapesti és a vidéki börtönökben és fogházakban kapható... Nagy Emilné, Nagy Emil nyugalmazott igazságügyminiszter­ felesége az évek hosszú során át fejtett ki áldásos munkát a fogház­misszióban. A nobilis jótékony hölgynek régi problémája, hogyan lehetne a foglyoknak szomorú sorsukban valami olyan szórakozást nyújtani, ami lelküket tiszta áhítattal gazda­gítja és amellett elzárt életükbe a nyilvánosság napsugarát lopja be. Nagy­­ Emilné hosszas előkészítések után most megindította a fog­lyok újságját, amely tizenkét oldalon jelenik meg s amelynek címe: BIZALOM Havonta kétszer megjelenő szemle a világ folyásáról és az ember alkotásairól. A Bizalom vezércikke a Beköszöntő címet viseli és ebben vázolja a lap szerkesztője a Bizalom céljait, amely egyrészt az, hogy olva­sóinkat tájékoztassuk a világ folyásáról és kö­zöljük velük a mindenkori eseményeket, más­részt tudatukba hozzuk az ember alkotásait, tudomány, művészet, irodalom, erkölcs stb. terén, múltban és jelenben, vagyis lehetőleg minden oldalról ábrázoljuk azt a képet, ahogy az ember megjelenik a cselekvő, gondolkodó, érzelmi élet területén. Ezenkívül olvasóinkat lassan és titokzatosan bele szeretnénk vonni lapunk körüli munkálkodásba. Szívesen fogjuk közölni azokat a beküldött kisebb-nagyobb írásműveket, amelyek elég jók arra, hogy az összes olvasók örömüket találják bennük. Karácsony napján ,szeretettel és bizalommal indítjuk lapunk első számát és kérjük mind­azok jóindulatú támogatását, akiktől a lap léte és fejlődése függ. A­ beköszöntő után Karácsony című vers jön, amelynek aláírása S. A. Ezt követi Csordásék karácsonya című novella, amelynek Gárdonyi Géza a szerzője, majd­­A karácsony című elmélkedés követ­kezik, amelynek sziglema: «S. A’. után». Ez­után Gárdonyi Géza versét olvashatjuk, majd A világ folyása civil elmélkedést, amely visszapillantást nyújt az elmúlt esz­tendőre. Elmondja a cikk, hogy most érzi a világ annak a felmérhetetlen vagyontömeg­nek a hiányát, amelyet a háborúban min­denféle halált okozó fegyvernem lövegeiben ellövöldözött. Amikor a jövő év felé tekint a cikk szerzője, bizakodó szemmel egy név jut eszébe: Lord Rotherm­ere. Most követ­keznek a kis hírek, az első a Zeppelin-léghajó földkörüli repedéséről számol be. Egy másik hír Amanu Hah­a! foglalkozik. Rákosi Jenőt nekrológ búcsúztatja, majd az olvasókat Olaszország és a Szentszék kiegyezéséről tá­jékoztatják. Az új igazságügyminisztert, Zsit­­vay­t kis hír konferálja be. A hágai konfe­renciáról népszerű cikk szól. Majd egy nagy cikk következik a decemberről. Arany János négysoros verse után Morgenstein Kristóf verse. Regény is megindul­t a Sötétség meg­újítása címen Steffen Alberttel. A szerkesz­tői üzenetek rovatban olvashatják, hogy a lap havonta kétszer jelenik meg és a szer­kesztői üzenet rovatot azért tartják fenn, hogy a beküldött műveket ebben a rovatban szükség szerint megbírálhassák, másrészt, hogy az olvasóknak kérdésekre felelhessenek, ha az olvasók a fennálló szabályok betar­tása mellett­­kérdeznének valamit. A ser­­kesztő külön felhívja az olvasókat arra, hogy találós kérdések beküldését különösen kérik. A lap utolsó oldalán ezt olvashatjuk Felelős szerkesztő és kiadó: X. Göllner Mária. Szerkesztőség és kiadóhivatal: fángházmisszió helyisége. Budapest, V. Mar­kó­ utca 16, III. em. IIS. ajtó. A lapot a Váci Királyi Országos Fegyinté­zet könyvnyomdájában nyomták. A lap előfizetési ára egész évre három pengő, számonkin­t tizenhat fillérért vásárol­ható meg. Azt hisszük, nem sokan szeretnének en-­­ nek a lapnak évekig előfizetői lenni. Ötlettöbb termelés Ha nem volna a kormány hivatalos estilapjában is közhírré téve, el sem­hinné az ember. A budapesti pénzügyi igazgatóság, mely a jelek szerint méltó módon kivont részesévé lenni a karás­csonyi közhangulat felkeltésének, egy* milliópengős krisztkindlit vetett ki azokra a fővárosi iparosokra, akik tíz év óta a főváros pályázatain — tataroz­­ási és egyéb kisebb munkálatok szü­­kebb körű ajánlattételein — résztvet­­tek. Az ajándék neve ezúttal: tíz évre visszamenő bélyegilleték, összeget egymillió pengő. Célja: be kell fizetni. Értelme: eszükbe jutott. Az ötlet grandiózus. Kitalálója bi­­­zonyára megérdemli az újévi jutalmát. Nevét márványba kellene vésni. Hadd tudják meg, Budapest bőségben dúsz­káló kisiparosai, hogy óriási vagyonuk elköltésének problémáját ki enyhíti ilyen kellemes találékonysággal. Ezerkilencszázhúszban nem kellett ezt a bélyegilletéket leróni. Az utána következő kilenc éven át sem kellett egyik évben sem. Senki sem kérte, senki sem kutatta, a főváros maga je­­lentette ki, hogy ezekre az úgy­neve­­zett szű­kebb körű ajánlatokra nem kell bélyeg, hiszen nem versenytárgyalás­­ról van szó. Most azonban, úgy látszik, itt a nagy pillanat. Pontosan most lett al­kalmas az idő, pontosan most lehet gyorsan összeszedni ezt a kis pénzt, ezt a csekélyke egymillió pengőt. Ész­­revettek, kirótták, bevasaltak. És ha­ közben egy kis zavar van a létszámban, ha közben esetleg kiderül, hogy tíz év, alatt a szereplő cégek közül néhányan öngyilkosok lettek, néhányan a­ sze­ gényházba és a menhelybe költöztek, akkor sem szabad tűrni a szemfény* vesztést, nehogy egyetlen­­egy is ki* bújjék az ilyen címeken a kötelesség, alól, ott vannak az özvegyek és érvek, azok is élnek, bizonyára Hágy­­vágyosftt örököltek a fővárosi vásárcsarnok­ mellékhelyiségeinek kifestése, vagy az óvoda kéménytatarozásának el nem­nyerése alapján, csak tessék kikutatni a címüket, tessék a végükre járni, fő a­ paragrafus érvényesítése. És közben nehogy le tessék venni az adóügyi pápaszemet vagy a monoko­­lit. Csak tessék fent­art­ani és tovább kutatni. Mi tudunk urakat, akik nyil­­vános versenytárgyalás nélkül kaptak megbízatást, tessék csak a fővárosi kista­tarozások egymilliós bélyegkere*z­­tén tultekinteni, még frissek az akták, a szanálás művének befejezése óta is épült miegymás, ott vannak a valami* vel nagyobb tételek, a gyufabeadvá* nyok, a reprezentációs terem*ajánla* tok, a lillafüredi pályázatok, hátha akad ezek között valami frissebb, na* gyobb, érdekesebb bélyeghiány. Ahol tíz éven át nem nézik a bélyegeket, ott mindig akadhat ilyen kis, értékesíthető formahiba. Az ötlet remek. Kissé to­­vább kellene haladni a megkezdett pompás után. A budapesti kisiparosok küldött­­ségben mennek az egymillió miatt­os kormányhoz. Oh, mily érdekes volna azokat a küldöttségeket is megszer­­vezni, melyek nem fővárosi kisiparo­ sokból alakulnak, hanem amelyek ezekből a további bélyegkutatmányok* ból lehetnének esetleg felfedezhetők. És esetleg fel lehetne állítani egy új Országos Bélyegkutató Intézetet, hadd legyenek bátrabbak politizálástól kifá­­radt vezéreink, ha m­ögöttük ilyen bé­­lyegintézet vezéri széke ígér enyhet és méltó elhelyezkedését. Egyáltalán ötleteket kérünk. Újabb bakai. A kereskedőkre is, az orvo­­sokra, ügyvédekre, mérnökökre, hivat­­alnokokra, altisztekre, az aggokra és csecsemőkre is. Ne egymillió pengő* set! Többmilliósat! És sokat! Ne csak­ karácsonyra. Újévre is. Vizkeresztre is. Boldogasszony napjára is, husvétra is, pünkösdre is. Közeledik a farsang kár kihagyni minden órát. Ki tudja, meddig tart még az ötlettöbbtermelés lehetősége.

Next