Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-29 / 296. szám

6 két akkor íratták be az iskolába, a derűs kornak vége, tessék dolgozni. S hogy ahhoz éhen kel egy kicsit halni, hogy az ember dolgozni tudjon. S gyáva vagyok és nem merek éhenhalni. . Aztán volt elég más is. És egy délben a tengeren feküdtem, mozdulatlanul, a nem láttam csak az eget. Nem volt felhő az égen. De ez már magánügy, s nem tartozik szigorúan véve az év történetéhez és a történelemhez. És voltak séták és beszéd emberekkel, és harag és irigység és féltékenység és elragadtatás. És végtelen, örök dolgok voltak, s közben kihoztam a frakkomat. * Az év története mindannyiunkban ilyen kettős könyveléssel zajlik le. Van egy, a jelentéktelen és mellékes és epizódszerű, amire már alig emlékszünk, a mindennapi és közönséges történet: lateráni egyezmény, Zeppelin, Madame Curie, Stresemann halála, rajnai zóna... s egy másik, ami elsőrendűen fontos, világraszóló s amit mindenki fontosabbnak tart, s ami csakugyan fontosabb is, csak nem mer az ember beszélni róla. Túl nagy a hordereje ennek a másiknak. Jobb hallgatni róla. Ha jól megnézem, ezerkilencszázhuszonkilencben pontosan az történt, ami ezerkilencszáz,huszonnyolcban. A gyávaság, butaság, gonoszság, irigység változatlanul viaskodtak a jóval és a jóravaló készséggel és az emberi felelősségérzetet megint egyszer legyőzte az emberi felelőtlenség, s jelentős dividenciát fizet. " Vállalatom egy szebb prosperitás reményében vág neki az új esztendőnek, összes kedves barátaimnak, vevőimnek és ügyfeleimnek boldog új esztendőt kívánok. ijír^ Hárul, M köhögés, "|L M alnyálkosodás m ffl rekedtség eres ( VALDA 1 1 PASZTILLÁK M M utólérhotieittenek r m G,vórry6i5í'rtó)'ökb«rj T-GA. ■» droítírí.ikbfíni MBF 3 •v*Tmk vasa sarkantyuzilá. Nem vonja le a következtetést, hogy mivel annyi teremtése Istennek megtalálja a maga élete teljességét ész nélkül, van más erő is, mely az életben eligazít, nemcsak ő. ..... Miért riadozik meg az erdő minden vadja, embernek minden ok nélkül, de utána földrengés támad, a sivatagban számum üvölt, a nyugodt tengert vihar dúlja feli minek előtte a sirályok már rég jelezték a vihart? Az emberész szerint ehhez geológia, hidrográtia és meteorológia kell s mivel az állatnak ez a tudománya nincs meg, hát csodálkozik a tudásán. Mindenben, ami helyt áll, önmagát keresi, mert azt hiszi, hogy csak észszerűséggel lehet helytállni. Pedig az élet legcélszerűbb folyamata nem ész szerint bő nyúlódik le. A húslégy nem az eszére találja ki, hova kell a petéit rakni. A bélgilisztának fogalma sincs, miképpen kerül a mezőről az emberi belekbe, mégis oda kerül. A vakondokról nem tudja elképzelni, mint élhet tökéletes életet látás, a korából, miként élhet célszerűen minden érzék nélkül. Ahogy Isten a saját képe mására teremtette az embert, az Ész is a maga bolondságában a maga mására teremti az Életet. Pedig az élet a maga túlnyomóságában független az Észtől. Az emberéletre is csak mintegy trónra ült és uralkodik ott, ahol az ősélet gyengébb, mint ő. Egészében pedig sokkal erősebb a tőle független élet. Az ész embere már régen beadta a kulcsot, mikor a sejtember még tovább intézkedik. Pusztaságban az ember menekülést keres az éhenhalástól, addig, amíg bírja, aztán összeroskad. Az ész hatalma végére ért. De a magára hagyott szervezet tovább intézkedik. A legrendszeresebben, ésszel nézve, a legcélszerűbben felhasználja a rendelkezésére álló készleteket. Onnan veszi, ahol a legnélkülözhetőbbek. Nem a szívbillentyűkön, ereken és tüdőn kezdi, hanem a zsírrétegeken és az izmokon, csontokon folytatja. Napokkal az ész csődje után még életben tartja az embert. Valamibenaz ő hatalmának is vége. De az észé hamarébb ért a végéhez. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1929 DECEMBER 29 MIVEL fl BENflUflZOTT MÁTRÁN KERESZTÜL BUDAPESTEN A SVÁBHEGY ÉS A ZUGLIGET VOLT A SÍELŐK KÖZPONTJA A karácsonyi túrákra hetekkel, sőt hónapokkal előre készültek a turisták. Különösen a mátrai-galyatetői menedékház iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés, minthogy azon a környéken vannak a legkitűnőbb síterepek, így történt, hogy egy héttel az ünnep előtt, amikor még nyoma sem volt a hónak, előre kiadták a karácsonyi két nap közötti éjszakára a menedékház valamenyi hálóhelyét. A turisták közül olyanok, akik feltétlenül síelni akartak karácsonykor, az elmúlt években szerzett tapasztalatokon okulva, Ausztria magasabban fekvő turistaházaiban, vagy az Alacsony-Tátrában biztosítottak szállást maguknak az ünnepekre. A kedd délutáni miskolci vonaton két pullmann-kocsit töltöttek meg a Mátrába készülő sielők. Sajnálattal, de meg kell említenünk, hogy a keleti pályaudvar ismét nem készült fel a karácsonyi forgalomra! Nem gondoltak arra, a turistákról nem is szólva, hogy mennyi rengeteg ember utazik haza az ünnepre a családjához és a hatalmas harmadosztályú pénztárteremben mindössze négy pénztár állt az utasok rendelkezésére, amelyek előtt egymás hegyén-hátán tolongtak az emberek. Gyöngyösön a Mátra Egylet figyelmes, a fővárosi turistákkal szemben mindig előzékeny vezetősége nevében Klein S. Hennáim menedékházgondnok fogadta a hatalmas turistacsoportot és maga köré gyűjtve a társaságok vezetőit, gondoskodott mindenkinek elszállásolásáról. Bennünket Fazekas Józsefnek, a Mátra ügylet főtitkárának jóvoltából hatszemélyes autó várt, amely az éles szerpentinekben bővelkedő mátrai műúton, mély hóban félóra alatt felvitt a Hanák Kolos-menedékházig. A kis- menedékház, amely mindössze egyetlen szobából áll, már nem elegendő a Mátra 'legmagasabb' hegye,a Kékes turistaforgalmának lebonyolítására. Kétszáz méterrel feljebb épül azonban a Mátra-Egylet új, hatalmas menedékháza, amely, ha elkészül, lehetővé fogja tenni ennek a vidéknek a fejlődését. Az új menedékház nem csupán a turisták céljait fogja szolgálni, mert a nagyobb kényelemhez szokott autós közönségre való tekintettel kisebb egy-kétágyas szobái is lesznek. Három bővizű forrás vizét vezetik a menedékházba, amelynek ilyenformán a legmodernebb berendezése lesz. A budapesti újságírók legutóbbi mátrai látogatásakor Puky Árpád dr. gyöngyösi polgármester beszédében kifejtette, hogy szeretné, ha a Mátra lenne amagyar Semmeringt. Látva a gyöngyösiek gyönyörű munkájának eddigi eredményét, a már tető alatt lévő hatalmas turistaszállót, bízunk benne, hogy Puky Árpád dr. a célját mielőbb el is fogja érni. A Hanák Kolos menedékház lakói gyönyörű napsütéses időre ébredtek szerda reggel. Köröskörül húszcentiméteres kitűnő porhó és napsütés, ennél ideálisabbat siető sem kívánhat. Galyatető felé egy ideig az országúton visz az út. Akik az éjszakát Gyöngyösön töltik, reggel a tizenhetes kilométerkőig mehetnek autóval, ahonnan három óra járás .Galyatető. Karácsony első napján kilencvennyolc turista jött össze a galyatetői menedékházban. A versenyzőink közül egyet sem láttunk a Mátrában karácsonykor, úgy látszik, ők is Ausztriába utaztak tréningre, ahol biztos hóra számíthattak. A Galyatető környékén a Péterhegyese erdejében volt a legjobb a hó, ahol egész síiskola alakult ki. Csütörtök reggelre teljesen megváltozott az idő a Mátrában. Az előző napi szép időt hatalmas szélvihar váltotta fel, úgyhogy reggel kilenc óráig el sem lehetett hagyni a galyatetői menedékházat. Később a szél enyhült és sűrű köd ereszkedett le, amely a hétszázas magasságig egész nap elborította a Mátrát. A nagy ködben csak a jó sielők kalandoztak el messzebb a menedékháztól és az előző nap még kitűnő síterepek nagy részét hó nélkül találták, más helyen pedig, ahová a szél összefújta a havat, harminc-negyven centiméteres hómagasságot mértek. Délután több irányban indultak el a hazafelé igyekvő sielők. A legnagyobb részük Nagybátonyból utazott el, ezek Fiskalitáshutáig kifogástalan síterepeket találtak, míg lejebb a Nagybátony feletti erdőben használhatták jól a léceket. A többi síterepeket is rengetegen keresték fel az ünnepeken. A legtöbben jártak a budai hegyekben, ahol tízcentiméteres hó esett, amelyet szerda délre simára csiszolt le a sok sielő. A Dobogókőn alig ötcentiméteres havat találtak és ugyanez volt a helyzet Börzsönyben is. A pénteki havazás azonban mindenfelé feljavította a havat és vasárnapra remélhetőleg ismét alkalmuk lesz a sportolásra a hósport híveinek. Krassó Zoltán. Megindult a rabok újságja, száma megjelent újságja a melyből a cellák lakói tudomást intézetben szerezhetnek a világ folyásáról nyomják . Távol a nyilvánosságtól, messze a reklám fülsiketítő dobpergésétől érdekes folyóirat, azaz egészen pontosan, havonta kétszer megjelenő szemle jelent meg Budapesten, amely folyóirat céljában, közleményeiben és olvasóközönségének megválasztásában azt hisszük, páratlan és úttörő abban a sűrű, hatalmas erdőben, amit világsajtónak neveznek. Az új folyóirat ugyanis, amelynek első száma most jelent meg, semi pénzen nem kapható, sem utcai elárusítóknál, sem újságosbódékban, sem trafikban, sehol... Ez a folyóirat kizárólag a budapesti és a vidéki börtönökben és fogházakban kapható... Nagy Emilné, Nagy Emil nyugalmazott igazságügyminiszter felesége az évek hosszú során át fejtett ki áldásos munkát a fogházmisszióban. A nobilis jótékony hölgynek régi problémája, hogyan lehetne a foglyoknak szomorú sorsukban valami olyan szórakozást nyújtani, ami lelküket tiszta áhítattal gazdagítja és amellett elzárt életükbe a nyilvánosság napsugarát lopja be. Nagy Emilné hosszas előkészítések után most megindította a foglyok újságját, amely tizenkét oldalon jelenik meg s amelynek címe: BIZALOM Havonta kétszer megjelenő szemle a világ folyásáról és az ember alkotásairól. A Bizalom vezércikke a Beköszöntő címet viseli és ebben vázolja a lap szerkesztője a Bizalom céljait, amely egyrészt az, hogy olvasóinkat tájékoztassuk a világ folyásáról és közöljük velük a mindenkori eseményeket, másrészt tudatukba hozzuk az ember alkotásait, tudomány, művészet, irodalom, erkölcs stb. terén, múltban és jelenben, vagyis lehetőleg minden oldalról ábrázoljuk azt a képet, ahogy az ember megjelenik a cselekvő, gondolkodó, érzelmi élet területén. Ezenkívül olvasóinkat lassan és titokzatosan bele szeretnénk vonni lapunk körüli munkálkodásba. Szívesen fogjuk közölni azokat a beküldött kisebb-nagyobb írásműveket, amelyek elég jók arra, hogy az összes olvasók örömüket találják bennük. Karácsony napján ,szeretettel és bizalommal indítjuk lapunk első számát és kérjük mindazok jóindulatú támogatását, akiktől a lap léte és fejlődése függ. A beköszöntő után Karácsony című vers jön, amelynek aláírása S. A. Ezt követi Csordásék karácsonya című novella, amelynek Gárdonyi Géza a szerzője, majdA karácsony című elmélkedés következik, amelynek sziglema: «S. A’. után». Ezután Gárdonyi Géza versét olvashatjuk, majd A világ folyása civil elmélkedést, amely visszapillantást nyújt az elmúlt esztendőre. Elmondja a cikk, hogy most érzi a világ annak a felmérhetetlen vagyontömegnek a hiányát, amelyet a háborúban mindenféle halált okozó fegyvernem lövegeiben ellövöldözött. Amikor a jövő év felé tekint a cikk szerzője, bizakodó szemmel egy név jut eszébe: Lord Rothermere. Most következnek a kis hírek, az első a Zeppelin-léghajó földkörüli repedéséről számol be. Egy másik hír Amanu Haha! foglalkozik. Rákosi Jenőt nekrológ búcsúztatja, majd az olvasókat Olaszország és a Szentszék kiegyezéséről tájékoztatják. Az új igazságügyminisztert, Zsitvayt kis hír konferálja be. A hágai konferenciáról népszerű cikk szól. Majd egy nagy cikk következik a decemberről. Arany János négysoros verse után Morgenstein Kristóf verse. Regény is megindult a Sötétség megújítása címen Steffen Alberttel. A szerkesztői üzenetek rovatban olvashatják, hogy a lap havonta kétszer jelenik meg és a szerkesztői üzenet rovatot azért tartják fenn, hogy a beküldött műveket ebben a rovatban szükség szerint megbírálhassák, másrészt, hogy az olvasóknak kérdésekre felelhessenek, ha az olvasók a fennálló szabályok betartása mellettkérdeznének valamit. A serkesztő külön felhívja az olvasókat arra, hogy találós kérdések beküldését különösen kérik. A lap utolsó oldalán ezt olvashatjuk Felelős szerkesztő és kiadó: X. Göllner Mária. Szerkesztőség és kiadóhivatal: fángházmisszió helyisége. Budapest, V. Markó utca 16, III. em. IIS. ajtó. A lapot a Váci Királyi Országos Fegyintézet könyvnyomdájában nyomták. A lap előfizetési ára egész évre három pengő, számonkint tizenhat fillérért vásárolható meg. Azt hisszük, nem sokan szeretnének en- nek a lapnak évekig előfizetői lenni. Ötlettöbb termelés Ha nem volna a kormány hivatalos estilapjában is közhírré téve, el semhinné az ember. A budapesti pénzügyi igazgatóság, mely a jelek szerint méltó módon kivont részesévé lenni a karáscsonyi közhangulat felkeltésének, egy* milliópengős krisztkindlit vetett ki azokra a fővárosi iparosokra, akik tíz év óta a főváros pályázatain — tatarozási és egyéb kisebb munkálatok szükebb körű ajánlattételein — résztvettek. Az ajándék neve ezúttal: tíz évre visszamenő bélyegilleték, összeget egymillió pengő. Célja: be kell fizetni. Értelme: eszükbe jutott. Az ötlet grandiózus. Kitalálója bizonyára megérdemli az újévi jutalmát. Nevét márványba kellene vésni. Hadd tudják meg, Budapest bőségben dúszkáló kisiparosai, hogy óriási vagyonuk elköltésének problémáját ki enyhíti ilyen kellemes találékonysággal. Ezerkilencszázhúszban nem kellett ezt a bélyegilletéket leróni. Az utána következő kilenc éven át sem kellett egyik évben sem. Senki sem kérte, senki sem kutatta, a főváros maga jelentette ki, hogy ezekre az úgynevezett szűkebb körű ajánlatokra nem kell bélyeg, hiszen nem versenytárgyalásról van szó. Most azonban, úgy látszik, itt a nagy pillanat. Pontosan most lett alkalmas az idő, pontosan most lehet gyorsan összeszedni ezt a kis pénzt, ezt a csekélyke egymillió pengőt. Észrevettek, kirótták, bevasaltak. És ha közben egy kis zavar van a létszámban, ha közben esetleg kiderül, hogy tíz év, alatt a szereplő cégek közül néhányan öngyilkosok lettek, néhányan a sze gényházba és a menhelybe költöztek, akkor sem szabad tűrni a szemfény* vesztést, nehogy egyetlenegy is ki* bújjék az ilyen címeken a kötelesség, alól, ott vannak az özvegyek és érvek, azok is élnek, bizonyára Hágyvágyosftt örököltek a fővárosi vásárcsarnok mellékhelyiségeinek kifestése, vagy az óvoda kéménytatarozásának el nemnyerése alapján, csak tessék kikutatni a címüket, tessék a végükre járni, fő a paragrafus érvényesítése. És közben nehogy le tessék venni az adóügyi pápaszemet vagy a monokolit. Csak tessék fentartani és tovább kutatni. Mi tudunk urakat, akik nyilvános versenytárgyalás nélkül kaptak megbízatást, tessék csak a fővárosi kistatarozások egymilliós bélyegkere*ztén tultekinteni, még frissek az akták, a szanálás művének befejezése óta is épült miegymás, ott vannak a valami* vel nagyobb tételek, a gyufabeadvá* nyok, a reprezentációs terem*ajánla* tok, a lillafüredi pályázatok, hátha akad ezek között valami frissebb, na* gyobb, érdekesebb bélyeghiány. Ahol tíz éven át nem nézik a bélyegeket, ott mindig akadhat ilyen kis, értékesíthető formahiba. Az ötlet remek. Kissé tovább kellene haladni a megkezdett pompás után. A budapesti kisiparosok küldöttségben mennek az egymillió miattos kormányhoz. Oh, mily érdekes volna azokat a küldöttségeket is megszervezni, melyek nem fővárosi kisiparo sokból alakulnak, hanem amelyek ezekből a további bélyegkutatmányok* ból lehetnének esetleg felfedezhetők. És esetleg fel lehetne állítani egy új Országos Bélyegkutató Intézetet, hadd legyenek bátrabbak politizálástól kifáradt vezéreink, ha mögöttük ilyen bélyegintézet vezéri széke ígér enyhet és méltó elhelyezkedését. Egyáltalán ötleteket kérünk. Újabb bakai. A kereskedőkre is, az orvosokra, ügyvédekre, mérnökökre, hivatalnokokra, altisztekre, az aggokra és csecsemőkre is. Ne egymillió pengő* set! Többmilliósat! És sokat! Ne csak karácsonyra. Újévre is. Vizkeresztre is. Boldogasszony napjára is, husvétra is, pünkösdre is. Közeledik a farsang kár kihagyni minden órát. Ki tudja, meddig tart még az ötlettöbbtermelés lehetősége.