Ujság, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-29 / 23. szám

SZERDA, 1938 JANUÁR , ÚJSÁG S­PORT Barátky a Hungáriában marad­ ­ Néhány nappal ezelőtt olyan hírek terjed­tek el, hogy Barátky Gyula, a Hungária jó­­féspe négű all-roman játékosa, aki téli szabad­ságát Nagyváradon, a szüleinél töltötte, nem tér vissza a Hungáriá­hoz. A Hungária szá­mára Barátky elvesz­tése újabb gondot jelentett volna, hi­szen még Kalmár sem kombattáns harcos, Skvárek is hiányzik, így még egy csatárt nehezen nélkülözhe­tett volna. Érdeklőd­tünk illetékes helyen, ahol a következő fel­világosítást adták:: — Barátky távozá­sáról szó sem volt, e­t egész kitaláláson alapszik. Barátkyt augusz­tusig a Hungáriához köti a szerződése, ame­lyet a játékos áll is és most, hogy a téli sza­badsága lejárt, természetesen újra bevonul... A Hungária legközelebbi tréningjén már Ba­­rátk­y is részt vesz. Amatőrök és professzionisták harca a Ferencvárosban Átszervezik a B­-tribünt­ ­ Sportkörökben régen tudnak arról, hogy a Fe­rencváros és az FTC között bizonyos ellentétek keletkeztek, amelyek most, hogy a Ferencváros B-tribün néven ismert tagszervezetei át akarják szervezni, újból fellobbantak. Az FTC felhívást bocsátott közzé, amelynek lényege az volt, hogy a zöldfehér színek hívei ne a profi­ egyesület kü­lön tagszervezetébe, hanem az amatőr FTC ken­tein belül szervezkedjenek. Erre a felhívásra a Ferencváros Futball Clubnak a taggyűlés által megválasztott tizenkéttagú bizottsága a maga álláspontját a következőkben szögezi le: Az FFC belügyminiszter meg jóváhagyott alap­szabályok alapján alakult meg, amely alapsza­bályok ma is érvényben vannak; a 12-es bizott­ságnak tehát nem áll módjában a tagok összesége nevében az FTG-vel megállapodásokat létesíteni, mert erre az alapszabályok rendelkezései szerint csak a klub választmánya és tisztikara, végsőtö­kön a tagok közgyűlése van feljogosítva. Minthogy az FFC-nél az egyéves működés ellenére a­z alapszabályszerű vezetőség a mai na­pig hiányzik, a 12-es bizottság kötelességének tartja elsősorban a közgyű­lés össz firkatásá, iránti lépéseket m^fé^i," h­ogy'a tagoknak'a" közgyűlé­sen adjon alkalmat olyan vezetőség megválasztá­sára, amely hivatott az FTC vezetőségével a tár­gyalásokat felvenni és azok eredményét az újra összehívandó közgyűlés által letárgyaltatok Az FFC mint a múltban nem volt, úgy a je­lenben sem és a jövőben sajt lesz az FTC sem a­­ Ferencvárosi FC Rt. érdekei ellen működő tár­sa­dalmi szervezet és éppen­­ ennek biztosítására már a vezetőség megválasztására összehívandó első közgyűlésen alapszabályain oly módosításo­­kat fog javasolni, melyek akár az FTC, akár az FFC Rt. szempontjából ütköző pontoknak tekint­hetők. Az FFC-t ily módon való eljárásában tisztán az alapszabályok utasításai és rendelkezései irá­nyítják, nincs különválási törekvése, mert még önálló Modként való létezése esetén is alapszabály­­szerű célja lesz az FTC és az FFC Rt. erköl­csi és anyagi támogatása; viszont azonban azon kérdés felett, hogy ezen cél­ját az FTC-n belül, vagy kívül, de vele egy úton haladva óhajtja-e megvalósítani, csak az alkot­mányos és alapszabályszerű formák legszigorúbb betartása mellett határozhat. A taggyűlés nevében, a 12-es bizottság nem dicsekszik a zöld-fehér színek iránt érzett szere­­tetével és lelkesedésével; •­­mert ezt mint ezen szí­nek érdekeit mindenkor szívén viselő együttes természetszerű kötelességének tartja, de viszont nem ismeri el annak jogosultságát sem, hogy ezt bárki is egyedül önmagának vindikál­ja. Ha az alkotmányos formában összehívott ás ■megtartott közgyűlés úgy fog dönteni, hogy a klub testületileg belép az FTC-be, ennek a dön­tésnek minden tag alá fogja majd vetni magát, viszont ha a klub további fenmaradását fogják a tagok célszerűnek találni,­­ ezen jogokat az FFG-től mint alapszabályokkal bíró klubtól el­vitatni nem lehet. Bármelyik döntést­ is fogja meghozni a köz­gyűlés, a cél mindig azonos marad: az FTC-nek és az FFC Rt.-nak erkölcsi é­s anyagi támogatása. A 12-es bizottság sajnálatosnak tartja, hogy a nagy ferencvárosi család ezen belügye a nagy nyilvánosság, elé került és kifelé oly színezetet öltött, mintha a Ferencváros táborában széthú­zás tenne. E tekintetben azonban a kezdeménye­­■zés ódiumát elhárítja magától és a taggyűlés ne­vében hangsúlyozottan leszögezi, hogy minden­ben őt mindenkor a nagy ferencvárosi család ér­dekekt tartja szem előtt a zöld-fehér színekhez és a­ ferencvárosi tradíciókhoz tűzön és vizen ke­resztül hű marad, a törvény előírta szabályokon azonban magát túl nem teheti. Középiskolai vízipólókupa. A székesfőváros tanácsa által rendezett vizipólókupára harminc­két fővárosi középfokú iskola vizipólócsapata nevezett, be. A kiírás értelmében a győztes iskola megkapja a vándordíjat, az első négy iskola csa­patát a közoktatási ügyosztály díjazza a főváros érmeivel. Tekintettel a­ résztvevők, nagy számára, a Magyar Úszó Szövetség iskolai bizottsága el­határozta, hogy az 5, 6., 7. és 8. helyen végző iskolákat a MUSz új érméivel,­ díjazni fogja. A mérkőzések február 2-án délután 4 órakor kez­dődnek az Rudas­ fürdő uszodájában. Izgalmak a hannoveri asztalitennisz-versenyen Hannover, január 28. A hannoveri német baj­noki asztali terni­szversenyt ma folytatták. A sor­solás körül nagy izgalmakat keltett a körülmény, hogy a klasszikus versenyzők, különösen a ma­gyarok m­ár az előmérkőzésekben szembe kerül­tek egymással. A versenyzők rövid sztrájkja után, amelyen az osztrákok is szolidárisak voltak a magyarokkal, ma a versenyrendezőség eredeti programmja szerint megkezdődött a tulajdonkép­peni bajnoki verseny, melynek első szenzációja, h­ogy Barna világbajnok csak ötszettes meccsen tudott győzedelmeskedni honfitársa, Boros felett Érdekes küzdelem volt Dávid és a lett Zimberg versenye, valamint az est egyik szenzációja volt Komáromy veresége, akit Pflügner (Hannover) győzött le. Eredmények: Férfiegyes: Glancz—Rosemnayer 21:2, 21:13, 21 :1, JV Mechlovits—Eycke 21:15, 31:19, 21:14, Zinn­­berg—Hopkins 31:15, 21:18, 21:13, Liebster— Pirzada 21:10, 21:11, 21:9, Barna—Boros 17:21, 21:14, 21:15, 19:21, 21:13, Mechlovits—Schubrinsk 21:5, 21:13, 21:10, Nikodém­, Beck (Braun­schweig) 21:10, 21:3, 21:11, Fehér—Hermann 21:10, 21:8, 21:12, Kelen—Henschel 21:19, 21:9, 23:21, 21:18, Oschinsch—Hansen 21:11, 21:8, 21:6, Dávid— Zimberg 20:22, 21:19, 21:19, 24:22. Női egyes: Kamatz—Redlich (lett) 21:18, 21:18, 21:16, Rüsteme—Lehrmann (Braunschweig) 21:11, 15:21, 21:11, 21:18, 21:16. Pflüger—Komárom? 13:21, 21:17, 19:21, 21:11, 21:8, Mednyánszky— Gál 21:18, 21:13. Gál feladta. A német asztalitenniszbajnokságban éjfélig már meglehetősen tisztult a helyzet. Érdekes küz­delem volt Szabados harca Glancz ellen, amely­ben utóbbi nehezen győzött. Mednyánszky eddig fölénnyel dolgozott és könnyen bánt­­ol a berlini Stettinerrel. Jól tartja magát Madjoroglu, de, mint éjféli jelentésünk mondja, mégis kiesett a lett Oschisch révén. Érdekes Barna és Dávid találko­zása, amelyben a világba­jnok nem harcolt azzal a fölénnyel amellyel a számeredmény áll. A férfi­párosban az érdeklődés Barna, Szabados és Liebster, Thu­rn játék felé fordult. A mérkőzés a kitűnő magyar együttes játszmája lett. Ered­mények: Férfiegyes: Dávid—Zinnberg 20:22, 21:12, 24:22, 21:10, Caro—Frissmann 21:14, 21:16, 11:21, 21:17, Nyitrai—Brad­sford 21:13, 15:21, 21:18, 15:21,21:15, Barna—Fehér 21:12, 21:17, 21:10, Madiaroglu—Booher 21:11, 21:11, 31:11, Ma­letek —Lindstedt 21:19, 21:19, 20:22, 31:18, Kelen— Mechlovits 21:13, 14:21, 21:14, 22:20, Glancz— Szabados 21:19, 20:22, 21:18, 21:17, Madjaroglu— Endholz 21:18, 21:16, 21:16, Thum—­Fuchs dr. (Braunschsweig) 10:21, 21:8, 21:11, 21:9, Barna— Dávid 21:18, 21:9, 21:15, Oschisch—Madjaroglu 21:15, 24:26, 25:13, 21:18. Hölgyeöves: Wildam—Sipos 21:17, 31:23, 21:18, Kamatz—Pfingner 21:15, 16:21, 21:18, 21:15, Stet­­tiner—Masakova 23:21, 15:21, 8:21, 21:12, 21:11, Mednyánszky­—Stettiner 21:16, 21:5, 21:7, Kar­­natz—Wildamm 21:9, 21:10, 21:10. Férfi páros: Barna, Szabados—Liebster Thum 21:15, 26:24, 21:12, érte el. Talán a kezdetleges felszerelés is egyik oka lehetett, hogy a megrendelők sehogy sem akartak jelentkezni. Az is nagy baj volt, hogy a nyomda felállítása szinte egybeesett Vitéz János és Janus Pannonius összeesküvésének felfedezésével és így legképzettebb tudósaink nem foglalkoztathatták. Hess, elunva a hosszú tétlenséget, végre elhatározta, hogy a maga szakállára fog egy oly­an kinyomtatásába, amellyel a vevők szélesebb rétegeire számít­hatott. EZ Magyarország latin nyelvű története volt. Vállalkozását Karai anyagi támogatása tette lehetővé. Éppen ezért c­sekély ajándé­kul s neki ajánlja a Krónikát. A nyomtatvány 69 kisfolió alakú levélből áll és a korai sajtó­termékekre jellemzően címlapja sincs, hanem közvetlenül az ajánlólevéllel kezdődik. A szö­­veg egyes fejezeteinek kezdőbetűit nem szed­ték ki; helyettük néhány sornyi üres tér tátong, ami arra volt szánva, hogy a példány leendő tulajdonosa ízlésének és anyagi tehet­ségének megfelelő diszketűket festessen bele. A ránkmaradt tíz példány közül legdíszesebb a lipcsei egyetem könyvtáráé. A Krónikán kívül a budai nyomdának még egy, sajnos keltezetlen termékét ismerjük: Szent Vazulnak De legendis poeticis című mű­véc­skéjét, melynek egyetlen fenmaradt pél­dányát a­ bécsi nemzeti könyvtár őrzi. A nyo­más kezdetlegességéből azt következtették, hogy ezt a húsz levélnyi kis füzetet előbb nyomtatták, mint a Krónikát. A teljesség okáért meg kell még emlékezni egy­­ hely, év és nyomdász megjelölése nélkül megjelent harmadik nyomtatványról is, melyet Robert Proctor, a tizenötödik századi nyomtatványok egyik legkiválóbb ismerője, a budai műhely termékének tart. Galeotto Marzio olasz huma­nista De homine című művének első kiadása ez, melyet a szerzőnek Vitéz Jánoshoz inté­zett ajánlása vezet be. Sajnos, e nyomtatvány betűi, bár erősen hasonlítanak a kétségtelenül budai nyomtatványok típusaihoz, épp oly sok eltérést mutatnak a részletekben, mint ha­sonlóságot, több lapon görög szedés is van a szövegben, amivel ebben a korban csak igen kevés nyomda rendelkezett. A legfőbb nehéz­ség mégis időrendi. Addig is, míg a De homine betűivel nyomtatott, Budáról keltezett könyv elő nem kerül, a harmadik budai nyomtat­vány kérdése nyílt probléma marad. A budai műhely egyéb nyomtatványairól nincs tudomásunk; de nem lehetetlen, hogy az a kiáltvány, melyet Mátyás király HIt-ben — amikor Frigyes császárnak hadat üzent — Bécs város körterein ki­ragasztóz­ott, szintén a budai sajtón készült. Miért és mikor szűnt meg legelső és hosszú időre egyetlen könyvnyomdánk, oly kérdés, melyre pozitív adatok híján, sajnos, csak fel­tevésekkel­ felelhetünk. Lehet, hogy elemi csapás semmisítette meg az Széniét de az is lehetséges, hogy a rypster meghalt, vagy hogy pártolás híján kénytelen volt odébbállni. Annyi bizonyos, hogy 1484-ben, mikor az esztergomi breviáriumot Mátyás király rende­letéből Feger Theobald budai polgár és könyvárus kinyomatta, a munkával külföldi könyvnyomtatót, valószínűleg a Nürnbergben működő Koberger Antalt bízta meg. raBOMIHY-noaiLOM Könyvnyomtatás Budán 1472-ben A nyugati kulturnépek javarészét megelőzve állították fel Magyarországon az első könyv­nyomdát A közgyűlésnek, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum Barátainak Egyesülete ma délután tar­tott meg, figyelmet érdemlő eseménye volt az az előadás, melyet Gulyás Pál egyetemi tanár, mú­zeumi főkönyv lámnok­ tartott Hess András budai nyomdájáról. Régi műveltségünk egyik legszebb emlékét elevenítette fel ez az előadás, része egy nagyszabású monográfiának, melyet Gulyás dr. a XV. és XV. századbeli magyarországi könyv­nyomtatásról irt s mely a Magyar Nemzeti Mu­zeum Barátai Egyesületének támogatásával jelen­hetik meg. Az első, nagy kvartatákban nyomta­tott, kiállításával, százhatvan fakszimiléjével és szövegében elszórt ábráival fényesnek mondható rész már elkészült s nemsokára a második és l­efejező rész ez év végén jelenik meg, díszére és gazdagodására nemcsak Magyarország, hanem a művelt külföld könyvtárainak is. A mű fejezetei közt mindenesetre a legérdekesebbek egyike az, melyet szerzője ma bemutatott. Ezeket­­hallottuk tőle: Magyarországon, a nyugati kulturnépek javarészét: Hollandiát,­­ Spanyolországot és Angliát megelőzve, 1472 vége, felé keletkezett az első könyvnyomda. Alapításának érdeme Karai László budai prépost nevéhez fűződik. Karai, mint Mátyás király alkancellárja,"1470 őszén követként a pápai udvarhoz ment. No­vember elején érkezett Rómába s a következő év januárjának vége felé tért vissza hazájába. Rómában akkor két német származású könyvnyord­aló, Süveynbeym és Pannartz társas cége virágzott, akik a Massimo-palotá­­ban rendezték be sajtójukat. Korai valószínű­leg megtekintette az akkor ujdonságszántba menő­­ vállalatot s a látottakon fellelkesülve, elhatározta, hogy a tudományos művelődés­nek ezt a jelentékeny segédeszközét meghono­sítja hazájában is. Reábízta a nyomda német munkásainak egyikét, Hess Andrást, hogy Magyarországon telepedjék meg és állítson nyomdát. Fraknói Vilmos Hess megtelepedé­sének időpontját 1471-re teszi, de a budai műhely egyetlen keltezett terméke, az úgy­nevezett Budai Krónika kinyomulása 1473 június 5-én fejeződött be. Hess a római nyomtatványok kerete — m­ás szóval antikva — betűit vette mintául bel­yi­­készlete előállításánál, de a minták réjzben­ finomságát és metszésük élességét távolról sem A közgyűlés Hómon Bálint elnöki megnyitó­­jával s a főtitkári jelentéssel kezdődött, mely két év munkájáról számol be. E két év alatt az egyesület 12.000 pengőt fordított vásárlásokra és tudományos munkák támogatására. Az összeg nem­ nagy, de figyelmet érdemel, hogy mily érté­kesen gyümölcsöztették. A Múzeum történeti osztálya számára Erdélyből nagyon érdekes gó­tikus faliszekrényt, a pápai kőedénygyárnak né­hány produktumát, egy 16. századbeli bolgár munkájú ezüst ivócsészét , egy 13. századbeli magyar pecsétgyűrűt vásároltak. A régiségű­ osz­tály számára az ószőnyi és dunapentelei ásatá­sok munkáját támogatták. A néprajzi osztály, gyűjteményének gazdagítására nagyobb kollekciót vettek a borsodi, sárközi, mezőkövesdi, somogyi és zólyomm megyei népművészet termékeiből. A természettudományi osztály keretén belül Zsivrty Viktor igazgatóőr tavaly részt vett a délafrikai, pretoriai geológiai kongresszuson és kirándulásai során igen értékes ásvány­gyűjteménnyel gazda­­gította ez . osztály anyagát. Az . egyesület két igen értékes munkát is­­adott tagjainak: Seltich Nán­dornak a zöldhalompusztai szkíta leletet ismer­tető munkálat, mely a maga nemében páratlan arany­leletnek tudományos leírását foglalja ma­gában — és Gulyás Pál fent említett munká­jának első részét, mely most kerül ki­ a sajtó alól. A mai közgyűlés tárgyai közt volt az a bejelentés is, hogy Gol Ödönné, a nemzeti múzeumi érem­tár volt igazgatójának özvegye 80.000 pengő ér­tékű budai házát és telkét végrendeletével a Nemzeti Múzeumnak hagyományozta. (-) A Magyar Földrajzi Társaság január 30-án, csütörtökön délután 6 órakor a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajzi intézetének­­ helyisé­gében (Múzeum-körút 6—8), tartandó szakülésén Szilády Zoltán dr. egyetemi magántanár ad elő­tti tapasztalataim Bulgáriában címmel. (Vetített képekkel.) (-) A Magyar Néprajzi Társaság január 29-én, szerdán délután 6 órakor a Magyar Tudományos Akadémia kistermében nyilvános felolvasóülést tart. Madarassy László A gyűjtés története cím­mel, Lajtha László pedig A gyűjtés eredménye­ címmel tart vet­tettképes előadást. Major Ervin a népies magyar műzene és a népzene kapcsolatai­ról beszél zenei bemutatásokkal. (1) A Szent István­ Akadémia I­. osztálya ja­nuár 31-é­n, pénteken délután 5 órakor a Szent István­ Társulat kistermében ülést tart, amelyen Bozóky Géza „A hamis, vagy meghamisított csekk kifizetéséből eredő kár viselésének kérdése".* című­ székfoglaló, értekezletét olvassa fd. 11 A modern lakások berendezésének nagymestere­­ mszile-Kárpitos Szövetkezet IV. ker., Eskü­ ut 1. Orirm-mozgó mellett ((Nem mondhatom el senkin­ek. (Karinthy Frigyes perseskőnyee.) Huszonnégy vers. Az első vers első két sora úgy ikondul me®, mintha a líra és a versírás igazi értelmét és ma­gyarázatát kiáltaná el először valaki: Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek., (Előszó.)­­ Az olvasó bólint­ persze, erről vo­tt szó. Mi lert írna különb verset, mi szüksége lenne különben rá? Huszonnégy vers, két évtized termése: min­­den egyes versen érzed, hogy utolsó pillanatban született meg, végső kényszer hatása alatt, mikor, már nem volt kint, nem lehetett halogatni, nem lehetett elmagyarázni, félrebeszélni, nem lehetett­ prózában elmondani, menthetetlenül előállott as­z, pillanat, mikor el kell mondani mindenkinek és ! Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt, Versben mondom, hogy jobban megjegyezd’.­ (Méné, Tekel.) Mindezt szenvtélenül kiáltja, szinte emum* ciálja. Karinthy a 'kiáltó vers­ megteremtője, a legközvetlenebb páthosz kikiáltója. Minden mon­danivalójával felénk fordul, nekünk és miattunk' szólal meg. • Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,­­ de a pillanat itt van, mikor nem lehet halogatni a dolgot. Valami ellenállást győz le,­­ nincs ideje lírikus expozíciókban tetszelegni, rögtön a kö­zepén kezdi Néhány verse szigorú, gondolati exaktságában úgy stat, mintha sürgősen szteno­­grafáln­á abban a néhány, percben, amíg tart a seance. Versei korrektek és pontosak, érzed, hogy, itt minden a helyen van, nem­­lehet szavakat el­tologatni, szinte aszkétikus egyszerűségben sora­koznak fel. Az ihlet perceiben a pulzusát fogja, figyel és jegyez. Egy érzést úgy tár fel két sorban, pincettával és késsel­. Ember kérdez, almafa felet­t­ De ezt már inkább szóval mondom el. ~ T (Almafaj ! Ahová­­a költő csak lázas önkívületben jut éli a megismerésig, — Karinthy ott kezdi. Nem tudota megcsípni sehol, hogy vers közben jött reá: elő­ször volt a­ megismerés, aztán következett a vers, fegyelme költő fölötti. Nincs az a csábítás, kép, fordulat, melynek ellent nem tudna állami. Nem engedi, hogy a vers elvigye valahová. Erre való­színűleg nincs is ideje. Néha igazán csak egy ordí­tásra futja a másodperc, amíg a látomás tart: ■ Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad mtt i­ttad helyettem. Talán meghallja mégis ■ az Isten nagy más valakit Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék.» (Zivatar.) Nincsenek lírikus pózai, nem öltözik fel a viharnak, se zugó tengernek, nem ölt maskarát. Mindvégig egy embert ha­znnk, akinek halasztás* ncsn­ijirp. mondanivalója van, tehát Én Isten nem vagyok * nem egy világ, se­ északfény, se álomvirág, hanem, minden külön értesítés helyett, ember, aki él („Mégis a legtöbb ...“ veti oda, szinte­ szemér­mesen.) Időleges önkívületének "ismeri" ,okát és határait­­ : ■ A megismerés, melyre ezek a versek, mint két óriási cölöpre a­­cirkuszi, felépültek, kettős. Az első:­t Szívedbenésem és föledberúgom­. Rossz volt embernek lenned a világon.--■ Ez empirikus tény, melyet megindokol. Van­­ ennél súlyosabb vádja is a teremtéssel szembeni «Lélekkel, kit viadalba küldtél Hadúr: — hadakoztam imerten — De jöttek rám orvul, testtel és hassal: ' Lélek voltam, verekedtem.* (Szerelmi öngyilkosság, 1909.} ■ Erre a hitvallásra: Llélek voltam... * épít fel mindent. Talán egy út vezet vissza az elárult lé­lekhez: a szerelem.­­ Mondtam, sietettek, mondd, ' szeretsz-e -Mindössze­ ennyi volt a lecke, Mindössze ennyi a titok, . ■ . De jaj neked, ’ ha nem tudod, kiáltja kétségbeesetten. A varázskor bezárult, nincs tovább. Néhány verse a kötetnek :Lecke», ̋ Dudoló», '­Pitypangs, «A gyermek mostanában nyugtalan*)' páthosza hideg önkívületében, nyelve fegyelmezett, enunciáló ékességében az új magyar líra szinte titokzatos, páratlan, időtlenül fénylő ékköve marad. ím. s# (-) Magyary kottán előadása. Az Országos Nemzeti Klub január 29-én, szerdán az Országos­ Kaszinó földszinti termében összejövetelt rendez­­­ményen Magyary Zoltán . Magyar tudománypoli­tika*' 'címmel tart előadást A vacsora kezdete pontosan és 9 órakor, az előadás 9 órakor kez- - dődik.

Next