Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-01 / 74. szám
Kenyeret és fogot a társadalomnak „Budapest népe várja a pillanatot, amikor az urnák előtt megmondhatja, hogy vége a pünkösdi királyságnak" A nemzeti demokrata párt vasárnap délelőtt impozáns népgyűlést tartott a Dembinszky utcai Imperial-utozgó helyiségében. Bródy Ernő dr. országgyűlési képviselő nyitotta meg a gyűlést. — Míg ülésünk napirendje — mondotta — a baj, a gond, az élet, ami a torkunkat fojtogatja, életünket elkeseríti. A polgárság csak azt akarja, hogy a dolgozók boldoguljanak. Az országban állandó politikai válság van, mert a képviselőház születési hibában szenved, nincs kapcsolat közte és a nép között. Ez a kapocs csak az általános, egyenlő, titkos választójog lehet és mi, fővárosi jogosítottak követeljük a titkos választójogot a jogtalan vidék számára. A képviselőház működésében csak a napirend előtti és a napirend utáni viták az érdekesek, a paragrafusrolgás nem érdekli a közvéleményt. Ahelyett, hogy eltörölték volna az Ingatlan-hitbizományokat, most Ingó-hitbizományokat alakítottak és arisztokráciát termeltek ki a taxi-, a mozi-, a rádió- és az IBUSzengedélyekkel. Államilag és hatóságilag segélyezett üzemeket termeltek ki, amelyek jogosulatlan versenyt támasztanak a kereskedelemnek és az iparnak. A közhivatalnokok és a nyugdíjasok zöme keservesen tengeti életét, csak az újonnan kitermelt arisztokrácia halmozza az állásokat. Ugyanakkor a gazdasági életben uralkodnak a kartelek, a szabadversenynek államilag támogatott megölői A numerus clausus nem használt semmit, mert a keresztény ifjúság sem tud elhelyezkedni. Csak elkeseredést szított, de hasznot senkinek sem hozott. Ilyen viszonyok között már a kormány bukása sem segít, változást csak a kormányzati rendszer bukása és egy új rend hozhat, amely a jogegyenlőség, a szabadverseny, a közéleti tisztaság vezérelveivel küzd a polgárság elsorvadt jogaiért. Magyar Miklós törvényhatósági bizottsági tag volt a következő szónok. — Immár 12 esztendeje, hogy elmúlt a háború — mondotta — és mégsincs szabadsajtó, még mindig a háborús rendelkezéseket alkalmazzák a sajtóval szemben. Még mindig ott tartunk, hogy a rádió és a villany korszakában pincelakásokban laknak 12 tagú családok. Az adminisztrációs költségek évrőlévre szaporodnak, 1924—25-ben 756 millió volt a költségvetés összege, a most benyújtott költségvetés szerint az ország adminisztrációja közel 1100 millióra rúg. Békeidőben Magyarországnak volt 12 minisztere, ma 15 van, volt 19 államtitkára, ma van 27, volt 28 helyettes államtitkára, ma van 92, miniszteri tanácsos volt 800, ma van 650, egyetemi tanár volt 72, ma van 343, ipariban 1,978.158 zálogtárgyat zálogosítottak el, 1929- ben 2,007,000 i tt. Ez mutatja, hogy miből élnek Magyarországon azode a munkanélküliek, akik közül 74.976 van hivatalosan nyilvántartva Drága a különböző közüzemi szolgáltatás, mindegyiket le lehetne szállítani legalább 30 százalékkal. A kormányzatnak és a fővárosi autonómiának oda kell hatni, hogy az adminisztrációt redukálják és ne legyenek luxuskiadások. Pakots József országgyűlési képviselő megállapította felszólalásában, hogy a kormány lehetetlen gazdasági politikája gazdasági Trianont teremtett. — A kormány és a mögötte sorakozó képviselők érzik — folytatta —, hogy az a tákolmány, amelyre hatalmuk épült, össze fog dőlni, mert az nem a nép akaratából származik. Ez a parlament, amelyet csúffá tettek a nyílt szavazással, nem mutathat olyan erőt, hogy a mai politikai irányzatot végzetes útján megállíthassa. Hiába figyelmeztettük évekkel ezelőtt, az infláció idején a kormányzatot, hogy papírkorudából építsenek, kinevettek bennünket és most jön a szánom-bánom! Ha Bethlen István most Párásban egy demokratikus Magyarországot képviselne Csehszlovákiával szemben, akkor az nem volna olyan erős ellenfél, mint így. És addig nem is remélhetjük a gazdasági kibontakozást, politikai jogok evolúcióját, amíg ez a politikai rendszer ül a nyakunkon. Diktatúráról szóló hírek lebegnek a levegőben. Hadd jöjjön a diktatúra! Mert ez az álcázott diktatúra, ami ma van, még veszedelmesebb. Ha jön a nyit diktatúra, akkor legalább tudjuk, hogy mit akar és akkor lesz ereje a nemzetnek, hogy ezt a kurzust és ezt a szellemet letaszítsa a hatalom polcáról. Benedek Dezső műépítész felszólalása után Gál Jenő országgyűlési képviselő mondott beszédet. — Arra a kérdésre — mondotta —, amit nemrégen adtak fel az ellenzéknek, hogy mondja meg, mit kell csinálnia a kormánynak, ezt felelem: mondjanak le. Abban a pillanatban, amikor az államnak nem lesznek kitartott vállalatai, melyek az iparosoknak és a kereskedőknek szabadversenye útjában állnak és az állam nem lesz a magánvállalkozók konkurrense, amikor nem lesz minden boltnak csendes társa a forgalmi adó és egyéb adók, akkor lesz mód arra, hogy aki dolgozni akar, az megtalálja a maga munkaasztalát, munkahelyét és a munkalehetőségét. Budapest népe várja a pillanatot, amikor az urnák előtt megmondhatja, hogy a pünkösdi királyságnak vége. Budapest népe csak azokat kívánja a törvényhatóságokban, a parlamentben, akik egyek vele gondolatban, munkában, elhatározásokban és cselekvésekben. Ma a nép kívánságait nem kell pontokba foglalni, ma a nép egyet akar: kenyerett Fábián Béla dr. országgyűlési képviselő ezt fejtegette beszédében: — Most érzi mindenki a tíz évi kurzus következményeit. Smith Jeremiás eltávozása óta kétszeresére emelkedett adóteher, forgalmi adóban elvették a nép pénzét. Más országban már régen elseperték volna ezt a rendszert. Más országban, ahol választás alapján választanak, ahol nem a kormánytól, hanem a néptől kapják a mandátumot, már régen megbuktatták volna a kormányt, ha kiderült volna, hogy amikor a nép kenyér után rohan, törtet, s számot kell osztogatni annak az előszobájában, akiről azt hiszik, hogy egy szemernyi befolyása van, hogy csak egy utcaseprőt is ki tud neveztetni, akkor Baross Gábornak adtak oda 250 taxirendszámot. Az is csak a rendszer bűne, hogy egy járulékemelési tervnek kell kipattannia ahhoz, hogy a Társadalombiztosító Intézet belső bajai is nyilvánosság elé kerüljenek. Nem lehet ezt a rendszert tovább folytatni. Az ágyat nem kell megvetni Irta Sándor Kálmán Klein úr, a templomszolga éles késsel a halott apjához lépett és mellényébe vágta a gyász elrendelt felét. A pap vöröslő kezeit összekulcsolta és fekete talárjában az emberek felett, emelt hangon befejezte beszédét. Lehajtott fejjel állt a koporsó előtt. Fénytelen, kialudt szemeit a földre szegezte. Konyult bajusza vége görcsösen rángatódzott. — Fiam — mondta maga elé lágyan és simogatóan. — Fiam -- forgatta meg szájában a nehéz, könnyűizű, gyengéd szót és remegő lélegzettel, elgyávultan a koporsóra sandított szeme sarkából, összecsókolva hangosan felsóhajtott. Akkor felemelte fejét és tompa, öreges hangon, éneklő, ősi hanghordozással — ahogyan a vallás parancsai előírják — mondani kezdte a halotti imát. Jobbkéz felől a felesége állt, fején gyászkendő, az orra sírástól kivörösödött. A rokonok és ismerősök arca ködfátyolból meredt feléje. Az ima zümmögve véget ért. A férfiak hangosan mondtak áment. A koporsót elföldelték és a szertartás befejeződött. Akkor ideiglenes kis bádogtáblát szúrtak a friss sír tetejére, v élt 22 évet. Lassan, bizonytalan tapogatódzó lépsekkel elindultak mindnyájan hazafelé. A mezőről ritmusosan búgott fel a cséplőgépek etetődobja, valahányszor kéve hullt beléjük. Meleg julius volt. Aztán Klein úr csikorduló, nagy kulcscsal a gazdag malmos fára zárta az apró, falusi temető repedezett faajtaját. A csönd áporodottan ereszkedett a régi pattogó bútorokra, ültek egymás mellett alacsony zsámolyokon harisnyában és szőrpapucsban ketten öregek. Vigasztaló ismerősök és rokonok már magukra hagyták őket. Kint lassú nyári alkonyat ereszkedett. Víg énekszóval jöttek az elfáradt cséplők hazafelé. Egyedül voltak. Az asszony egyenes derékkal, hangtalanul mozgó ajkakkal ült és nézett maga elé. A malmos leejtett fejjel hallgatott mellette és halott fia arcát igyekezett maga elé képzelni. A szekrény tetején égő halotti mécses imbolygó lángja óriási, táncoló árnyékokat rajzolt a falra. A politúros falióra tik-takolva járt, összeráncolt homlokkal, görnyedten fut a zsámolyon. — A második hengerszéket holnapután utána kell köszörülni. A paprikamalom új transzmissziója háromszáztíz pengő... Huszonkétéves lett volna a télen... Holnap a malom újra elindul, mert a parasztoknak kenyér kell... Múlt nyáron autót is vettem neki, öregszünk. Most egyedül vagyunk ... Jó lenne a szíjtárcsát is kicserélni. .. A jobb halántékán ment be a golyó ... Vigyázni kell az őrlésnél... Uramisten, miért tette? ... Leeresztett karokkal, nyitott, tehetetlen tenyérrel töprengett. Előreejtett fejjel el-elbóbiskolt. — A malomban lopni fognak, öregek nem tudnak vigyázni... Félszeg kamasz volt, mikor az utolsó vakációra hazajött... A főmolnárnak fizetésemelést kell adni . .. Olyan volt, mint ő fiatalkorában. Egészen fekete, hullámos haja és erősen serkedző bajusza volt már akkor is. Mérnök akart lenni... Furcsán ugatnak kinn a kutyák. Hangos, mardosó gondolatok gyűltek, világosodtak benne. — Mindig is idegenül érezte magát közöttünk. A jobb halántékon ment be a golyó. Mérnök akart lenni, összeszorította a száját és itthon maradt, hogy a malmot vezesse... A kétszer Kovács holnap tizenkét zsákkal hoz. A malom megy a maga lábán... A halántékán pörkölt volt a seb széle. Nem tudott megszokni falun. Sohasem. A cseléd nesztelenül jött be és meggyújtotta a függőlámpát. Becsukta az ablaktáblákat, a lámpa fénye sárgán ült a régi bútorokon. Kis petróleumszag érződött. A lány megszólalt. — Felborul a hatórász autóbusz a Dilinél. A Pepi kisasszony kificamította r. karját. Behozom a vacsorát. A felesége felkelt a zsámolyról, valamit motoszkált, aztán apró, tipegő lépésekkel átment a másik szobába. A malmos magára momdtan, előrehajolva ült. Fejét tenyerébe hajtotta és nézte a kékeres kezét. — Felborult a hatórász autóbusz ... Engedelmes fiú volt. Sohasem tudott megszokni falun ... A Pepi kisasszony kificamította a karját... Pörkölt volt a seb széle. Engedelmes halott lett. Nem tudott megszokni falun... A Dilinél borul fel az autóbusz ... Szívesen beleegyezne, hogy mérnök legyen. — A másik szobában sötét van. A fal mellett könyvespolc áll, rajta az ő könyved. A szekrényben ruhák lógnak. Senki sem fogja őket felvenni. Lassan elpenészednek, ők ketten ittmaradnak. Gazdag öregek, az idegen faluban egyedül. Lassan, imbolyogva kelt fel a zsámolyról. Botorkáló léptekkel, a furcsa szőrpapucsban egészen nesztelenül a másik szobába lépett. Tágra nyitott szemekkel nézett körül. A lámpa szeszélyes sávokban világított át a másik szobába. A felesége az ágy szélén ült. Fejét az ágyra hajtotta és kezével simogatta a takarót. A takarót most már nem fogja senki levenni. Az ágyba nem fog belefeküdni senki. Minek megágyazni. Egészen közel a feleségéhez megállt és föléje hajolt. Az asszony suttogva beszélgetett az ággyal, az ő ágyával. Az ő nevét suttogja maga elé a felesége. — Nem lett mérnök — gondolta fáradtan a malmos. — A malmot kellett vezetnie. Akkor megsimogatta a felesége vállát és rekedten, feljajduló indulattal kimondta. — Aranka — mondta — Aranka! Nem lett mérnök a fiunk, halott a fiunk, Aranka. Élt 22 évet és nem lett mérnök. A malomban lopnak, nem lehetett mérnök. Nem engedtem. Idejött falura. Hullámos volt a haja és nem bírta a falut megszokni, öregszünk, Aranka. Nem lett mérnök. Halott lett és én öltem meg, Aranka — mondta egészen leejtett fejjel. Csendesen, összeboruló, pihegő sírással fittek az ágy szélén ketten, öregek. Akkor az asszony megfogta a malmos kezét és tágranyitott szemekkel, nyugodt, tiszta, kicsit reszkető hangon megszólalt: — A mi fiunk volt. Gömbölyű, fekete kisgyerek volt, mikor megszületett. Négy kiló ötven. Emlékszel, Simon — Vásárhelyen. Te akkor segéd voltál a Diamant péknél és a süteményt vitted minden reggel a hátadon kosárban. Mikor ő kétéves volt, akkor vettük a kismalmot, ő nem lett mérnök, Simon. Halott lett ő, Simon. És én öltem meg — zokogott fel hangosan. Hallgattak. Az asszony ura kezére hajtotta fejét, aztán botorkáló, révedező hangon folytatta: — Ő szerelmes volt, te ezt nem tudod, Simon. Valami lányba a városon. Nem neki való lányba, Simon. Meg akart nősülni. Én tudtam. Megtudtam. Napokig nem szőtt. Csak összeszorította a száját. És akkor én, én öltem meg őt, Simon. Ültek az ágy szélén. Az asszony hangja könnyek között botorkált tovább. — És akkor én megöltem őt. Megsimogattam a fejét és mondtam, hogy öregek vagyunk. A malomra vigyázni kell. A személyzet lop. Nem szólt semmit, összeszorította a száját és furcsán mosolygott. Akkor vettük az autót. Én nem mondtam ezt neked idáig És ő nem lett nős, ő halott lett — Simon — fejezte be egész halkan az asszony és kezével görcsösen az urába kapaszkodott. A cseléd a másik szobában a lámpa alatt nesztelenül megtérített, behozta a vacsorát, aztán fölbontotta az ágyakat. Akkor bejött a homályos szobába, megállt az ajtóban, a kötényében megtörölte a kezét és megszólalt: — Behoztam a vacsorát. A hatórási autóbusz egészen összetört a Dilinél. Az asszony fölemelte fejét és fáradt hangon mondta: — Jól van, — Julis. Ebben a szobában nem kell már az ágyat megvetni. Két tehetetlen, öregedő ember ült a régies bútorzatú homályos szobában. Egymás kezét fogva ültek egy barnára politúrozott ágy szélén A vacsora egészen kihűlt. Az ágyat sohasem fogja már megvetni. Minek? ügy sincs, aki belefeküdjön. A halott pedig szorosan egymásra csukott ajkakkal engedelmesen feküdt az apró temetőben, melynek repedezett faajtaját rozsdás nagy kulcsai csikodrálva zárta be mögöttüt Klein úr, a falusi templomszolga. ÚJSÁG kedd, 1930 Április 1 Szegény leány is férjhez mehet , ha Miss Magyarország... Kikerülte a fotográfusok rohamát Miss Magyarország és férje Először jelentettük, hogy Tomanovits István földbirtokos nőül veszi Papsz Máriát, az 1930-as év Miss Magyarországát. Megírtuk, hogy a fiatal harminckétéves elegáns, magas, szőkebajuszos földbirtokos fénykép után szeretett bele Papsz Máriába, azonnal felutazott birtokáról Budapestre és a rádió korának megfelelő gyorsasággal rögtön megkérte a kezét. Papsz Mária természetesen igent mondott és igy ő is beevezett a boldog házasság révébe, mert, úgy látszik, az évi szépségversenyek győzteseinek ez a kellemes végzet jut osztályrészül. Simon Böske is férjhez ment, Papsz Mária is. A magyar szépségkirálynők, ha nem is lesznek filmdívák Hollywoodban, az bizonyos, hogy a szépségversenynek egy haszna van: szegény leány is férjhez mehet jól... Már a hét közepén elterjedt a hír, hogy vasárnap délelőtt tíz órakor az aradi utcai VI. kerületi anyakönyvvezető hivatalban esküszik örök hűséget Miss Magyarország. Budapesten az efféle „látványosságnak" mindig nagy publikuma van, így aztán nem is csodálatos, hogy már jóval a kitűzött terminus előtt nagy csoportosulás támadt az anyakönyvvezetői hivatal előtt, csupa kiváncsiak, akik Miss Magyarországot, mint fiatalasszonyt szerették volna látni. Zárt sorokban álltak a többi között a NyUKOSz árvái, akiknek Miss Hungária odaajándékozta tíz héttel ezelőtt a szépségverseny alkálijából nyert kelengyéjét. Az ácsorgók csak vártak, remélték, hogy egyszer csak feltűnik Miss Magyarország, kiderült azonban, hogy csalódtak ... Amikor ugyanis, még javában várakoztak az Aradi utcában az érdeklődők, Miss Magyarország már régen házasságot kötött. Úgy történt a dolog, hogy sem a menyasszony, sem a vőlegény, sem a tanuk Vojnich Miklós báró dr. országgyűlési képviselő és Incze Sándor lapszerkesztő nem árulták el azt a titkot, hogy a házasságkötés az Alkotmány- Torok-, orr-, gége- és légcsőhurutokat, asztmát eredményesen gyógyít LUHHCOVICE FÜRDŐ leggyönyörűbb és Budapesthez legközelebb fekvő gyógyhely Európa legmodernebb INHALATORIUMA kamrákkal.* Erdős vidék! Idény április 13-től! Hegyi levegő! Több mint 33.000 fürdővendég látogatja Közvetlen gyorsvonatcsatlakozás ind.Budapest nyugati pu. 9.05, érk. Lukacovice 16.88 Felvilágosítások, prospektusok, lakások a Kuni reaktionnál utcában lesz, az ottani anyakönyvezető előtt, még pedig már reggel nyolc órakor. A vőlegény ugyanis kijelentette, hogy házasságkötését magánügynek tekinti s minthogy sem Ramon Novarro nem akar lenni, sem parkertáncos,, életének ezt a kétségkívül jelentős aktusát titokban óhajtja tartani. Komoly gondolkozásu az lévén, kerüli a reklámot. Ő maga kitűnő gazda, aki nagykiterjedésü birtokán minta-állattenyésztést rendezett be, nagyüzemü szeszgyárat alapított. A háborúban, mint huszárönkéntes szolgált, híres lovas és bátor vadász. Első feleségétől, aki Szemző lány volt, elvált és a harminckétéves földbirtokos azóta magányosan élt kastélyában. Olyan kelengyével lepte meg menyasszonyát, amely sokkal szebb és nagyobb annál, amit Miss Magyarország a NyUKOSz árváinak ajándékozott. Neki ajándékozta az édesanyjától örökölt remek brilliánsfülbevalót, a féltett családi ékszert. A kelengyében a többi között hatféle sportcsizma és az összes sportok dresszei szerepelnek és egy hermelinbelépő is. A gyönyörű menyasszonyon egyszerű kis fekete selyemruha volt rajta, szürke útikabát, fekete szalmakalap és fehérsarkú fekete szandálcipő. Az ifjú férj fekete zakkót és szürke pantallót viselt. Kilenc óra huszonöt perckor Tomanovits István és felesége a Keleti-pályaudvaron beültek a bécsi gyorsvonat egyik elsőosztályú fülkéjébe, hogy két hétre Bécsbe és a francia Riviérára utazzanak. A fotográfusok rohamát kiparkozták, az érdeklődő szemek kereszttüzébe nem kerültek és az esküvő olyan diszkréten zajlott le, amilyen Tomanovits intenciója volt. A «Gandhi»-felvonulás utánzása Angliában London, március 31. Ma délután indult el Glasgowból az első munkanélküli tüntetőcsoport London felé. A menet naponként 15 mérőidőt fog megtenni. Egy hetvenéves munkanélküli ajánlkozott az önkéntes szakácslisztre és teljesen modern felszerelésű tábori konyhán fog a csapat számára főzni. Pusztádon sajt 53 éve világhírű!