Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

Kenyeret és fogot a társadalomnak „Budapest népe várja a pillanatot, amikor az urnák előtt megmondhatja, hogy vége a pünkösdi királyságnak" A nemzeti demokrata párt vasárnap délelőtt impozáns népgyűlést tartott a Dembinszky­ utcai Imperial-utozgó helyiségében. Bródy Ernő dr. or­szággyűlési képviselő nyitotta meg­ a gyűlést. — Míg ülésünk napirendje — mondotta — a baj, a gond, az élet, ami a torkunkat fojtogatja, éle­tünket elkeseríti. A polgárság csak azt akarja, hogy a dolgozók boldoguljanak. Az országban állandó politikai válság van, mert a képviselőház születési hibában szenved, nincs kapcsolat közte és a nép között. Ez a kapocs csak az általános, egyenlő, titkos választójog lehet és mi, fővárosi jogosítottak követeljük a titkos választójogot a jogtalan vidék számára. A képviselőház működé­sében csak a napirend előtti és a napirend utáni viták az érdekesek, a paragrafusrolgás nem ér­dekli a közvéleményt.­­ Ahelyett, hogy eltörölték volna az Ingat­­lan-hitbizományokat, most Ingó-hitbizomá­­nyokat alakítottak és arisztokráciát termel­tek ki a taxi-, a mozi-, a rádió- és az IBUSz­­engedélyekkel. Államilag és hatóságilag segélyezett üzemeket termeltek ki, amelyek jogosulatlan versenyt tá­masztanak a kereskedelemnek és az iparnak. A közhivatalnokok és a nyugdíjasok zöme keserve­sen tengeti életét, csak az újonnan kitermelt­­ arisztokrácia halmozza az állásokat. Ugyanakkor a gazdasági életben uralkodnak a kartelek, a szabadversenynek államilag támogatott megölői A numerus clausus nem használt semmit, mert a keresztény ifjúság sem tud elhelyezkedni. Csak elkeseredést szított, de hasznot senkinek sem hozott. Ilyen viszonyok között már a kormány bukása sem segít, változást csak a kormányzati rendszer bukása és egy új rend hozhat, amely a jogegyenlőség, a szabadverseny, a közéleti tisz­taság vezérelveivel küzd a polgárság elsorvadt jogaiért. Magyar Miklós törvényhatósági bizottsági tag volt a következő szónok. — Immár 12 esz­tendeje, hogy elmúlt a háború — mondotta — és mégsincs szabadsajtó, még mindig a háborús rendelkezéseket alkalmazzák a sajtóval szemben. Még mindig ott tartunk, hogy a rádió és a villany korszakában pincelakásokban laknak 12 tagú családok. Az adminisztrációs költségek évről­­évre szaporodnak, 1924—25-ben 756 millió volt a költségvetés összege, a most benyújtott költség­vetés szerint az ország adminisztrációja közel 1­100 millióra rúg. Békeidőben Magyarországnak volt 12 minisztere, ma 15 van, volt 19 állam­titkára, ma van 27, volt 28 helyettes államtitkára, ma van 92, miniszteri tanácsos volt 800, ma van 650, egyetemi tanár volt 72, ma van 343, ipari­ban 1,978.158 zálogtárgyat zálogosítottak el, 1929- ben 2,007,000 i tt. Ez mutatja, hogy miből élnek Magyarországon azode a munkanélküliek, akik közül 74.976 van hivatalosan nyilvántartva Drága a különböző közüzemi szolgáltatás, mindegyiket le lehetne szállítani legalább 30 százalékkal. A kormányzatnak és a fővárosi autonómiának oda kell hatni, hogy az adminisztrációt redukál­ják és ne legyenek luxuskiadások. Pakots József országgyűlési képviselő meg­állapította felszólalásában, hogy a kormány lehe­tetlen gazdasági politikája gazdasági Trianont teremtett. — A kormány és a mögötte sorakozó képviselők érzik — folytatta —, hogy az a tá­kolmány, amelyre hatalmuk épült, össze fog dőlni, mert az nem a nép akaratából származik. Ez a parlament, amelyet csúffá tettek a nyílt szavazással, nem mutathat olyan erőt, hogy a mai politikai irányzatot végzetes útján megállíthassa. Hiába figyelmeztettük évekkel ezelőtt, az infláció idején a kormányzatot, hogy papírkorudából építsenek, kinevettek bennünket és most jön a szánom-bánom! Ha Bethlen István most Párás­ban egy demokratikus Magyarországot képvi­selne Csehszlovákiával szemben, akkor az nem volna olyan erős ellenfél, mint így. És addig nem is remélhetjük a gazdasági kibontakozást, poli­tikai jogok evolúcióját, amíg ez a politikai rendszer ül a nyakunkon. Diktatúráról szóló hí­rek lebegnek a levegőben. Hadd jöjjön a dikta­túra! Mert ez az álcázott diktatúra, ami ma van, még veszedelmesebb. Ha jön a nyit diktatúra, akkor legalább tud­juk, hogy mit akar és akkor lesz ereje a nemzetnek, hogy ezt a kurzust és ezt a szel­lemet letaszítsa a hatalom polcáról. Benedek Dezső műépítész felszólalása után Gál Jenő országgyűlési képviselő mondott beszé­det. — Arra a kérdésre — mondotta —, amit nemrégen adtak fel az ellenzéknek, hogy mondja meg, mit kell csinálnia a kormánynak, ezt fele­lem: mondjanak le. Abban a pillanatban, amikor az államnak nem lesznek kitartott vállalatai, melyek az iparosoknak és a kereskedőknek sza­badversenye útjában állnak és az állam nem lesz a magánvállalkozók konkurrense, amikor nem lesz minden boltnak csendes­ társa a forgalmi adó és egyéb adók, akkor lesz mód arra, hogy aki dolgozni akar, az megtalálja a maga munka­asztalát, munkahelyét és a munkalehetőségét. Budapest népe várja a pillanatot, amikor az urnák előtt megmondhatja, hogy a pünkösdi királyságnak vége. Budapest népe csak azokat kívánja a törvény­­hatóságokban, a parlamentben, akik egyek vele gondolatban, munkában, elhatározásokban és cselekvésekben. Ma a nép kívánságait nem kell pontokba foglalni, ma a nép egyet akar: kenye­rett Fábián Béla dr. országgyűlési képviselő ezt fejtegette beszédében: — Most érzi mindenki a tíz évi kurzus következményeit. Smith Jeremiás eltávozása óta kétszeresére emelkedett adóteher, forgalmi adóban elvették a nép pénzét. Más or­szágban már régen elseperték volna ezt a rend­szert. Más országban, ahol választás alapján vá­lasztanak, ahol nem a kormánytól, hanem a nép­től kapják a mandátumot, már régen megbuk­tatták volna a kormányt, ha kiderült volna, hogy amikor a nép kenyér után rohan, törtet, s szá­mot kell osztogatni annak az előszobájában, akiről azt hiszik, hogy egy szemernyi befolyása van, hogy csak egy utcaseprőt is ki tud nevez­tetni, akkor Baross Gábornak adtak oda 250 taxirendszámot. Az is csak a rendszer bűne, hogy egy járulékemelési tervnek kell kipattannia ahhoz, hogy a Társadalombiztosító Intézet belső bajai is nyilvánosság elé kerüljenek. Nem lehet ezt a rendszert tovább folytatni. Az ágyat nem kell megvetni Irta Sándor Kálmán Klein úr, a templomszolga éles késsel a halott apjához lépett és mellényébe vágta a gyász elrendelt felét. A pap vöröslő kezeit összekulcsolta és fekete talárjában az embe­rek felett, emelt hangon befejezte beszédét. Lehajtott fejjel állt a koporsó előtt. Fény­telen, kialudt szemeit a földre szegezte. Ko­­nyult bajusza vége görcsösen rángatódzott. — Fiam — mondta maga elé lágyan és sim­ogatóan. — Fiam -- forgatta meg szájá­ban a nehéz, könnyűizű, gyengéd szót és re­megő lélegzettel, elgyávultan a koporsóra sandított szeme sarkából, összecsókolva han­gosan felsóhajtott. Akkor felemelte fejét és tompa, öreges hangon, éneklő, ősi hanghordozással — aho­gyan a vallás parancsai előírják — mondani kezdte a halotti imát. Jobbkéz felől a felesége állt, fején gyászkendő, az orra sírástól kivörö­södött. A rokonok és ismerősök arca köd­­fátyolból meredt feléje. Az ima zümmögve véget ért. A férfiak hangosan mondtak áment. A koporsót elföldelték és a szertartás befeje­ződött. Akkor ideiglenes kis bádogtáblát szúr­tak a friss sír tetejére, v élt 22 évet. Las­san, bizonytalan tapogatódzó lépsekkel elin­dultak mindnyájan hazafelé. A mezőről rit­­musosan búgott fel a cséplőgépek etetődobja, valahányszor kéve hullt beléjük. Meleg julius volt. Aztán Klein úr csikorduló, nagy kulcs­­c­sal a gazdag malmos f­ára zárta az apró, falusi temető repedezett faajtaját. A csönd áporodottan ereszkedett a régi pattogó bútorokra, ültek egymás mellett ala­csony zsámolyokon harisnyában és szőrpa­­pucsban ketten öregek. Vigasztaló ismerősök és rokonok már magukra hagyták őket. Kint lassú nyári alkonyat ereszkedett. Víg ének­szóval jöttek az elfáradt cséplők hazafelé. Egyedül voltak. Az asszony egyenes derékkal, hangtalanul mozgó ajkakkal ült és nézett maga elé. A malmos leejtett fejjel hallgatott mellette és halott fia arcát igyekezett maga elé képzelni. A szekrény tetején égő halotti mécses im­bolygó lángja óriási, táncoló árnyékokat raj­zolt a falra. A politúros falióra tik-takolva járt, összeráncolt homlokkal, görnyedten fu­t a zsámolyon. — A második hengerszéket holnapután utána kell köszörülni. A paprikamalom új transzmissziója háromszáztíz pengő... Hu­­szonkétéves lett volna a télen... Holnap a malom újra elindul, mert a parasztoknak ke­nyér kell... Múlt nyáron autót is vettem neki, öregszünk. Most egyedül vagyunk ... Jó lenne a szíjtárcsát is kicserélni. .. A jobb halántékán ment be a golyó ... Vigyázni kell az őrlésnél... Uramisten, miért tette? ... Leeresztett karokkal, nyitott, tehetetlen te­nyérrel töprengett. Előreejtett fejjel el-el­­bóbiskolt. — A malomban lopni fognak, öregek nem tudnak vigyázni... Félszeg kamasz volt, mi­kor az utolsó vakációra hazajött... A főmol­nárnak fizetésemelést kell adni . .. Olyan volt, mint ő fiatalkorában. Egészen fekete, hullá­mos haja és erősen serkedző bajusza volt már akkor is. Mérnök akart lenni... Furcsán ugatnak kinn a kutyák. Hangos, mardosó gondolatok gyűltek, vi­lágosodtak benne. — Mindig is idegenül érezte magát közöt­tünk. A jobb halántékon ment be a golyó. Mérnök akart lenni, összeszorította a száját és itthon maradt, hogy a malmot vezesse... A kétszer Kovács holnap tizenkét zsákkal hoz. A malom megy a maga lábán... A halántékán pörkölt volt a seb széle. Nem tudott megszokni falun. Sohasem. A cseléd nesztelenül jött be és meggyújtotta a függőlámpát. Becsukta az ablaktáblákat, a lámpa fénye sárgán ült a régi bútorokon. Kis petróleumszag érződött. A lány megszólalt. — Felborul­ a hatórász autóbusz a Dilinél. A Pepi kisasszony kificamította r. karját. Be­hozom a vacsorát. A felesége felkelt a zsámolyról, valamit mo­toszkált, aztán apró, tipegő lépésekkel átment a másik szobába. A malmos magára momdtan, előrehajolva ült. Fejét tenyerébe hajtotta és nézte a kékeres kezét. — Felborult a hatórász autóbusz ... Enge­­delmes fiú volt. Sohasem tudott megszokni falun ... A Pepi kisasszony kificamította a kar­ját... Pörkölt volt a seb széle. Engedelmes ha­lott lett. Nem tudott megszokni falun... A Dilinél borul­ fel az autóbusz ... Szívesen beleegyezne, hogy mérnök legyen. — A másik szobában sötét van. A fal mel­lett könyvespolc áll, rajta az ő könyved. A szekrényben ruhák lógnak. Senki sem fogja őket felvenni. Lassan elpenészednek, ők ket­ten ittmaradnak. Gazdag öregek, az idegen faluban egyedül. Lassan, imbolyogva kelt fel a zsámolyról. Botorkáló léptekkel, a furcsa szőrpapucsban egészen nesztelenül a másik szobába lépett. Tágra nyitott szemekkel nézett körül. A lámpa szeszélyes sávokban világított át a másik szobába. A felesége az ágy szélén ült. Fejét az ágyra hajtotta és kezével simogatta a takarót. A takarót most már nem fogja senki levenni. Az ágyba nem fog belefeküdni senki. Minek megágyazni. Egészen közel a feleségéhez megállt és föléje hajolt. Az asszony suttogva beszélge­tett az ággyal, az ő ágyával. Az ő nevét sut­togja maga elé a felesége. — Nem lett mérnök — gondolta fárad­tan a malmos. — A malmot kellett vezetnie. Akkor megsimogatta a felesége vállát és rekedten, feljajduló indulattal kimondta. — Aranka — mondta — Aranka! Nem lett mérnök a fiunk, halott a fiunk, Aranka. Élt 22 évet és nem lett mérnök. A malomban lopnak, nem lehetett mérnök. Nem enged­tem. Idejött falura. Hullámos volt a haja és nem bírta a falut megszokni, öregszünk, Aranka. Nem lett mérnök. Halott lett és én öltem meg, Aranka — mondta egészen leej­tett fejjel. Csendesen, összeboruló, pihegő sírással fittek az ágy szélén ketten, öregek. Akkor az asszony megfogta a malmos kezét és tágra­nyitott szemekkel, nyugodt, tiszta, kicsit reszkető hangon megszólalt: — A mi fiunk volt. Gömbölyű, fekete kis­gyerek volt, mikor megszületett. Négy kiló ötven. Emlékszel, Simon — Vásárhelyen. Te akkor segéd voltál a Diamant péknél és a süteményt vitted minden reggel a hátadon ko­sárban. Mikor ő kétéves volt, akkor vettük a kismalmot, ő nem lett mérnök, Simon. Ha­lott lett ő, Simon. És én öltem meg — zoko­gott fel hangosan. Hallgattak. Az asszony ura kezére haj­totta fejét, aztán botorkáló, révedező hangon folytatta: — Ő szerelmes volt, te ezt nem tudod, Simon. Valami lányba a városon. Nem neki való lányba, Simon. Meg akart nősülni. Én tudtam. Megtudtam. Napokig nem szőtt. Csak összeszorította a száját. És akkor én, én öl­tem meg őt, Simon. Ültek az ágy szélén. Az asszony hangja könnyek között botorkált tovább. — És akkor én megöltem őt. Megsimogat­tam a fejét és mondtam, hogy öregek va­gyunk. A malomra vigyázni kell. A személy­zet lop. Nem szólt semmit, összeszorította a száját és furcsán mosolygott. Akkor vettük az autót. Én nem mondtam ezt neked idáig És ő nem lett nős, ő halott lett — Simon — fejezte be egész halkan az asszony és kezével görcsösen az urába kapaszkodott. A cseléd a másik szobában a lámpa alatt nesztelenül megtérített, behozta a vacsorát, aztán fölbontotta az ágyakat. Akkor bejött a homályos szobába, megállt az ajtóban, a kö­tényében megtörölte a kezét és megszólalt: — Behoztam a vacsorát. A hatórási autó­busz egészen összetört a Dilinél. Az asszony fölemelte fejét és fáradt han­gon mondta: — Jól van, — Julis. Ebben a szobában nem kell már az ágyat megvetni. Két tehetetlen, öregedő ember ült a régies bútorzatú homályos szobában. Egymás kezét fogva ültek egy barnára politúrozott ágy szé­lén A vacsora egészen kihűlt. Az ágyat soha­sem fogja már megvetni. Minek? ügy sincs, aki belefeküdjön. A halott pedig szorosan egymásra csukott ajkakkal engedelmesen feküdt az apró teme­tőben, melynek repedezett faajtaját rozsdás nagy kulcsai csikodrálva zárta be mögöttüt Klein úr, a falusi templomszolga. ÚJSÁG kedd, 1930 Április 1 Szegény leány is férjhez mehet , ha Miss Magyarország... Kikerülte a fotográfusok rohamát Miss Magyarország és férje Először jelentettük, hogy Tomanovits Ist­ván földbirtokos nőül veszi Papsz Máriát, az 1930-as év Miss Magyarországát. Megírtuk, hogy a fiatal harminckétéves elegáns, magas, szőkebajuszos földbirtokos fénykép után sze­retett bele Papsz Máriába, azonnal felutazott birtokáról Budapestre és a rádió korának megfelelő gyorsasággal rögtön megkérte a kezét. Papsz Mária természetesen igent mon­dott és igy ő is beevezett a bold­og házasság révébe, mert, úgy látszik,­ az évi szépségverse­­nyek győzteseinek ez a kellemes végzet jut osztályrészül. Simon Böske is férjhez ment, Papsz Mária is. A magyar szépségkirálynők, ha nem is lesznek filmdívák Hollywoodban, az bizonyos, hogy a szépségversenynek egy haszna van: szegény leány is férjhez mehet jól... Már a hét közepén elterjedt a hír, hogy vasárnap délelőtt tíz órakor az aradi utcai VI. kerületi anyakönyvvezető hivatalban eskü­szik örök hűséget Miss Magyarország. Buda­pesten az efféle „látványosságnak" mindig nagy publikuma van, így aztán nem is cso­dálatos, hogy már jóval a kitűzött terminus előtt nagy csoportosulás támadt az anya­könyvvezetői hivatal előtt, csupa kiván­csiak, akik Miss Magyarországot, mint fiatalasszonyt szerették volna látni. Zárt sorokban álltak a többi között a NyUKOSz árvái, akiknek Miss Hungária oda­ajándékozta tíz héttel ezelőtt a szépségver­seny alkálijából nyert kelengyéjét. Az ácsor­gók csak vártak, remélték, hogy egyszer csak feltűnik Miss Magyarország, kiderült azon­ban, hogy­­ csalódtak ... Amikor ugyanis, még javában várakoztak az Aradi­ utcában az érdeklődők, Miss Ma­gyarország már régen házasságot kötött. Úgy történt a dolog, hogy sem a menyasszony, sem a vőlegény, sem a tanuk Vojnich Miklós báró dr. országgyűlési képviselő és Incze Sándor lapszerkesztő nem árulták el azt a titkot, hogy a házasságkötés az Alkotmány- Torok-, orr-, gége- és légcsőhurutokat, asztmát eredményesen gyógyít LUHHCOVICE FÜRDŐ leggyönyörűbb és Budapesthez legközelebb fekvő gyógyhely Európa legmodernebb INHALATORIUMA kamrákkal.* Erdős vidék! Idény április 13-től! Hegyi levegő! Több mint 33.000 fü­rdővendég látogatja Közvetlen gyorsvonatcsatlakozás ind.B­udapest nyugati pu. 9.05, érk. Lukacovice 16.88 Felvilágosítások, prospektusok, lakások a Kuni reaktion­nál utcában lesz, az ottani anyakönyvezető előtt, még pedig már reggel nyolc órakor. A vőlegény ugyanis kijelentette, hogy házasság­­kötését magánügynek tekinti s minthogy sem Ramon Novarro nem akar lenni, sem parkertáncos,, életének ezt a kétségkívül je­lentős aktusát titokban óhajtja tartani. Ko­moly gondolkozásu az lévén, kerüli a reklá­mot. Ő maga kitűnő gazda, aki nagykiterje­désü birtokán minta-állattenyésztést rende­zett be, nagyüzemü szeszgyárat alapított. A háborúban, mint huszárönkéntes szolgált, híres lovas és bátor vadász. Első feleségétől, aki Szemző lány volt, elvált és a harminc­kétéves földbirtokos azóta magányosan élt kastélyában. Olyan kelengyével lepte meg menyasszonyát, amely sokkal szebb és na­gyobb annál, amit Miss Magyarország a NyUKOSz árváinak ajándékozott. Neki aján­dékozta az édesanyjától örökölt remek bril­­liáns­­fülbevalót, a féltett családi ékszert. A kelengyében a többi között hatféle spor­t­­csizma és az összes sportok dresszei szere­pelnek és egy­­ hermelinbelépő is. A gyönyörű menyasszonyon egyszerű kis fekete selyemruha volt rajta, szürke úti­­kabát, fekete szalmakalap és fehérsarkú fe­kete szandálcipő. Az ifjú férj fekete zakkót és szürke pantallót viselt. Kilenc óra hu­szonöt perckor Tomanovits István és fele­sége a Keleti-pályaudvaron beültek a bécsi gyorsvonat egyik elsőosztályú fülkéjébe, hogy két hétre Bécsbe és a francia Riviérára utaz­zanak. A fotográfusok rohamát kipark­ozták, az érdeklődő szemek kereszttüzébe nem ke­rültek és az esküvő olyan diszkréten zajlott le, amilyen Tomanovits intenciója volt. A «Gandhi»-felvonulás utánzása Angliában London, március 31. Ma délután indult el Glasgowból az első munkanélküli tüntetőcso­­port London felé. A menet naponként 15 mér­őidőt fog megtenni. Egy hetvenéves munka­­nélküli ajánlkozott az önkéntes szakácslisztre és teljesen modern felszerelésű tábori konyhán fog a csapat számára főzni. Pusztádon sajt 53 éve világhírű!

Next