Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-11 / 83. szám
4 Popovics Sánuor emlékbeszéldet mondott Kausz Gyuláról A Magyar Közgazdasági Társaság csütörtökön este a Budapesti Kereskedelmi Akadémia dísztermében tartotta meg ezévi rendes közgyűlését Éber Antal elnöklésével. Éber Antal elnök nyitotta meg a közgyűlését, rövid visszapillantást vetett a Közgazdasági Társaság elmúlt évi működésére. Ezután általános figyelem közepette Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke tartotta meg nagyszabású előadását a nagynevű Kautz Gyula, az egykori Osztrák-Magyar Bank volt kormányzója, a magyar közgazdaságtudomány megalapítója és egyik legnagyobb nevű művelője születésének századik évfordulója alkalmából. A múlt év novemberében volt ugyanis száz esztendeje, hogy Kautz Gyula Győrött született. A tanulmánynak beillő emlékbeszéd valóságos korrajza volt Európa és főként Magyarország 1829—1909-ig terjedő politikai, társadalmi, gazdasági és tudományos történetének. Az élesen megrajzolt miliőbe plasztikusan illesztette bele Kautz Gyulának, a magyar közgazdaság tudomány megalapozójának életrajzát, aki mint jogakadémiai tanár Nagyváradon kezdte tudományos pályáját, majd mint országgyűlési képviselő részt vett a kiegyezés korának törvényhozói munkásságban és sorra megírta alapvető közgazdasági munkáit, amelyek nélkül ma sem boldogulhat a közgazdasági tudományokban az, aki a magyar nemzetgazdaságtan fejlődésével tudományos alapon foglalkozik. Kautz Gyulát a királyi kegy 1883-ban alkormányzói minőségben az Osztrák-Magyar Bank egyik vezető pozíciójába emelte, majd a nagynevű közgazdász 1892-ben átvette a közös bank legfőbb kormányzását. Magas pozíciójából az 1900. év februárjában vált meg, azonban — magas életkora ellenére — még akkor sem vonult vissza teljesen a közélet színteréről, tudományos irodalmi munkásságát egészen az 1909. évben bekövetkezett haláláig folytatta. , Popovics így fejezte be előadását: — Magyarország területén a legkülönbözőbb, eredetileg idegen elemek, amelyek itt megtelepedtek, átalakultak magyarokká. Asszimilálódtak, még ha eredeti jellegüket nem is vesztették el teljesen, mert nem is veszthették el, de magyarokká lettet azáltal, hogy azokat a konkrét állami célokat szolgáltak és pedig műveltségi fok szerint tudatosan, vagy öntudatlanul, amelyek a magyar állam létének feltételei. A talaj, amelybe átültetődtek, az új atmoszféra, amelybe belefutottak, hamarosan akklimatizálta a jövevényeket. Nagy segítségére volt ennek a folyamatnak, hogy az autochton magyarok türelmesek, liberálisak voltak s ha volt is bennük, mint ahogyan minden bennszülöttben megvan bizonyos fajta gőg a jövevénnyel szemben, hamarosan lelohadt, ha látták, hogy a jövevény magyar akar lenni, érzésében, gondolkodásában, talán hibáiban is. Ami az idők folyamán ezen a táron változott, nem is magyar földből nőtt ki. Idegen behozatal ez és nem javította meg a lelkivilág csere forgalmának a mérlegét. Alkalmazva ezt a megfigyelést Kautz Gyulára, megállapíthatjuk, hogy német eredetű család ivadéka volt. A szorgalom és alaposság volt az, ami a németből megmaradt Kautzban. A fiatal nemzetőr, a tanár, aki nem fogadta el a prágai egyetem egyik tanszékére az anyagilag is kecsegtető meghívást, mert magyar professzor akart maradni, a tanár, aki mikor közjogot tanított, a magyar szent korona tanát, a magyar államiság tételeit létekkel propagálta hallgatói között, a politikus, aki Széchenyi és Deák politikája mellé állott, a bankkormányzó, aki a monarchia mindkét államában szabadalmas jegybank vezetésében, a bank legfőbb intézőtestületében a teljes paritást követelő kormánykezdeményezés mellé állott, azt keresztülvinni nagymértékben elősegítette, a tudós, aki a közgazdasági tudományok még legszerényebb magyar művelőjét felkutatta, maga pedig úttörő volt a közgazdasági magyar tudományos törekvések mezején, a saját munkájával az európai tudósvilág előtt nevet és becsülést szerzett: — magyar volt a szó igaz, nemes értelmében. A nagyszámú és előkelő közönség felállva, hosszasan tapsolta az illusztris előadót klasszikus emlékbeszédének befejeztével, majd Éber Antal mondott meleg köszönetét Popovics Sándornak. f______m Osztálysorsjegyek iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii szerencseszámok a hivatalos áron kaphatók Ocskay Sándor főárusítójai V. Dorottya utca 3 sarkán) I* Nyitva 8-tól 6-ig egyhuzamban0 ien—u—auaii—wiiwniiiiiiiiW' maxsmLil ÚJSÁG PÉNTEK, 1930 ÁPRILIS 11 Séta a piros tojások, a sonkák, a nyulak és a locsolók birodalmában A sonka a favorit, a nyúl senkinek sem kell . „Soha ilyen rossz húsvétunk nem volt." Arra a szóra, hogy húsvét agyunk gépiesen hozzáasszociálja a piros tojást, a nyuszit, a locsolót és a finom sonkát. Ilyenkor előbukkannak a gyermekkor kedves képei, amikor áhítozva várakoztunk a húsvétra, ami annyi meglepetést és örömet ígért. Hol vannak már a régi békebeli örömök és hol vannak már a régi békebeli húsvétok... Egy örökre feledésbe merült világ rekvizitumai voltak és már csak az emlékekben élnek. Mindez pedig onnan jutott eszembe, hogy a szomszédasszony reggel panaszolta a feleségemnek: — Hazajött a Pista az iskolából és azt mondta: anyuka, nemsokára itt lesz a húsvét, kérek locsolót, sonkát, piros tojást, mert a tanító bácsi azt mondta, hogy aki jó gyerek, az húsvétkor kapja ezeket, aki rossz, az nem kap semmit. Hát én jó voltam egész évben, a félévi bizonyítványom tiszta egyes volt, én biztosan kapok. A szomszédasszony pedig sopánkodott. Mert igaz az, hogy’ a Pistuka jó gyerek és kitűnő tanuló, de a tanuló, az elfelejtette megmondani, hogy a jó gyereknek és a kitűnő tanulónak miből tartogassuk a húsvéti ajándékokat, ha az uramnak kétszázharminc pengő a havi fizetése. Ilyen a Pistuka-eset és szomszédasszonysopánkodás bizonyára napirenden van mostanában. Ilyen nehéz húsvétja régen nem volt a pestieknek, mint most. Kis körsétát tettünk és tapasztalataink nagy lehangolók. Kezdjük talán a cukrászdákon. Már valamennyi cukrászda ablakában ott integetnek felénk a bájos nyuszik és az optimizmust hirdető piros tojások, de amint belép az ember a cukrászdába, csak panaszt és sóhajt hall. — Soha ilyen rossz húsvétunk nem volt — így kezd beszélni a Vilmos császár-úti cukrász és a belvárosi előkelő cukorkakereskedés tulajdonosa. Színte egyértelmű, amit mondanak. A lényeg a következő: — Olyan olcsón szabjuk meg az árakat, hogy mindenki vásárolhasson, és senki sem vásárol. Tessék megnézni ezt a gyönyörű piros selyemtojást. Három pengő az ára. Alig keresünk rajta. De itt vannak a papírtojások, van olyan, amelyet ötven fillérért adunk és mégsem vásárol senki. — Talán majd a jövő héten — vetem közbe bátortalanul. — Ah, dehogy — legyint a cukrász — azelőtt a húsvéti dolgokat két-három héttel előbb megvették. Már tavaly is rossz volt a vásár, az idén úgy látszik még rosszabb lesz. Pedig mennyi új holmi van... Itt vannak például a likőrrel töltött nyuszik, a likőrös tojások. Tegnap jött be az első vásárló, mit tetszik gondolni, mit vett? Három darab húsvéti csirkediszítést, darabját harminc fillérért. Sóhajt: — Ilyen a mi üzletünk ... A szomszédos illatszertárban sem tombol az optimizmus. Az illatszerész felvillanó szemmel kérdi, hogy mit parancsolunk, de amikor meghallja, hogy puszta érdeklődésről van szó, elkomorul: — Már azt hittem, hogy vevő. Szóval, nála kapni ötven fillértől harminc pengőig locsolókat. A drága locsolók inkább ajándékozásra valók, nem locsolásra. Húsvéti locsolót eddig hárman vásároltak. Mind a három vevő halálig alkudott. Ami a húsvéti nyulat illeti, ott érdekes a helyzet. A törvény szerint augusztustól február 15-ig lehet csak árulni nyulat, ettől az időponttól kezdve csak abban az esetben, ha igazolva van az, hogy a nyulat nem tilalmi időben lőtték. Ez időponton túl nyulat csak az adhat el, aki hűtőházban tartja és nem lehet tudni miért, a budapesti publikum nem szereti a hűtőházi hús vásárlását. Egyébként az az érdekes szokás, hogy húsvétkor mindenki nyulat vásárolt, az utóbbi években csaknem teljesen megszűnt. A községi hűtőházban ugyan rengeteg nyúl van, de nagyobb keveset vásárolnak. Talán hozzájárul ehhez a jelenséghez az is, hogy a nyúl meglehetősen drága. A tilalmi idő beállta előtt hat, hat pengő ötven fillér volt. Hátra van még a sonka. A sonka, amelyek közül a magyar öt pengő nyolcvan fillér, a prágai hat pengő, hat pengő húsz fillér. A hentesek szerint lesz vásár, de csak hétfőtől kezdve. Ugyanis a meleg idő miatt senki sem mer előbb vásárolni, mert fél, hogy megromlik. Az auspiciumok nem kedvezők. De azért reméljük, hogy Nagyszombat estéjén a legszegényebb házak asztalán is ott lesz a szép, piros sonka, a tojás , ha bármibe kerül is... HIcT ÍRTA OSVÁTH 11 ^Je/fN tibor NYUGATI (Pantheon-kiadás.) S63' Sorshúzás döntötte el, hogy ki aludjon az ágyban. A szerencse Tutának kedvezett. A szerencse? Másnap kijelentette, hogy ő nem fekszik többet az ágyban. Olyan puha s olyan meleg, hogy egész éjjel nem tudott aludni; ő csak megmarad a priccs vagy afféle alkotmány mellett. Végre Gyula jelentkezett, hogy ő feláldozza magát a közért, ő magára vállalja az ágyat, hogy ő betöri. A többiek első éjjel a szoba padlóján aludtak nyolcan egy sorban. A tizediket már nem kellett félteni, ő már biztosan beleszokott a puha, meleg ágyba. Vas tata. Másnap megkapták a pótlakást. Négy házzal feljebb, ugyanazon utcában. Oda hurcolkodott Dobos, Makó és a két Józsi, a többi öt pedig a régi szobában csinált magának új rendet. Szokatlan élet kezdődött számukra. Nem törődött velük senki, senki nem zavarta őket. Naponta kétszer megjelentek a Stáb étkezdéjében, a Szadováján, ott sem adott hírt magáról sem Gajdul, sem más. Az időből bőségesen futotta mindenre. Nagy sétákra, kémlelő utakra, fürdésre a Kazankában. Még arra is, hogy felfedezzenek az utcájukban egy kerthelyiséget, ahol minden este sok ember tolongott s hetenként egyszer egy fúvószenekar játszott. Az Ermitage. Furcsa hely volt Úgy kellett az utcáról bemenni, mintha egy udvarra menne az ember egy nagy rácsos kapun át. Hatalmas fák alatt jókarban tartott utak kanyarogtak. Az utak mentén hideg büffék, kvasz-ivóhelyek. Beljebb, nagy szabad térség közepén óriási virágtömeggel, a tér egyik oldalán zenepavillon, a másik oldalán három oldalról nyitott, de fedett szinpad. Ezt is felfedezték az átköltözködés után három nappal s további két nap múlva már minden este az Ermitage zenepavilonjában játszottak. S attól a naptól kezdve az Ermitageban este hét órakor már nem lehetett mozogni. A zenepavillon köré tíz sor széket kellett elhelyezni, de azokon túl is feketéllett az embergyűrű. Minden este egyforma tapsvihar, majdnem minden számot meg kellett ismételni. A játék alatt kimerithetetlenül szaladgáltak a postást helyettesitő kisfiúk s a szerelmes találkozást kérő levelek egész garmadáját halmozták fel a kis ruhatár asztalkáján. A levelek igy voltak címezve: „Balról a második széken ülő hegedűsnek 11; „A sárgacipős muzsikusnak"; „A nagybőgősnek"; „Annak, aki a cimbalom előtt áll". Mindenki kapott szerelmes levelet. Kivétel nélkül. Még talán akkor is kapott volna, ha bandzsál, púpos s a féllábára sánta lett volna. Makó is kapott, de ő olvasatlanul tette őket félre egy sarokba. Neki nem kellett senki sem, csak az az egy, aki minden este a második sor szélén ült. Aki soha nem tapsolt, pedig egész lelkével rajtuk csüggött. Mert közük volt az, aki az ő életének bearanyozója, napsugara, éltetője, mindene, aki elfogadta az ő nagy szerelmét, aki elfogadta gyönyört adó testét s visszaajándékozta őt azzal a Kazanka-párti első nagy este betetőzésével, hogy ha hazamegy, magával akarja vinni. Azóta övék a mennyország. Azóta csak egymásnak éltek, csak egymást látják. S a lány könnyes, boldog arccal dobja magát a fiú szerelmes karjaiba, nem csillapuló szomjúsággal issza a fiú dadogó, boldog gügyögését. Üríteni a szerelmi kelyhet... üríteni, míg csak nem jön a vég. Élvezni, örülni s boldognak lenni, amig lehet. Neki ez egy életre szól, ennek nincs és nem lehet folytatása. Inni a mámort, amig megadatott. Örökké együtt?... Együtt menni? ... Elmenni? ... Vele együtt? ... Oh Istenkém ... Oh Istenkém! Nem szabad azt. Nem szabad. Hisz a mámor bora is elapad egyszer s ha egyszer elfogy, mi lesz vele a messzeségben. Itt égjen a gyertya, itt ebben a forró Volga-parti Kazánban, nem viszi ki az idegenbe, viharba, hisz az első szélrohamra kialudna s akkor vége lenne mindennek. Az Ermitage-beli diadalmas, idillikus zeneestéket egyszerre megzavarta a Gajdul parancsnok szava. Két nap múlva lesz a tatár köztársaság hivatalos beiktatása a Nagyszínházban. Készüljenek erre az alkalomra, mert az ő szereplésük lesz az ünnepségek fénypontja. Nem kellett sok készülődés. Annyit megtettek, hogy a jó muzulmánok tiszteletére átvették egy próbán a Próféta-indulót. Hadd örüljenek neki. Majd eljátszanak néhány török indulót is, egy pár keleti exotikumot, azután egy pár magyar nótát. Hadd bomoljanak meg ott is. A tatár köztársaság ünnepén a magyar nótától. A város külső képén meglátszott az ünnepi készülődés. Fellobogózott házak. Színes, tarka szőnyegekkel borított középületek, erkélyek. A köztereken emelvények nőttek fel máról holnapra, tarka címerekkel s lengő szalagokkal ékesítve, az utcán pedig lépten-nyomon exotikus idegenekbe botlott az ember. Csoportokban ődöngtek az olajbarnaarcú, pirosrezes törökök, fehérburnuszos arabok és indusok. A nagy nap reggelén zeneszóra ébredt a város. Recsegő, sárga hangokat adó fúvós-zenekarok járták az utcákat s indulóikkal az ablakokat is megremegtették. Azután jöttek a felvonulások. Az újdonsült köztársaság tarka lobogóival s nagy tatárfeliratu táblákkal. A tatár feliratok különösen vehemensen kezdtek szaporodni az utóbbi napokban az utcákon. Mind több és több helyen tűntek el a cirill betűk s felírások, hogy helyet adjanak az uj hivatalos nyelvnek. A terek emelvényein szónokok méltatták a nap jelentőségét s a tömeg üdvrivalgása végigzúgott az egész városon, egyik utcából a másikba húzódva. A Nagyszínházhoz vezető utak már 11 óra felé megközelithetetlenek voltak s az épület körül úgy állt a tömeg, mint sózott hering a hordóban. A falakon szőnyegek, drapériák lógtak s zöld fenyőgirlandok kígyóztak az eresztől a pincelyukig. Tizenkét órakor kezdődött meg a hivatalos ceremónia a színház ez alkalomra kiürített nézőterén, hatalmas, felvirágozott csillárok vakító fényében. A nagy terem minden ajtaja nyitva volt s a hallból behallatszott az ott felállított orosz zenekar hangolása. A magyar muzsikusok a felhúzott függönyű színpadon helyezkedtek el. * CFolytatása következik.} Legyőztük az összes lábbajokat! viíl£E&! „Sanoped** valamennyi lábbeteg megváltója ! — Egy jótétemény ! Mindent gyógyít! Megvéd tyúkszem, nyílt sebek, dörzsölések, izzadás stb. ellen. Tudományosan elismert, legjobban bevált preparátum. Dr. Dickinson alapján, fájó lilák ápolására 100°/okal növeli a teljesítőképességet Amerikában elismert gyógyhatása következtében milliók használják. Köszönő és elismert levelek ezrével. Nélkülözhetetlen minden fizikai munkásnak és sportembernek. Egyetlen kúra után teljes gyógyulás. 1 csomag (8 fürdő) csak P 4.40 utánvétt el. Egyedárusítás és szétküldés a kontinens részére: Lafayette Import & Trading Co. A bt. A/41. New-York Montreal ezzel a védjeggyel valódi Berlin SVV/48. Friedrichstr. 235. Csak Dr. Heinitz Miksáné szül. Kalmár Hana a maga és gyermekei: György és Klári, valamint az égési rokonság nevében is, fájdalomtól mélyen sújtva jelenti, hogy hőn szeretett férje, dr. Reinitz Miksa fogorvos e hó 10-én, rövid szenvedés után, váratlanul elhunyt. Temetése e hó 11-én, pénteken délután órakor lesz a rákoskeresztúri szr. temetőben.