Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-11 / 83. szám

4 Popovics Sán­uor emlékbeszéldet mondott Kausz Gyuláról A Magyar Közgazdasági Társaság csütörtökön este a Budapesti Kereskedelmi Akadémia dísz­termében tartotta meg ezévi rendes közgyűlését Éber Antal elnöklésével. Éber Antal elnök nyi­totta meg a közgyűlését, rövid visszapillantást vetett a Közgazdasági Társaság elmúlt évi műkö­désére. Ezután általános figyelem közepette Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke tartotta meg nagyszabású előadását a nagynevű Kautz Gyula, az egykori Osztrák-Magyar Bank volt kormányzója, a magyar közgazdaságtudomány megalapítója és egyik legnagyobb nevű művelője születésének századik évfordulója alkalmából. A múlt év novemberében volt ugyanis száz eszten­deje, hogy Kautz Gyula Győrött született. A ta­nulmánynak beillő emlékbeszéd valóságos kor­rajza volt Európa és főként Magyarország 1829—1909-ig terjedő politikai, társadalmi, gazda­sági és tudományos történetének. Az élesen meg­rajzolt miliőbe plasztikusan illesztette bele Kautz Gyulának, a magyar közgazdaság tudomány meg­alapozójának életrajzát, aki mint jogakadémiai tanár Nagyváradon kezdte tudományos pályáját, majd mint országgyűlési képviselő részt vett a kiegyezés korának törvényhozói munkásságban és sorra megírta alapvető közgazdasági munkáit, amelyek nélkül ma sem boldogulhat a közgazda­sági tudományokban az, aki a magyar nemzet­­gazdaságtan fejlődésével tudományos alapon fog­lalkozik. Kautz Gyulát a királyi kegy 1883-ban al­kormányzói minőségben az Osztrák-Magyar Bank egyik vezető pozíciójába emelte, majd a nagynevű közgazdász 1892-ben átvette a közös bank legfőbb kormányzását. Magas pozíciójából az 1900. év februárjában vált meg, azonban — magas életkora ellenére — még akkor sem vo­nult vissza teljesen a közélet színteréről, tudo­mányos irodalmi munkásságát egészen az 1909. évben bekövetkezett haláláig folytatta. , Popovics így fejezte be előadását: — Magyarország területén a legkülönbözőbb, eredetileg idegen elemek, amelyek itt megteleped­tek, átalakultak magyarokká. Asszimilálódtak, még ha eredeti jellegüket nem is vesztették el teljesen, mert nem is veszthették el, de magya­rokká lett­et azáltal, hogy azokat a konkrét ál­lami célokat szolgáltak és pedig műveltségi fok szerint tudatosan, vagy öntudatlanul, amelyek a magyar állam létének feltételei. A talaj, amelybe átültetődtek, az új atmoszféra, amelybe belefutot­tak, hamarosan akklimatizálta a jövevényeket. Nagy segítségére volt ennek a folyamatnak, hogy az autochton magyarok türelmesek, liberálisak voltak s ha volt is bennük, mint ahogyan min­den bennszülöttben megvan bizonyos fajta gőg a jövevénnyel szemben, hamarosan lelohadt, ha látták, hogy a jövevény magyar akar lenni, érzé­sében, gondolkodásában, talán hibáiban is. Ami az idők folyamán ezen a táron változott, nem is magyar földből nőtt ki. Idegen behozatal ez és nem javította meg a lelkivilág csere forgal­mának a mérlegét.­­ Alkalmazva ezt a megfigyelést Kautz Gyu­lára, megállapíthatjuk, hogy német eredetű csa­lád ivadéka volt. A szorgalom és alaposság volt az, ami a németből megmaradt Kautzban. A fiatal nemzetőr, a tanár, aki nem fogadta el a prágai egyetem egyik tanszékére az anyagilag is kecsegtető meghívást, mert magyar professzor akart maradni, a tanár, aki mikor közjogot tanított, a magyar szent korona tanát, a magyar államiság tételeit létekkel propagálta hallgatói között, a politikus, aki Széchenyi és Deák poli­tikája mellé állott, a bankkormányzó, aki a monarchia mindkét államában szabadalmas jegy­bank vezetésében, a bank legfőbb intézőtestületé­­ben a teljes paritást követelő kormánykezdemé­­nyezés mellé állott, azt keresztülvinni nagymér­tékben elősegítette, a tudós, aki a közgazdasági tudományok még legszerényebb magyar művelő­jét felkutatta, maga pedig úttörő volt a közgaz­dasági magyar tudományos törekvések mezején, a saját munkájával az európai tudósvilág előtt nevet és becsülést szerzett: — magyar volt a szó igaz, nemes értelmében. A nagyszámú és előkelő közönség felállva, hosszasan tapsolta az illusztris előadót klasszikus emlékbeszédének befejeztével, majd Éber Antal mondott meleg köszönetét Popovics Sándornak. f______m Osztálysorsj­egyek iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii szerencseszámok a hivatalos áron kaphatók Ocskay Sándor főárusítójai V. Dorottya­ utca 3 sarkán) I* Nyitva 8-tól 6-ig egyhuzamban0 ien—u—auaii—wiiwniiiiiiiiW' maxsmLil ÚJSÁG PÉNTEK, 1930 ÁPRILIS 11 Séta a piros tojások, a sonkák, a nyulak és a­­ locsolók birodalmában A sonka a favorit, a nyúl senkinek sem kell . „Soha ilyen rossz húsvétunk nem volt." Arra a szóra, hogy húsvét­ agyunk gépie­sen hozzáasszociálja a piros tojást, a nyuszit, a locsolót és a finom sonkát. Ilyenkor elő­bukkannak a gyermekkor kedves képei, ami­kor áhítozva várakoztunk a húsvétra, ami annyi meglepetést és örömet ígért. Hol vannak már a régi békebeli örömök és hol vannak már a régi békebeli húsvétok... Egy örökre feledésbe merült világ rekvizitumai voltak és már csak az emlékekben élnek. Mindez pedig onnan jutott eszembe, hogy a szomszédasszony reggel panaszolta a fele­ségemnek: — Hazajött a Pista az iskolából és azt mondta: anyuka, nemsokára itt lesz a húsvét, kérek locsolót, sonkát, piros tojást, mert a tanító bácsi azt mondta, hogy aki jó gyerek, az húsvétkor kapja ezeket, aki rossz, az nem kap semmit. Hát én jó voltam egész évben, a félévi bizonyítványom tiszta egyes volt, én biz­tosan kapok. A szomszédasszony pedig sopánkodott. Mert igaz az, hogy’ a Pistuka jó gy­erek és ki­tűnő tanuló, de a tanuló, az elfelejtette meg­mondani, hogy a jó gyereknek és a kitűnő tanulónak miből tartogassuk a húsvéti aján­dékokat, ha az uramnak kétszázharminc pengő a havi fizetése. Ilyen a Pi­stuka-eset­ és szomszédasszony­­sopánkodás bizonyára napirenden van mosta­nában. Ilyen nehéz húsvétja régen nem volt a pestieknek, mint most. Kis körsétát tettünk és tapasztalataink nagy lehangolók. Kezdjük talán a cukrászdákon. Már vala­mennyi cukrászda ablakában ott integetnek felénk a bájos nyuszik és az optimizmust hir­dető piros tojások, de amint belép az ember a cukrászdába, csak panaszt és sóhajt hall. — Soha ilyen rossz húsvétunk nem volt — így k­ezd beszélni a Vilmos császár-úti cuk­rász és­ a belvárosi előkelő cukorkakereskedés tulajdonosa. Színte egy­értelmű, amit mondanak. A lé­nyeg a következő: — Olyan olcsón szabjuk meg az árakat, hogy mindenki vásárolhasson, és senki sem vásárol. Tessék megnézni ezt a gyönyörű pi­ros selyemtojást. Három pengő az ára. Alig keresünk rajta. De itt vannak a papírtojások, van olyan, amelyet ötven fillérért adunk és mégsem vásárol senki. — Talán majd a jövő héten — vetem közbe bátortalanul. — Ah, dehogy — legyint a cukrász — azelőtt a húsvéti dolgokat két-három héttel előbb megvették. Már tavaly is rossz volt a vásár, az idén úgy látszik még rosszabb lesz. Pedig mennyi új holmi van..­. Itt vannak például a likőrrel töltött nyuszik, a likőrös tojások. Tegnap jött be az első vásárló, mit tetszik gondolni, mit vett? Három darab hús­véti csirkediszítést, darabját harminc fillérért. Sóhajt: — Ilyen a mi üzletünk ... A szomszédos illatszertárban sem tombol az optimizmus. Az illatszerész felvillanó szem­mel kérdi, hogy mit parancsolunk, de amikor meghallja, hogy puszta érdeklődésről van szó, elkomorul: — Már azt hittem, hogy vevő. Szóval, nála kapni ötven fillértől harminc pengőig locsolókat. A drága locsolók inkább ajándékozásra valók, nem locsolásra. Húsvéti locsolót eddig hárman vásároltak. Mind a há­rom vevő halálig alkudott. Ami a húsvéti nyulat illeti, ott érdekes a helyzet. A törvény szerint augusztustól feb­ruár 15-ig lehet csak árulni nyulat, ettől az időponttól kezdve csak abban az esetben, ha igazolva van az, hogy a nyulat nem tilalmi időben lőtték. Ez időponton túl nyulat csak az adhat el, aki hűtőházban tartja és nem lehet tudni miért, a budapesti publikum nem szereti a hűtőházi hús vásárlását. Egyébként az az érdekes szokás, hogy húsvétkor min­denki nyulat vásárolt, az utóbbi években csaknem teljesen megszűnt. A községi hűtő­házban ugyan rengeteg nyúl van, de nagyobb keveset vásárolnak. Talán hozzájárul ehhez a jelenséghez az is, hogy a nyúl meglehetősen drága. A tilalmi idő beállta előtt hat, hat pengő ötven fillér volt. Hátra van még a sonka. A sonka, amelyek közül a magyar öt pengő nyolcvan fillér, a prágai hat pengő, hat pengő húsz fillér. A hentesek szerint lesz vásár, de csak hét­főtől kezdve. Ugyanis a meleg idő miatt senki sem mer előbb vásárolni, mert fél, hogy meg­romlik. Az auspiciumok nem kedvezők. De azért reméljük, hogy Nagyszombat estéjén a leg­szegényebb házak asztalán is ott lesz a szép,­­ piros sonka, a tojás , ha bármibe kerül is... HIcT ÍRTA OSVÁTH 11 ^Je/fN tibor NYUGATI (Pantheon-kiadás.) S­­63' Sorshúzás döntötte el, hogy ki aludjon az ágyban. A szerencse Tutának kedvezett. A sze­rencse? Másnap kijelentette, hogy ő nem fekszik többet az ágyban. Olyan puha s olyan meleg, hogy egész éjjel nem tudott aludni; ő csak megmarad a priccs vagy afféle alkotmány mellett. Végre Gyula jelentkezett, hogy ő feláldozza magát a közért, ő magára vállalja az ágyat, hogy ő be­töri. A többiek első éjjel a szoba padlóján aludtak nyolcan egy sorban. A tizediket már nem kellett félteni, ő már biztosan beleszokott a puha, meleg ágyba. Vas tata. Másnap megkapták a pótlakást. Négy házzal feljebb, ugyanazon utcában. Oda hurcolkodott Dobos, Makó és a két Józsi, a többi öt pedig a régi szobában csinált magának új rendet. Szokatlan élet kezdődött számukra. Nem törődött velük senki, senki nem zavarta őket. Naponta kétszer megjelentek a Stáb étkezdéjében, a Szadováján, ott sem adott hírt magáról sem Gajdul, sem más. Az időből bőségesen futotta mindenre. Nagy sétákra, kémlelő utakra, fürdésre a Kazankában. Még arra is, hogy felfedezzenek az utcájukban egy kerthelyiséget, ahol minden este sok ember tolon­gott s hetenként egyszer egy fúvószenekar játszott. Az Ermitage. Furcsa hely volt Úgy kellett az utcáról bemenni, mintha egy udvarra menne az ember egy nagy rácsos kapun át. Hatalmas fák alatt jókarban tartott utak kanyarogtak. Az utak mentén hideg büffék, kvasz-ivóhelyek. Beljebb, nagy szabad térség közepén óriási virágtömeggel, a tér egyik oldalán zenepavillon, a másik oldalán három oldalról nyitott, de fedett szinpad. Ezt is felfedezték az átköltözködés után három nappal s további két nap múlva már minden este az Ermi­tage zenepavilonjában játszottak. S attól a naptól kezdve az Ermitageban este hét órakor már nem lehetett mozogni. A zenepavillon köré tíz sor szé­ket kellett elhelyezni, de azokon túl is feketéllett az embergyűrű. Minden este egyforma tapsvihar, majdnem minden számot meg kellett ismételni. A játék alatt kimerithetetlenül szaladgáltak a postást helyettesitő kisfiúk s a szerelmes találkozást kérő levelek egész garmadáját halmozták fel a kis ru­határ asztalkáján. A levelek igy voltak címezve: „Balról a második széken ülő hegedűsnek 11; „A sárgacipős muzsikusnak"; „A nagybőgősnek"; „Annak, aki a cimbalom előtt áll". Mindenki kapott szerelmes levelet. Kivétel nélkül. Még talán akkor is kapott volna, ha band­­zsál, púpos s a féllábára sánta lett volna. Makó is kapott, de ő olvasatlanul tette őket félre egy sarokba. Neki nem kellett senki sem, csak az az egy, aki minden este a második sor szélén ült. Aki soha nem tapsolt, pedig egész lelkével rajtuk csüggött. Mert közük volt az, aki az ő éle­tének bearanyozója, napsugara, éltetője, mindene, aki elfogadta az ő nagy szerelmét, aki elfogadta gyönyört adó testét s visszaajándékozta őt azzal a Kazanka-párti első nagy este betetőzésével, hogy ha hazamegy, magával akarja vinni. Azóta övék a mennyország. Azóta csak egymásnak éltek, csak egymást látják. S a lány könnyes, boldog arccal dobja magát a fiú szerelmes karjaiba, nem csilla­puló szomjúsággal issza a fiú dadogó, boldog gü­gyögését. Üríteni a szerelmi kelyhet... üríteni, míg csak nem jön a vég. Élvezni, örülni s boldog­nak lenni, amig lehet. Neki ez egy életre szól, en­nek nincs és nem lehet folytatása. Inni a mámort, amig megadatott. Örökké együtt?... Együtt menni? ... Elmenni? ... Vele együtt? ... Oh Is­tenkém ... Oh Istenkém! Nem szabad azt. Nem szabad. Hisz a mámor bora is elapad egyszer s ha egyszer elfogy, mi lesz vele a messzeségben. Itt égjen a gyerty­a, itt ebben a forró Volga-parti Kazánban, nem viszi ki az ide­genbe, viharba, hisz az első szélrohamra kialudna s akkor vége lenne mindennek. Az Ermitage-beli diadalmas, idillikus zene­estéket egyszerre megzavarta a Gajdul parancsnok szava. Két nap múlva lesz a tatár köztársaság hi­vatalos beiktatása a Nagyszínházban. Készüljenek erre az alkalomra, mert az ő szereplésük lesz az ünnepségek fénypontja. Nem kellett sok készülődés. Annyit megtettek, hogy­ a jó muzulmánok tiszteletére átvették egy próbán a Próféta-indulót. Hadd örüljenek neki. Majd eljátszanak néhány török indulót is, egy pár keleti exotikumot, azután egy pár magyar nótát. Hadd bomoljanak meg ott is. A tatár köztársaság ünnepén a magyar nótától. A város külső képén meglátszott az ünnepi készülődés. Fellobogózott házak. Színes, tarka sző­nyegekkel borított középületek, erkélyek. A köz­tereken emelvények nőttek fel máról­ holnapra, tarka címerekkel s lengő szalagokkal ékesítve, az utcán pedig lépten-nyomon exotikus idegenekbe botlott az ember. Csoportokban ődöngtek az olaj­­barnaarcú, pirosrezes törökök, fehérburnuszos ara­bok és indusok. A nagy nap reggelén zeneszóra ébredt a vá­ros. Recsegő, sárga hangokat adó fúvós-zenekarok járták az utcákat s indulóikkal az ablakokat is megremegtették. Azután jöttek a felvonulások. Az újdonsült köztársaság tarka lobogóival s nagy ta­­tárfeliratu táblákkal. A tatár feliratok különösen vehemensen kezdtek szaporodni az utóbbi napok­ban az utcákon. Mind több és több helyen tűntek el a cirill betűk s felírások, hogy helyet adjanak az uj hivatalos nyelvnek. A terek emelvényein szóno­kok méltatták a nap jelentőségét s a tömeg üdv­rivalgása végigzúgott az egész városon, egyik utcá­ból a másikba húzódva. A Nagyszínházhoz vezető utak már 11 óra felé megközelithetetlenek voltak s az épület körül úgy állt a tömeg, mint sózott hering a hordóban. A falakon szőnyegek, drapériák lógtak s zöld fenyőgirlandok kígyóztak az eresztől a pince­lyukig. Tizenkét órakor kezdődött meg a hivatalos ce­remónia a színház ez alkalomra kiürített néző­terén, hatalmas, felvirágozott csillárok vakító fé­nyében. A nagy terem minden ajtaja nyitva volt s a hallból behallatszott az ott felállított orosz zene­kar hangolása. A magyar muzsikusok a felhúzott függönyű színpadon helyezkedtek el. * CFolytatása következik.} Legyőztük az összes lábbajokat! viíl£E&! „Sanoped** valamennyi lábbeteg megváltója ! — Egy jótétemény ! Mindent gyógyít! Megvéd tyúk­szem, nyílt sebek, dörzsölések, izzadás stb. ellen. Tudományo­san elismert, legjobban bevált preparátum. Dr. Dickinson alap­ján, fájó­ lil­ák ápolására 100°/o­kal növeli a teljesítőképességet Amerikában elismert gyógyha­­tása következtében milliók hasz­nálják. Köszönő és elismert le­­velek ezrével. Nélkülözhetetlen minden fizikai munkásnak és sportembernek. Egyetlen kúra után teljes gyógyulás. 1 csomag (8 fürdő) csak P 4.40 utánvét­t el. Egyedárusítás és szétküldés a kontinens részére: Lafayette Import & Trading Co. A bt. A/41. New-York Montreal ezzel a védjeggyel valódi Berlin SVV/48. Friedrichstr. 235. Csak Dr. Heinitz Miksáné szül. Kalmár Hana a maga és gyermekei: György és Klári, valamint az égési rokonság nevében is, fájdalomtól mélyen sújtva jelenti, hogy hőn szeretett férje, dr. Reinitz Miksa fogorvos e hó 10-én, rövid szenvedés után, váratlanul elhunyt. Temetése e hó 11-én, pénteken délután órakor lesz a rákoskeresztúri szr. temetőben.

Next