Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-11 / 83. szám

PÉNTEK, 1930 ÁPRILIS 11 ÚJSÁG Megkötik a szerződést a külföldi utazási irodákkal Rassay Károly interpellációja az IBUSz-ügyben — Csökkentik az IBUSz vezetőinek jövedelmeit — Bod János kereskedelmi miniszter : „Most úgy áll a helyzet, hogy megegyezés lesz" A képviselőház csütörtöki ülésén a napirend megállapítása után Rassay Károly sürgős inter­pellációt intézett a kereskedelmi miniszterhez az IBUSz ügyében. — Az idő rövidsége miatt — mondotta — le­hetőleg csak tények megállapítására és adatok fel­sorolására fogok szorítkozni. Az idegenforgalom fontosságát az egész világon felismerték. Francia­­országban külön minisztere van ennek az ügy­nek, Olaszország, Németország, Anglia, Svájc, Ausztria pedig minden rendelkezésre álló állami, társadalmi és üzleti erőt sorompóba állít idegen­forgalmának növelésére. A mi viszonyaink között ennek még fokozottabb jelentősége van. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 54 millióra teszi idegenforgalmi mérlegünk évi passzívumát.­­ 1928-ban Budapestre 8800 amerikai és 354 angol utas jött. Ugyanekkor Bécsbe 27.000 ameri­kai és 11.000 angol érkezett. Az elcsatolt területe­ket beszámítva, a külföldiek 342.000 napot töltöt­tek Budapesten ugyanebben az évben, míg Bécs­­ben 2.073.000 napig időztek.­­ Világosan látszik ezekből az adatokból, hogy itt valami organikus bajnak kell lennie. Bu­dapest természeti szépsége, magas kultúrája, mo­dern berendezkedése, szállodáinak kapacitása megadják az előfeltételeket az idegenforgalom számára. A hibát tehát máshol kell keresni. A hiba véleményem szerint abban rejlik, hogy Ma­gyarország évtizedek óta egy-egy vállalatnak mo­nopóliumot biztosítva, mesterségesen kizárta az idegenforgalmi világcégeket az egészséges ver­senyből.­­ Huszonöt éven keresztül kiváltságos hely­zete volt a Menetjegyirodának, majd amikor ez a koncesszió lejárt, az akkori kereskedelemügyi mi­niszter teljes csendben újabb huszonöt évre mo­nopóliumot adott a MÁV jegyeinek közvetlen és korlátlan árusítására, amelyet most különféle tranzakciók útján az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt., röviden IBUSz élvez. Hónapok óta folynak a tárgyalások a Waggon Lits és Cook­ cég és a kormány között. Újabban ebbe a tárgyalásba bekapcsolódott az American Express­ Compagny is, bejelentvén hasonló letele­pedési szándékát.­­ Hogy ez a szándék mit jelent idegenfor­galmi szempontból, azt magyarázni nem kell. Két évvel ezelőtt az IBUSz huszonötéves koncessziót kapott az Államvasutaktól, az Államvasutak je­gyeinek az ország határán belül való kizárólagos árusítására. Időközben a C­ook-céggel egyesült Waggon Lits is árusíthatott magyar államvasúti jegyeket a belföldi forgalomban, de csak akkor, h ha a jegyeladás a hálókocsijegy vagy étkezési szel­vény eladásával egyidejűleg történt. A letelepülni akaró irodák most nem kérnek mást, mint azt, hogy ők is közvetlenül és megszorítás nélkül áru­síthassák a MÁV jegyeit a belföldi forgalomban. Ez az ütközőpont. Minden józaneszű ember erre a kívánságra csak azzal felelhet hogy tessék árulni minél több jegyet. A MÁV vezetőinek egyet­len érdekük lehet, hogy a MÁV jegyeiből minél többen és minél többet adjanak el. De a MÁV és a kereskedelemügyi miniszter úr azonban nyilván­valóan nem így gondolkodik. Az árusítási enge­délyt kérő külföldi irodáknak a tárgyalás során olyan feltételeket szabtak, amelyeket azok el­fogadhatatlannak nyilvánítottak.­­ Egyébként ezektől a tárgyalásoktól függet­lenül a Cook önként felajánlotta meg előbb a következő szolgáltatásokat: a Cook cég összes külföldi irodáiban magyarországi propaganda­füzeteket helyez el, minden iroda kirakatában nagy plakátot helyez el Magyarországról, saját folyóirataiban állandóan és díjmentesen ismerteti a Magyarországon történő eseményeket, személy­zetét körülbelül harminc nagyobb európai góc­pontról Budapesten hatheti kurzuson oktatja ki Magyarország látnivalóiról, bizalmas rendeleteiben összes alkalmazottait utasítja a magyar útirány propagálására és végül a Cook által díjmentesen felajánlott hirdetési felületek más hirdető felek által megfizetett tarifaértéke körülbelül 200.000 pengő.­­ A t. kormány több mint kétmillió pengőért hasznos beruházás címén megvásárolta az IBUSz Rt. 80 százalékát kitevő részvénytöbbségét. Ezek­nek a részvényeknek legnagyobb értékét az a koncesszió képviselte, amelyet az állam újabb huszonöt évre adományozott az IBUSz Rt.-on keresztül saját magának. Ettől az időtől kezdve az IBUSz csak kifelé jelentkezik magánrészvénytár­saság formájában, lényegileg állami üzem. (Nagy zaj.) Ez a körülmény kifejezésre jut az intézet vezetőségében is. Elnöke Kelety Dénes, a MÁV nyugalmazott elnöke, alelnöke pedig Tasnády Szűcs András, a MÁV nyugalmazott h. elnöke, vagyis azok vannak a vezetőségben, akik a MÁV- nál betöltött hivatali működésük körében fel­ismerték az IBUSz megalapításának közérdekű voltát és a részvényeknek az állam részéről tör­tént megvételét mint hasznos beruházási alkalmat és nyugalomba vonulva, vezetői lettek az új in­tézménynek. Mivel foglalkozik az IBUSz? — Ettől kezdve az IBUSz évről-évre jobban­­jobban kiterjesztette üzletkörét olyan területekre, amelyek a helyes gazdálkodási elv szerint ki­zárólag a magángazdálkodásnak volnának fenn­tartva. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamará­nak a napokban megjelent kiadványa a követ­­kezőképpen ismerteti az IBUSz működését: •Az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt. 1926-ban keletkezett az Általános Beszerzési és Szállítási Rt. és az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt fúziója útján. A vállalat jelenlegi alaptőkéje 2.400.000 pengő és ebből 80 százalékos majoritás a MÁV birtokában van. A további 20 százalékos részvénytömeget illetőleg csak az állapítható meg, hogy a vállalat az 1927. év folyamán magába olvasztotta a Filmszállítási Rt-ot, a Lloyd Hirdetővállalat Rt.-ot és a Balatoni Yachtépítő Rt-ot és e tranzakciókkal kapcsolat­ban a vállalatok részvényeit IBUSz-részvényükre cserélte be. A beolvasztott vállalatok üzletkörének felszívása óta az IBUSz kizárólagossági joggal árusít a vasutak területén: hírlapot, könyvet, dohányt, drágmacikkeket, gyümölcsöt, csokoládét, cukonkaárut és játékszert, a főváros területén utcai elárusító bódékban újságot, könyveket, ezenfelül monopolisztikus előnyöket élvez a hír­­lapszállítás terén, a vasúti jegyek árusítását és az idegenforgalmi üzletágat, főleg a külföldre irá­nyuló viszonylatban a kezében tartja. Üzletkörébe tartozik a hirdetési üzletág a MÁV vonalain, át­vette a beolvasztott Filmszállítási Rt. filmszállí­tási üzemét. A vállalatok beolvasztásán kívül év­­ről-évre több vállalatot von érdekkörébe. 1927 év­végi és 1928 évvégi mérlegadatainak egybevetése alapján a tárcájában tartott részvényállomány egy év alatt 138 százalékkal gyarapodott Érdekkörébe vonta így a 80.000 pengő alaptőkével bíró Könyv­­kereskedő Rt-ot, mely a könyv, papír, dohány­cikkek és k­ószerkereskedelem terén tevékenyke­dik. Továbbá az 1927­-ben 300.000 pengő alaptő­kével alakult és 11.398 pengő veszteséget kimuta­tott Afriba Csokoládéra — Automata Rt., a San Thome Csokoládé és Cukorkaáru Rt-ot, amely 1927-ben 9160 pengő veszteséget mutatott ki. Je­lentékenyebb alapításai még a Telefonautomata Rt, mely a székesfővárosban felállított utcai auto­matatelefonok üzletkörét folytatja és az Állam­vasúti Rádió Rt . társaságnak húsz évre szóló koncessziója van a rádiónak üzembentartására a MÁV vonalain és várócsarnokaiban. Üzletkörébe tartozik azonkívül mindennemű rádiófelszerelések vétele és eladása. 1928. évi üzletévét 86.629 pengő veszteséggel zárta. Az IBUSz érdekkörébe tarto­zik a Rota Rt., mely a MÁV szerződéses házhoz­­szállító és vámközvetítő vállalata és a Gyorsáru-gyűjtő Rt., melynek üzletköre az expressz cso­magforgalmi, gyors- és teherszállítmányozás.* — Itt érkeztem el interpellációm második tárgyköréhez. Meg kell kérdeznem a kereskede­lemügyi miniszter urat, megengedhetőnek tartja-e azt, hogy hatalmas állami pénzzel az IBUSz az amúgy is súlyos válsággal küzdő magyar ipar és kereskedelem kárára kiterjessze működési körét olyan üzletágakra is, amelyek a helyes gazdasági politika szerint, de a kormány többször tett kije­lentései szerint is a magángazdálkodás számára tartandók fenn? De nemcsak elvi kérdésről van itt szó. Az IBUSz a maga hatalmas összekötteté­seivel még ezen a téren is tudott magának vagy kifejezett vagy burkolt monopolisztikus helyzetet teremteni s nem egy vonatkozásban az állam anyagi érdekeit is súlyosan károsítja. Üzletei kö­zül bátor vagyok kettőt bemutatni. (Felkiáltá­sok: Halljuk! Halljuk!) Az IBUSz egyik kizáró­lagos jogosultsága az, hogy a MÁV vonalain a pályaudvarokon friss és déligyümölcsöt árusít­hasson. Ennek a jognak a megszerzése messzebb időre nyúlik vissza. 1921-ben a KANSz kizáró­lagos árusítási jogot nyert a MÁV-tól a friss és déligyümölcs árusítására a pályaudvarokon. Másfél év múlva azonban ezt a 10 évre biz­tosított jogot a MÁV jóváhagyásával átru­házta Schwartz Ignác debreceni konzerv­gyárra. (Zaj.) Friedrich István: Éljen a keresztény szellem! Rassay Károly: Aki az akkori idők történetét ismeri, nem fogja példanélkülinek találni azt, hogy a világnézleti harcok jegyében született KANSz és annak intranzigens elnöke sem riadt vissza attól, hogy Schwartz Ignáccal kössön üz­letet. (Nagy mozgás minden oldalon.) Schwartz Ignác megalapította az Országos Vasúti Gyü­mölcsárusító és Gyümölcskereskedelmi Rt.-ot s a MÁV hozzájárulásával átvette a KANSz tízéves szerződését. Később, 1925 december 12-én 63.754­ F. I. 925. szám alatt a MÁV igazgatósága felmon­dotta a részvénytársaságnak a szerződést három­hónapi tartammal 1926 március 31-re. A rész­vénytársaság tagadta a közelebbről meg nem je­lölt szerződéssértést és beadványokban kérte, hogy a szerződést az eredeti időtartamra, tehát 1931-ig tartsák érvényben. Beadványaira azonban következetesen minden indokolás nélkül elutasító választ kapott. Egyszer csak hirtelen fordulat állt be az ügyben. Befolyásos közvetítők léptek akcióba és ezeknek sikerült meggyőzni a MÁV il­letékes köreit a szerződés meghosszabbítására. Három tanulságos nyugta 1926 február 12-én a következő nyugta lett ki­állítva az egyik közbenjáró részéről: ,Nagyságos Schwartz Ignác vezérigazgató úr­nak, Budapest, Hernád­ utca 40. Van szerencsém elismerni 10 millió, azaz tízmillió korona átvéte­lét. Ez az összeg előlegét képezi annak a 40 millió koronának, amely összeget ön a MÁV-val fennálló szerződésének újból leendő meghosszabbítása napján ki fog egyenlíteni." (Nagy zaj.) Friedrich István: Ki a közbenjárói Rassay Károly: 1926 február 12-én kelt ez a felvett összegről szóló nyugta és 1926 március 15-én az addig következetesen elutasító válaszok helyett a Gyümölcsárusító Rt. 8041/1926. A. n. szám alatt Kelety államtitkár aláírásával érteslést kapott, amelyben a MÁV igazgatósága hajlandó­nak nyilatkozik a megtörtént felmondást hatály­talanítani két évre, 1929 augusztus 14-ig. Hegymegi-Kiss Pál: Ezt végre el kellett mon­dani. • Friedrich István (tenyerével tölcsért csinálva a szája elé, kiáltotta a miniszter felé): Hol az ügyészt Letartóztatni! Rassay Károly: Hogy ez a meghosszabbítás a Gyümölcsárusító Rt.-nak még milyen további ál­dozatokba került, azt illusztrálja a további két nyugta, amelyet másfélévi megőrzés után most átnyújtok a kereskedelmi miniszter úrnak. A szónok ezzel a szomszédos padsorra tette le a három nyugtát, amelyeket a Ház egyik tisztviselője azonnal átvitt Bud kereskedelmi miniszterhez. A kereskedelmi miniszer és Kállay Miklós államtitkár nagy érdeklődéssel olvasták a nyugták szövegét és aláírását. Rassay Károly: Felhívom a kereskedelmi mi­niszter úr figyelmét a különféle érdekes alá­írásra, amely Kelety Dénes, a MÁV nyug­­elnöke, közeli hozzátartozójának nevét viseli, meg vagyok győződve, hogy az ő tudta nélkül. — 1929 tavaszán, amikor a Gyümölcsárusító Rt. megpróbálta, hogy eredeti szerződésének meg­felelően 1931 augusztus 14-ig kitolja a csak két évre meghosszabbított szerződését, a legmerevebb visszautasításra talált a MÁV részéről. Időközben ugyanis ennek a kizárólagossági jognak az el­nyeréséért mint igénylő jelentkezett az IBUSz Rt. Ekkor a Gyümölcsárusító Rt a következő aján­latot tette a MÁV igazgatóságának: • Mielőtt a tekintetes igazgatóság mással tár­gyalna, kötelezően felajánljuk a MÁV pályaudva­rain való friss és déligyümölcs árusításának szer­ződésben biztosított kizárólagos jogáért bruttó forgalmunk 10 százalékát. Ez a 10 százalék azon­ban évi 20.000 pengőnél kevesebb nem lehet. Tisztelettel felajánljuk, hogy a tekintetes igaz­gatóság által delegált egy vagy két igazgatósági tagot beválasztjuk igazgatóságunkba, hogy a ne­vezettek útján, valamint esetleg a szerződésben való biztosítás mellett a MÁV alkalmazottak út­ján az árusítás legteljesebb és legszigorúbb ellen­őrzés alatt legyen foganatosítva. Tisztelettel fel­ajánljuk, hogy az árusítást, úgy mint a múltban is, lehetőség szerint elsősorban MÁV alkalmazot­tak családtagjaival és nyugdíjasaival fogjuk vé­geztetni. Felajánljuk a MÁV legteljesebb ellen­őrzését az egész árusításnál, nehogy az árusítás során bármiféle kifogás felmerülhessen.* — A június 11-én beadott ajánlatra már június 27-én megkapta a részvénytársaság a min­den indokolás nélküli elutasító határozatot És rá négy hétre, 1929 július 12-én a MÁV F. 62.039/1929. szám alatt megkötötte az IBUSz-szal a szerződést, amely szerint az IBUSz tíz évre kizárólagossági jogot kapott a MÁV pályaudvarain való árusításra a bruttó bevétel 2%-ának bér címén való fizetése elle­nében.­­ De nemcsak ilyen nyílt monopóliummal szorítja ki az IBUSz az állam megkárosításával a magángazdálkodás versenyét, hanem megtalálja kiváló összeköttetései révén az utat a burkolt monopóliumok megszerzéséhez is. Ide tartozik a filmszállítás is. Ma az a helyzet, hogy Magyar­­országon a filmszállítás terén egy díjkedvezmény segítségével az IBUSz kizárólagossági jogot élvez.­­ Kérdem a miniszter úrtól, hajlandó-e ennek az állami pénzből fentartott vállalatnak üzletme­netéről és az ott élvezett vezető­ tisztviselői fizeté­sekről pontos tájékoztatást adni? Adataim szerint egyes vezető tisztviselők az elmúlt évek folyamán ennél az állami pénzből fentartott vállalatnál 100.000 pengőt jelentékenyen meghaladó évi jöve­delmet húztak. Amikor nincs pénz a költségvetés­ben sok fontos célra, nem szabad ilyen magas fizetéseket engedélyezni. Kérem továbbá a minisz­ter úr válaszát arra nézve, hajlandó-e esetleg a PK kiküldöttjének segítségével tárgyilagos szi­gorú vizsgálatot tartani az IBUSz eddigi üzlet­menete felett és egyben megtorló lépéseket tenni mindazok ellen, akik köztisztviselői minőségük­ben ilyen szerződésekkel az államnak kifejezett károkat okoztak és maguknak tekintélyes jöve­delmeket biztosítottak? Nagyon kérem a miniszter úrnak energikus és tettekben megnyilvánuló vá­laszát, mert a miniszter úr nemcsak a feltett kér­désekre ad választ, hanem arra a kérdésre is, mely az élet rettenetes nehézségeivel küzdő ezrek lelkében felmerül: érdemes-e ebben az országban becsületesen élni is dolgozni. Bod miniszter válasza Bod János kereskedelmi miniszter hosszasab­ban válaszolt az interpellációra. Bevezetőül meg­említette, hogy nagyrészt egyetért Rassay Károly megállapításaival, majd azt fejtegette, hogy az IBUSZ két társaságból egyesült. Az egyik volt a Csomagszállító Rt., amelyet 1918-ban a Károlyi­­kormány akkori kereskedelmi minisztere, Garami Ernő vett át a posta ügykörébe, a másik az úgy­nevezett Idegenforgalmi Rt., amely magántársa­ság volt és amelyet szintén átvettek. — Azt hi­szem — folytatta a miniszter —, hogy az idegen­forgalom minél nagyobbá tételére kell törekedni. Ha van vállalkozás, amely ennek a célnak meg­felel, akkor ennek a vállalkozásnak megvan a jogosultsága. Európaszerte, főleg Németország­ban, Olaszországban, Csehszlovákiában, Ausztriá­ban és Jugoszláviában mindenütt vannak hasonló vállalkozások, amelyekt az állam, vagy az állam­­vasút monopóliumokkal támogat. Ennek az a magyarázata, hogy az idegenfor­galmat nem lehet bürokratikus módon intézni. Nem lehet tehát senkinek kifogása az ellen, hogy nekünk is van ily vállalatunk, amelyről el kell ismerni, hogy idegenforgalmunk érdekében meg­felelő tevékenységet fejt ki. Ez a vállalat hozzá­járult ahhoz, hogy idegenforgalmunk megnöveke­dett. Felismerni a hibákat feltétlenül kötelesség, de nem lehet mindig lebecsülni saját intézmé­nyeinket. A vasúti jegyek árusítása külföldön is monopolisztikusan van kiadva vállalatoknak. Kijelentem azonban, hogy minden tekintetben helytelenítem itt az IBUSZ körül olyan üzlet­ágakat, amelyek az idegenforgalommal sem­miféle szerves kapcsolatban nincsenek. (He­lyeslés a Ház minden oldalán.) Nem tudok lelkesedni az IBUSZ csokoládégyárá­ért, sem pedig olyan üzemeiért, amelyek a ma­gángazdaságtól vesznek el üzletágakat. Azt hit­tem, hogy a pályaudvari gyümölcsárusítást is meg tudom akadályozni, de nem tudtam. (Moz­gás.) — A miniszterelnök úrhoz a múlt év júniu­sában jelentés érkezett erről a kérdésről. A mi­niszterelnök úr a jelentést áttette a pénzügymi­niszterhez. Ez a jelentés sok tekintetben nagyon helyesen tárta fel a helyzetet és ezen a helyen is kijelentem, hogy a legerélyesebben ellene leszek azoknak a törekvéseknek, amelyek a jelentés készítője ellen irányulnak. Ezt nem fogom megengedni s az illető tisztvise­lőt a leghatásosabban meg fogom védeni. Felkiáltások: Tessék a nevét megmondani! Ki az? Bod János miniszter: Azt hiszem köztudomású, hogy a miniszterelnökség egyik tisztviselője, Vákár Gyula. E jelentés alapján a Takarékossági Bizottság az egész vonalon megvizsgálta a kér­dést. Bárki betekinthet az aktákba. — Ami az idegenforgalmat illeti, mindig han­goztattam, hogy szívesen látom, ha minél több idegenforgalmi iroda telepszik le az ország­ban. Közismert tény, hogy megindult a tárgyalás két ilyen előkelő külföldi irodával. Ki kell jelente­nem, hogy nem kaptam olyan feltételeket, ame­lyek elfogadhatatlanok. Most úgy áll a tárgyalás, hogy megegyezés lesz. Rassay Károly: Jól értettem! Megegyezés ké­szült Bod János miniszter: Igen, megegyezés előtt állunk. A legnagyobb örömmel üdvözlök minden idegen utazási indát az országban, de kizáróla­gossági jogot senkinek nem adunk. Azonos feltéte­lek mellett bárki dolgozhatik. A miniszter folytatólagosan felolvasta a Wag­­gon-Lits, illetve a Cook-cég feltételeit és a magyar kormány kikötéseit. Majd azt fejtegette, hogy az MBU.sz kisebbségi részvényeit, vagyis a részvények 20%-át a MITROPA akarja átvenni. Rassay Károly: Kik a részvényesek? Bod János: Nem tudom, hogy kik a kisebbségi részvényesek. Vannak valami heten, köztük Bai­­ner Béla is, mások­ is. Súlyossá teszi a helyzetet, hogy a kisebbségi részvényeseknek szerződésileg biztosított jogaik vannak. Rassay Károly: Mióta változott meg a keres­kedelmi törvény Magyarországon? Ehhez adta magát a kereskedelmi kormány? Ilyen kisebbségi manőverhez? Miért védi ezeket a részvényeseket? Bod János miniszter: Én nem védek senkit! Ezek a szerződések valóban igen súlyosak és nem állanak összhangban azzal, amit az állam érdeke megkövetel. IMA, PENTEKEN SB: MARADEKHERDALAS 5 május 45-ig meghosszabbítottuk.­­ A pályázat feltételei minden­­ drogériában, illatszertárban és gyógyszertárban díjtalanul­­ kaphatók­. 342 pályamunka részesül díjazásban. Úgy 4-fő díj 4ooo pengd­ül

Next