Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-11 / 83. szám
PÉNTEK, 1930 ÁPRILIS 11 ÚJSÁG Megkötik a szerződést a külföldi utazási irodákkal Rassay Károly interpellációja az IBUSz-ügyben — Csökkentik az IBUSz vezetőinek jövedelmeit — Bod János kereskedelmi miniszter : „Most úgy áll a helyzet, hogy megegyezés lesz" A képviselőház csütörtöki ülésén a napirend megállapítása után Rassay Károly sürgős interpellációt intézett a kereskedelmi miniszterhez az IBUSz ügyében. — Az idő rövidsége miatt — mondotta — lehetőleg csak tények megállapítására és adatok felsorolására fogok szorítkozni. Az idegenforgalom fontosságát az egész világon felismerték. Franciaországban külön minisztere van ennek az ügynek, Olaszország, Németország, Anglia, Svájc, Ausztria pedig minden rendelkezésre álló állami, társadalmi és üzleti erőt sorompóba állít idegenforgalmának növelésére. A mi viszonyaink között ennek még fokozottabb jelentősége van. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 54 millióra teszi idegenforgalmi mérlegünk évi passzívumát. 1928-ban Budapestre 8800 amerikai és 354 angol utas jött. Ugyanekkor Bécsbe 27.000 amerikai és 11.000 angol érkezett. Az elcsatolt területeket beszámítva, a külföldiek 342.000 napot töltöttek Budapesten ugyanebben az évben, míg Bécsben 2.073.000 napig időztek. Világosan látszik ezekből az adatokból, hogy itt valami organikus bajnak kell lennie. Budapest természeti szépsége, magas kultúrája, modern berendezkedése, szállodáinak kapacitása megadják az előfeltételeket az idegenforgalom számára. A hibát tehát máshol kell keresni. A hiba véleményem szerint abban rejlik, hogy Magyarország évtizedek óta egy-egy vállalatnak monopóliumot biztosítva, mesterségesen kizárta az idegenforgalmi világcégeket az egészséges versenyből. Huszonöt éven keresztül kiváltságos helyzete volt a Menetjegyirodának, majd amikor ez a koncesszió lejárt, az akkori kereskedelemügyi miniszter teljes csendben újabb huszonöt évre monopóliumot adott a MÁV jegyeinek közvetlen és korlátlan árusítására, amelyet most különféle tranzakciók útján az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt., röviden IBUSz élvez. Hónapok óta folynak a tárgyalások a Waggon Lits és Cook cég és a kormány között. Újabban ebbe a tárgyalásba bekapcsolódott az American Express Compagny is, bejelentvén hasonló letelepedési szándékát. Hogy ez a szándék mit jelent idegenforgalmi szempontból, azt magyarázni nem kell. Két évvel ezelőtt az IBUSz huszonötéves koncessziót kapott az Államvasutaktól, az Államvasutak jegyeinek az ország határán belül való kizárólagos árusítására. Időközben a Cook-céggel egyesült Waggon Lits is árusíthatott magyar államvasúti jegyeket a belföldi forgalomban, de csak akkor, h ha a jegyeladás a hálókocsijegy vagy étkezési szelvény eladásával egyidejűleg történt. A letelepülni akaró irodák most nem kérnek mást, mint azt, hogy ők is közvetlenül és megszorítás nélkül árusíthassák a MÁV jegyeit a belföldi forgalomban. Ez az ütközőpont. Minden józaneszű ember erre a kívánságra csak azzal felelhet hogy tessék árulni minél több jegyet. A MÁV vezetőinek egyetlen érdekük lehet, hogy a MÁV jegyeiből minél többen és minél többet adjanak el. De a MÁV és a kereskedelemügyi miniszter úr azonban nyilvánvalóan nem így gondolkodik. Az árusítási engedélyt kérő külföldi irodáknak a tárgyalás során olyan feltételeket szabtak, amelyeket azok elfogadhatatlannak nyilvánítottak. Egyébként ezektől a tárgyalásoktól függetlenül a Cook önként felajánlotta meg előbb a következő szolgáltatásokat: a Cook cég összes külföldi irodáiban magyarországi propagandafüzeteket helyez el, minden iroda kirakatában nagy plakátot helyez el Magyarországról, saját folyóirataiban állandóan és díjmentesen ismerteti a Magyarországon történő eseményeket, személyzetét körülbelül harminc nagyobb európai gócpontról Budapesten hatheti kurzuson oktatja ki Magyarország látnivalóiról, bizalmas rendeleteiben összes alkalmazottait utasítja a magyar útirány propagálására és végül a Cook által díjmentesen felajánlott hirdetési felületek más hirdető felek által megfizetett tarifaértéke körülbelül 200.000 pengő. A t. kormány több mint kétmillió pengőért hasznos beruházás címén megvásárolta az IBUSz Rt. 80 százalékát kitevő részvénytöbbségét. Ezeknek a részvényeknek legnagyobb értékét az a koncesszió képviselte, amelyet az állam újabb huszonöt évre adományozott az IBUSz Rt.-on keresztül saját magának. Ettől az időtől kezdve az IBUSz csak kifelé jelentkezik magánrészvénytársaság formájában, lényegileg állami üzem. (Nagy zaj.) Ez a körülmény kifejezésre jut az intézet vezetőségében is. Elnöke Kelety Dénes, a MÁV nyugalmazott elnöke, alelnöke pedig Tasnády Szűcs András, a MÁV nyugalmazott h. elnöke, vagyis azok vannak a vezetőségben, akik a MÁV- nál betöltött hivatali működésük körében felismerték az IBUSz megalapításának közérdekű voltát és a részvényeknek az állam részéről történt megvételét mint hasznos beruházási alkalmat és nyugalomba vonulva, vezetői lettek az új intézménynek. Mivel foglalkozik az IBUSz? — Ettől kezdve az IBUSz évről-évre jobbanjobban kiterjesztette üzletkörét olyan területekre, amelyek a helyes gazdálkodási elv szerint kizárólag a magángazdálkodásnak volnának fenntartva. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának a napokban megjelent kiadványa a következőképpen ismerteti az IBUSz működését: •Az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt. 1926-ban keletkezett az Általános Beszerzési és Szállítási Rt. és az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt fúziója útján. A vállalat jelenlegi alaptőkéje 2.400.000 pengő és ebből 80 százalékos majoritás a MÁV birtokában van. A további 20 százalékos részvénytömeget illetőleg csak az állapítható meg, hogy a vállalat az 1927. év folyamán magába olvasztotta a Filmszállítási Rt-ot, a Lloyd Hirdetővállalat Rt.-ot és a Balatoni Yachtépítő Rt-ot és e tranzakciókkal kapcsolatban a vállalatok részvényeit IBUSz-részvényükre cserélte be. A beolvasztott vállalatok üzletkörének felszívása óta az IBUSz kizárólagossági joggal árusít a vasutak területén: hírlapot, könyvet, dohányt, drágmacikkeket, gyümölcsöt, csokoládét, cukonkaárut és játékszert, a főváros területén utcai elárusító bódékban újságot, könyveket, ezenfelül monopolisztikus előnyöket élvez a hírlapszállítás terén, a vasúti jegyek árusítását és az idegenforgalmi üzletágat, főleg a külföldre irányuló viszonylatban a kezében tartja. Üzletkörébe tartozik a hirdetési üzletág a MÁV vonalain, átvette a beolvasztott Filmszállítási Rt. filmszállítási üzemét. A vállalatok beolvasztásán kívül évről-évre több vállalatot von érdekkörébe. 1927 évvégi és 1928 évvégi mérlegadatainak egybevetése alapján a tárcájában tartott részvényállomány egy év alatt 138 százalékkal gyarapodott Érdekkörébe vonta így a 80.000 pengő alaptőkével bíró Könyvkereskedő Rt-ot, mely a könyv, papír, dohánycikkek és kószerkereskedelem terén tevékenykedik. Továbbá az 1927-ben 300.000 pengő alaptőkével alakult és 11.398 pengő veszteséget kimutatott Afriba Csokoládéra — Automata Rt., a San Thome Csokoládé és Cukorkaáru Rt-ot, amely 1927-ben 9160 pengő veszteséget mutatott ki. Jelentékenyebb alapításai még a Telefonautomata Rt, mely a székesfővárosban felállított utcai automatatelefonok üzletkörét folytatja és az Államvasúti Rádió Rt . társaságnak húsz évre szóló koncessziója van a rádiónak üzembentartására a MÁV vonalain és várócsarnokaiban. Üzletkörébe tartozik azonkívül mindennemű rádiófelszerelések vétele és eladása. 1928. évi üzletévét 86.629 pengő veszteséggel zárta. Az IBUSz érdekkörébe tartozik a Rota Rt., mely a MÁV szerződéses házhozszállító és vámközvetítő vállalata és a Gyorsáru-gyűjtő Rt., melynek üzletköre az expressz csomagforgalmi, gyors- és teherszállítmányozás.* — Itt érkeztem el interpellációm második tárgyköréhez. Meg kell kérdeznem a kereskedelemügyi miniszter urat, megengedhetőnek tartja-e azt, hogy hatalmas állami pénzzel az IBUSz az amúgy is súlyos válsággal küzdő magyar ipar és kereskedelem kárára kiterjessze működési körét olyan üzletágakra is, amelyek a helyes gazdasági politika szerint, de a kormány többször tett kijelentései szerint is a magángazdálkodás számára tartandók fenn? De nemcsak elvi kérdésről van itt szó. Az IBUSz a maga hatalmas összeköttetéseivel még ezen a téren is tudott magának vagy kifejezett vagy burkolt monopolisztikus helyzetet teremteni s nem egy vonatkozásban az állam anyagi érdekeit is súlyosan károsítja. Üzletei közül bátor vagyok kettőt bemutatni. (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Az IBUSz egyik kizárólagos jogosultsága az, hogy a MÁV vonalain a pályaudvarokon friss és déligyümölcsöt árusíthasson. Ennek a jognak a megszerzése messzebb időre nyúlik vissza. 1921-ben a KANSz kizárólagos árusítási jogot nyert a MÁV-tól a friss és déligyümölcs árusítására a pályaudvarokon. Másfél év múlva azonban ezt a 10 évre biztosított jogot a MÁV jóváhagyásával átruházta Schwartz Ignác debreceni konzervgyárra. (Zaj.) Friedrich István: Éljen a keresztény szellem! Rassay Károly: Aki az akkori idők történetét ismeri, nem fogja példanélkülinek találni azt, hogy a világnézleti harcok jegyében született KANSz és annak intranzigens elnöke sem riadt vissza attól, hogy Schwartz Ignáccal kössön üzletet. (Nagy mozgás minden oldalon.) Schwartz Ignác megalapította az Országos Vasúti Gyümölcsárusító és Gyümölcskereskedelmi Rt.-ot s a MÁV hozzájárulásával átvette a KANSz tízéves szerződését. Később, 1925 december 12-én 63.754 F. I. 925. szám alatt a MÁV igazgatósága felmondotta a részvénytársaságnak a szerződést háromhónapi tartammal 1926 március 31-re. A részvénytársaság tagadta a közelebbről meg nem jelölt szerződéssértést és beadványokban kérte, hogy a szerződést az eredeti időtartamra, tehát 1931-ig tartsák érvényben. Beadványaira azonban következetesen minden indokolás nélkül elutasító választ kapott. Egyszer csak hirtelen fordulat állt be az ügyben. Befolyásos közvetítők léptek akcióba és ezeknek sikerült meggyőzni a MÁV illetékes köreit a szerződés meghosszabbítására. Három tanulságos nyugta 1926 február 12-én a következő nyugta lett kiállítva az egyik közbenjáró részéről: ,Nagyságos Schwartz Ignác vezérigazgató úrnak, Budapest, Hernád utca 40. Van szerencsém elismerni 10 millió, azaz tízmillió korona átvételét. Ez az összeg előlegét képezi annak a 40 millió koronának, amely összeget ön a MÁV-val fennálló szerződésének újból leendő meghosszabbítása napján ki fog egyenlíteni." (Nagy zaj.) Friedrich István: Ki a közbenjárói Rassay Károly: 1926 február 12-én kelt ez a felvett összegről szóló nyugta és 1926 március 15-én az addig következetesen elutasító válaszok helyett a Gyümölcsárusító Rt. 8041/1926. A. n. szám alatt Kelety államtitkár aláírásával érteslést kapott, amelyben a MÁV igazgatósága hajlandónak nyilatkozik a megtörtént felmondást hatálytalanítani két évre, 1929 augusztus 14-ig. Hegymegi-Kiss Pál: Ezt végre el kellett mondani. • Friedrich István (tenyerével tölcsért csinálva a szája elé, kiáltotta a miniszter felé): Hol az ügyészt Letartóztatni! Rassay Károly: Hogy ez a meghosszabbítás a Gyümölcsárusító Rt.-nak még milyen további áldozatokba került, azt illusztrálja a további két nyugta, amelyet másfélévi megőrzés után most átnyújtok a kereskedelmi miniszter úrnak. A szónok ezzel a szomszédos padsorra tette le a három nyugtát, amelyeket a Ház egyik tisztviselője azonnal átvitt Bud kereskedelmi miniszterhez. A kereskedelmi miniszer és Kállay Miklós államtitkár nagy érdeklődéssel olvasták a nyugták szövegét és aláírását. Rassay Károly: Felhívom a kereskedelmi miniszter úr figyelmét a különféle érdekes aláírásra, amely Kelety Dénes, a MÁV nyugelnöke, közeli hozzátartozójának nevét viseli, meg vagyok győződve, hogy az ő tudta nélkül. — 1929 tavaszán, amikor a Gyümölcsárusító Rt. megpróbálta, hogy eredeti szerződésének megfelelően 1931 augusztus 14-ig kitolja a csak két évre meghosszabbított szerződését, a legmerevebb visszautasításra talált a MÁV részéről. Időközben ugyanis ennek a kizárólagossági jognak az elnyeréséért mint igénylő jelentkezett az IBUSz Rt. Ekkor a Gyümölcsárusító Rt a következő ajánlatot tette a MÁV igazgatóságának: • Mielőtt a tekintetes igazgatóság mással tárgyalna, kötelezően felajánljuk a MÁV pályaudvarain való friss és déligyümölcs árusításának szerződésben biztosított kizárólagos jogáért bruttó forgalmunk 10 százalékát. Ez a 10 százalék azonban évi 20.000 pengőnél kevesebb nem lehet. Tisztelettel felajánljuk, hogy a tekintetes igazgatóság által delegált egy vagy két igazgatósági tagot beválasztjuk igazgatóságunkba, hogy a nevezettek útján, valamint esetleg a szerződésben való biztosítás mellett a MÁV alkalmazottak útján az árusítás legteljesebb és legszigorúbb ellenőrzés alatt legyen foganatosítva. Tisztelettel felajánljuk, hogy az árusítást, úgy mint a múltban is, lehetőség szerint elsősorban MÁV alkalmazottak családtagjaival és nyugdíjasaival fogjuk végeztetni. Felajánljuk a MÁV legteljesebb ellenőrzését az egész árusításnál, nehogy az árusítás során bármiféle kifogás felmerülhessen.* — A június 11-én beadott ajánlatra már június 27-én megkapta a részvénytársaság a minden indokolás nélküli elutasító határozatot És rá négy hétre, 1929 július 12-én a MÁV F. 62.039/1929. szám alatt megkötötte az IBUSz-szal a szerződést, amely szerint az IBUSz tíz évre kizárólagossági jogot kapott a MÁV pályaudvarain való árusításra a bruttó bevétel 2%-ának bér címén való fizetése ellenében. De nemcsak ilyen nyílt monopóliummal szorítja ki az IBUSz az állam megkárosításával a magángazdálkodás versenyét, hanem megtalálja kiváló összeköttetései révén az utat a burkolt monopóliumok megszerzéséhez is. Ide tartozik a filmszállítás is. Ma az a helyzet, hogy Magyarországon a filmszállítás terén egy díjkedvezmény segítségével az IBUSz kizárólagossági jogot élvez. Kérdem a miniszter úrtól, hajlandó-e ennek az állami pénzből fentartott vállalatnak üzletmenetéről és az ott élvezett vezető tisztviselői fizetésekről pontos tájékoztatást adni? Adataim szerint egyes vezető tisztviselők az elmúlt évek folyamán ennél az állami pénzből fentartott vállalatnál 100.000 pengőt jelentékenyen meghaladó évi jövedelmet húztak. Amikor nincs pénz a költségvetésben sok fontos célra, nem szabad ilyen magas fizetéseket engedélyezni. Kérem továbbá a miniszter úr válaszát arra nézve, hajlandó-e esetleg a PK kiküldöttjének segítségével tárgyilagos szigorú vizsgálatot tartani az IBUSz eddigi üzletmenete felett és egyben megtorló lépéseket tenni mindazok ellen, akik köztisztviselői minőségükben ilyen szerződésekkel az államnak kifejezett károkat okoztak és maguknak tekintélyes jövedelmeket biztosítottak? Nagyon kérem a miniszter úrnak energikus és tettekben megnyilvánuló válaszát, mert a miniszter úr nemcsak a feltett kérdésekre ad választ, hanem arra a kérdésre is, mely az élet rettenetes nehézségeivel küzdő ezrek lelkében felmerül: érdemes-e ebben az országban becsületesen élni is dolgozni. Bod miniszter válasza Bod János kereskedelmi miniszter hosszasabban válaszolt az interpellációra. Bevezetőül megemlítette, hogy nagyrészt egyetért Rassay Károly megállapításaival, majd azt fejtegette, hogy az IBUSZ két társaságból egyesült. Az egyik volt a Csomagszállító Rt., amelyet 1918-ban a Károlyikormány akkori kereskedelmi minisztere, Garami Ernő vett át a posta ügykörébe, a másik az úgynevezett Idegenforgalmi Rt., amely magántársaság volt és amelyet szintén átvettek. — Azt hiszem — folytatta a miniszter —, hogy az idegenforgalom minél nagyobbá tételére kell törekedni. Ha van vállalkozás, amely ennek a célnak megfelel, akkor ennek a vállalkozásnak megvan a jogosultsága. Európaszerte, főleg Németországban, Olaszországban, Csehszlovákiában, Ausztriában és Jugoszláviában mindenütt vannak hasonló vállalkozások, amelyekt az állam, vagy az államvasút monopóliumokkal támogat. Ennek az a magyarázata, hogy az idegenforgalmat nem lehet bürokratikus módon intézni. Nem lehet tehát senkinek kifogása az ellen, hogy nekünk is van ily vállalatunk, amelyről el kell ismerni, hogy idegenforgalmunk érdekében megfelelő tevékenységet fejt ki. Ez a vállalat hozzájárult ahhoz, hogy idegenforgalmunk megnövekedett. Felismerni a hibákat feltétlenül kötelesség, de nem lehet mindig lebecsülni saját intézményeinket. A vasúti jegyek árusítása külföldön is monopolisztikusan van kiadva vállalatoknak. Kijelentem azonban, hogy minden tekintetben helytelenítem itt az IBUSZ körül olyan üzletágakat, amelyek az idegenforgalommal semmiféle szerves kapcsolatban nincsenek. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Nem tudok lelkesedni az IBUSZ csokoládégyáráért, sem pedig olyan üzemeiért, amelyek a magángazdaságtól vesznek el üzletágakat. Azt hittem, hogy a pályaudvari gyümölcsárusítást is meg tudom akadályozni, de nem tudtam. (Mozgás.) — A miniszterelnök úrhoz a múlt év júniusában jelentés érkezett erről a kérdésről. A miniszterelnök úr a jelentést áttette a pénzügyminiszterhez. Ez a jelentés sok tekintetben nagyon helyesen tárta fel a helyzetet és ezen a helyen is kijelentem, hogy a legerélyesebben ellene leszek azoknak a törekvéseknek, amelyek a jelentés készítője ellen irányulnak. Ezt nem fogom megengedni s az illető tisztviselőt a leghatásosabban meg fogom védeni. Felkiáltások: Tessék a nevét megmondani! Ki az? Bod János miniszter: Azt hiszem köztudomású, hogy a miniszterelnökség egyik tisztviselője, Vákár Gyula. E jelentés alapján a Takarékossági Bizottság az egész vonalon megvizsgálta a kérdést. Bárki betekinthet az aktákba. — Ami az idegenforgalmat illeti, mindig hangoztattam, hogy szívesen látom, ha minél több idegenforgalmi iroda telepszik le az országban. Közismert tény, hogy megindult a tárgyalás két ilyen előkelő külföldi irodával. Ki kell jelentenem, hogy nem kaptam olyan feltételeket, amelyek elfogadhatatlanok. Most úgy áll a tárgyalás, hogy megegyezés lesz. Rassay Károly: Jól értettem! Megegyezés készült Bod János miniszter: Igen, megegyezés előtt állunk. A legnagyobb örömmel üdvözlök minden idegen utazási indát az országban, de kizárólagossági jogot senkinek nem adunk. Azonos feltételek mellett bárki dolgozhatik. A miniszter folytatólagosan felolvasta a Waggon-Lits, illetve a Cook-cég feltételeit és a magyar kormány kikötéseit. Majd azt fejtegette, hogy az MBU.sz kisebbségi részvényeit, vagyis a részvények 20%-át a MITROPA akarja átvenni. Rassay Károly: Kik a részvényesek? Bod János: Nem tudom, hogy kik a kisebbségi részvényesek. Vannak valami heten, köztük Bainer Béla is, mások is. Súlyossá teszi a helyzetet, hogy a kisebbségi részvényeseknek szerződésileg biztosított jogaik vannak. Rassay Károly: Mióta változott meg a kereskedelmi törvény Magyarországon? Ehhez adta magát a kereskedelmi kormány? Ilyen kisebbségi manőverhez? Miért védi ezeket a részvényeseket? Bod János miniszter: Én nem védek senkit! Ezek a szerződések valóban igen súlyosak és nem állanak összhangban azzal, amit az állam érdeke megkövetel. IMA, PENTEKEN SB: MARADEKHERDALAS 5 május 45-ig meghosszabbítottuk. A pályázat feltételei minden drogériában, illatszertárban és gyógyszertárban díjtalanul kaphatók. 342 pályamunka részesül díjazásban. Úgy 4-fő díj 4ooo pengdül