Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-11 / 83. szám

6 Elismerem a szerződési jog erejét, de szembe­állítom vele a közmorált. Az IBUSz vezető tisztviselőinek fizetését még az inflációs időkben állapították meg, amikor még nem lehetett tudni, hogy mennyire szaporodik a jövedelmük. Az IBUSz elnöke, illetve vezérigaz­gatója, négy, illetve nyolc százalék jutalékot kap a bruttó jövedelemből. A­ tárgyalás során sikerült a felére leszorítani a jutaléknyereséget. Az urak ezenkívül lemondanak az autó használatáról. Így lényegesen növekszik majd a bevétel, úgy, hogy 50%-os növekedésről lehet­ beszélni. Úgy hiszem, hogy elég erélyesen léptem fel. Friedrich István: De valaki csak felelős mind­ezért?s Nem a miniszter úr, hanem valaki más! Bod János miniszter: Az én álláspontom az, hogy az állam által támogatott vállalkozásokban ne a magánérdekek üzleti szelleme legyen az irányadó. Én nem jutalékemelést akarok, hanem idegenforgalmat. Minden erőmmel megpróbálom megvalósítani ezt a célt. Kérem válaszom tudo­másulvételét. Balsay Károly viszonválaszában ezt hangoz­tatta: — Egy titokzatos kisebbség egyszerűen hozza-halasztja a tárgyalásokat, csak azért, hogy a részvényeit jó áron rásózza a Mitropára vagy más külföldi vállalatra. Véleményem szerint ez közönséges zsarolás. A miniszter úr adós maradt azzal a felelettel, hogy milyenek az IBUSz-nál a fizetések. — Én már adtam a miniszter úrnak ajándé­kot, három fényképet. Most újabb ajándékot adok, annak illusztrálására, hogy ez a derék nem­zeti intézményünk, amely az idegenforgalmat propagálja és arra lenne hivatott, hogy a Buda­pestre érkező idegeneknek magyar szempontból propagandát csináljon, a következő budapesti emléket adja át. Ezeknél a szavaknál Rassay Károly letette a Ház asztalára azt három parcellán emléktárgyat, amilyeneket az IBUSz ad az idegeneknek és amelyek a rajtuk lévő vignetta szerint cseh gyárt­mányok. Friedrich István: Souvenir Budapesti Ostör József: Ez bizony botrányos dolog. Rassay Károly: Budapesti emléknek tehát cseh árut adnak akkor, amikor a hazai kerámiai ipar tönkre megy! Berky Gyula: Keletyt sürgősen el kell küldeni! Rassay Károly: A világon mindenütt ott van a nemzeti irodák mellett a Cook­ irodája. Bod János kereskedelemügyi miniszter: Én is azt akarom, hogy itt is így legyen! Rassay Károly: 1927-ben a tiszti fizetések az IBUSznál 1.305.502 pengőt tettek ki. Berky Gyula: Skandalum, több mint az össz­­kormány fizetése! Csák Károly: Akkor van ez, amikor szegény az országi Jánossy Gábor: Nélkülözzön egyformán min­denki/ Rassay Károly: Az üzleti költség 112.200, a tiszti fizetés 1.301.300 pengőt tett ki. 1928-ban a t­iszti fizetés 1.507.505, az idegenforgalmi propa­ganda tétele 137.000, a nyereség 102.949 pengő volt. A miniszter úr válaszát nem vehetem tudo­másul. Arra kérem a miniszter urat, tekintse v­á­­laszát csak ideiglenesnek, hogy azt tudomásul vehessem. Csak Ideiglenes Bind miniszter válasza Bod János kereskedelemügyi miniszter ismét felszólalt. — Úgy látom — mondotta —, hogy köztem és a képviselő úr véleménye között nincs nagy különbség. A tények megállapításában legalább is nincs. Csupán a konzekvenciák levonásában van talán. A kisebbségi részvényekre vonatkozó­lag megállapítom, hogy azokat a Mitropa kí­vánja megvásárolni. Ennek csak örülni lehet. Ki­jelentem azt is, hogy ebben az ügyben soha sem­mit sem fogok titkolni. Csák Károly: Itt söpörni kell. (Zaj.) Bod János kereskedelemü­gyi miniszter: A MÁV-hoz a gyanú sem férheti Berky Gyula: Nem erről van szó, miniszter úr! Friedrich István: Csak az történt, hogy a MÁV elnökei egyszerűen átmentek oda elnökölni nyugdíjaztatásuk után! Erről felelnie kell vala­kinek! Bod János kereskedelemügyi miniszter: Ne engem tessék ezért felelőssé tenni ! Friedrich István: Természetesen nem, hanem azt, aki csinálta! Búd János kereskedelemügyi miniszter: A százezer pengős fizetéseket fentartani természe­tesen teljes lehetetlenség! Ez az én álláspon­tom is. Friedrich István: Megtorlást követelünk! Búd János kereskedelemügyi miniszter: Nem megtorlásra van szükség, hanem a szerződések megfelelő megváltoztatására. Én azt akarom, hogy nekünk is legyen nemzeti irodánk. Ha az IBUSz ezt a munkát jól csinálja, akkor csinálja­­, ha nem, akkor más fogja csinálni. Kérem a tisztelt Házat, szíveskedjék válaszomat ideigle­nesnek tekinteni. Hátsvét Abbáziában Dalmáciában Velencében rendkívül olcsó árakon! # Ingyen felvi­lágosítás a 7. Újság Utazási Irodájában Budapest, Erzsébet­ körút 43 Telefon 419—34 HARC Szü­l Péter közjegyzővel hitelesítteti minden képét a képhamisítók ellen Érdekes társaság gyűlt össze csütörtök dél­után Szüle Péter festőművész lakásán. Meg­jelent vitéz Tóth Aladár királyi közjegyző a segédjével és Nagy Lajos dr. ügyvéd. Ennek a találkozónak az volt a célja, hogy a művész alkotásait megvédjék a hamisítók ellen. Éppen a közelmúltban zajlott le a budapesti büntető­­törvényszék előtt képhamisítás miatt egy per, amelynek tanulságaképpen Szüle Péter elhatá­rozta, hogy erélyesebb módon védekezik mű­vei hamisítói ellen. A peren kívül az is véde­kezésre készteti, hogy az ország különböző vidékeiről kap leveleket, amelyben közüik vele, hogy ügynököktől vásároltak Szüle aláírási­ képeket és azok agnoszkálását kérik. Szüle Péter látogatóinak meg is mutatott néhány ha­misítványt. Ezeket maga vásárolta meg, hogy kivonja őket a forgalomból. Két képének a hamisítványát szerezte meg, az egyik két pél­dányban. Ez egy fiatal leányt és parasztlegényt ábrázol. A másolat kellemetlenül rossz, csak az aláírás hamisítása tökéletes. A másik ké­pen egy asztalnál ülő öreg házaspár látható A másolat olyan kriminális, hogy első pilla­na­tra is meglátszik hamis volta. — Ezzel ért a legnagyobb fájdalom — mondja a művész az Újság munkatársának. — Vendégeim voltak néhány hét előtt és a képet kitettem az asztalra. Mindenki csodálkozott a kép eredetiségén. Tombolni tudtam volna dü­hömben és megkérdeztem tőlük: hát nem lát­játok, hogy a leghitványabb hamisítvány fek­szik előttetek. Csak azután eszméltek a való­ságra. Kétségbeejtő, hogy milyen naivitással hagyják az emberek becsapni magukat. El­határoztam, hogy végére járok a hamisítások­nak. Minden birtokomban levő képet közjegy­zőileg hitelesíttetek és felszólítok minden műbarátot és képtulajdonost, ha van a birtokában Szüle-kép, küldje el hozzám agnoszkálásra és én teljesen ingyen nem­csak újra aláírom a kezemtől származó képeket, hanem közjegyzői hitelesítéssel is elláttatom.­­ Remélem, hogy ezt a módszert művésztársaim, akik súlyt helyeznek arra, hogy ne árasszák el a vásárló közönséget olcsó és rossz máso­latokkal, követni fogják. — Hihetetlen, hogy mennyi hamisítványt terjesztettek el az országban. Az elmúlt nyáron Szlovákiában jártam és egy bankár megmutatta képeit. Egész sor hamis Med­­nyánszky volt közöttük és persze én is kép­viselve voltam a silány utánzattal. Az agnoszká­­lásnak híre ment és a cseh lapok nagy akciót kezdtek, hogy ne vásároljanak magyar képe­ket, mert bebizonyosodott, hogy Budapestről tervszerűen hamisítványokkal öntik el az utód­államokat, hogy így is megkárosítsák a lakos­ságot. Hasonlóképen ezerszámra vannak Ju­goszláviában és Romániában is hamisítványok. Közben folyik a hitelesítés. Előbb egy jegyzőkönyvet vett fel vitéz Tóth királyi köz­jegyző, amelyben megállapítja, hogy megje­lenve a műteremben, harmincegy képének hi­telesítését kérte a művész. Mindegyik képnek a címét, nagyságát jegyzékbe foglalták. Azután egyenként sorba valamennyi képet a közjegyző jelenlétében Szüle Péter aláírta, a közjegyző pedig egy pecsétjével és aláírásával ellátott nyilatkozatot ragasztatott a kép hátára, amely­ben igazolja, hogy a címén nevezett és eredeti méreteiben is megjelölt kép Szüle Péter alkotása. Nagy Lajos dr. ügyvéd, a művész jogtaná­csosa megmagyarázta, hogy miért kellett ezt az eddig nem használt módszert választani­. A képhamisítás tudvalevőleg Európa­­szerte egyre nagyobb méreteket ölt. Azelőtt régi mesterek képeit másolták és hozták for­galomba, mert ezek agnoszkálása meglehetősen körülményes volt, mostanában azonban vak­merőbbek és sorra veszik az ismert modern művészek alkotásait. Nem egyszer fordult elő, hogy Budapesten élő festőművészek itteni kép­kereskedők kirakataiban a maguk alkotásai­nak nem is jó másolatával találták szembe ma­gui­. A képeket természetesen mint eredetieket kínálták.­­ A képhamisítók ellen eddig nagyon körülményes és nehéz volt a védekezés. Bün­tetőjogunk szerint az, aki festményt lemásol még nem követ le képhamisítást, még kevésbé csalást. Vannak országok, ahol a képzőművé­ ÚJSÁG PÉNTEK, 1930 ÁPRILIS 11 Álszakállas detektívek fogták el Medvegy Vilit, a hírneves betörőt Tíz betörést ismer be és a pénzt takarékba tette A detektívek hosszú nyomozás után bravúros trük segítségével fogták el az utóbbi évtized leghirhedtebb nevű betörőjét, Medvegy Vilit. A detektívek heteken keresztül álruhákban, álsza­­kállal, női ruhába öltözve álltak lesben, amíg végre kezük közé jutott a betörővezér. Medvegy Vili a régi romantikus bűnöző vi­lágnak volt tagja. A Ferencvárosban született, a szűk kis utcákon, grundokon nevelődött fel a rég: franzstadti bicska jók, betörők és tolvajok között. A Liliom-utca és Tompa­ utca sarkán, az egykori Liliom-kávéházban élt vidáman a cim­boráival és tisztelőivel. Medvegy Vili a Ferenc­városban igen népszerű ember volt Jószivű, jó­­kedélyű legény volt, aki a lopásból és betörésből származó pénzen jó szivet vendégelt meg min­denkit, aki útjába került, összeszedte az utca összes gyerekeit és bevitte őket a kávéházba uzsonnázni. Máskor száz üveg sört tétetett az asztalra és boldog-boldogtalan ihatott, amennyit csak akart. Már 16 éves korában hivatásos tolvaj lett. Hosszabb ideig javítóintézetben volt, majd mikor innen kikerült, bandát alakított és egymásután követte el a betöréseket. A háborúban besoroz­ták, azonban a harctérre soha nem ment. Ha megvasalva ülték a menetszázaddal, a vonatról is megszökött. Általában specialista volt a szökésben. 1916-ban a margitkórti­ katonai fogházból női ruhában szökött meg. Mai napig sem tudják, honnan sze­rezte a női ruhát. Félév múlva újból elfogták és visszavitték a fogházba. Ekkor kihallgatása közben kiugrott az ablakon és mire az őrséget alarmírozták, már eltű­nt. A kommün utáni időkben Medvegy Vili eltűnt a szem elől. Régi bűntársai többször a rendőr­ségre kerültek s ekkor valamennyien azt mon­dották, hogy Medvegy Vili jó útra tért és Cseh­szlovákiában megnősült, sőt üzletet nyitott. Le­veleket is mutattak tőle. Kiderült azonban, hogy Medvegy Vili szándékosan terjesztette ezeket a híreket, mert Budapesten volt, több betörést kö­vetett el és így akarta elterelni a figyelmet ma­gáról. 1922 ben a rendőrség megtudta, hogy a fővárosban van és egy környékbeli községben lakik. Éjszaka törtek rá a szobájában, Medvegy Vili azonban állandóan cipőstől, ruhástól feküdt, hogy a menekülésbe minden pillanatban készen legyen s amint a detektívek berontottak, kiugrott az ablakon és elmenekült. Revolveres éjszakai üldözés következett. Végre nagy nehezen sikerült a betörőt ártalmat­lanná tenni és elfogni. Hatévi fegyházat ült a szegedi Csillag-börtönben. Két éve szabadult ki a fegyházból. Budapestre jött, ahol felkereste régi ismerőseit, a detektíve­­ket és kérte őket, helyezzék el állásba, mert ezen­túl becsületes ember akar lenni. A detektívek sejtették, hogy Vili ezzel egy újabb trü­kjét lep­lezi, állást szereztek­ ugyan neki, de állandóan szemmel tartották. Ennek dacára sikerült Med­­vegynek eltűnni a rendőrség elől. Az utóbbi időben sorozatos nagyobb falbon­tásos betörés és kasszafútás történt a főváros­ban. A betörés elkövetésének módjából a detektí­vek azt következtették, hogy Medvegy Vili keze is benne van a bűnszövetkezetben. Nemrég sike­rült is elfogni Grosz Simont és Valentin Miksát, akik be is ismerték, hogy ők törtek be a Lipót körúton, a Vas­ utcában és más helyeken Vezé­rüket, Medvegy Vilit nem akarták belekeverni az ügybe, de a detektívek most már tudták, hoy Medvegy irányította őket. Éjjel-nappal állan­dóan kutattak, hogy nyomára akadjanak. Nemrég megtudták, hogy Medvegy a Nemzeti Színház körül szokott találkozni a délutáni órákban egy ismerősével. Heteken keresztül Alszakállal, hordárruhába, postásruhába és női ruhába öltözött detek­tívek álltak lesbe a színház tájékán és figyel­ték mikor kerül elő Medvegy Vil. Tegnap délután két detektív, akiken hatalmas fekete szakáll lengett, a Rökk Szilárd­ utca táján cirkált, amikor feltűnt Medvegy Vili. Óvatosan megközelítették a mit sem sejtő betörővezért és­ rávetették magukat, mielőtt Medvegynek ideje lett volna revolveréhez nyúlni. Megkötözve vitték a főkapitányságra, ahol val­latóra fogták. Medvegy Vili a letartóztatás izgalmain átesve, ismét visszanyerte kedélyét. Humoránál van és büszkélkedve ismer be vagy tíz betörést. Különösen arra büszke, hogy most már nem költötte el könnyelműen a betörésből származó pénzt, hanem takarékba tette. Lakásán meg is találták a több ezer pengőről szóló takarék­könyvet. szeti alkotásokat egyáltalán nem védi a tör­vény s más országokban pedig festmények lemásolása akkor sem jár semmiféle kellemet­len konzekvenciával, ha a másolás az alkotó művész hozzájárulása nélkül történt. Nem védi a művészt a törvény azokban az orszá­gokban sem, ahol a szerzőjogi törvény érvényben van. A szerzőjogi törvény értel­mében a képhamisítás nem jelent súlyosabb bűncselekményt, csak szerzői jogbitorlást, amit a törvény enyhén büntet. A szerzőjogi törvény annál kevesebb védelmet jelent, mert jogbitorlási ügyekben a rendőrség nem indít nyomozást, hanem a művésznek kell a tet­test kikutatni és a bíróság elé állítani. A bí­róság előtt a művésznek kell a bitorlást bizo­nyítani, ami a képhamisításoknál nagyon ne­héz, mert eddig alig volt eset rá, hogy a kép­­hamisító személyét ki lehett volna nyomozni. A nyomozás rendszerint megakad a képkeres­kedőnél, aki a hamisító eladóját rendszerint nem ismeri és ha ő maga a kép továbbadásá­nál jóhiszeműen jár le, senki nem vonható felelősségre. Az az eljárás, amit Szüle Péter­nek most ajánlottam, hogy közjegyző közbe­jöttével hitelesíttesse képeit, egy csapásra meg­szünteti a képhamisítók garázdálkodásának eddigi felelőtlenségeit. Szüle Péter ezután csak olyan képet ad ki a kezéből, amelyen rajta van aláírásának közjegyzői hitelesítése. Aki tehát a jövőben Szüle-képet akar hamisítani, az kénytelen lesz a közjegyző nyilatkozatát, aláírását és pecsétjét is hamisítani, ez pedig közokirathamisítás, amit a hatóság hivatalból üldöz. Ezek után a képhamisítót és a köz­jegyzői okirat hamisítóját maga a rendőrség fogja nyomozni és ha elfogja, úgy a hamisí­tóra ötévi börtön, esetleg ötévi fegyház vár. — Ha a többi magyar művész is követni fogja ezt az eljárást, ha köztudomásúvá vá­lik, hogy jónevű magyar művészek csak köz­jegyzőileg hitelesített szignálással adnak ki képet műtermükből, régi képeiket pedig haj­landók díjtalanul agnoszkálni, akkor a hami­sított képek további értékesítése majdnem le­hetetlenné válik. Élő festők közjegyzőileg nem hitelesített képei nem bírhatnak majd for­galmi értékkel, azt pedig a legelvetemültebb képhamisító is ugyancsak meggondolja, hogy a közjegyzői nyilatkozat meghamisításával magát ötévi fegyházbüntetésnek tegye ki. Végleg letárgyalták a fővárosi törvényjavaslatot Csütörtökön tíz órakor nyitotta meg Almásy László elnök a Ház ülését. Bejelentette, hogy Rassay Károlynak az IBUSZ-ügyben sürgős inter­pellációra adott engedélyt. Ezután Usetty Béla előadó ismertette a fővárosi törvényjavaslat utolsó szakaszát, amelyet a közigazgatási bizott­sághoz utalt vissza a Ház és amelyet a bizottság az előadó módosítása szerint elfogadott. E módo­sítás azt jelenti, hogy a törvényhatósági taná­csot még a fővárosi törvény általános életbelép­tetése előtt megalakíthatja rendeleti jogánál fogva a miniszter. Pakots József megállapította, hogy a tanács életbeléptetése más rendelkezések azonnali érvé­nyesülését is jelenti és éppen ezért ennek a kér­désnek sok érintkezési felülete lesz. Gál Jenő azt hangoztatta, hogy a szakaszban az ellent­mondó törvények uralmát teremti meg. Hegy­­megi-Kiss Pál szerint a jövőben a miniszter meg­teheti, hogy az utolsó pillanatban erőszakos in­tézkedés életbeléptetésére tegyen javaslatot. — Óvást kell emelnem — mondotta — azok ellen a rejtett célok ellen, amelyek a módosítás mögött meghúzódnak. Zagyvalék ez a törvényjavaslat és erkölcsiekben, anyagiakban egyaránt súlyos ká­rokat fog okozni a főváros közönségének. Áthi­dalhatatlan zavarok fognak előállani, mert e ren­delkezés folytán át kell szervezni az egész ad­minisztrációt. A józan ész nevében kérem, hogy ezt a szakaszt vesse el a törvényhozás. Peyer Károly is a szakasz ellen szólalt fel és azt hangsúlyozta, hogy ez a szakasz a pártural­mat kívánja stabilizálni. — Ezt a törvényt maga az élet fogja feleslegessé tenni — mondotta —, mert az élet fogja elseperni azt az irányzatot, amely ezt a reakciós javaslatot törvénybe iktatja. Csetty Béla előadó a szakasz elfogadását kérte, majd Zsitvay Tibor igazságügyminiszter szólalt fel. Kijelentette, hogy mint a belügymi­niszter helyettese, nem kíván érdemben nyilat­kozatot tenni. — Nagyon örülök annak — mon­dotta —, hogy a szocialisták a törvényhatósági tanács életbeléptetését haladásnak tekintik, mert ezzel ugyanazt a felfogást vallják, mint a kor­mány. Nem áll meg az a vád, mintha a törvény­­javaslatokat nem a leggondosabban készítenék el Kérem a Házat, hogy a fővárosi javaslatot fo­gadja el. , A kormánypárt Scitovszky Béla belügyminisz­ter távollétében egyetlen taps vagy éljenzés nél­kül szavazta meg a fővárosi törvényjavaslatot részleteiben is Ezután a Ház a legkisebb munkabérek meg­állapításáról szóló egyezményt tárgyalta s azt Buday Dezső, Pintér László, Propper Sándor, Kabók Lajos és Csontos Imre felszólalása után a Ház többsége elfogadta. Végül Rassay Károly sürgős interpellációjára került a sor. Erről lapunk más helyén számolunk be. A Ház legközelebbi ülése pénteken délelőtt tíz órakor lesz. Fájdalomtól megtört szivel tudatjuk, hogy felejthetetlen drága jó édesapánk, Weisz Sándor életének 8- ik évében, rövid szenvedés után, visz­szaadta jóságos nemes lelkét Terem­tőjének. Drága halottunkat folyó hó 11 én, pénteken délután 3 órakor kísérjük utolsó útjára az óbudai fu­l. ker.) uj izr. temető halottasházából. Árpád, Samu, Miksa, Hugó, Etel férj. León Izomé, Mór, gyermekei. Felejthetetlen nemű lényed emléke örökké szivünkben marad!

Next