Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-11 / 83. szám
6 Elismerem a szerződési jog erejét, de szembeállítom vele a közmorált. Az IBUSz vezető tisztviselőinek fizetését még az inflációs időkben állapították meg, amikor még nem lehetett tudni, hogy mennyire szaporodik a jövedelmük. Az IBUSz elnöke, illetve vezérigazgatója, négy, illetve nyolc százalék jutalékot kap a bruttó jövedelemből. A tárgyalás során sikerült a felére leszorítani a jutaléknyereséget. Az urak ezenkívül lemondanak az autó használatáról. Így lényegesen növekszik majd a bevétel, úgy, hogy 50%-os növekedésről lehet beszélni. Úgy hiszem, hogy elég erélyesen léptem fel. Friedrich István: De valaki csak felelős mindezért?s Nem a miniszter úr, hanem valaki más! Bod János miniszter: Az én álláspontom az, hogy az állam által támogatott vállalkozásokban ne a magánérdekek üzleti szelleme legyen az irányadó. Én nem jutalékemelést akarok, hanem idegenforgalmat. Minden erőmmel megpróbálom megvalósítani ezt a célt. Kérem válaszom tudomásulvételét. Balsay Károly viszonválaszában ezt hangoztatta: — Egy titokzatos kisebbség egyszerűen hozza-halasztja a tárgyalásokat, csak azért, hogy a részvényeit jó áron rásózza a Mitropára vagy más külföldi vállalatra. Véleményem szerint ez közönséges zsarolás. A miniszter úr adós maradt azzal a felelettel, hogy milyenek az IBUSz-nál a fizetések. — Én már adtam a miniszter úrnak ajándékot, három fényképet. Most újabb ajándékot adok, annak illusztrálására, hogy ez a derék nemzeti intézményünk, amely az idegenforgalmat propagálja és arra lenne hivatott, hogy a Budapestre érkező idegeneknek magyar szempontból propagandát csináljon, a következő budapesti emléket adja át. Ezeknél a szavaknál Rassay Károly letette a Ház asztalára azt három parcellán emléktárgyat, amilyeneket az IBUSz ad az idegeneknek és amelyek a rajtuk lévő vignetta szerint cseh gyártmányok. Friedrich István: Souvenir Budapesti Ostör József: Ez bizony botrányos dolog. Rassay Károly: Budapesti emléknek tehát cseh árut adnak akkor, amikor a hazai kerámiai ipar tönkre megy! Berky Gyula: Keletyt sürgősen el kell küldeni! Rassay Károly: A világon mindenütt ott van a nemzeti irodák mellett a Cook irodája. Bod János kereskedelemügyi miniszter: Én is azt akarom, hogy itt is így legyen! Rassay Károly: 1927-ben a tiszti fizetések az IBUSznál 1.305.502 pengőt tettek ki. Berky Gyula: Skandalum, több mint az összkormány fizetése! Csák Károly: Akkor van ez, amikor szegény az országi Jánossy Gábor: Nélkülözzön egyformán mindenki/ Rassay Károly: Az üzleti költség 112.200, a tiszti fizetés 1.301.300 pengőt tett ki. 1928-ban a tiszti fizetés 1.507.505, az idegenforgalmi propaganda tétele 137.000, a nyereség 102.949 pengő volt. A miniszter úr válaszát nem vehetem tudomásul. Arra kérem a miniszter urat, tekintse válaszát csak ideiglenesnek, hogy azt tudomásul vehessem. Csak Ideiglenes Bind miniszter válasza Bod János kereskedelemügyi miniszter ismét felszólalt. — Úgy látom — mondotta —, hogy köztem és a képviselő úr véleménye között nincs nagy különbség. A tények megállapításában legalább is nincs. Csupán a konzekvenciák levonásában van talán. A kisebbségi részvényekre vonatkozólag megállapítom, hogy azokat a Mitropa kívánja megvásárolni. Ennek csak örülni lehet. Kijelentem azt is, hogy ebben az ügyben soha semmit sem fogok titkolni. Csák Károly: Itt söpörni kell. (Zaj.) Bod János kereskedelemügyi miniszter: A MÁV-hoz a gyanú sem férheti Berky Gyula: Nem erről van szó, miniszter úr! Friedrich István: Csak az történt, hogy a MÁV elnökei egyszerűen átmentek oda elnökölni nyugdíjaztatásuk után! Erről felelnie kell valakinek! Bod János kereskedelemügyi miniszter: Ne engem tessék ezért felelőssé tenni ! Friedrich István: Természetesen nem, hanem azt, aki csinálta! Búd János kereskedelemügyi miniszter: A százezer pengős fizetéseket fentartani természetesen teljes lehetetlenség! Ez az én álláspontom is. Friedrich István: Megtorlást követelünk! Búd János kereskedelemügyi miniszter: Nem megtorlásra van szükség, hanem a szerződések megfelelő megváltoztatására. Én azt akarom, hogy nekünk is legyen nemzeti irodánk. Ha az IBUSz ezt a munkát jól csinálja, akkor csinálja, ha nem, akkor más fogja csinálni. Kérem a tisztelt Házat, szíveskedjék válaszomat ideiglenesnek tekinteni. Hátsvét Abbáziában Dalmáciában Velencében rendkívül olcsó árakon! # Ingyen felvilágosítás a 7. Újság Utazási Irodájában Budapest, Erzsébet körút 43 Telefon 419—34 HARC Szül Péter közjegyzővel hitelesítteti minden képét a képhamisítók ellen Érdekes társaság gyűlt össze csütörtök délután Szüle Péter festőművész lakásán. Megjelent vitéz Tóth Aladár királyi közjegyző a segédjével és Nagy Lajos dr. ügyvéd. Ennek a találkozónak az volt a célja, hogy a művész alkotásait megvédjék a hamisítók ellen. Éppen a közelmúltban zajlott le a budapesti büntetőtörvényszék előtt képhamisítás miatt egy per, amelynek tanulságaképpen Szüle Péter elhatározta, hogy erélyesebb módon védekezik művei hamisítói ellen. A peren kívül az is védekezésre készteti, hogy az ország különböző vidékeiről kap leveleket, amelyben közüik vele, hogy ügynököktől vásároltak Szüle aláírási képeket és azok agnoszkálását kérik. Szüle Péter látogatóinak meg is mutatott néhány hamisítványt. Ezeket maga vásárolta meg, hogy kivonja őket a forgalomból. Két képének a hamisítványát szerezte meg, az egyik két példányban. Ez egy fiatal leányt és parasztlegényt ábrázol. A másolat kellemetlenül rossz, csak az aláírás hamisítása tökéletes. A másik képen egy asztalnál ülő öreg házaspár látható A másolat olyan kriminális, hogy első pillanatra is meglátszik hamis volta. — Ezzel ért a legnagyobb fájdalom — mondja a művész az Újság munkatársának. — Vendégeim voltak néhány hét előtt és a képet kitettem az asztalra. Mindenki csodálkozott a kép eredetiségén. Tombolni tudtam volna dühömben és megkérdeztem tőlük: hát nem látjátok, hogy a leghitványabb hamisítvány fekszik előttetek. Csak azután eszméltek a valóságra. Kétségbeejtő, hogy milyen naivitással hagyják az emberek becsapni magukat. Elhatároztam, hogy végére járok a hamisításoknak. Minden birtokomban levő képet közjegyzőileg hitelesíttetek és felszólítok minden műbarátot és képtulajdonost, ha van a birtokában Szüle-kép, küldje el hozzám agnoszkálásra és én teljesen ingyen nemcsak újra aláírom a kezemtől származó képeket, hanem közjegyzői hitelesítéssel is elláttatom. Remélem, hogy ezt a módszert művésztársaim, akik súlyt helyeznek arra, hogy ne árasszák el a vásárló közönséget olcsó és rossz másolatokkal, követni fogják. — Hihetetlen, hogy mennyi hamisítványt terjesztettek el az országban. Az elmúlt nyáron Szlovákiában jártam és egy bankár megmutatta képeit. Egész sor hamis Mednyánszky volt közöttük és persze én is képviselve voltam a silány utánzattal. Az agnoszkálásnak híre ment és a cseh lapok nagy akciót kezdtek, hogy ne vásároljanak magyar képeket, mert bebizonyosodott, hogy Budapestről tervszerűen hamisítványokkal öntik el az utódállamokat, hogy így is megkárosítsák a lakosságot. Hasonlóképen ezerszámra vannak Jugoszláviában és Romániában is hamisítványok. Közben folyik a hitelesítés. Előbb egy jegyzőkönyvet vett fel vitéz Tóth királyi közjegyző, amelyben megállapítja, hogy megjelenve a műteremben, harmincegy képének hitelesítését kérte a művész. Mindegyik képnek a címét, nagyságát jegyzékbe foglalták. Azután egyenként sorba valamennyi képet a közjegyző jelenlétében Szüle Péter aláírta, a közjegyző pedig egy pecsétjével és aláírásával ellátott nyilatkozatot ragasztatott a kép hátára, amelyben igazolja, hogy a címén nevezett és eredeti méreteiben is megjelölt kép Szüle Péter alkotása. Nagy Lajos dr. ügyvéd, a művész jogtanácsosa megmagyarázta, hogy miért kellett ezt az eddig nem használt módszert választani. A képhamisítás tudvalevőleg Európaszerte egyre nagyobb méreteket ölt. Azelőtt régi mesterek képeit másolták és hozták forgalomba, mert ezek agnoszkálása meglehetősen körülményes volt, mostanában azonban vakmerőbbek és sorra veszik az ismert modern művészek alkotásait. Nem egyszer fordult elő, hogy Budapesten élő festőművészek itteni képkereskedők kirakataiban a maguk alkotásainak nem is jó másolatával találták szembe magui. A képeket természetesen mint eredetieket kínálták. A képhamisítók ellen eddig nagyon körülményes és nehéz volt a védekezés. Büntetőjogunk szerint az, aki festményt lemásol még nem követ le képhamisítást, még kevésbé csalást. Vannak országok, ahol a képzőművé ÚJSÁG PÉNTEK, 1930 ÁPRILIS 11 Álszakállas detektívek fogták el Medvegy Vilit, a hírneves betörőt Tíz betörést ismer be és a pénzt takarékba tette A detektívek hosszú nyomozás után bravúros trük segítségével fogták el az utóbbi évtized leghirhedtebb nevű betörőjét, Medvegy Vilit. A detektívek heteken keresztül álruhákban, álszakállal, női ruhába öltözve álltak lesben, amíg végre kezük közé jutott a betörővezér. Medvegy Vili a régi romantikus bűnöző világnak volt tagja. A Ferencvárosban született, a szűk kis utcákon, grundokon nevelődött fel a rég: franzstadti bicska jók, betörők és tolvajok között. A Liliom-utca és Tompa utca sarkán, az egykori Liliom-kávéházban élt vidáman a cimboráival és tisztelőivel. Medvegy Vili a Ferencvárosban igen népszerű ember volt Jószivű, jókedélyű legény volt, aki a lopásból és betörésből származó pénzen jó szivet vendégelt meg mindenkit, aki útjába került, összeszedte az utca összes gyerekeit és bevitte őket a kávéházba uzsonnázni. Máskor száz üveg sört tétetett az asztalra és boldog-boldogtalan ihatott, amennyit csak akart. Már 16 éves korában hivatásos tolvaj lett. Hosszabb ideig javítóintézetben volt, majd mikor innen kikerült, bandát alakított és egymásután követte el a betöréseket. A háborúban besorozták, azonban a harctérre soha nem ment. Ha megvasalva ülték a menetszázaddal, a vonatról is megszökött. Általában specialista volt a szökésben. 1916-ban a margitkórti katonai fogházból női ruhában szökött meg. Mai napig sem tudják, honnan szerezte a női ruhát. Félév múlva újból elfogták és visszavitték a fogházba. Ekkor kihallgatása közben kiugrott az ablakon és mire az őrséget alarmírozták, már eltűnt. A kommün utáni időkben Medvegy Vili eltűnt a szem elől. Régi bűntársai többször a rendőrségre kerültek s ekkor valamennyien azt mondották, hogy Medvegy Vili jó útra tért és Csehszlovákiában megnősült, sőt üzletet nyitott. Leveleket is mutattak tőle. Kiderült azonban, hogy Medvegy Vili szándékosan terjesztette ezeket a híreket, mert Budapesten volt, több betörést követett el és így akarta elterelni a figyelmet magáról. 1922 ben a rendőrség megtudta, hogy a fővárosban van és egy környékbeli községben lakik. Éjszaka törtek rá a szobájában, Medvegy Vili azonban állandóan cipőstől, ruhástól feküdt, hogy a menekülésbe minden pillanatban készen legyen s amint a detektívek berontottak, kiugrott az ablakon és elmenekült. Revolveres éjszakai üldözés következett. Végre nagy nehezen sikerült a betörőt ártalmatlanná tenni és elfogni. Hatévi fegyházat ült a szegedi Csillag-börtönben. Két éve szabadult ki a fegyházból. Budapestre jött, ahol felkereste régi ismerőseit, a detektíveket és kérte őket, helyezzék el állásba, mert ezentúl becsületes ember akar lenni. A detektívek sejtették, hogy Vili ezzel egy újabb trükjét leplezi, állást szereztek ugyan neki, de állandóan szemmel tartották. Ennek dacára sikerült Medvegynek eltűnni a rendőrség elől. Az utóbbi időben sorozatos nagyobb falbontásos betörés és kasszafútás történt a fővárosban. A betörés elkövetésének módjából a detektívek azt következtették, hogy Medvegy Vili keze is benne van a bűnszövetkezetben. Nemrég sikerült is elfogni Grosz Simont és Valentin Miksát, akik be is ismerték, hogy ők törtek be a Lipót körúton, a Vas utcában és más helyeken Vezérüket, Medvegy Vilit nem akarták belekeverni az ügybe, de a detektívek most már tudták, hoy Medvegy irányította őket. Éjjel-nappal állandóan kutattak, hogy nyomára akadjanak. Nemrég megtudták, hogy Medvegy a Nemzeti Színház körül szokott találkozni a délutáni órákban egy ismerősével. Heteken keresztül Alszakállal, hordárruhába, postásruhába és női ruhába öltözött detektívek álltak lesbe a színház tájékán és figyelték mikor kerül elő Medvegy Vil. Tegnap délután két detektív, akiken hatalmas fekete szakáll lengett, a Rökk Szilárd utca táján cirkált, amikor feltűnt Medvegy Vili. Óvatosan megközelítették a mit sem sejtő betörővezért és rávetették magukat, mielőtt Medvegynek ideje lett volna revolveréhez nyúlni. Megkötözve vitték a főkapitányságra, ahol vallatóra fogták. Medvegy Vili a letartóztatás izgalmain átesve, ismét visszanyerte kedélyét. Humoránál van és büszkélkedve ismer be vagy tíz betörést. Különösen arra büszke, hogy most már nem költötte el könnyelműen a betörésből származó pénzt, hanem takarékba tette. Lakásán meg is találták a több ezer pengőről szóló takarékkönyvet. szeti alkotásokat egyáltalán nem védi a törvény s más országokban pedig festmények lemásolása akkor sem jár semmiféle kellemetlen konzekvenciával, ha a másolás az alkotó művész hozzájárulása nélkül történt. Nem védi a művészt a törvény azokban az országokban sem, ahol a szerzőjogi törvény érvényben van. A szerzőjogi törvény értelmében a képhamisítás nem jelent súlyosabb bűncselekményt, csak szerzői jogbitorlást, amit a törvény enyhén büntet. A szerzőjogi törvény annál kevesebb védelmet jelent, mert jogbitorlási ügyekben a rendőrség nem indít nyomozást, hanem a művésznek kell a tettest kikutatni és a bíróság elé állítani. A bíróság előtt a művésznek kell a bitorlást bizonyítani, ami a képhamisításoknál nagyon nehéz, mert eddig alig volt eset rá, hogy a képhamisító személyét ki lehett volna nyomozni. A nyomozás rendszerint megakad a képkereskedőnél, aki a hamisító eladóját rendszerint nem ismeri és ha ő maga a kép továbbadásánál jóhiszeműen jár le, senki nem vonható felelősségre. Az az eljárás, amit Szüle Péternek most ajánlottam, hogy közjegyző közbejöttével hitelesíttesse képeit, egy csapásra megszünteti a képhamisítók garázdálkodásának eddigi felelőtlenségeit. Szüle Péter ezután csak olyan képet ad ki a kezéből, amelyen rajta van aláírásának közjegyzői hitelesítése. Aki tehát a jövőben Szüle-képet akar hamisítani, az kénytelen lesz a közjegyző nyilatkozatát, aláírását és pecsétjét is hamisítani, ez pedig közokirathamisítás, amit a hatóság hivatalból üldöz. Ezek után a képhamisítót és a közjegyzői okirat hamisítóját maga a rendőrség fogja nyomozni és ha elfogja, úgy a hamisítóra ötévi börtön, esetleg ötévi fegyház vár. — Ha a többi magyar művész is követni fogja ezt az eljárást, ha köztudomásúvá válik, hogy jónevű magyar művészek csak közjegyzőileg hitelesített szignálással adnak ki képet műtermükből, régi képeiket pedig hajlandók díjtalanul agnoszkálni, akkor a hamisított képek további értékesítése majdnem lehetetlenné válik. Élő festők közjegyzőileg nem hitelesített képei nem bírhatnak majd forgalmi értékkel, azt pedig a legelvetemültebb képhamisító is ugyancsak meggondolja, hogy a közjegyzői nyilatkozat meghamisításával magát ötévi fegyházbüntetésnek tegye ki. Végleg letárgyalták a fővárosi törvényjavaslatot Csütörtökön tíz órakor nyitotta meg Almásy László elnök a Ház ülését. Bejelentette, hogy Rassay Károlynak az IBUSZ-ügyben sürgős interpellációra adott engedélyt. Ezután Usetty Béla előadó ismertette a fővárosi törvényjavaslat utolsó szakaszát, amelyet a közigazgatási bizottsághoz utalt vissza a Ház és amelyet a bizottság az előadó módosítása szerint elfogadott. E módosítás azt jelenti, hogy a törvényhatósági tanácsot még a fővárosi törvény általános életbeléptetése előtt megalakíthatja rendeleti jogánál fogva a miniszter. Pakots József megállapította, hogy a tanács életbeléptetése más rendelkezések azonnali érvényesülését is jelenti és éppen ezért ennek a kérdésnek sok érintkezési felülete lesz. Gál Jenő azt hangoztatta, hogy a szakaszban az ellentmondó törvények uralmát teremti meg. Hegymegi-Kiss Pál szerint a jövőben a miniszter megteheti, hogy az utolsó pillanatban erőszakos intézkedés életbeléptetésére tegyen javaslatot. — Óvást kell emelnem — mondotta — azok ellen a rejtett célok ellen, amelyek a módosítás mögött meghúzódnak. Zagyvalék ez a törvényjavaslat és erkölcsiekben, anyagiakban egyaránt súlyos károkat fog okozni a főváros közönségének. Áthidalhatatlan zavarok fognak előállani, mert e rendelkezés folytán át kell szervezni az egész adminisztrációt. A józan ész nevében kérem, hogy ezt a szakaszt vesse el a törvényhozás. Peyer Károly is a szakasz ellen szólalt fel és azt hangsúlyozta, hogy ez a szakasz a párturalmat kívánja stabilizálni. — Ezt a törvényt maga az élet fogja feleslegessé tenni — mondotta —, mert az élet fogja elseperni azt az irányzatot, amely ezt a reakciós javaslatot törvénybe iktatja. Csetty Béla előadó a szakasz elfogadását kérte, majd Zsitvay Tibor igazságügyminiszter szólalt fel. Kijelentette, hogy mint a belügyminiszter helyettese, nem kíván érdemben nyilatkozatot tenni. — Nagyon örülök annak — mondotta —, hogy a szocialisták a törvényhatósági tanács életbeléptetését haladásnak tekintik, mert ezzel ugyanazt a felfogást vallják, mint a kormány. Nem áll meg az a vád, mintha a törvényjavaslatokat nem a leggondosabban készítenék el Kérem a Házat, hogy a fővárosi javaslatot fogadja el. , A kormánypárt Scitovszky Béla belügyminiszter távollétében egyetlen taps vagy éljenzés nélkül szavazta meg a fővárosi törvényjavaslatot részleteiben is Ezután a Ház a legkisebb munkabérek megállapításáról szóló egyezményt tárgyalta s azt Buday Dezső, Pintér László, Propper Sándor, Kabók Lajos és Csontos Imre felszólalása után a Ház többsége elfogadta. Végül Rassay Károly sürgős interpellációjára került a sor. Erről lapunk más helyén számolunk be. A Ház legközelebbi ülése pénteken délelőtt tíz órakor lesz. Fájdalomtól megtört szivel tudatjuk, hogy felejthetetlen drága jó édesapánk, Weisz Sándor életének 8- ik évében, rövid szenvedés után, viszszaadta jóságos nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottunkat folyó hó 11 én, pénteken délután 3 órakor kísérjük utolsó útjára az óbudai ful. ker.) uj izr. temető halottasházából. Árpád, Samu, Miksa, Hugó, Etel férj. León Izomé, Mór, gyermekei. Felejthetetlen nemű lényed emléke örökké szivünkben marad!